Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

Jubileumi program: Csillagtúra a levegőben Szeptemberre várják Lenin páncélautóját A közelgő Lenin-centená­rium és hazánk felszabadu­lásának 25. évfordulójára nagyszabású rendezvények­kel emlékezik majd a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség. A napokban Kiss Lajos ve­zérőrnagy az MHSZ főtit­kára, Réti Antal és Szabó Mihály alezredesek, főtitkár- helyettesek tájékoztatták a hazai és a nemzetközi sajtó képviselőit Lenin páncélau­tója másának elkészítéséről, a kocsi országjáró program­járól, a páncélautó elkészíté­sének körülményeiről, a XL (motoros repülő csillagtúráról és a felszabadulási lövész- versenyrőL . Hívójele: HG—100-ÜA A tájékoztatón megtudtuk, hogy annak a páncélautónak a pontos mása készült el, amelyről Lenin 1917-ben is­mertette híres áprilisi tézi­seit. Az eredeti dokumentu­mok alapján a Csepel Autó­gyár és a Budapesti Jármű Ktsz dolgozói társadalmi munkában építették meg a járművet. Az autót március 22-én Csepelen, a tanácsháza előtti téren adják át a két üzem dolgozói. Ezen a na­pon lesz ugyanis 51 eszten­deje annak, hogy Kun Béla Csepelről táviratban jelen­tette Leninnek a proletár- diktatúra magyarországi győ­zelmét. Felszereltségében azonban már lényegesen korszerűbb lesz ez az autó, mint elődje volt, mert készítői nagy tel­jesítményű hangosító beren­dezéssel, Lenin hangját meg­örökítő hanglemezekkel, filmvetítővel, s nem utolsó- sortján rövidhullámú adó-ve­vővel szerelték fel. Ezzel a rádióval március 22-én dél­ben összeköttetést teremte­nek a Lenin szülővárosában, Uljanovszkban működó adó­állomással. Ezután a gépkocsi ország­járó körútra indul. Heves megyében szeptember 2-a és szeptember 12-e között tar­tózkodik. A jármű Nógrád megyéből érkezik hozzánk, innét pedig Borsod megyébe megy. A páncélautóban levő adó-vevővel minden megyé­dolgozók érdekeinek szem előtt tartásával fejtették ki véleményüket a vitában. Ér­ződött a hozzászólásaikon, hogy a munkásállam megbí­zásából vezetik vállalataikat és felelősek a népgazdasági, illetve a vállalat dolgozóinak érdekeiért. Félreértésre talán az adott okot, hogy a Népújságban közölt írás úgy tűnhetett fel, mintha a tervezettel általá­ban egyetértettek volna, hol­ott semmiféle szerződés, vagy tervezet eddig nem került el­fogadásra és a jövőben sem kerülhet, amely ellentétben áll a törvényes rendelkezé­sekkel, illetve a becsületes dolgozók érdekeivel. JOGOS A KÉRDÉS: mi a szakszervezet véleménye a munkaerő-vándorlásról, vé­leményünk szerint hogyan le­hetne változtatni a problé­mákon ? Véleményünk szerint nem adminisztratív módon kell e problémák megoldásához kö­zeledni, hanem olyan üzemi légkört kell kialakítani, hogy a dolgozók valójában máso­dik otthonuknak érezzék munkahelyüket. Ennek érde­kében vállalaton belüli mun­kaerő-stabilitásra kell töre­kedni úgy, hogy a törzsgár- dát fokozottabban megbe­csüljék, nem szabad velük szemben előnyben részesíte­ni a munkahelyüket gyakran indokolatlanul, vagy jogsza­bállyal ellentétesen változta­tó dolgozókat. Ami pedig a módszereket Heti, a szakszervezet a kö­vetkezőket javasolja: ben a legképzettebb rádió­amatőrök dolgoznak felvált­va. A mozgó adó-vevő ál­lomás hívójele is rendhagyó lesz, az amatőr rádiósok a HG—100—UA-t hívhatják a világ bármely pontjáról, s a kapcsolat nyugtázásáról QSL-lapokat kapnak, ame­lyek a tartózkodási helytől függően, változó képeslapok lesznek, ünnepi felülbélyeg­zéssel. Itt említjük meg, hogy a HG a magyar, az UA pedig a szovjet rádióamatőrök hí­vójele, a 100-as szám Lenin születésének 100. évforduló­jára emlékeztet. „Szárnyas toll* — titkos útvonal Ugyancsak nagy mozgoló­dás támadt a tájékoztatón, amikor az MHSZ vezetői a XI. felszabadulási motoros repülő csillagtúráról kezdtek el beszélni, ugyanis ebben a versenyszámbam a megje­lentek nagy része is köze­lebbről volt érintve. A ju­bileumi cslllagtúra az idén új vonással gazdagítja a 60 esztendős magyar sportrepü­lés történetét A hagyomá­nyos csillagtúrán először vesznek részt újságírók is. A pilóták mellett az országos és megyei lapok munkatár­sai is repülőgépre szállnak és versenyfeladatokat telje­sítenek. A nagyszabású és izgal­mas versenynek ígérkező csillagtúra ünnepélyes meg­nyitója március 31-én lesz a budaörsi repülőtéren. A ver­senyzők itt kapják meg az első napi feladatot —, ma még titkos útvonalon, térké­pet követve Budaörsről repül­nek Siófokra. A pilóták az útvonal, a sebesség és ma­gasság tartásában, a célle­szállás pontos végrehajtásá­ban mérik össze tudásukat, az újságírók pedig a szak­mai feladatok teljesítésével gyűjthetnek értékes pontokat. A verseny második napján Dunaújvárosba, a harmadik napon pedig Miskolcra repül a népes mezőny. A verseny győztese — pilóta és újság­író —, az április végén Len­gyelországban megrendezésre kerülő 10 napos nemzetközi repülőtúrán képviseli majd Magyarországot. 1. Az új dolgozóiknak azo­nos munkakör esetén nem adható magasabb besorolá­si alapbér, mint a törzsgár­da tagjainak. (Kivételt ké­peznek: — az áthelyezéssel, vá­lasztással, kinevezéssel tör­ténő munkahely-változtatá­sok, és melyek egy megha­tározott időre szóló szerző­dés lejárásából és a vállala­ti felmondásokból eredtek.) 2. A részesedési alap fél­használásában a törzsgárda- és a szocialista brigádtago­kat előnyben kell részesíteni. Ennek módjai lehetnek: a) Az év végi részesedés felosztásánál a jelenlegi alapjuttaitásokon felüli ösz- szeget fordítsák azok részé­re, akik a vállalatnál már hosszabb ideje dolgoznak. b) Az évközi bér felhasz­nálásánál a törzsgárda tag­jainak magasabb bért adja­nak a gazdasági eredmények függvényében. c) Azokat a szocialista brigádokat, melyek jelentő­sen hozzájárulnak a válla­lat gazdasági eredményeihez, az általuk végzett munka alapján részesítsék nyere­ségjutalomban. Ugyanez vo­natkozzék az egy es munka- brigádokra, a dolgozók na­gyobb csoportjaira. 3. Az elmúlt évben módo­sított közgazdasági szabá­lyozók lehetővé teszik, hogy ahol nagyobb mértékű ré­szesedési alap képződött, az összegnek a kollektív szer­ződésben meghatározott ré­szét a vállalati fejlesztési alapba áttehessék. Ezt az Megtörtént már a verseny sorsolása is. A Népújság munkatársa — e sorok írója —, Z—326 típusú gépen re­pül, amelynek vezetője Szo- boszlay György, a miskolci Lenin Kohászati Művek épí­tési technikusa, az MHSZ miskolci repülőklubjának tagja lesz, aki ez ideig 610 órát — 25,4 napot — töltött motoros géppel a levegőben, de emellett már ezer órát — 41,66 napot — utazott vitor­lázó géppel. Húsz ejtőernyős ugrása is van. A 35 éves, nős fiatalember, akivel e sorok írója képviseli majd Heves megye színeit, 1950-ben kez­dett el repülni. Jelenleg vi­torlázó-motoros oktatói ké­pesítéssel rendelkezik. Két gyermek édesapja. Hatéves kisfia — mint ezt telefon- interjújában elmondotta — roppant büszke rá, mert ott­honosan közlekedik az ég vándorútjain, és kijelentette, hogy ha felnő, ő is repülő lesz. Az utánpótlás tehát biz­tosított a családban, de, hogy ehhez mit szól a felesége, még nem tudja, mert neje nem túlzottan örül annak, hogy férjének hobbyja a re­pülés és a gyereket is erre csábítgatja. (Hát, ami azt illeti, az új­ságíró háza táján sem va­lami rózsás a hangulat. A fia ugyan irigykedik rá, de a fe­lesége annál idegesebb, mi­nél többször szóba kerül _ a háromnapos repülőút Ezért keveset beszél róla, és an­nál többet izgul. Megkötöt­te már az életbiztosítási szer­ződést az Állami Biztosító­val, összepakolta az öt kilo­grammnál nem nehezebb úticsomagját és elkészült a legrossaabbakra.,.) ★ A sajtótájékoztatón szó volt még a felszabadulási lövész- versenyről is. Az MHSZ ren­dezésében 150—200 ezer em­ber mérte össze tudását ed­dig, a legjobbak pedig ápri­lis 4-én országos verseny ke­retében döntik el a végső helyezéseket. Ugyancsak áp­rilis 4-én bonyolítják le a felszabadulási nemzetközi lö­vészversenyt is, ahol a szo­cialista országok legjobb lö­vészei találkoznak a magya­rokkal, és színvonalas ver­seny keretében ünnepük a jubileumi évfordulót. Fazekas István összeget elsősorban szociá­lis, kulturális, munkavédel­mi célokra kell felhasználni. A 40/1969. PM. számú uta­sítás lehetővé teszi, hogy több vállalat a vállalatfej­lesztési alap terhére közös szociális létesítményt hozhat létre. Például bölcsődék, közi otthonok stb. E cél­ra a részesedési alap egy ré­sze is felhasználható. Üdvö­zölnénk a vállalatok ilyen irányú összefogását. 4. A jelenlegi rendelkezé­sek lehetővé teszik, hogy a vállalatok lakásépítési ala­pot képezzenek. Ennek for­rása a vállalati fejesztési ailap 10 százaléka, valamint a nyereségrészesedésből el­határolt összeg. A vállalatok a lakásépítési alapot úgy használják fel, hogy az épí­tendő lakásokból elsősorban a vállalat törzsgárdája, a nem megfelelő lakáskörül­mények között levő régebbi dolgozók részesüljenek. Ugyanakkor a részesedési alapból a lakásépítő dolgo­zók részéire nyújtsanak se­gélyt. Itt is vegyék figye­lembe a vállalatnál eltöltött időt és az illető dolgozó szo­ciális helyzetét. 5. A rendelkezések lehető­vé teszik, hogy a Vállalatok társadalmi, tanulmányi ösz­töndíjra szerződést kössenek a különböző felsőfokú okta­tási intézmények nappali ta­gozatán tanulókkal, valamint az ipari tanulókkal. Az ösz­töndíj forrása a részesedési alap. Az így kötött szerző­désekkel a vállalatok hosszú távra biztosítani tudják a GORKIJ: LENINRŐL xm. Gyakran volt alkalmam a forradalmi taktika és gya­korlat kegyetlenségeiről be­szélni Leninnel. — Mit akar? — kérdezte csodálkozva és haragosan. — Hát lehet szó emberségről egy ilyen hallatlanul elkese­redett küzdelemben? Hol van itt helye lágyszívűségnek és nagylelkűségnek? Európa blokád alá vesz minket, az európai proletariátustól nem kapjuk meg a várt segítsé­get. minden oldalról med­veként támad ránk az el­lenforradalom, hát mit te­gyünk? Nem kötelességünk, nem jogunk-e harcolni, el­lenállni? Már bocsásson meg, mi nem vagyunk ostobák. Tudjuk: azt, amit mi aka­runk, senki sem tudja meg­csinálni, csak mi. Vagy ta­lán azt gondolja, hogy én itt ülnék, ha meg volnék győ­ződve ennek az ellenkezőjé­ről? — Milyen mértékkei méri a verekedésben szükséges és fölösleges ütéseket? — kér­dezte tőlem egyszer egy he­ves beszélgetés után. Erre az egyszerű kérdésre én csak költői módon válaszolhattam. Azt hiszem, más válasz nincs is. Igen gyakran zaklattam különféle kérdéseikkel, s né­ha úgy éreztem, hogy Lenin sajnál engem, amiért közben­járok az emberek érdekében. Időnként megkérdezte: — Nem érzi, milyen jelen­téktelen ügyekkel, milyen semmniségekkei foglalkozik? Én azonban azt tettem, amit szükségesnek találtam, és nem riasztottak vissza an­nak az embernek ferde, ha­ragos pillantásai, aki jól tud­ta, md van a proletariátus el­lenségeinek számláján, ő bá­natosan csóválta a fejét, és ezt mondta: — Kompromittálja magát az elvtársak, a munkások előtt. Én viszont azt hangsúlyoz­tam, hogy az elvtársak, a munkások, „a lobbanékony­ság és ingerültség állapotá­ban” nemegyszer túl könnye­dén és „egyszerűen” kezeük a szabadságot, értékes embe­rek életét; és hogy vélemé­nyem szerint ez a fölösleges, olykor teljesen értelmetlen kegyetlenség nemcsak komp­romittálja a forradalom be­csületes, komoly ügyét, ha­nem mindentől függetlenül árt is ennek az ügynek, mert igen sok tekintélyes erőt visszariaszt tőle. — Hm, hm — dörmögte szkeptikusan Lenin, és sorol­ni kezdte, hogy az értelmiség hányszor árulta el a munká­szakember- és szakmunkás­utánpótlásukat. 6. A munkaerő megtartá­sának legfontosabb feltétele a megfelelő üzemi légkör ki­alakítása. éz nemcsak a gaz­dasági vezetőknek, hanem a vállalati szintű szakszerve­zeti szerveknek is felada­tuk, hiszen a körülmények nagymértékben befolyásolják a dolgozók termelési ked­vét, hangulatát, a termelé­kenység alakulását. A meg­felelő üzemi légkör kialakí­tása, valamint a törzsgárda stabilizálása és megbecsülése érdekében helyes, ha az üzemi szakszervezeti vezetők figyelemmel kísérik: a) az új dolgozók felvé­telét, hogy megfelelően fog­lalkoznak-e velük? b) Elősegítik, hogy a vál­lalaton belüli előmeneteli le­hetőségek elsősorban a törzs­gárda tagjait érintsék. c) Ahol a szocialista er­kölcsöt sértő, durva bánás­módot tapasztalnak, ott a leghatározottabban lépjenek fel ellene. Végső esetben éljenek a vétójog eszközével, illetőleg követeljék meg az ilyen gazdasági vezetők fele- lősségrevonását, egyes ese­tekben fegyelmi eljárás le­folytatását, súlyosabb ese­tekben pedig kezdeményez­zék az ilyen vezetők levál­tását. gazdasági Veze­tőinknek az elkövetke­zendő években is számolniuk kell gondokkal, hiszen ipa­runk gyors bővülése, a szol­gáltatások bővülése, a tsz- melléküzemágak létesítése sok ügyét — Köztünk legyen mond­va — mondta, sokan nem­csak gyávaságból fordulnak ellenünk, válnak árulóvá, ha­nem becsvágyból, vagy mert belezavarodnak, rettegnek, hogy dédelgetett teóriájuk csődöt mond, ha összeütkö­zésbe kerül a gyakorlattaL Mi ettől nem félünk. Az el­mélet, a hipotézis számunk­ra nem „szentség”, hanem munkaeszköz. És mégsem emlékszem olyan esetre, hogy Lenin el­utasította volna kérésemet S ha mégis előfordult, hogy kérésem nem teljesült, ez nem az ő hibájából történt, hanem bizonyára ama „szer­kezeti hiányosságok” folytán, amelyekben a suta orosz ál­lamgépezet mindig is bővel­kedett. Feltehető az is, hogy valakinek a tudatos gonosz­sága akadályozta értékes em­berek sorsának könnyítését, életük megmentését Itt is le­hetséges a „kártevés”: az el­lenség ugyanolyan cinikus, mint amilyen fortélyos. A bosszúvágy és a düh gyakran a tehetetlenségi erőnél fog­va hat. S persze vannak lel­kibeteg emberkék, akik kóros szenvedéllyel élvezik feleba­rátaik szenvedéseit Lenin egyszer mosolyogva mutatott egy táviratot: „Megint letartóztattak, szóljon, hogy engedjenek ki." Az aláírás- Ivan Volnij. — A könyvét olvastam, nagyon tetszett Látja, őben­ne az első öt szó után rög­tön megéreztem azt az em­bert, aki megérti, hogy a hi­bák elkerülhetetlenek, és nem haragszik, nem mászik a falra a személyes sérelme miatt Pedig, ha jól tudom, harmad ízben tartóztatják le. Jó volna, ha tanácsolná neki, hogy utazzék el abból a fa­luból, mert még megölik. Ügy látszik, ott nem szeretik. Tanácsolja neki. Táviratban. Gyakran nagyon elámul- tam, hogy Lenin milyen készségesen segít olyanok­nak, akiket ellenségeinek tart, és nemcsak segít hanem a jövőjükre is gondol. Így például egy tábornokot — tudós volt, vegyész — halál fenyegetett. — Hm, hm — mondta Le­nin miután figyelmesen vé­gighallgatott. — Tehát maga szerint ez az ember nem tudta, hogy laboratóriumá­ban fegyvert rejtegetnek a fiai? Van ebben valami ro­mantika. Hadd bogozza ki ezt az ügyet Dzerzsinszkij, neki finom érzéke van az igazsághoz. Néhány nap múlva telefo­nált nekem Petrögrádba: újabb és újabb munkaerő­szükségletet igény eL A mun­kaerő pedig csak korlátozott mértékben áll majd rendel­kezésre. Ezért vállalataink­nak arra kell felkészülni, hogy a termelés növeléséta jövőben nem a létszámnöve­léssel, hanem műszaki fej­lesztéssel, a munka-és üzem- szervezéssel oldják meg. Amelyik gazdaságvezető nem készül fel az intenzív fej­lesztésre, ott komoly problé­mák jelentkezhetnek. Ezért ne csak a mát nézzék, hogy esetleg olcsóbb munkaerőt beállítani a gép helyett, ha­nem gondoljanak a jövőre is, hogy mit jelent a ter­meléskiesés. Javasoljuk, hogy ahol na­gyon magas a munkaerő­vándorlás, azon egységek szakszervezeti bizottságai vizsgálják meg az okait és tegyenek javaslatokat a gaz­daságvezetésnek a munka­erő-vándorlást előidéző prob­lémák megszüntetésére. Helyileg kell meghatároz­ni azokat a tennivalókat, amelyek az adott üzemben megakadályozzák a munka­erő egészségtelen vándorlá­sát. Ha vállalataink a jövőben nagyobb gondot fordítanak a munkaerő megtartására, a törzsgárda megbecsülésére, gondoskodnak a nehéz fizi­kai munka gépesítéséről, a műszaki fejlesztésről, a mun­ka- és üzemszervezésről, rö­videsen megszűnik a munka­erő-vándorlás egészségtelen hullámzása. Mudrlczki János ■ft SZMT vezető titkára — Azt a maga tábornokát kiengedjük, talán már ki is engedték. Mit akar csinálni ez az ember? — Homoemulziót... — Ügy, úgy, az valami karbolsav! Nos, hát főzzön karbolsavat Maga pedig mondja meg nékem, mire van szüksége... Néhány nap múlva megint megkérdezte: — Mi van a tábornokkal? Elhelyezkedett ? 1919-ben a pétervári kony­hákban felbukkant egy na­gyon szép nő, és szigorúan követelte: — Én Gs. hercegnő vagyok, adjanak csontot a kutyáim­nak! Mesélték, hogy nem bírta a megaláztatást és éhezést, 9 a Névába akarta ölni magát, de négy kutyája megérezte úrnője végzetes szándékáig utánafutottak és vonításuk­kal. Izgalmukkal visszatar­tották az öngyilkcwságtól. Elmeséltem ezt a legendát Leninnek. Ferdén, felülről lefelé nézeti; rám, egyre csak hunyorgott, s végül egészen behunyva szemét, haragosan megjegyezte: — Kitalálásnak sem rossz. A forradalom tréfája. Elhallgatott Felállt és az asztalán fekvő papírokban lapozgatva, elgondolkodva folytatta: — Hát igen, ezeknek az embereknek nehéz a soruk: a történelem rideg édesanya, s ha megtorlásról van szó, semmitől sem riad vissza. Mit mondjak? Ezeknek rossz a soruk. Az okosabb ja persze tudja, hogy tövestül tépték ki, és nem fog megint gyöke­ret ereszteni. Az átplántál ás pedig, hogy Nyugat-Európá- ban eresszenek új gyökeret, az okosakat nem elégíti ki. Nem igen tudnak ők ott meggyökerezni. Maga mit gondol? ►— Ügy vélem, hogy nem. — Tehát vagy velünk tar­tanak, vagy megint interven­ciót akarnák majd kieszkö­zölni. Megkérdeztem, valóban sajnálja-e ebeket az embe­reket, vagy csak én látom így­— Az okosokat saj­nálom. Nálunk kevés az okos ember. Mi nagyobbrészt tehetséges nép vagyunk, de az eszünk lustán forog. (Folytatjuk) „Veterán” megyei ifjúsági vezetők találkozója Szombaton délután Eger­ben, a megyei pártbizottság székházéban bensőséges lég­körben zajlott le a KISZ újjászervezésének 13. évfor­dulója tiszteletére rendezett emlékünnepség. Sebestyén János, a KISZ-kb tagja, a KISZ Heves megyei bizott­ságának első titkára meleg szavakkal köszöntötte a fel- szabadulást követő évek ifjú­sági mozgalmainak volt me­gyei vezetőit, a „veterán ifi­ket”, akik, ha éveik számát te­kintve nem is, de a szívük­ben, még ma is fiatalok és ifjúi lelkesedéssel tevékeny­kednek társadalmi életünk különböző, fontos posztjain. A baráti találkozón megje­lentek, s a régi tapasztalata­ikról .élményeikről elbeszél­gettek a jelenlegi ifjúsági vezetőiekéi, az egykori MINSZ, MADISZ, SZÍT, EPOSZ, MDNSZ, MEFESZ, NÉKOSZ és DISZ volt me­gyei titkárai, s a 13 évvel ezelőtt, 1957. március 21-én újjászervezett KISZ első me­gyei vezetői. Sebestyén János az ünne­pi köszöntő után valamennyi megjelent, volt ifjúsági ve­zetőnek átadta a KISZ me­gyei végrehajtó bizottságának emléklapját. Ezután — a „veterán Ifik” nevében — dr. Tamás László, a megyei pártbizottság titkára, az EPOSZ (Egységes Parasztif­júság Országos Szövetsége) első megyei titkára köszön­te meg a mai ifjúsági veze­tők érdeklődő megemlékező kedvességét. (f. s.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom