Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-21 / 44. szám
Arról panaszkodna« több termelőszövetkezetben, hogy előreláthatóan az idén kisebb ütemben tudják fejleszteni nagyüzemi állattenyésztésüket, mint ahogy azt eredeti elképzeléseik. terveik szerint szerették volna. Van olyan szövetkezeti gazdaság, amelyben most, az év első felében, sok százzal kevesebb sertést hizlalnak, mint amennyit szándékozlak, mert tavaly őszről az idei nyárra húzódik át a nagyüzemi férőhelyek megépítésének befejezése. Az építkezések elhúzódásának okai sokfélék, de a legfőbb ok a tavaly ősszel keletkezett cementhiány, és az építkezésekhez szükséges vasszerkezetek késedelmes szállítása. Figyelmeztető és gyakran aggasztó gondok ezek, hiszen köztudomású, hogy az állat- tenyésztés korszerű fejlesztése el sem képzelhető az ipar jó közreműködése nélkül. Ügy is fogalmazhatunk: ahhoz, hogy több hús, tej, tojás és egyéb állati termék legyen, több kovácsoltvas, acél, cement és más ipari anyag szükséges Az igények tehát világosak és egyértelműek. Viszont indokolatlan és érthetetlen több gyár, ipari üzem felelős termelési és kereskedelmi vezetőjének magatartása, amikor könnyelműen veszi egyik vagy másik mezőgazdasági üzemmel kötött, szállítási szerződésének teljesítését. Mert az építkezések ügyének vizsgálatakor kitűnik, hogy akár házilagos, akár vállalati építkezésről van szó, idejében megkötött és érvényes szállítási szerződéseket szegnek meg ipari termelő vállalatok vagy kereskedelmi szervek. Mi sem természetesebb: ezek a szerződésszegések kárt okoznak nemcsak a mező- gazdaságnak, hanem magának az ipari vállalatnak is. Nézzük az összefüggéseket. Fontos érdekünk, hogy lehetőleg egyenletes és az igényeket kielégítő' legyen a hazai húsellátás. De az is nélkülözhetetlen, hogy megfelelő menyiségű és minőségű, az állattenyésztésből származó Á _ asszony, akit nem is- mertem, és sohasem tudtam meg, minek is hívják, mindig az utcasarkon, álldogált és kémlelte az eget. A közeledő autók zaja, a motorok egyenletes zümmögése is riadalmat váltott ki belőle. Homloka ráncba szaladt, pillantása megfakult, s elsötétülő arcán árnyékok suhantak át. Mint a veszett jószág, egyre gyorsuló mozgással körözni kezdett, és vinnyogva, jajveszékelve eltűnt a szemem előtt. Nemegyszer megállított, viselkedése akkor is zavart volt, akár a tébolyulté. — Jöjjön, jöjjön! Megmutatom magának a halál gödrét! ... Erősen megfogta, szorította a karomat és húzott maga után. A házak mögött egy nagy üres telekhez ráncigáit. amelyet teljesen belepett a senrűfű és a labo- da, a nyúlánk bojtorjánok és a disznóparaj. A gyonv^k között alig lehetett észrevenni a buckákkal csipkézett mély horpadást. — Onnan, onnan! — mutatott az égre. — Trattatat- ta ... Bumm!... Az én uramból, az én két kicsi lányomból porszem se maradt ... Felemelt kezét úgy forgatta körbe, mint egy löveg- tornyot és sokkos görcs rángatta testét, ahogy könnyeit nyelte. Ismertem egv másik asz- szonvt. aki mindig meghatározott naDon. azonos órában jelent meg a vasútállomáson, a kiii'ő ramnáknál. Fekete gombos cioő’ében imbolygó, tétova léptekkel haladt a töred^ze+t betonon. Ré^i divaló fekete táska lógott a ker’áo és fehár zsebkendőt szorított a szá’a elé. A va^Ooo'zT-o-? — —„r, rW -*,! sohasem iö*t. távolabb állt meg és erman figyelt r^ve- lenpn időzött, azután felét magasra emelve nézett a távola. pnrze hnnvnreó vUlanziémoák alatt Cuinak ki a csillogó sínpáUns, tej, tojás — kovácsoltvasbál aruval jelentkezzünk a külföldi piacokon. 1969-ben hazánk kereskedelme minden ötödik devizaforintját az állattenyésztésből származó termékek külföldi értékesítésével szerezte meg. Es még ennél is nagyobb ez a devizaarány a dollárövezethez tartozó országok vonatkozásában. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy az így szerzett valutából hazai iparunkban nélkülözhetetlen nyersanyagokat, eszközöket, gépeket tudunk vásárolni. Végeredményben tehát: minden ösz- szefügg mindennel; állattenyésztésünk hazai fejlődése és exportképességének növekedése visszahat az ipar fejlődésére. Hazai gépgyártásunk exportképessége tavaly biztató lendületet vett: egyetlen év alatt kereken 20 százalékkal növelte külföldi eladásait. De ki tagadnál, hogy ebben a fejlődésben szerepe van a növekvő, mezőgazdasági árutermelésnek is? A gazdaságirányítási reform kezdete óta azon fáradozunk, hogy helyesen és hatékonyan összeegyeztessük a tervszerűséget a piaci követelményekkel. A hazai ipar nagyon sokféle termékének jó és biztos piaca a mezőgazdaság. Ez olyan tény, amit fölösleges tételesen bizonygatni. Ezért gyakran érthetetlen, hogy különféle gyárak — különösen vasipari üzemek — időnkénti értékesítési nehézségekről beszélnek, holott éppen az általuk gyártható termékekből kielégítetlen marad a termelőszövetkezetek igénye. Ez a jelenség azt mutatja, hogy több helyen rosszul mérték és Vnérik fel a piaci igényeket; valamilyen tévedés folytán a mezőgazdasági üzemeket, mint vásárlókat, nem kalkulálják be kellően számításaikba. Már önmagában ez is sérti a szocialista gazdálkodás tervszerűségét, de még inkább az, amikor egyik-másik üzemben év közben a meglevő termelési tervük ..átcsoportosításakor'’ éppen a mezőgazdaságnak szánt gyártmányaikat hagyják el egy jobbnak vélt, időközben befutott, más rendelés kedvéért. Küzdeni kell az ilyen, szűk látókörű szemlélet ellen, mert a sok apró köny- nyelmű nemtörődömség és az egy-egy helyen talán jelentéktelennek tűnő határidőmódosítás egyész haladásunkat lelassíthatja. H. L. A r %> népi demokrácia nevelte A Nagyfügedről száramzc Bercsényi Sándor 1949-ben megszakította középiskolai tanulmányait és mint szer- számlakatos-tanuló, dolgozni kezdett a csepeli Egyedi Gépgyárban. 1950. decemberében megkapta a segédleve, let, s esti tagozaton folytatta a tanulást. Az érettségi után műszaki beosztásba helyezték. Továbbra is élt a népi demokrácia nyújtotta lehetőségekkel; beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre. 1957-ben kapta meg a gépészmérnöki diplomát. A hajdani parasztgyerek alaposan kivette részét az országépítő munkából: üzemtechnológia, műszaki fejlesztés, tervezés, ahol odaadó, jó szakemberre volt szükség, őt ott találhattuk. Huszonegy éve dolgozik a vállalatnál, most szerkesztő- mérnök, tervei alapján új gyártmányok születnek. Találhatott volna előnyösebb munkahelyet, de néhány forintnál többet ér a vállalat vezetőinek erkölcsi megbecsülése, az a környezet, ahol érzi a munkatársak megbecsülését. (MTI-foto. — Erezi K. Gyula feiv.) Fél 4’fől este 7-ig Négyszáztízezer tonnával több műtrágya Február közepén megkezdődött a hagyományos tél végi műtrágyaszállítás. Az AGRO- TRÖSZT összesítése szerint az elmúlt évben 3 250 000 tonna vegyes műtrágyát kapott a mezőgazdaság: idén ennél lényegesen többet, 3 660 000 tonnát használhatnak majd fel. Országos átlagban minden megművelt területre 370—375 kiló műtrágya jut. Az eddig beérkezett megrendelésekből kitűnik, hogy a kereslet idén még mindig nagyobb lesz a kínálatnál. Elsősorban a foszfor és kálium műtrágyából van kevesebb a kelleténél, sokat javít azonban a helyzeten, hogy jelentősen bővül a választék. A foszfor műtrágya egyik változatát, az úgynevezett szemcsés szuper, foszfátot, a savanyú talajon gazdálkodó üzemek nagyon jól tudják hasznosítani, és ez az anyag a repülőgépről is kiszórható. Az elmúlt években hasztalan keresték a nagyüzemek a szemcsés anyagot; idén 30 százalékkal több kerül belőle forgalomba. Kevert műtrágyából — ez nitrogént, foszfort és káliumot tartalmaz — szintén több lesz. A külkereskedelem első ízben szerez be tőkés piacról komplex műtrágyát. A 30 000 tonnás megrendelést első szállítmányát már át is vették az AGROK^R-telepek. (MTI) Tulajdonképpen meg kellene illetődnöm. A falu egyetlen telefonjával ülök szemben. — Nincs a postán sem telefon? — Nincs posta. — És ha mondjuk gyorsan mentő kell? — Akkor ide jönnek a községi tanácsra. A falu minden telefonbeszélgetését itt bonyolítják le. Ha bélyeget akarunk venni, azért is át kell menni Herédre. Bártfai Zoltánná, a nagy- kökényesi tanács titkára feketével kínál. — Orvosa van a falunak? — Hetenként kétszer van rendelés. Nagyobb baj jxz, hogy gyógyszertár nincs, és a legközelebbi faluban, Heréden sincs. Lőrinciben van, de oda nincs semmilyen közlekedési lehetőség. — Mennyien laknak Nagy- kökényesen? — Körülbelül nyolcszázan, de ha akarja, megnézem pontosan. Ehelyett inkább azt kérdezem meg, hogy milyen munkalehetőség van a faluban. A helyi termelőszövetkezet. Az asszonyok közül sokan eljárnak Ikladra dolgozni, a Mátravidéki Hőerőmű is felszívja a munkaerőt, télen a Selypi Cukorgyár kínál munkaalkalmat. És Budapestre minden reggel elindul egy különbusz, a 21-es számú Építőipari Vállalathoz azokkal, akik mindennap megjárják az utat a kétmilliós metropolises a Nógrád és Hevei Pataky Dezső: Időzített bombák rok a bizonytalan homályba. Csendesen siratott valakit, aki nem térhetett vissza hozzá.., A harmadik asszonnyal " egy riportutam során találkoztam. Kötegnyi kézirattal állított be hozzám ti községházára. Ezek csak apró írások, mondta, míg elolvasom valamennyit, várakozik az előszobában. „Ne törődjön vele, idegbeteg asszony — mondta legyint- ve az egyik vezető — az a mániája, hogy irka-firkái.” Jött a férje az asszonynak, s legyintett ő is, bocsánatkérések közepette. — Tudja — magyarázta a férj — volt egy kisfiúnk. Feleségem valamiért átugrott a szomszédokhoz és nem zárta be maga mögött az ajtót. A gyerek kiszökött a házból... egy aknára lépett. Régen történt, negyvennégyben. Ő mind csak magát vádolja a haláláért. Azért kezdett el írni is. Még az intézetben se tudták kigyógyítani ebből... Olvasni kezdtem a kéziratokat. Jó óra múlva bekopogtatott újra az asszony. Kérdezte: érdemes-e tovább fáradozni az írással, vagy inkább hagyja abba az egészet? Érdemes. mondtam neki, s máig hiszem, hogy nem hazudtam. embert ismerek, kik szeretnek temesre járni. Az élők különös váncsisága ez: meglesni a Jált pergamen színű árkon. Én is próbáltam né- myszor, de a közömbössé- t hiába erőltettem barmi- >r. Én minden halottat e<*siratok. Megsirattam azt kis öregembert is. kinek ak kopott r»há'a látszott a koporsóból. Hozzátartokáplár eldőlt, megragadta a láoamat, úgy könyörgött: „Hadnagy úr, megsebesültem!...” Kúszva kapaszkodtam a meredek hegyoldalon, de csak kapaszkodott belém, nem eresztette a lábamat. Próbáltam kiszabadítani bokámat az ujjai szorításából, de nem sikerült. És akkor fejbe rúgtam. Éreztem, hogy a bokám szabad, s még hallottam, hogy a káplár lehempere- dett a hegyoldalon. Felértem a dombtetőre, és csak ott, csak akkor döbbentem rá, mekkora bűnt követtem el, mikor a halál szele odébbállt. — ... És most találkozunk itt az állomáson. Feltámadt. Kitárt, karokkal futott hozzója nem volt senki, csak az udvarbeliek kísérték el utolsó útján, sírgödre széléig, hogy a friss hantokra tegyék a közösen összeadott pénzből vásárolt koszorút, pár szál virágot. Szánakozva beszélgettek a furcsa kis öregről. Csak délben látták mindig, mikor horpadt éthordójával ebédjéért a kifőzdéig ballagott, meg vissza. Késő délutánonként kurta sétákat tett. Különben zárkózottan élt, a villanyszámlásnak ße nyitott ajtót, s a postástól la űT küszöbön vette át pár száz forintnyi nyugdíját, minden hónap huszonötödikén. Az udvarbeliek fantáziáját izgatta a rejtély, mit csinálhat zárt ajtók mögött a kopott ruhájú vén remete. „Biztosan a pénzét számolgatja! Az ilyenek csak kifelé játsszák a szegény, szánalmas ütődöttet. Egész biztos. hogy aranya is van ennek!” Kilesték a vénembert Egyszerűen leguggoltak és bekukucskáltak a kulcslyukon. Aki benézett, sokáig guggolva is maradt, meglepődve a váratlan látványtól. Sokan bekukucskáltak. aztán szótlanul, szégyenkezve elsompolyogtak az ajtó elől. Mind azt látták, hogy az öreg a szoba közepén eey karosszékben ül. lábtól-feiig pokrócba bugvolálva, s a padlón kergetőző lemezmacskát és lemezegeret figyeli izgatottan. Később az udvarbeliek közül valakinek eszébe jutott. ho'V volt az öregnek egy unoka la. aki akkor halt meg szüleivel együtt, mikor a várost lőni kezdték. Az öregembernek csak a játékok maradtak meg, más És végül az utolsó történet: A _ éjféli vonat már ki- mozdult a pályaudvarról, mikor a fülkébe, ahol egyedül ültem, egy csontos férfi lépett be, üveggel a kezében. — Bocsánat — mondta —, akarsz velem inni? Kortyoltam keveset az üvegből, és altkor csak rám szólt, fogyasszam el az egészet, neki nem kell több, ivntl—éfmrrr eleget.’ — Van egy cigerettód? — kérdezte, és rágyújtott a füstöt nyelve. Aztán szabadkozva kért, ne rémüldözzek, ha megtudom, hogy egy bűnöző ül velem szemben. —- ... Találkoztam azzal az emberrel, akit megöltem... Azonnal felismertem a homlokára hegedt patkónyomról. Azt a sebhelyet nekem köszönheti. Amikor a lövészárokban már csak ketten voltunk, féltem a haláltól, és fejbe rúgtam a bakancsom sarkával. — Tudtam, hogy eliön ma’d az idő és nekem újra találkoznom kell vele — folytatta. — Mikor észrevettem, futni akartam, de mintha a betonba ragadt volna a lábam, mozdulni se bírtam egyszerre. Kitárta a két kariát, úgv közeledett. Futólépésben. S nekem egyszerre úgy tűnt, két kari a kö7ött*újra látom a gránátoktól, reoeszektől szaggatott. felszabdalt m“zőt... Ketten maradtunk a lövészárokban. a többi “két go1 vő kaszálta le. s nekünk nem marad* más választás, »“vétlen kiút csak a m“n“küi*s- hez. a fut*s. Az életűnként futottunk. Előttünk a dombon sűrű erdő állt. odatar- äaiiusk. A draafa tavéhea a zám, átölelt, megcsókolgatott. És bemutatta a feleségét. meg a gyerekeit. Kérdezgetett, hogyan megy sorom, hol lakom, hol dolgozom, van-e család. A szeme csillogott az örömtől, hogy élve láthat... mert nem tudta, hogy én őt egyszer megöltem. — Érted?! —rángatta vál- lamat a csontos ember. — Érted ezt. Nem tudta és nem tudja most sem, ho“v én őt megöltem. Ezért örült annyira a találkozásnak, é- ezért nem köpött szembe, nem ragadott nyakon, hogv a sínek közé vágjon, a tolató mozdony elé. — Van még cigarettád? Feléje nyújtottam a dobozt. láttam, a teste megmegrándult. Száraz szemekkel. görcsös zokogással sírt. Belülről nyelte könnyeit... elgondolkozom- au i vaion az utol'ö puskalövést követő csenddel vécét érhet a háború? A menőkről. folvóne-tokoől f"lszedhetiük az aknákat. És az emberekből?!... A lelk“kb“n apró. időzített bombák robbannak. Mintha az élet csak azért törölné tisztára em'^k“““*:ink“t o— eev percig, hogy űi fájdalmakat íztäÄ&äoa rájuk.,. megye peremén fekvő, nyolc száz lakosú falu között. 8 1» A lámpák nem világítja!, be az utcát. A fény szűk körbe zárva pislákol a villany- oszlopok tetején. Az autóbusz nagyot zökken, amikor megáll. Az ajtón kitóduló fér • fiák közül jó néhányan betérnek az italboltba. György Józseffel a házak feló tartunk — Mikor kel reggelente? — Fél négykor. De nem csak én, a felségem is. Ö is hejár. — Egy helyen dolgoznak? — Igen. Reggel hátraérünk be a Vágóhíd utcába. Ott aztán különböző munkahelyekre viszik szét az embereket. Mi a feleségemmel még itt is egy buszra széliünk. Eddig ebédnél is találkoztunk. Most .már nem, mert én tanfolyamra kerültem. — Pesten elmennek valahová munka után? — Nem megyünk. — Vásárolni sem szoktak vagy valami filmet megnézni? — Nem szoktunk. Sietni kell, mert indul a busz haza. Húsz perc időnk van mosakodásra. — Körülbelül mennyit töltenek naponta utazással? — Ügy négy órát. — Üt közben mit szoktak csinálni? — Alszunk. — Itthon, a faluban el szoktak járni valahová? — Anyósomékhoz átmegyünk. Meg anyósom is átjön, hogy begyújtsa az olajkályhát. Mielőtt elmegyünk, én mindig teletöltöm olajjal, így neki csak be kell gyújtania. Mire hazajövünk, meleg van. Megvacsorázunk, mindig megnézzük a tévét, aztán elalszunk. Korán kell kelni, mert van jószág is a háznál. Aztán megetetjük, mielőtt elindulunk. — Jól keres az építőknél? — Igen, kétezerötszázat Megéri, hogy eljárunk. — Mennyien járhatnak e! a faluból naponta dolgozni? — Ügy gondolom, százan — mondja Bártfainé —, lehet, hogy valamivel többen. — Nem gondoltak még arra, hogy valami munkaalkalmat te-“mtsenek a faluban? — A tsz tervezett egy szövőrész.eget. Az asszonyokat itthon tartaná, télen is adna munkát. — És lesz belőle valami? — Nem tudom. Talán. A kocsma előtt kisebb csoportokba verődve tá"^ "alják az emberek a napi eseményeket, aztán kezet ráznak és sietnek haza. Fél négykor fel kell kelni. Indul a busz a Vágóhíd utcába. Szigeíhy András 1970. február 31., 630mbsí *
