Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-06 / 31. szám

f ?•? üí'ímim hnsvv1r<s KOSSUTH 3. io Kamarazene. 9.00 Kozmosz. 9.25 Operettrészletek. Ii)'ö5 Fiatalok Stúdiója. 39.25 Zenekari muzsika. 11.00 Iskolarádió. 11.25 Édes anyanyelvűnk. 11.40 Áriák. 13.20 Ki nyer ma? 1Í2.3© Tánezene. 13*15 Falusi percek. 13.20 Népi zene. 13.50 A III. évezred felé. l l.oo Róka Móka Bábszínháza. 14.25 Fonotéka. 14.30 A gyermek és világa. 15*10 „A munkásoké a jövő”. 13.30 Zenés játékrészletek- 16.05 Falusi délután. 1T.20 Az MRT énekkara énekel. 18.07 Mikrofórum. 18.22 Népdalcsokor. 19.25 Donizetti: Rita. Egyfelvonásos opera. 20.25 Láttuk, hallottuk . . . 20.43 Donizetti. A csengő. Egyfelvonásos vígopera. 21.51 Kókai: Rapszódia. 22.20 Líbiai -útijegyzet. 22.30 Könnyűzene. 22.50 Meditáció. 23.00 Kct szimfónia. 0.10 Operettrészletek. PETŐFI 8 05 Könnyűzene. 9.00 Ezeregy délelőtt. 9.10 Óvodások műsora. 11.45 Válaszolunk hallgatóinknak 12.00 Népi táncok. 12.20 Szimfonikus zene. 13.45 Mindenki kedvére — kettőtől — hatig .. . 18.10 Naplómból. 18.20 Kamarazene. 19.no Spirituálék. 19*32 Ázsiai útijegyzet. 30.25 Tisztítótűz. Ifjúsági rádiójáték. 21.08 Népi zene. 21.45 A gazdaságos terület- fejlesztésről. 22.00 Operettrészletek. 22.23 Kamarazene. 23*15 Könnyűzene. MAGYAR 8.25 Iskola-tv. 17.58 Hírek. 18.05 Riportfilm. 18.30 Riportműsor. 18.50 Esti mese. .19.00 A Tv (politikai tanfolyam?’ 19.30 Riói karnevál. (Francia zenés film.) 20.00 Tv-hiradó. 20.20 Töltsön egy estét O’Remyvei. 21.20 Műkorcsolyázó EB. 22.30 Tv-hiradó. POZSONYT 9.50 lelkiismeret (Régi cseh film.) 18.10 Háborús napló. 19.00 és '21.55 Tv-hiradó. 19.30 1970. Sívilágbajnokság. Tudósítás. 20.05 Kis hitparádé. 20.55 Műkorcsolyázó EB. 22.15 A szilveszteri műsorból. XJFíhto I EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadás kezdete: 6 órakor. My Fair Lady (Dupla hely árral!) EGRI BRODY: (Telefon: Pl-07) Az előadás kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Talpalatnyi föld (Évfordulói filmhetek) FELNÉMET: Ha hallod a harangokat GYÖNGYÖSI PUSKIN: Ha . . . GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: MaaányoS vadász a szív HATVANI KOSSUTH: Katonák szoknyában HEVES: Varázsló FÜZESABONY: Valahol Európában (Évfordulói filmhetek) PÉT ÉRV ÁS ARA: A hekus és azok a hölgyek yimHni Egerben, este 7 érakor: LILIOM (Shakespeare-bérlet.) Farsangi furcsaságok TíflTiJfl ipnriiST Egerben: 19 órától szombat rég­iéi 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky Mseai rendelőben. (Telefon: 11-10.) WMtfeles gyermekek részére is. I A Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri telephelyére profilírozta édesiparunk az üreges csokoládéfigurák gyártását. Az év egyik felében mikulásra és karácsonyra, a másikban pedig hús­zéira dolgaznak. Húsvétra 33 vagon nyuszi, tojás, stb. — 125 féle figura — készül a magyar gyerekeknek, ezenfelül külországokba is 'szállítanak 8 vagonnyi mennyiséget. (MTI foto — Kunkovács László íelv.) Farsangot köszöntünk: 1970. vidám báli éjszakáit. Ha körülnéz a krónikás a vi­lágsajtóban, az elmaradha­tatlan báli tudósításokban sok érdekességgel, furcsaság­gal találkozik. A legfrissebbekből nyúj­tunk át derűs történeteket: ezek történtek 1970. farsangi éjszakáin. Bébi-bál Palm-Beach-ben is tető­pontra ért a farsangolás. A napokban bébi bált rendez­tek csecsemőknek öltözött felnőtteknek. A nyolcvanhá­rom tavaszt látott bálanyát gyerekkocsiban tolták be a bálterembe, ahol a bébi mat­róna cuclisüvegeket osztoga­tott a vendégseregnek. A cuclisüvegekben azon­ban ezúttal nem tej volt, ha­nem eredeti skót whisky ... Denevér Dél-Amerikában megismét­lődött Johann Strauss»örök­becsű operettjének, a Dene­vérnek históriája. Jósé Messo 42 éves Buenos Aires-Í banktisztviselő egy Könyvespolc Színházi kislexikon Üj nemzedékek és új kö­zönség járnak színházba, s bizony nem árt, ha tájékoz­tatás céljából a mai szín­házról és elmúlt korok szín­házairól — hacsak távirati stílusban is — rögzítik a fontos adatokat. A nemrég megjelent kis­lexikon 33Ü0 címszóval te­szi gazdagabbá ismeretein­ket. Reprodukcióival emlé­kezetünkbe idéz szinészarco- kat, rendezői elképzeléseket, díszletterveket, amelyek sa­játos levegőt árasztanak ar­ról a korról, amelyben meg­születtek. Az olvasó elámul bizonyára azon a színház- szereteten, vagy méreteiben mindenképpen sajátos nagy­vonalúságon, amely a Sza­badtéri előadás a versaiUas-i parkban című képről tekint ránk. Megmozdítja az em­ber képzeletét a XVII. szá­zadi angol előadás hétsze­mélyes jelenete is, ahogyan a rendező a bővérű shakes- paere-i humort a világot je­lentő deszkákra állította a Falstaff esetében. Reinhardt rendezése ma is magával ra­gad. akár Szophoklész Oidi- pusz királyáról, akár Hugo Hofmannsthal Jedermann- , járói van szó. Kutatásra-böngészésre hív­nak a • címszavak, érdeklő­dünk a közelmúlt nagyjai iránt és a mai színházi élet nevezetességei után. És ál­talában pontos felvilágosí­tást kapunk. A jellemzések szűkszavúak. Inkább az élet­rajzi adatok rögzítésére vál­lalkozik ez a kötet, semmint értékelésre, vagy egy-egy pá­lya mélyebb elemzésére. No, de ez a lexikon célja: aki többet akar, és kedvet kap a színházzal, mint témával foglalkozni, az nyúljon mé­lyebbre, a szakirodalom bi­rodalmába. Tallózgatásunk közben, legálábbis a mi példányunk­nál, magától kinyílt a kötet a fenség címszónál. Azt ol­vasom, hogy a „fenség a ré­gebbi esztétikákban gyakran előforduló fogalom: a tragi- kai • szépség legmagasabb formája, amely a képzelet­re a nagyság, erő, hatalmas szenvedély vagy méltóság- teljes nyugalom rendkívüli­ségével lenyűgözően hat”. Ilyen érzések, vagy ilyen tartalmak megjelenítésére a mai színpad már nem hiva­tott, vagy ilyen fenség már nincs a világban? A kislexi­kon példákra is hivatkozik, Elektrára. Oidipusz királyra és Berenice-re. Ma nincs Amerikai Elektra, vagy a mai szenvedélyek nem törnek fel néha az egek fenségességéig? Mindez az utóbbi csak ar­ra jó, hogy bizonyítsuk: még a lexikont is érdemes for­gatni. Haszonnal használjuk, mert szemléletünkben, isme­reteinkben gazdagszunk ál­tala. Még akkor is, ha vitára ingerei. Talán ez a leg­jobb benne! (farkas) álarcosbálon kivilágos-virra­datig táncolt egy csinos maszkkal, és mi sem termé­szetesebb. mint hogy hajnal­ra fülig beleszeretett. Csak akkor lepődött meg. amikor reggelre a távozáskor part­nere levetette álarcát. A saját felesége állt előt­te... Büntetés André Bernard fiatalem­bert a minap hámrohavi el­zárásra ítélték erkölcstelen magatartása miatt. Bemard ugyanis egy bálon levetette zakóját és ingét, hogy barát­jának megmutassa a testére tetovált szemérmetlen képe­ket, A fiatalember azzal véde­kezett a bíróságon, hogy bár­melyik párizsi mulatóban szemérmetlenebb jelenetek­nek a szemtanúi lehetnek, mint amilyenek az ő testén láthatók. A bíró azonban rö­vid úton elhallgattatta: — Legyen boldog, monsieur, hogy csak három­havi elzárásra ítélték! A tör­vény értelmében arra is jo­gunk lett volna, hogy a por­nográf képeket elkobozzuk és megsemmisítsük ! . .. Virágruha Élő virágokból készült bá­li ruha a legújabb divat az Egyesült Álamokban. Áruk változó, gz olcsóbbak szeg­fűből, a drágábbak ibolyá­ból, a legdrágábbak pedig orchideából készülnek. Egyetlen hibájuk, hogy. gyorsan elhervadnak, és ezért a divathölg.vek nem szék* rénvben, hanem különleges) hűtőszekrényben tártjáig őket.. . Lsiui haha Egy stockholmi bálon megJ jelent egy lány. hosszú szőkd hajjal, miniszoknyában, kH vánatosan. Éjfél után kidé-) rült, hogy a hódító ifjú hölgyj tulajdonképpen férfi, s nem is akárki: Carl Gustavnalsj hívják és Svédország trőn-j örököse Mindez egy jelmezbálon! történt . .. Kátráuyájgy Lucio Silveira 20 éves Ri<J de Janeiró-i fiatalember eg^ táncmulatságon a minap ala-» posan felöntött a garatra, és hajnallájban — hazafelé menet —, elálmosodott, lefe-j küdt egy kátrányhalomra ésj elaludt. A dél-amerikai, január^ tűző napon a kátrány megJ olvadt, Lucio egészen bele- süppedt, s az est leszálltá­val — ahogy a kátrány meg­keményedett —, teljesen bele is ragadt. Ügy kellett a tűzoltóknak alágyújtaniuk, hogy valaho­gyan kisza'-w lítsák. Silveria megfogadta, nogy többé nem fog bál után — kátrányba feküdni ... Révész Tibor Zsánerkép és mozgás A zsánerkép mozgása alatt nem mindig helyváltoztatást értünk. Az éneldő. a dolgo­zó, az újságot olvasó, a sak­kozó, a barkácsoló, a pihenő vagy üdülő ember nem vál­toztatja feltétlenül a helyét, de mozog vagy tevékenysé­gét viselkedése árulja el. Er­QtarcuieikÁf — Engem? Engem helyez át, aki tíz éve ebben a szo­bában dolgozom?! Engem, aki országos gépiróversenyt nyertem és aki mellé most Klárika narancsot hámoz és mesél. A narancs vére rá­fröccsen a térítőre és ő ijed­tében tejért szalad, mert ol­vasta egy öreg szakácskönyv­ben, hogy az effajta foltokat ez tisztítja a legjobban. A folttisztítás közben fi­gyelem Klárikát. A község­házán kezdte a gépírást, a főjegyző mellett, 1939-ben. Tíz éve, hogy itt dolgozik a vállalatnál. Igazgatók jön­nek, mennek, átszervezik a céget, de Klárika marad. Minden reggel friss virágot hoz a Vázába, gondosan le­törli az asztalt és úgy ül a gép mellé. Sárkutival dol­goztak legutóbb, az ő idejé­ben lett olyan titkárnőféle, aki bizalmas aktákat, meg effajtókat gépel. Két éve találkoztam az anyjával. Könnyezve pana­szolta, hogy , Klárika még mindig egyedül van. — Csak a munkának, az írógépnek él. Színházba, _ mo­ziba is csak egyedül jár. Mindig férfi nélkül. Egyszer régen a segédjegyző is meg­kérte, de Klárika kosarat adott. Azóta pedig olyan gyorsan röppent el az idő ... A folt haloványodik, de Klárika lecseréli a térítőt. Még egy narancsot bont, megfelezi velem és tovább mesél. Egyszer, egy' lélegzet­vételnyi szünetben megkér­dezem: — Mondja, Klárika. Sár- kuti még az igazgató? — Meglepődik, aztán, hogy a szája tele van naranccsal, csak a fejét rázza. Á ... nem. Sárkutit már elhelyezték, most Péterdi a főnök. — És maga? Maga még mindig a né# feOjlyBea ...... Klárika nem szereti, ha ér­deklődnek, most is ér­zem, legszí­vesebben másról be­szélne. — Ügy ér­tem, mint titkárnő... A régi beosz­tásban ? — Termé­szetesen — válaszol; ki­csit idegesen és alig ész­revehetően két vonalka fut össze a szája szögle­tén. Narancs után cigaret­tára gyújt, engem likőr­rel kínál. — Tudja, két hónapja újra .boldog vagyok — néz rám most már kedves mosollyal — Sárkutit el­helyezték és jött a másik. £n úgy viselkedtem, mint mindig. Heggel virágot cse­réltem, letöröltem az asztalt, a gépet, aztán munkához lát-' tam. Kct nap múlva hívott az új- igazgató és közli, hogy áthelyez a személyzeti osz­tályra. Nem akartam hinni a fülemnek, Csák álltam, néztem ezt az embert, néz­tem vöröses bajuszát, savó­szürke szemeit, a kékmintás nyakkendőjét, de szó nem jött a számon. Azt hittem, csak egy szörnyű álom az 1 jött az ötödik igazgató? Klárika mesél, én töltök. — Amikor hurcolkodtam, a ’ takarítónő megkönnyezett és sírva panaszolta a folyo­són: szörnyű ember lehet, hogv még Klárikát is más­hová teszi. A vállalatnál mindenki rólam beszélt. Saj­náltak. És ez volt a legször­nyűbb. Másnap megjött az új titkárnő. Csinos és fiatal. összesen húszéves, szőke di­vatbaba. Betelepedett a szo­bámba és kijelentette, hogy itt nem kellemes, mert ásza­in fdawstt az attak. A. vámh gokat is kicserélte, és közöl­te, hogy az igazgató engedé­lyével holnap új, cserepes növényeket hozat a kerté­szetből. A történet kezd érdekelni. Klárika ujjai, amelyek lrí tudja hány milliárdszor ütöt­ték le az írógép billentyűit, idegesen morzsolgatják a na­rancshéjat, szemében izga­tott vibrálást látok. — Huszonöt éve vagyok gépírónö. Tíz éve ennél a vállalatnál dolgozom, soha legkisebb baj nem volt ve­lőm. és most... Nem va­gyok szép és fiatal... — Nappal dolgoztam és hallgattam. Ez volt minden, amit akkor tenni lehetett. Nyolc, tíz órát zongoráztam a csillogó betűkön és estére nagyon fáradtan mentem haza. Akkor jólesett a fáradt­ság, és megváltás volt a munka. Mert mi jutott ne­kem eddig az életből? A munka! Akkor is, ha örül­tem, akkor is, ha bántott va­lami. Valaki csönget. A postás egy újságot hoz és egy leve­let. Klárika félreteszi a könyvespolcra és tovább me­sél. — Így ment két hónapig. Egyszer egy szerdai napon hívat az igazgató. — Sajnálom, hogy áthe­lyeztettem. Űj ember va­gyok. gondoltam, nem árt a titkárnőefeere. Ha akarja visszajöhet a régi helyére. A szobája már üres. — És azóta újra a régi he- lyemeű ülök, napjaim ugyan­úgy telnek, mint régen. Reg­gel friss virágot teszek a vá­zába, törlőm az asztalt, a gé­pet és dolgozom. Ügy, ponto­san úgy, mint mindig, hu­szonöt esztendő alatt... Szalay István re a mozgásra, erre az értel­mi tevékenységhez tartozó magatartásra kell figyelmün­ket összpontosítanunk, és a legjellemzőbb pillanatban, a legkifejezőbb világítás mel­lett. a legcélszerűbb felvé­teli helyzetből kell exponál­nunk. Legtöbb esetben úgy, hogy a modell ne is vegye ész­re fényképező tevékenysé­günket. Lehet ugyan beállított sze­mélyekkel is jó életképet ké­szíteni, de ez még több gya­korlatot és a modell vagy modellek célszerű szerep­lését kívánja meg. Mindkét esetben a legki­fejezőbb mozdulatot kell le­fényképezni. Vagy a mozdu­lat egyetlen, de legjellem­zőbb fázisát. És ez a legne­hezebb. Ez dönti el a kép értékét. A távolságot, a blen­det, az exponálási időt elő­re kell beállítani, a világí­tást előre elrendezni, hogy a felvételi ponthoz viszonyít­va a legjobb legyen. Szabad­ban nincs rribdunkban befo­lyásolni a napállást, de úgy álljunk fel. hogy kedvező legyen a világítás, sőt, va­lami világos fényvisszaverő felület még az árnyékok de­rítéséről is gondoskodjék. Ilyen felállás és készült­ségi állapot mellett várjuk meg a döntő pillanatot. Ha nem tudjuk azt kivárni, in- kább mondjunk le egyelőre a felvételről, vagy halasszuk kedvezőbb időpontra. Szán­dékosan ne pazaroljuk a fil­met és a kidolgozással járó időnket. Kevesebb, de céltu­datosabb felvétel gyorsabban hozza meg fáradságunk jutal­mát. A jó zsánerképen a sze­replők egyike sem nézhet cél nélkül a gépbe, mert ez el­rontja a képet. Legyen min­denki saját munkájával, vagy kedvtelésével elfoglal­va. Ne zárja azonban ki ez azt az esetet, amikor a ki­fejezés fokozása érdekében egyik-másik szereplő, vagy akár a szereplők mindegyike ránéz vagy ránevet a felvé­telt.készítő fotósra. Elképzel­hető ugyanis, hogy a szerep­lők egyike vagy mindegyike éppen határozott irányú te­kintetével fejezi ki jóked­vét, örömét, érdeklődését stb. És ez az irány mutathat a felvevőgép lencséje felé is. Zsánerképeinkhez ne ke­ressünk földöntúli témákat. Találjuk meg a mindennapi jelenetek között a jellemző­ket és ezekből az apró. e'et- jelenségekból iparkod i:: n !-* Siűvvel-lélekkel szép ég ki­fejező képet formálni. Körmendi Károly 1970. február 6., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom