Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-19 / 42. szám

Á vállalati belső mechanizmus Sírokban

Aa export gazdaságossá teszi a hazai termelést

Búcsú a kataszteri hőidtől

Mostanában nem népszerű az. exportsikeredet emlegetni, mert sokan azt mondják, hogy npndent külföldön adnak el és ezért kevés itthon az áru. Természetesen, mint minden túlzás és általánosítás, ez is sántít, bár ne tagadjuk, a summás megállapításban van igazság. Am az is tény, hogy a magyar termékek jelentős része — főleg a tőkés piacokon — sokáig nem volt exportképes, a kapitalista államokban nem tudtunk annyi árut eladni, hogy ezek értéke az importot fedezte volna. Ennek következtében fizetési mérlegünkben tartós hiány keletkezett. A gazdaságirányító reformtól többek között a külkereskedelemben tapasz, íalt visszatérő zavarok megszüntetését vártunk ez fontos követelmény voit és marad. Vajon hogyan élnek az új mechanizmus lehetőségeivel a Mátravidéki Fémmű- vekben, a külkereskedelmei tevékenység hogyan hat a műszaki fejlesztésre és a gazdaságosságra ?

A (Mátravidéki Fémművek elmúlt évi összes termelésének 37,2 százalékát külföldön értékesítette. Tubusokat, motorláncokat és különféle fémcsomagolási eszközöket exportáltak. Ebből a szocialista országokkal 27,2 százalék, a kapitalista országokkal tíz százalék forgalmat bonyolítottak le.

Műszaki fejlesztés és gazdaságosság

A piackutatások azt iga- solják, hogy a következő években a hazai és a nemzetközi piac egyre több fémcsomagoló eszközt igényel. Sikerül-e az eddigi vevőket megtartani és az újabb piacokra betörni? Rózsa László igazgatónak erről az a véleménye, hogy a további siker a termékek árától és minőségétől függ- A 'nemzetközi versenyt műszaki fejlesztéssel és olcsóbb árakkal lehet állni. Eddig évente 7,5 millió dollárért mintegy 30 ezer tonna ónozott lemezt vásároltunk és kissé túlhaladt technológiával ebből készültek a fémcsomagolási eszközök. Hazánk elegendő alumíniummal rendelkezik, mélyhúzásos és falvékonyító technológiával

Sírokban az eddiginél korszerűbb árut. jóval olcsóbban akarnak gyártani, méghozzá hazai alapanyagból.

Az új eljárás gazdasági jelentőségének érzékelésére egyetlen adatot idézünk: a fémcsomagoló eszközök árának mintegy 60 százaléka anyagár. Egy tonna alumíniumból az új technológiával háromszor annyi tubust, vagy dobozt lehet gyártani, mint a drága import ónozott lemezből. Ezért a Mát- ravidéki Fémművek rendkívül nagy figyelemmel kíséri az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, illetve a Magyar Alumínium Tröszt gyártmány- és gyártásfejlesztési programját.

Kisebb arányból többet

A Mátravidéki Fémművek az idén tovább növeli exportját a tőkés és a szocialista piacokra is. Az egyre fokozódó export mellett marad-e elegendő a hazai igények kielégítésére? A vállalat vezetői azt állítják, hogy a hazai piac k' jlégítése kötelesség. Jó, a vállalat kötelessége, de vajon érdéke? Az üzem számára melyik a legkifizetődőbb üzlet? Az igazgató nem titkolózott, őszintén elmondta, hogy az elmúlt évben a tőkés export volt a legjobb üzlet Ehhez hozzájárult a nyugati konjunktúra, a kedvező világpiaci árak és nem utolsósorban az. hogy államunk a tőkés export arányában visz- szatérítést adott a vállalatnak. Ilyen körülmények között a vállalat törekszik-e a hazai piac kielégítésére? Feltétlenül, mert az export- támogatást előbb-utóbb megvonják. Másrészt, egyetlen ipari vállalat sem rendezkedhet be kizárólag exportra, főleg nyugati üzletkötésekre, mert kellő hazai háttér, biztos és széles körű itthoni vevőközönség nélkül nem vállalhatja a külföldi piac bizonytalanságát, túlságosan nagy kockázatát.

A magyar ipar semmi körülmények között sem mondhat le az exportról, mert akkor honnan vennénk az import kifizetéséhez szükséges devizát? Az export-import szoros összefüggése annyira közismert, hogy erről nem szükséges részletesen szólni. De arról sokan megfeledkeznek, hogy hazánk, kis ország, a hazai piac túlságosan szűk ahhoz, hogy nagy sorozatban gyártsanak. A nemzetközi kapcsolatok bővítése, az export fokozása teszi gazdaságossá a termelést, mert csak így válik lehetővé a nagy sorozat, a tömeggyártás.

Sirokban az idén 280 millió tubust, a füzesabonyi gyáregységben 800 millió koronadugót és 90 miUió pilver kupakot gyártanak/ A vállalat a tavalyihoz képest az idén 20 százalékkal növeli a termelést. Ebből a többletből többet adhat a hazai piacra, még akkor is, ha az exporthoz képest a hazai értékesítés aránya csökken.

■f r • rr r wr r .

Jo minőségű árut olcsón és gyorsan

A airokiak újabb nyugatnémet gépeket vásárolnak, mintegy 280 ezer dollárért. Az országos alumínium- program keretében további beruházásokra nyílik lehetőség. A jelentős befektetések feltétele, hogy kifizetődő legyen és az átlagosnál gyorsabban térüljön meg.

Hogyan iparkodnak a Mátravidéki Fémmüvekben ? Egyetlen példát említünk. Az elmúlt év novemberében egy olasz cég filmvetítéssel egybekötött árubemutatót tartott Budapesten. A sirokiak megnézték a korszerű tubus- és aerosolpalack gyártását bemutató filmet, majd az olasz üzletembert meghívták gyárukba. Az olasz megkérdezte, hogy a sirokiak tudnak-e ötmillió tubus", gyorsan szállítaná. Délelőtt kapták a mintát és délután három órakor az olasz elé tették a 100 darabos mintát. A külföldi üzletembert any* nyira meglepte a gyorsaság és az áru jó minősége, hogy nem sokat alkudott, töbí> mint 77 ezer dollárt fizetett.

Hagyományos módon, a külkereskedelmi üzletkötők mennyi idő alatt bonyolították volna le az ügyletei? Két-három hónapig eltartott volna, ha egyáltalán sikerül. Sirokban azt vallják, hogy a korszerű termelésszervezés és a jó technológia ma már nem elegendő. Az árut el is kell adni.

JÓT NEVETTÜNK, amikor tavalyelőtt olvastuk, hogy Ausztráliában bevezették a Celsius rendszerű mértékegységet. Ugyanis amikor a derék ausztrálok reggelenként hallották a rádióban, hogy odakint a hőmérséklet 20 Celsius fok, sejtelmük sem volt, hogy most télikabátot vegyenek fel, vagy ingujjban induljanak dolgozni. Addig ugyanis mindig Fahrenheitben számoltak és ott a számok egészen mások voltak.

Ugyancsak meglepődtünk azonban, amikor a napokban a Központi Statisztikai Hivatal éves jelentésében olvastuk, hogy tavaly nálunk a búza 27,1, a kukorica 38,0 mázsával fizetett — hektáronként. Bizony hirtelenjében mi sem tudtuk, hogy ez most sok, vagy kevés?

Közben ugyanis az történt, hogy mi is elhatároztuk: mértékegységet változtatunk. Áttérünk a terület mérésében, nyilvántartásában és számolásában a kataszteri holdról a nemzetközi hektárra. Az áttérést fokozatosan hajtjuk végre, de meglehetős gyorsan. Győr és Békés megyében, valamint a Budapestet ölelő járásokban már most hektárt mutatnak a nyilvántartások. Még az idén megtörténik az áttérés Vas, Komárom és Fejér, illetve Csongrád, Szolnok és Hajdú megyében. 1972. december 31-ig pedig befejeződik az egész országban.

A voltaképpen csupán elméleti változásról a kisemberek plakátok útján szerezhetnek tudomást. Ezeket a plakátokat az érintett körzetekben mindig az aktuális időpontban függesztik ki. Ugyanakkor 15 napra közszemlére teszik az átszámolt birtokíveket Innen tudhatja meg mindenki, hogy föl- decskéje hány négyzetméter, illetve hektár, milyen művelési ágba tartozik, és menynyi az átszámított kataszteri tiszta jövedelme. A nagyüzemek hivatalos másolatot kapnak az átszámított okmányokról. Fizetnie ezért nem kell senkinek. Az áttérés módszere egyszerűen a számolás, amit elektronikus gépek végeznek el. A szakértők véleménye szerint az adatok ma megbízhatók, mert ezeket a földtörvénv végrehajtása során több ízben ellenőrizték, új felmérésre tehát nincs szükség.

HIVATALOSAN egyébként

lehetőleg már most is hektárban számolunk, es ennek . első tünete a napokban megjelent tervjelentés, amely az adatokat katasztrális holdakban nem adja meg.

Búcsúzzunk tehát a kataszteri holdtól és búcsúzóul igazán semmi rosszat nem mondhatunk róla. Százhúsz évig volt hűséges kísérőnk ez a mértékrendszer és közvetítésével mindig érdekes adatokról szerezhettünk tudomást. Már a millenium után a magyar mezőgazdaság fokozatos fellendüléséről Közben a /öldbirtokvi- szonyok felháborítóan igazságtalan voltáról. De később jöttek a nagy számok. Előbb a földreformról, azután a nagyüzemek kialakulásáról, az utolsó években pedig a terméseredmények tiszteletreméltó emelkedéséről.

Mindezek kataszteri holdban.

Akkor azonban miért kell most elhagynunk ezt a régi, hűséges kísérőnket? A válasz egyetlen mondatban foglalható -össze: azért, mert eljárt. felette az idő.

Modernizálni akarjuk például földnyilvántartásunkat, térképészetünket, egyáltalán statisztikánkat. A modernizálás útja az elektronika. A mindentudó elektronikus számológépek azonban négyszögölben és kataszteri holdban csak igen drágán hajlandók nyilvántartani és számolni az adatokat. A zsebünk kívánja tehát, hogy a jóval egyszerűbb, tízes szám- rendszerre épülő hektárhoz nyúljunk mi magunk is. A másik indok, hogy lassanként érdemes már nálunk a hozamokat a világszínvonallal összehasonlítani. A világszínvonalat azonban hektárokban fejezik ki. Hát ezért.

Bizonyára lesznek majd, akik a változás hallatán valamiféle szolgalelkűségre, majmolásra, gépies utánzásra gyanakodnak. Erről nincs szó, inkább lehetett volna

A posta vezérigazgatójának utasítására megalakult a Posta Számítástechnikai és Szervezési Iroda. Az új postai intézményhez került a Posta Gépi Adatfeldolgozó

120 esztendővel ezelőtt. A das Jöch (a hold) ugyanis .egy osztrák mértékegység volt, annyi területet jelentett, amennyit holdkeltétől. holdnyugtáig föl lehetett szántani. A „K. u, K.” törvényhozás ezt tette kötelezővé az egész monarchiában. Ennek alapján fektették fel a földnyilvántartást, azaz katasztert, innen a „kataszteri” jelző. Azonban maguk az osztrákok már néhány évtized múltán elhagyták ezt a mértékrendszert, és később fokozatosan ezt tették a monarchia többi, önállósult népei is.

FELSZABADULÁS előtíü uraink azonban óvakodtak az áttéréstől, mert a számolgatás újabb fénycsóvát vetett volna feudális birtokviszonyainkra. A felszabadulás óta pedig — számtalan feladatunk közepette — most jött el az idő, amikor áttérhetünk a hektár számításra.

Meg kell azért mondani, hogy a számolgatás nem lesz csupán gépies. Összes mai normáink ugyanis lehetőleg kerek számokat tartalmaznak és négyszögölben. Nyilván kerek számokat kell majd keresnünk négyzetméterben is, tehát például a háztáji gazdaság 800—1600 öles határértékeit matematikai pontossággal nem alkalmazhatjuk. Az alapelv itt már megszületett. Illetékesek úgy döntöttek, hogy ez esetben az egy kataszteri hold némi kerekítéssel 6000 négyzetméterrel légyért

egyenlő. A döntés következtében akinek eddig égési, hold járt, az ezután 68 négyszögöllel (245 négyzet méterrel) többet kap. A munkateljesítmények mérésénél a kerekítés azonban fordítva, a kisember kárára is sikerülhet, ezért a normál; átállítását mindenütt alapos körültekintéssel kell majd elvégezni.

Tehát meg kell tanulni hektárokban és négyzetméterekben gondolkodni.

Üzem, a Posta Üzemszervezési Iroda, s irányításával dolgozik a Távbeszélő Díjbeszedő Hivatal. Az iroda gondoskodik a posta országos Ids- és középgépparkjának javításáról, karbantartásáról.

Az új intézmény összehangolja majd a posta szervezési, számítástechnikai és ügyvitelgépesítesi tevékenységét, a posta munkája ugyanis jelentős adminisztrációval, ügyviteli munkával jár. Az ország pénzforgalmának mintegy 80 százalékát, például a posta bonyolítja le. Tavaly csaknem 140 millió postautalványra, . csekkre fizettek be és ki pénzt; évente mintegy 30 millió rádiónyugtát, 18,1 millió televíziónyugtát, több millió telefonszámlát állítanak ki, s szedik be utánuk a díjakat. Az intézet nagy teljesítményű berendezéssel korszerűsíti egyebek között az ezzel kapcsolatos postai ügyvitelt. A Honeywell típusú elektronikus adatfeldolgozó berendezést már szerelik, s az év első felében munkába állítják.

A nagy teljesítményit elektronikus berendezés fokozatosan felváltja majd a postánál a manuális adminisztrációs munkát. Első ütemben a rádió-, a televízió- és a budapesti távbeszélő előfizetők nyilvántartását és díjszámlázását, valamint az utalványforgalommal kapcsolatos egyeztetési, ellenőrzési és elszámolási munkákat gépesítik. A tervek szerint júniusban vidéken már „gépesített” rádiónyugtát kapnak az előfizetők, majd a tv-előfizetések nyilvántartása és számlázása kerül gépre. A következő két évben várható a rádió-- és a televízió-nyugták összevonása is. A gépesítés fizikailag is nagy könnyebbséget jelent majd az érintett dolgozóknak. (MTI)

1970. február 19., csütörtök

Dr. Fazekas László

A nő és a társadalmi háztartás

„Asszonynak nem születik valaki, hanem azzá lesz” — mondja Simone de Beauvoir A második nem című híres könyvében. Vagyis a nők csupán biológiailag különböznek a férfiaktól, és csak a hosz- szú, gyötrelmes elnyomás csonkította meg, degradálta őket második vagy úgymond „gyengébb” nemmé, és alakította ki bennük a másod- rendűség, a másértvalóság komplexumát.

Magyarországon — mint a 'többi szocialista országban — a nők egyenjogúsága alkotmányba foglalt törvény. 1945. után a társadalom új rendje nem prédikálta többé a nőknek (mint egyedül ildomos „jogot”) Bismarck három K- ját: a konyhát, a templomot és a gyermeket (Küche, Kirche, Kinder). De vajon a paragrafusok által kínált lehetőség realizálódik-e a gyakorlatban, a mindennapok valóságában, vajon élnek-e, vagy — pontosabban — élhetnek-e a nők egyenjogúságukból fakadó jogaikkal, követeléseikkel?

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Orbán Józsefné elvtársnővel, az MSZMP KB munkatársával. A beszélgetés „apropóját” az adta, hogy a párt Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Osztálya komplex módon vizsgálta, meg a nők helyzetét és sok olyan problémát tárt fel, amelyeknek megoldását

„nemcsak” a női nem, hanem társadalmunk egészséges fejlődése is igényli.

— Mi tette szükségessé ezt

a komplex jellegű felmérést, vizsgálatot?

— Többek között a harc egy megcsontosodott, helytelen szemlélet ellen, miszerint egyedül csak a nőtanács hivatott a nők problémáival

foglalkozni, azokra megoldást találni. Nyilvánvaló, hogy azok a kérdések, melyek a lakosság nagyobb részét alkotó nőket közvetlenül (és közvetve az egész lakosságot) érintik, komoly gazdasági, politikai és szociális problémák, és megoldásukra a nőtanács önmagában nem képes.

— Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy az úgynevezett „nőkérdés” mindenkor a társadalom adott politikai, gazdasági és kulturális helyzetének függvénye, s a megoldások keresésekor nem tekinthetünk el a társadalom fejlettségi szintjétől. Ezért vált fontossá, hogy a szocializmus alapjainak lerakása után komplex módon vizsgáljuk meg ezt a nehéz témát.

— Melyek voltak a vizsgálat legfontosabb részterületei?

— A középpontban a nőknek a munkához való viszonya állt. Ez persze nem véletlen: a nők egyenjogúsága csak akkor érvényesülhet minden területen, ha a nők a társadalmi termelésben is teljesen egyenjogúak. A férfi évszázados kiváltságai — egyebek mellett —, csak akkor szűnhetnek meg, ha a házastársak mindketten dolgoznak. Hiszen a kereső, dolgozó nőt foglalkozása, önálló egzisztenciája legtöbb esetben megvédi attól, hogy hátrányos helyzetbe kerüljön a férfival szemben. Munkája összehozza más emberekkel, bátorságot ad neki ahhoz, hogy önálló egyéniség legyen.

— Jelenleg Magyarországon a munkaképes korú nők 67 százaléka tanul, illetve

foglalkoztatott. Igen előkelő arány ez a többi szocialista* ország és a fejlett kapitalista országokhoz viszonyítva is, és mi több — teljesen szinkronban van a szocializmus építésének jelenlegi szakaszával. A fő problémát a nők . foglalkoztatottságának területi aránytalansága jelenti.

— Egyik legfőbb gondunk: a lányok szakképzése. Jelenleg az ipari szakmunkástanulók 23 százaléka nő — ezzel nem vagyunk elégedettek, és reméljük, hogy 1975-ig legalább 30 százalékos arányt tudunk kialakítani. Elsősorban a fiatal lányok —különösen a gimnáziumban érettségizettek — szakképzését szorgalmazzuk: ezzel szeretnénk megkímélni őket attól, hogy ne később, családi terhekkel vállukon kelljen a tanuláshoz fogniuk. Itt a fő probléma elsősorban az, hogy lányaink a szakmák nagyon szűk skáláját ismerik.

— Ha a nyugati sajtótermékekben, tanulmányokban lapozgatunk, vészjósló figyelmeztetésekkel találkozunk: „A család funkció nélkül!” — „A család felbomlása!” — „A család államosítása!” — „Veszélyben a legszentebb javak!”

— „Mentsétek meg a családot!” — „Ne tűrjétek a romlást!” Ennyi felkiáltójel kicsit meghökkenti az embert. Annál inkább, miután Magyarországon sokszor — burkoltabb formában —, szintén elhangzik, hogy a dolgozó nő nem tudja ellátni családi kötelezettségeit, nem tud gyerekeivel igazán törődni — tehát a család széthullóban van.

Mi erről a véleménye?

— Ezekben a vádakban lényegében az apai hatalomról, a patriarchális állapotok, a régi „babaotthon” visszaállításáról van szó, vagyis a nők egyenjogúsítása elleni harcról. Szó sincs róla, hogy a család széthullóban lenne: a nő emancipációja a család emancipációja is!

— Ez persze nem jelenti azt, hogy a nőnek a családban betöltött szerepe munkába állásakor nem változik. Senki sem követelheti, hogy az a nő, aki napi nyolc órán át dolgozik, egy régi típusú „háztartást” vezessen, és ezenkívül tanuljon, művelődjön, lépést tartson a fejlődéssel, vagyis ideális feleség legyen.

— Nem felei meg a valóságnak az, hogy a családot államosították, vagyis, hogy az „állam” fontos funkciókat „elragadott” a családtól. A megoldás tudniillik pontosan ez: az államnak egyre több családi feladatot kell ellátnia a dolgozó nő, anya helyett, így alakul ki az az állapot, amelyet Lenin „társadalmi háztartásnak” nevezett.

Magyarországon a nők igazi egyenjogúsítását éppen ennek a „társadalmi háztartásnak” fogyatékosságai nehezítik: kereskedelmünk gyengeségei, a kevés óvodai, bölcsődei férőhely, a közszolgáltatások viszonylagos elmaradottsága, olykor drágasága, és sokszor nem kielégítő minősége. A felmérés során megdöbbentő statisztikai adatokhoz jutottunk: például jelenleg egy évben egy családra mindössze 1,1 kg (!) Patyolatban mosatott ruha jut!

Sokszor ellenérvként elmondják, hogy maguk a nők is hibásak ebben: félnek az „újtól”, nem veszik igénybe a különböző szolgáltatásokat. Holott többnyire nem az „újtól” való félelemről van szó: a mai fiatalok — nők és férfiak egyaránt — ízig-vérig modern szemléletűek. A baj ott kezdődik, hogy egy több- gyermekes családban bizony meg kell gondolni, hogy a drágább félkész ételt eszik-e, Patyolatba adják-e a ruhát, vagy néhány forint megtakarításáért otthon mosson, főzzön az asszony.

— Eddig a nők egyenjogúsításának társadalmilag objektív folyamatáról beszélgettünk. A nők emancipációját azonban nagyon sok szubjektív tényező is nehezíti: az a sokféle előítélet, megcsontosodott komplexum, amely férfiakban és nőkben egyaránt él még. Arról a szemléletről van szó, amelyet Dumas frappánsan így fogalmazott meg: „Ha nőről van szó, a dolog nem ugyanaz ...” Erősen tartja magát ez a nézet nálunk még ma is. Például: a nő előtt „papírforma” szerint nyitva áll a lehetőség, hogy bármilyen funkciót betölthessen, de — tisztelet a kivételnek —, a társadalom parancsnoki magaslatain sokszor nem szívesen látja őt a férfi. Még most is előfordul, hogy két azonos kvalifikációjú, azonos képességű fiatal közül az egyik például kevesebb órabért kap, csak azért, mert — nő.

Végül nagy figyelmet kell szentelnünk a nők közéletben való részvételének is. A nőket meg kell ismertetnünk jogaikkal és meg kell tanítanunk azt is, hogyan éljenek ezekkel. CB. P. K.)

rlrn|i nn-—u.LLj.t-jrL«-L ■ arjiUiu.ua. rr j.' <■ :tr- t , ■ i. a:.. ..■■ . ,

E

lektronikus előfizető-nyilvántartás, díjszámlázás a postánál

(F.

B.i