Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-17 / 64. szám
A nie«ie termőkéi — legyenek hozáíerhetőbhek! Nem ritkaság üzleteinkben, hogy vásárlásunk során a „szűkebb hazánkból” ismert üzem valamelyik terméke akad a kezünkbe. S meglehetősen gyakori az is, hogy a kiválasztott áru jókora út, nemegyszer izgalmas „kirándulás” (itán érkezett a bolti piacra. Mert furcsa módon időközben valósággal gyakorlattá vált, hogy a termelő gyártmányát elsősorban valamelyik távoli, rendszerint pesti cégen keresztül igyekszik értékesíteni. így viszont még a jobbik eset, ha például az Egerben, Gyöngyösön vagy éppenséggel Hatvanban készített termék a nagykereskedelmi vállalat közvetítésével visszajut ezekbe a városokba, s az itteni érdeklődők számára hozzáférhetővé válik. Gyakran azonban a Heves megyei termékekért idegenbe kell utazni. Mi az ok? Egy felmérés eredményei azt mutatják, hogy szövetkezeteink készítményeinek általában 10—15 százaléka marad Heves megyében, a tanácsi iparunk üzemeiből kikerült gyártmányoknak pedig mindössze 3-7—6 százaléka. Fölöttébb furcsa, de így van: a hatvani Házi- és Kézműipari Szövetkezet igazán ízléses, szép, s divatos ruháinak, kötöttáruinak ma- xiumum tizenketted része kerül boltjainkba, a salgótarjáni Pécskő Áruház például egymaga többet rendel mint egész megyénk. Megütközéssel tapasztaljuk lépten-nyomon e különös eseteket. Csodálkozunk, s egyszersmind bosszankodunk: akkor, amikor gazdaságirányítási rendszerünkben mód van a helyi, a közvetlen beszerzésre is, minden további nélkül kikapcsolhatok a forgalomból az árakat csak drágító közvetítők — a megyei kereskedelem szinte csak a legritkábban él az "üjabb lehetőségekkel. .... Egyrészt valószínűleg azért, mert nem ismeri a megyei ■ipar teljes termelési skáláját, árukínálatát, másrészt idegenkedik a többnyire kis üzemektől, nem bízik teljesen a termékek minőségében. Végül, de ném utolsósorban pedig ugyan ha ismeri is ezeket a gyártmányokat, ha elfogadhatónak is tartja valamennyit — egyszerűen nem juthat hozzájuk, mert a termelő üzem gyakran teljes kapacitását, vagy éppenséggel kapacitása nagy részét a „biztosabb” pesti, más megyebeli partnernál, exportcégnél lekötötte. Érthető, ha a termelőszövetkezet, vállalat a „biztosabb” kapcsolatokat keresi: igyekszik nagyobb szériákat eladni, annak szállít, amelyik cég a gyártmányokat elkészültük után átveszi, elhelyezi, forgalmazza. Megyénkben, sajnos az üzemek és az üzletek, áruházak jobb együttműködését nagymér- tékben akadályozzák — több más mellett — a szűkös raktári viszonyok. Sok üzletünk csak néhány darabos szállítmányt tud esetenként átvenni, ha pedig nagyobb tételért is fizet, az áru jelentős részét gyakran a termelőnél kénytelen raktározni. Viszont általában a termelőüzemek munkaterületei is zsúfoltak, az el nem szállított gyártmányok újabbak termelését teszik lehetetlenné. Kényelem ? Ugyanekkor érthetetlen a termelőszövetkezetek, vállalatok kesergése, panaszkodása érdeklődésen kívül hagyott áruikról, akkor, amikor azokat egyszerűen nem propagálják, esetleg általában olyanok — amelyekre a megyében nincs különösebb szükség. A szövetkezeik, vállalatok vajon miért nem igazodnak jobban a keresletekhez, miért nem veszik észre, hogy például napjainkban is legalább 30—40 féle hiánycikket emlegetnek boltjaink .. ? A termelők miért várják tétlenül a kereskedők közeledését? És fordítva: a kereskedelem miért kényel- meskedik, miért nem érdeklődik jobban az üzemek gyártmányskálája iránt? Csakis kölcsönös munkával, szoros együttműködés mellett javulhat a helyzet. S a lakosság jobb ellátásában csakis a helyi kisiparra, kereskedelemre számíthatunk elsősorban, hiszen ktsz-eink, tanácsi vállalataink sajátosságaiknál fogva rugalmasabban alklmazkodhatnak a változó piachoz, a vásárlók igényeihez, egyedül a közvetlen vásárlással nyílik mód az árak csökkentésére. Uj utakon Az elmúlt hét végén a helyi ipar és a kereskedelem szakembereinek egri tanácskozását is a kapcsolatok javítása érdekében rendezték. Az említettek és a hozzájuk hasonló tapasztalatok, gondok kerültek előtérbe, s — ha még mindig nem is teljes élénkséggel — a megoldást keresték. Jólesett hallani, hogy a két fél közeledésére már történtek biztató lépések. A kölcsönös érdekek figyelembevételével egyes kereskedelmi vállalatok az általuk kívánt gyártmányok készítéséhez anyagot, korszerű gépeket biztosítanak, másutt a termelő üzem vállalkozik saját készítményeinek szállítására is, s akadnak üzletek, áruházak, amelyek a felkínált árukat akár reprezentatív körülmények között is bemutatják, velük piackutatást végeznek, s a legkeresettebbeket azonnal megrendelik. A továbbiakban — mint ezt ígérték a tanácskozás résztvevői —, értesítik egjr- mást kihasználatlan, vagy éppenséggel rejtett kapacitásaikról, ha már többnyire ki is alakult mindenütt az idei termelési program, vállalkoznak újabb megrendelések teljesítésére. Az Észak-magyarországi Textil Nagykereskedelmi Vállalat után a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat is nagyobb vásárlásokat jelzett. Az ÁFÉSZ-ek üzleteibe, áruházaiba máris egyre több helyi termék kerül. Ha ez a folyamat tartós lesz, ha a partneri együttműködés még szorosabbá válik, remélhetően kevesebb lesz a bosszúságunk, nem kell példán’ protekció ahhoz, hogy a füzesabonyi korcsolyacipőhöz, egri gyermekheverőhöz hozzájussunk. S az említett hatvani kötött ruhát sem keli — Pesten, vagy Salgótarjánban megvásárolniuk a Heves megyei embereknek! Gvónt fívula Tantárgy: a gépjárművezetés 600 tanuló a megyében — Oktatás „albérletben"' ■ Nem csak alapfokon... Eger utcáin egyre gyakrabban láthatunk „T”-betűs autókat. Akkor is ott manővereztek a nagy forgalmú utcákon, amikor hótól, jégtől síkos volt a „pálya”, s most is róják fáradhatatlanul a vizsgaköröket, amikor a vezetés a száraz úton már biztonságosabb. A gyalogosok, gyakorlott vezetők együttérző mosollyal kísérik útjukon. Hozzátartoznak az utcák forgatagához, úgy is, amikor leáll a motor és emiatt „dugó” keletkezik, s úgy is, mint a legudvariasabb gépjárművezetők, akik mindig szabad utat engednek a gyalogosoknak a „zebrán”, nem vétenek a KRESZ szabályai ellen ... Egyre többen szeretnének jogosítványhoz jutni Heves megyében is — az autóvezetés divatossá vált. Sok az új autó, vezetni szeretne a feleség, a nagy fiú is a családban. Miként tudja kielégíteni az igényeket a KPM Heves megyei Tanintézete? Demeter György, a tanintézet megyei vezetője válaszol: — Mintegy hatszázan tanulnak az egri, a gyöngyösi, a hatvani, a hevesi, a szilvásváráéi és a recski tanfolyamokon, de további igény jelentkezik a megyeszékhelyen, Gyöngyösön, Parádsas- váron, Kiskörén és a megye több részében. Most fejeződött be egy tanfolyamunk Kaiban. Néhány napon belül megkezdjük háromszáz újabb jelentkező oktatását. — Mindenki alapfokon kezdi? — Hét tanfolyamunkon kezdjük az oktatást a gépjárművezetés ábécéjénél ahol olyan jelentkezőkkel foglalkozunk, akik kizárólag magánhasználatú gépjármű veket vezetnek a jövőben. Három olyan tanfolyamunk van. ahol a részvevők a gépkezelői ismereteket is elsajátítják. Három tanfolyamunkra jogosítvánnyal rendelkező hallgatók járnak, ök eddigi ismereteiket kívánták kiegészíteni úiabbakkal. Két tanfolyam felsőfokú kénzést ad. Részvevői a vizsgán mesterlevéllel egyenértékű bizonyítványt kannak. Van pry géoiármfi-üevintéző tanfolyamunk. Most kozdődik három „D” járművezetői tanfolyam, amelyen autóbusz-vezetőket képezünk ki — Milyen feltételekkel rendelkeznek? — Több mint félszáz oktatót foglalkoztatunk. Valamennyien területük legkiválóbb ismerői. A tanintézet 30 óra gyakorlati vezetes jelentős részét a vizsgapályái: töltik el, Ezzel magyarázható, hogy olyan sok a ,,T’ - betűs gépkocsi Egér utcáin... — A KRESZ előírja a közlekedési lámpák működésének ismeretét is. Hol oktat ják? Indulás előtti pillanatok. A tanuló minden mozdulatát vigyázza az oktató. tíz személy- és négy tehergépkocsival rendelkezik. A gépkocsik reggel hat órától este tíz óráig, havonta 4000 —500 órát „futnak”. — Van kijelölt pálya? — A gépjárművezető-oktatás reformja megemelte a mércét a vizsgázók előtt. Egerben a legforgalmasabb utcákon vezet a vizsgapálya. Ez kötelező útvonal, ahol minden tekintetben próbára teszik a gépjárművezető-jelölt felkészültségét. Az egri tanfolyamok részvevői itt gyakorolnak, de a megye -többi részében működő tanfolyamokról is bejárnak a tanulók Egerbe. A kötelező GORKIJ: LENINRŐL VIII. Részletesen kikérdezett a capri halászok életéről, keresetükről, a papok befolyásáról, az iskoláról; érdeklődésének széles skáláján őszintén elcsodálkoztam. Amikor felhívták figyelmét, (hogy van itt egy pappesika, aki szegényparaszt fia, nyomban követelte, hogy gyűjt- sünk neki adatokat: milyen gyakran hajtják papneveldébe gyermekeiket a parasztok, s vajon a parasztfiúk visszajönnek-e szülőfalujukba lelkipásztorkodni. — Érti, ugye? Ha ez nem véletlen jelenség, akkor azt jelenti, hogy ez a Vatikán politikája. Ravasz politika! Nem tudok elképzelni másvalakit, aki ennyire magasan állt az /emberek fölött, és mégis távoltartotta magától az önhittség csábítását, és nem vesztette el az „egyszerű emberek” iránti élénk érdeklődését. Volt benne valami delejesség. Vonzotta a dolgozó emberek szívét, rokbnszenvét. Nem beszélt olaszul, de a .capri halászok, akik már találkoztak Saljapinnal és1 más híres oroszokkal, valami megérzésből Lenint azonnal külön helyre sorolták. Nevetése megnyerő volt, annak az embernek a „szívéből jö- yő” nevetése, aki bár remekül észreveszi a suln emberi butaságot és az elme akrobatikus furfangjait, élvezni tudja az „egyszerű szívűek” gyermeki naivitását is. Egv öreg halász. Giovanni Spadaro, a'zt mondta róla: — Csak becsületes ember nevethet így. Lenin az égbolthoz hasonló kék és áttetsző hullámo- '«mu csónakázva, az „ujjúval” tanult halat fogni: zsineggel, horgászbot nélkül. A halászok magyarázgatták neki, hogy akkor kell rátani, amikor ujja megérzi a zsineg remegését: — Cosi: drin-drin. Capisci? (így:... Érted?) Lenin nyomban felrántotta a halat, megmutatta és gyermeki lelkesedéssel, a vadász szenvedélyével kiáltot- ta: — Ahá! Drin-drin! A halászok fülsiketítő, s ugyancsak gyerekesen jókedvű hahotában törtek ki, és halásztársukat ígv nevezték el: „signor Drin-drirt!”. Elutazott, amazok pedig egyre kérdezgettek: — Hogv van signor Drin- drin? Nem csípi el, ugye, a cár? Nem emlékszem, hogy Plehanov még Lenin előtt vagy után járt-e Capri- ban. A capri emigráns kolónia néhány tagja — Öliger író, a szocsi felkelés megszervezéséért halálra ítélt Lorence- Metner, Pavel Vigdorcsik és azt ' hiszem, még ketten — beszélni akartak vele. Plebánov elutasította őket. Joga volt hozzá: beteg volt, pihenni érkezett. Öliger és Lorenc azonban elmondták, hogy nagyon sértő módon utasította el őket. Az ideges Öliger azt bizonygatta, hogy Plehanov valami olyasmit mondott, hogy „belefáradt a rengeteg emberbe, aki mind beszélni akar. de cselekedni nem tud.” Amikor nálam járt, valóban nem akart találkozni az ottani kolónia egyetlen tagjával sem. Vlagyimir II- jics mindenkivel találkozott. Plehanov semmiről sem kérdezősködött, ő már mindent tudott, és ő maga mesélt. Oroszosán pazar tehetségű és európai műveltségű ember lévén, szerette fitogtatni ékes, szellemes beszédét, és nyilván éppen az elmésség kedvéért kegyetlenül éreztette külföldi és orosz elvtársainak fogyatékosságait. Ügy véltem, hogy elmésségei nem mindig sikerültek; csak a sikerületlenek maradtak meg emlékezetemben: „a mértéktelenül mérsékelt Mehring”, „az önjelölt Enrico Ferro, akiben egy lat vas sincs” — amely szójáték azon alapul, hogy a ferro vasat jelent. És valamennyi ilyesfajta volt. Általában lenézően bánt az emberekkel, persze nem úgy, mint egy isten, de kissé hasonló módon. Mint igen tehetséges írót s a párt megalapítóját, mélyen tiszteltem, de nem rokonszenveztem vele. Túl sóik „arisztokratizmus” rejlett benne. Az is lehet, hogy tévesen ítélem meg. Nem szeretem különösebben a tévedéseket, de mint mindenki, én is tévedhetek. De ami tény, az tény: ritkán találkoztam egymástól annyira elütő emberekkel, „Lenin és Gorkij a halászoknál Caprl szigetén”. íNalKariian mint Plehanov és Lenin. Sei természetes is: az egyik befejezte a régi világ lerombolásának munkáját, a mási’ pedig már elkezdte az új világ építését. Az élet olyan ördögi ügyességgel van elrendezve, hog aki nem tud gyűlölni, a képtelen őszintén szeretni Már pusztán ez az ember gyökerestől eltorzító leiek hasadási kényszer, hogy sze retni csak gyűlölet által lehet, egymagában is pusztu lásra ítéli a mai életkorúi menyeket. Oroszországiban, abban az országban, ahol a „lélekmen tés” általános módszere a feltétlen szenvedés, egyetle olyan emberrel sem találkoztam, senki mást nem ismerek, aki annyira mélye- és erősen gyűlölte, útálta é' megvetette volna az embere szerencsétlenségét, bánatát, szenvedését, mint Lenin. Ezek a érzések, az élet drámáinak és tragédiáinak ez a gyűlölete az én szememben különösen magasra emelik Vlagyimir Iljics Lenint annak az országnak a fiát ahol a szenvedés dicsőítésére és szentté avatására a ley tehetségesebb evangéliumokat írták, és ahol a fiatal' az apró, köznapi drámák tulajdonképpen egyforma leírásával telezsúfolt kpnyve : szerint kezdik életüket. Az orosz irodalom Európa legpesszimistább irodalma, nálunk minden könyv arról az egyetlen témáról szól, hog' miként szenvedünk fiatalságunkban és érett korunkban: az értelem hiányától, az elnyomatásától, a nőktől, a felebaráti szeretettől, a világmindenség rosszul sikerűit rendjétől; öregkorunkban: az életünk során elkövetett hibáink tudatától, fogaink hiányától, az elégtelen emésztéstől és a halál elkerülhetetlenségét®. (Folytatjuk.) — Évente mintegy nyolcezer "új gépjárművezetőt képezünk, de egy dolgot, a közlekedési lámpák működé sét a gyakorlatban nem tudjuk bemutatni. Egerben a Ba-jcsy-Zsilinszky utca és a Széchenyi utca találkozásánál nemcsak az oktatás segítésére, hanem elsősorban is — oktatóink tapasztalják — a forgalom biztonsága érdekében szükség lenne forgalomirányításra. Ha a közlekedési szakemberek is egyetértenek vele, talán e fontos „lecke” sem hiányzik majd a tananyagunkból. — Hol folyik az elméleti oktatás? — Egyelőre albérletben. Tanintézetünk a Klapka utcában épülő irodaházba költözik. Korszerűen felszerelt oktatótermeket kapunk.. „ Sajnos, az építkezés elhúzódik. A legutóbbi- határidó 1909. december 10. volt, a következő február 10., de ezt is módosították július 31-re. Pedig soha ilyen nagy szükségünk nem volt erre, mint most, a magas vizsgakövetelmények és a túljelentkezések miatt. Az 1970. évi autóstanfolyamok ezekben a napokban adnak számot felkészültségükről. A mérce magas, a vizsgán csak az kap „zöld utat”, aki képes önállóan eligazodni a közlekedési táblák rengetegében, ismeri járművét és nem veszélyezteti a forgalom többi részvevőit A tanintézetben csak egy tantárgy van, a gépiármű- vezetés. A jó tanulók előtt nincs tilos út... __________(pilisy) , .Ku! jtmzó” ve78tés — baleset Egy kutatóintézet kérésére körülbelül harmincezer gépjárműnél és gépjárművezetőnél megmérték a jármű sebességét és megállapították a gépjármű rendszámát. A rendőrséggel együttműködve megállapított eredmények azt mutatják, hogy a gép- járművezetők, akik az átlagosan alkalmazott sebességénél lényegesen lassabban, vagy gyorsabban vezetnek — vagyis hullámzóan — gyakrabban okoznak balesetet, mint azok. akik az átlagsebességet tartják 1970, március 17., kedd
