Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-07 / 32. szám

fch'ikéBStülelck Aggteleken a kékszakállú liereeg varának lói íratásához Az aggteleki Baradla bar­langban Megkezdődték az elő­készületek a Kékszakállú" he: cég vára forgatásához. A világhírű cseppkői.) Hány­ban e hónap középé'-' :ezdi rrieg a MAFlkT Bártok ope­rái Lihák forgatását. A földalatti ..mesevilág" ha, almas hangversenytermé­ben, a cseppkövek romanti­kus-rusztikus hatású háttere képezi majd a felvételek egyik színpadképét. ..Szerepet kap” egy-egy jelenetben a .Bagolyvár” valamint a ..Csipketerem” is. Ez Utóbbi­bán rendelik be a darab kincstár-kamráját. A felvételek egy részét a csehszlovák területre eső dö­nti eai cseppkőbarlangban for­gatják Majd. (MTI) Megszámláltattunk, és... Még nem hivatalosan — néhány statisztikai adat Gyöngyösről Úgy illik, hogy mindjárt élöijárőbaii hangsúlyozzuk: a most következő adatok nem véglegesek, tehát nem sza­bad hivatalos számoknak venni azokat. Majd csak ak­kor lesz precíz a statisztika, ha bejárja a különböző fóru­mokat. valamennyin ellen­őrzik. összehasonlítják, meg­számolják és kinyilvánítják, hogy a mennyi az éppen eny- nyi. De néhány érdekes példát azért már elmondhatunk Gyöngyösről, a januári nép­számlálás eredménye szerint. A város lakóinak száma 33 149. A férfiak kevesebben vannak: 15 053-an,- a nők vi­szont többségben: 17196-ttn. Ezeket az arányokat minden­ki a saját kedve szerint Ma­gyarázhatja. Attól függően, hogy melyik nemhez iár1o- zik. Az első népszámláláskor Gyöngyösön — száz évvel ez­előtt — 101)22 ember lakott, A századfordulóig csupán kétszázzal lett több lakója Gyöngyösnek, ami r harminc év elmúltával nem valami vi-. gasztaló adatnak tűnik. A II. világháború idején, tehát to­vábbi negyven év után 24 (153 személyt számoltak össze, azaz: hétezerrel növekedett a lakosság. Tíz évvel később már majdnem 33 ezer csak a lélekszám, vagyis: kétezret fogyott a város lakossága. Az utóbbi tíz éviién 4.Do­tál emelkedett a gyöngyösiek száma. Ugyanez idő alatt a lakások száma csak három­ezerrel lett több. Ha tehát, csupán a lakások mennyisé­gének a változását vesszük at apui, altkor nagyon kedve­ző képet rajzolhatunk, de hu ezt a számot összevetjük az ff László király j (Kedd, 19.15) Kétrészes történelmi drá­ma közvetítése a Kecskemé­ti Katona József Színházból, felvételről. A fiatalon — tragikusan —. 1847-ben el­hunyt Czakó Zsigmond szín­müvét Turián,György, a mu kecskeméti rendezője kutat­ta fel, a stílus és a nyelv restaurátori munkáját pedig liuda Ferenc költő végezte. A dráma eredeti címe Szent 1,ászló és kora -volt. és a XI. századi király koréba helyezve a cselekményt, ro­mantikus emelkedettséggel és a szenvedélyes pátosz hangján szól arról, hogy a király a trónért és az állam belső rendje megszilárdítá­sáért vívott harcában min­dennel, a külső és belső el­lenséggel egyként óvatos, megfontolt igyekezett lenni. A múlt századi darab máig Igencsak megkopott és me- íödramatikus útvesztőjévé Vált az akkori nagy indula­toknak. s ezen csak a színé­szek *— elsősorban Csomós Mari és Forgács Tibor — enyhítenek, akik a szép szö­veget élményszerű átéléssel mondják. szörnyű esetet, amelyet egy rossz rendelet és az ezred­éves tudatlanság együttes hatása eredményezett. 1955- ben a Katona József Szín­házban drámaként lépett színpadra, az idősebb test­vér, Júlia, a jólelkfl Ben- csikné és a megesett lány, Anna. ŰJabb tíz év telt el, amíg Karinthy Ferenc mü­vét tv-játékká formálta, most a hat év előtti tv-já- tékot láthatjuk. Anna (Tö- rőcsik Mari alakítja) terhes­ségéből, rettegésében letagad négy hónapot, s így Júlia és Bencsikné, váratlanul egy egészséges, élő csecsemőt tartanak a kezükben, akit — megölnek. K. Bencsiknét Tolnai Klá­ri alakítja, Júliát Máthé Er­zsi, míg a második részben sorra kerülő bírósági tárgya­lás bíróját Páger Antal, A tv-játékot Máriásig Félte rendezte. Fogadás Orlovszki hercegnél Karinthy Ferenc: Eger év _______ (Sz ombat, 17.15) Tv-játék. Közel két évti­zede. 1953-ban történt meg a mű valóságalapja: egy vi­déki gyel’ekgyilkosság a szű­kebben vett cselekmény. Ka­rinthy Ferenc először felrá­zó riportban írta meg a (Szombat, 21.20) Szlovák—magyar közös produkcióban készült ope­rettestet láthatunk, ami egy­ben az első nagyobb szabá­sú közös alkotás is. A Johann Strauss. Kálmán, Lehái>Of- fenbach, Jacobl, Dussik és Nedbal műveiből vett rész­leteket laza keretjáték fog­ja össze: a Denevér második felvonásának báljára érkez­nek vendégként a zeneszer­zők különböző müveiből ki­lépett alakok. Nadrágkosztümök poliacril-selycmből A hódmezővásárhelyi Di­vat Kötöttárugyárban ebben az évben már 700 tonna ha­zai és külföldi műanyagszul- ból készítenek több millió divatos pulóvert, kardigánt és más cikket. Ezen belül tovább növelik a selyemfényű trevira fel­februar 7.» szombat használását, amelyből tavaly nagydíjas cikkek készültek a BNV-re. Az idén még fényesebb, tartósabb kötött holmikat ké­szítenek az Olaszországból beszerzett poliacril-selyem- ből. A? ilyen anyagból ké­szült kosztümök, pulóverek, nadrágkosztümök vasalást nem igényelnek és kopásál­lóságuk többszörösen megha­ladja a hagyományos kötött­cikkeket. (MTI) Deifa (vasárnap, 17.25) A műsor ezúttal a légi közlekedés problémáival fog­lalkozik és az újdonságok­kal. Egy szovjet kisfiim a ZsuköVsZkij Katonai Műsza­ki Akadémia Légiközlekeclé- si Kutató Intézetében folyó kutatásokról ad számot, a szuperszonikus repülés új eredményeiről, a helyből történő felszállásról, a még nagyobb sebesség elérésére tett kísérletekről. Szó kerül a forgalomirányításról, a re­pülőterek befogadóképessé­géről és a gyártástechniká néhány érdekességeiről is, így a Concord elektromos kábeleinek szereléséről. Üj útja a kutatásnak a fémke­rámiák alkalmazása, példá­ul a bór-nltrité, ámít tur­binalapátnak használnak igen nagy. a fémötvözete­két meghaladó szilárdsága és hötűrése miatt. Végül lé­gi akrobaták csoportos „lé­gi balettjét” mutatják be a vadászrepülőgépekkel, A. Gy. újabb lélekszámmal, akkor kitűnik, hogy a lakásgond semmit sem módosult. Ma több mint tízezer la­kással rendelkezik a város, ezeknek több mint egyhar- mada egyszobás lakás, a két­szobás lakások száma viszont valamivel magasabb, a há­rom- és annál több szobás lakások viszont csak az öss/- szátti tíz százalékát teszik ki. Nem valami Hízelgő adat, de a lakásgondot kifejezi, hogy 44rf lakás csupán egyet­len helyiségből fill. Mint érdekesség, ide kí­vánkozik az a furcsa iény, hogy a hfizszám-jegyzék o*z- Szeállításakcir, majd ezt kö­vetően az előzetes összeírás sorát) az egyik utcából kife­lejtettek kilenc házat, mert az utcát egy romos épület el­zárta. A romokon túl már nem nézett senki. Gyöngyösön egyébként ösz- szeseti 280 utcfit tartanak nyilván. A népszámlálás elvégzésé­hez 1Ö7 személyt vettek igénybe. Túlnyomó többsé­gük pedagógus volt. Általában előzékenyen, Ud­variasan fogadták mindenütt az összefrókai Csupán egyet­len helyen történt meg, hogy a jelenlevők megtagadták az adatszolgáltatást. Arra hivat­koztak, hogy máshol Van az állandó, bejelentett lakóhe­lyük, ezért nem akarják, hogy ,,véletlenül” két helyen is összeírják őket. Mint kiderült, be sem vol­tak jelentve, a szabálytalan­ságot szerették volna meg­úszni, de a hatóság szabály­sértési eljárást indított elle­nük. Még egy adat befejezésül: a város közigazgatási terüle­tén az összeírás idején 5200 épületet számoltak meg, Ez majdnem hétszázzal több, mint amennyi bekerült a ki­mutatásba 1960-ban, az előző népszámláláskor. (gmf) A POFOM i — Tetszik tudni, én világéletemben békés természetű > ember voltam. Az iskolában sem volt velem baj, a Janí­> tóm mindig azt mondta: én vagyok a keze alatt a leg­( csendesebb gyerek. Katonáiknál a rajparancsnokom sok- j szór biztatott■ Bátrabban, Fiigedl! Magának megalsti): a < tej a szájában. — Amikor leszereltem, egyre gyakoribb vendége let- | fém a kocsmának. Összeverődtünk hárrhan-négyen dm- <; bórák, néha verekedés is történt. Akkoriban alig múlt el $ szombat este, hogy elő ne került volna a bicska, vagy a: r ölmos bot. Egyszer, emlékszem, a cimboráim leütöttek egy sec . ál falusi legényt, A csendőrök nyomozni kezd­tek, el: ek hozzánk is. Én éppen a padláson tettetn­vettem, amikor az egyik csendőr azt mondta a másiknak: ide úgyis hiába jövünk. Ez csak iszik, de a légynek sem árt. — Szóval, Ilyen ember voltam én, kérem. Utáltam a kötekedést, a haragot. Betöltöttem inár a hatvannyolc esztendőt, megettem a kenyerein javát és mindösszesen két szer voltam igazán mérges. Először akkor, amikor az apám kizavarta a házunkból a lányt, akit szerettem. Huszonnégy esztendős voltam akkor. As anyám kukori­cát morzsoígtttölt, mi meg beszélgettünk. Ekkor jött hasa az apám. Ránézett a lányra meredt,, kidülledt szemmel, aztán ordítani kezdett. Kiabált, toporzékolt és sarkig nyi­totta az ajtót az Eszter előtt. Én akkor sem hangoskod­tam. csak dühömben galléron ragadtam az öreget és ki- penderítettem a házból. — Ez már nagyon régen történt, nem is untatnám iiele tovább, Inkább azt mondanám még el — ha meg­hallgat —, hogy miként fizetett vissza a sors asért a régi bűnért. — Karácsonyra készülődtünk. Mi ketten, a felesé­gemmel a fiaméknál, a házvégi kisszobában lakunk. Az unokáim mát megszerezték a. karácsonyfát is. Egyszer zörgettek, Betlenhemesek, szóltam a feleségemhez, aki sietett is nekik ajtót nyitni. Jöttek, mókáztak, ahogyan szokás. El is mentek rendjén. Egyszer keriiU-fordutt a fiam, mint akit hét ördög szállt meg és elkezdte rázni az anyját: — Miért engedte be Őkei, maga vén satrafa? 1-átja, most felébredt a gyerek... , — Először csitítottám, szépen kértem: ne bánjon olyan, gorombán az anyjával. Erre ordítani kezdett, meg­táltosodott. Megkapta a mellemen a kabátot és pontosan úgy, mint én akkor, negyvennégy esztendővel ezelőtt az apámmal tettem, kidobott a küszöb elé, i —■ Nem tagadom, a fejembe szaladt a vér, elöntött a <; méreg. Ügy éreztem, visszátért a régi erőm. A fiam elé j álltam és ezt vágtam a szemébe: < — Állj meg, fiaml Én is eddig húztam az apámat... $ — Aztán elcsattant a pofon. Jobban mondva a pof»- !> nők. Az elsőt én adtam, a többit nekem a fiam. Amikor < a földön feküdtem, összerugdosott... Tegnap jöttem ki > a kórházból. Agyrázkódás, bordatörés. Tárgyalás lesz í majd a dologból, ? — Aztán, most az igazat megvallva, ezért is jöttem í én, kérem szépen. Nem tetszene-e egy telefont meg- | ereszteni? A bírósághoz, Mégis, ha ilyen hivatalos hely- <; rőí szöólnának... Mert tetszik tudni, nem haragszom én \ már a fiamra, A kórházban is bent volt meglátogatni. < Szóval, jóravaló ember. Csak akkor, Akkor az egyszer < ment el az esze. Ezt meg lerendezzük majd ketten. Csak ? ennyit, csupán ezt kellene megtelefonálni a tisztelt bíró- j> súgnak... > Szalay István £ VVVft«^rfWiMViWWWkV.WV.SVW.VWWWtfWWSVi)»<WtfVWVWWWVVWWWWWWWWMWWWWtfVWW^V^WVVV» HARMAT ENDRE: S amikor a pokrovsakojei pa­rasztnak sikerült elérnie, hogy Oroszhon leghíresebb egyházi személyisége. a cár gyónta tója fogadja őt, az Oroszországi Szociáldemok­rata Munkáspárt II. kong­resszusán Vologya Uljttflov — most már Vlagyimir Iljics Benin — vezetésével meg­született az első forradalmi ment ista pért, a bolseviked v Táncoló asztalok Résziét az Ideiglenes Kor­mány vizsgáló bizottságának jelentéséből: „Azok a vál­ságos Idők. amelyekben Raszputyin megjelent a szí­nen. a lehető legjobban ked­veztek a „próféta” nagysze­rű karrierjének. Az elvesz­tett (orosz—japun) háború, a forradalmi fellendülés hul­lámát követő csalódottság, a reakció előretörése fokozta a társadalomban az idegfe­szültséget, és — főleg arisz­tokrata körökben — az érzéki életet. A vallásos­ságnak meg az érzékiségnek egy furcsa keveréke jelent­kezett ... Raszputyin kész talajra talált...” Mikor — 1903-ban — elő­ször állított be a sztáré c a fővárosba, hogv megismer­kedjen Kronstadt! János ta­nításaival és (szerintem ez érdekelte sokkal jobban a pokrovszkojet t) módszerei­vel, mindössze öt hónapig maradt, Pétervárott. De tá­vozásakor már úgy búcsú­zott új ismerőseitől, hogy ha­marosan „hosszabb időre” A szibériai muanttk ceelh»taann ösztönnél meg­érezte, hogy ő is képes olyan karrierre, mint a Kronstadt: — ée hogy egy ily«« karrier közege csak Pétervér lehet. Mert a főváros nemcsak Csajkovszkij és Pavlov vilá­ga volt, hanem a sötétség haszonélveződé, a legkülön­bözőbb sarlatánoké is. Tud­juk, hogyan élt a felső tíz­ezer, De egyik bál leg­alábbis hasonlít a másik­ra. a kalandot és a kaviárt sem találja élvezetesnek az, aki eltelt vele. A tétlenség talaján kivirult az unalom. Trojkavágták és táncos éj­szakák, vagyonukat emésztő kártyacsaták és vadászatok között mind divatosabbá vált egy újfajta időtöltés: a szellemidéző szeánsz. Az elsötétített szobák mé­lyén táncoló asztalokról és a végtelenből érkező han­gokról álmodoztak nagyher­cegek és nagyhercegnők: unatkozó urak és hölgyek kerestek kapcsolatot egy másik, talán még számúkra is ú,j élményeket ígérő vi­lággal. Mindenki, aki így vagy úgy segíthetett a ter­mészetfeletti tájakra való utazásban, aki szokatlannak, rendkívülinek bizonyult, a gyors siker reményében lép­hetett be ezekbe a körökbe. A szakállas szibériait az Is­ten is ezeknek a szalonok­nak teremtette. Például az Ignatyev-szalonnak. A* ...igaz oroszok” Ez a gyülekezel nem > okkultizmussal, hanem po­litikával foglalkozott. Tag­jai Ultrakonzervatív főpa­pok és főnemesek voltak, akik még az udvari vonalve- zetégt is „liberálisnak” talál­ták. Aiekszandr Pavlovics Ignatyev gróf, III. Sándor diplomatája és főhivatalno­ka, támogatott minden hódí­tó törekvést, minden nemze­tiségi és fajüldözést. Két okkülttsta szeánsz között a Fekete Szalon — így hívta Pétervér a Fekete Gróf kö­rét — tagjai politikáról be­szélgettek. Ab ultrareakciósok széle­sebb szervezete az Igaz Oro­szok Szövetsége volt. A szö­vetség pétervári, tehát or­szágos viszonylatban legfon­tosabb hangadói az Ignatyev- szalonban gyülekeztek. Itt kellett tehát felbukkannia annak a parasztnak, altit a testület vezetői sajátos po­litikai misszióra szemelték ki. Paraszt a palotába a Az Ignatyev-szalonon ke­resztül ismerkedett meg a jövevény Oroszország egyik legtekintélyesebb egyházfe­jedelmével, Germogen, Sza- ratovl püspökkel, az Igaz Oroszok egyik pillérével. Ö is, a szövetség többi vezetője is úgy érezte, a sztarecben megtalálták a politikai cél­jaiknak legjobban megfele­lő. engedelmes eszközt. El­határozták, hogy ezt az esz­közt nemcsak lefelé, hanem felfelé is megpróbálják hasznosítani. A szövetség számára sokat jelentene, ha kreatúráját, „a nép képvi­selőjeként” valahogy be le­hetne juttatni ai udvarba és harcba vetni a konzerva­tív oldalon. Ez persze nehéz dolog, a cári palota kapui csak a bennfentesek egészen szűk köre számára tárulnak fel. Talán Feofati bemutathatná, mégiscsak a cámé gyónta- tója. Az archimandrite néni volt buta ember, ismerte be­folyása korlátáit. — Megpróbálhatom, de jó­magam ehhez n«m vagyok elegendő. Meg kell nyernünk e dologhoz a montenegrói hölgyeket, A „montenegrói nővérek”, Anasztázia és MiUca nagy- hercegnők, I. Miklós monte­negrói király lányai, akik II. Miklós cár unokaíívérőt­hez, az úgynevezett Nyiko- léjevicsékhez mentek férj­hez. A lóét asszony szerette volna egyengetni férje kar­rierjének útját Hamarosan felismerték, hogy Alekszand- ra cámé osztja misztikus hajlamaikat. így hát sorra mutatták be neki a különbö­ző látnokokat és csodatevő­ket Feofan elvitte Raszpu- tyint Nyikoláj Nyikoláje- vics nagyherceg palotájába. Neki is, feleségének, Anasz­táziának — becenevén Szta- nának — is megtetszett a furcsa muzsik, fis nekik is ugyanaz jutott eszükbe róla. mint az archimandritának és püspöknek, grófnak és szer­zetesnek. Szavakban bólogatva bi­zonygatták. hogy a sztarec jó szolgálatot tehet az Igaz Oroszoknak, ha a cári pár közelébe jut Gondolatban azonban azt a reményt dé­delgették, hogy Raszputyin a trón közelében — ha sike­rül odajuttatniük — jó szol­gálatot tesz majd nekik. A sors már előrajzolta a hihetetlen história kontúr­jait A távoli falucskából útra kelt muzsik közeledett a cár palotájához. (Folytatjuk) Elveszett illúziók. Február 11., 20.20-Uer!

Next

/
Oldalképek
Tartalom