Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-06 / 55. szám
Világtalanok világa A Heves megyei vakok és csökkentlátók helyzete mielőbbi rendezést sürgeti A VAKOK és Csökkentlátok Országos Szövetsége öt évvel ezelőtt alakította meg helyi — megyei — csoportját Egerben, egy magánlakásban. E t or ki len eszázh at van hattól szervezi, irányítja, képviseli a csoport vezetősége a terület ú.nkön élő világtalan és ro kant embereket, akiknek ít na a legutóbbi nyilván- 1: ,is szerint már kétszáz- in unni tehető. Tavaly óta a csoport önálló irodával is rendelkezik a Széchenyi utca 48. számú házában. É gázfűtéses, folyóvizes, szerényen berendezett, havi 44 forintos bérű kis helyiségen kívül azonban mindeddig úgyszólván más segítséget sem kapott ahhoz, hogy a szerencsétlen sorsú emberek életét az elképzelések szerint boldogíthassa. Pedig jócskán elkelne a támogatás, hiszen az. országos szövetség juttatásai — a rendszeres pénzküldemények, a vakok számára esetenként biztosított ingyenes utazási jegyek, az iroda rendelkezésére bocsátott különféle használati tárgyak, pontiró táblák, speciális újságok — önmagukban még a legnemesebb szándék mellett is kevésnek bizonyulnak. A csoport Heves megyei tagjai ugyanis zömmel, átlagosan mindössze 300 forintos havi jövedelmet mondhatnak magukénak, de — még Gyöngyösön is — akad olyan, akinél ez az összeg százra sorvad ... Rendkívül kevés a jobb keresetűek száma: a pestig gyárnak dolgozói hevesi kefekötőt, a gyöngyösi kosárfonót, az egri, parádíür- dői gy.ógymasszőrt vagy éppenséggel az összesen nyolc (?!) telefonközpont-kezelőt valósággal szerencsés emberként emlegetik. FURCSA, s egyszersmind elgondolkodtató, hogy megyénkben — ahol annyi kis és nagy üzem, gyár, vállalat szövetkezet, intézmény van — alig akad hely a vakoknak, csökkent látóképes- segűeknek. Húzódoznak, idegenkednek ezektől a munkára, pénzre vágyó emberektől, még a telefonközpontok kezelésével sem szívesen bízzák meg őket, holott erre kettős miniszteri rendelet, SZOT'határozat is kötelezi a gazdasági vezetőket! Ez utóbbira jellemző, hogy a megyénkben tavaly felszerelt és idén üzembe helyezendő összesen 10 új telefonközpont egyikénél sem tartanak igényt a csoporttagok közül képzett kezelőkre ... A csoport 260 tagjának több mint egyhaíotía Egerben él, Gyöngyösön 'huszonnégyet tartanak számon, de még a kisebb helységekben, községeink némelyikében, például Tiszanánán is — az egyébként 30 vak és csökkentlátó közül — nyolc iga- zolványost neveznek „sorstársnak”. Legalább ezeken a népesebb településeken feltétlenül mielőbb módot kellene találni a rokkantak hasznos foglalkoztatására. Akár bedolgozóként alkalmazhatnák őket, akár pedig részlegeket szervezhetnének közülük sajátos munkákra. A vállalkozó „anyaüzemek”, .szövetkezetek, vállalatok bizonyára nem bánnák meg, hiszen a vakok és csökkent- látók — köztudottan — jó érzékű, ügyes, többnyire szorgalmas ember-akik igyekezetük, tudása javát adnák a feladatok megoldásához. Helyes lenne felmérni a vakokkal és csökkentlátókkal betölthető munkahelyeket, s ha a szerencsétlen sorsú emberek alkalmazásától indokolatlanul továbbra is húzódoznak, a gazdasági vezetőket akár „hivatalból” kelte- ne kötelezni a jelenlegi állapotok enyhítésére. A legszélesebb körben a figyelem középpontjába kell állítani azokat az elesetteket, akik az őket körülvevő világból — még a látvány nagyszerűségét sem élvezhetik, s többsé- gúkben meglehetősen nehéz körülmények közepette próbálják fenntartani magukat, családjukat, nap nap után. EZ LEGYEN az elsődleges feladat, mert ez a fontosabb, ezt sürgeti az idő már régóta. Mellette, vagy éppen utána azonban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a vakokban. csökkentlátókban él még másfajta igény is: szükségük van egymásra, időnként szeretnének szót váltani a „sorstársak”, tanulni, művelődni, szórakozni akarnak a maguk társaságában. Nagyobb településeinken, városainkban — ahol általában a vakok, csökkentlátók száma is több —, de legalább a megyeszékhelyen elkelne számukra egy klubhelyiség is, ahol alkalmanként találkozhatnának, beszélgethetnének, többi között megrendezhetnék például annyira óhajtott írástanfolyamaikat, hogy aztán a speciális pontírásos újságjukat mind többen olvashatnák, az eddiginél jobban tájékozódhatnának sorstársaik életéről, munkájáról, közös gondjaikról, terveikről. A csoport egri, íő utcai irodája kétségkívül a város vezetőinek jóindulatú támogatását mutatja. Hasonlót sejtetett tavaly a szociális foglalkoztató üzem létesítésének terve is, s bár mind ez ideig sem vált valósággá az ötlet, hinni merjük, hogy ' előbb vagy utóbb a gondolat testet ölt. SZERETNÉNK hasonlóakat hallani Gyöngyösről, s még máshonnan is, hogy — ha lassú ütemben is, de — egyre szépüljön, elviselhetőbb legyen a világtalanok világa is. Gyónl Gyula LÉNYEGÉBEN már minden eldőlt. A Mátraalji Szénbányák szaíkszervezeti titkára és a vállalat: igazgatója aláírták a kollektív szerződés módosítását a nyereségrészesedés elosztásának megváltoztatására. Döntöttek arról is, hogy a kifizetést március ÍO-én végzik ei. Az út, ami idáig vezetett, nem volt mégsem olyan egyszerű, mint ahogy a rövid megállapítások fényében feltűnhet. • Kezdődött azzal, hogy a vállalat három irányító szakterülete elkészített egy-egy javaslatot a részesedés elosztásának új módjáról, amit az igazgatói tanácsülés megvitatott, majd ezek alapján összeállított egy tervezetet. Ezt megküldte a különböző üzemeknek: vitatkozzanak rajta, mondjanak róla véleményt, tegyék hozzá saját elképzeléseiket is. Néhány 7 a r»/If sí/T PnHv * Világhírű román vendégX.CI1UIUU rUi.fp énekesnő a Magyar Állami Operaház Erkel Színházában Verdi Trubadúr című operád jának Azucena szerepét énekelte. Ezen az előadáson új szereplők mutatkoztak be a mű főszerepeiben is. (MTI foto — Keleti Éva felv.l 5. — Méltóságos főispán úr, állok’ szolgálatára a reggeli jelentéssel! — 'Kipakolta az alkoholtól * rekedt hangján • Weinhoífer. — Pihenj — szólt unottan Magyarffy és elvette a jelentést anélkül, hogy a polgári felderítés megyei parancsnokára nézett volna. Mélyen sértette Weinhof- fért ez a lekezelés. Pedig hát ő tudott egyet s mást Magyarffy Gyuláról, a nemzetvezető testvér puszipajtasá- ról. Hiába, kérkedett a kilences sorszámú párttagsági könyvével, ez semmit nem változtatott azon; hogy soproni OTI-tisztviselő korában sikkasztásért indítottak ellene eljárást Magyarffy Gyula ünnepélyes szigorral nézett rá a távolból. ' — Milyen jogon merészelt a tudtomon kívül agyonlö- vetni nyolc tisztet? Magyarázatot kérek. A felderítő parancsnok önkéntelenül vigyázzba • merevedett. — Alázatosön jelentem, .ez HWO. március 6„ Ottóik az eset német bajtársaink határozott kívánságára került a jelentésbe. — Akkor is magyarázatot kérek — támaszkodott ököllel az asztalra a főispán. Úgy vélte Weinhoífer, szőrmentén a gúnyolódást is megengedheti magának, ha egyszer Magyarffy nem képes érteim a világos beszédből. — Alázatosan jelentem, semmi közelebbit nem tudok az akcióról, talán lenne szíves érdeklődni a részietekről Vólkhardt százados úrnál. Kis ideig zordan eltűnődött Magyarffy. — Nézze, Weinhoff er, a maga munkája nem egészen kifogástalan.. Pironkodom a szégyentől, hogy német baj- Társaink dolgoznak helyettünk. Még a vak is látja, hogy milyen elegánsan leckéztettek meg bennünket. Ezt a kijelentést durva sértésként vette tudomásul Weinhoífer, hiszen — amint a vak is láthatja — az üveg szemére célzott a főispán. Ép bal szemét dühösre hunyorítva hallgatta a huszárosán járkáló Magyarffy lec- kéztetését. — Elegánsan, nagyvonalú- ■ an, feltételezve rólunk, hogy legalább középfokon intelligensek vagyunk. Értse meg végre, a deffenzív munkához nem elég a gumiból. Hiába ver nekem agyon minden reggelre öt-hat zsidót. ha közben'a kommunisták kiröhögnek bennünket! Ilyen goromba hangot még nem használt Wein- hofferrel a főispán. Hasztalan merevedett vigyázzba, ettől nem lett nagyobb az önbizalma. — Alázatosan jelentem, nem értem... — Furcsa. Nagyon, furcsa — mérte meg végre közelebbről is Magyarffy. — Azt hiszem, én mindent értek. Talán a szén timen talizmus áldozata, ha a vörösök bitangolásáról van szó! Nézze! — és a főispán az asztalán heverő, gyűrött cédulákra csapott, felmarkolta a három darab papírszeletet, meglobogtatta a felderítő parancsnok orra előtt — Röpcédulák Olvassa csak! Fennhangon! Követelem! A tnegderrnedt Weinhoffer csaknem elfelejtette a papírokat, amikor a szövegre pillantott Motyogva suttogta: — Vesszenek a fasiszta gyilkosok.. ; Fennhangon! - rivnllt rá Magy ajrtíCj' — Halál a német megszállókra és nyilas bérenceikre! Éljen a Szovjetunió! Éljem a béke! • • • — Na, látja, Weinhoffer, ezeket a vörös röpcédulákat is a német bajtársak adták át ma reggéL Hát mit képzel, majd mindent a németek fognak csinálni helyettünk? Kaparja elő ezeket a bolsi- kat és ajándékozzon meg minél hamarabb az irhájukkal. Távozhat! — Parancsára, méltóságos úr... Finom köd szitált és márvánnyá fagyott, ahogy rátapadt az aszfaltra, a kalapok karimájára, a katonai gépkocsikra, a nyilas járőrök karabélyára. Alig múlott délután három óra, de estéli sötétség borult a városra. A lim-lom tüzelőtől büdös füst szorult a házak közé, némán, görnyedten siettek áz emberek az utcán, mégis kihaltnak tűnt a város, valahogy olyannak, amilyennek önmagát érezte Urbantsok Tibor főmérnök, a vagongyár építési osztályának vezetője. Gyűrött felöltőjében, ápolatlan cipőjében senki nem ismerte meg. Álmatlanságtól, fogságtól püffedt arcát többhetes szakáll borította, kis kucsmáján sár tapasztotta csomókba a prémet. Tanácstalanul ócsorgott a Ba- ross-hid feljárójánál, gyá- molatlanra gyengülve a fáradtságtól és az éhségtől. Két nappal a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, a komáromi Csillagerődbe hurcolták, most végre elengedték, sőt csodálkoztak a csendőrnyomozók, hogy miért nyilvánították Győrött megbízhatatlan élemnek. Mi less a nyereséggel ? hét alatt ez is megtörtént. A szakszervezeti és az üzemi tanácskozások voltak a fórumok, ezek szedték pontokba a dolgozok véleményét. Majd ismét a vállalati szervek ültek össze, és meghozták végső döntésüket. Ebben a vállalat pártbizottságának, szakszervezeti- és KlSZ-bizottságának állásfoglalása és egyetértése is megtalálható. Ahogy ez illik és szükséges ilyen ügyben. Milyen módosítás történt? Kezdjük az elején. Minden üzeni megkapta az év elején a bevételi tervét, az önköltség szintjét és ezeknek megfelelően a nyereség mértékét. Az üzemek önelszámoló módon, saját belátásuk és képességük szerint munkálkodhattak feladataik végrehajtásáért. Ahol több nyereséget értek el, ott többiét kaptak vissza a vállalati eredményből. A tavalyi gazdálkodásuk után most nyereségjutalmat is vehetnek fel, ha erre érdemeseknek bizonyultak. Persze, csak. azok, akik az átlagnál többet is tettek az eredmények eléréséért. MIUTÁN AZ I-ES és n-es kategória ölelte fél a múltban azokat, akik — ha úgy tetszik — .kulcsemberek” voltak, a kategóriák eltörlése után ezeknek a személyeknek járhat nyereségjutalom. De jogot kaptak ehhez a szocialista brigádok, valamint a legjobb teljesítményt felmutató fizikai dolgozók is, Korábban a vezető beosztásban lévőknél csak az aki p fizetést vették figyelembe a nyereségelosztáskor. Most a teljes jövedelmet, tehát a prémiumot is. A vállalat eddig a törzsgáwia tagjait nem emelte ki, most a munkában töltött évele után százalékos arányban juttat a nyereségből, méghozzá már a harmadik évben, öt százalékot, a huszadik év után pedig a jövedelem huszonöt százalékát. Kisebb arányban, de a más vállalatnál eltöltött időt is figyelembe veszik. Ez a megoldás főként a fizikai dolgozóknak kedve*. Változtattak a premizáláson is. Azoknál, akik eddig ötven százalékos prémiumot kaptak, ennek huszonöt 'szá- zaiékát hozzátették az alapbérhez. A kisebb összegű prémiumokat megszüntették. Átváltották a célfeladatok teljesítéséért járó prémiumra. Ami gyakorlatilag azzal is együtt jár, hogy valaki esetleg egy évben csak egyszer kap prémiumot, ha valamilyen figyelemre méltó teljesítményt ért el, de ennek összege több is lehet, mint a korábbi évek megszokott prémiuma. Igaz, most az egyéni produktum lesz az alapja. A megszabott cél elérése után ELÉG NAGY LESZ a szóródás az idén az egyes üzemek szerint. A petőíibányaí vegyesüzem most 400 ezerrel, a gépüzem 200 ezerrel, a Thorez külfejtés 700 ezerrel, az ecsédiek pedig 600 ezerrel több nyereségrészesedést mondhatnak a magukénak. Ezekben az összegekben benne van az év közben végrehajtott bérfejlesztés is, ami a vállalati összesítésben 5 300 000 forint. Jelentős ösz- szeg ez, de a megszabott két százalékot nem haladja túl. Érdekes következményekkel jár a béremelés beszámítása egyik-másik üzemnél. Az ecsédiek év közben mintegy 1,5 milliót használtak fel a bérek emelésére. Bár a részesedési összegük most az egy évvel ezelőttinél 600 ézer forinttal több, a március 10-én kifizetendő összeg mégis 800 ezerrel lesz kevesebb, mint amennyi volt tavaly. A bérfejlesztés .miatt. Lesznek néhányan, akik értetlenül nézegetik majd a borítékukat ezért. Ami az ecsédiekre vonatkozik, az igaz a vállalat egészére is. Bár a kiosztandó közel 17 millió forintos ré- szedes két-három százalékkal kevesebb az elmúlt évi ösz- szegnél, ha ehhez a bérfejlesztésre szánt mintegy 5,5 milliót is hozzátesszük, akkor a részesedés meghaladja a tavalyit (gmf) Fenyőrigócsapatok Egerben Eger belvárosi részében a magasabb fák hegyén itt-ott igen nagy — néha száz körüli — csapatokba verődött madarakat figyelhetünk meg. A madarak hetek óta röpMindenekelőtt egy bögre forró teát kívánt, hálás lett volna érte akkor is, ha eper- falevélből főzik. Szocsiban a hőség ellen ittak teát, most viszont a csontvelőig átjárta a hideg, lehűtötték testét az erődbörtön nyirkos falai. Hogyan vergődjön haza Táplány-pusztára? Nyolc kilométer az égés:, semmiség lenne gyalogszerrel, ha nem sínylené ilyen átkozottul a hetekig tartó koplalást, az örökös didergést, és persze, ha idillikus sétának számítana az út, nem pedig életveszélyes kockázatnak ezekben a pogány időkben. Túl a maga baján, lehangolta a város vigasztalan állapota. Idegenül, riasztó elhanyagoltsággal feketéllettek a bombasérült házak, a Fehér Hajó romhalmaza, a Vilmos császár út robbanás csonkította épületei. Beletörődött, nincs más választása, gyalog megy haza Táplány-pusztára, ahova az örökös, bombázások miatt települt ki feleségével és kisfiával. Mintha csak sétálgatna, lassú léptekkel megindult a Bisinger sétányt szegélyező keskeny aszfaltjárdán. Termetes alakjához képest alaposan meggyérült az ereje, vigyáznia kellett, nehogy végképp kifulladjon. Háta, combja, karja lúdbörzött a felöltőjére fagyott ólmos eső hidegétől. Lehajtott fejjel ballagott így csak akkor vette észre köpcös ismerősét, amikor már majdnem összeütköztek a síkos aszfalton. (Fstytatfuk.) ködnek városunk központjában A figyelrries járókelőknek már feltűntek ezek a madárrajok, és azt mondják róluk, hogy' gerlék. Ez persze tévedés, mert a szóban forgó madár a fenyőrigó (Tur- dus pilaris). Az elhúzódó és meglehetősen hideg télutó kényszer- pihenőt parancsolt számukra, ezért vesztegelnek itt viszonylag hosszú idő óta. Hírek szerint más városokban például Debrecenben — is sok fenyőrigó található jelenleg. A fenyőrigó igazi hazája Észak-Európában és Ázsiában van. Ott is fészkei északra húzódva a fatenyészet határáig. Magyarországon mindössze kétszer figyelték meg fészkelését Hozzánk október végén érkeznek és vagy itt telelnek csoportokba verődve, vagy pedig délebbre húzód naiv zord, hideg telek esetén. Tél végén, vagy tavasszal indulnak vissza fészkelési he-; lyükre. A hideg idő hatására azonban most átmenete: leg itt maradtak, annál iá inkább, mert táplálékbáte suk biztosítva van. A boróka bogyóit nagyon szeretik, de ennek hiányár ban egyéb bogyókat is elfte gyasztanak. Városunkban a nyugati ostorfa (Celtis occi- dentalis) termése biztosít terített asztalt számukra. A fenyőrigó szép, becses tartású madár. Együttes repülésük és a fák hegyén csoportos elhelyezkedésük megnyerő látvány. Nagysága kb. 25 cm, akkora, mint az ismertebb feketerigóé. Csőre kissé görbült ár alakú. Fejének teteje, nyakának hátoldala és farkesíkia hamuszürke. Háta gesztenyebarna, a farka pedig barnásfekete. Torka és melle rozsdássárga, sűrű fekete pettyekkel. Dr. Vajon Imre
