Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

7 £gy hét Q világpolitikában Xtizaliodó újévi nyilatkozatok — Vihar az »ellopott hajók kÓrül — ÍJJ arab tanácskozás januárban Agnew és a plasztikbombák Az idén nem egyszerűen „őrségváltás” volt az óév és az újesztendő között, hanem Szilveszterkor véget értek a hatvanas évek és újévkor megkezdődött a hetvenes évek időszaka. A kormány- férfiak újévi nyilatkozatai is tükrözik ezt, amennyiben át- tekintőbbnek és ünnepélye­sebbek mint egyébként a szo­kásos. A nyilatkozatok alap­tónusa természetesen a biza­kodás, hogy 1970 az újabb tárgyalások éve lesz, s hogy ami az idén történik majd azzal is közelebb kerül a vi­lág a tartós békés egymás mellett éléshez^ A* újévi fegyvemyngvás után azonban a B—52-es amerikai bombázók azon­nal megkezdték újabb pusztító bomba terheik lezúdítás&t Dél-Vietnam- ban, s ezzel az amerikai kormány­zat félreérthetetlenül jelezte, hogy változatlanul folytatni kívánja a vietnami vérontást Az arab—izraeli fegyverszü­neti vonalak mentén is tűz- párbajok zajlottak le. Foly­tatódott Nigériában is a vé­res polgárháború. De érkeztek reménykeltőbb hírek is, melyek a tárgyalá­sok folytatásának irányába mutatnak. rétiteken visszaérkezett Kuznyeeov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes Pekingbe, s hamarosan megkezdik a szovjet—kínai tárgyalások újabb menetét Az év utolsó napjaiban kereste fel Smith, — aki a helsinki tárgyaláso­kon az amerikai küldöttséget vezette, — Nixon elnököt, hogy a Fehér Házban szemé­lyesen beszámoljon neki ta­pasztalatairól. Smith derűlátással be­szélt a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokról. Azt mondotta, hogy a meg­beszélések most befejező­dött helsinki szakasza „ko­moly előtanulmány volt.” A szovjet—amerikai tárgyalá­sok a hadászati | fegyverek csökkentéséről az idén ta­vasszal folytatódnak Bécsben. Nagy botrányt kavart fel Párizsban az úgynevezett „Cherbourg! hajók” ügye ép­pen az ó- és újév „staféta- váltásának” napjaiban. A kérdéses hajókat Izrael ren­delte a francia kormánytól, de leszállítani azokat már nem lehetett, mivel időköz­ben még De Gaulle elnöksé­ge idején, tilalmat mondtak ki minden francia fegyver­es hadianyag Izraelbe való szállítására. Amikor Pompi­dou személyében új elnököt kapott Franciaország, a tilal­mat fenntartották. Bár az igazsághoz tartozik, Pompi­dou a közelmúltban már úgy nyilakozott, hogy „szelektí­vebbé” teszi ezt a tilalmat. Amikor híre ment, hogy ka­rácsony éjszakáján öt, Cherbourgban horgonyzó, rakétakilövésre is alkalmas gyorsnaszád „megszökött” s fedélzetén izraeli legénység­gel útban van Haifa, izraeli kikötő felé, a világsajtó nagy résre emlékeztetett Pompidou kijelentésére. Lehetetlennek látták, hogy ne a francia kor­mány tudtával történjék az embargó kijátszása. Annál is inkább, mivel a pa­namai cég, mely a hajókat megvette izraeli tőkeérdekelt­ségű, s erről könnyűszerrel meg lehetett volna győződni. A lapok egyrésze azt is meg­írta, hogy korábban két ha­sonló típusú hajó már szin­tén nyomtalanul „eltűnt” Cherbourg kikötőjéből... A francia kormány azon­ban, ha eredetileg „nem is volt szándékában észrevenni” az öt hajó eltűnését, a bot­rány kirobbanása miatt ma­gát elhatárolni kényszerült a történtektől. Annál is in­kább, mivel a francia diplo­mácia jelenleg nagyszabású játszmát folytat a Közel- Keleten, az egykori francia pozíciók legalább • részben történő helyreállítására. S a francia nagytőke üz­letkötéseihez arra van szükség, hogy Párizsnak jó kapcsolatai legyenek az arab világ országai­val. Pompidou kormányzata ezért kiutasította Mordehaj Limon admirálist, a Párizsban mű­ködő izraeli fegyvervásárlási misszió vezetőjét Ugyancsak „megtorló intézkedésként” felfüggesztették tisztségéből Cazelles tábornokot, a had­ügyminisztérium főtitkárát és Louis Donte mérnök-tábor­nokot, az ügyben illetékes tárcaközi bizottság vezetőjét Ezek az intézkedések láthatóan a legtöbb arab kormányt elégi étellel töl­tik el. Kérdés azonban, hogy nem merülnek-e fel ezután is olyan tények, adatok, melyek kétségessé teszik a francia kormány annyit hangozta­tott „jóhiszeműségét” az ügyben? Fontos közel-keleti fejle­mény volt a héten három arab ország — az EAK, Li­bia és Szudán — legfelsőbb vezetőinek Tripoli értekezle­te. Ez a tanácskozás, melyet a világsajtó „kiscsúcs” néven emlegetett az arab világ va­lamennyi államának rabat-i legmagasabb szintű értekez­lete után jött létre. Nasszer, El Khadafi és Numeiri azért ültek le a tárgyalóasztalhoz, mert nyilvánvalóvá vált előttük éppen Rabat tanul­ságaként: az imperialistacllenes po­litikát folytató arab or­szágoknak növelniük kell együttműködésüket. E felismerés nyomán jött lét­re a tripoli megállapodás, amely kimondja, hogy az EAK. Líbia és Szudán veze­tői legalább 4 havonta leg­magasabb szintű megbeszé­lésre ülnek össze, hogy ösz- szehangolják országaik poli­tikáját A „kiscsúcs” abban is megegyezett, hogy a há­rom országban külön bizott­ságokat is felállítanak a kö­zös akciók kidolgozására. Az elképzelés nyilvánvalóan az, hogy a Trlpoílban megalakult csoporthoz a jövőben más antiimperialista politikát folytató arab országok is csatlakoznak. eoH. ÜJ DELHI (UPT): Egy 45 éves vallásos szikh: Szangat Szingh, pénteken ar­ra a halotti máglyára vetette magát, amelyen lelkipászto­rának és példaképének holt­testét hamvasztották. Valaki a tűzhöz rohant és megpró­bálta leemelni az öngyilkost a máglyáról, de Szangat Szingh görcsösen megragad­1970. január 4., vasárnap ta az egyik fahasábot és többszáz ember szeme láttára elégett. SAIGON (UPI): Nguyen Van Thieu, a Sai­gont rezsim elnöke, szomba­ton aláírta a Nyugat-Német- országgal kötött segélyegyaz- ményt, amelynek értelmében Bonn 20 millió márkát ad Dél-Vietnamnak. A dél-vietnami kormány ,.I. • - • s 7 ':cnagyobb * agy .,vágóhíd” építésére for­dítják. A Trlpoílban meghirde­tett együttműködési po­litika, érdeklődést kelt máshol is. Erre mutat rá az EAK szó­vivőjének legújabb bejelen­tése: már 1970 januárjában megrendezik az EAK, Jordá­nia, Szíria, Szudán, Líbia, Irak és a Palesztinái Felsza- baditási Front közös tanács­kozását. Amerika-ellenes tüntetők tömegei és robbanó plasztik­bombák figyelmeztették a délkelet-ázsiai körútra in­dult Agnew amerikai elnököt, hogy Washington politikája, — melyet oly teljes mellel támogat — mennyire nép­szerűtlen. Néhány plasztik­bomba kocsija közelében rob­bant fel ugyan, de az alelnök és kísérete nem sérült meg. Mindez a Fülöp-szigete- ken történt, s baljós elő­jele volt az alelnöki lá­togatássorozatnak. A Fehér Ház egyszerre több célt is követ ezzel a köruta­zással. Egyrészt Agnew a helyszínen próbálja megma­gyarázni Washington délke­let-ázsiai szövetségeseinek, hogy mit is ért a Fehér Ház a háború vietnamizálása alatt, másrészt erősíteni kí­vánja a Washington-barát rendszerek helyzetét. Az uta­zás további célja, hogy „he­lyi élményanyagot” gyűjtsön, mellyel propagandahadjára­tot indíthat majd visszatéré­se után a Fehér Ház vietna­mi politikájának támogatá­sára. Sok kommentátor már az utazás elején bizonyosra veszi, hogy Agnew útipogy- gyászában szinte ott van az előre megírt beszámoló arról, hogy „mint növekszik a saigoni rendszer tekintélye”, s hogy „mily nagy eredmé­nyeket ért el az amerikai po­litika.” A kommentátorok többsége azonban kétli, hogy a tényekkel annyira ellenté­tes Agnew-£éle optimizmus­nak sikerülne leszerelnie a háború folytatását bíráló amerikai közleményt (s. n.) Leköszönt a brazzaville-i katonai kormány Alfred Raoul őrnagy, braz­zaville-i miniszterelnök, péntek este a maga és kor­mánya nevében benyújtotta lemondását Marien Ngouabi államelnöknek — közölte a brazzaville-i rádió. A katonai kormány lekö­szönése összhangban áll az­zal az újévi bejelentéssel, hogy „Kongói Munkáspárt" néven kormánypártot ala­kítanak és az ország nevét „Kongói Népi Köztánsaság”- gá változtatják. Az UPI hírügynökség je­lentése szerint a párt köz­ponti bizottságának elnöke és az új államtanács elnöke Ngouabi lesz. Az államtanács megalakulásáig Ngouabi rendeleti úton kormányoz, majd Raoul őrnagy a párt központi bizottságának má­sodtitkára, valamint az ál­lamtanács alelnöke lesz. Az izraeli küiügym iniszter éles bírálata a francia közel-keleti politika ellen TEI-AVIV: Abba Eban izraeli külügy­miniszter szombaton az iz­raeli rádiónak nyilatkozott. Kijelentette, hogy a hajók ügye minden bizonnyal gá­tolja majd az izraeli—fran­cia párbeszédet, amely amúgyis igen lassan haladt. \ A nyilatkozatot követően vitára került sor a francia— izraeli kapcsolatokról. Az egyik újságíró azt a vélemé­nyét fejezte ki, ezentúl sem­mi esélye sincs annak, hogy Franciaország feloldja az öt­ven Mirage-típusú repülő­gépek embargóját. Ilyen kö­rülmények között — fűzte hozzá — helyesebb, ha „visz- szavesszük a pénzt, amit már befizettünk, amit egyébként a franciák ajánlanak, továb­bá ha a párizsi izraeli nagy- követség egész vezető sze­mélyzetét leváltjuk és ha azt javasoljuk, hogy Franciaor­szág fennálló kapcsolatainkat a nullpontról kezdjük újra.” Az izraeli külügyminiszter rádiónyilatkozatban élesen bírálta Franciaország közel- keleti politikáját, amely — szerinte — „nem mozdította elő a békét”. Rejtélyes lud.Cl „..Í.ííiás a HSzet-Xeletre CHERBOURG: Szombaton Londonból jö­vet, horgonyt vetett a cher- bourgi kikötőben a Ramadan nevű 5700 tonnás pakisztáni — más verziók szerint iraki — teherhajó. Az AP és az UPI hírügynökség állítása szerint a dokkokban nyom­ban megkezdték kétszáz ton­na rakomány állítólag lő­szer, — behajózását Trak számára. Az amerikai hírügynöksé­gek arról tájékoztatnak, hogy rakodás után a „Ramadan” az arab öbölben fekvő Bas- rába folytatja útját. A közel-keleti fegyverszál­lítási embargó csak Izraelre és az 1967-es villámháború- ban közvetlenül részt vett arab országokra vonatkozik, Irakra tehát nem. Hét hó­nappal a „hatnapos háború után” Franciaország szerző­dést kötött Irakkal bizonyos hadianyagok leszállítására. (UPI) A gépkocsik ára is«.« Folytatódik a drágulás Franciaországban, a közle­kedési, szállítási díjszabás és egyes postai tarifák feleme­lése, valamint az acél árá­nak bejelentett 9 százalékos drágulása után a francia autógyárak jelentették be, hogy 3 százalékkal növelik a francia gyártmányú gép­kocsik belföldi eladási órát. Kinevezések a Jugoszláv Néphadseregben BELGRAD: Joszip Broz Tito marsall, a jugoszláv fegyveres erők főparancsnoka Milos Su- monja vezérezredest, a Ju­goszláv Néphadsereg eddigi vezérkari főnökét a nemzet­védelmi miniszter első he­lyettesévé nevezte ki. Az új jugoszláv vezérkari főnök Viktor Bubanj, a légierők vezérezredese, a jugoszláv légierők eddigi parancsnoka lett A Jugoszláv nemzetvédel­mi minisztériumban eddig nem volt első miniszterhe­lyettesei beosztás. Nikola Ljubicsics vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter­nek négy általános helyet­tese és két szakhelyettese volt (a légierők, illetve a haditengerészet parancsno­ka). Mind Dumonja, mind Bu­banj vezérezredes 51 éves, s mindketten 1941-től felelős parancsnoki tisztségeket töl­töttek be a jugoszláv par­tizánmozgalomban, majd a hadseregben. Sumonja vezérezredes a felszabadulás után Moszk­vában elvégezte a Frunze Katonai Akadémiát s mi­előtt a vezérkar főnöke lett, többek között hadseregpa­rancsnok, a vezérkari főnök­ség osztályvezetője, a fegy­veres erők főparancsnoka kabinetirodájának főnöke és a szpliti katonai körzet pa­rancsnoka volt. Bubanj ve­zérezredes a Szovjetunió­ban, majd Belgrádban vé­gezte el a légierők katonai akadémiáját. 1965 óta töl­tötte be a légierők parancs­noki tisztét, s volt egyben nemzetvédelmi miniszterhe­lyettes is. (MTI) 25 éves a népi rendőrség A magyar nép történél- " mének egyik kiemel­kedő eseményére készül: az ország felszabadulásának 25. évfordulójára, A negyedszázad alatt meg­tett útra visszatekintve fel­idéződnek a politikai hata­lom megszerzéséért vívott harcok emlékei. Az elért sikereket nem ho­mdlyosítják el a hibás poli­tikai koncepciók sem, ame­lyek — egyéb okok mellett — az ellenforradalmi láza­dáshoz vezettek. A szovjet nép segítségével levert ellen- forradalom után a Magyar Szocialista Munkáspárt mü­gét tömörülve rövid idő alatt felülkerekedtek a szocializ­mushoz hű erők. Az eltelt másfél évtized újabb politi­kai, társadalmi és gazdasá­gi eredményekről tesz tanú­bizonyságot Heves megye 25 éves fej­lődése is ezeket tükrözi. A harc részesei voltak 1945. január 4-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány elrendelé­sétől kezdve az új demokra­tikus rendőrségünk tagjai is. Amikor felidézzük e testület 25 év alatt megtett útját, az­zal a céllal tesszük, hogy az elért sikerekből újabb erőt merítsünk a további küzdel­mekhez, és tapasztalatokat szerezzünk a kudarcokból. A felszabadult városokban és községekben harcedzett kommunisták, haladó gon­dolkodású személyek meg­indították a normális élet megteremtéséért a harcot. Megalakították a rendfenn­tartó szerveket, melyek a legkülönbözőbb elnevezése­it kapták. Ezek parancsno­ii többségben kommunis- ;ák voltak. • Megyénkben 1945, őszére kialakultak a rendőrbiztos­ságok, a járási és városi ka­pitányságok, majd a várme­gyei rendőr-főkapitányság is. Ez időben legfontosabb fel­adatuk volt a háborús és népellenes bűnösök felkuta­tása, internálása, átadasa a népbíróságoknak. I^lindezek mellett harcol- ni kellett a reakció erőivel szemben, amely kü­lönösen Gyöngyös város és járás területén igyekezett romboló munkát végezni 1945. április 10-én gyilkos merénylet áldozata lett több szovjet tiszt, valamint Kórós Pál, az MKP gyöngyöspatai titkára. Ugyanakkor merényletet kíséreltek meg a nagyrédei kommunista községi bíró, a gyöngyösi városi párttitkár és rendőrkapitány ellen. Szerveink 63 tagú földalatti fasiszta szervezetet lepleztek le, akik előzetes letartózta­tásba kerültek. Biztosítani kellett a föld­osztás zavartalan lebonyolí­tását, áldozatos, szívós harcot kellett vívni a fasiszta hor­dák által kiszabadított bűnö­zök ellen, akik felfegyverkez­ve, bandákba tömörülve fosz­togatták a lakosságot, rablá­sokat, gyilkosságokat követ­tek el. Jelentős feladat volt a spekuláció, az üzérkedés el­leni harc. A Heves megyei körzeti szemlélő 1947. már­ciusi jelentése szerint 126 árdrágítóval szemben indí­tottak eljárást. A munkát nehezítette — különösen az inflációs idő­szakban —, hogy az egész rendőrség súlyos anyagi gon­dokkal küzdött Előfordult hogy a rendőrség tagjai nem kaptak fizetést A Magyar Kommunista ” Párt azonban minden erejével igyekezett segítsé­get nyújtani a demokratikus rendőrségnek. Olyan elvtár­sakat küldött a rendőrség megerősítésére, akik áldo­zattal, példamutatóan vállal­ták a nehézségeket A sok nehézség, a koalíciós kor­mányzásból adódó villongá­sok, a reakció erőinek állan­dó támadása közben is helyt­állt Heves megye népi de­mokratikus rendőrsége, biztos támasza volt a Magyar Kommunista Párt országépí- td politikájának. A kommunista pártnak ko­moly harcot kellett vívnia az 1946. évi rendőri átszer­vezés idején, amikor tömege­sen bocsátottak el kommu­nista rendőröket különböző jogcímek alapján. Nem kis gondot okozott a pártnak a vallásos ideológia, a klérus befolyása, a sz.okás hatalma sem. Az ideológiai harc mellett szembe kellett nézni a rendőrségen belül mutatkozó objtktív nehéz­ségekkel is, mine például a luknzat hiányosságai, a ke . és fizu és, a rossz közellátás, a pártharcok miatti ellentétek. Fokozta a nehézségeket a non kellő iskolázottság, a nem mindig a hivatás ma­gaslatán álló emberekkel va­ló foglalkozás. A két munkáspárt egyesü­lése megteremtette a prole­tárdiktatúra győzelmének a feltételeit. Alkotmányunk megterem­tése, a tanácsrendszer létre­hozása mind a párt helyes politikáját tükrözi. A " politikai, társadalmi és gazdasági tényezők meg­határozták a rendőrség te­vékenységet. Alapvetően megváltozott a bűnözés ar­culata. Kevesebb volt az el­lenség nyílt támadása a szo­cialista építőmunkával szem­ben, ugyanakkor növekedett a földalatti szervezkedések száma. Sokan és sokfélekép­pen készülődtek az esetleges ellenforradalmi változásra. Szerveink több ilyen szervez­kedést lepleztek le, melyek során több ezer lőszer, kü­lönböző fegyverek kerültek birtokunkba. A szervezkedők a „kommunistákkal való le­számolásra” készültek. A szocialista ipar, kereske­delem uralkodóvá válása, a mezőgazdasági szövetkezetek fejlődése, a bevezetett terv- gazdálkodás új feladatok elé állították a rendőrséget. Je­lentősen elszaporodtak a nép­gazdaság rendjét sértő bűn­tettek. Ezt mutatja, hoey például 1948-ban 570, 1955­ben 598 esetben rendeltek el nyomozást ilyen bűntettek­ben. Kiemelkedő helyet foglal­tak el az élet elleni büntet­tek, a betörések, lopások, kü­lönösen a zsebtolvajlások és a vásári lopások, borrejtege­tések, fával és jószággal tör­ténő üzérkedések, arany- és dollárrejtegetések. A z állomány politikai és szakmai iskolázottsága egyre inkább lehetővé tette a bűntettek megelőzését, s azok gyors felderítését, a bűnözés okainak, tendenciáinak elem­zését. Az 1952-ben bevezetett te­rületfelelősi szolgálat köze­lebb hozta a dolgozó tömege­ket a rendőrséghez, tömeg­kapcsolatunkat új alapokra helyezte. A helyi nárt- és ta­nácsi szervek támogatását érezték szerveink. A közlekedés gyors fejlő­dése megkövetelte, hogy a közlekedési rendőrség mun­káját az élet diktálta köve­telményekhez igazítsuk. A* Igazgatásrendészet feladta*

Next

/
Oldalképek
Tartalom