Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
NXXVNX^XXVVXVX\XV*CV\V Az —cié.i az unalom anyja. E népi közmondást magam gyártottam, azért, hogy azonnal meg is cáfoljam: az unalmas ismétlésre is szükség lehet, — ha szükséges. Emeltem már fel mord arcomat, mosolygós tekintetemet, könyörgő pil- larrtásaimat több ízben is a sajtó ^ hasábjain, messze előbb, mint a mo- $ sblycsekk ötletének megszületése ^ egykori nagy pillanata — hogy: mo- ^ solyogjunk egy kicsit, kérem. Ilyen ^ szelíden, ilyen könyörgő alázattal ^ ejtettem szót a kedvesség mellett, ^ — korántsem csak kereskedelmi éle- 5 tünk mosolytalan Szaharája ügyé- % ben, egy kis oázisért epekedve. 5 Általában, a nagy magyar mosoly ^ nélküli sivatag ellen tiltakoztam és ^ teszem ezt most is, s minden bi- § zonnyal tenni fogom még néhányig szór, mindaddig, amíg egy szelíd | mosolyt! arc fölém nem hajol maj- ^ dán, hogy lefogja végre egyszer és it utoljára mosolyt látó és a halálban | ezért megboldogult lelkem feletti 6 szemeimet. Mogorva nép lettünk & volna? Mert, hogy mogorva nép § „lettünk volna”, arra minden okunk i$ meglett volna, sőt meg is volt egy- | kor. Ezzel korántsem akarom azt | állítani, hogyha a föld isten kalap- ^ ja, akkor ma már Magyarország a k fuldokló kacagás országa rajta, mert aiki itt él, annak határtól határig 5 kell húzódnia a szájának az állandó § és szakadatlan boldogságtól. KOKTÉL Mosolycsekk nélkül Am úgy érzem, hogy van okunk egy kevéske derűre — legbelül tudom, hogy sokra is, de ilyet manapság nem illik nálunk mondani, nem bizony —, s e derűből van lehetőségünk meríteni egy kis mosolyra valót embertársaink számára is. Megyek az utcán, udvariasan és férfivoltomhoz illően előre köszönök egy hölgynek, aki úgy mordulja vissza a „jó rrapot”-ot, mintha a korára tettem volna szemtelen megjegyzést. Arca merev, mint kultikus táncok álarca, tekintete jeges, miközben lelkemben eltikkad a vágy a kedves, az ajka csücskén felvillanó mosolyáért, — hogy örül, mert lát; hogy örül, mert udvarias vagyok; hogy örül, mert örül... De nem, nem örül semminek, legkevésbé nekem.,. Bemegyek a hivatalba, dolgom intézendő. Isten látja lelkem, valamint honfitársaim, hogy a hivatalba néha még annak sem öröm járni, aki dolgozik, hát még annak, akit ügyes-bajos dolgának kaján sorsa visz szorongva a hivatal karjai közé. Ha már kar, legyen kar, de felette legalább legyen mosolygós az arc. De nem: a hivatal morc, mogorva, félelmetes, hogy törpévé aszalódon», s úgy érzem, világra születnem is már eleve pimaszság volt, de hogy még mindig élek, sőt hivatalba Is bemegyek ráadásul, — ez már vétek. A kartárs összevonja a szemöldökét, szája szögletében fészket ver az Arktisz jege és én megint senkivé és semmivé lettem; én, aki még néhány pillanattal ezelőtt délceg és vidám léptekkel haladtam az élet kedvesnek tűnő országútján. Nincs országút, nincs mosoly és nem vagyok én. Én: ügyfél lettem. Egy létező lény, akinek egy egy korhadt, egy másodosztályú, egy ^ exportból visszamaradt mosoly sem $ jár. S Hogy a Centrum Áruházakban bevezették a mosolyt egy csekkért ^ — már ez egymagában igazolja jo- 'j gos aggodalmamat a hazai mosoly- * termés ügyében. De hát végtére Is, § egy egész ország több mint tízmillió § lakosa számára nem lehet csekket ^ gyártani, hogy mosolyogjunk egy- | másra! Most persze azt hiszik: ennek § sincs jobb dolga, mint ezernyi tennivalónk, gondunk-bajunk között az állandó vigyorgás! görcsöt számon kérni rajtunk... I Pedig hát; ezernyi gondunk, bajunk, meg még az ezernyi tennivalónk, ha nem is lesz könnyű, de könnyebb Igen tőle, ha igyekezünk úgy viselkedni egymással szemben, hogy embernek tekintjük azt, aki — ember. És mosolyogni csak az ember tud. Állítólag ez különbözteti meg az állatvilágtól. Pontosabban ez is. Mosolyt csekk nélkül. Mert azt lehet. De emberséget, ember nélkül, nem lehet elképzelni! I Miért szép? — a munkája A színművésznek Olgyay Magda, a miskolci Nemzeti Színház tagja: — Szerencsés vágyók. Nagyon sokszor találkoztam a szép érzésével. Egy-egy előadás alatt előfordul, hogy több ízben is eljutok egy pontra, mikor úgy érzem, maradéktalanul szép a pillanat, a szó, vagy a csend, ami a hangomat követte. Teljesnek érzem azt. amit adtam. Aztán ez elmúlik. És az a jó, hogy elmúlik. Üjra kezdeni, újra küszködni azért, hogy megint feljussak egy olyan szintre, amikor. —, .Kogy úgy mondjam — élő- tu9om állítani á szép érzését. A szépért való küzdelem maga iá szép. <— Mennyiben tartja önzésnek? Ügy értem, mennyiben saját maga miatt és mennyiben másokért alkotja meg azt a színvonalú munkát. — Természetes, hogy magamnak is jólesik, ha szépet alkotok. De igazi élményt akkor érzek, ha tudom, hogy a közönséggel is sikerült elhitetnem, hitelesen megteremtenem a szép pillanatot. — Gondol-e ilyenkor arra. hogy tulajdonképpen mo6t dolgozik? — Nem, erre még soha nem gondoltam. — A színész órákra, van mikor percekre teremti meg a szépet. Nem múló ez a szépség? — Ez a munkám. Folyamatosan, állandóan készülni ezekre a pillanatokra. Le- het-e az a munka részletei- ben csúnya, amelynek végsó célja a szó legszorosabb értelmében szépet produkálni. A gépkocsivezetőnek A mutató még mindig kilencven fölött rezeg, a kanyar ijesztő gyorsasággal közeledik. A hatalmas Csepel teherautó szinte rátapad az útra, a motor teljes fordulaton jár. Szekszárdi József arcáról meg lehetne mintázni a koncentrálás port. réját. Simán vesszük a kanyart. — Muszáj így rohanni? — Muszáj. Kísérleti kocsi. Kompresszoros. Sokszorosan megnöveli a kocsi teljesítményét. Hajtani kell. Azt próbáljuk, mit bír a kompresszor, érdemes-e általánosságban bevezetni. — Mennyivel szokott járni? — Kilencven-száz között, ahogy az út engedi. Van, amikor többel. — Kér cigarettát? — Kérek. Hihetetlen precíz, gyors mozdulattal gyújt rá. Most veszem észre, hogy beszélgetés közben rám sem figyelt. Az egész monstrumra, szinte rátapadnak az érzékszervei. — Mi a legfontosabb? Mit kell figyelni legjobban? — A motor hangját. A periférikus látás talán a legfontosabb. Mindent kell látnom, nemcsak ami a szemem előtt történik. No és a reflexek, az mindennél fontosabb. — Nem fél? — Mitől félnék? Nem szabad hibázni, figyelni kell; ennyi az egész. Nézze ezt a hatalmas platót — int hátra a fejével — úgy érzem, mintha a saját testem volna. Tudom a méreteit, tudom, hol férek el vele, hogy reagál, ha mozdul a lábam, kell ennél szebb érzés? Az orvosnak Dr. Freili Géza, a hatvani kórház sebészeti osztályának segédorvosa. — A sebész szeret operálni. A legnagyobb öröm, amikor már látom, hogy meg tudom szabadítani a beteget a szenvedést kiváltó októl. Kétségtelen, esztétikailag nem a legszebb látvány a műtét, sok hasműtét van nálunk. De meg kell mondanom valamit. Műtét közben mindentől elszakad az ember, még a beteg személyisége is háttérbe szorul, minden gondolatot elnyom, szinte fixa ideává erősödik a felfokozottan összpontosított tudatban a baj keresése. És mikor megtaláltam, befejeztem a műtétet, megnyugszom... a következő műtétig. — Mikor kezdődik el a műtétre való felkészülés? — Ha régen bent fekszik a beteg, mindennap látom, bizonyos lelki egymásra han- golódás következik be. Ilyenkor megkérem a főorvost, hogy hadd végezzem én a műtétet. — Mi az orvos szempontjából a legszebb pillanat? — Amikor látom, gyógyul a beteg. Elmondhatatlan érzés. Ha tegyük fel, hatványozottan több fizetést kapna, jobban végezné a munkáját? — Semmi pluszt nem jelentene a munkámban. Amikor dolgozom, azt sem tudom, mennyi a fizetésem, azt sem, mikor van fizetési nap. Van amikor perceken múlik egy élet, és ha sikerült megmentenem ... ! Ezt valaki vagy meg tudja fizetni saját magának egy szinte elsöprő erővel jelentkező sikerélménnyel, belső megelégedéssel, elrendeződéssel, vagy sehogy nem lehet megfizetni. Én nagyon jól meg vagyok fizetve. Egyébként ezernyolcszáz forint a fizetésen!. A traktorosnak Kocsai István olajos rongy- gval törli az ujjait, mielőtt kezet fognánk. — Nem tartja tisztátalannak ezt a munkát? — Hát ez vele jár. Megszoktam. Meg szeretem is. Ilyenkor, télen nagyon gondosan átnézek mindent a gépen, hogy tavasszal ne legyen vele hiba. — Milyen munkát végez a legszívesebben? — Van a termelőszövetkezetben ezer hold, aminek kitűnő talaja van. Abban olyan barázdát lehet szántani, mintha rajzolták volna. Szeretem, ha arra a területre kerülök. Olyankor aztán úgy vigyázok, hogy egy görbület se legyen a szántásban. Amikor megy a traktor, sokszor hátra fordulok és megnézem, ahogy egymásra lapul a föld. Nagyon szép nézni a földet, ahogy kiszalad az ekék alól és élére fordul. — Szántás közben gondol-e arra, hogv pénzért csinálja az egészet? — Ha sokat dolgozom és fáradt vagyok. Különben csak a munkámra figyelek. — Mit tart még szépnek a munkájában? — Azt, hogy egy nap sok minden előadódik. Volt olyan napom, amikor dolgoztam fűkaszával, utána rendsodróval, aztán elküldték tárcsázni, este pedig dinnyét kellett ^ fuvarozni Gyöngyösre. Éz nagyon érdekes. Belelendültem egy munkába, belejöttem a ritmusába, aztán át' kellett váltani a kezemnek, a lábamnak, és a szememnek négyszer egymás után. Ezt minden baj nélkül megcsinálni azt hiszem, nem kis dolog. • — El tudná képzelni hogy mást csináljon? — Nem választanék másik szakmát Talán meg se tudnám tanulni. Me« aztán nem is nagyon érdekel más. A fogatosnak Duplasoros, pnómgalléros, szürke kabátban áll a kocsi mellett Kovács András. Fején fekete, megkopott szőrű kucsma. — Melyik a kedvenc lova? — Ez — mutat a koeorrú. ormótlan testű, hidegvérű lóra. — Ügy hívják, hogy Vilma. — Zavartan elmosolyodik. — Tudom, hogy nem szabad embernevet adni nekik, de ezt annyira szeretem. Nyolc éve hajtom. Akkor került ide a tsz-be, mikor szopós csikó volt, én tanítottam kocsiba járni. Ennek a másiknak már nagyon meg van nyomorod va a lába. Most, ha megyek kukoricáért, a könnyebb utat fogom majd választani, hogy ne küszködjön annyit. — Szereti, amit csinál? — Persze, hogy szeretem. Odalép hozzám. — Tudja, én már vártam, hogy eljön hozzám egy Ilyen újságíró. — Miért? — kérdeztem meglepődve. — Mert hogy a Vilmának már hat csikója volt És úgy szerettem volna, ha kiteszik az újságba. Már csak egv van meg, a többit eladták külföldre. De ezt talán már megtartják, mert sok az öreg ló. Mindig kevesebbet tartanak belőlük. Kár. Bevezet az istállóba, megállunk három, éves csikó előtt. Rámutat az egyikre. — Látja, ez a Vilma utolsó csikója. » Megnézem a csikót, aztán oldalról ránézek Kovács András arcára. Nem veszi észre, a csákót figyeli. A szemében látom, hogy szép. Neki mindennél szebb a világon .,, Szigethy András Utóra — palás! Újabban nagyon gyakran olvassuk és halijuk a címül adott két szót. Egyik olvasónk éppen arra kíváncsi, hogy ugyanazt a tartalmat, fogalmat nevezi-e meg az idegen hangsor és magyar megfelelője. Ha igen, akkor szükség van-e arra, hogy mindkét szó nyelvi szerepet kapjon. A válaszunk nagyon egyértelműen az, hogy adott helyzetekben mindkét hangszerkezetre, szóra szükségünk lehet. Mindig a mondanivaló, a beszédhelyzet és a közlés célja dönti el, melyiket juttatjuk nyelvi szerephez. Ha gyorsan alakuló világunkban a valóban jelentke' ző, gyorsuló fejlődést és ta azzal kapcsolatos következményeket, összefüggéseket tudományos célú és jellegű információkban írjuk le, akkor az akceleráció hangsort helyezzük előtérbe. Nem véletlen pL, hogy az orvostudomány és pedagógia tudománya is oly gyakran él ezzel a hangsorral, és természetesnek tartjuk, ha szavunk Ilyen összefüggésben kap pL nyelvi szerepet: „Pedagógiai szempontból érdeklődésre tarthat számot az akceleráció szomatikus tünetei közül a nemi érés előbb- re tolódása”. Abban azonban igaza van levélírónknak, hogy a szülők számára rendezett összejöveteleken nem fogalmazott szerencsésen akkor az előadó, amikor ilyen mondattal informálta hallgatóit: „A szülőknek is számolniuk kell az akceleráció pedagógiai feltételével és következményeivel". Helyesebb lett volna arról beszélnie a megfelelő magyar kifejezések használatával, hogy a mai if jóság gyorsabban fejlődik, illetőleg, hogy nem maradhatunk közömbösek a mai ember és ifjúság fejlődésében észlelhető gyorsulás jeleivel szemben. Ma mér szinte divatos kifejezéssé vált e gyorsuló Idő jelzős szerkezet. Szerencsés ez a kifejezés éppen azért, mert a gyorsuló magyar hangsorra bízta megalkotója az akceleráciás Idegen szó jelentéstartalmának közvetítését Különben a gyorsuló és a gyorsulás szavak új jelentéstartalma mögött meghúzódó problémákkal valóban számolnunk kell, de tartsunk mértéket mind az akceleráció, mind magyar magfelelője, a gyorsulás szavak használatában. Semmiképpen sem szerencsés pl., hogy a testi fejlődésben elmaradt gyermekek, ifjak problémájával kapcsolatban ilyen nyelvi szó- képletek jelentkezzenek: „A testileg nem akcelerált Ifjak között találhatók szellemileg, erkölcsileg nagy teljesít- ményképességűek is”. Bár divatosak a címül adott szavak, nem biztos, hogy mindig szükség van rájuk, s az sem biztos, hogy ha sokszor élünk velük, nagyon korszerű műveltségünkről kap a beszélőtárs jelzéseket bizonyító példákat. Dr. Bake« József A hóember visszatért.., (MTI foto — Keleti Sva íelv.) Megelégedetten dörzsöltem össze a kezem, amint a Statisztikai Hivatal közelmúlti jelentését olvastam: ezer férfire ezerhatvanhét nő jut Magyarországon. Más szóval, egyszerűbben szólva, több a nő, mint a férfi, s a gazdasági mechanizmus nevelte lelkem ebből könnyedén kiszámolta a piaci lehetőségeket: ha kevesebb a férfi, nagyobb iránta a kereslet. Tehát irántam is. Miután férfi vagyok. Különösen akkor szeretem, ha tudom, hogy férfi vagyok, amikor kellemes statisztikát olvasok. Egy ilyen statisztika, ha eltűnődik rajta az crud er, kellernd benyom.:: ,.mi kelt.< hormonjaiban, egy bizonyos és jogos öntelisiget is okoz, mert jó érzés keresett férfi lenni. Érzem, amint mint „ezer férfi” megyek az utcán és „plusz hatvanhét" női szempár figyel engem a már amúgy is figyelő ezer női szempáron túl, néznek, egymástól irigyelnek, s egymás lakkozott karmai közül kapkodnának el, ha nem szégyellnék magukat, ha nem volna olyan feszes, mondhatni prűd az erkölcs nálunk, mint amilyen közismerten az. Szeretek ezer férfi lenni ezerhatvanhét nő között! Idáig jutottam el a töprengésben, amikor görcsös rémület fogott el: számolni kezdtem. Sőt: osztani. Ezer férfi és ezer ?. >, eddig stimmel: minden férfire jut egy nő. Olyan, amilyen. Feleség, szerető, kedves, más felesége, más volt szeretője, mindegy, — egy az egyhez. Eddig az égvilágon semmi probléma. De a 67 női Es az ezer férfi! Hogyan jut ez a hatvanhét másnembéli az én ezer én- nembélimre? Hogyan lehet hatvanhét fekete, vörös, szőke, vagy éppen gesztenyehajú, sovány, teltkarcsú, vagy molett nőt, leányt, avagy asszonyt elosztani? Micsoda borzalmas fantázia, micsoda perverz bűnöző, gyilkos hajlam kell ahhoz, hogy ezt a 67 nőt ezer felé ossza, hogy egyetlen ezer férfi se sértődjék meg, s az ezer férfin belül egyetlen még olyan nyim-nyám alak se panaszkodjék —, hogy neki nem jutott a 67 nőből. Mert jutnia kell! Nálunk demokrácia van, egyenlőség van, jogok vannak, ami jár, az jár.., Ha a statisztika szerint ezerhatvanhét nő „jut”, akkor ennek a való életben is így kell lennie r'c tételezzük fel, hogy győz a gyilkos szemlélet, akkor is, melyik része jut? Mert az sem közömbös. Az eddigi éneim során szerzett nem kevés, de alapos tapasztalataim szerint van azért különbség, ha egy férfinek egy nőből mondjuk például csak a kisujja jut, vagy mondjuk a... Nem, mindenki beláthatja, hogy lényegbe vágó különbségek foroghatnak itt fenn... A helyzet tehát most az, hogy hazánkban ezer férfire ezerhatvanhét nő jut és nem tudunk majd mit kezdeni a felesleges 67 nővel! Rágondolni is rémes. Egységben az erő: vállaljam el őket mind önmagam? Volna is erre egy elképzelésem. Ügy kell majd tennem, mint a mesebeli basa, aki úgy választotta ki aznapi kedvesét, hogy elé ejtette finom tapintattal kendőjét. Hm, de hol van nekem hatvanhét kendőm? Ámbár, ha csak a kendőn múlna.... (egri) lm febnUr 14* mán»»
