Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
^<%fe^%?-MfrvP.SZET . / A- BUSÓJÁRÁS 1n — ■ + • A •<* r (Mohácsi Regás Ferenc rajza) Erdős István: ÄIS VE T ulajdonképpen két Vezér volt. Nagy Vezér és kis Vezér. Az, hogy a kis Vezér egyáltalán létezett, Cali hajmeresztő szemtelenségének volt köszönhető. A nagy Vezér hetet kölykezett, Sanyó, az idősebb fiú a kiskutyákat pusztulásra ítélte. Zsákba dobálta őket, hogy a folyóhoz vigye és elemész- sze valamennyit a jég alá Cali a zsákból ellopott egy ártatlan kis jószágot, elrejt tette, hetekig titokban etet- gette és csakazértis Vezérnek nevezte el. Sanyó kezdettől fogva gyűlölte a kis Vezért. Mikor először meglátta kersztbe szaladni az udvaron Cali után, rögtön megértette a helyzetet. A kiskutya pont olyan volt, mint a nagy Vezér kölyök korában. Erős, szép, vidám. Kitavaszodott Sanyóban forrt a gyűlölet de mert az egész család megszerette a kiskutyát nem merte elpusztítani. Május volt Sanyó állt a dúcok előtt, galambjait etette. A galambok kezére szálltak. A kis Vezér csaholva futott végig az udvaron, a galambok felrebbentek, Sanyó a kiskutya után rúgott. Cali horgászni indult. Zsíros kenyeret evett akkora karéj volt a kezében, hogy végigérte a hasát. Nagy eső esett délután, az utcabeli fiúk csapatostul az árok körül munkálkodtak, a kis pást szélénél. Gátoltak. Cali vitte a horgászbotot a vál- Ián, a kis Vezér vidám ug- rándozással szaladt utána. Sokan a fiúk közül térdig a vízben álltak. Téglát, konzervdobozokat hordtak össze, hogy erősebb legyen a gát. Cali ette a zsíros kenyerét és nézte a gátakat. A kis Vezér a fiúk bokáját szaglászta magához a kutyát. A kis Dönti, egészen csöpp gyerek, az árok partján ült, ahol még nem kezdett el szétömleni a víz, s csalogatta. Szűcs Dani öccse, a kis Vezér megszagolta a kezét. Rózsaszín, puha orrát a kisfiú térdéhez nyomta. Dönci- ke visongott örömében, a kis Vezér meg játszani kezdett, ugrált jobbra-balra, ló- bálta a farkát. űeiurjsBA ‘'Sí J^nrqaj -0161 C ali combjába törölte összezsírozódott tenyerét és hátat fordított a gátaknak. Szeretett ugyan gátolni, de horgászni, ilyenkor, eső után, mindennél nagyszerűbb dolog volt számára. A harangozó lesett ki a templomkerítésen. A szilvás gyalogútján úgy ment, hogy csattogtatta a talpát az agyagos földön. A folyópart üres volt. Túl a vízen, mesz- sze tehenek látszottak, meg egy emberalak, ahogy a nyomukban bóklászott. Cali lemászott a magas part alá, a fűzfa mellé. A kis Vezér már ismerte a járást, neki körbe kellett szaladnia; először le a homokos fövenyre, majd a régi gát mellett óvatosan elsompolyogva lehet eljutni a vén fűzfához. Cali gilisztát vett elő, horogra fűzte, jó messzire bedobta az öreg fenekest, földbe szúrta a botot, leült maga is a kis Vezér mellé és figyelt. A kis Vezér okosan hallgatott. Majd vakkantott egyet- kettőt, kapott a Cali keze után játékból. Cali mutatóujjával gyengéden a fejére koppintott. Egyszer csak megremegett a bot, kézbe kapta, feszülten figyelt. Semmi. Némaság, mozdulatlanság. Szemrehányóan nézett körül. — Látod, Vezér, leette a kis piszok. A konzervdoboz-orsóban fölcsavarta a zsinórt, új gilisztát trancsírozott ketté, nagy lendületet vett, hogy jó messze berepüljön a horog, és akkor a kis Vezér előre bukott. A horog a fülébe vágódott. Egy pillanatra két lábra állt, Cali hajolt volna hozzá, de panaszosan fel- üvöltött és rohanni kezdett. Cali épp, hogy csak el tudta kapni a botot, pillanatok alatt lefutott a zsinór, s a kis Vezér már ugrott át a régi gát melletti partra, futott rémülten, kétségbeesett fájdalomban. Cali fogta a horognyelet, és ahogy csak a lába bírta, rohant a kiskutya után. A panaszos üvöltés megszűnt, csak néha-néha vakkantott a kis Vezér kínjában. Rázta a fejét futás közben. A gátra egy ugrás sál felért, a zsinór megfeszült, ahogy legurult a másik oldalon. E gyszerűen csoda volt hogy a zsinór a bokros részen bele nem akadt valami gallyba, fatörzsbe. A vízaljon át futva Cali érezte, már nem bírja tovább. A templom előtt már szinte mert ősszel megharapott egy gyereket A nagy Vezér most is ijesztő morgással nézte a hangos csetepatét. Dani indult szaladni Cali elé. Cali nyúlt a kés után, ekkor lépett közbe Sanyó. Szűcs Danit a Cali lába elé lökte, mindketten az árokba estek. Rá a horgászbotra, bele a vízbe. A kis Vezér füléből kiszakadt a horog. Már nem vonított, csak a kiskutyától szokatlan, mélyről jövő hangon felhorkant s elfutott, mintha puskából lőtték volna ki. Cali csuromvizesen állt fel a bottal a kezében és nézett a Pillangó-part felé, ahol eltűnt a kis Vezér. Sanyó csendesen nevetett. Megrántotta a nagy Vezér nyakörvét és indult haza vacsorázni. Lassan szürkülni kezdett esteledett. A kis Vezért senki, soha többé nem látta abban a faluban. fuldoklót! Utánuk fordultak az emberek. Az utca idilli békéjét felverte a kiskutya panaszos vonítása. Cali a kétségbeesés utolsó erejével szaladt Messziről meglátta a gáto- lókat. Kiáltozni kezdett. — Adjatok egy bicskát! Ott volt Szűcs Dani, a legjobb barátja, már csak neki kiáltozott, integetett — Dani, add ide a bicskád. A kiskutya megint körbekörbe szaladt. — Szaladj a bicskával Danikám! Ott állt Sanyó is a gáto- lók között a nagy Vezérrel. Kimagaslott közülük, szétterpesztett lábbal állt fogta a nagy Vezér nyakörvét. A nagy Vezért az utcán nem lehetett szabadon engedni, ,,,,,,,,„SffSSSSSSSSSSSfS///SSSS/SSSSSSSSSSS/rSSSSSSSfSSSSSSSMMSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSS*YrS*i’J'rM BECS EV-TÓTH GYÖRGY: Jönnék — újra jönnék On adódott hogy egy májusi kedd reggelen mikor az árnyak már a fákra másztak i mindenki tudta, hogy az idén is megterem a szilva a kisüstihez — és a vásznak lobogóként tekergSztek a szél derekára ide-pottyantam közétek remegve-vártam és hívatlanul s belekezdtem egy divatjamúlt nyöszörgő dalba In adódott hát itt élek közöttetek keserűen és fene-dühödten néha s ha a vásznak ismét fehérek és csattogva lobogóznak még ma bejegyzem furcsa betűkkel füzetembe mert szép ez a nap és szépek a rügyek mikor oly gyermekien gyöngék Keserű szívvel oldódom Míg nézem a fákat Mert tudnék ma ölni De holnap újra közétek jönnék LELKES MIKLÓS: láttán eljátszó gyermek-kéményeit megannyi gyárnak — egy napra most fiistnélkfili világ magukat felnőttnek képzelő fiatalok lovagolnak a Beatles-zene szédítő hintalován — s azok az unalmas szerencsejáték-kerekek! a pocsolyákra néznek a vas-orrlikú lovak s a nyálas kocsmaajtók terpeszkedik a túlegyszerfi vasárnap a sugdolódzó galambokat bámúlja a pettyes konyhaszekrény rosszkedvű megszokástól fulladozik a béke az ördög lába kártyalapra lép a hamutartó felfalja a csikkéi 8 a múlt időt idézgeti a bor a próféták hosszú haja csak formaság lett hamis jövendölésre rápetézik a légy is felhők sárkányfehéren fasorok csendes lépte zsírfényű nyálas kocsmaajtók s a gyárkémények holnap újra játsszák szép füst-játékaik megvakult ablakok között a magányukat érzik már a tárgyak s egy újságpapfros szélére írom a másnak remélt világot Vincze György: A I • •• kisorokos Rójuk a szántásokat A földet belepte a friss hó. Egy-egy nyúlcsapás jelzi csak, no meg itt-ott a szélfútta magaslatokon a rozsvetés gyenge levele, hogy az élet nem mozdulatlan, csak eltakarja a hó. Rójuk a szántásokait, s kavarognak bennem a régi idők emlékei, amelyek megidézóséhez hangulatos zenét szolgáltat a csizmánk alatt nyjkorgó hó... Eddig két faluban fejeztük be a szervezést Ügy indulunk minden házhoz, mint egy nagy csatába. Még pedig olyanba, amelyben a végső győzelem biztos. Világos a harc kimenetele, csak azt nem tudni, meddig tart az ütközet. Húzzák az időt. Elmagyaráztatják a munkaegységet, a háztájit és a közös alapot is. Pedig jobban ismerik, mint mi, hiszen amióta elkezdődött a tömeges szervezés, azóta a házaknál a katekizmus mellett tartiák az alapszabály-tervezetet csak éppen többet forgatják, olvassák, vitatják családon belül és a szomszédok is egymás között, mint az imádságos könyveket. Rójuk a szántásokat. Csizmánk alatt nyikorog a fagyos hói, és bánt bennünket a rossz-szájú híresztelés, amely szerint „az agitálok minden beszervezett paraszt után ,fejpénzt’ kapnak”. Táskánkban tavalyi avas szalonna, friss kenyér és vöröshagyma. Jó lenne a meleg étel, de napjában legfeljebb csak egyszer jutunk hozzá A Dombalji-tanyához vesszük az utat Eddig háromszor jártunk itt. Csak a kutya fogadott bennünket, csaholva. Mindent zárva találtunk. A kutya futkos, ameddig a drótra akasztott karikás lánc engedi. Szerencsénk van! A tornácra ajtó nyílik és kucsmás férfi jelenik meg. Köszörrtjük egymást. Nem hívatjuk magunkat, úgy teszünk, mint régi ismerősök, igyekszünk minél gyorsabban beljebb kerülni, mert nagyon harapós az idő. — Üljenek le — mondja a férfi. Hangja a gyermek és a felnőtt határán játszik szín-; telenül — A gazda? — kérdezem. — Attól függ... — Hát a gazda? — Pesten van. Szóval Pesten is, meg itt is. — Kétlaki? — Nem. Egy. Könyvelő Pesten..: , — Maga a fia? — Nem. Én a kisörökös vagyok. Tartása büszke, szinte kihívó. Nem ül le, hanem hetykén, zsebredugott kézzel hintáztatja magát a konyha tégláján. — Mióta van itt? — A hetedik tavaszom lesz a következő. Gyakran hazajár a gazda? — Van úgy, hogy évenként egyszer. Takaruláskor, Megbízik, én meg nem csapom be... — Mennyi a föld? — Hat Elég jó. Két kataszteri alma is közte. — Fiatal még... — Tizenhét? — kérdez közbe társam — Tizenkilenc! — mondja kissé sértődötten a legény, és újból hintáztatja magát — Asszony van-e már? — kérdezem mosolyogva. — A háznál nincs. De úgy különben akad. Kamaszos dicsekvéssel történetet mesél, amelynek másik szereplője egy harminc éves meddő asszony. — Mikor hagyta abba az iskolát? — kérdezem. — Az ötödiknél. Azaz, hogy azt még kijártam Akkor hozott ide az apám, aztán Sós úrral megkötötte az egyezséget ... — Miféle egyezséget? — Hát, hogy itt maradok kisörökösnek... Ruha, ellátás, és ha Sós úr meghal, az enyém lesz minden. Szóval ebben egyeztek meg. Megalkudtak. Gyorsan ment... A Sós úr apám tenyerébe csapott és kész volt. Mereven figyelünk A tűzhelyben akácrőzse pattog, s mintha ventillátor csapkodná, úgy hullámzik felénk a meleg. A legény egyik lábáról a másikra áll felváltva, éppen csak rogyasztja térdeit Meg kell tömi ezt a némaságot — Már tájékozódott, ugye? — kérdezem. — A szövetkezet ügyében? ...Az nem érdekel! Azaz, még nem az enyém a föld. Azt vihetik, de engem nem! — Idges lesz az arca és ügyetlenül cinikus grimaszt erőltet — Megmondta a Sós úr, hogy én nem rendelkezem Vele intézzék! — lebiggyeszti szájaszélét, széttárja két kezét, mintha azt mondaná mozdulatával „részemről befejeztem!” összenézünk. Szemünkben egy gondolat: „Értelmes legény, s ha már az idő itt is felejtette, nekünk nem sza* bad itt hagyni”. _ J
