Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
FÖLNEK ZOLTÁN s Ssömremenők Itt mentek az ablak előtt, szömre itt mentek tegnap. Ne biztatott volna két lányt, annak is volt kérője. Boldogasszony szép havában meg is lett mennyegzője. Templomajtóban fehér liszt, ki se látja az átkot. Csizma megtorpant előtte menyasszony belehágott. Zsugorodott keze, lába forgatni már nem tudták. Szétrebbent az egész násznép, csárdást csak az ördög járt. Fizetett ez apja dúsan, hiába a bűbájos. Ne bízott volna a legény valamikor két lányhoz. Nem segít azon már senki, senki azon nem segít. Sírba teszik a menyasszonyt mire kitelik az év. Itt mentek az ablak előtt, itt mentek egyszer szömre. ANTAL FT ISTVÁN: Naponta, újra ... A hó alatt megpattannak az ágak. Az emlékektől terhes a szívem. Minden telítődik vággyal, utánad. A terhedmet roskadva viszem. Nem festményekről Ismerem a rútat Nem könyvekből a tiszta örömet. Szörnyű azoknak, akik nem tanultak abból, mi volt, abból, ami jöhet! A téli égbolt rám hajlik egészen. Naponta mérem: erőm keU-e még? Naponta újra tanullak, hogy értsem minden parányi sejted életét^*, SASS ERVINs Ä becskereki hídon Beg a vizében száll a nap szürke felhők hiába űzik a régi hídon kacag a reggel gyöngyarcn fények csokorba fűzik táskát Iöbálva siet az ősz jön a nyárból elmegy a télbe a bid acélján bánatom feszül távoli kedves mikor jössz érte váltsd át aranyra garasaim mert többem nincs ezeket adom s örökül egy másik világra őrült szerelmed könnyeit hagyom Bega vizében száll a nap szürke felhők a nyárnak őrzik messze vagy tőlem ó ez semmiség magamban bordlak örök időkig Günter Kunért: A hormon-család — No csak, kivel nem akad össze az ember! —kiáltott rám, és széttárta a karját, mintha meg akarna ölelni. Aztán kezet ráztunk, és vállon veregettük egymást, hogy csak úgy porzott. — Csuda rég nem találkoztunk! — tette hozzá. Megnősültél, Lobsahm? —• kérdeztem, és a gyűrűsujjára húzott jegygyűrűre mutattam. — Igen — felelte, és büszkén felszegte az állát. — Négy gyermekem van. Egyébként itt lakom a sarkon: gyere már fel, a feleségem örülni fog. Legalább elbeszélgetünk kicsit a régi időkről... Felmentünk a lépcsőn, s Lobsahm csengetett. Jól megtermett, erőteljes külsejű asszony nyitott ajtót; áthatóan a férjére nézett, mintha mondani akarna valamit, majd felém intett a fejével. Lobsahm homlokon csókolta feleségét és természetellenes hangon mondta neki: — Jő napot, neked, kis- egérkém! Ö egy régi barátom. — Az asszony úgy pillantott rám, mint egy darab kolbászra, amelyről nem tudni, hogy még ehető-e, vagy már romlott. Aztán bementünk a szobába, leültünk a kerek asztal mellé, és Lobsahmné asz- szony nagy kristálytálon aprósüteményt tett elénk. „Házi sütés”, biztosított Lobsahm oktalan vidámsággal. „Egyél hát!” Hozzáláttam. Másnap a fogorvosom biztosra vette, hogy tömegverekedésben vettem részt. — Fiatalember, nem gondolja — fordult felém a háziasszony —, hogy a hormonok tevékenysége befolyásolható? Feleljen erre! Tehetetlenül néztem körül. A világon semmit sem tudtam a hormonokról. — Felteszem — mormogtam —, hogy a hormonok tevékenysége esetleg,., — •Lobsahmné tekintete olyan szigorúan meredt rám, hogy menet közben kijavítottam magam. — Egész bizonyosan befolyásolható: — Válaszomat nagylelkű nevetés jutalmazta. — Ez egészen biztos — erősítette meg még egyszer Lobsahmné, majd kiment a konyhába vacsorát főzni. Kettesben maradtam a barátommal, de ekkor felpattant az ajtó, és beviharzott egy nyolc év körüli fiúcska. — Ez a legidősebb — mondta Lobsahm, és odahúzta hozzánk a kisfiút. Az levette fejéről sapkáját és előtűnt fehér hajjal keretezett kopasz feje búbja. Valahogy ismerősnek tűnt nekem. Kezet nyújtott, és fáradt, fakó hangon mondta: — Jó napot, bácsi. — Jó napot, kisfiam —* feleltem. — Hogy hívnak? — Johann Wolfgang — szólt a gyerek. gölte az állát, s ekkor belépett a szobába a háziasz- szony, kezében egy tál krumplisalátával, s a nyomában Johann Wolfgang és még két kisfiú. Az egyiknek hosszú szakálla volt, a másik viszont eléggé közna- pian festett. Vacsorázni kezdtünk, krumplisalátát, s mindenki egy fél pár virslit. — Igazán érdekes gyermekeik vannak — mondtam kétségbeesve,. — Ugye — felelte az asz- szony. — Az ember egy kis fáradsággal olyan gyermeket szülhet, amilyet akar. A hormonoktól függ. Ne egyél olyan mohón, Ludwig. A szakállas gyermek bosz- szúsan dörmögött. Egy fé~ Menj szépen kezei mosni, Johann Wolfgang — biztatta az apja —, a vacsora nemsokára készen van. — Olyan ez a gyerek, mintha már láttam volna. Olyan ismerős — néztem kérdően Lobsahmra. Ö bólintott — Persze, az öreg Goethe. — Hogyhogy? — Mondom, az Goethe Marie, a feleségem, egyszer olvasta az újságban, hogy a születendő gyermek külseje tudatosan kialakítható, ö szilárdan hitt ebben. Én kinevettem. Épp akkor volt a Goethe-év, és lám, a kicsi már a bölcsőben is úgy festett, mint a weimari nagy öreg... — Értetlenül dorf/;SSJjrJlJJJ>/SSí-J-SSS//ySSSSJSSSSfJ*SSSfSrSSSS/SSSSSSJ/SSSSSSJ‘SJSSSSSSSSS/Sf/SSASSfSSSSSSS//fSSSSS//SSSY/,SSSSYSSS-,~S/,'SS/JSf/SSSSJ’/SSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSJSSSSSSSfSSSSSSSSJS//SJ Égett a tettvágytól, és gyakran eltűnődött: mit kellene tennie azon kívül — amit tesz. Gráber úgy döntött, hogy eladja otthon a házát, és a családjával ideköltözik a városba. A vállalat vezetői őszre ígérték neki az üzemi lakást Három hete elsőként Gráber lánya jött el a családból városnézőbe. A véletlen úgy hozta, hogy Bagi az öreggel és a lánnyal töltötte az egész vasárnapot. A fiatalember azóta sokat nyugtalankodott, minden este, de gyakran napközben is csak a lányra gondolt. Kezdte szerencséjének tartani, hogy ennél a vállalatnál kapott munkát és ha volt egy kevés ideje, már előre azon törte a fejét, hogy milyen szavakat mondjon majd a Gráber- lánynak, ha a felköltözés után együtt fognak járni. Az ebédidő a végéhez közeledett. Szárazán nyikorgóit a deszkalépcső. Az egyik malte- roslány kapaszkodott fölfelé. Duzzadó, feszes alakját megviselte a kánikula. Csapzott volt és halálosan kimerültnek látszott. Megállt a fakorlátnál, nagy barna szemei Bagit keresték, és amikor rábukkantak az állvány alatt, halványan elmosolyodott. Szeretett a fiatalember közelében. lenni, és ezt nem is nagyon titkolta éL A teherfelvonónál megállapodott, szemben Bagival. Behajolt az aknába, a hűvös légáramlatban megforgatta a fejét Érezte, hogy a nyakán mozognak a pihék, és beleborzongott, Bagi az állvány alól odamordult. ■— Lebuksz onnan, te Mari! — Ha lebukok, majd kihúzol. Vagy nem? — Húzhatlak már akkor — mondta csöndesen a fiatalember. Volt idő, amikor tetszett neki a lány, egyszer- kétszer sétáltak is a város mögötti erdőben, de amióita Gráber András lánya itt járt, a. legtöbbször elkerülte, sőt nem is volt vele túlzottan barátságos. Bagi feltápászkodott, odament a felvonóhoz. Ügy látszott, hogy bizalmaskodva a lány melléhez nyúl, de a védőrácsot rántotta fel, és megszorítva a lány karját, a mélybe mutatott. — Látod ? Ott van lent a halál. Jő lesz, ha vigyázol — mondta, majd otthagyta a lányt. Lepillantott az udvarra, lent a betonkeverők kerek szája ásítozott az árnyékban. A fiatalember Gráber Andrást kereste a mélyben, aki — miuóin lement a bérelszámoláshoz, elrendezni valamit — valósággal hiányzott neki. A barakképületnél végre felfedezte Gráber csontos alakját, a szűk p én z tár ab lakon a fejét csaknem bedugva magyarázott valamit, A fiatalembert Mantu bádoghangja riasztott fel. — Szaki! Meglocsolna a slaggal? Bagi meglepődve nézett a volt művezetőre, mintha valami furcsa, megoldhatatlan kéréssel állt volna elő. Megpróbált visszagondolni, hogy Mantu mikor szólt hozzá utoljára, de arra a megállapításra jutott, hogy ez abban az időben történt, amikor még művezető volt. — Lehet róla szó — bólintott a fiatt lember, és az állványok alól elÖKereste a gumicső végét. Mantu levetette az ingét. Az igyekezetben beszakadt a vállánál, majd a nadrágját oldotta meg, amely szinte tefszerü volt a sás izzadtságtól, Baigi látóa a nagy készülődést, odaszólt a felvonónál ácsorgó roalteroslány- nak. — Jobb lesz, ha elfordítsa, Mari! — Láttam én már ilyent Bagi elvigyorodott. — Azt sejtem, ha nem dicsekedsz is. Mantu közben az utcai oldal felé hátrált egy kicsit, majd szembefordult Bagival. A fiatalember kissé elámul- va azt gondolta: Nem is hittem volna, hogy így kilátszanak a bordái, és a bőre is milyen ráncos. Felöltözve jobban mutat, az biztos. — Locsoljon csak bátran! Na sajnálja a vizet! — biztatta Mantu. Bagi a tenyerével letörölte a gumicső száját, mintha ennek jelentősége lett volna. Lehajolt, néhány fordítással kiengedett a csapon, ás a vízsugarat Mantu melle közepére irányította. Mantu magába fogadta a langyos, rozsdaszagú vizet. Arcát a tenyerébe temetve állt, időnként megfordult, a víz fürgén végigfolyt a testén. Érezte az útját. A felesége jutott az eszébe, aki fürdés közben nem volt képes így megállni, esténként a nagy piros lámpaemyő alatt szokott varrogatni, napközben pedig vékony madárkezét az ablakpárkányon pihentetve nézelődött a kertes utca ürességébe. Mantu oldalt már fehéredő, rövid haját is odatartotta a víznek. Időnként kinyitotta égő szemét, de nem sokat látott. — Még! — kiáltotta Baginak. A fiatalembert hirtelen furcsa, szorító érzés fogta el, mintha egy ismeretlen helyre nyitott volna be. Eszébe jutott a Gráberrel történt csúfság. Maga előtt látta a jelenetet, amelynek szemtanúja volt, maga előtt látta Gráber kijózanodó, fájdalmas arcát, ahogy visszanézett. Bagi a volt művezetőre pillantott, és azt mondta magában: Most egy kicsit kibabrálok vele, és amit mondott, azt kötelességének érezte. Teljesen kiengedte a csapot. A vízsugár szinte szétfröccsent Mantu mellén, aki egy pillanatra el is veszítette az egyensúlyát, majd visszanyerve, védőn maga elé tartotta a kezét, de Bagi, mint egy technikás ökölvívó, megtalálta Mantu kezei közt az utat. A most már jéghideg vízsugárral csaknem elvakította. Na, még egy kicsit, nem fog az megártani, biztatta magában a fiatalember Mantut. Ezt a fegyelmiért, amit az öreg kapott. Ezt a külföldi üdülésért. Ezt azért, mert nem tárgyalsz velünk. Ezt azért, mert... Gráber András — aki közben elidőzött a latrinán — akkor ért föl, és értetlenül nézett szét az állványok, szerszámok, ládák, téglaoszlopok erdejében. Meglátta Mantut a koszorúgerendánál, s látta, hogy az egyenes, kemény vízsugár valósággal fogva tartja. Kiáltani akart, de hirtelen nem jött ki hang a torkán. Ezek megőrültek, villant át az agyán, vagy még ennél több is átvillant, csak nem volt ideje végiggondolni. Egy ugrással Bagi mellett termett, és kiütötte a kezéből a gumicsövet. — Te, állat! — ordította. Mantu borzadva nézett Bagira, mint az üldözött vad a ráirányuló fegyver csövébe, majd egy pillanattal később eltűnt a három emelet mélységébe«. nyes fekete hajfürt hullott a homlokába, mely sehogy sem illett szürkés szakállá- hoz. A háziasszony könnyedén meglegyintette: „Ö ami Ids Tumvaterünk, a szabadsághős.” — Igazán izgalmas — hajtogattam —, de ahogy a történélemibőí tudom. Jahn Ludwignak sima, domború homloka volt, a gyermeknek pedig homlokába hulló, fekete hajfürtje. A jó asszony elpinüt, majd hebegve mondta: — Szóval, a hajfürt a Napóleon miatt van. Tudja, nagy hibát követtem el. Amikor Jahn Ludwigot vártam, a korzikai valahogy mindig keresztezte az utamat, sokat kellett rá gondolnom, s így tönkretette a hormonjaimat. Lemondóan fordultam az átlagos külsejű gyermek felé. — És ez a kisfiú kire hasonlít? — Ű William. Shakespeare után. A villa kiesett kezemből. — Igazán? Hiszen senki sem tudja pontosan, hogy Shakespeare valójában milyen volt A háziasszony enyhe szemrehányással nézett rám, én pedig szorgalhiasan nyeltem. De hamar meg'engesztelődött, mert hamarosan ismét felém fordult. — Ha tudná, hogy ez a hormonbefolyásolás nekem mennyi bosszúságot Okozott már. Képzelje, tegnap ösz- szevesztem a szomszédasszonyommal, Millbenével. Mielőtt a gyermeke megszületett, elmagyaráztam neki a módszeremet, s akkor nagyon hálás volt érte. Aztán tegnap vitte el először a kicsit sétálni. Nézem a gyereket —* valahogy olyan lapos. Elölről még elmegy, de oldalról... No, szóval, kérdezem Mill- benét, mi újság, s ő rám támad, a nyílt utcán, hogy én vagyok mindennek az oka, miért beszéltem neki a har- , monokról, ezért lett lapos a gyereke. „Hogyhogy lapos?” — kérdem én. Ekkor aztán Millbené sírni kezd, és azt mondja: „Akkoriban én a postán dolgoztam. És folyton a bélyegekre kellett gondol- mom.” Ezután már egy percig sem volt maradásom ebben a lakásban. Indultam az előszobába, fél is vettem a kabátomat, amikor a háziasz- szony megfogta a karomat, és húzott a hálószobaajtó felé. — A legkisebbet nem akarja megnézni? Még csak kétéves. — Betuszkolt a hálószobába, ahol a gyerekágyban egy csodálatosan szép kislány feküdt, d© olyan szép. hogy a lélegzetem is elállt tőle. — És ez a kislány feine hasonlít? kérdeztem suttogva. Csak ekkor vettem észre, hogy Lobsahm barátom a felesége háta mögött jeleket ad nekem, s hamuszürke arcára hatalmas iz- zadságcseppek ülnek ki. — A kerületi tanácselnöke nőnkre — suttogta az anyja. — Legalábbis és úgy szántam. De nem nagyon értem, a tanácselnöknő azért nem ennyire csinos. — Árnyék suhant át az arcán, itt valahogy nem volt valami rendjén. Az előszobaajtóbam szívélyesen kezet ráztunk, majd Lobsahm mellém szegődött, mondván: lekísérleík. Az arca még mindig sápadt volt, S lassan vánszorogva mentünk lefelé a lépcsőn. — Mi ütött beléd? — kérdeztem. — Olyan sápadt lettél, mint egy hulla. — A barátom szomorúan csüggesz- tette le a fejét. — A legkisebbik gyerekünk — kezdte aztán bátran — természetesen nem a tanácselnöknőre hasonlít És ebben én vagyok a hibás! Én! Csakis én! És nem is merem a feleségemnek megmondani az igazat — Ugyan, ugyan — mondtam én, megnyugtatóan hát- baveregetve. — Nem lesz itt semmi vész. — De én vagyok a bűnös — nyöszörögte. — Ezt a hűséges, derék asszonyt is becsapni. — Hogyhogy, hát mi történt? — Nem tűnt fel néked,hogy kire hasonlít a kicsim? No? Hát Gina Lollobrigidá- ra! Egyszer titokban elmentem moziba, éjszakai előadás- ra. — Magába roskadva ment fel a néhány lépcsőn, s visszafordulva még láttam, hogy alig tudja a kulcsot a zárba beilleszteni. Fordította: Zilahi Judit (Günter Kunért a Német Demokratikus Köztársaság népszerű humoristája. Rövid karcolatul, tárcái rendszeresen jelennek meg a berlini Eulenspiegel című szatirikus hetilapban.) FARKAS ANDRÄS: Népdal-utánzat Nem jön a, nem jön a kedves, Dallama zeng, idehallom, Lepke a szárnya, ha repdes, Színei hullanak aranylón, Lépte jöhetne. Ha rebben Bennem a szív, kidalolja Csendesen is sebesebben. Mint a vihar, ez a dolga! Látod-e, látod-e, drága, Várakozásomon innen Ennyi a férfi világa. Ennyi a semmi, a minden. Várni mosolyra, kivárni, Míg letcszed puha sálad, S jönne, ha jönne, akármi — Szól ez a, szép zene nálad? U. HL.
