Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
A lakosság érdekéken A Gyöngyösi Városi Tanács V, B. irányító munkája f Kezdjük egy alapvető, közhelynek számító igazsággal: • dolgokat ott lehet a leghatásosabban intézni, amelyik szervhez tartoznak. Innen indult, el hatáskörök „leadása” — országos fórumoktól kezdve a helyi köz- igazgatási szervekig bezáróan. Egy sor döntést ma már a városi tanács testületé hozhat, de még a városi tanács is tovább adhatja a döntés jogát Mint tette ezt Gyöngyös. így kapott önállóságot a bérgazdálkodásban a kórház igazgatója, az egészség- ügyi és a művelődésügyi osztály vezetője. Az önállóság fokozása meglátszott az Ingatlankezelő Vállalat és a Városgazdálkodási Üzem munkájában is. Az önállóság növekedése •gyütt jár a felelősség növekedésével is. Mint az utóbbi idők bizonyították, ezek az összefüggések a valóságban is eredményesen jelentkeztek. Kialakult gyakorlat Gyöngyösön, hogy a fejlesztési feladatokat a város egységében vizsgálja a végrehajtó bizottság. Még azokat a vállalatokat is bevonja ennek a szemléletnek az elfogadásába, amelyek nem tartoznak a felügyelete alá. A következmény: jó irányú lokálpatriotizmus található meg a vállalatok, üzemek, szövetkezetek vezetőinél is. Látják és elfogadják a városi érdekéket, ezeket szolgálják is. így valósul meg a kooperáció. Példának említhetjük a város vízellátását biztosító Intézkedéseket A fejlesztési feladatok végrehajtására jelentős összegeket bocsátanak a tanács rendelkezésére. Hasonló módon nyílik majd lehetőség a városi művelődési központ megépítésére is és a fontos városi kulturális események megrendezésére. A sürgető városi igények aránylag gyors kielégítésére más módon nehezebben nyílna alkalom. Nyugodtan megállapíthatjuk tehát, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága egy sor kérdésben példamutatóan jár el. Ezt a felettes hatóságok is elismerik, hangoztatják. Az igényesség egyik jellemzője a testületnek. Olykor azonban úgy tűnik, mintha nem vetnének számot eléggé a valóságos lehetőségekkel. A tervek túlzottaknak is hatnak. Elég hivatkozni a szabadtéri színpadra, amely ugyan nagyon mutatás létesítmény, de kihasználtsága már korántsem ilyen mutatós. De szólhatunk a vállalati fejlesztésről is. Ennek mértéke nem áll arányban a munkaerő-kínálattal. A következmény: növekedő kiadások, indokolatlan mértékű munkásvándorlás, bérnövekedés és lazulás a munkafegyelemben. A fejlesztés sem fog át minden szükségeset Az óvodák, a bölcsődék, az iskolák, a szolgáltatásaik késnek. A lakosság türelmetlen, értetlenül áll szemben a körülményekkel és időnként olyan megjegyzéseiket tesz, amelyek ugyan bíráló- ak, de megszívlelendőek. Igaz, a lakásépítés a legfontosabb, de ettől nem maradhat le éveikkel a bölcsőde és az iskola. A figyelem középpontjában a fejlesztési tervek állnak. Ezeknek megvalósítására fogják össze az energiák döntő többségét. Viszont kevesebbet gondolnak a már meglévő intézmények, beruházások üzemeltetésére, fenntartására. Közismert például, hogy milyen rosz- szak az utak a városban, mennyire elhanyagolt néhány park, milyen hiányosságók vannak időnikénit a köztisztaságban. Mintha azzal, hogy valamit megépítünk, el is vetnénk a gondját szinte végleg. Pedig annak karbantartása, használata nagyon fente®. Sok pénzt emészt fel, az igaz. De erre a célra sem szabad sajnálni a forintokat, mert nagyon lehangoló látvány egy elhagyatott, tönkrement játszótér, egy gazos park vagy egy ürességtől kongó szabadtéri színpad. A mutatós építmények formailag rangot adnak, de hivalkodók is lehetnek, ha funkcionálisan nem szükségesek. Mert igaz az, hogy Gyöngyös dinamikusan fejlődő város, de kisváros, ami A ruházati ipari átfogó rekonstrukciója A Gazdasági Bizottság legutóbbi ülésén — a Könnyűipari miniszter, az Országos Tervhivatal elnöke és a Külkereskedelmi miniszter együttes előterjesztésére — megvizsgálta a ruházati iparnak a népgazdaságban, a lakosság ellátásában és az exportban betöltött szerepét, sz az elemzés alapján irányelveket fogadott el az iparág fejlesztésére a negyedik ötéves tervidőszakban. A laoksság ruházati cikkellátásának több mint 90 százalékát a hazai ipar adja; emellett termelésének mintegy 30 százalékát a külkereskedelem értékesíti. Az utóbbi időszakban azonban az iparág fejlesztése elmaradt a követelményektől: gépei nagyrésze elavultak, ezért vált szükségessé az iparág fejlesztési terveinek kidolgozása. (MTD sok dologban mértéket szab az alkotó és szárnyaló fantáziának. Amennyire dicséretes a város vezető testületének lelkes, nagyvonalú fejlesztési munkája, annyira magában hordja ez a törekvés a hiányosságát is, ha nean párosul arányérzékkel. Éppen azok a szép eredmények, amelyek fémjelzik a Gyöngyösi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának a gazdasági feladatok végrehajtását célzó tevékenységét, teszik szükségessé az észrevételek megfogalmazását is. Csak az ilyen eredményes testületi munka teszi lehetővé, még helyesebben: követeli meg a megjegyzéseket (Gmf) Atomóra, a világ- kiállításon Ma, március 15-én nyílik Osakában az EXPO 70, amelynek egyik érdekessége a képünkön látható atomóra. Állítólag a világon az első. E pillanatban a nyitási Idő olvasható le róla: március 15-e, vasárnap, 0 óra 00 pere. Az óra március 14-én pontban éjfélkor kezd el járni, (Koto: _ UPl—MTI—KS) Hozzászólás az „Értük, vagy ellenük?” című cikkünkhöz Társadalmunk, a becsületes dolgozók érdekében AZ fiV ELEJÉN a Finomszerel vány gyár kezdeményezte, hogy az egri vállalatok egy reális, közös munkaerőgazdálkodási gyakorlatot alakítsanak ki a káros mértékű munkaerőfluktuáció csökkentésére. Azóta nagyon sok támogató és a kezdeményezést kritizáló megjegyzés hangzott eL Etet a kettősséget tükrözik azok a hozzászólások is, amelyek a Népújságban folyó vitában eddig megjelentek. Élve a lehetőséggel, szeretnék én is egy-két gondolatot elmondani a munkaerővándorlással kapcsolatban, de előbb úgy gondolom, a félreértések elkerülése végett helyes,, ha egy-két számadaton keresztül bemutatom, milyen Intézkedéseket tettünk a munka hatékonyságának, a dolgozók életkörülményeinek javítására. Vállalatunk 1988. január 1, tehát az új gazdaságirányítási rend bevezetése óta 42 százalékkal növelte termelését, illetve árbevételét A gazdaságosság érdekében jelentős módosításokat végeztünk a gyártmányösszetételben is. Ez idő alatt műszaki intézkedéseink eredményeként termelékenységünk 28 százalékkal növekedett. A vállalat eszközarányos nyeresége 13,5—14,5 százalék között mozog. Dolgozóink jövedelme 11 százalékkal nőtt 1970-re négyszázalékos bérfejlesztést terveztünk. Év közben kifizetett és az év végi részesedésünk összege az elmúlt években 20 nap felett volt. 1968. július 1-től bevezettük a 44 órás munkahetet A három év alatt új juttatásként egymillió forintot fordítottunk dolgozóink lakásépítési támogatáséra, több millió forintot a gyári szociális körülmények javítására, az új balatonzamárdi üdülőnk látnak is ugyanaz a célja, márpedig én, köztünk legyen mondva, azt hiszem, hogy az ő célja egészen más. pedig ő nem metafizikus, hanem materialista. Beszélgetésünk ezzel véget ért. Talán fölösleges megjegyeznem, hogy nem szóról szóra, nem betű szerint reprodukáltam. De értelmileg kétségtelenül pontosan. Tehát Vlagyimir iljies Lenint még szilárdabbnak, még halhatatlanabbnak láttam, mint a londoni kongresszuson. Ott azonban izgatott volt, s akadtak pillanatok, amikor világosan lehetett érezni, hogy a pártszakadás igen súlyos perceket szerez neki. Itt nyugodt, kissé hűvös és gúnyos volt, ridegen elutasította a filozófiai beszélgetéseket, és általában óvatosan viselkedett Bogdanov, ez a bámulatosan rokonszenves, szelíd és Leninbe valósággal szerelmes, de kissé öntelt ember igen éles és súlyos szavakat volt kénytelen végighallgatni: — Schopenhauer mondja: világosan gondolkozik, az világosan fogalmaz”, s én azt hiszem, hogy ennél jobbat sohasem mondott. Maga, Bogdanov elvtárs, zavarosan fogalmaz. Magyarázza meg nekem két-három mondatban, mit ad a maguk „helyettesítése” a munkásosztálynak, és hogy a machiz- mus miért forradalmibb a marxzimusnál! Bogdanov megpróbálta elmagyarázni, de valóban zavarosan és bőbeszédűen. — Hagyja abba — tanácsolta Lenin. — Valaki, azt hiszem, Jaurés, azt mondta: „Jobb igazat mondani, mint miniszternek lenni.’’ Én még hozzátenném: és machistának lenni. Ezután sakkozni kezdett Bogdanovval, könnyelműskö- dött. s amikor veszített, megharagudott, valósággal el- szonytolodott, mint egy gyerek. Érdekes, még ez a gyerekes elszontyolodása, akárcsak bámulatos nevetése — még ez sem bontotta meg jellemének töretlen egységét Volt Caprilban egy másik Lenin is: a nagyszerű elvtárs, a jókedvű ember, ásd élénk és fáradhatatlan érdeklődést tanúsít a világon minden iránt, s lenyűgözően szelíd az emberrel. Egyszer, késő este, amikor a többiek sétálni mentek, velem és Andrejevával beszélgetett. Szomorúan, mélységes sajnálkozással mondta: — Okos. tehetséges emberek, sokat tettek a pártért, tízszer annyit is tehetnének és mégsem fognak velünk tartani! Nem tarthatnak velünk. S tucatjával, százával töri meg az ilyen embereket, torzítja el őket ez a bűnös rendszer. Egy másik alkalommal ezt mondta: — Lunacsarszkij majd visszatér a pártba, ő kevésbé individualista, mint a másik kettő. Páratlanul gazdag tehetségű ember. Nekem ő a „gyengém”; az ördög vigye el, milyen ostoba kifejezés: hogy valaki egy másiknak a gyengéje! Tudják, szeretem őt, remek baj társ! Van benne valami franciás csillogás. A könnyelműsége is franciás, az ő könnyelműsége esztétizmusból ered. (Folytatjuk.) rehozására, 300 000 forintot üdülési támogatásra. Több új ösztönzési rendszer került bevezetésre a munka hatér konyságának javítására is. EZEK UTÁN NÉZZÜK MEG KÖZELEBBRŐL, hogy miért szükséges a munkaerővándorlással foglalkozni? Közismert, hogy az elmúlt évben országos mértékben kialakult nagymérvű munkaerővándorlás jelentős kárt okozott a népgazdaságnak, a vállalatoknak és a dolgozóknak. 1969. évben az egri Fi_- nomszerelvénygyárból a munkások közül 874-en mentek el, amely az átlagos vállalati munkáslétszám 30 százaléka A létszámfluktuáció szeré- nyen számolva is körülbelül ötmillió forint kárt okozott. Ez az összeg több, mint a vállalat 1969. évi év végi nyereségrészesedése. Az is köztudott, hogy a dolgozók szakmai gyakorlata a termelékenység egyik fontos tényezője. Az új dolgozó hosszú időn, gyakran hónapokon keresztül sem tudja azt a teljesítményt adni, amit a több éves gyakorlattal rendelkező, azonos képességű dolgozó. Ezzel szemben az új dolgozó keresete általában nem arányos az alacsony teljesítményével — még alacsonyabb alapbér esetén sem. Begyakorlást pótlékot kap, megilletik a szociális juttatások, egyéb kiegészítő fizetések és bérpótlékok. Betanításukhoz igénybe kell venni más munkavállalók munkaidejét, sőt még az adminisztrációnál is jelentkeznek többlet-ráfordítások. Végeredményben egy bizonyos — egészséges mértéken felüli — fluktuációnál a termelékenység csökkenése és ennek hatásaként nyereségcsökkenés jelentkezik. A vállalati nyereség csökkenése az állami bevételek csökkentésével jár, kisebb összeg áll rendelkezésre központi beruházásokra, szociális szolgáltatásokra. Alacsonyabb vállalati nyereség hatására alacsonyabb a vállalati fejlesztési alap, — amely ismét termelékenységi problémát vet fel — és nyereségrészesedés is. Ez utóbbi már közvetlenül érinti a dolgozók jövedelmét, alacsonyabb bérfejlesztést lehet végrehajtani, csökken az évközi és év végi részesedés, a szociális-kulturális ellátottság, összefoglalva: a dolgozók életszínvonala. MI IDÉZTE ELŐ a munkaerővándorlás növekedését? A munkaerővándorlás magas szintje több tényező összhatásaként alakult ki, melyek közül csak néhányat említek. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével a vállalatok a korábbi intenzív termelési módról nem tudtak rövid idő alatt intenzívebb termelésre átállni. A gazdasági ösztönzők nem hatottak megfelelően a fejlesztés, létszám-megtakarítás irányába. Ugyanakkor a lakosság igényeinek növekedése a termelési volumen emelését tette szükségessé. Egyes vállalatok a_ piac változó igényeihez való alkalmazkodást létszámemeléssel látták legkönnyebben megvalósíthatónak. Ilyen irányban hatott egyes időszakosan termelő vállalat lökésszerű munkósigénye is. Mindez akkor következett be, amikor az ország iparilag fejlettebb területein a mun- kerő-tartalékok gyakorlatilag kimerültek. Egyes dolgozók ezt a munkaerő szempontjából konjukturális helyzetet kihasználták, amely szinte láncreakcióként terebélyesedve alakította ki az ismert helyzetet A fentieket mélyítette, hogy a vállalatok minden erővel igyekeztek feladataikat teljesíteni, a műszaki fejlesztésre kevesebb gondot fordítottak, (ez egyébként is hosszabb időt vesz igénybe) a törzsgárdát nem értékelték kellőképpen az új belépőkkel szemben. A gazdaságvezetést elbizonytalanította az is, hogy nem tudhatták — a piaci igények, a gazdasági ösztönzők változása miatt — jelentős gazdasági intézkedéseik később nem lesznek-e károsak a vállalatra. Meg kell még említeni azt is, hogy több vállalat —- sokszor a dolgozók nyomására — erején felül munkaidőcsökkentést hajtott végre, a betervezett intézkedések várt hatása elmaradt, és a hiányzó munkaidőt túlórával, vagy létszámfeltöltéssel pótolta. A nagymérvű fluktuáció egyébként maga is tovább növeli a fluktuációt. A vállalatok a termelési feladataik teljesítése érdekében a fluktuáció miatt kiesett munkamenynyi- séget további létszám felvételével igyekeztek pótolni. Ezek és még más okok össze- hatása eredményeként alakult ki a kedvezőtlen munkaerőhelyzet. Van-e összefüggés az élet- színvonal és a fluktuáció között? Nem lehet vitás, hogy a reálbérek csak a termelékenység alakulásával arányosan növekedhetnek. Ha nincs ■ több termék, nincs miből többet fogyasztani. Az is kétségtelen már, hogy az árak a ráfordított költségekkel arányosak. A termeléssel megfelelően alá nem támasztott pénzbeni jövedelem emeli a ráfordításokat és az árakat. Az egészségtelen fluktuáció végső soron áremeléshez vezet. Mivel az élet- színvonal a pénzbeni jövedelem, az árak és a szociális juttatások függvénye, köny- nyű az összefüggést megtalálni a pazarló munkaerő- helyzet és az életszínvonal között. Előnyös-e a dolgozókra a fluktuáció csökkentése? Az előbbiekből már világos, hogy ha a vállalat dolgozói hosszabb ideje tevékenykednek munkahelyükön, növekszik a munka begyakorlottsága, hatékonysága, emelkedik a termelékenység, a vállalat nyeresége, a dolgozók jövedelme. Megfe- ’előbb üzemi léékor alakulhat ki. kevesebb a vond a vándorlókkal, több idő marad a konkrét termelési és feilesztési feladatok megoldására, a termeléssel arányos, ösztönző bérezés kialakítására. Összességében az egyenletes, gazdaságos termelés eredménye a dolgozók életszínvonalának emelkedésében is megmutatkozik. MIT TEHETNEK A VÁLLALATOK a fluktuáció csökkentésére? Egyet nem tehetnek — nem sérthetik a dolgozók alapvető jogait, nem csorbíthatják a szabad munkavállalás lehetőségét De nem segíthetik elő — a? egész közösség érdekével ellentétben — a fluktuáció jelenlegi mértékének fenntartását, vagy fokozását sem. Nem biztosíthatnak az új belépőknek olyan magas munkabéreket, amely már sérti a vállalat törzsgárda- tagjainak érdekeit. Az új munkavállalók előbb mutassák meg a gyakorlatban, hogy mennyit ér a munkájuk, kapjanak a munkájuk eredményével arányos jövedelmeket és ne többet, és ne részesülhessenek különleges kedvezményekben. Ha ez megvalósul, a fluktuáció egészségtelen felduzzasztásának már egyik okát megszüntettük. Ezenkívül fokozni kell a műszaki fejlesztést felül kell vizsgálni a vállalat bglső tartalékait, kezdeményezni és ösztönözni kell a létszámmegtakarításra. A jó munkaszervezés, megfelelő üzemi közérzet a törzsgárdisták fokozott megbecsülése, egészséges versenyszellem, optimális jövedelemgazdálkodás — növekvő nyereségrészesedés és jövedelem — kielégítő szociális juttatások, ezek a vállalati belső feltételek a fluktuáció csökkentésére. A belső feltételek tehát vállalati intézkedésekkel teremthetők meg. a külső feltételek abban állnak, hogy a vállalatók ne nehezítsék egymás helyzetét, ne licitáljanak egymás dolgozóira. Az egészséges fluktuáció, a gyorsabban fejlődő iparágak munkaerőellátásá- nak biztosítása, az ambíciók szabad érvényesülése, a személyi és családi problémák rendezése érdeke az egyénnek is, a társadalomnak is. De senkinek sem érdeke azok érdemen felüli támogatása, akiknek már háromnégy munkakönyvé betelt, akik évenként többször is munkahelyet változtattak, akik fegyelmezetlenek és így végeredményben önmaguknak is ellenségei. SENKI SEM AKARJA a „port elverni a munkásokon”. Éppen a munkások, a társadalom a becsületes dolgozók érdekében kell a fluktuációt csökkenteni, a törzsgárdát jobban megbecsülni. Meg akarjuk szüntetni a „pénzszórást” a vándormadarakra és az anyagi javakat azoknak adjuk akik valóban megérdemlik. Kőcza Imre az egri Finomszerei vény gyár vezérigazgatója.
