Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 33. szám

Bocor*Hi nyugdíjasok

Mint a legtöbb közös gazdaságban, a boconá- di Béke Termelőszövetkezetben is szaporodik a nyugdíjas tagok száma. Közülük kerestünk fel néhányat, hogy életükről, gondjaikról, örömeikről beszélgessünk.

— Tíz évig dolgoztam a termelőszövetkezetben —

mondja Babus János — a kőműveseknél voltam segédmunkás. Most márciusban lesz egy éve, hogy nyugdíjas lettem. De, ha mód van rá, még mindig „besegítettem”, s az idén is szeretnék dolgozni.

— Nem elég a nyugdíj?

— Hatszáz forintot kapok havonta, s a termelőszövetkezet 1600 négyszögöl háztájit biztosít. Tavaly harminc mázsa kukoricám termett, s ha ezet megszorzom 250 forinttal, akkor kijön a hétezer, förint. Ez a pénz, ha szűkösen is. de elég a megélhetésünkhöz. A gyerekek mind elmentek, már csak ketten vagyunk itthon a feleségemmel. AZ igazság viszont az, hogy amit eddig kerestünk, az mind ráment a családra.

Közbeszól a felesége: —

Szeretnénk venni egy televíziót, erre akarunk most gyűjteni.

— Nem ügy néz ki a dolog, hogy a nyugdíjból nem lehet megélni — folytatja a férj —, hanem az ember úgy igyekszik, hogy jobban éljen. Szerencsére bírom még erővel, egészséggel, s ha lehet, akkor továbbra is dolgozom.

_ — A megélhetésük tehát I biztosított?

D

ecember 12-én megállt

egy szovjet gépkocsi Szepesy István lakása előtt Gyöngyösön. Egy szovjet tiszt és civil férfi szállt ki belőle. A szovjet tiszt nevét már nem őrizte meg az 1944. végét idéző emlékezet. A ci- ii vilt ma mindenki ismeri: i Szürdi István, belkereskedel- I mi miniszter.

!| Illegalitásban élt a város- !j bah azokban a nehéz idők- j ben, majd a közellátás gond- 5a nehezedett a vállára. Szepesy István, a Szurdok- j:-parton levő, Szent Bertalan !; nevét viselő bányának volt egyik vezetője, bányameste- ;,re. A tulajdonost periig Be- f tsz Jánosnak hívták.

Alig telt el néhány perc,- a szovjet autó ismét meg- ; indult, most már Szepesy !’• István is benne ült. Beszól- ijtáfc még a bánya tulaj donorának, utána pedig egyene- : s-.;u a Szurdok-partra menták. Az úttól néhány méterre állt a gépház, vagy harminc mixerrel arrébb pedig az akna bejárata.

De nem ők voltak az : egyetlen látogatók ezen a ne pon.

T " ’ ínyászők neve hang2(‘ T az epizódnál,

■ ipi!: egykori bányamssj t-; . *ánssit: a .gyöngyö-»

t £v ■. k Ferencet, Eojv.it : Jjí'• Katidra Károlyt,

V

fetanár 8,

— Igen. De azért hadd mondjam el, hogy a mi korosztályunk a kevésbé szerencsések közé tartozik. Ha húsz évvel később születünk, nyugdíjas korban is jobban élnénk ..

— 1959 őszén léptem be a szövetkezetbe — emlékszik vissza Miklósi József. Először mindenféle munkát végeztem, később kocsis lettem: Egy éve viszont nyugdíjas vagyok.

— Mennyit kap?

— Én 627 forintot, a feleségem pedig százat.

— Elégedettek?

— Megélünk. Igaz, hogy be kell osztani minden forintot,

de azért kijövünk. Megmondom őszintén, az utolsó években attól féltünk, hogy csak járadékot kapok. Ezért aztán úgy dolgoztam, ahogy bírtam. Mondták is a fiatalabbak, hogy minek hajtja magát annyira, Józsi bácsi. De én nem hallgattam rájuk. S meg is érte, hogy dolgozzam.

— Megvan a háztájink is — veszi át a szót a felesége —, egy holdat kaptunk. Kukoricát meg egy kis krumplit termelünk rajta. A háztáji nagyon sokat segít.

— Hány éves, Józsi bácsi?

— Hatvankilenc vagyok, de azért bírom magam. Tavaly is dolgoztam még, s az idén is szeretnék. Csak az bánt egy kicsit, hogy ha kevés a munkalehetőség a termelőszövetkezetben, akkor mindig azt mondják, hogy a nyugdíjasok álljanak félre.

25 éve történt

Megértem én ezt, de hát nekünk is kell a pénz.

Idős Vass Istvánék éppen az ebédhez készülődnek. A tányérok már kint vannak az asztalon, a lábasban gőzölög a leves.

— Hogyan élnek?

— Hát úgy csendesen, öregesen — mondja a férj, — Hetvenkét éves vagyok, ezt a kort már megérzi az ember. Bár nem panaszkodhatok, mert egészséges vagyok.

— Mennyi nyugdíjat kap?

— 630 forintot, meg a feleségem is százat.

— Meg lehet belőle élni?

— Mi megélünk. Ahogy kiszámoltam, amikor dolgoztam — már az utolsó éveket számítva —, akkor sem volt több pénz, mint most. Megkapjuk a nyugdíjat, van egy hold háztájink, meg állatokat is tartunk — így ki lehet jönni.

— Dolgozni szokott még?

—- Már nem. Csak idehaza.

Javítgatom a házat, rendbehozom az udvart, az ólakat, eltelik ezzel az idő.

— A háztájit hogyan műveli meg?

— Ötszáz forintot fizetek egy évben, s a termelőszövetkezet elvégez minden munkát. Kiszámoltam: én járok jobban. Nem annyi munka lenne vele.

— Mit tart a nyugdíjban a legjobbnak?

— Azt, amit a többi idős parasztember is — nem szorulunk senkire, megélünk a magunk erejéből.

Mit lehet ehhez még hozzátenni ?

Kaposi Levente

Íz első kocsi szén a kórháznak

Berzéki Imrét, Eperjesi bajost, Baksa Vilmost, Molnár Ferencet, Bozsik Istvánt, a karácsondi Pecze Ferencet, Czimmer Józsefet, az abasári Szabó Istvánt, Csontos Istvánt és Gulyás Istvánt, ök is kíváncsiak voltaik, milyen állapotban vészelte át a hál' '-rús eseményeket a kis iUjnitbánya. Szerencsére nem sok baja esett.

A gépház mutatta a szomorúbb látványt. Ami rézből készült alkatrész volt a felvonógépen, azt mind elT vitték. A kétszáz méteres lejtaknában csak kisebb omlások nehezítették az útjukat. Bent, a fejtésen sem volt kétségbeejtő a helyzet.

A gép a lényeg: ha az működik, a bánya nem okoz gondot

P ersze, az első bejárás™ kor a bányamester ment elől. őt Pecze Ferenc, Keisz János és Bognár Mihály követte. De lehet, hogy a negyedik, ember Karúira Mihály volt. A ' karbidlámpa világított a kezükben. Inkább a kíváncsiság élt bennük. semmint, valami óvatoskodó tartózkodás. Minden méteré t ismer tv-- .as aknának.

De ho-rmnn ‘szerezzenek a! katrá-sreVet a gé-hez? sze pesy «gy , szovjet katonával

végigjárta másnap a város kisiparosait, felkereste a Büchler- és a Szíovencsak- féle malmokat. Kölcsön kérték az alkatrészeket. Igaz: soha nem adták később visz- sza. Mindenki megfeledkezett azokról.

Egy hétig tartott a gép helyreállítása. A bányát egy nap alatt tették rendbe. A karácsony előtti napokban megindult a gép, sodrott acélkötélre akasztva húzta fel a csilléket a fejtésből.

De hát úgy illett, hogy buzdításban se legyen hiány az ünnepinek számító percekben. A bányamester tartott valami beszédfélét, mielőtt az emberek beálltak •volna a fülkébe. Ki emlékszik még arra, ki vágta bele elsőnek a csákányát a szériáiba? De azt nem lehet el feledni, mennyire örül.tek . bányászok a munkának.

Hogyan is ’ mondta annak idején a szovjet városparancsnok, amikor megkereste a bányám eitert?

— Majszfcer! Sáchta, robot! — mondja utána most az akkori 1 szavakat Szepesy István. —’ Sok-sok kuheil áck tonna. Kórház, malom. Kenyér, sok ■ kenyér, magyar- kenyér! . • Mert erről -volt sző: a main. nem működöt! nem volt tüzelőjük. ** kórház ís meleg

Hiánycikk lett a föodaÜste bérezés

Mfelöbis sne-ftalálni

m is isis nevezet

HOGYAN LEHET MA

munka nélkül nagyobb órabérhez, magasabb jövedelemhez jutni? Módszere rendkívül egyszerű, mondhatni lesújtóan primitív: megkérdezi a lakatos az üzemvezetőjét, hogy mikor számíthat órabéremelésre. Ha nem tetszik az üzemvezető válasza, még aznap leszámol, s elmegy egy másik üzemhez, de természetesen már magasabb órabérért Eltölt két-három hónapot, aztán szó nélkül ismét leszámol, keres egy harmadik munkahelyet, majd egy negyediket, ötödiket — úgy válogathat, ahogyan akar — s közben nő az órabér, mindenütt „kisrófol” legalább egy forintot. Aztán visszamegy a hajdani 7.20 forintos vállalatához, és felteszi a nagy kérdést: legutóbbi

munkahelyén 11 forintos órabére volt, tudnak-e rá emelni, mert ha írem, nagyon sajnálja, de a pénz neki is pénz...

Mondhatják a példát szolgáltatók: nincs ebben semmi különös, semmi törvénytelen, semmi erkölcstelen, hiszen Magyarországon szabad munkavállalás van, csak természetes, hogy mindenki ott dolgozik, oda megy dolgozni, ahol magasabb órabért adnak, ahol több a fizetés.

ÉS EZ IGAZ IS, illetve mindaddig igaz. tisztességes, amíg a magasabb munkabér, a nagyobb jövedelem mögött több, jobb munka áll. És nemcsak a puszta munikaerökereslet . munka, nélküli kamatoztatása.

Nem titok, csak szomorú igazság: hazánkban rendkívül nagy gond, probléma

A Measdunarodnaja Zsiziiy című folyóiratból közli a lap Hromusin írását „Egy elmélet, amelyet az élet igazolt” címmel. 1916-ban fejezte be Lenin, s 1917-ben adták ki először „Az imperial izmus, mint a kapitalizmus legújabb szakasza” című művét — azóta sok országban, sok kiadást ért meg. Azok a problémák, amelyeket Lenin e művében felvetett, ma is ugyanúgy aktuálisak, mint a könyv első megjelenése

nélkül maradt volna karácsonyra, ha nem küldenek szenet a Szurdok-porti aknából.

Szétment a híre a környező falvakban, hogy ismét dolgozik a bánya. Egy ember azt a megbízást kapta ugyanis, hogy keresse fél a községházán a főjegyzőt, mondja meg: dobolhassa ki, hogy a volt bányászok menjenek megint műszakra Gyöngyösön. így lett 100— 120 ember rövid idő alatt a létszám, három műszak a termelés ideje. Később naponta öt -vagon szenet adtak ki.

De a szénfejtéshez robbanóanyag is kellett Szepesy István gyalogsági almákból csinált lövedékeket. ahogy mondják - bányászok, Kiszedte az aknákból gyutacsot, vS?/ót v .;;'t ■ í:z sir- . fémvázát. . kik ta- . n: trotilt ni« álla. aztán tíz-tizenöt centi hosszú patronokat gyártott belőlük, na- pírhélfal.

— Féltem? N^m«félteim? A, közősöknél.-: aknavetős

voltam, < nnan tudtam az akr- . nák- természetét. Csinálni kellett, mert küUlnbsn nem , tudtunk', volna, robbantani a bánjában.

rerencsére . a szovjet " parancsnokság kúl- drkt.egy pví ■ éícs - katonát: is, aki raoiuiteV bjjgy iw*

lett. a hatalmas méretekben zajló munkaerő-vándor lás.

Csak 1969-ben nem kevesebb, mint 1 600 000 ember változtatott munkahelyet. Ugyanakkor nézzük meg a termelést, s főleg a termelékenységet. A mérleg nyelve elbillen: több iparágban nem kellő mértékben fejlődött a termelés, stagnál a termelékenység. És ennek az egyik fő oka éppen a munkaerő-kereslet munka nélküli kamatoztatására vezethető vissza.

Az igazsághoz tartozik: a nagy körforgás, a semmit órabéremeléssé, pénzzé változtatásához maguk a vállalatok vezetői is hozzájárulták. Mert nemcsak a vándormadarak, hanem a vezetők is csorbát ejtettek a szocialista bérezésen. Az új gazdaságirányítási rendszer lehetőségével, a nagyobb önállósággal élve egyre gyakrabban nyitották ki a vállalat pénztárcáját — anélkül, hogy megnézték volna, ki mennyit ér. ki mennyit érdemei — később pedig már muszáj volt licitálni, mert nagy lett a konkurrencia, s ha nincs magas órabér, a páciensek tovább állnak. A módszer ragadós lett, s ellene ma már csak közös ösz- szefogással lehet bármit is tenni.

De nemcsak a termelés, a termelékenység stagnálása, nemcsak a munkafegyelem fellazulása a kár. Szívük mélyéig megsértették a törzsgárda tagjait is. És teljesen joggal sértődtek meg. Mert ma már valamennyi .vállalatnál találunk olyan dolgozót, alti két évvel ezelőtt lépett be a vállalathoz és órabére semmivel sem

idején. Éppen ezért ma is bare folyik a burzsoá és a kommunista ideológia között. Ezt a vitát ismerteti részletesen a szerző.

Egyéb írások a Nemzetközi Szemléből: James Aldridge: A burzsoá ideológia válsága (Kornmunyiszt), Réti Ervin: Villémválasztások Japanban, Komját Irén: Spanyolországi változások, Tony Ambatie- losz: Görögországi kilátások (Labour Monthly).

fekszik a szőlőkben. A katonával megkeresték a páncélosokat, kinyitották azokat és találtak bennük két mázsa pakszitot. Volt már robbanóanyag annyi, hogy éppen kitartott a legközelebbi ..vételezésig”. Ez Fűzfőn történt, ahová szovjet katonai autóval ment el a bánya igazgatója pakszitért

A fizetésüket az első naptól kezdve megkapták. Műszakonként négy pengőt. Akkor még elég jó pénz volt ez, ahogy bizonygatta Szepesy István. Később élelemért adták a szenet, amikor már a pénznek nem volt értéke. Nem kellett kínlódni ük a kenyér miatt a bányászoknak.

— Szinte az első napon megkezdődött a politikai tevékenység is. Én a kommunista pártba léptem be, a többiek pedig a szoedembe. Baksa József járt ki agitálni a déli műszakváltás idején. A kommunistáktól pedig Krajcsik Mihály.

Még annyit mond el Sze- pesy István, hogy a volt XII- es aknához keszer is meghívták , ünnepségre, mint a felszabadulási idők első bányamesterét. Gyöngyösön gyakran találkozik a volt társak közül Eperjes! La air. sál és Bognár Mihállyal. J Amikor . Afcasáro: . t. akkor Csontos Istvánnal ésl Szabó Istvánnal emlegették! a - régi időket. |

C

sak most tudják, jj hogy történelmi ese- 5 menyek voltait azok a 25' évvel: ezelőttiek,

■Gr, iVIoiűá. Fvieuc j

kevesebb annál, alti már tíztizenöt éve dolgozott az esztergapadnál. Tisztességesen, becsületesen. A pénzt viszont a vándormadarak vitték el. Nem ritkán fele, negyedannyi munkával.

AZ ELMONDOTT GONDOK, problémák pártunk Központi Bizottságának f imült év novemberi ülése :, is napirendre kerültek, ahol megerősítették: szükséges a szemlélet megváltoztak a, tenni kell a nagy munkáé: ő- vandorlás ellen.

Ez a szándék vezette az egri Finomszereivénygyár vezetőit is — nem a bervai gondok, problémák miatt, a gyárnak nincs különösebb munkaerőgondja, s anyagilag is stabilan él, s dolgozik —, amikor a közelmúltban összehívták Eger város gyárainak, üzemeinek, vállalatainak vezetőit A megbeszélésnek egyetlen napirendi pontja volt: mit kellene tenni, mit lehetne tenni, hogy megoldódjanak a jelzett gondok, problémák. Abban valamennyien egyetértettek: csak közös fellépéssel, ösz- szefogással lehet változtatni. Elfogadták a Finomszerel- vénygyár javaslatát, hogy dolgozzanak ki egy közös javaslatot, beszéljék meg, bontsák le saját vállalataikra, és ebből majd kössenek egy szerződést, amely valamennyi egri üzemre, vállalatra — később az egész megyére is — a becsület, a tisztesség alapján kötelező érvényű lenne.

Néhány érdekesebb pont a tervezett szerződésből: „A

vállalathoz belépő dolgozó besorolási alapbére nem lehet magasabb, mint az ugyanolyan képzettseggel, gyakorlati idővel dolgozó régi munkaerő besorolási alapbére.” „Ha a dolgozó két éven belül kétszer szünteti meg..munkaviszonyát, a korábbi alapbérét tíz százalékkal csökkentem kell. prémiumban, jutalomban egy évig nem részesülhet és egy évig magasabb munkakörbe sem helyezhető.” „Ha a dolgozó két éven belül négyszer szünteti meg munkav iszonyát, egyetlen vállalat sem alkalmazhatja.” „A tanműhelyekkel rendelkező vállalatok más vállalatok részére is képezhetnek üzemükben szakmunkásokat.” „A felszabadult fiatal szakmunkások foglalkoztatási joga a költségeket biztosító vállalaté.” Más vállalat három évig csak akkor vehet fel fiatal szakmunkást, ha ehhez a szakmaadó vállalat hozzájárul.” „A vállalatoknál felszabadult munkaerőt kölcsönösen felajánlják egymásnak.” „A dolgozót az ú;i vállalatnál a kialakított bér- kategória alsó határánál alacsonyabb munkabérben nem lehet foglalkoztatni.” „A dolgozó részére a teljesítménye alapján kiérdemelt többletért a vállalati bérezés szabályai szerint kell kifizetni.” „Amennyiben a dolgozó kilépésére önhibáién kívül kerül sor — családi ok, egészségügyi problémák, méltánytalanság —, úgy a régi és az új munkahely szakszervezeti bizottsága közös megegyezés után a dolgozót valamennyi szankció alól mentesítik.”

A MAGUNK RÉSZÉRŐL csak helyeselni tudjuk az egri üzemek vezetőinek kezdeményezését. Szükség van a mielőbbi változtatásra. Hogy ne stagnáljon tovább a termelés, a termelékenység, hogy a vándormadarak — a munkáslétszám 15—20 százaléka — ne a tisztességes. a becsületes dolgozók, a törzsgarda, a népgazdaság kárára jussanak munka nélkül haszonhoz Heméljíi’- meg találjuk majd a közön nevezőt, ■> összefogásuk ered-' menyeként munka nélkül senki sem jut uajd nagyobb jövedelemhez, a . nunkafe- gyetern ihr ajl írd ‘ ’-sa, a szocialista bérezés megvalósítása, » tojzs&é da megbecsülése . menu;- vValat’ ra kötelező.

. Köós Mtett

Megjelent a Nemzetközi Szemle februári száma