Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-20 / 43. szám

év a mérlegen Mi valósult meg a Dé!-Keves megyei tsz-szövetség terveiből ? A küldöttgyűlés elnöksége, (balról, jobbra) Havellant Ferenc MESZÖV-elnök, dr. Kovács Sándor a SZÖVOSZ elnökhelyettese, Lesko József a szövetkezet párttitkára, Micsonai József szövetkezeti elnök beszámolóját tartja, Nánási László az Elnöki Tanács tagja a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának elnöke. Urbán Imrével, a Dél-He­ves megyei Termelőszövet­kezetek Területi Szövetségé­nek titkárával beszélgetünk. A beszélgetés rendkívül sok­rétű és sokirányú, hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az elmúlt év során milyen terveik, el­képzeléseik voltak, s ezek mennyiben valósultak meg. — Munkánk középpontjá­ban az elmúlt esztendőben is az érdekvédelmi tevékeny­ség állt. Nehéz lenne most ennek minden részletkérdé­sét felsorolni, inkább csak néhány főbb témát emelek ki. — Melyek ezek? — Elsősorban talán azt említeném, hogy nagy mun­kát jelentett nekünk a ter­mékforgalmazásánál a szerző­déses feltételek kidolgozása, egyeztetése. Ezt a munkát nem egyedül végeztük, ha­nem tíz tsz-szövetséggel — köztük az Eger—Gyöngyös vidéki tsz-szövetséggel kar­öltve. Minden szövetség egy - egy részt dolgozott ki s ezt előbb egymással, majd az il­lető vállalatokkal megbe­széltük, egyeztettük. Ez rend­kívül hasznosnak bizonyult, hiszen a vállalatok már en­nek alapján mentek ki az egyes termelőszövetkezetek­hez szerződést kötni. — Mit jelentett ez anyagi­lag a szövetkezeteknek? — Pontosan nem tudom, de az értéket csak milliók­ban lehet lemérni. Hiszen előterjesztett ajánlatok mint­egy 25 százaléka módosult — a közös gazdaságok ja­vára. — Milyen főbb feladatuk •volt még? — A termékforgalmazás­nál maradva, azt a célt tűz­tük ki, hogy minél több termékátadásnál legyünk je­len, hiszen elég sok volt a minőségi probléma. Munka­társaink mintegy ezer eset­ben voltak jelen az áruát­adásnál, s ez feltétlenül hasznosnak bizonyult. Pél­dául minden esetben részt vettünk a gyapjú, az állatok átadásánál és sok esetben közreműködtünk a zöldség, tej átvételénél is. így na­gyon sok vitát sikerült elke­rülni, s örömmel mondha­tom, hogy az egyes vállala­tok a felmerült problémá­kat gyorsan és határozottan orvosolták. Ezenkívül fel­adatunk volt még a partne­— Hogy ismerem-e? Nincs olyan ember ezen a tájon, aki ne emelné meg a kalap­ját az öreg Vass Gyuri bá­tyánk előtt. Micsoda szív, erő. akarat van ebben a csepp emberben. Higgye el, uram, nagyszerű ember az öreg. Képzelje: harmincnyolc év alatt százak, ezrek fordultak meg már ebben a gyárban, de az öreget még senki sem tudta legyőzni... A fiatal, sihederképű fiú ekképp igazított el a mátra- derecskei téglagyár kapujá­ban, s mire átjutottunk a sártengerré vált udvaron, már a fél gyár kiabálta: nem láttad az öreget? Ha találko­zol Gyuri bácsival, mondjad neki, hogy keresik... Félig sem égett el a ciga­retta, amikor az igazgatói iro­da nyitott ajtaja előtt meg­állt egy alacsony termetű, barázdás képű ember. Le­emelte sapkáját, végigsimí­totta a haját, téglapor mar­ta pufajkáját, aztán belépett és kezet nyújtott... — 'Alig találtam meg ezt az irodát — harmonikázott a mosoly arcának barázdáival —, de hát. ez nem is csoda. Még csak 38 éve tartozom eh­hez a gyárhoz. És hát ne­kem nem az irodák számon tartása a munkám ... — Hogy érzi magát, Gyuri bácsi? Nem unja még az öreg motor a téglaport? — Magam is csodálkozom rajta: szívemmel semmi baj. Még ma is olyan szépén, ko­mótosan kattog, mint húsz évvel ezelőtt. Nem úgy a lá­bam. Most már egyre több­ször rámkiált: nyugi, öreg... — Talán a sok pedálozás­iöl ... se sokszor kinevettek rek összehozása, üzletek köz­vetítése. Körülbelül har­mincmillió forintra tehető az az üzletkötés, 'melyben szövetségünk közreműködött. — Volt-e fejlődés a ter­melőszövetkezetek jogvédel­ménél? — A termékforgalmazás után talán a másik legfon­tosabb feladatunk volt, hogy segítséget nyújtsunk a ter­melőszövetkezetek belső és külső jogvédelmének erősí­tésébe. 1968-ban ez a kér­dés eléggé tisztázatlan és megoldatlan volt. Ugyanak­kor szövetségünk területén mintegy 28 millióra tehető a peres ügyek anyagi kihatá­sa, s nem mindegy, hogy ez az összeg kihez vándorol. Éppen ezért a járási párt- és tanácsi szervekkel össz­hangban igyekeztünk megol­dani ezt a problémát. Arra az álláspontra jutottunk, hogy a peres ügyek csökke­nését elsősorban a belső jog­védelem erősítésével lehet elérni, ehhez viszont új jogi szervezetre volt szükség. Ezért a füzesabonyi járás­ban megszűnt az úgyneve­zett jogvédő iroda, s helyet­te jogvédelmi körzetek ala­kultak ki. Ez azt jelenti, hogy néhánv termelőszövet­kezet főálásban alkalmaz égy jogtanácsost, aki nagy segítséget nyújt nemcsak a külső peres ügyekben, de a termelőszövetkezet belső jo­gi ügyekben is. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, s az idén szeretnénk, ha a szö­vetség egész területén ki­épül a szervezet. Azért is előnyös ez, .mert lehetőség van az egységes továbbkép­zésre, az egységes elvek és gyakorlat kialakítására. Meg­győződésünk. hogy ez a munka nagyban erősíti a termelőszövetkezeti demok­ráciát, a törvényességet, s természetesen a jogvédel­met —■ Mostanában sok sző esik az anyagi erők kon­centrálásáról, a szövetkezeti közös vállalkozásokról. Mit tett a szövetség ennek érde­kében? — Munkánk egyik köz­ponti kérdése a termelésfej­lesztés, az anyagi erők kon­centrációjának segítése. Ép­pen ezért például tagszövet­kezeteink hibridkukorica-kí­sérletet folytattak, melynek eredményét minden gazda­ságnak elküldjük, tapaszta­már érte. Mit csináljak, sze­retem a biciklit. — Valóban igaz, hogy 38 éven át mindennap bicik­livel jár Recskről Mátrade- recskére ? — Így igaz. Fogalmam sincs, hány biciklit temettem el a 38 év alatt, örök szere­lem ez. Járhatnék busszal is, de az más. Ügy vigyázok rá, mint az egészségemre. Mint a madár a szárnyaira. — Hány beosztása, munka­helye volt már a gyárban az eltelt 38 év alatt? — A fene se tudja. Arra azért még emlékszem, hogy 12 éves fejjel engedett be a tekintetes a gyárba, Es azt mondta, hogy fogjak meg egy talicskát, rakjam tele téglá­val és meg se álljak estig. Azt hittem beleszakadok. De hát muszáj volt. Szegények voltunk, semmjnk ■ sem volt. A gyomor meg követelődzött. Istenem, hogy tudtam örül­ni egy szelet kenyérnek. Egyetlen szelet kenyérnek. Ez ma már olyan mint a mese. Hol volt, hol nem volt. Pedig igaz volt. Az embert a szegénység is megrokkantot- ta. Beteg, korhadt világ volt. Annyit sem értünk, mint a tekintetes kutyája. Mint egy állat... — Most milyen poszton dolgozik? — Égető vagyok. Cserép-, rpeg téglaégető. Naponta 10— 12 ezer téglát ma is „kisü­töd” a ksraaacéoen. Az égs­latcseréket szervezünk, an- kétokat tartottunk. Eredmé­nyes volt ez a tevékenység, mert ha nem is nagy szám­ban, de a korszerű dolgok követőkre találtak. Például éppen a tapasztalatcserék hatására hat tagszövetkeze­tünk épít forrólevegős ta­karmányszárítót és lisztüze­met. Elmondhatom azt is, hogy szövetségünk területén az idén 12 nagy beruházás építése kezdődik meg, hét szakosított sertés-, valamint öt szakosított szarvasmarha­telep kezdi meg működését. A beruházásokhoz 137 millió forint ártámogatási kedvez­ményt kantunk. A hét ser­téstelep 45—47 ezer darabos hízóátbocsátó képességgel rendelkezik. Ehhez talán nem is szükséges külön kommen­tárt fűzni. S külön örülünk annak, hogy két szakosított telep szövetkezeti közös tár­sulásban épül. — Mit nem sikerült meg­valósítani a tervekből? — Sajnos, nem sikerült megvalósítani a szövetkeze­tek belső ellenőrzéséhez nyújtandó segítséget. Pedig ez minden gazdaságban ége­tő probléma, hiszen a belső ellenőrzés szil te sehol nincs megnyugtató módon megr szervezve. Ezenkívül nem jött létre szövetségünkön be­iül az úgynevezett számvite­li csoport, mely a tsz -ellen­őrző bizottságokat segítette volna. Ezeknek a feladatok­nak a megvalósítása a jövő feladata, s azt is elmondha­tom, hogy részünkről na­gyobb szervezettségre és lel kesedésre lesz szükség. — Mivel lehetne összefog­lalni az elmúlt évi munkát? — Annak ellenére, hogy néhány feladatot nem tud­tunk végrehajtani, úgy érez­zük, hogy nem kis és köny- nyű munkát végeztünk. , A tervek nagy részét valóra váltottuk, s itt meg kell em­lítenem. hogy ehhez rendkí­vül nagy segítséget kaptunk a járási, a megyei, de az or­szágos szervektől is. S talán még azt említeném meg, hogy ha munkánk nem min­dig látványos és feltűnő is, de sok hasznot hoz a szövet­kezeteknek. S reméljük, hogy az idén még tovább tudunk lépni. Főképpen azért, mert terveinket, munkánkat egy­re inkább a tasszövetkeze- tek igényeihez közelítjük. Kaposi Levente tősors ma sem könnyű. Negyven-ötven fokos meleg a kemence körül, patakzik az emberről a verejték, a tégla­por pedig kegyetlenül szúr, mar, harap. Sokat kell dol­gozni azért a havi három­ezerért. De ha meg a másik oldalát nézem: hogy egy is­kola nélküli, egyszerű kétke­zi ember, mint én, három­ezer forintnál is többet keres, akkor meg azt mondom: sok a munka, de a látszatja is sok. Bárcsak fiatalabb len­nék 20 esztendővel. A vilá­got is a hátamra venném. Mert aki most tud és szeret dolgozni, fiam, az halad is. Gyorsabban mint az én ke­rékpárom. Repülhet... Azt mondja, mindössze két nagyobb esemény történt az életében. Az egyik 1944-ben. Ekkor az élet majdnem elgá­zolta ... — Szálasi bandája Recsken is bemutatkozott. Engem is elhajtottak. Éhesen, rongyo­san, fatalpú bakancsban két hétig meneteltünk. Már arra gondoltam, hogy megölöm magam. Mert hát mit vétet­tem én? Ki vagyok én. Csak azért, hogy szegény voltam? Elhatároztam: bármi történ­jék is, megszököm. Az egyik este levetettem a fatalpú ba­kancsokat és nekivágtam. Szerencsém volt. A golyók nem találtak. És mire elmúlt a félelmem, mire ismét örül­tem a biciklinek, mire ismét éreztem a levegő * Csütörtökön délelőtt a MESZÖV-székház kultúrter­mében tartotta meg év végi mérlegfelosztó küldöttgyűlé­sét az egri fogyasztási szö­vetkezet. Részt vett a ta­nácskozáson dr. Kovács Sán­dor, a SZÖVOSZ elnökhe­lyettese. Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖ­VOSZ felügyelő bizottságá­nak elnöke, Havellant Fe­renc, a megyei párt-végre­hajtóbizottság tagja, a MÉ­SZÖV elnöke, Bernáth -Fe­renc, az MNB igazgatója, valamint a járás és a város társadalmi és tömegszerve­zeteinek képviselői. Több mint száz küldött és meghívott vendég előtt Mi­csonai József szövetkezeti , elnök tartott beszámolót az . egri fogyasztási szövetkezet múlt évi munkájáról, elért , eredményekről és az 1970. évi célkitűzésekről. A Fel­ügyelő bizottság jelentéséi. Nagy Béla elnök ismertette. Az egri körzeti szövetkezet működési területe 17 köz­ségre terjed ki és a múlt év­ben kereskedelmi forgalma meghaladta a 93 millió fo­rintot, mely 16 millióval több az előző évinél. Jelentős fej­lődést értek el a vendéglá­tóipari és a felvásárlás for­galmának területén is. Segí­tették a lakosság jobb áruel­látását és fejlesztették a ke­reskedelmi bolthálózatot. A kenyér ízét, a téglagyáron már vörös lobogót lengetett a szél. Azon a reggelen úgy hajtottam a pedált, mint még soha. Nem láttam az utat, az útszéli fákat, csak repültem a gyár felé ... Dicsekszik: a fia is itt dol­gozik a gyárban. Lakatos. Mesterember. És már áll Recsken az új, szép, három­szobás lakás is. Bazaltkő az alapja, vöröstégla a fala. Ket­tőszázhúszezer forintot fize­tett ki érte... — Tudja, fiam — nyújtja búcsúzóra a kezét —, olyan egyszerű, jelentéktelen em­bert, mint én vagyok, százez­ret is talál ezen a vidéken, ebben az országban. Mert hát mit csináltam én? Semmi különöset. Csak dolgoztam. Végigszenvedtem a fiatalsá­gomat, s mire észrevettem, hogy élek, mire megéltem, hogy nevemen szólítanak, mire elszoktam a .tekintetes uraktól, megöregedtem. De hát mit csináljon az ember? A nyugdíj előtt, beteg láb­bal ? Azzal szoktam vigasz­talni magam, hogy az erdő­ben sem nő mindegyik fa magasra, és hát a jó hadve­zér is csak akkor tudja győ­zelemre vezetni seregét, ha jó katonái vannak. Arra azért kicsit büszke is vagyok, hogy a harmincnyolc év alatt Szálasi miatt, és a sza­badságokon kívül még soha­sem hiányoztam ebből a gyárból. Kitartottam mellet­te. De az is igaz, hogy a gyár is hűséges hozzám. A kenyér amit ad, sokkal ízletesebb, mint valaha is volt. Majd ? fiú. Majd a gyerek. Ö majc. csak messzebbre ér, mint én... i » Koós József beruházásokra 1 millió 700 ezer forintot fordítottak, melyhez a tagok 42 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kával járultak hozzá. A beszámolót- követő vi­tában felszólaló tagok elis­meréssel szóltak a szövetke­zet múlt évi munkájáról és elmondották azokat a hiá­nyosságokat, amelyek az áruellátásban voltak tapasz­talhatók. Felszólalt a vitában töb­bek között dr. Kovács Sán­dor, a SZÖVOSZ elnökhe­lyettese is és a szövetkezeti tagok fokozottabb bevoná­sára, a különböző szövetke­zeti és községi szervekkel való jobb kapcsolat kialakí­tására hívta fél a figyelmet. Hangsúlyozta a helyi lehe­A. Központi Statisztikai Hivatal érdekes összeállítást készített, amelyben hazánk fejlődését összehasonlítja a világ más országaiban elért eredményekkel. , A fejlődés egyik legfőbb mutatója, hogy Magyaror­szágon az egy főre jutó nemzeti jövedelem, illetve bruttó nemzeti termék 1950. és 1967 között 160 százalék­kal emelkedett, vagyis, a nö­vekedés üteme gyorsabb volt, mint a fejlett tőkés or­szágok többségében. (A tő­kés országokban a létreho­zott új értékhez hozzászá­mítják a szolgáltatások és egyéb szektorok értékét is, ez együttvéve a bruttó nem­zeti termék.) 1950 és 1967 között az egy lakosra szá­mított bruttó nemzeti ter­mék értéke Ausztriában 115. Belgiumban 59, Franciaor­szágban 84, az NSZK-ban 128, Olaszországban 117, az USA-ban 46 százalékkal nőtt. 1950-ben Ausztriában még egy lakosra 109, Olaszország­ban 86 százalékkal több nemzeti termék jutott, mint nálunk, ez a különbség az­óta 73, illetve 55 százalékra csökkent. A nemzeti jövede­lem közismerten az Egyesült Államokban a legmagasabb; egy főre számítva 1967-ben 3680 dollár volt. Ez a mi­enknek körülbelül ötszöröse, — 1950-ben azonban még több mint kilencszeres volt az arány. A foglalkoztatottság szem­pontjából hazánk a nemzet­közi ranglista élvonalába tartozik. Nálunk a lakosság 47.6 százalékának ' van* ke­reső foglalkozása. Megköze­lítően ilyen az arány Len­gyelországban, valamivel ala­csonyabb az NDK-ban, Cseh­szlovákiában és Jugoszláviá­ban viszont magasabb Bul­gáriában, a Szovjetunióban és Romániában. A tőkés or­szágok közül Ausztriában és Angliában a mienkhez ha­sonló a foglalkoztatottság, jó­val alacsonyabb viszont Bel­giumban, Hollandiában, Olaszországban és néhánv államban. Aa Egyesült tőségek és háztáji termeiéi, fokozásának segítését a ter­melés és értékesítés terén. Havellant Ferenc, a MÉ­SZÖV elnöke a szövetkezet és a szövetségek megválto­zott viszonyáról, a vezetés megjavításáról és a társszö­vetkezeti szervekkel való együttműködésről beszélt. A küldöttek és a tagok segítségét kérte a munkához és javaslatokat tett az ellá­tás javítására Nánási Lász­ló, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖVOSZ felügyelő bízott, ságának elnöke. A vita után egyhangú határozattal elfo­gadták a mérleg eredmény- felosztását, majd megválasz­tották a megyei küldöttgyű­lés küldötteit. Szabó hajós Allamokban és Franciaor­szágban például a lakosság 40—41 százaléka a kereső. A lakásépítkezésekben Ma­gyarország az ipari államok középmezőnyébe sorolható 1968-ban nálunk ezer lakos­ra számítva 6,25, Ausztriá­ban 6,9, Belgiumban 5. Olaszországban 5,3, Angliá­ban 7,8 lakás épült. A Szov­jetunióban minden ezer la­kosra 9,7, az USA-ban 7,7. Japánban 11,9 új lakás ju­tott. A háztartások egy fő­re jutó villamosenergia-fo- gyasztásában Magyarország az ipari országok mezőnyé­nek második felében helyez­kedik el. Az élelmiszer-fogyasztás hazánkban közismerten gyors ütemben növekedett és újabban megközelítettük az élvonalat. Húsból éven­te körülbelül 54 kiló jut egy_ egy lakosra, s az utóbbi években a tojásfogyasztás is szinte ugrásszerűen nőtt. A fogyasztás összetétele azon­ban még mindig nem kielé­gítő. Egy főre jutó évi 26 ki­logrammos zsírfogyasztá­sunkkal az NDK és az NSZK kivételével valamennyi je­lentősebb országot megelőz­zük. Lisztből, burgonyából és kenyérből is túl sokat fo­gyasztunk, ugyanakkor vi­szonylag kevés tej és tejter­mék kerül a háztartások asz­talára. y Az orvosi ellátás hazánk­ban a felszabadulás óta igen lényegesen javult. 1938- ban 11,6, 1968-ban már 21,3 orvos .jyiott tízezer lakosra. Az orvosok száma a lakos­sághoz viszonyítva alig né­hány fejlett tőkés országban éri el a mienket. Ausztriá­ban 17,9. Franciaországban 15,6, Japánban 14.4, Olasz­országban 17,5, Spanyolor­szágban 13.8 orvos jutott az utóbbi 'vekben tízezer lakos­ra. (MTI) 1970, február 30.» jiéntefe Arcok, sorsok 4 biciklis ember Magyarország helye a nemzetközi ranglistán A műit évben tovább gyarapodott az egri fogyasztási szövetkezet

Next

/
Oldalképek
Tartalom