Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-13 / 61. szám
Fegyverrel — fasiszták ellen A Fehér-Kárpátok partizánja: NAGY BERTALAN Az utolsó sikeres akció ntán, Uszolcon. A képen X-szel jelölve: Nagy Bertalan. Nyomasztó, nyár végi táj, letarolt, kopár szántóföldek. A távolban dombok úsznak el, körvonaluk alig látszik, felhő üli meg kőcsontos gerincüket A kígyózó, messzire kanyargó síneken apró mozdony vonszolja orőlköd)- ve a hosszú-hosszú kocsisorból álló katona vonatot A mozdony füstjét földire veri a szel. A vonat rácsozott ablakánál egy nyurga suhanc, bámul kifelé a vigasztalan tájba. Arca szomorúbb, mint a táj. A suhanc: Nagy Bertalan. A tizennyolc éves váraszói fiúnak mindegyre a? tár az eszében: Mi lesz most!?... A háború már magyar területen tart, csöndes éjszakákon messziről az ágyúdörgést is hallani lehet S neki most akarják megparancsolni: öltözz mundérba, lódulj, halj meg!!! Tizennyolc éves volt, mikor a behívóparancsot megkapta, 1944-ben. Most Itt ül velem szemben, 44 évesen, barátságos, egri Mindszenty Gedeon utcai lakásában. Szinte kérdezés nélkül peregnek az emlékezés fűtötte szavak: — Előbb katonai muókára parancsoltak. Kétszer is ha- zasaöktem, jöttek a csendőrök, megvertek, visszavittek. Aztán a behívó jött: „Irány: Losonc!" Egy gondolat bujkált benne: megszökni!!! Nem volt egyedül e gondolattal. Hárman szöktek, vele tartptt Nagy guba József és Molnár Vilmos. A fonóház épületében húzták meg magukat, bevárták az estéit, s aztán a sötétség védelme alatt elhagyták a várost Nekivágtak az ismeretlen, erdőnek, hogy valahol, a rengeteg mélyén megkeressék a partizánok táborát. Fától fáig, botorkálva haladtak. Egyikük sem tudta, eljutnak-e egyáltalán valahová, vagy - a partizánvadászok karjai közé futnak. Egész éjszaka az erdőben bolyongtak, ott virradt rájuk a hajnal is. Vadcsapásokat követve jutottak egy tisztás szélére. A tisztás közepém, az erdő idilli csendjében, kis házacska állott. Moccanatlan figyeltek, s csak jó idő elteltén merészkedtek közelebb, mikor meggyőződték, nem fenyegeti őket semmi veszély. — A kis házban egy erdész lakott. Ételt, italt adott, elkísért bennünket jó darabon és megmagyarázta, merre menjünk tovább... Hegygerincre kapaszkodtak, sziklás völgyekbe ereszkedtek. Hosszú-hosszú gyaloglás után. fáradtan érték el egy magas fennsík szélét. Éppen leültek, hogy kicsit megpihenjenek, s erőt gyűjtve induljanak tovább. Szigorú kiáltás csapott le rájuk, keményen csattanva, mint mikor magasból zuhanó szikladarab eléri a szakadék CiNéjimm ma. március 13., péntek mélyét. Fegyver csöve sze- gezodött rájuk, egy óriásfenyő lombjai közül. Felugrottak, egymást- ölelgették, a olyan felszabadultan nevették, hogy a szigorú hang gazdájának szája is mosolyra szaladt. — A táborban kikérdeztek bennünket: kik vagyunk, honnan jöttünk, mit akarunk? Gyanakvás nélkül maguk kősó fogadtak miniket. Megkaptuk a felszerelést, dobtáras géppisztolyt. De sokszor használtuk, de sok német fűbe harapott golyóinktól ... „Hruscsov csoport" —- ez volt egységünk neve. A Fehér-Kárpátok • rengetegeiből ki-ki csaptak, váratlan, gyors akciókkal „nyugtalanítva” a menekülő fasisztákat Hidakat, síneket robbantottak, évszázados fenyők ki döntött törzseivel zárták le előttük az utat a — Legnagyobb akciónk a breznóbányai viadukt felrobbantása volt. Hó takart mindent, csoportunk az esti homályban, ejtőernyő selyméből készített hólepelben közelítette a célt Hátizsákban, fadobozokban vittük magunkkal a robbanóanyagot a trikettót. Az őrséget lefogtuk, megkötöztük. Gyorsan, szó nélkül foglaltunk lőállást, nehogy meglepjenek bennünket a nácik. Lövés sem hangzott él, csak a trikettő detonációja remegtette meg a hegyeket. Hajnalra értünk vissza táborhelyünkre. Jó félbögre rumot kaptunk és cigarettát, jutalomként. A partizánegység szoros kapcsolatot tartott a lakossággal, így a németek minden mozdulatáról időben tudomást szereztek. Sosem sikerült rajtaütni táborhelyünkön. Ám Cerni-Balognál nem kerülhették lei az összecsapást. Szétszórták az egységet, vér festette pirosra a fehér havat, de ezt is kiheverték és még edzettebben, még szí- vósabban vették fel a nácikkal a küzdelmet újra és újra. — A lakosság szeretete. bizalma éltetett bennünket. A legnagyobb bűnnek számított, ha valaki e bizalom el- len vétett... Volt közöttünk egy jóképű, szimpatikus fiatalember. Ivanovnak: hívták. Ez az orosz hadnagy elkövette a legnagyobb bűnt. Az egyik helységben ékszereket lopott egy fiatal nőtől, s'a nőt meg is erőszakolta. Moszkvából rádión jött a parancs:* kivégezni! Emlékszem, vasárnap reggel volt. A hadnagy épp borotválkozott, amikor megjelentünk, kibiztosított fegyverekkel, hogy a parancsot végrehajtsuk. Észrevette, mire készülünk és pisztolyához kapott. Anton gyorsabb volt, s egy sorozattal leterítette. Aztán felsorakozott az egység minden _ tagja a tábor nagy tisztásán, ahol elmondták-. „Ivanov áruló lett”. Idegen nyelvű oklevelet mutat Rajta az írás: „Ber- talamovi Nagyovi... Slovens- kéhó Narodnáhó Povstania ... PAMATNU MEDAILU. Egy hazai kitüntetés: a Ma gyár Népköztársaság Szabad ság Érdemrend I. fokozata. Partizán életének emlékei között legfrissebb irat egy meghívó: a debreceni 1. őr- zászlóalj megalakulásának 25. évfordulójára rendezett ünnepi megemlékezésre hívták. Az ünnepi szónok egykori partizántárs, Kun Ferenc, egyetemi adjunktus. — A harcok befejezése után hazaindultunk, má magyarok. Gyalog jöttünk végig. Debrecenbe mentünk és átvettük a szovjetektől a kormányőrséget. Mi vigyáztunk a Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjaira. 1945. áp- rilis 7-ig tartózkodtunk Debrecenben és Pestre is elkísér* tűk a kormányt. Nagy Bertalan megalakulásakor a demokratikus rendőrség tagja lett, s több évtizedes szolgálat után tért polgári pályára. Előbb a megyei tanács személyzeti osztályának lett előadója, jó néhány éve pedig az Egri Járási Tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályán dolgozik felügyelőként. Negyvennégy éves. Harcos, küzdelmes életút áll mögötte. Az első túzvonal- ban, állandó életveszélyben, fegyveresen állt helyt a fasiszták ellen. S mint hivatá-. sós bűnüldöző küzdött rendíthetetlen és kérlelhetetlen meggyőződéssel rendünk megszilárdításáért. Szolgált mindig és mindenütt népet és eszmét Mindig és mindenütt kommunista emberként. Nem lehet soha elfelejtenünk! Pataky Dezső Heves megye egészségügyéről Beszélgetés dr. Szabó Ferenc megyei tóorvossal Érthetően gyakran napirenden szereplő téma az egészségügy, például: milyen tárgyi és személyi feltételek segítik egészségünk óvását, vagy a betegek eredményes gyógyítását. Megyénk egészségügyének jelenéről, jövőjéről, terveiről beszélgettünk dr. Szabó Ferenc megyei főorvossal. — Mindenekelőtt: mi volt a megye egészségügyi fejlődésére a legjellemzőbb 1969-ben és mi okozta az elmúlt év folyamán a legtöbb gondot? — Megállapíthatjuk, hogy 1969-ben mind a tárgyi, mind az anyagi és személyi feltételek szempontjából tovább fejlődött Heves megye egesz-, ségügyi ellátása. Jelentős új beruházások valósultak meg, mint az új hevesi rendelőintézet, vagy az egri megyei kórház új 120 ágyas gyermekosztályt, véradó-alközpontot és laboratóriumot magába foglaló épülete. A tbc elléni küzdelem szép eredményeként könyvelhetjük el a hevesi tbc-kórház megszüntetését. s így lehetővé vált egy szociális betegotthon létrehozása, amelyre viszont mér igen nagy szükség volt. Gondjaink közül megemlíteném az egészségügyi munkaerő-ellátás nehézségeit, melyek mind orvosi, mind szakképzett egészségügyi középkáderek szempontjából egyaránt jelentkeztek. Igen magas például az üres orvosi állások száma; a gyöngyösi kórházban például a_z állások mintegy 30 százaléka betöltetlen. Nehézségeink vannak a közegészségügyi- járványügyi szolgálát orvosi, s főleg Egerben a rendelő-" intézeti szakorvosa és más fontos orvosi állások betöltésénél. Az elmúlt év folyamán főleg Hatvanban és Egerben voltak gondjaink a kórházi ápolónői állások betöltésével. — Melyek a kórházi és rendelőintézeti ellátás legfontosabb feladatai? — Kórházaink és rendelő- intézeteink forgalma az elmúlt évben tovább emelkedett. A rendelőintézeti ellátást több mint 1 millió 300 ezer esetben vették igénybe. a kórházakban pedig 50 ezernél több beteget ápoltak. Bár az elmúlt évek során a megyében jelentős és eredményes lépéseket tettünk a rendelőintézeti ellátás korszerűsítésében, a megyeszékhely rendelőintézete rendkívül korszerűtlen és zsúfolt, s ezt bárki joggal kifogásolja. Éppen ezért a megyei tanács végrehajtó bizottsága több fontos, a rendelőintézet bővítését szolgáló — részben már megvalósult, részben 1970- ben megvalósítandó — döntést hozott. Ez év folyamán a rendelőintézetből kitelepül, és új,' korszerű elhelyezést kap a fogászat. Kórházi osztályaink zsúfoltak, különösen a szülészet-nőgyógyászati és belgyógyászati osztályokon. Még 1970-ben sor kerül Egerben a szülészeti osztály bő- ■ vítésére és az ellátás korszerűsítése érdekében az úgynevezett intenzív terápiás részleg kialakítására. — Ml a jellemző megyénkben az egészségügyi alapellátásra? — Az egészségügyi alapellátás magába foglalja a körzeti orvosi, az üzemorvosi, a gyremek körzeti orvosi és a községi fogorvosi ellátást. Körzeti orvosaink magas betegforgalma 1969-ben az előző évekhez képest csökkent, és javult a körzeti orvosok gondozási tevékenysége i®.i Fejlődött az üzemorvosi ellátás és jól bevált a városokban működő gyermek körzeti orvosi hálózat. Egyre több községünk teremti meg a községi fogorvos működésének feltételeit is, bár ez az ellátási forma, hasonlóan az alapellátás egyéb területeihez. további fejlesztést igényel, még a negyedik ötéves terv során. Sok még a tennivalónk a körzeti orvosi rendelők korszerűsítésében, a kultúrált körülmények között történő rendelés megvalósításában. — Hogyan alakult az anya- és gyermekvédelem helyzete? — Néhány mutatónk, így például a csecsemő-halálozás 1969-ben az előző évinél, ha nem is lényegesen, de kedvezőtlenebbül alakult. Mégis ki kell emelnem a hevesi és füzesabonyi járásban elért szép eredményeket, melyek elsősorban a kiváló területi gondozóimunkának köszönhetők. (A hevesi járás valamikor a szomorú példák „tárháza” volt!): A születések száma ha nem is jelentős mértékben, de emelkedett az* elmúlt évben és — ez igen fontos — a szülések több núnt 98 százaléka intézetben folyt le. Gondot okoz azonban a koraszülések és a művi vetélések számának emelkedése. Ezért különös gondot fordítunk a nővédel- i mi tanácsadók szervezésére és fejlesztésére. — Mi jellemző megyénk egészségügyi középkáder- ellatására? — Mint említettem, nehézségeink voltak és vannak kórházainkban elsősorban az ápolónőt és gyerme kapóién«« állások betöltésében. Az egri nővérképző szakiskolán tavaly 80 ápolónő végzett, közülük azonban csak 12-en maradtak megyénk kórházaiban, a többi másutt helyezkedtek el. Végzős nővéreink közel ötszáz, országosan meghirdetett üres állás közül válogathatnak. Sokat várunk az egészségügyi dolgozók jövő hónap 1-vel életbe lépő bérrendezésétől. A bérintézkedés a tanácsi egészségügyi intézményekben közel kétezer egészségügyi dolgozót, a megye egészségügyi dolgozóinak mintegy 50 százalékát érinti, s éves kihatása meghaladja a 3 és fél millió forintot. Természetesen ez önmagában még nem jelent megoldásit; tovább kell javítanunk egészségügyi dolgozóink szociális helyzetét is, például a kórházak mellett megfelelő, kultúrált nővérszállások létesítésével. — Melyek a negyedik ötéves terv főbb egészségügyi elképzelése! Heves megyében? — Az egészségügy fejlesztésére vonatkozó tervjavaslat elkészült. A negyedik ötéves terv során tovább fejlődik a körzeti orvosi és a gyermek körzeti orvosi hálózat mind a városokban, mind az egyes községekben. Fejlődnek az anya- és gyermekvédelmi intézmények is. Nagy gondot fordítanak érintett tanácsaink a járóbeteg-szakellátás, ezen belül a fogorvosi ellátás továbbfejlesztésére. Fontos feladat az ideggondozó intézeti hálózat megszervezése, és a nővédelmi Janácsadok további fejlesztése is. A tervidőszakban fel akarjuk .számolni az egészségügyi ellátás egyes ágazataiban _ fogás zat, rendelőintézeti óraszám, öregek napközi otthona stb.. — kialakult területi aránytalanságokat. Külön meg kell említenem a negyedik ötéves terv időszakában az egri és a gyöngyösi kórháznál tervezett nagyarányú rekonstrukciót. amely a kórházak korszerűsítését. és elsősorban az egri kórháznál az általános kórházi ágyak számának bő- yítését segíti elő. (kátai) ^MWvvwvvvvs^.-v,avb.-^vvvw%nv>fwvwvwvvvwwvvvvwwvwvwvwvMvvwir^ivww%<vwww,wwwwwvwvwwvwvvvwv Ne törődjön vele. Le fogjuk tartóztatni. Egy részeg sem hahotázha- tott volna közönségesebben, mint a színjózan Volkhardt, Alig tételezhette volna fel Faragó, hogy megfér ennyi durva vidámság a mindig kimérten jól nevelt SS-száza- dosban. Gyomra görcsbe rendült és fagyasztó fuldoklást érzett, mintha jégcsap szorult volna a torkába. — Ne pazarolja fölösleges dolgokkal az idejét — ajánlotta szinte szeretettel a Gestapo-főnök, visszakomolyodva hivatali tekintélyéhez. — Hagyja békén Dorner kisasszonyt, sokkal fontosabb feladatot tudok adni magának. — Felállt, a páncélszekrényhez lépdelt, mozgása, viselkedése megnyugtató hangulatot árasztott. Sötétszürke dossziét emelt ki a páncélszekrényből, ezzel tért vissza a társalgó sarokba. — Néhány percre egyedül hagyom, muszáj törődni a vendégekkel. Ne haragudj on. Nézze át kényelmesen ezeket az aktákat. Atyai bizalommal megérintette Faragó vállát, majd kisétált a dolgozószobából. H. — Kedves Faragó, ott a fogas a kabátnak, önnek pedig ez a kényelmes fotel. — Volkhardt is civilben volt. így nem tűnt olyan kövérnek, mint az egyenruhában. Leül- tek a kék szattyánfotelekre. A Gestapo-pai'íincsnok színültig töltötte barackpálinkával Faragó decis poharát, magának alig cseppentett a köménymagos likőrből. — Bátran hajtsa fel az egészet. Ma csak a barátság a fontos. Nekem sajnos vigyázni kell, olyan gyógyszert szedek, amivel nem fór meg az alkohol. Az örök balsejtelem me$nt kísérteni kezdte Faragót. Nem tetszett neki, hogy félre vonult vele a Gestapo- százados. Gyorsan felhajtotta a pálinkát és a három bő kortyot is kevesellette. — Ebben a hajszolt életritmusban alig van alkalom a szórakozásra — csevegett megnyerő szívélyességgel Volkhardt. — Amióta megtörtént ,a" hungarista hatalomét« ';"1 ez az első eset, hogy hí urak közelebbről is megismerhessék egymást. Pedig a munkában ez elengedhetetlen. Sok helyről verődtünk össze, úgyszólván csak politikai meggyőződésünk fűz egymáshoz bennünket, semmi más. Holott a meghittebb emberi igényekkel is törődni illik. Ugye egyetért velem? Faragó fejébe hőséget szorított a hirtelen fogyasztott alkohol. — Természetesen, százados úr. És engedje meg, hogyel- érzékenyülten mondjak köszönetét ... — Ugyan, kedves Faragó, ön nagyszerű fiú, semmi oka hálálkodni. Buzgó. Talpraesett. Abszolút hűséges. Erről jut eszembe: meg van elégedve a helyzetével? — Tökéletesen, százados úr..: Volkhardt eltűnődve lehajtotta a fejét Mosolyra húzta csőrszerű ajkait Átalány«» mosoly még talányosabb nevetéssé fokozódott. — Bizony buzgó. Ez nagyon tetszik nekem. Minden okom megvan tehát arra. hogy egy nagyon komoly feladatra kérje*. Noha eléggé szédítő volta pálinka, Faragó érezte, nem csupán a szesztől zsong a feje. Örökké résen levő gyanúja felerősödött. — Örömmel állok százados úr rendelkezésére ... Nevetve, majdnem sajnálkozva figyelte Volkhardt Faragót. — Megbízom Léni Rief- fensthal letartóztatásával. Vállalja? — Parancsára — vágta rá fegyelmezetten Faragó, de megsejtette, hogy valami tréfa készül a rovására. Nem éppen biztató arcjáték váltakozott pillanatról pillanatra a Gestapo-főnök kövérségbe puhult vonásain. Annál barátságosabban töltötte megint csordultig Faragó poharát. — Ezt vártam öntől. Ez a Léni Rieffensthall érdekes nő. Hallott már róla? — Rémlik... — Ugye? Nekem is. Berlinben megtalálja. Valahol a kancellária környékén. Lengyel félzsidó. Nagyon szereti a Führer, mert az egyik legkiválóbb rendező-operatőr. (Folytatjuk.)
