Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-28 / 50. szám
GOBBI A régiségszag összekeveredik a friss alma tömény illatával. — Olyan sok gyümölcs termett, hogy már nem tudom, hová tegyem — mondja Gobbi Hilda, derűs-bősz- szúsan. amint betessékel az előszobába. Köcsögök a kecskelábú asztalon, és köcsögök a fal mellett, sorban. Ez összedrótozott, az csorba, az egyik máztak®, a másik színes fénymázas, s valamennyi tele dióval, mandulával, mogyoróval. A bőség törvényt bont. A becses gyűjtemény is praktikus célt szolgál most. Füles korsók, csikóbőrös kulacsok, mángorlók díszítik a fehérre meszelt falakat A bejárat mellett vastag kötélen kolompgyűj- temény; alföldi tehenek, hegyvidéki birkáik hordták a nyakúikban. — ki tudja mikor. A nyitott tűzhely körűi rézvasalók, mozsarak, mozdítani is nehéz egyik-másikat. Rokkák, köpű lök, kis sámlik ugyancsak kiszolgál- gáltaik néhány parasztcsaládot. így együtt az egész: miniatűr néprajzi múzeum, — Vidéki fellépésemkor a iim-lom között keresgélek, régi padlásokon. A legszebb darabokat ilyen helyekről szereztem. Na és a szemétdombokról! Ennek a faragott ládának a darabjait is szemétdombon kaparásztam A VARÁZSLÓ Magyar mesefilm Canücsala bácsi, a varázsló Török Sándor és Tóth Esz- tér írói leleménye folytán —- Pálásithy. György rendezői segítsége mellett — az írott szövegből és a pódium-műsorokból átlépett a filmsaa- tagra, a mozivászonra. Az írói képzelet és toll leszáll itt abba a világba, aa álmodozás minden lehetségesei kínáló tartományába, ahol gyermekkorunkban barangoltunk. Egy betört ab* iák, a büntetéstől való félelem; a felelés izgalma, vagy a minden újait feltalálni kész nagyot akarás láncreakcióban ötleteket szül, kelyzete- amikben aztán a bukfenc hamarosan bekövetkezik. Ilyenkor nincs más, mint mindent a csodára bízni, Csilicsala bácsim várni, aki valahol van, de mindig ott terem, ha a bajba jutott Balogh Gyuszi akarja, Ebben a gyermekeknek írott mesefilmben az anyákkal, papákkal és nagymamákkal érkező kiskorú közönség reagálása keresi meg a hibát, vagy a mulasztást, ha az író vagy a rendező elvétett valamit. Nos, itt megállapíthat j ült, hogy a színes forgatagban a fránya felnőttek' nem szerepelnék többször a kelleténél, s csak annyim okvetetLenkednek, amennyire rájuk szükség van. A csöppségek, de a nagyobbacskák is, feszült figyelemmel élik végig ezt a oohár-tisztavíz egyszerűségű mesét. Némán követik a lakásban sétáló, egyébként nagyon ügyes lovacska útját; a gép-Gyuszi felelésénél harsányan felkacagnak, ha nem a tudományos szöveget hallják, csendesen felnevetnek, amikor a hóember sorolja el panaszát. A fián írói és rendezője képben is jól kettéválasztották a történéseket és Gyuszi találkozásait Csilicsala bácsival. A gyermeki lélek magányában, a meghitt szobasarokban történő találkozások. az álmodozásnak azt a megejtő varázsát igyekeznek felébreszteni, amely minden felnőttben visszaidézi a gyermekkort. S talán egy kicsit azt is sugallja, hogy minden felnőttben, alkalomadtán felébreszthető a- szunnyadó gyerek, A gyerekhősök közül a Balogh Gyuszit játszó Laluja QNémsw fKM, február 3&. szóm bak Ferenc és az Öcsit 1,alakító'1 Kovács Krisztián már az első képeknél belopják magukat a nézők szívébe. A felnőttek zord, de igazságos világát Agárdy Gäben-, Tóth Judit, Gobbi Hilda fonják a gyermekek köré, míg a csodát, a megismétethetetlent és inegtagadhatatlant Páge r Antal varázsolja elénk. Ajánlásunk: az anyák és apán vigyék el a gyerekeket moziba. (farkas) össze. A ház öregasszonya fejcsóválva nézte: — nehogy berakja, lelkem, a kocsijába ezt a szemetet! Hatalmas barokk szobájában is folytatódnák a köcsögsorok, a könyvespolc tetején. — És melyik a legkedvesebb? — Hát..; valamennyi! A finoman kidolgozott bútorok mellett durván faragott, háromlábú suszterszék, az asztalok tetején repedt fa. tálak, itt-ott egy vasmozsár, ócska petróleumlámpák, s mindez magas igényű ízléssel, nagyszerű harmóniával illeszkedik egybe. — Miért éppen a régiségek, a múlt századi paraszt- ember használati eszközei? — Csak. Nem tudom..;- Tálán a megmaradni, nem elenyészni akarás ’.'ágyából. Szeretem az egyszerű tárgyakat. Például itt vannak ezek a kézi faragású iskolai tolltartóik, hát nem megható, naív egyszerűségük? A szoba központi helyén József Attila-plakett, széles, síma keretben. Dolgozószobájában is értékes plakett- gyűjtemény: Csokonai, Zrínyi, Petőfi. Jászai Mari, vagy egy-egy nevezetes alkalomra kapott bronzérem; „1945 a Nemzeti Színház újjáépítéséré’. ... Ez a gyűjtemény is Í945 óta született. Sok levelet kap, sokfélét kérnek tőle, s ő türelemmel segít. De ezek csak apróságok. A nagy adakozás a két színészotthon: Ö alapította mindkettőt: „Gyűltek a színészek, magukkal hozták szegényes kis motyójukat, fáradt életüket, megifjódott öregségüket összes zsörtölődő huncutságával és gazdag emlékeinek szépségével” — ír la a Jászai Otthon 15 éves jubileumára, 1963-ban. Fényképét ott őrzik tisztelettel ma is. Bajor Gizi és Ödry Árpád között. Naponta odatelefonálj minden gondjukat- bajukat tudni akar. Az Ódry Otthonnak nemrégiben szerzett egy kertet. Ö. E. A hiába jött \ Csendben, szinte észrevétlenül jön. Leül, körülnéz a szobában, figyeli a festményeket, a vázát, a tekintete megakad úgyszólván minden számottevő tárgyon. Beszélgetni kezdünk. Egy történetet mond el körülményesen, bonyolultan, amelyből ő. a főhős kerül ki győztesen. Már tíz perce tart szóval és bizony beszélgetni ilyenkor, hivatalos idő alatt kevés az idő. A felszólításra, hogy szívesen állatit, rendelkezésére, hallgatom panaszát, szemhunyorgatva mosolyog. — Nem is rólam van szó, kérem, inkább másokról, hogyha meghallgat. Azt hiszem, ismeri a főnökünket, nem kell különösebben bemutatnom. Okos, bölcs embernek tartja magát, pedig valójában nem is ért a szakmájához. Nem tudom, hallotta-e már, hogy milyen „körülményesen” szerezte meg a mérnöki diplomáját. A családi élete pedig egyenesen hajmeresztő. Azt mondják,\ a múlt héten összetörte a konyhaberendezést és megverte a feleségét. Én hallgatok az ügyről, — diszkrét ember vagyok — pedig igazában csak én tudom az okát. A kis kolléganőm, a Jutka... A múlt héten u együtt voltak > influenzások. Egyébként a Jutkán nem .csodálkozom, 4 hiszen azt beszélik, hogy már az iskolában is viszonya i volt az egyik tanárával. Ülök mozdulatlanul, nézek magam elé, kivárom tü- X tetemesen a lélekzetvételnyi szünetet. /■ — Mert, kérem, mit tesz az én főnököm a tervtel- | jesítés érdekében? Semmit. Reggel bejön a gyárba, ? szétnéz, szót vált a Jutkával, ha nagyon ráér, akkor be- t néz egy-két irodába, azután eltűnik. Hogy hová? A párt- > bizottságra, a tanácsra, szórni, úticélt mindig talál ma- | gának. Beszélik a városban, hogy az egyik fiatal mérnök | földhöz csapta előtte a söröskorsót, mert kikezdett a fe- i leségével. Aztán ott vannak az előléptetések. Ha tudná, > hogy kik kapják nálunk a jutalmat! A nők közül a leg- > j csinosabbak, a legszívesebbek, a férfiak közül pedig a $ talpnyalók. < Nem bírom megállni, hogy közbe ne kérdezzek, —i És az igazgató, meg a szakszervezeti titkár? —* Egy húron pyndülnek ezek valamennyien. A legszívesebben a kapun kívül látnánk már őket. — És mi az oka, hogy mégis a maguk gyárában rend van és fegyelem? Kevés helyen osztottak annyi nyereségrészesedést, mint éppen ott. Nevet, idegesen forgatja kezében a ceruzát. — Ne engedje már magát félrevezetni. Csak nem képzeli, hogy ezek'a derék legények viszik előbbre az ügyet? Parányi szünet után újra peregnek a szavak. Szúrnak és mérgeznek, mint a darázs fullánkja. A telefonhoz lépek, gyorsírófüzettel jön a munkatársam. — Vegye fel, kérem, a panaszt. Szóról szóra írjon íe mindent úgy, ahogyan a panaszos mondja. Szeme szikrát vet, arca idegesen rángatózik. — De kérem, erről szó sem lehet. Én bizalommal jöttem önhöz, reméltem, hogy meghallgat.., Ügy emlékszem, köszönés nélkül távozott. Dermedt csend, üresség maradt utána, meg egy hatvanfilléres ceruza, amelynek idegességében kitörte a hegyét.. . Szalay István vvwwvnn/vwi^vvv^ v- „ CIGÁNYOK Paíafcy Dezső riportsorozata 3. Hagyd ef szűk múltadat! ;A lelkem, építs méltóbb palotát /gyors évszázadokon át! /Hagyd el szűk múltadat! /Üj templomod legyen hatalmasabb /a réginél és tornya magasabb; /s szabad lessel, ha vén /kagylódat el- . hagyod a. lét vad tengerén.” — Wendel Holmes-nek Az üreges Nautilus kagyló c. verséből valók ezek a sorok, és nagyon ide illőek. Építs méltóbb palotát. Hagyd el szűk múltadat, szabad leszel, ha elhagyod... Irtózatosan keserves, gyötrel- mesen nehéz utat kell bejárni azoknak, kik eljutnak idáig. Míg eljutnak idáig. Hogy házat építsenek. „Méltóbb palotát.” Házat — a putri, a kalyiba, a vályogviskó helyett. A telep — a múlt. A szűk múlt. Ettől megválni, felkerekedni és búcsút mondani, ez csak le-, írva ilyen egyszerű. ' Köny- nyebb talán a kagylónak is kibújnia a mészházból. . Sok bennük a félelem — igenis, a félelem! —, sok a tartózkodás, a kisebbségi érzés, az előítélet, a ragaszkodás ahhoz, amit megszoktak. Meg lehet érteni őket. Nehéz lerombolni az embernek régi önmagát és feltámasztani egy újat. Nehéz változtatni a megszokotton, s merőben más életet elkezdeni. Különösen nehéz, ha azt lát- ják-tapasztalják, hogy a legtisztább szándékot, erőfeszítést is megpiszkolja az emberi kicsinyesség, ha tudatosan gáncsot vetnek előretartó lépteiknek, . — A legjobban fáj: lenéznek, semmibe vesznek, ugyanakkor mindig és mindig piszkálnak — panaszolta X. Imr«. Harminckilenc éves T. Imre, 1948-tól, 17 éves kora óta párttag. Huszonkét évet töl- ‘ tött bányában. Saját házában lakik, ahol hét gyermeket nevelt fel. Három lányát már férjhez adta, mindhárman „magyar emberhez” mentek feleségül. T. Imre azelőtt nem tudott se írni, se olvasni, analfabéta tanfolyamra iratkozott és megszerezte a bizonyítványt mind a nyolc osztályról is. Mikor a faluba költözött, ahol ma is ő az egyedüli cigány, jelentkezett a pártszervezetnél. Átjelentkezését nem fogadták el. Felsőbb pártszervek közbenjárására rendeződött az ügye, s alapos fejmosást kaptak mind a vezetőség tagjak Azóta nincs megállása, uton- útíólen keresnek valami indokot, hogy belekössenek. Bármit javasolhat, nem hallgatnak a szavára. A beszédben akár kirojtosodhat a szája széle. T. Imre példája kirívó, de nem egyetlen a feltűnő ese- . tek sorában. A társadalmi besorolás mértéke nálunk a munka. A végzett munka! — ezt tartjuk és valljuk. Nálunk a cigány úgy él a bűntudatban, hogy nem szeret dolgozni. Pedig hányán vannak, akik szívesen dolgoznának; hányán Vannak, akik unják a fuvarozást, az idénymuzsi- kálást, a magánbázaknái vállalt, rendszertelen aprómunkát,' amiért egy-két üveg bor csak a fizetség. Hányán keresik az állandó munkát, hogy állandó keresethez jussanak. Tudják, látják, alti dolgozik, jobban boldogul: szépen járathatja gyermekeit, mindig van mit enni, vásárolhat azt, ami kell, és gyűjthet új otthonra is. Tarnalelesz közismerten olyan falu, ahol az össznépességen (2249) belül, legtöbb a cigány (607). Egészen friss felmérés adatait jegyezhettem itt fel, a cigánylakosság helyzetéről: a telepen élnek 589-en; faluban, szétszórtan 17 család. 51 rendes házban és 91 putri lakásban élnek az emberek, pincelakás nincs. A zsúfoltság igen nagy, egy-egy családban 8—10 gyereket is számolnak. A 16—60 év közötti férfiak és nők aránya igen jónak mondható; férfi: 160 — nő: 158. Az állandó munkaviszonyban állók száma 140 férfi és 18 nő. A jelentős többség (107) az iparban dolgozik, közülük 5 a képzett szakmunkás. Házasságkötés nélkül együtt élő házaspárok száma: 23. A lakásokban nem ritka a rádió, televízió, számottevő a gépesített háztartás. A falunak egyáltalán nem jelent különösebb terhet a cigányság, s az sem megy érdekesség-számba, hogy a „magyarok” kölcsönöket is adnak nékik. Hevesaranyoson a 921 lakosból 151 a cigány. Szépen rendezett telepen élnek. Házaikat 3 954—55-ben építették. a tanácstól ingyenesen kapott, házhelynek kialakí- - tott, 202 négyszögöles telkeken. Az emberek a bányába, az építőiparba, a siroki gyárba járnak dolgozni, s minden családban akad kereső. A házakon rádió- és tv-an- tennák karjai nyújtóznak. A ..nagycsalád” már többé nem divatos, két-három ház akad, ahöl öt gyerek van, a többség kevesebb gyermeket nevel, Tarnazsadány cigánytelepe a Nagygüdrös. 49 család lakott itt nemrég, s ez a szám most már 40-re csökkent. Tavaly 5 família fordított hátat a telepnek, s. az idén ugyanennyi követi őket. A példa mozgósító hatása hihetetlenül nagy. Mind többen foglalkoznak az új otthonalapítás gondolatával — házat vesznek, vagy építkeznek a faluban. Számon tart- tanák olyan cigányt is, aki alakulása óta a termelőszövetkezet dolgozója, s a félrerakott jövedelméből emelt magának egészséges, tiszta otthont. A zsadányű tanács vezetői nemrég minden nagygüdrö- si házba bekopogtattak, megtudakolni azok szándékát, elképzelését, akik még a telep lakói. A válaszok így összegezhetők: 19 család foglalkozik a házépítés gondolatával, 20 család pedig házat akar venni. Aki otthagyja a telepet, kiköltözéskor le kell rombolja az embernek nem való hajlékot. S ha a most megkérdezettek szándékát tettek is követik, úgy 1975—1980-ra a legutolsó cigáhyház is a földdel lesz egyenlő. Tania- zsadány végképp felszámolhatja a tele- , pet. Amint a példák is mutatják: ahol van munkaalkalom, ott a társadalmi asszimiláció folyamata is gyorsabb, előrehaladott. Am, korántsem lehet he- urékát kiáltani. Sok helyütt, akik még a telepen élnek, hiába kívánkoznak kf onnan, nem indulhatnak meg a kikapaszkodás útján. Mert kevés a munka, nehéz munkához, állandó keresethez jutni. Sokan szeretnének dolgozni, de egyelőre nincs hol. S ha akad is munka, az élet perifériájára szorult cigány hiába ajánlkozik. Az üzemek, gazdaságok egy része nem hajlandó cigány munkáéról, alkalmazni, s a termelőszövetkezetekben sem szívesen látják őket. Igaz, a fiatalja nem is törekszik a kapa mellé. Azt sem szabad elhallgatni, hogy legtöbbször az sem bír ma még kikapaszkodni a mélyből, akinek megvan ehhez az anyagi ereje. Ha a cigány házat akar venni a faluban, nyomban felháborodnak a szomszédok: „Ide ne jöjjenek!” Az erdőtelki eklatáns példát annak idején a Nők Lapja is megírta, de hány hasonlót lehetne itt felsorolni. A ^kapaszkodás, a beilleszkedés folyamata, ha lassan és araszolva is, azért előrehalad. A kagyló kibújik a mészházból... (Befejező rész következik; 4. Kifelé — a mélységből.) i Milyen játékot? Milyen játékokat kapjanak kezükbe a háromtól hat éves ■korú gyermekek, — ez volt a témája annak az an,kém- nak, amelyet pénteken rendeztek a Magyar Nők Országos Tanácsa széliházában. Bakonyi Pálné, az Országos Pedagógiai Intézet tudományos főmun-katársa előadásában felhívta az ankéton résztvevő gyermekjátékszereket gyártó és forgalmazó cégek szakembereinek figyelmét, hogy az a pedagógiailag is elfogadható játékszer, amely elősegíti a gyermek önálló tevékenységét, fogalom® Ikotásj készségének fejlődését. Az előadást élénk vita követte. Felvételi hirdetmény A Sziafew és T'ilmműve > / éti Főiskola igazgatósága felvételt hirdet színész szakra az 1970—71- es tanévre. Felvételre érettségizett, vagy az 195»—70-es tanévben érettségiző, IS—33 éves fiatalok jelentkezhetnek, frás* ban. Mellékelni kell az érettségi bizonyítványt, a középiskolai tanulmányi értesítőt, az életrajzot, egy Ja napnál nem régebbi orvosi bizonyítványt, az ís• kolabizottság, vagy munkahely ■ ajánlását, a korábbi években érettségizetteknek hatósági erkölcsi bizonyítványt. A művészeti főiskolára jelentkezők egyidejűleg egy másik egyetemre, vagy főiskolára is jelentkezhetnek. A jelentkezés batárideje 1970. március fi. Cint: Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulmányi osztálya, I Budapest, VTIT- Vas utca 2/c. I
