Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-19 / 66. szám
Az ügyiéi bizalmáért ¥állozlat eddigi gyakori alán a tulajdonos érdekében az autószerviz Nem értek az autóhoz, mert nem ez a szakmám. De van egy Trabantom, amit adónként be kell vinnem az autószervizbe. Amikor visz- szaadják, vagy elhiszem, hogy mindent megcsináltak rajta, vagy nem. Ellenőrizni sem tudom, hiszen a szakmai kifejezések a számomra olyanok, mintha kínai nyelven beszélnének. Amióta szolgáltatás és ügyfél létezik, azóta , van a kérdőjel is: higgyek, nehigy- gyek, becsaptak, .nem csaptak be? Az ügyfél bizalmát meg kell nyerni. Mit tesz ezért az autószerviz? Az űj módszer Januártól űj módszert vehetett be néhány üzemében, így Gyöngyösön is. Ennek a lényege: alkalmazott egy gépészmérnököt, aki fogadja á tulajdonost. Leül vele az asztalhoz és megkérdezi: mi a panasza? Ha nem tudja részletesen megmondani, mert íiem ért hozzá, akkor együtt megnézik az autót. Utána elővesznek .egy kartont és arra a szükséges javításokat felírják. Mellé mindjárt a felhasználandó anyagokat, azoknak az árát, a szükséges munkaidőt. így jön ki a végösszeg, ami természetesen csak irányszám, de a tulajdonos dönthet, vállalja vagy aem a javíttatás. költségeit. Mi történik. olyankor, ha a javítás során kiderül: más hiba is van a kocsiban. Erre azt válaszolta Bártházi István, a szerviz vezetője, hogy ilyenkor megkérdezik a tulajdonost, beleegyezik-e a többletkiadásba? Ha nincs már ott a váróban a tulajdonos, akkor csak olyan esetiben végzik el a kibukkant hiba javítását, ha emiatt használhatatlan lenne a gépkocsi. Amikor minden kész van, akkor az a személy, akivel a tulajdonos a javítás megbeszélte, ismét megjelenne, bemutatja a kocsit, tételesen végigvizsgálják az egyes javításokat a tulajdonossal együtt. Ha új alkatrész kellett betenni az autóba, aminek zavartalan működéséről csak menet közben lehet meggyőződni,, akkor együtt autóznak néhány kilométert. Mindent együtt ellenőriznek, mindent együtt vizsgálnak meg. Nem lehet tehát azt mondani: nem is láttam, mit csináltak a kocsimmal. Hiszen a tulajdonos csak akkor fizet, akkor veszi át az autót, ha meggyőződött a hibák kijavításáról. Erre az új módszerre nagyon nagy szükség volt. Feloldódnak a feszültségek Maga az autójavító tröszt sem vitatta a januárban, Budapesten megtartott főmérnöki tanácskozáson, amelyre meghívták a szervizek vezetőit és az autóklubok vezetőségét is, hogy egy sor feszültség létezik az ügyfelék és a vállalat 'között. Ilyen dolgok miatt: a szervizekben a fogadóhelyiségek általában szűkek; sok időt vesz igénybe, amíg a javításra váró autót átveszik; a laikus tulajdonostól kérdezik meg, mi a kocsi hibája; a számlákra olyan rövidítéseket' írnak fel, amikből az ügyfél semmit nem ért, tehát azt sem tudja, milyen anyagot használtak fel, mennyit számoltak el munkaidőre. Csökkenti. a bizalmat a szervizek iránt,' az is, hogy ugyanazzal a hibával többször is el kell mennie a tulajdonosnak az üzemhez.^ A másik; nem teszik lehetővé sok helyen hogy az autós el- lenőrizhese, mit csináltak, a kocsijával végül is. Az AFIT-nak lényegében a vásárlót kellene képviselnie a garanciális időn belül a gyártó vállalatokkal szemben. Minden rejtett hibát a szavatossági időn belül maradéktalanul ki kellene javítania és jelezni azt is a márkatulajdonos cégnek, ha egy gépkocsitípusra okkal panaszkodnak az autósok. a leggyakrabban, mik a legáltalánosabb panaszok, de ez nem elég. A szerviz ilyenkor beszéljen a tulajdonos nevében. A szavatossági hibákat pedig javítsa ki, vagy ha maga nem tudja, akkor jelezze ezt a gyárnak. Mert nekem is van egy Trabantom, aminek a csomagtartója az első perctől kezdve beázik. Két éve próbálják javítani különböző módon, de eredménytelenül. Ez is egy példája az előbbi általánosításoknak. Végül említsük meg, igaz. hogy Egerben lassan megkezdi a működését az új autószerviz, és nem messze az idő, amikor Gyöngyösön a motorjavító ktsz is megnyitja javítótelepét, de ezek a mostani zsúfoltságot szinte semmiben sem fogják enyhíteni, hiszen egyre több autó lesz hazánkban. Mégis, a? AFIT törekszik az ügyfele’,: minél tökéletesebb kiszolgálására, mert kényes a jó hírnevére. Az autósoknak pedig ez a jó. Cg. molnár) Új tűzhelygyár Határidő előtt adták 6 rendeltetésének az orsz' gázprogram, keretében ér, új salgótarjáni tűzhely gy rat A Zománcipari *, Művel új üzemében teljes kapacitással megkezdték a különböző típusú gáztűzhelyek és gázkonvektorok gyártását. (MTI-foto — Balassa Ferenc felv.) Még mindig nem elég Mert az tény, hogy a különböző autógyárak megbízottai legalább negyedévenként keresik meg a szervizeket, amikor ellenőrzik; milyen alkatrészek hiányozna’- milyen hibák fordulnak el Nem mondom, büszke voltam, amikor punjaim élén és elefántjaim hátán, Hannibálként átkeltem az Alpokon, utóvégre én voltam az első az akkori történelemben, aki ilyesmire képes volt. Azt sem tagadom, hogy hevítette lelkem a jogos hiúság, amikor a Santa Maria fedélzetén először jutottam el Amerikába. És végeredményben az sem szégyellni való, ahogyan és amilyen gyorsan, mint Napóleon, meghódítottam Egyiptomot, mégha a végén Szent Ilonára is kerültem. Mutassanak nekem még egy olyan száműzöt- tet, akinek száműzve is olyan ereje van, hogy meghalni is Szent Ilonán hal meg... Nos, szóval, volt és van mivel büszkélkednem, ahogy visszatekintek a történelemre. Ám ez mégis semmi. Nekem elhihetik, nekem a Hannibál—Napóleon—Kolombusz- nak, nekem el... Az az igazi, hogy 22 napja, két órája és, tizennyolc perce nem1 dohányzóm. Pedig a nyavalya majd kitör. De nem! Nem! Ma még biztos, hogy nem... , (~ó) GORKIJt L lNINROL Persze a szakemberek egy részének sorozatos alávaló sártevésed után meg kellett változtatnom — és meg is változtattam — a tudomány ;s technika dolgozóiról alko- »tt felfogásomat. Ilyen véle- nényváltoztatás nem köny- íyű, különösen öregkorban, A nép becsületes vezérei- lek feladata emberfelettien lehéz. Hiszen a Lenin által vezetett forradalom ellepi rnreot is nagyszabású és lágy erővel szervezték. Rá- idásul figyelembe kell vénni, íogy, a „civilizáció” fejlődőjével az emberi élet szemlá- ;omást csökken, amit vitat- latatlanul tanúsít az, hogy i mai Európában kialakult íz emberirtás technikája és íedvtelése. De mondják meg tiszta lel- nismerettel: mennyire heyénvaló és nem nagyon is visszataszító-e azoknak a .moralistáknak” a képmuta- ása, akik az, orosz forradalom vérszom járói beszélnek, nindazok után, hogy ők májuk a szégyenletes európai nészárlás négy esztendeje ilatt nemcsak, hogy nem :a;nálják a kiirtott emberek miliőit, hanem minden úton- nódon uszítottak a förtelmes láború „teljes győzelméig” való folytatására? Jelenleg a .kutúrnemzetek” vereséget szenvedtek, kimerültek, elvadultak, és gvőzött dz álalános emberi, késpo’gárí sutaság: szoros hurkai mai íap’g is fojtogatják az embereket. Sokat írtak és beszéltek Lenin kegyetlenségéről. Természetesen én nem enged- * hettem meg magamnak azt a nevetséges tapintatlanságot, hogy megvédjem őt a hazugságtól és rágalomtól. Tudom, hogy a rágalom és a hazugság a kispolgári politika törvényerőre emelt módszere, az ellehség elleni küzdelem megszokott fogása. E világ nagy emberei közt alig akad egyetlenegy is, akit ne próbálták volna sárral bekenni. Ez köztudomású. Ezenkívül mindenkiben megvan az a törekvés, hogy ne csak a saját felfogásának színvonalára süllyessze le a kiváló embert; hanem a lába alá igyekezzék tiporni amazt, abba a nyúlós, mérgezett sárba, amelyet ezek az emberek. miután megteremtették, „mindennapi életnek” neveztek el. Élesen emlékezetembe vésődött az alábbi visszataszító eset. 1919-ben Pétervárott tartották a „szegényparasztok” kongresszusát, Oroszország északi kormányzóságaiból eljött néhány ezer paraszt, s közülük több százat a Romanovok Téli Palotájában szállásoltak el. Amikor a kongresszus véget ért, és ezek az emberek “elutaztak, kiderült, hogy nemcsak a palota nrnden fürdőkádját, hanem az igen értékes savres-i, • meisseni és kínai vázák tömegét is ösi'zerondították, éjjeli edénynek használták. Erre pedig nem a szükség kényszerítette , őket. hiszen a pa’ota illemhelyei rendben voltak, a vízvezeték- működött. Nem. ez a gazemberség azt a vágyat juttatta kifejezésre, , hogy elrontsák, beszennyezzék a szép. dolgokat. A két forradalom és a háború alatt százszor is megfigyelhettem az emberekben a szép dolgok összetörésének, megcsonkításának, kigúnyolásának. tönkre tevés ének ezt a sötét, acsarkodó vágyát. Ne gondolják, hogy a „szegényparasztok” viselkedését azért emeltem ki, mert szkeptikus vagyok a muzsikkal szemben. Nem, tudom, hogy a szép dolgok összerón- dítósának beteges vágya az értelmiség bizonyos csoportját is gyötri, például azokat az emigránsokat, akik szemlátomást azt gondolják, hogy ha ők nincsenek Oroszországban, aikkor már ott nincs semmi jó. A kivételesen szép dolgok lerombolásának gonosz vágya ugyanabból a forrásból fakad, mint az az undorító törekvés, hogy a rendkívüli embert, mindenáron be akarják mocskolni. Minden rendkívüli dolog zavarja az embereket abban, hogy úgy éljenek, ahogyan ők akarnak. Az emberek egyáltalán nem társadalmi szokásaik gyökeres megváltozásét, hanem csali azok kibővítését kívánják, ha ugyan kívánják.. A többség tulajdonképpeni sóhaja és jajszava ez: ,.Ne zavarjatok bennünket abban, hogy a megszokott módon éljünk”. Lenin úgy megzavarta ez embereket megszokott életükben; mint ahogyan előtte senki sem tudta megtenni. A világ burzsoáziájának ellene irányuló gyűlölete leplezetlenül és visszatasaífcóaffi nyilvánvaló; kék pestisfoltja-' mindenütt élénken virítanak. Ez az önmagában is visszataszító gyűlölet értésünkre adja, hogy a világ burzsoáziájának szemében milyen hatalmas és félelmetes Lenin, a világ proletárjainak lelkesítője és vezére. Ma már testi valóságában nem létezik, de hangja egyre harsányabban. diadalmasabban csen: a világ dolgozóinak fülében s már. nincs a földnek olyar zuga ahol ez a hang ne ébresztette, volna fel a munkás- népben a forradalomnak, az új életnek, az egyenlő emberekből álló világ építéséne1- vágyát. Lenin tanítványai, erejének örökösei egyre biztosabban, szilárdabban, eredményesebben végzik magasztos munkájukat. Bámulatba ejtett a belőle áradó élni akarás, s áz élet förtelmének tevékeny gyűlölete: gyönyörködtem abban a fiatalos merészségben amely mindenbe átáradt, arm- hez csak nyúlt. Lenyűgözöl” emberfeletti munkakészsége. Mozdulatai könnyedek, ügyesek voltak, s kevés, de heves taglejtése telies összhangban állt beszédével, melyet ugyancsak kevés szó és sok gondolat jellemzett. Mongol típusú arcában is az . élet hazugsága és keserűsébe ellen fáradhatatlanul küzdő ember éles szeme villogott, tüzelt, hunyorgott, kacsintott, gúnyosan mosolygót“ haragtól lángolt. Szemének csillogása még tüzesebbé és érthetőbbé tette beszédét. Az ember olyankor úgy érezte, hogy szemében szegemének fékaihetetlen energiája szikrázik, és szavai ezze1 az energiával telítve ragyognak. Beszéde nyomán az ember szinte fizikailag érezte a megcáfolhatatlan igazságot. üFcdy tatjuk.) Különböző horizontok Túliál ni a sző vetkezeti határokon A kezdeti, nehézségek után megyénkben ma már jelentős számban épülnek a szakosított sertés- és szarvasmarhatelepek, nem egy közülük több termelőszövetkezet közös vállalkozásaként. Azt azonban máris nyugodtan leszögezhetjük, hogy ebben az érdem legalább any- nyira a megye mezőgazdasági vezetőié, .mint az illető termelőszövetkezeti vehetőké. Bárki azt mondhatja erre, hogy ez így van jól, hiszen a megyei vezetőknek sem lehet közömbös a közös gazdaságok .fejlődésének, a gazdasági integrációnak ügye, érthető, hogy mindent megtesznek a szövetkezeti mozgalom előrehaladásáért. Az érvelés azonban csupán részben helyes, mert saját gazdaságának fejlődéséért elsősorban az illető termelőszövetkezeti elnök, főmezőgazdász. vagy éppen főkönyvelő felelős. S ezen a téren azért még nincs minden' rendben. Jellemző erre az a példa is, amit a közelmúltban hallottam. Több közös gazdaság elhatározta, hogy sertéstelepet hoz létre. A, gazdasági- számítások azt bizonyították, hogy a vállalkozásnak van jövője, biztos hasznot hoz minden résztvevőnek. A döntés mégis rendkívül nehezen született meg, mert a vezetők nem tudták, illetve csak hosszú huzavona után tudták elhatározni, hogy a telep hol, melyik, termelőszövetkezet területén épüljön fel. Érthető lenne ez is, ha a vita alapját az képezte volna, hogy honnan olcsóbb a szállítás, hol gazdaságosabb az építkezés. Az érvek és ellenérvek azonban nem a közgazdasági tényezők, hanem szubjektív indokok miatt csatáztak. Nem kis keserűséggel jegyezte meg valaki; inkább belement volna bármelyik szövetkezeti vezető, hogy a telep, mondjuk, Baranya megyében épüljön fel, mint a másik, közös gazdaság területén. Egyelőre tehát komoly nehézséget okoz az, hogy néhány jelentős hasznot hoz* vállalkozás a közgazdasági szemléletet teljesen nélkülöző indokok miatt r^em tud megvalósulni. Egy beszélget tés során hangzott, el az a megállapítás, hogy amilyen nehéz volt annak idején az egyéni gazdának a közös gazdálkodást választania, éppen olyan nehéz manapság egy-egy termelőszövetkezetnek túllátnia a saját határain, még nagyobb közösséget teremténi. Pedig az élet, a fejlődés egyre inkább megköveteli minden vezetőtől, de a termelőszövetkezeti tagtól is, hogy túllásson saját gazdaságának határain. A gazdasági fejlődésnek ma abban a szakaszában vagyunk, hogy feltétlenül szükséges a? anyagi erők koncentrálása Hiszen, ha mondjuk öt gazdaság öt istállót épít a saját területén, abból már egy közös telepet lehet létesíteni. Olyan telepet, amely modem, korszerű, s jóval több hasznot hoz, mintha mindenki külön építene. A termelőszövetkezet gazdasági határai ma még nagyon sok esetben szellemi határokat is jelentenek, s ezeket a határokat nehéz átlépni. Nehéz, de ugyanakkor szükséges is. Hiszen ahogy a nemzetközi kapcsolatok fejlődése megköveteli az egyes országoktól a merev vízum- kényszer feloldását, a gazdasági, politikai együttműködést, úgy a gazdasági fejlődés is indokolttá teszi, hogy a termelőszövetkezeték is szorosabb kapcsolatra lépjenek egymással, s belső „határkérdések” ne akadályozzák a társulások, vállalkozások létrejöttét. Hiszen ez mindenki érdeke. Kaposi Levente Itt a vége, fuss el véle, Örülök, ha levelet hoz a posta a szerkesztőségbe: olvassák, figyelik cikkeinket, egyetértenek, vagy nem értenek egyet velünk, de nyíltan meg ig írják számunkra. Érthető hát, hogy örömmel bontottam fel azt a levelet is, amely az Értük, vagy *ellenük? című cikkünkhöz kívánt hozzászólni. Ez a cikk valóban skéles körű vitát, egyetértést, illetőleg egyet nem értést váltott ki az olvasók körében —, tehát mindenképpen közproblémára irányította a figyelmet. — íme egy újabb levél amely közelebb vihet bennünket a probléma megoldásához — gondoltam, amint olvasni kezdtem a sorokat, s amelynek egy részét az alábbiakban szó szerint idézem is: „ ... Első észrevételem az, hogy a szókimondók teljes címe hiányzott. (Mármint a vitacikkek alatt. A Szerk.), míg a másik kiírta a teljes mvét, címét és & haj® színét is. Végtelenül örülök az ilyen nyilvános vitának, amelyet legádázabb ellenségeink sem mondhatnának másnak, minthogy puszta „demokrácia” és ebben a kategóriában is a szólásszabadsághoz tartozik.. Kemény dolgok ezek. alapos bírálata egy újságnak, vitatkozni kellene a levél írójával, aki... „ ... s mivel én nem sza lonképes hangot ' ütöttem meg, maradjak névtelen. T. József...” , így a levél vége. És most tanácstalanul bámulom a sorokat és azon tűnődöm, hogy e levél írója miért mond ellent önmagának ugyanabban a levélben? A végére elfelejtette, mit írt az elején? (gyurkó) 1970. március 19.» csffíörtfk
