Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám

/ ki iskolai könyvtárak és az Olvasó népért mozgalom Nehezen lehetne vitatkoz­ni azokkal, akik az Olvasó népért mozgalomról szólva gondolataikban eljutnak an­nak megfogalmazásáig, hogy az olvasásra nevelést mégis­csak az iskolában kellene el­kezdeni. Mégpedig nem va­lami külön, erre a célra be­állított tantárgy óráin, nem is lecke formájában házi fel­adatul adva, hanem mjnden egyes tantárgy keretében és az élménynyújtás olyan ért­jével, amely egy egész éle­ten át hat. Mindaz, amit az iskolából kikerülőnek könyv­kiadás, irodalompropaganda, kritika, könyvtár csali nyújt­hat, tulajdonképpen mind erre az életre szóló élmény­re és a nyomában járó szel­lemi szükségletre épül, azt fejleszti és szolgálja. Ponto­sabban; így kellene lennie, S valljuk fheg: nem minde­nütt és nem egészen így van. Számtalan felmérés és könyvtári adat bizonyítja, hogy sokszor nincs mit fej­leszteni és szolgálni. Kézenfekvő tehát a kér* % des — ma már tucatjával le* hetne idézni a megnyilatko- zásokat­— mit kel! hát tenni, • hogy aas iskola megfeleljen annak a feladatának, mely ebben a nagy ügyben ráhá­rul? A legfontosabb annak a pedagógiai közvéleménynek a kialakítása, mely azt vall­ja,* hogy az iskolareform egyik leglényegesebb célja, a tanulók önállóságra nevelése elképzelhetetlen anélkül, hogy növendékeinket rá ne nevelnénk az olvasásra, a könyvek forgatására, hasz­nálatára, hogy ki ne fejlesz­tenénk bennük az önálló művelődés igényét, az önál­ló ismeretszerzés készségét A pedagógia szakembereinek feladata, hogy tantárgyan­ként t kidolgozzák ennek a nevelési tevékenységnek leg­jobb, legkorszerűbb módsze­reit. Arról van szó, hogy ta­nulóink ne tankönyvi szöve­get tanuljanak, a nagyobbak ne érettségire, vagy egyete­mi Vizsgára készüljenek, ha­nem az általános iskola leg­alsó osztályaitól kezdve hoz­zászokjanak ahhoz, hogy nem a bizonyítvány, az ér- „ demjegy a fontos, hanem a tudás. Illetve, hogy oktatási intézményeinkben — min­den fokon és szinten—olyan szellem uralkodjék, mely nem a tankönyvi szöveg visszaadásának minőségét, hanem a szerzett — bárhon­nan szerzett! — ismereteket értékelje, az önálló gondol­kodást jutalmazza. Így olyan ifjúság kerül majd ki az is­kolákból, mely akkor is tud tájékozódni a világban, ha nem áll mellette a tanár, aki a napi leckét föladja és szá­mon kéri. De ahogy az Olvasó népért mozgalom általános kérdé­seit feszegetve mindig kiderül, hogy a könyvtárak jelentik a mozgalom legfontosabb bázisát, az előbb említett korszerű oktató-nevelő mun­ka sem képzelhető el kultu­ráltan használható, hatékony iskolai könyvtárak nélkül. Olvasásra nevelés az isko­lában. Ez jogos igény. Az is­kolai könyvtárak mai álla­pota — elszomorító. Ha e kettőt szembesítjük, nyilván­valóvá lesz az ellentmondás az igény és a rendelkezésre álló eszköz között. Meghamisítanánk a való­ságot, ha figyelmen kivül hagynánk sok olyan, egyelő­re csak itt-ott felbukkanó tényt, melyek arról győzhet­nek meg bennünket, hogyha lassan is, de megmozdult va­lami. Hogy legalább a kö­zépiskolák egyhatodában ön­álló könyvtáros végzi a könyvtári munkát; hogy majd négy tucat általános és középiskolát tudnánk felso­rolni, ahol korszerű könyv­tár segíti az iskola munká­ját: hogy mind több tanács tekintélyes összegeket bocsát időnként az iskolák rendel­kezésére könyvtárfejlesztés­re. Ezek mind kedvező jelek. Sajnos, azonban csak je­lek. Sokkal többre van szük­ség ahhoz, hogy joggal le­hessen számon kérni az is­kolától, mit tettek az olva­só népért. A korszerű iskolának az önálló ismeretszerzés műhe­lye, a könyvtár lesz a köz­pontja. Nem szabad hát meg­engednünk, hogy több évti­zedre szóló iskolaépületek­ben legjobb esetben szűk, raktározásra elegendő helyi­séget szánjanak könyvtár-' nak, vagy egyáltalában megfeledkezzenek róla. Abba %em lehet belenyugod­nunk, hogy a már meglevő épületekben — a közismer­ten szűkös elhelyezési viszo­nyokra hivatkozva - a Befejeződött az MTA országos riövénynemesítési tanácskozása Kedden a Magyar Tudo­mányos Akadémián befejező­dött a növénynemesi tők két­napos országos tanácskozása, amelyen több mint kétszáz kutató vett részt és negyven szakelőadás hangzott el. Az értekezlet munkájáról, a növénynamesítők gondjai­tól ég feladatairól dr. Mé- ag&ly Gyula, az MTA levele­ző tagja, kutatóintézeti igaz­gató az MTI munka társán Ilii elmondotta: — A növenynemesítők ál­tal előállított új fajták éven­te négy-öt milliárd forint ér­tékű termelési többletet hoz­nak a mezőgazdasági nagy­üzemekben. Mindez egészen kiemelkedő eredménynek számít, ha tekintetbe vesz- szük, hogy aránylag kis ösz- szegű állami támogatással, mindössze 190 kutató,"az ag­rártudományok területén dolgozó szakembereknek alig 10 százalék foglalkozik ha­zánkban nemesítéssel. A tudományos kutatók fel­adatairól elmondotta: — Ma mái- egyre inkább felvetődik az a kérdés, hogy a fehérjeszükséglet fedezése­ve milyen források állnak rendelkezésre, és ezen a té­ren milyen szerep jut a no­im február iö*. vénynemesítöknek. Ismeretes, hogy a gabonafehérjék zöme nem ad, teljes biológiai érie­ket, mert a fontos amino sa­vakból csak kis mennyiséget tartalmaz. Az olajos mag­vakban sok fehérje van, de a növények a •keserű íz a jellegzetes zamattartalom miatt egyelőre csak állati ta­karmányozásra használhatók. A kutatás új megállapítása, hogy a gyümölcs- és főzelék­félék fehérjetartalma — amit eddig figyelmen kívül hagy­tak — nagyon is lényeges; a hazai vizsgálatok szerint a nélkülözhetetlen aminosav- szükséglet 15 százalékát gyü­mölcsök és főzelékek fo­gyasztásával biztosítani lehet. Az Akadémia mostani tu­dományos ülésén bejelentet­ték, hogy kiszelektáltak egy nagyobb cukortartalmú és biztonságosantermő kajsziba­rackot, és 'a cukorrépa hasz- nosanyag-tartalmát is' sike­rült megnövelni. Országosan csaknem 300 millió forintba kerül, ha az időjárás miatt egyetlen százalékkal csökken a paradicsom szárazanyag­tartalma. A Kecskeméten ki­nemesített új fajta állandó hat százalék körüli száraz­anyag-tartalommal kerül le a földekről és ez a termelők, illetve a feldolgozók számá­ra egyaránt nagy hasznot hoz. mm könyvek lezárt szekrények- ' ben a folyosón álljanak, s a „könyvtárról” csak idézőjel­ben lehessen szót ejteni. A szellemi munka olyan mű­helyét kell megteremtenünk, ahol a könyvek légiója vár­ja a kíváncsiságát, érdeklő­dését kielégíteni akaró fia­talságot, ahol akár órák hoszl szat tanulmányozhatja azt, amirői az órán, a tankönyv­ben csak a sűrített lényeget kapta, kaphatta. Hiába azonban a legjobb tanári szándék, ha nincs elég könyv vagy népi az van, amit az oktatásban jól fel lehetne használni. Ismerve a könyvkiadás mai gyakorla­tát, az sem elegendő, ha a fenntartó tanácsok évente egyszer vagy kétszer vala­mit könyvtárfejlesztésre is fordítanak. Az kell, hogy az iskolák folyamatosan meg­kapják a szükséges összege­ket, és a rendelkezésre álló tájékoztató jegyzék alapján — mert vannak ilyenek! — maguk gyarapítsák az álló-» mányt. Az iskolának ez a, minden tantárgy tanítását egyformán szolgáló „szertá­ra" nem eshet áldozatul az új gazdasági irányítási rend­szer helytelen értelmezésé­nek. Megbecsülést (erkölcsit és anyagit egyaránt) kell sze­reznünk azoknak a pedagó­gusoknak, akik lelkesedéssel végzik munkájukat, amiért hivatalosan annyit sem kaphatnak. mint — mondjuk — a taka­rékbélyegek eladásáért. Ál­talánosan elfogadottá kell tenni azt az álláspontot, hogy az olvasásra, a könyvek használatára nevel® az egész tantestület kollektív nevelési feladata, melyei a pedagó­gusok helyett sem az iskola könyvtárosa, még kevésbé a közművelődési könyvtárosok nem végezhetnek el, legfel­jebb segítik azt. Az Olvasó népért mozga­lom a maga erkölcsi súlyá­val sokat tehet az iskolai könyvtárai« fejlődéséért. Bi­zonyosak lehetünk benne, hogy a legjobban és leggyor­sabban megtérülő „befekte­tés”, hiszen a mozgalom szó­szólói is állandóan azt han­goztatják, az iskola tehet legtöbbet az olvasó népért. K. S. A Postas Szimfonikusok A Bohémélet előadásáról Az Országos Filharmónia harmadik egri hangversenyé­nek egyetlen műsorszáma Puccini Bohéméletének ke- resztmetszetszerü pódium­előadása volt a Postás Szim­fonikus Zeneitar közremű­ködésével. Nem könnyű do­log egy négyíelvonásos ope­rát, különösen Puccini ro­mantikáját, érzelmileg gaz­dag színpadát, látványos-szí­nes színpadi forgatagát nél­külözni és mégis arra töre­kedni, hogy hangversenysze­rű megszólaltatás után tel­jes élményük legyen az ope­rarajongóknak. A mostani hangverseny időpontja nem sokkal későbbi, mint a tévé nemrég közvetített Bohém­élet-előadásának a Milánói Scalából: a világnak ma ta­lán legjobb olasz operaegyüt- tesét nyilván az egri zene­rajongók is végighallgatták. Végignézték azt a pompáza­tos karácsonyi vásári soka­dalmát is, amelyből a ven­déglői jelenet is kiemelke­dett és Musette úgy ragyog­hatott, ahogyan akart.; a káprázatos külsőségek itt-ott már mintha nyomták volna a zenei hatást. Az egjri előadás az opera leglényegesebb elemeit szólal­tatta meg, minden látvá­nyosság mellőzésével. Es érdekes: az élő zenének még ebben a puritán környezet­ben, nyitott színpadon, fe­kete körfügg any előtt is élőbb a hatása, tisztább és maradandóbb, mint annak a gépi zenének. éneknek, amely a tévékészülékből áradt. Mert itt, az egri szín­padon egy eleven és érző Mimi viselte el sorsát, kö­zölte velünk azokat az érzel­meket és szépségeket, ame­lyeket’ a zenekaitő Puccini átélt. Az élő hangnak, az érzelmek hatására megmoz­duló emberi arcnak a mimi­kája a zenével együtt több és más, mint a tévé közvetí­tette, ragyogó előadás a Milánói Scalából. A Postás Számfonikuso- Kát Sulyok Tamás vezényel­te. Ez a kitűnő, és Egerben mindig szívesen látott ven­dég együttes most sem oko­zott csalódást a közönségnek. Puccini romantikáját, a fel­törő érzelmeket plasztikusan, sehol sem túlfokozva szólal­tatta meg. A han gvereenvélmény fő részese Andor Éva, aki Mi­mit énekelte. Egyénisége va­lóban finom, nemes és tö­rékeny, mint a regényes éle­tű párizsi lányé, aki a múlt században nem véletlen volt úgy regényhös, ahogyan a francia író elképzelte: varró­lány. de olyan ujjakkal, mintha hercegnő lenne, ar­cán azzal a színnel és báj­jal, amit a szerelmes Ro- dolphe csak rajongással sze­rethetett. Ezt a törékeny francia varrólányt nemes pá­tosszal és az érzelmeket gaz­dagon közvetítő előadással állította elénk Andor Éva. Finomsága, törékenysége és halálra ftéltetettsége a szen­vedélyesen szerrelmes férfi mellett nyilvánvaló. Korondy György helyet­tesítette az eredeti szerep- osztás szerinti és nagyon várt Réthy Józsefet. A két művész közötti különbség az egyéniségben, szerepfel­fogásban, hangban lényeges. Korondy dinamikáját a ki­csiny egri színpadon jófor­mán befogni sem lehet, s ezért olykor kilépni látszott az együttes kereteiből és abból a hangulatból, amelyet az adott jelenet éppen jelez­ni kívánt. v Reményi Sándor érett mű­vészként és finom mérték- tartással volt társa a főhős­nek. Koltai Valérai szerepéi­nek és az alakított Puccini- hősnő egyéniségének köny- nyebb vonásait is fel tudta vázolni* Bende Zsolt és An- tallfy Albert jól egészítették-ki a pódiumelőadást — külö­nösen a negyedik felvonás­ban. Pándi Mariann zenetörté­neti összekötő szövegét ez al­kalommal is megtapsolta a közönség, mert e találó be­vezetések nélkül ma 'már csonkának éreznénk a Fil­harmónia hangversenyeit —• még hangulatilag is. (farkas) Ilifllinlf fi IriírfíTÍMnílPIt Komoly gondot okozott UiaHUtt cl Kunéi pmuen özdon eddig a* érettségi után a lányok elhelyezkedése — ami abból adódott, hogy a tanulók 80 százaléka jelenleg is lány. Elsőként a megyében — Özdon indítottak be két — úgynevezett egészségügyi osztályt, ahol az elméleti tárgya­kat a kórház orvosai, a gyakorlatot szakképzett ápolónők irányítják. A gimnáziumban két jól felszerelt kórteremben a betegápolás, felnőtt-, és csecsemőgondozás tudományát sajátítják el a diákok. Az érettségi bizonyítvánnyal általá­nos ápolónői oklevelet is kapnak. (MTI Foto; — Mizerák István felvétele.) t/ssss/sj'sMssit/r//-rJX/s//ssarssssMjrm/J7/rsxt7S/7mr/y/<i'ssss/s*fsssfss/s/srr,'sssts/wsss/Js/ss/v,srs/ss/ssssf/-sss/Ysssssss1wsssrrssssssss/.jssssssssssss,ssss, MMUÍJKflÜllíttl 18. 2. Csak így válna vala­mennyire érthetővé, hogy a szibériai paraszt közismerte« vaserős szervezete, legalább­is többé-kevéstoé. ezzel az ártalmatlanabb készítmény- nyél meg tudott birkózni. Méreg után revolver Raszputyin még mindig a helyén ült. A fejét lehor- gasztottá, nehezen lélegzett, A herceg felállt. Háta mögé tett kezében revolvert tartott. - Rámutatott a gyönyörű kris­tálykeresztre — a ciánkáli- nak, vagy az annak hitt szer­nek is kristályformája volt — és azt mondta: — Grigorij Jefiirtovics — szólalt meg remegő hangon Juszupov —, jól tenné, ha a keresztet nézné és imádkoz­na. A sztarec arcára alázat ült. Közelebb ment gyilkoséhoz és az arcába bámult, mint aki nem hiszi el, amire hir­telen rádöbbent. Aztán las­san jobbra fordította a fejét aúnt ate »»tndeanei le­számolt, engedelmesen nézte a keresztet. Juszupovot elva­kította a csőből kicsapó vil­lanás. Vadállati hörgés hal­latszott és Oroszország ko­ronázatlan ura a medvebőr- szőnyegre zuhant. Néhány percen belül Rasz­putyin teljesen elcsendese­dett. A golyó a szívtájon ha­tolt be. Juszupov és a lövés­re lerohanó társai leoltották a villanyt, kívülről, lakattal, bezárták az ajtót és felmen­tek a dolgozószobába. Udvari vadászat Egv idő múlva Juszupov »nyugtalan lett. Lement az -alsó ebédlőbe”. Raszputyin mozdulatlanul hevert. Pulzu­sa nem volt. sebéből lassan szivárgott a vér. De, ahogy gyilkosa hozzáért, a teste nem tűnt hidegnek. Juszupov végső bizonyságot akart. Megrázta a tetemet. Az visz- szazuhant korábbi helyzeté­be, mint egy zsák. A fej élet­telenül billent oldalra. A herceg már menni készült, amikor észrevett valamit. A halott bal szempillája mesíisdstt. Juszupov fölé hajolt és fi­gyelmesen vizsgálta a szta­rec arcát. Azon- is mozgás hullámzott végig. Hirtelen fé­lig kinyílt a bal szem; majd rögtön utána a jobb szempil­la is élőbb megremegett, majd felemelkedett. És a muzsik mindkét, im­már nyitott szeméből ördögi gyűlölettel meredt gyilkosára a híres Raszputyin-tekintet. A sztarec hatalmas Reze gyil­kosa torkát kereste. A herceg — immár teljes pánikban —, felrohant a dol­gozószobába. Ezalatt a szta­rec szűkölve, mint egy meg­sebzett állat, feüaúszott az udvarra vezető ajtóig és el­tűnt. a sötétségben. Csak itt végzett vele az összeesküvők golyója. A tetemet a Petrovszkij- szigetnél a Névába dobták a gyilkosok és azt hitték, „meg­mentették Oroszországot'’. Az ő Qro&zországukat. Epilógus .. Január 7-én a Duma elnöke kihallgatáson jelent meg a cárnál és hosszasan tudatta vei- hogy - btm&s­lom recseg-ropog, hogy a „zendülés” hetek, esetleg na­pok kérdése. Miklós alig fi­gyelt oda. — Fárasztom talán Felsé­gedet? — Hát bizony nem sokat aludtam az éjjel. — Igen, igen, a tengernyi gond... — Nem, Mihail Vlagyimi- vovics, hajnalban erdei sza­lonkákra vadásztam. A kocsiban fázósan húzta össze magán vagyont érő bundáját a nagyúr. Az üres péküzletek előtt rongyos em­berek hosszú sorai kígyóz­tak. A sofőr hirtelen féke­zett. Egy mellékutcából ha­talmas tömeg gomolygott elő és elárasztotta a széles su­gárutak Az ajkakat fehér párába burkolva hagyta el a kiáltás: „Békét! Kenyeret!” A Nyevszkíj Proszpekten eldördültek az első lövések. A földkerekség múltba dermedt egyhatoda megmoz­dult és elindult a jövő felé, A száműzött _ szimbirszki. akinek oroszlánrésze volt az ébredésben, hazakészült. Szibéria szikrázó havát még szakállas sztareeek ta­posták. De a Néván, amelyből kü­lönös társuk tetemét kifog­ták, már ott ringott és ágyú­it lassan a Téli Palota felé fordította az Auróra. Vége,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom