Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-17 / 64. szám

Heves megyei énekkarok egri hangversenyéről Mit jelent a KISZ-védnökség a fiataloknak? A felszabadulás jubileu­mát ünnepelve Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban adott találkozót egymásnak vasárnap délelőtt a hevesi, káli. kömlői kompolti, gyön­gyösi és az egri énekkar. A Dal a felszabadulásról címet viselő jubileumi műsor ve- zérmotivumaként azokat a magyar és külföldi szerzőket szólaltatta meg, akik a sza­badságról, a felszabadulásról •és a békéről írtak maradan­dónak tűnő müveket. A kétórás hangverseny egyik legnagyobb meglepe­tése, hogy gazdag és élményt nyújtó programmal léptek fel azok a falusi együttesek, amelyek meglehetősen sze­rény keretek között élvezhe­tik a közönséggel való talál­kozás lehetőségét. Megható az a lelkesedés és ügyszere­tet, amelyet a kömlői férfi­kórusnál — karnagyuk Éles Imre —, vagy a kompolti női karnál — karnagyuk Tóth András '— tapasztal­tunk, Ugyanezt elmondhat­juk a káli szövetkezetek fér­fikaráról is, ahol Galambos László tölti be a karnagy! tisztet Ügy tűnik, hogy a hevesi járás nemcsak a meg­levő énekkarok számát te­kintve vezet a megyében, de az énekesek létszámával is messze meghaladja a megyei átlagot. Mindezt azért álla­pítjuk meg ismételten, mert a mostani alkalommal is hiányoztak együttesek, ame­lyeknek a fellépésére kíván­csiak lettünk volna. Technikai felkészültségé­ben, a művek hangulatos előadásában és a népdal ál­tal idézhető lélek jókedvű megszólaltatásában a hevesi járás pedagógus-énekkara járt elöl. Szabó Tivadar együttese — azért írjuk le, hogy az övé, mert a kórus jelenlegi arculatát ő alakí­totta ki, stílusát ő csiszolta olyanná, amilyen —, vi­szonylag rövidebb műsorral lépett fel, mint a többiek, mégis az ő hatásuk mutat­kozott a legnagyobbnak. Gastoldi finom lírájától a Mississippi-dal fortisszimó- jáig széles skálát és árnyal­tan érzékeltek végig. Az egri ÁFÉSZ-kiamarakó- rus Moskovszky Vince veze­tésével pár hónap alatt je­A hét kiemelkedő műsorszáma: Az utolsó ítélet Pénteken estig csepültem magamban a tévé műsorát. Aztán jött Az utolsó ítélet című tv-film, s egyből hely­rebillentette a művészi egyensúlyt. Mielőtt a hét. ki­emelkedő műsoráról, a Ver- cors-novella feldolgozásáról szólnék, röviden néhány meg­jegyzést más műsorokról. Szerdán estére Kállai Fe­renc és tanácsadói mintha ki­fulladtak volna, sorozatuk harmadik adásában már ke­vesebb volt az ötlet, nem sziporkázott a humor, sőt helyenként bizony vontatott volt a műsor. A fő tanácsadó ezúttal nemcsak tanácsokat adott, hanem kérdezett is: hogyan lehetne a játékba be­vonni a vidékieket? Bár nem vagyok ló ta­nácsadó, mégis megpróbálok válaszolni erre a bonyolult kérdésre, s leírom: mit ten­nék én a műsor szerkesztői­nek helyében? Nos, miután a posta levélkézbesítéssel is foglalkozik, kézenfekvő a fe­lelet: A vidékiek küldjék le­vélben kérdéseiket. Legfel­jebb nemcsak a műsoridőre korlátozódik a kérdésfelte­vés ideje. Igaz, így elesnek a nézők a sorsolás rémületes izgalmától, de helyette orszá­gos méretűvé kerekedne a játék, s ezzel együtt ez az egyébként ötletes műsor. Vasárnap délután végre befejeződött a francia kri­mi, s megtudtuk, Marie Paule titkát, hogy kik a gyilkosok, s végérvényesen bizonyságot szereztünk arról is, amit már az első résznél sejtettünk, azt, hogy gyengécske sorozat ez a bűnügyi film. Egy sorozat tehát befeje­ződött, helyette kezdetét vet­te egy újabb. Ezúttal ma­gyar szerzők mai témával vállalkoztak arra, hogy némi izgalom kíséretében bepil­lantást adjanak a szuperszo­nikus harci repülőgépek vi­lágába. A négyrészes tv-film, az őrjárat az égen hőseit már az első alkalommal ro­konszenvesen fogadtuk, s ér­deklődéssel várjuk különös kalandjaikat. A filmet Mol­nár Géza és Deme Gábor ír­, 1#”0. március VU kedd ta, rendező: Mihály fi Imre. A két főszerepet Huszly Pé­ter és Balázsovits Lajos játssza. A hét nagy műsorszáma, mint fentebb már jeleztem, Az utolsó ítélet volt. A Ver- cors-novella tv-változata is­mét bebizonyította, mi min­denre képes a kicsiny kép­ernyő, hogyan lehet néhány arc felvillantásával művé­szien ábrázolni a német meg­szállás napjainak kiszolgál­tatottságát, rettegését, egy koncentrációs tábor lakóinak halálba' menetelő életét. A film tulajdonképpen egy bírósági tárgyalás ke­resztmetszete. A vádlott Cle­mentine harcban áll önma­gával, de a' társadalom er­kölcsi világrendjével is. Mi. a nézők tulajdonképpen a vé­delem oldaláról látjuk az ut­calány embertelen kálváriá­ját, s a történet hatására mi is keressük a miértek ma­gyarázatát. Az író, aki nem­csak egyszerű krónikása, ha­nem résztvevője is volt a küzdelemnek, szeretettel és némi megértéssel ábrázolja hősét, a kis párizsi utca­lányt. aki a megszállás ne­héz napjaiban oly természe­tes egyszerűséggel igazodott el az életbem pontosan tud­ta, hogy az üldözöttek, az el­lenállók oldalán van a he­lye, százakat mentett meg boldogságkereső emberségé­vel, de utat vesztett a nor­mális életben, napjainkban. Érdekes, kiélezett szituáció, az egykori ellenálló, ma ut­calány, s magányosabb, bol­dogtalanabb, mint a nehéz napokban. Vercors Clementine című novelláját Lendvai György írta filmre, s Dömölky Já­nos rendezte. Mintha nem hittek volna eléggé hősük társadalmi igazságában, kis­sé didaktikus módszerrel ex­ponálták a tárgyalást vezető bíró törvényt és társadal­mat elítélő megjegyzéseit. A főszereplő Doniján Edit esz- köztelen játékával, a törté­netet és a légkört mélyen át- érző alakításával sokáig em­lékezetünkben marad. A múltat visszaidéző tanúk kö­zül Földi Teri játéka és Ko­vács Mária döbbenetes néma szerepe tetszett. (márkusz) lentős utat tett meg. A kul­turált és életerős hang­anyaggal rendelkező női szó­lamok finom hangzást bizto­sítanak. Az előadott Hassler- és Lassus-számok ugyan nem tartoznak szorosan vé­ve az ünnepi hangulathoz, mégis hozzájárulást jelentet­tek a jubileum ünnepélyes­ségéhez. Kellemes meglepe­tésként hatott a Gyöngyösi Városi Művelődési Ház ve­gyes kórusa. Nagy György karmesteri egyénisége mara­déktalanul tükröződött az együttes szereplésén. Kodály Fölszállott a páva című kó­rusművének előadásában pregnánsan jelenkezett ez a fegyelmezett hatás. Remél­jük, hogy ez a kórust is gyakrabban fogjuk hallani, Egerben is.. Nem lehet meghatódottság nélkül hallgatni a kömlői férfikart. Ezek a bajuszos, cserzett arcú, az alföldi tá­jak és falvak érzelmeit éneklő falusi emberek pél­dát adtak, hogyan kell sze­retni a népdalt, és hogyan kell ragaszkodni élő hagyomá­nyainkhoz. A káliak műsoráról Ko­dály Huszt és Bárdos Hu­szárnóta című művének elő­adását emelnénk ki. A kompolti női kar éne­kelte Cser Gusztávnak a Dal a felszabadulásról című kompizícióját. Zongorán kí­sért Gáspár Mária. A műsorban Jurkó Erzsé­bet és Ráduly Margit adták elő Szabó Lőrinc, Illyés Gyu­la és Váci Mihály versét. A vasárnap délelőtti hang­verseny üde színfoltja an­nak a jubileumi ünnepség- sorozatnak, amely az idén a megyében április 4-ét fo­gadja. i (farkas) — Mit jelent a fiataloknak a KISZ-védnökség? — Sok mindent. — Mégis, mi az a plusz, az a többlet, amit jelent? — Érdekvédelmet lát el — a csúcstitkár felemel egy la­pot — szocialista módon él­ni, dolgozni, tanulni... — Hogyan nyilvánul ez meg konkrét formában? — Érdekvédelem, segítség a munkában, a tanulásban ... O Q O O Olajos a keze, megtörli, be­mutatkozik: Balázs Lajos. — Tagja az ifjúsági szoci­alista brigádnak? — Igen. — Hányán varinak a bri­gádban? — Tizenhármán. — Miért alakítottak szoci­alista brigádot? — Hogy jobban tudjunk dolgozni, összehangoltabban. Várjon csak. nem tizenhár­mán vagyunk, hanem hatan. — Hogy segítenek egymás­nak? — Ha valami nehéz alkat­részt szerelek, amit nem bí­rok egyedül, akkor odajön­nek segíteni. Én meg az ipa­ri tanulóknak segítek, taní­tom őket. Ez is a KlSZ-foga- dalom egyik része. — Valami konkrét kérés­sel fordult már a KISZ-hez? — Igen, mindig szerettem volna bekapcsolódni a szín­játszásba és itt sikerült. — Mit jelent a maga szá­mára a KISZ-védnökség? — Segítek tanulni és jól dolgozom. O O O O — A II. alapszerv titkára vagyok. Alapszervünk főleg • a klubélettel foglalkozik. — Mit jelent a klubélet áz építkezésen? — Minden kedden és csü­törtökön van klub. Vannak játékok, asztali futball, kis biliárd, van televízió. A po­litikai oktatást is a klubban tartják. — Mi a szakmája? — Esztergályos. De admi­nisztrátorként dolgozom. Én intézem a bérfizetést, a jut­tatásokat, hozzám fordulnak reklamációkkal az emberek — Mi az alapszerv tevé­kenysége? — Pótszilvesztert rendez­tünk, kirándulásokat szerve­zünk, volt szellemi vetélke­dő. meg most is készülünk egy új szellemi vetélkedő megrendezésére. Az ipari ta­nulóknak segítünk felkészül­ni a vizsgára. Jelenleg a véradást szervezzük. A múlt­kor itt voltak a nemzetközi sajtó képviselői, őket kala­uzoltuk az építkezésen. O O O O — Van valami előre elké­szített terve, elképzelése? Sípos Katalin, a kultúrfe- lelős komolyan néz rám. — Persze. Előre el kellett készíteni a féléves munka­tervet. — Mik a jelentősebb állo­másai ennek a tervnek? — A klubban volt irodal­mi est, rendszeres politikai oktatás folyik. — Mi tartozik még a kul- túrmunkához? — Szellemi vetélkedőt ren­deztünk, most két színmű­vészt hívtunk meg. — Mit jelent magának a KISZ-védnökség? — Sok mindent. Társadal­mi munkában vagyok kul- turfelelős. előkészítem és megszervezem a programo­kat. o o o o — Mióta van itt az épít­kezésen? Antal Teréz asszisztens ka­bátot vesz fehér köpenyére. — Nem régen, nem tudok sokat mondani. Január 21-e óta vagyok itt. — KISZ-tag? — Igen. — Miben segíti a KISZ munkáját? — Nem régen vagyok itt. Rengeteg a dolgom, sok a beteg, járok ki injekciózni. De megígértem, hogy bekap­csolódom a KISZ-munkába és segíteni fogok. Megígér­tem a csúcstitkárnak. — Miben tud majd segí­teni? — Ahol majd szükség lesz rám. O O O O Mit jelent a KISZ véd­nökség az egyénnek? Mit tesz az egyén, hogy tudásá­val, akaratával, ötleteivel, elképzeléseivel hozzájáruljon a KISZ-védnökség célkitűzé­seihez? Ki többet, ki kevesebbet. Amikor a kiskörei építke­zés szállítási gondokkal küz­dött, a KISZ-védnökség „zöld utat a Tisza II-nek” akciója hozott segítséget és megoldást, A jelzéssel ellá­tott vasúti kocsik gyorsan, akadálytalanul jutottak az építkezéshez. Az operatív bi­zottság a Tisza II. árverésén tartja a kezét, mindenhova figyel, és ahol lehet, segít. De ne csak odafönt figyel­jenek. Figyeljen mindenki jobban oda, hogy a KISZ- védnökség személyes felelős­séget, nagyobb lelkesedést és sokkal-sokka] több eredeti ötletet kapjon az egyéntől, hogy ne szorítsa sablonokba a nemes célt, hogy a mély tartalmat ne felszínes és né­ha látszat szervezésekkel [hi­dalják át, vagy éppen ke­rüljék meg. Az ifjúsági szocialista bri­gádmozgalom, a műveltségi szint, a mai politika gyors, néha túlságosan is gyors vál­takozása, mind-mind az if­júságot érdeklő és érintő kérdések, a munka, a közna­pi tudat döritő formálói. A KISZ-feladata, hogy ehhez a nemes tartalomhoz megfele­lő vonzó formát találjon, és minden tagját személyesen tegye érdekeltté, hogy az el­vonatkoztatott célok minden­napi valósággá váljanak. Szigethy András 14. — Bemutatkoznék: Deme­ter főhadnagy — mosolygott rendületlen szeretetreméltó- sággal a jövevény. Szóra se méltatta Wein- hoffer, ellenben kétes «ró­kázással beszélt Faragóhoz: — Épp tegnap rugdaltam meg egy főhadnagyot. Csak azt nem Demeternek hívták, hanem Dömötörnek. A fiatal tiszt még mindig őrizte vidám lélekjelenlétét. — De én doktor Demeter Zoltán csendőr főhadnagy vagyok. Még mindig nem akart felocsúdni részeg szórako­zottságából a polgári felde; rítés megyei parancsnoka. Annyit észrevett, hogy he­lyettesét szinte kicserélték a precízebb bemutatkozás után. — Parancsoljon, foglaljon helyet, főhadnagy úr. Ha megengedi: Faragó Béla. Weinhoffer testvér a felet­tesem. Tüskés humorának ne tessék túlzott jelentőséget tulajdonítani. Valami kezdett rémleni Weinhoffernek: — A' Naphegyen is van egy Demeter főhadnagy. Je­lentést küldtem neki a múlt héten. — Megkaptam — bólintott barátságos eleganciával a I csendörtiszt. Kiteregette Weinhoffer szutykos íróasztalára a pom­pás merített papírra gépelt meghatalmazását. A megyei felderítő parancsnoknak még az üvegszeme is tágrameredt a csodálkozástól. Látogatóját többé nem téveszthette ösz- sze akármiféle főhadnagy­ival. A kellemes, ápolt tiszt nem volt más. mint a Nem­I zeti Számonkérő Szék poli­tikai osztályának személyes megbízottja. Weinhoffer ki­rúgta maga alól a széket, vi­gyázzállásba merevedett. — Főhadnagy úr, Wein­hoffer Jenő, Győr—Moson— Pozsony egyelőre egyesített vármegyék polgári felderíté­sének parancsnoka, szolgála­tára állok. — Pihenj — lengyintett szívélyes hanyagsággal a csendőr főhadnagy. — Örü­lök, hogy önbizalmuk töké­letes. Remélem, ehhez jo­guk is van á végzett munka alapján. Befogadnak körük­be? — Örülnénk, ha ilyen megtiszteltetés érne bennün­ket — sietett Faragó meg­előzni Weinhöffert. — Ugyanis van szeren­csém a tudomásukra hozni, hogy osztályom Győrbe köl­tözött a budai Naphegy ut­cából. Innen, ebből az épü­letből folytatjuk tevékenysé­günket. Közvetlen munka­társaimon kívül rendelkezé­sünkre áll egy harminc fős csendőrkülönitmény. Elhe­lyezésükről már gondoskod­tam. Weinhoffer zsibbadt fejé­ről nem akart elmúlni a ká­bulat. — Mindenben számíthat ránk, főhadnagy úr. — Köszönöm. Máris ott­hon érzem magam. Éppen ezért kezdjük mindjárt a munkával. Weinhoffer test­vér említette azt a levelet. Szeretném az értésükre ad­ni: engem a levélben jelzett ügy érdekel a legjobban. Lássuk, miben jutottak elő­re. — Egyenesen a végszóra érkezett főhadnagy úr — nyerte vissza hangoskodó stílusát Weinhoffer. — Már csak a felgöngyölítés van hátra. , Homlokát kényesen rán­colva figyelt a főhadnagy. — Hányán vannak? — Kilencen, jelentem tisz­telettel. — Név szerint is megtud­ná nevezni őket? — Természetesen! Németh Jários, Kiss István, Balogh Mihály, Kucsera László, Ju­hász Lajos, Baranyai Mi­hály, Kureíla Mátyás, Osz- termann László,’ Bogdanov István. Weinhoffer mohón várta az elismerést. Doktor Deme­ter Zoltán nem is tagadta meg tőle. — Igazán remek. Ahhoz képest, hogy amatőr besúgó vezetett nyomra. Még sokra viheti ez a Nagy Rezső. Soványabb lett az elképe­déstől az amúgy is cingár Weinhoffer. — Ismeri a főhadnagy úr?... — Csak úgy mellékesen.. 1 Majdnem pontos a létszám. Mindössze három személy hiányzik róla, noha a há­rom közül az egyik rendkí­vül fontos. ‘ Ez már sok volt Weinhof­fernek. Ültében hevesen az asztalra tenyereit, aztán fel­pattant. — Szomszéd, ez képtelen­ség. Én esak tudom, hogy teljes a lista. Alig jelezte meglepettségét Demeter a dühös-bizalmas „szomszéd” miatt. — Tessék elhinni, okkal hiányolom a további három nevet. Hiányzik a listáról Németh János, Stelczer La­jos és Novák Jánossi Péter. — De hiszen Németh Já­nos ott van a listán! — Az egyik — ellenke­zett bocsánatkérő mosollyal Demeter. — Mert bizony két, azaz kettő Németh János van. ön valószínű Németh László .Jánosra, a költőre gondol. A vagongyári öntö­de írnokára. Én pedig a si­ma Németh Jánosról beszé­lek, a munkásról. Ugye hisz nekem? Kelletlenül hátrált meg Weinhoffer, mogorva pofát vágva ült vissza a helyére. Faragóban viaskodott a káröröm a dermesztő féle­lemmel. Kedvére való volt főnöke felsülése, ugyanakkor a hideg futkosott a hátán doktor Demeter Zoltán ki­mért, szerényen fölényes tá­jékozottságától. Megint be­bizonyosodott; a Gestapo mindent tud. Mert egy pil­lanatig sem kételkedett ab­ban, hogy a Nemzeti Szá­monkérő Szék kulcsembere a Gestapo besúgói jelenté­seinek köszönheti jólértesült- ségét. Nagyobb rémülettel fél­tette életét, mint valaha. A puskacsőtől sem rettegett annyira, mint a Gestapo mindentudásától. Megértet­te, akkor védheti irháját, ha minél hamarabb a kegyeibe férkőzik ennek a fess, udva­rias főhadnagynak, aki kö­zéjük csöppent rettenetes ha­talmával. Egész egyszerűen tudomásul vette, hogy gyil­kosnak kell maradnia. Lelóczyék cukrászdája a Korona köz és a Deák Fe­renc utca sarkán már csak úgy hasonlított régi önma­gára, mint az elnyűtt hölgy hajdani szépségére. Parkett­jét gödrösre szálkázták a ka­tonacsizmák, zsírosra kopott a zsöllyék bársonya, piszkos­ra párolódott a falak tapétá­ja, és ebben a lompos, po­ros környezetben értelmet­lenné váltak az előkelő márványasztalok. Idegenül nézelődött Né­meth László János a jámbor nosztalgiákkal eltelt keres­kedők, hivatalnokok között. Némi öniróniával gondolta el, vajon belőle is ilyen cuk­rászdában gubbasztó kicsi­nyes filiszter válna-e öregsé­gére, h,a befejezné a háború miatt megszakított tanulmá­nyait? Kihűlt előtte a cikóriaká­vé anélkül, hogy hozzányúlt válna. Várta barátját, Stel­czer Lajost. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom