Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-26 / 48. szám
\ Muzsikáról röviden Ä könnyű múzsa (4.)’ Irta: Gál György Sándor Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban O’ Neill: Amerikai Elektra Dráma 3 részben Senki se vonta még meg pontosain a határt: hol végződik a könnyűzene birodalma és hol kezdődik a komoly muzsikáé. Két határos ország, amelynek tériképe rendkívül bonyolult. Tartományai nemegyszer vitatottak: vajon idetartoznak még, vagy mór túlesnek az imént emlegetett határon? Beethoven nemcsak szimfónia-óriásokat alkot, hanem' könnyeden pezsgő kontratáncokat és skót táncokat. Mozart nemcsak a hang- versenydobogón és az opera- satupadon jelent klasszikus értéket. Német táncokat is komponált, amelyek a magúk idején nemcsak a lelkes zenebarátokat gyönyörködtették, hanem a táncosokat is, akik „nem tiszteivé’ Mozart lángelméjét, bizony táncra kerekedtek a csodálatos haragzatök és ritmusok ösztönzésére. Schubert nemcsak dalaival irta be nevét a halhatatlanságba, hanem rövid lélegzetű keringőivei is, amelyeket 150 esztendővel V ezelőtt nem koncertmuzsikusok játszották, hanem egyszerű, jóravató zenészek, valamelyik vendéglő á rabi tusán, nyári helyiség lugasában, ünnepi alkalmakkor a bálteremben. az ifjúság őszinte örömére. Megannyi nagymester. Szimfonikus alkotásaik példamutatók. Lám mégse TOstellték. hogy tánczenéjük bejárja előbb szőkébb hazájukat, aztán az egész világot. Fölmerül hát a kérdés: komoly muzsikusok, vagy könnyűzenészek?; Nyilván a legkomolyatobak. a legsúlyosabbak, de erejük', mélységük, magasságokba ragadó becsvágyuk egyáltalán nem tartotta vissza őket attól, hogy á könnyű múzsának hódoljanak. A XIX, század során ölyan mesterekkel talál- - kosaink, mint a négy Straussf id. és i£j. Johaim, Josef és Eduard Strauss. Világük r-) . a tánczent: világa. Legmagasabb ambíciójuk: az operett. Vajon könnyűzenészek? Bizonyára azok. De valami, olyasmi* »alkottak, ami nemcsak a zenének, de mindennemű művészetnek a legma-i gasabfo rangját jelenti. Muzsikájukat átjárta Bécsi, tá-1 gabb értelemben: az osztrák I nép zenei ihletése. Strauss I zenéje a népben gyökerezett, aztán vissza is körült a néphez, oly módon terjedve el, mint ahogy a nép alkotásai szívódnak fel egy társadalomban. Pár száz kilométerrel odébb, Párizsban Offenbach hódol a könnyű múzsának, vagy 100 operettel ajándékozva meg a világot. Könnyűzene? Bizonyára az. Műveinek java része mégis hallhatatlan. Egy egész^ nép hangulatát, szellemét, gúnyos mosolyát, kénsavként maró iróniáját, naiv érzelmességét, harsány kacagását, sőt: politikai gondolatait visszhangozta. 'A párizsi nép nemegyszer úgy érezte: Offenbach csak azt foglalja szilárd zenei keretbe, amit* — a párizsi nép, vagy kissé szőkébbre vonva a kört: a. párizsi polgár gondolt, A könnyű múzsa itt tehát valami általánosat, átfogót mond. Ismét a nép hangját lesve el, majd fölerősítve, mondhatnék így: kiélezve adja vissza i Illetőjének, a publikumnak. Strauss többet mond a babsburgi Bécsiül, Offenbach III. Napóleon Párizsáról mint ezernyi könyv. És a XX. század könnyűzenéjének óriás árama, a dzsessz is . felbecsülhetetlen fontosságú. Népi ihletése félreérthetetlen. Egy feltörekvői, leigázott, erejét muzsikává transzformáló nép zenéje ez. Bízvást mondhatjuk: a század zenéje p jm. Sebraar £&* csütörtök amelynek hatása alól nem vonhatja ki magát senki sem. Könnyűzene? Talán az. De gyökereit évszázadok, évezredek mélységére ereszti, s tán még nagyobb erővel fejezi ki a modem élet gigászi erőinek viaskodását, iránt ahogy Strauss a Ferenc József-i Becs, vagy Offenbach a császári Párizs életét tükrözte. a könnyűzene nemcsak jelen századunkban, de Mozart, Bach, vagy Händel korában is megtermékenyítette a legnagyobb zeneszerzők szellemét. A suitek beláthatatlan sora tanúskodik róla (Händel, Bach, vagy jelenünkben Bartók ’ egy-egy alkotása), hogy a két birodalom határai összemosódnak. Mindez még nem útmutatás ebben az egyszerű -kérdésben/: mi legyen álláspontunk a könnyűzenével kapcsolatosan? Hiszen nem mindig Strauss, Offenbach lángelméjével találkozunk! A helyes válasz, azt hisszük így hangzik; óvakodjunk a nagyképűségtől. Ha valami pehelykönnyű .zene megragadott bennünket: ne szégyelljük. Ne fanyalogjunk, meghamisítva igazi, benső véleményünket, Ha majd elég gyakorlatunk lesz a zenehallgatásban, a talmit elutasítjuk úgy is. Aki Arany Jánosra, Ady Endrére, vagy József Attilára szokott rá, az úgyis elutasítja a fűzfapoéták verselését. Aid a nagy zenékol- tök érzéseinek, szenvedélyeinek, alkotásainak sodrába kéjül, az egészen biztos, hogy a. könnyűzene terméséből is csak a legjavát vallja magáénak. Azt a zenét, amely az emberről szól. mégha ábrázolása szűkebb skálájú is, mint a nagymesterek szinte határtalan palettája. Mielőtt a riportsorozat megírásához hozzáfogtam, többeket megkérdeztem: mi a véleményük a cigányokról? A válaszok: „Piszkosak, primitívek, munkakerülők, bűnözők.” „Annyi rendőr kéne, amennyien ők varinak.” Mint alább kiderül, e válaszok nincsenek történelmi előzmények nélkül, a fék, a tehertétel ott van múltunkban, „a mélybe lefektetve”. Azt már puszta kíváncsiságból tudakoltam: sejtik-e, .»mióta nevezik a cigányokat „új magyaroknak ? A kérdezettek úgy tudták, ez a név a legújabb kori idők adománya, az 50-es évek elején ragasztották a cigányokra gúnyból. Természetesein elcsodálkoztak azon, hogy ez az elnevezés kerek 209 esztendeje használatos. Ám ne vágjunk a dolgok sűrűjébe... A népvándorlás utolsó hulÄz elmúlt héten mutatta be a Gárdonyi Géza Színház O’Neill Amerikai Elektráját. A háromrészes dráma már méreteiben is szokatlan a modern színpadokon. A trilógiát teljes szöveggel egyetlen este végigjátszani a mai színházi szokások szerint nem is lehetséges: színésznek és közönségnek egyaránt rendkívüli feladatot jelentene. O’Neill hőseinek megformálásakor a klasszikus görög tragédiák, Aiszkhülosz, Szofoxlész, és Euripidész nő-/ alakjaira figyelt. Azokra a sorstragédiákra, amelyek a görög drámákból, a görög mondavilágból ismeretesek. A klasszikus példákhoz képest azonban az a romantikusan más, vagy az a végzetesen mai és a drámaíró sorsából való, hogy a széthulló, felbomló. család élményét a ma pszichikai törvénye szerint, a modern világ zaklatottan iramló életeben és élni akarásában ábrázolja O’Neill. A görög drámamintákban az istenek avatkoznak bele a mindennapi életbe, váratlan közbelépésük alakítja a végzetet, a sorsot, amely elkerülhetetlen az egyszer megszült vagy kimondott átok követ- . keztében. O’Neillnál — ha szabad ezt a párhuzamot így használnunk — az az átok, hogy a család minden tagja a maga igazsága szerint akar élni, és a hősök ezekkel a saját igazságokkal eltelve mennek egymás ellen, ítélkezve és cselekedve végletes és végzetes indítékaik szerint. A hősök mindent tudnak egymásról. Elmondja nekik „a mindent” valaki? Szükségtelen, mert ezek a nagy szenvedélyekkel, nagy igazságkereséssel megvert asszonyok és férfiak mindent akarnak tudni egymásról. Meg is tudják, mert a beléjük oltott Man- non-gőg vagy büszkeség erre kötelezi őket. Innen, a vélt vagy valós igazság megtalálásától már csak egyetlen lépés juttat a cselekvésig, amelyre akkor van alkalom, amikor a hősök akarják. Lavinia szerei! apját és gyűlöli élveteg anyját, ezért, kutatja ki annak titkos szerelmét. Lavinia, titokban ábrándozhatott Adamról. mindaddig, amíg meg nem tudta róla a mindenirányű igazat. Ügy hiszi, azzal hű önmagához, és azzal szereti apját igazán, azzal ragaszkodik valóban Orinhoz is, ha ebí>en a titkolt és férjet megalázó szerelemben igazlámai egy nomád népcsoportot sodortak tova India földjéről. Hogy pontosan, mikor és mi okból választották a vándorlást, máig titokzatosság, rejtély maradt. Huzamosabb ideig tanyáztak perzsa és örmény tájakon. Lassú-lassú vonulásban jutottak el a Balkánra!, s onnét szétáradva elözönlöttuk Európát. KözéprEurópában a XIV, században tűntek fel a népes cigánycsapatok, s jóllehet itt már mindenütt erősen kifejlett feudális államokat találtak, törzsi önállóságukat,, életformájukat fel nem adták.-Jó ideig úgy vélték, hogy Egyiptom a cigányság őshazája. Ebben csak annyi a tévedés, hogy az Indiából kiszakadt törzsek egy része vándorolt el oda is — a perzsa és örmény tájakról, Szírián át. Mindez nnacjaaá súgót oszt. Nem is kérdezi magától, van-e joga erre, ő elhivatottnak érzi magát az igazságtevésre. Meg sem kérdezi magától, vajon lehetnek-e más igazságok, mint amit ő elképzel vagy hisz. Christine-nek joga lehet ahhoz, hogy a férjénél meg nem talált szerelmet valahol megkeresse? Adamnak van-e joga ahhoz, hogy a megaláztatást valahol helyre igazítsa? Orinnak szabad-e az anyai szeretetet ilyen rajongással viszonozni vagy kiélni a Oidipusz-komplexum határán, vagy azon belül? Mindez Lavináét nem érdekli, ő csak egyet tud és hisz: apját meg kell a gyalázattól menteni. Számít az ilyen nagy cél esetében, hogy az apa szíve is felmondhatja a szolgálatot; hogy az apa esetleg másképp ítélkezne vagy ítélkezhetne a saját dolgában? Laviniában ilyen kétségek fel sem merülnek. S mikor a tragédia végén megrendültén kénytelen tudomásul venni, hogy igaz- ságkeresésével és szereteté- vel mindenkit megölt maga körül, igazságot szolgáltat magának is. Nem is érdekli, hogy makacssága és kétségbeejtő vagdalkozása csak büntetett és a büntetést nem is azokért a vétkekért szabta ki, amiket áldozatai elkövettek. Nyilassy Judit rendezése ezt a széles hömpölygésű, pszichikailag szövevényes drámai históriát fogta össze háromórás történéssé. Döntő láncszeme volt ennek a rendezői feladatnak úgy lerövidíteni a színpadra állítandó drámai szöveget és cselekményt, hogy az a mu belső harmóniáját, O’Neill hőseit és nagy-nagy emberi vallomását a széthulló családról — ne érintse. Véleményünk szerint ezt az igen lényeges feladatot a rendező jól és lelkismeretesen oldotta meg. A főhősökön kívül csak Seth-et hagyta meg, Manno- nék kertészét, aki az antik tragédiák hírvivőjeként, vagy a kórus helyetteseként jelenik meg olykor a színen és közöl nagyon fontos dolgokat. A drámai szöveg lerövidítésének módja mór önmagában véve is megszabta a rendező játékmesteri stüukat és a spanyolokat, hogy ne Egyiptom után nevezzék el cigányaikat — amott gipsy-nek, emitt egyptiáno- és guanónak. De nevezik a spanyolok a cigányokat — magyarországi eredetre utalóan — hungaróknak. Hollandiában a megnevezésük: unger, Közép-Euröpába érkezésükkor „igen barátságos fogadtatásban és pártolásban” részesültek. Annalesek jegyzik, hogy nem egy tartományban a szentszék egy aranyforint bírsággal sújtotta azt, aki a cigányra kezet emelt. A kegyes elbánásnak mihamar vége szakadt, s megkezdődött ádáz üldöztetésük. Feltételezhetően üldöztetésüket nem egyedül az a gyanúsítás idézte elő. hogy török kémek; aligha tűrhették meg őket bőrük színe, makacsul megőrzött szoká- , saik, feltétlen szabadságvágyuk miatt sem. Angliában (1531) VIII. Henrik adott ki ellenük szigorú rendeletet; Franciaországban (1565) az orléans-i parlament rendeztetek közöttük szörnyű vérfürdőt, akiknek sikerült megbújniuk a baszkok között, ’ azokat 1802-ben toloncolták át Afrikába, Poroszországban (1711, 1713 és 1725) a Reuss hercegség .kormánytanácsa adott parancsot a hatóságoknak, lőjenek le minden cigányt, aki csak eléjük kerül; I. Frigyes Vilmos pedig arról rendelkezett, hogy minden 18 évet meghaladó fél keid skaaaáam; sát. Határozottan körvonalazott jellemeket küld a küzdelembe. Ezeket a hősöket külsőleg is éles kontúrokkal, színkülönbségekkel választja el egymástól, mozgásukban is megszabva a jellegzetességeket. Lavinia kecses darabossága, Christine ravasz- kodni kényszerülő simulékonysága, a szenvedélyekben felőrlődő Orin kapkodó ta- lajtalansága. Ezra Mannon gyorsan elomló katonássága, Adam bosszúállásra kész, robbanékony, de kiszolgáltatott áldozatvolta minden ösz- szeütközésben jelen van. Tartások és gesztusok, mondatok és indulatok csapnak össze, hogy mindenkiből ki- érezzük a vágyat: a déli szigeteken lenne jobb, ott van az utópia, az igazi boldogság. De oda nem lehet végleg elmenni, arról csak álmodozni lehet és itt kell bűnhődnie minden Mannonnak, ebben a görög mintázatú, rideg, fölényes és könyörtelen házban. Nyilassy Judit kitűnő rendezői kvalitásokról tett tanúbizonyságot. A modern Elektrát, ezt a nagyszabású hősnőt Gyön- gyössy Katalin alakította. Ebben a lányban, ebben a szenvedélyesen elvakult és önmagába forduló hősnőben színesen és gazdagon mutatta meg drámai kvalitásait. Amíg az egyszál fekete zártnyakú ruhában mozgott a színen, félelmetesen mély pillanatokat hozott. Feszes tartása meghökkentett, ’ mindig vádaskodó tekintete szorongást ébresztett, a folyton győzni akaró indulata vibrált a végzetét kereső és megvalósító sorsformálásban. Árnyaltan és mindén hőssel szemben más-más formulákkal közeledett, de arcában mindig a tágra nyílt, riadt szem figyelte, hogyan hatnak szavai és tettei. A nagyszabású szerepét végig elánnal hordozta és töretlenül. Christine!, a sokféle érzelmi fogságban senyvedő asz- szonyt, Kovács Mária játszotta. Nem könnyű feladat jutott számára, főképp azért, mert a rendezői elképzelés érdekes és szép mozdulataitól, mondataitól fosztotta meg. Az Ezra Mannonnal való találkozás lélektani Svédországban és Dániában halálbüntetéssel sújtották azékat, akik a kiutasításnak nem engedelmeskedtek. Nálunk „sz^iídebbek” voltak a korlátozó intézkedések, ám eléggé embertelenek és kegyetlenek arra, hogy a gyalázatos nyomorukból felemelkedni ne tudjanak, hogy emberi sorbáné juthassanak. Ha nem is vetnék őket emberszámba, varázshatalmuk bűvös eszköze, a hegedűjük mellett mindig . szívesen mulattak, szórakoztak azok, akik számkivetett- ségüket előidézték. Egy régi feljegyzés szerint már a hatvani országgyűlésen (1525) cigányzenészek szórakoztatták a honatyákat. , Mária Teréziára nem hatott a tüzesen méla, fájdalmasan is ujjongó hegedűmuzsika. 1761. nov. 13-án megtiltotta a cigány névhasználatot, s helyette az újlakosok, újmagyarok, újparasztok elnevezést rendelte. 1767. nov. 27-én pedig egy újabb, szigorúbb rendeletet írt alá, „hogy a cigányak gyermekei szülőiktől elvetessenek és nevelés végett más nemzet- beli embereknek adassanak át fizetés mellett”, ugyanakkor megtiltotta, hogy cigány férfi cigány ngvel házasságra lépjen. Természetesen találtak okot a vérengzésre is, ritkítani soraikat... A cigányok képzelete szerint a túlvilági élet éppolyan, mint a fölük A .másvilágra, a holtak országába azonban a lélek csak akkor juthat, ha már egy szem hús sincs a tetem csontjain. Régebben az elhalt rokonai gyorsíthatták a fölbomlás folyamatát, azáltal, hogy bizonyos idő elteltével a halottat kiásták és más helyen temették újra a szépségeit hatásosan villái»* tóttá fel, a Laviniával vívott párharcában okos diplomataként parírozott. Az Orion- hoz kapcsolódó érzelmeiben, talán a felsejlő Oidipusz- komplexum miatt, határozatlanabb volt a kelleténél, s'néhol kedves mosollyal viszonozta azf, ami a fiúnál magas fokú szenvedélyként háborgott. A rendezői ökonómiát és a fegyelmezett színész mértéktartását állapítottuk meg Markaly Gábor Orin-alakí- tásában. A fiatal jellemszí- nész korábban tapasztalt modorossága eltűnt, arcáról és tartásából, hanghordozásán is csiszolt a' tudatos drámai stílus: Laviniával együtt maradandó élményt nyújtott a találkozás és a számonkérés perceiben. Upor Péter Adam Brant kapitánya jól formált, tiszta jellem. Tudja és kitűnően érzékelteti, hogy rajta fordul a Mannon család sorsa és ő ennek a feladatnak merészen elébe megy. Mindaddig^ amíg a sors akaratából, vagy O’Neill dramaturgiai törvényei szerint a küzdelemben állhatott, pontos és szabatos visszavágásaival a Mannon- vért revelálta. Füzessy Ottó Ezra Man- nonja a közönség számára is meglepetés. A más műfajokban otthonos művész itt. drámai hőssé formálódott, e nyomasztó tragédia kereteiben. A tragédiák hírvivőjét és kórusait egyszerre" helyettesítette Somló Ferenc, aki nemes tartásával, a megszólaltatott gondolatok méltóságával előkészítette a hangulatot a főhősök küzdelméhez. Kulcsár Imre tüzérkapitánya és Virágh Ilona Hazelja sajátos színfoltként hatott. Ök ketten különösen a harmadik rész végső jeleneteiben jól ellenpontozták Lavinia önernésztő harcát. Wegenast Róbert díszletei O’Neill instrukcióiból ízléssel állította színpadra a lehetségest: a pózoló görög porti- kuszt és azokat a kitűnő belsőket, amelyek a dráma eljátszásához szükséges jó atmoszférát megteremtették. Hruby Mária jelmezei belesimultak a rendezői elképzelésekbe. A darabhoz irt kísérőzene Herédy Éva ízlését dicséri. A Gárdonyi Géza Színház ebben az évadban Stendhal Vörös és feketéje után ezzel a sikerrel is méltán büsz- kélkedhetik. földbe. Könnyen megszülethetett ellenük a vád: „Kannibalizmus! A cigányok emberhúst esznek... És 1782 augusztusában. Kemence, Bát és Czáb községekben ily alaptalan vad alapján több mint 201) cigányt irtottak ki. S itt most ugorjunk az időben, hiszen köteteket töltene meg mindama tény, bizonyíték, melyek azt dokumentálják: sorsuk keserves vesz- szőfutás volt a felszabadulásig. A szocialista társadalmat megelőző tőkés rendszer dehogy szorította volna őket munkára, dehogy kényszerí- tette volna arra, gondoskodjanak önmagukról, mikor millió másokat is munkanélküliségbe, nyomorba kergetett, a szennybe és sárba taszított. Drang nach Osten: Civilizációs küldetés. Valamennyi műveletlen népet meg kell tanítani a német erkölcsökre. Ausretten und ausradieren. És a legkegyetlenebb hajszában tíz- és tik- ezreket hurcoltak lágerekbe, hogy fizikailag semmisítsék meg az , ,alac Sonyabbrend ü' ’ fajt. Az én falumból, Balatonból, már nem volt idejük elhurcolni a cigányokat. Emlékszem, milyen ujjongva énekelték a Katyusa dallamára, a maguk költötte alkalmi dalt: „Kurva Hitler mit akartál tenni.: Cigányokat el akartad vinni! De a ruszki nein hagyott elmenni, Cigányoknak itt kellett maradni.. Ilyen hirtelen sosem vál- ‘ tozott a világ. Megnyílt a lehetőség arra, hogy kikapaszkodjanak a mélyből. (Következik: 2, Vályogba ragadt életút?; Farkas András CIGÁNYOK nr 'Tizenöt-tizenhatezerre tehető a Heves megyében élő cigány származású lalcosság. Szarniuk gyors ütemben növeltszik. Egy korábbi népi ellenőrzési vizsgálat szerint 'például, négy év során — 1962 és 1966 között — lélekszámúk 14,06 százalékkal emelkedett. A tizenöt-tizenhatezer cigány igen jelentős többsége izoláltan, telepen földbe vájt kunyhókban, vályogból és sárból tapasztott putrikban él. A társadalom szélén- inélyén, a feudalizmusban, a kapitalizmusban konzerválódott ősközösségi élefformák között élnek. Nem sokat tudvmk múltjukról, s ez még nem lenne nagy baj. Am legtöbben mai helyzetükről, jelenükről is tájékozatlanok. E riportsorozat a történeti visszapillantás mellett — a jelen feltétele, a múlt — életfeltételeik mai alakulásáról igyekszik néhány általános képet felvillantani, t. Mit mondott Mária Terézia __? n em befolyásolta az angolo
