Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
, ••«MM! Műterem-látogatás , . Balogh Lászlónál „Múteremlátogatás” (Foto: Pilisy) K»olajkutak a sivatagban (Türkménia) (Foto: Bagrjanszkog®$ ■ Egy művészembert nehéz »emutatni másoknak, még- la több mint egy évtizede smerem is Nehéz, mert ha i képeit nézem, az első gon- lolatok között az .,ég és föld” -ülönbséget szimbolizáló ki- ejezése jelenik meg, vagyis: . mai, és a hajdani festmé- :yek között a különbség — g és föld. Természetesen a laiak javára. Az is termé- zetes, hogy egy igényes tö- skvö és mondanivaló-biz- ts művész büszkébben múltja gyermekraizait, mint z egy évtizeddel ezelőtti, nmáron — illetve: már ak- oron — művészi igénnyel omponált festményeit. A yermekrajzait nem láttam. . mai szemmel már gyerekkornak minősülő évek edig kettősségben éltek, mi a célt illeti! — Sokáig voltam sportre- ülő, lebegtem ég és föld űzött, s amikor a földön írtam, tanultam a rajzolást, festést — s ilyenkor újra hetett a fellegekben járni. fenti tárgyi, és gondolati mények nagyon“ hatottak 25. Mielőtt még elkezdették volna Kőbányán harci repülők gyártását, l kellett adniok a németek- k az új üzembe vetett re- ínyt. Gyorsan nyomultak 5re az Alföldön a szovjet ipátok, s hamarosan had- Iveleti területté vált Bu- pest közvetlen környéke. / a gyártás helyett a me- külés vált esedékessé. Ar- kérték a József Attila >r tagjai a Kőbányán dol- zó győri munkásokat, hogy óbálják menteni a menttőt. Újabb államközi szer- lést kötöttek a nyilasok a metekkel amit az egyik részéről Vitéz Szakvári ül háborús termelési mi- ízter, a másik fél részéről iesenmayer tel »hatalmú nőit megbízott írt alá. Ennek »elmében a teljes felszere- .t a Birodalom és a Cseh 0. március 29*» vasárnap rám. Ezt talán még ma is érzem, azzal a különbséggel, hogy már tudom: a földtől nem lehet elszakadni. Talán ezért nem lettem repülőmérnök, bár arra is készültem — teszi még hozzá. A kollektív műterem egyik helyiségében rendezkedett be, ahol a mennyezeten és a festőállvány körüli területen kívül mindenütt rajzok, képek, festékek, ecsetek, tégelyek, s a mesterség számos más kelléke. A fal mellett nagyméretű, befejezéshez közeledő festmény áll. A balett harmonikusan szép mozdulatai rezegnek a figurákban, az emberi test szépségét, az emberi mozgás harmonikusságát jelenítik meg. A néhány figura egy messzibe, határtalanba vesző téren mozog, s az egymásba vesző színek összecsengése is a határtalanságot jelzi. — A selypi kultúrház részére festem. Ügy néz ki, hogy sikerül a Selypi Cukorgyárral szocialista szerződést kötnöm. Protektorátus területére kellett volna telepíteni. A németek számolatlanul osztogatták a százpengősöket, teherautószámra hordták a munkásoknak a kenyeret, a szalámit, a rumot, míg a nyilasok csőre töltött géppisztolyokkal csináltak kedvet a munkához. Németh László János mindezt nagyon jól tudta. Nem törődött a húsába ékelődött bicskaheggyel. Mint ahogy azt is nagyon jól tudta, hogy néhány szavával egy csapásra elégedetté tehetné Demeter főhadnagyot. Kőbánya beláthatatlan pályarengetegén, a távoli mellékvágányokon álltak a vagonok, amelyek soha nem fognak elgördülni a győri gépekkel Németországba. Értesült a megtévesztő csomagolásról, a szándékosan rosz- szul jelzett tartalomról. Értéktelen kacatokat pakoltak a ládákba, amelyek a Harmadik Birodalomba utaztak, míg a valódi értékeket a Szent István Tápszergyár elhagyatott iparvágányára toAhogy nézem a képet, aztán a többit, a hangulatokban, a képen megteremtett világban valami ismerőst érzek. Igen, a fantasztikus regényírók jelesebbjei által teremtett, nagyszerűséget, kitárulkozó, biztonságot sejtető hangulatot. Szóvá is teszem — örülök a felfedezésnek. Különösen — megint a hajdani és a mai különbségek jutnak eszembe — azért, mert emlékszem egy festményére. Labirintus, ez volt a címe. Egy hatalmas henger alakú csarnokból annyi kijárat, lépcsősor nyílt, hogy a kiúttalanságot juttatta szembe — éppen a kijáratok túlzottan nagy száma miatt. Kiúttalanság és biztonság... Vagy csupán fantázia? Látom, nemigen ért egyet, legalábbis a végső következtetésben. — A fantázia ellen nem tiltakozom. Ugyanakkor valami komplex dolog is van benne, nevezetesen: elfogadom, magamévá teszem az új élet gondolatát, melyben egészséges követeléssel lépnek fel velem szemben is a tudományos, haladó nézetek. Ez a követelés természetesen nem propagandát kíván tőlem, csupán azt, hogy mint művész, megjelentessem a gondolatot egy esztétikailag elfogadható formában, s egyszerűen! A gondolatot leegyszerűsíteni az érthetőségig — nem is rossz program. Így is mondhatnám: szeretném képeimmel a ma emberébe szuggerálni az elfogadható az emberi jövőt. A festmények művészi rendetlenségében rajzok, tanulmányok. Eleven cáfolatai az „absztrakt festőket” (rettenetesen buta kifejezés!) gúnyoló szavaknak, hogy: „Rajzolni tud-e?” Ezt a cáfolatot más formában kapjuk Balogh Lászlótól. Véletlenül — de ma még sajnos nem indokolatlanul! — megkérdezem: — Egyébként miből élsz? — Reklámgrafikus vagyok. Másképpen: iparos, ha a napi nyolcórás betű- és egyéb rajzolásokat a festészettel hasonlítom össze. Tehát ezután vehetem kézbe az igazi ecsetet, állhatok az igazi vászon elé, amikor festhetek végre, vagy készíthetem a tanulmányokat. Húsz esztendeje már, hogy a napi „igénybevétel” (ipari, és művészi) meghaladja a 14 órát is. Ezután a „szokásos” befejezést: számtalan kollektív kiállításon vett részt a megyei képzőművészekkel , s most készül egy egyéni tárlatra a megyei művelődési házban. látták. így is solj drága berendezés indult volna útnak a németek akarata szerint, de néhány vakmerő munkás kicserélte a bárcacédulákat és a pótolhatatlan szerszámokkal, műszerekkel teli vagonok Németország helyett a vagongyár egyik háborús telephelyére, Ménfőcsanakra érkeztek meg. Káprázatos nyomozói sikert mutathatott volna fel Demeter, ha a bicskahegy megoldja a költő nyelvét. De a költő a némaságot választotta. — Csiba törzsőrmester! Vágja fejbe a gumibottal! — parancsolta a főhadnagy. A farkaskutya megint morogni kezdett. Továbbra is a megfeszített áll alá peckelő- dött a bicska. Csiba Ferenc törzsőrmester, a hosszú karú. bütykös kezű csendőrnyomozó egy vékony gumibotot választott a fali fogasról. Meghajlíthatta. mintha nem lenne egészen egyenes, aztán hirtelen suhintással halántékon ütötte a költőt. Németh László János eszAz APN „A Szovjetunió fotókban — 1970” című kiállítását 30 OOO washingtoni lakos tekintette meg. Figyelembe véve a város lakóinak számát, ez meglepően magas szám. A vendégkönyvben elragadtatott megjegyzések sorakoznak. Március 12-én a kiállítást New Yorkban, a Columbus téri kultúrközpont épületében mutatták be. Az ünnepélyes megnyitón több száz ember vett részt: írok, újságírók, diplomaták, az ENSZ titkárságának munkatársai. Az egybegyűltek előtt A. MaAhogy a város vezetői mondják, maga az élet tette szükségessé, hogy koncentrálják az erőket és a meglévő művészeti csoportokat nagyobb egységbe fogják. Ennek anyagi oka is volt, hiszen az eddigi néhány ezer forintos évi keretből már jó formán semmi komoly dolgot nem lehetett megvalósítani. De még inkább volt művészi oka: a tehetséges amatőröket nagyobb teljesítményre felkészíteni. Gácsi László, a városi tanács vb-elnökheilyettese mondta el, hogyan sikerült a MÁV illetékeseivel, a vasutas-szakszervezettel megegyezni. Közösen tartják fenn a művészegyüttest, amelynek hivatalos nevében ez tükröződik is: a MÁV és a Városi Művelődési Ház Vidrócki Közméletlenül a padlóra omlott. ölomnehéz kábulatból eszmélt, öntudata halványan tisztult, majd durva rántás szakította ki a sajgó mámorból. Ködösen vette tudomásul, hogy a hajába markolva állítják talpra. Demeter ekkor már ismét az asztal mögött ült. — Használt a szundikálás? Kezefejével törölte le álláról a vért a fogoly. Nem szólt semmit. — Attól félek, továbbra kell altatni. Persze, ha mazochista vagy, az más. Nekem úgy is jó. Hajlandó vagy szóba állni velem? — Nem szívesen... — Üsse kő, nem vasyok hiú. Kinek adtál utasítást, hogy faragjon klisét a sokszorosításhoz? — Senkinek. — Hát akkor kitől kaptad a röpcédulákat? — Nem leszek áruló. — Hányszor voltál Ácson november elejétől a letartóztatásig? — Egyszer sem. — Cö cö. Talán mégsem káprázott annak a szeme, aki látott néhányszor. Nevetséges vagy, kisöreg. Balogh Mihálv már bevallotta, hogy ő nyomta a rnoinookat Ácson és te jártál ki hozzá. Képes lennél magad agvon- veretni o1??"—-'tért, amit már úgyis tudunk? — Hon? mit mondott Ra- lo»h Mihálv. a7 az ő dolga. De mevorküdn^k rá. hogy nem vallott be semmit lile, az ENSZ állandó szovjet képviselője és Charles Yost, az USA állandó ENSZ-képvi- selője mondott beszédet. Nehéz lenne meghatározni, a kiállítás melyik része keltette fel leginkább a New York-iak figyelmét. Lankadatlan érdeklődés kísérte a kiállítás egészét. A vendégkönyvbe már bekerültek az első megjegyzések: „Ez igen!”, „Ragyogó siker”, „Lenyűgöző fotók!”, „Nagyszerű munka!”. „Márta Kámemak hívnak. 1934-ben voltam a Szovjetunióban — írja az egyik látogató. _ Visszaemlékezve . erre az időre, meglep országuk gigantikus méretű fejlődése E kiállítást többször meg kell nézni.. A kiállítási termekben egy nap alatt 3600 ember- fordult meg. A kiállító múzeum munkatársai azt mondják, hogy még soha nem láttak ennyi látogatót. A kiállítás folytatja útját az USA-ban. A következő állomások: Chicago. San Antonio, New Orleans. G. Borovik már a parádi palóenapote résztvevői, majd június' 28- án a vasutas ifjúsági találkozó következik Szombathelyen, aztán július 5-én, a vasutasnap Sátoraljaújhelyen, tíz nappal később a szegedi nemzetközi néptáncfesztivál indulói között láthatjuk őket. A debreceni országos virágkamevál augusztusi rendezvényén is szerepelnek, szeptember közepén pedig tiznaipas olaszországi turnéra indulnak. Erre a gazdag programra gazdag műsorral készülnek. Tímár Sándor művészeti vezető irányítja a próbákat. Munkatársa Zeltner Zoltán. A műsor főként a palcctán- cokra épül, de ez önálló zenekari számok is ilyen ih- letésűek. A zenét Sári József állította össze, míg a táncok koreográfiájának egy részét a művészeti vezető, Tímár Sándor a Tudományos Akadémia gyűjtési anyaga alapján — részben. Kimondottan az együttes részére készült a Palóc körtánc, a Forgatós és a műsort záró Hevesi táncok. Sári József pedig a Kon- certinót komponálta erre az alkalomra, illetve a Cimbalom-szólót. A tánckar most tizenöt párból áll. Az utánpótlás is biztosítva van, mert a fiatalabbak, több mint harmincán, szorgalmasain készülnek a későbbi fellépésekre. Jelentkezőket persze mindig szívesen látnak, különösen fiúkból nincs elég soha sem. Fejes János, a művelődésügyi osztály vezetője azt is elmondotta, hogy a jelentős anyagi bázis biztonságot ad az együttesnek, most már tudnak távlati célokra is gondolni. Az érdeklődés pedig olyan nagymérvű már most, hogy ez is igazolja: helyes volt a központi együttes létrehozása. Ha a kezdeti lendület nem hagy alább, a Vidrócki Együttes még nagyon sok örömet szerezhet nemcsak Gyöngyösön és a megyének, hanem a tágabb határú pátriának — a palócföldnek is. Hiszen a palóc hagyományok őrzése és fejlesztése kimondott művészi céljuk. Sok sikert hozzá! (G. Molnár F4 Kátai Gábor ponti Művészegyüttese. Az elnevezés elég nehézkes, tehát maradjunk csak a könnyen kimondható Vid- rócki Együttes kifejezésnél. Nemcsak a táncosok tartoznak hozzá hanem az ének- és zenekar, valamint a színjátszók is. összetételüknél fogva alkalmasak önálló, egész estét betöltő előadás megtartására. A szeptemberig összeállított műsortervük ezt tükrözi is. Először április 1-én szerepelnek. A megyei felszabadulási kiállítás megnyitó ünnepségén lépnek fel Egerben. A „hazai” bemutatkozás időpontja május 23. A teljes együttes áll a közönség elé Gyöngyösön: az ének-, zene- és tánckar, valamint a színjátszók mutatják meg, mire képesek. Másnap, május 24-én, Demeter mosolyogva hin- táztatta magát a szék hátsó két lábán. — Hazugsággal vádolsz egy magyar királyi csendőr főhadnagyot? Ez bizony törvénybe ütközik. Mint aki unalmában mulatságot keres magának, a gumibotokkal teleaggatott fogashoz sétált. Kiválasztotta kedvenc korbácsát. Megsuhogtatta, érdeklődve figyelt a zizegő hangra. — Na, nyújtsd szépen előre a tenyeredet, mintha arra lennél kíváncsi, hogy esik-e az eső. Feljebb. Még feljebb. Egész az áll magasságáig! Szédülés emyesztette a költőt. Feje még mindig zúgott a halántékára mért ütéstől. Megfeszítette testét, sarkát a padlóhoz szorította, így nyújtotta ki karját, nehogy gyengének lássák a nyilasok. Az első ütés folyékony vasként égetett a tenyerébe. A második beljebb sulykolta ezt az eleven tüzet, a harmadik szétfröccsentette csontjai, Ízületei minden t>or- ciká’ába a kibírhatafam. maró forróságot. Ösztönei parancsára elrántotta a kezét. — Nem szabad idegeskedni — mondta Demetpr üde nyugalommal. — Nézzed csak tovább, hogy esik-e az eső. riobrai őrmester! Egy kis esőt! (Folytatjuk.) Központi művészegyüttes alakult Gyöngyösön
