Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

Cél: a hatékonyabb munka Eszköz: az érdekeltség tokozása

Közgazdasági kísérletek szovjet vállalatoknál

Verseny a pult mögött

Az utóbbi időben a szovjet újságokban és folyóiratokban egyre gyakrabban találkozunk ilyen címekkel: „Mire tanít a scsekinói kísérlet?”, „A scsekinói kísérlet elterjedése”, „A scsekinói stafétabot”, „A vegyészek után a kohászok következnek”. Már maguk a címeik is tanúskodnak az új módszer népszerűségéről.

Miért lett a scsekinói kísérlet megvitatás tárgya a párt központi bizottságának ülésén ? Miért foglalkozott vele egy különleges, össz-szö- vetségi szeminárium?

Röviden ismertetnénk a kísérlet lényegét. A Scseki- nói Vegyipari Kombinátnak néhány évre előre — 1971-ig bezárólag — megállapítottak a termelési tervét, és a változatlan béralapját. A béralapot a dolgozók létszámának csökkenése esetén sem változtatják meg. Ennek alapján a kombinát kollektívája ösztönzést kapott, hogy a termelést kisebb létszámmal folytassa, mivel a megtakarított béralap a vállalat dolgozói között elosztható, mégpedig fele közvetlenül a többet vállalók részére, a másik féle pedig — az ösztönzési alap révén — a vállalat többi dolgozói közül az arra érdemesek számára.

Előrebocsátjuk, hogy a scsekinói módszer teljes összhangban áll a szovjet vállalatoknál három év óta bevezetés alatt álló közgazdasági reformmal. Ismert, hogy ez a reform a vállalati munka mércéjéül a nyereséget, a jövedelmezőséget állította. Ennek természetes velejárója a gyártmányok fcévamatas értékesítése és a te*. 'elés megfelelő gazdaságossága. Az új módszerre át- 'tért vállalatok többsége sikeresen végzi munkáját és teljesíti a három fő mutatóban előírt feladatát.

Ügy tűnik, hogy Oven eredmények mellett a termelékenységnek is növekednie kell. pedig ez nem következett be. Bár az utóbbi években a termelés növekedésének kétharmada a ter- emlékenység növekedésével jött létre, az eredményt nem tartják megnyugtatónak. Arra a következtetésre jutottak, hogy az edligi ösztönzők nem voltak elégségesek, ezért újabb forrásokat kell felkutatni. Így jutottak el a scsekinói kísérlet gondolatáig.

— Az új gazdaságirányítási módszerre való áttérés kezdetétől — 1966-tól számítva

— a scsekinói kísérlet a legjelentősebb — mondotta Kosztandov vegyipari miniszter. Segítségünkre van a legjobb módszerek felkutatásában1, kipróbálásában, ellenőrzésében. Eredményei — a gazdasági reform keretében — kedvező hatást gyakorolnák a népgazdaság struktúrájának alakulására.

A scsekinói vegyészek kb. három éve dolgoznak az új módszerrel. Ezalatt jelentős lépéseket tettek előre. A termelékenység megkétszereződött, a termelés 86,6 százalékkal növekedett, ugyanakkor 1000 dolgozó felszabadult a népgazdaság számára. A fizetés 30,7 százalékká! növekedett. Ezek az eredmények megfelelnek az adott időszak célkitűzéseinek, sőt közel egy évvel előbbre tartanak.

A kedvező eredmények hatására harminc vállalat, mintegy kétszázezer főnyi össz-létszámmal, bekapcsolódott a kísérletbe. Ugyanakkor mondhatjuk-e, hogy a scsekinói mellett más — voronyezsi, baskirai, kujbisevi

— kísérletek is folynak? Igen. is, nem is. Az alapelvek azonosak minden esetben, de a megvalósítás útja különböző. Ez megfelel a vállalatok jellegének, közgazdasági feltételeinek.

ígv pl. alkotó módon vették át a baskírjai olajbányászok és feldolgozók a scse- kiraói tapasztalatokat. Ez annyira jól sikerült, hogy önálló — baskíriai — módszerről beszélhetünk. Ennek lényege, hogy az egész kollektívát közvetlenül érdekeltté tette a létszám csökkentésében. A Basnyeftyhim- zavódi Egyesülés több vállalatot foglal magába, ezeknek különböző feltételei, körülményei vannak. így pl. az egviknél felesleges munkaerő. a másiknál munkaerő- hiány mutatkozott. Ha ilyen esetben azonos feltételeket szabnak, egyik, vagy másik vállalat érdemtelen előnyhöz

is juthat. Ezért döntés született, a béralap-megtakarítás 30 százalékát a vállalatok egy e célra létesített központi alapba fizetik be, amely — figyelembe véve a termelékenységet, a termelési normatívákat — elosztásra kerül a vállalatok között. Ezzel kiegyenlítik azt a különbséget, amely a tartalékait már alaposan kihasználó és a „sétálgató” vállalatok között mutatkozott.

'Még egy újdonság a bas- kíriai módszerben. Az ösztönzési alap nagysága közvetlenül a termelékenység növekedésének ütemétől függ. Ha az egyes vállalat termelékenységi növekedési mutatója magasabb az egyesülési átlagnál, minden egyes százalék, az ösztönzési alap 7 százalékos növekedését jelenti. Ez a vállalatok kollektíváját — az igazgatótól a munkásig — a termelékenység növelésére ösztönzi.

Az eredményről korai lenne beszélni, mivel a baskírjai módszer mindössze hathónapos. Igaz, az eredmények annál beszédesebbek. 1600 munkáskéz felszabadult, a termelékenység 9 százalékkal növekedett — az előző fél évi 1,6 százalékkal szemben. A termelés megkétszereződött, a mérleg szerinti nyereség 18,9 százalékkal növekedett a korábbi 4,8 százalékkal szemben. Ezt a kísérletet három évre tervezik. 1971 végére több mint 3 ezer dolgozó válik átirá- nyíthatóvá más területre. A termelékenység 17, az átlagbér 13 százalékkal növekedik.

Az új vállalatgazdálkodási módszernek az a lényeges vonása, hogy nem adminisztratív intézkedésiek, hanem alapos közgazdasági és mérnöki számítások szülöttei. Sokan a kísérletek „földrajzi” jellegére hivatkoznak, mondván, ott kerültek bevezetésre, ahol rendkívül szűkében vannak a munkáskéznek, vagyis északon és keleten. Ez így igaz, de mindez nem zárja ki, hogy a tapasztalatokat az ország bármelyik gazdaságiföldrajzi területén felhasználják.

M. Antipov — APN — közgazdasági kommentátor

Rászolgáltak

a

névre

Az ország egyik legjobb szövetkezete a tiszaföldvári Lenin. A hét és fél ezer holdas tsz 607 dolgozó tagjának egy munkanapra jutó részesedése személyenként 136,35 forint. Terméseredményei közül kiemelkedik a 26,5 mázsás őszibúza- és 44 mázsás (májusi morzsolt) kukorica- termés. A közös vagyon közel 100 millió forint. Állattenyésztése is említésre méltó. Szakosított szarvasmarhatele- I>én nemrég készült el a 637 férőhelyes tehénistálló. Ma egy tehénre eső tejtermelése 3619 liter. Terméseredményeikért elnyerték a Minisztertanács vörös vándor- zászlaját. az 1967-es mező- gazdasági kiállításon pedig növénytermesztési nagydíjat. Ezeket a kiváló eredményeket a kitűnően szervezett tagság érte el, élükön Bódi Imre, Szabó Béla és Tóth György, Állami-díj IL fokozatával kitüntetett vezetőkkel.

Képünk a szövetkezet központjáról készült.

• (MTI Foto: — Bajkor József felv.)

Egy fiatal, tizenöt éves, fehér köpenyes fiúcska állt a pult mögött és figyelt a vevő szavaira. Aztán lemérte a nápolyit, a kekszet és a többi árut. Ráírta a zacskókra az árat. A vevő átvette a csomagokat, betette a vásárlókosárba, de nem a pénztárhoz ment velük, nanem a zsűrihez.

Kiderült, a fiúcska kevesebbet mért, mint amennyit kellett volna, nem fogadta a vásárló köszöntését néni kérdezte meg tőle, óhajt-e még valamit. Szóval: vétett a kereskedői illem és .gyakorlat” ellen. A versenyben tehát ebben a számban kevés pontot szerzett.

A kereskedelmi tanulók versenyei az élelmiszer kis- ker KISZ-bizottsága szervezete meg a I.enin-cente- nárium tiszteletére. Ezt az évfordulót — stílusosan — így akarták emlékezetessé tenni. Előbb Egerben, aztán Gyöngyösön zajlott le a selejtező. Csak a leg jobb bat juthatott tovább a megyei döntőbe a korcsoportok szerint. A győztesekre egész „kellemes” díjak várnak április 19-én: több-százforintos vásárlási utalványok. Érdemes tehát vetélkedni.

Magáért a vetélkedőért talán szóvá sem kellene tenni ezt a versenyt. Mostanában szinte mindenütt rendeznek hasonló erőpróbákat. akár a felszabadulási évforduló, akár a Le- nin-centenárium tiszteletére. Inkább ennek a versenynek a célja érdemel meg egy kis figyelmet: felkészíteni a holnap kereskedelmi eladóit arra, hogy nekik mindig, mindenben a kedves vevőre kell figyelniük, annak kedvére kell cselekedniük.

Nagyon jó volna, ha mindez nem holnap valósulna meg, hanem már ma is általános gyakorlat volna. De a mostani zsúfoltság, a szűk üzlethelyiségek- a tömegekben özönlő vevők gomolygása nem megfelelő alap ennek a feltétlenül helyes célnak a megvalósítására. Idegek kérdése az egész, persze: ma még.

De a fiatalokat mégiscsak a kultúrált kereskedelemre kell felkészíteni, nevelni, a vevőt kell a figyelmük középpontjába állítani, és ezt szolgálta a mostani vetélkedő is.

Ezért tettük szóvá, némi vásárlói megelégedettséggel.

(— ár)

Hovatovább nem matuzsálemi kor már az emberi életben sem a 85 esztendő, miért lenne az egy épületben? 1885- ben emelték a Kossuth Lajos téri sárga palotát, azóta van itt otthona-hivatala a földművelésügyi kormányzatnak, a jnegyar mezőgazdaság irányítóinak.'

Külsejében-belsejében meg-meg kellett már újítani néhányszor az impozáns épületet, ma is úgy közelíthetjük meg például a negyedik emeletet, hogy az ötödiken lépünk ki a páternoszterból. Födémcserék, fűtéskorszerűsítés — fikad mindig bőséggel tennivaló, így aztán jóformán állandó a költözködés valahonnan valahová. Lám, most is találkozik egymásra rakott székekkei-asztalokkal a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium folyosóin barangoló látogató; egy nagyarányú költözködési széria fejeződött be a minap: főosztályok szűntek meg, s alakultak újak is.

— Éppen három esztendeje, hogy a volt Földművelés- ügyi és Élelmezésügyi Minisztérium egyesült. Ugyan mi célt szolgált a mostani átszervezés? — kérdem dr. Soós Gábortól, a miniszter első helyettesétől.

— Megszüntetni az egyesítéskor keletkezett párhuzamosságokat, szorosabb együttműködést teremteni az élelmiszer- és fagazdaság vertikumában: ez vezetett bennünket, amikor elhatároztuk a vezetésnek ezt a további korszerűsítését — magyarázza a miniszternek a közelmúltban kinevezett első helyettese. Szavait erősíti meg az a dokumentum, amelyet a Tájékoztatási Főosztályon lapozok föl. Eszerint az elmúlt három év „igazolta, hogy olyan központi állami irányító szervezet alakult ki, amely képes az jj gazdasági mechanizmus rendszerében az élelmiszergazdaság, a fagazdaság és a földügyi igazgatásban a kapcsolódó ágazatok áttekintésére, irányítására”. De: „a szervezet :eljes összhangját nem sikerült biztosítani, szükséggssé vált a növekedő követelményeknek megfelelő továbbfejlesztés”.

Február közepével tehát megszüntették az Élelmiszer- ipari Hivatalt, az Erdészeti és Faipari Hivatalt, tovább öt főosztályt. Mindezek helyére összesen hat főosztály lépett. Mindenesetre a minisztériumban járatos embernek is némi idejébe kerül majd, hogy eligazodjék a hozzájuk tartozó ■osztályok, az ezeken dolgozó régi ismerősök, az új beosztások között. Nem is vállalkoznék rá, hogy akár csak fölvázoljam e roppant birodalmat.

Ehelyett próbáljuk meg egyetlen napba sűrítve — ..csöppben a tenger?!” — rávillantani reflektorunkat a minisztérium néhány hivatali szobájának életére. Toppanjunk be elsőként mondjuk egy régi-régi hivatalba: még ugyanaz n miniszter, gróf Széchenyi Pál szervezte aki a régi EM- nek otthont építtetett. 1884-ben hívta életre a halászati felügyelői intézményt, tehát egy évvel a mai sárga palota megépülte előtt. Dr. Pékh Gyulát, az Országos Halászati Felügyelőség — ez a mai név — iga zsótóhely éltesét gondEgy nap

a minisztériumban

ban találom, aminek rögvest meg is adja a magyarázatát:

— Kétszáz vagonnal kesebb halat termelt tavaly az állami szektor, mint egy évvel korábban! Ez hétszázalékos visszaesés, ami úgyan nem katasztrófa, de okvetlenül jelzésnek foghatjuk föl. Most azon kell eltöprengenünk — s megfelelően intézkednünk —, vajon helyes volt-e a régi halgazdaságokat az állami gazdaságokhoz csatolni? Ily módon hátrányosabb helyzetbe kerültek a halászati szakemberek, nincs kellő anyagi ösztönzés — lám, a következmény máris megmutatkozik.

— És a halászati termelőszövetkezetek mit produkáltak tavaly?

— Velük nincs baj, hiszen 805-ről 808 vagonra emelték a haltermelés mennyiségét egy év alatt. A horgászfogásokban még nagyobb a növekedés: 99-ről 110 vagonra nőtt a zsákmány. A tízezer holdnyi halastóval rendelkező 160 mezőgazdasági termelőszövetkezet is kitett magáért, hiszen 510 vagon halat fogott ki. Mindent összevetve — nem beszéltünk a haltenyésztő állomásokról, erdészeti fogásokról — 2776 vagon volt az 1969-es mérleg, míg az 1968-as 2998 vagon halra rúgott. Mégis, az idei piaccal nem lesz baj, félő azonban, hogy az 1971. évi ellátás már akadozik... Az idén nagyon jól kell dolgozniuk a szaporítóknak ahhoz, hogy ezt elkerülhessük...

A hajdanvolt gyümölcsészefi osztály ma a II. emeleten található. Darányi Ignác, aki nyolc éven át (1895—1903) volt e házban miniszter, 1897-ben alapítja meg „a gyümöl- csészeti és kertészeti ügyek intézésére”. (Ö szorgalmazta az állami utak gyümölcsfákkal való beültetését, gyümölcstanfolyamokat ’ indít a falusi lelkészeknek.) Senki sem tartja számon, azóta mennyi átszervezést ért meg az osztály, mindenesetre tény, hogy a mostani korszerűsítés nem kerülte el. Ily módon lett oly hosszú a neve is: zöldség-, gyümölcsös borgazdasági osztály, vagyis átfogja a teljes folyamatot, vertikumot. Dr. Soós Gábor, a minisztériumban minap tartott sajtótájékoztatón reflektált az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzott képviselői felszólalásokra, s eközben áttekintette az élelmiszergazdaság tavaszi indulását. Itt mondta el, hogy az idén 2—3 százalékkal növekszik a zöld- séglermő terület.

— Vagyis mégsem ráfizetéses a kertészkedés? — nyitok be a kérdéssel Tiborc* Györgyhöz, az osztály helyettes vezetőjéha»,

— Már ahol* — kapom a diplomatikus választ. — Való igaz, hogy a nagyobb pénzeket elvitte eddig a fontosabb növények — kukorica, cukorrépa — termesztésének gépesítése, a kertészet afféle szociális, foglalkoztatási szerepet töltött be. Ma több típusa van a kertészkedő t-sz-ek- nek. Van', amelyik — például Budapest környékén — sok növénnyel foglalkozik, egész évben a piacon kíván lenni Létrejövőben van viszont a szakosodás a konzervgyárak környékén, — ahol a tsz-ek már nagy tömegében termesztenek zöldségnövényéket. A piac értékítélete a nagyüzemnek kedvez, mindent összevetve, tehát azt válaszolnám., hogy ahol okosan gazdálkodnak, ott nem ráfizetéses kér tészkedni.

Délutánba hajlik az idő, midőn sikerül megbeszélnem egy röpke randevút ezúttal egy egészben újsütetű alakulat, a minapi vezetés-korszerűsítés szülöttének, a szövetkezeti főosztálynak a vezetőjével, dr. Dayka Balázzsal.

— Két osztályt szerveztünk, a szövetkezetpolitikai^ va lamint az üzemgazdaságit, — mondja a főosztályvezető. - A többi között mi foglalkozunk a melléküzemágakkal, ame lyekről éppen most készítettünk fölmérést, s a tapasztala tok kedvezőek. A szanálási eljárásokat is mi irányítjuk Mindkét esetben akad félreértés a közvéleményben. Az utóbbi például nem okvetlenül tragikus, életképtelenséget bizonyító aktus. Az állam ily módon állítja vissza a . tsz hitelképességét: vagy vissza nem térítendő hitellel dotálja, vagy óvadékot tesz le a banknál, amelyet aztán vissza kell fizetni. Igaz, a veszteséges szövetkezetek száma növekszik a közismert differenciálódás következtében, de nem egyértelműen rossz, ha például hasznosan költekeztek túl, s csak pillanatnyi a megrendülés. Márpedig az a típus a legtöbb a veszteségesek között: többet ruháztak be, ami azonban a ■jövőben megtérül A zárszámadások? Befejeződtek, bá< később az előirányzottnál.

— Mennyi ma a termelőszövetkezetek száma?

— Borsodban, Győr-Sopron és Somogy megyében volt a legtöbb egyesülés -f- összesen hatszáz tsz fuzionált! Ezekből 240 új tsz lesz, tehát számuk jelentősen megcsappan, várhatóan két és fél ezer körül állapodik meg az országos kép.

Mivel a hivatali idő stílusosan korán, reggel nyolcko: kezdődik, fél öt felé szállingóznak hazafelé azok, akiknek sikerült nyolc órába sűríteniük napi tennivalóikat. Magam is közéjük sorolok, újra végiggondolva információimat és benyomásaiamat. Vajon miért e szerteágazó munka,* az értekezletek, átíratok — az irányítás megannyi válfaja? Éppen dr. Soós Gábor mondta el ama sajtótájékoztatón:

„Munkánk középpontjában a fogyasztó áll! Az ő igényeit kell kielégítenünk hiszen valamiként vi '.'hat az egész élelmiszergazdaságra”. Keresztényi Nándor