Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-24 / 70. szám
Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Lehál Ferenc: A mosoly Országa A Gárdonyi Géza Színházban csütörtökön mutatták be Lehár Ferenc háromíelvoná- stas romantikus nagyoperettjét, A mosoly országát. A bemutató alkalmából talán érdemes emlékeztetni arra, milyen bukás, mennyi töprengés előzte meg ennek a valóban romantikus és rendhagyó operettnek a világsikerét. Ma már úgy tartják, hogy ez a „legleháribb” a nagy sikersorozatból, pedig a mű — amelyet a szerző újjáirt —, A sárga kabát, fiaskónak maradt, A húszas ■évek végén, huszonkilenc operett után Lehár maga is érezte, hogy az operett, az általa diadalra vitt színpadi zenés história, mint műfaj, újításra szorul. Kételyeit rövid tanulmányban oldotta fel és ebben az opera félé elváltozó nagyoperettben akart választ adni önmagának is. A zeneszerző érzései» egy reménytelennek tűnő és végöl is beteljesületlen szerelem emléke serkentik a muzsikust az ötven éven túli férfit szerelmi vallomásra. & ez a vallomás A mosoly országa. Ezért van ebben a műben tragikum a boldog vég helyett, ezért van az, hogy minden nagy zenei mondanivaló Szu-Osong hercegnek jut és Liza csak visz- sza&ugározza azt, amit Szu- Csong kiénekel magából. Itt a libretto mit sem számít, az amúgy is sablonos szövegkönyvek között is silány ez a történet és a színpadi szellemesség, de a zene él ma is. S ha bár túl vaTéré-moxit! — de miért csak Budapesten ? Megszívlelendő javaslatot olvastam a Rádió és Televízió Üjság 12. számában. A javaslat lényege: valamelyik fővárosi mozit alakítsák ^tévé- mozivá”, ahol kizárólag a tcleví.zió számára készült filmeket vetítenének. A cikkíró tovább fűzi gondolatát, s elmondja, hogy a tv- filmeket — játék- és dffku- mentumfilmekét ■— 60—90 perces időtartamuk miatt akár a Híradó moziban folyamatosan lehetne játszani. Naponta több filmet is be lehetne mutatni, s így mindenki kedvére választhat, melyiket akarja megnézni. Osztom a cikkíró véleményét, valóban fájdalmas hiány, hogy színvonalas hasai tv-filmjeinket nem mutatják be egyetlen moziban sem. Pedig jócskán akad olyan alkotás, mint például Fejes Endre Vigyo- rija és Mocorgója, A kezdet című Bdbel-film, a Kon- veckij-novellából készült Az ajtó, vagy a Vercors- novellából készült Az utolsó ítélet — és még hosszan sorolhatnám azokat a művészi alkotásokat, amelyek megérdemelnék a nagyobb „képernyőt”, a tévén tüli nagy nyilvánosságot. Ragyogó ötlet, jó javaslat. Csupán egy ponton vitásom a Rádió ég Televízió Újság cikkével: miért csak Budapesten legyen tévé-mozi? Igaz, szép fővárosunk lakossága megközelíti a kétmilliót, de azért azt sem illik elfelejteni, hogy vidéken is lakunk — több mint nyolcmillióan. És ha a vidéki városok nem is engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy külön tévé-mozijuk legyen, de azért a délőtti, vagy a kora délutáni órákban bemutathatnák a legjobb tévé-filmeket. Merem remélni, hogy a ■művészi tv-filmeknek vidéken is lenne közönségük. ■márkusz gyünk azon a korszakon, amikor a harmincas évek táján ötven nagyváros rádiója is sugározta egy napon Lehárt, az ő zenéje, az ő műfaja mindig színpadra méltó, megérdemli, hogy a színházi látvány felerősítő hatásával együtt élvezze a közönség ezt a senki máséval össze nem téveszthető muzsikát. A mosoly országát Behár György Erkel-díjas zeneszerző, a színház karmestere vezényelte. Az ő egyénisége és karmesteri erélyessége színes muzsikát teremtett, széles érzelmi skálát szólaltatott meg — a színházi rutinmunka helyett. S ha hozzávesszük, hogy ezt a művet már első sikerei esztendejében is operaénekesek szólaltatták meg, jelezzük a feladat komolyságát, amelyet — ügy érezzük —, a színház sikeresen oldott meg. A nyitány és a második felvonás szép muzsikálása az ő érdeme. A vendégrendező, Turián György, a darab adottságaiból indult ki. A szerelmi, párbeszédet éneklő Szu- Csong és Lira mellett az operett másik párját, Mi-t és Hadfaludy Ferit szolidan játszani engedte, ízléssel hangolva őket arra a feladatra, amely nekik a darabban még maradt. A második felvonás pergő ritmusa, a kavalkód- szerűség, a látvány szipor- ikázása, a fénnyel való rutinos játszadozás sok-sok hangulati elemmel töltötte meg a három órát. Szu-Csong herceget Rózsa Tibor énekelte. A tartózkodó szerelmes kínait, aki a fehér asszony miatt fehér akar lenni, meg akar szabadulni saját társadalmi és történelmi terheitől, kissé feszesen játszotta el, mint akit valóban kötnek a béklyók. Hangja itt-ott keményebb volt, mint amit az érzelmek diktálhattak, de így is megérdemelten kapott nyíltstíni tapsot Lehár nem hervadó melódiáiért. Liza szerepében Várhegyi Mártát hallhattuk. Megnyerő egyéniség, kulturált hang, az érzelmeket pontosan kifejtő előadásmód — ezek jellemzik alakítását. A szerző mostohán bánt ezzel a figurával, de a kettősökben és a drámai kitörésekben maradt lehetőség ahhoz, hogy Liza is sikert arasson. Eddigi tapasztalataink szerint Várhegyi Mártában megtalálta a színház azt az énekes színészt, aki a klasszikusnak mondható nagyoperettek felújítását indokolja. Dobos Ildikó Mi-je elevenen és ügyesen húzódott meg bátyja árnyékában. Friss, fiatalos és néhol mosolyt csempészett a tragikusan nagy érzelmek közé. Varga Gyula Jásrai-díjas a bohém Feri szerepében érdekes alakítást nyújtott. Eddigi jókedvű játéka helyett most egy új vonást fedeztünk fel nála: azt a kicsit csípős fanyarságot és rezignáltságot, amely a jókedvben felhangként jelentkezik. Most is éreztük mozdulataiban a humort, a játékot, de mondatait és gesztusait más lejtéssel kaptuk, mint eddig. Bánó Pál pontosan jellemezte Csángót, a zsarnokká növő nagybácsit, Csiszár Nándor, mint főajtonálló- eunuch hozott pár percre egy ismert magatartást, Ken- defi Gyula követségi titkára simulékony diplomata volt. Fekete Alajos grófja, úgyis mint Liza apja, amolyan szájhős-üresfejű katona. Mátyás Jenő, Szabados Ambrus, Lukács Rózsa is részesei a sikernek, a kisebb szerepekben. A tánckar most is sok tapsot kapott Fodor Antal koreográfiájáért. Bodrogi Zoltán. Füsti Molnár Ágota, Porosz- lay Éva és Borbély György szólóit külön is ki kell emelnünk. Gergely István díszletei a kis méretű színpadon szorongtak ugyan, de gazdagon jelezték a kínai környezetet. Hruby Mária jelmezei mértéktartóan stilizáltak. A zenés műfajnak ilyen színpadra hozása vonzani fogja a közönséget: Lehár muzsikája ma sem kopott meg, és mert a zenekar jól játssza, a darabnak itt és most is sikere lesz. I | ) (farkas) Volt egyszer egy borbély . aki megérezte, megtudta, kihallgatta, mit akarnak tenni az ellenforradalmárok Ipolyváron, 1919-ben. Fitos Béla története önmagában véve érdekes és újszerű történet, mert bár tudtuk, de ritkán mondottuk ki, hogy a Tanácsköztársaság, a munkások, a szegényparasztok országa, a kisemberek millióit sorakoztatta fel zászlaja alá, eszméi, céljai mellett. Kezdetben legalábbis — feltétlenül. Kisembereket, olyanokat is, mint ez az életét is feláldozó borbély, aki a televíziós film szerint messze ösztönösebben érezte meg, hogy „valami bűzlik” Ipolyváron, mint a direktórium hivatalos tagjai. Érdekes és újszerű történetnek indult hát Cserhalmi Imre tévéfilmje —, mégsem lett az. Túlságosan isszimp- lifikált, leegyszerűsített sémák fogalmazódtak meg itt: nem jellemek, emberek mozogták a képernyőn, hanem „írói ellenpontok” embereknek öltöztetve. Majd minden „tipikus” figurát meg lehetett találni ebben a filmben, amit valóban felsorakoztatott a Tanácsköztársaság maga mellett és mag" ellen, amelyekről tanultunk szemináriumokon, iskolában — de nem is nagyon lépték túl ezek a típusok az író és Hajdufy Miklós rendező elképzelt sémáit S bármilyen ellentmondásosnak tűnik, még nem is ott és addig volt a baj, amíg a figurák elmondták és „megjátszották” az írói mondandót, hanem ott és akkor, amikor egyikük-má- sikuk túl akart lépni az illusztratív szerepfelfogáson. Dégi István borbélya, mintha valami félresikerült egzisztencialista filmből lépett volna ki: meggyőződése csak megszállottság, tenni akarása értelmetlen és idegbeteg futkosás. Még a íegsematikusabb film legsematikusabb direktóriumi elnökének sem lett volna szabad egyetlen szavát sem elhinnie egy ilyen extrém alkatú embernek — mint amilyennek Dégi a borbélyt ábrázolta. A másik sajnálandó szereplő Törőcsik Mari, aki nem tudván mit kezdeni vékonykánál is vékonyabban megírt figurájával, hát évtizedet átölelő repertoárjából szedett elő „drámai pillanatokat”. S lám, a nagy pillanatok csodálatos virágai bogáncsnak tűntek csak, a nem számukra teremtődött talajon! Minden jeles színészünk — hogy csak Szirtes Adámot. Básti Lajost, Mensáros Lászlót, Major Tamást említsem, akik részt vállaltak ebben a filmben — igyekezett, hogy alkotássá varázsolja e nemes szándékú, de középszerűre sikerült tévéfilmet. Nem sikerült! De hát a vissza- és megemlékezés, a kegyeletes tisztelet nem mindenkor követeli meg a legtökéletesebb köntöst. Szerényebb öltönnyel is beéri — ha őszinte szívvel nyújtják át. ★ Jó ideje figyelem a televízió vasárnapi műsorait. A vasárnapit elsősorban, mert még városon is ez az otthonülésnek leginkább a napja, de falun különösen az Ilyenkor talán még a szombat esti „nézőcsúccsal” is többen telepednek a képernyő elé, és nem is csak kimondottan az esti órákban. Jó ideje figyelem, éppen emiatt a televízió vasárnapi műsorait és meg kell állapítanom, hogy jó ideje nem nagyon veszi ezt figyelembe a tévé. Jellegtelen, szétfolyó, a program, nem tervszerű és meggondolt a szerkesztés. Nos, csak egyetlen példa erre:' ... A matematika nemcsak tudomány, művészet is” — vallja Péter Rózsa Kossuth- díjas, a matematikai tudományok doktora. Öt kívánta a „Magyar tudósok” sorozatban bemutatni vasárnap a televízió. Este fél tíz előtt, egy gyenge krimi után! A műsor, a nagy nevű tudós és nem utolsósorban az a nemes szándék, hogy a magyar tudósok valóban közel kerüljenek a néphez, nem kívánta volna meg inkább a kora esti programba való beiktatást?! (gryurkó) Mosi után •««-fcaflu? 99m \) 's//vssssysssss/ssssssssssssssssss/sssssssss/s/sss/sssssssssssssssssrssmsrs,- Hát ami azt illeti, tanulhatna tőlem bátorságot « Kállai Feri w (Kallus László rajza)' VSSfSSSfSSSSSSSSSSSSfS/SS/SSSSSSSSSSfSSSSSSfmS/fSSf//SSSSSSfrSSS/-SY/SS*,/S/SSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSAUySSXSSJS*t 'rQEf?eNCSE'k yűilaos ^ „ MG®, március 21., kedd 20. Helyzetük semmi !okot nem adott a szónoki nagyzolásra. Budapest^ bekerítését megkezdték Tolbuchin és Mali- novszlcij marsall seregei, a Führer vezérkara pedig kijelölte a Margit védelmi vonalat Dunántúl átlója mentén Délnyugat-Északkelet irányban. Győr közvetlen frontmögötti területté vált, ahol a megtorló büntetés egyetlen formára redukálódott: az agyonlövésre. Ne lettek volna tisztában azzal a magyar urak, hogy Volkhardt csupán a jóságos kántorta- mító szerepét töltötte be az ő feladatához képest ? Sejtelme se lenne arról ennek a nyalka talányosnak, ennek a szép bajúszú főispánnak, hogy mire emeli poharát? Prinz Gestapo-őrnagy nem óhajtotta felvenni az ünnepi modort, kényelmesebbnek érezte megszokott hűvös kedélyét. Üres szósallangok helyett a nyers valóságot részesítette előnyben: — Azt hiszem, a győzelembe vetett hit mindany- nyiunktól elvárható. Az ilyen erkölcsi előfeltétel tudatában emlékeztetem az urakat, hogy küldetésem távolról sem rokon a tréfával. Közös feladatunk lesz teljesen homogén lélektani állapotot teremteni itt a hadműveleti területek mögött. — Igen, ez rendkívül fontos! — vágott közbe szuszogva Szöllősy Jenő; — Miután az akaratban teljes az összhang, ejtsünk szót a tárgyi feltételekről — szólt az őrnagy és beszéd közben mégj óbban kiütközött arcán a szenvtelenség. Munkánkhoz keményszívű férfiakra van szükség. Szénási Józsefnek felcsillant a szeme. Végre a lényegről kezdtek beszélni. — Pártunk elegendő vitézzel rendelkezik — jelentette ki önérzetes hangon a miniszterelnök-helyettes. — A magyar férfiak színe-java áll mögöttünk. A főispán szembetűnően feszengett, majd minden ok nélkül bajusza alá nyomkodta a szalvétát. — Szó se róla, Szöllősy testvér ... Ámbár ... — Ámbár? Tekintsem ezt ellentmondásnak ? — , Félreért, kegyelmes uram — szeppent meg Ma- gyarffy. — Dilemmám eloszlatását várom önöktől. Valóban,, a hungarista mozgalom tömött sorokkal dicsekedhet. Csupa-csupa eszmével telített fanatikus. De mi történne, ha a megtorlásokat bíznánk rájfik? A hatás következményein érdemes eltűnődni. — De hiszen ez hallatlan, főispán úr! — döbbent meg Szöllősy. — Ellenkezőleg — szólt közbe száraz nyugalommal az őrnagy. — A főispán úr dilemmája szerintem indokolt és a dolgok komoly mérlegelésére vall. Lekötelezne főispán úr, ha bővebben kifejtené gondolatait. A bátorítás ellenére sem enyhült Magyarffy szeppent- sége, mert mi lesz, ha Szöllősy akárcsak egy félreérthető jelzőt mond róla, ha majd beszámol Szálasinak? Igyekezett minél körültekintőbben fogalmazni. — Mindaz, amit gyűjtőnéven operatív prevenciónak nevezünk, szigorúan titkos. Az ilyen akciók végrehajtása sajátos lélekjelenlétet igényel. Egészen másfajta lélekjelenlétet, mint például a frontsziolgálat. Kombinált képességeket tételez fel, így többek között az elszántság és a titoktartás képességét. De ha adottak is ezek a képességek, számunkra szükség van egyéb biztosítékokra is. Olyan erkölcsi kényszerre, amely érdekeltté teszi embereinket a titoktartásban. Akármilyen szilárd az eszmei meggyőződés, önmagában nem lehet az erkölcsi kényszer garanciája. További nehézség, hogy gyorsan kell felduzzasztan a karhatalmi létszámot, hiszen az operatív prevenció kibővítése máris időszerű. Ha jól értem, éppen ezzel függ össze az a megtiszteltetés, hogy mától közvetlen harcostársunkként becsülhetjük Gerhard Prinz őrnagy urat. Sejtette a főispán.3 ezúttal remekelt. Azt sem bánta, hogy arca verejtékben úszik a lámpaláztól. Leolvashatta a tekintetekről, hogy érvelése osztatlan sikert aratott. Még Gerhard Prinz is elégedett volt. Végre megállapodhatott annál a véleménynél, hogy a főispán eszességéhez nem fér kétség, csak néha butának tetteti magát, aszerint, mi passzol jobban nagystílű szélhámosságához. Mivel pedig saját használatra gazembernek nyilvánította magában Magyarffyt, teketória nélkül benyújthatta igényét: — Uraim, akikor hát rakosgassuk tovább a dominót. Főispán úr eszmefuttatása remek logikai építmény. Kérem, ne botránkozzamk meg, a piszkos munkához aljas emberek kellenek. Mégis megbotránkoztak, de nem mutatták ki. Az őrnagy hűvös-hanyagul folytatta. — Hadd érezzék csak a végrehajtók azt a bizonyos erkölcsi kényszert. És ez a bizonyos erkölcsi kényszer ne legyen semmi más, mint az eszközemberek saját előélete. Ezzel kell őket kéz- bentartani. Aztán van egy másik típus. Az, amelyik karakterisztikusan alkaimas a mi céljainkra. — így egészen más — ernyedt kényelembe Szöllősy- Naszluhác a feszült figyelem után. Most vált igazán kínossá a hangulat, hiszen minden jelenlevő tudta, hogy az őrnagy ajánlotta módszer a főispánra is vonatkoztatható. Mivel sikkasztás terhelte Magyarffy előéletét, felettesei és a németek akkor zsarolhatták meg múltjával, amikor csak altatták. Vofchardt kegyesnek mutatkozott. Koccintásra ösztönözte a társaságot és Szénás iról kezdett beszélni. — A főhadnagy úr érde-i meiről se feledkezzünk meg. Precíz, mint egy matematikus, munkabírása szívós, mint egy Opel motoré. Építhet rá őrnagy úr, — Fogok is — ígérte a közvetlenség minden jele nélkül Gerhard Prinz. — Úgyszintén figyelmébe ajánlom Faragó Bélát —; folytatta Volkhardt. — ö ki? — Az egyik legérdekesebb figura, akivél valaha találkoztam. Bizonyos értelemben legendás fickó. Mindenben számíthat rá — Köszönöm, nem felejtem el. Kezdte sokallini Magyarffy a németek oldalvágásait. Legalább a formára adtak volna. Szívesen hajlandó volt mindenre, amíg udvarias virágnyelven hozták tudomására akaratukat, de megsértődött, ha nyíltan éreztették vele fölényüket. íme ez a Faragó is: az első perctől tudta, hogy a németek embere, de miért kell ezt ilyen otrombán az értésére adni? Neki nem állt jogában a leghalványabb rosszallás sem. Inkább játszotta a boldog butát, és lelkesülten ajánlotta: — Uraim, tekintsük meg a Nemzeti Számonkérő Szék celláit! Ezidő szerint épp nálunk vendégeskedik egy egész kommunista szervezet! Tüstént le is vonultak az alagsorba. Dr. Demeter Zoltán, Wein- hoffer Jenő, Faragó Béla pillanatok alatt a folyosóra terelte a József Attila Kör tizenegy tagját. Csupa fiatal, jókötésű munkás sorakozott fel a cellaajtó előtt. íFolytatjuk.)
