Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-23 / 19. szám
Rjtklfr KOSSUTH 8.30 Nóták. 9.00 Egy különös vadászát. 9.10 Zenekari muzsika. 10.05 Miért szép? 10.35 Áriák. 11.00 Iskolarádiő. 11.35 Édes anyanyelvűnk. 11.40 Fúvóspolkák. 13.30 Ki nyer ma? 13.30 Tánczene. 13.15 Verbunkosok. 13.45 Riport. 11.00 A Gyermekrádíó műsora. 14.25 A spanyol dráma. 15.10 Népdalabum. 15.35 Versek. 15.40 Beszélgetés. 10-50 Falusi délután. 17.30 Schumann: IV. szimlónia. 17.40 Mtkrofőrum. 18.01 Operettrészletek. 18.15 Egy rádiós naplójából. 19.35 Népdalcsokor. 19-56 Pódium 70 — New Vodk. 0.10 Bach: Francia szvit. PETŐFI S.OS Mozart-művek. 9.00 Ezeregy délelőtt. 9.40 Óvodások műsora. 11.47 Elbeszélés. 12.00 Zenekari muzsika 13.03 Versek. 13.23 Kórusmflvek. Mindenki kedvére kettőtől — hatig... 18.10 A világ országútjain. 19.00 Donizetti: Eammermoorl Lucia. 3 felv. opera. 21.45 Az. ellenszinódus? 22.00 Könnyűzene. 23.20 Láttuk, hallottuk. 32.40 Régi magyar operettekből. 23.15 Szimf. zene. MAGYAR 8.05 Iskola-tv. 17.95 Hírek. iá.00 Az ember élete. 18.20 Tájak, városok, emberek. 18.50 Esti mese. 19.00 A Tv politikai tanfolyama. 19.30 Madridi fesztivál. 20.00 Tv-hiradó. 20.20 Fekete, fehér — igen, nem? 22.00 Tv-híradó. 22.10 Vezényel: Kari Böhm. POZSONYI 11.20 Zenés koktél. 16.50 Fúvószehe. 17.25 Kosioe—Slovan Bratislava I. o. jégkorong-mérk. 19.45 és 22.25 Tv-hlradó. 20.50 Negyed volt és fél les*. (Filmvígjáték.) m i_ ..... ■»— T \ Fi In* I EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások liezdete: fél 6 es 8 órak )r. Fehér farkasok GYÖNGYÖSI PUSKIN: isten hozta őrnagy úr GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Egy őrült éjszaka HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Lanfieri kolónia FELNEMET: Titokzatos szerzetes FÜZESABONY: Nagy korallzátony HEVES: A hálál 50 órája (Dupla hely árral!) PET ÉRV ÁS ARA: Budapesti tavasz (Évfordulós filmhetek) <vW Egerben, délután 5 órakor: JANOS VITÉZ (Jegyek nem válthatók) Elnöki fogadónap Ma délelőtt 9 órától 12 óráig hivatali helyiségében dr. Pápay Gyula a Heves megyei tanács vb titkára tart fogadónapot. ÜGYEIÉT Egerben: 19 órától szombat reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is* ÜZEMET VIETNAMBÓL Or cs A Központi Sajtószolgálat megbízásából Jenkei János, a Komárom megyei Dolgozók Lapja rovatvezetője néhány hetet Vietnamban töltött. Ütibeszámoló-sorozatá- ban felvillantja a harcoló Vietnam életének mindennapjait. A Hanoiba érkezés utón a hirtelen halmoeódó benyomások nem csupán rácsodál- k ozásra kényszerítetteik, -— ami egyébként minden távolról érkezőt elér ebben a különös szép országban. — hanem némileg eltöltött az aggodalom is. Vajon annyi útirajz, beszámoló után hogyan lehet új oldalról, más módon megközelíteni a Vietnammal való találkozást? Az első óráik élményei közül például a Vörös folyón átívelő híd — lassan már konvencionális kép, jelkép — így aztán kimarad az úti élményem leírásából. Hasonlóképpen mit is mondhatnék a Ba Dinh téri panorámáról, ahol a nagyszabású gyűléseket rendezik, s ahol Ho Si Minh elvtársat búcsúztatták nemrég a zokogó tömegek? A Visszaadott Kard Tava, s a főváros sóik más szép, zölddel övezett kisebb-naigyobb víztükre éppúgy csak számomra jelentett felfedezést, mint ahogy a 11. századi „egylábú pagoda” különleges építménye is. Maradnak tehát a hétköznapi benyomások. A Thong Nhat szállodában abban az időszakban nagy volt a nemzetközi forgalom. Ezt némelyek azzal hozták összefüggésbe, hogy az időjárási viszonyok ekkortájt a legehiselhetőbbek az európai ember számára Hogy mit jelent ez. csupán néhány apró, jellemző mozzanatot hadd említsek. A hőmérő higanyszála huszonöt- huszonnyolc Celsius föle körül mozgott. Ehhez megérkezésem napján — azzal fogadtak, remek idő van — hetvenöt százalékos páratartalom járult A trópus tehát igénybe veszi a szervezetet, de a január-februári hűvöspárás időszakról ott is úgy beszélnek, hogy akkor „csúnya az idő”. A páradús, meleg levegő már megérkezésem napján kikezdte villanyborotvám fémes részeit — kénytelen voltam a hagyományos eljáráshoz visszatérni. Ettől függetlenül nem nehéz a klimatikus viszonyokhoz alkalmazkodni: háromnégy nap múltán már el is feledkeztem a sízokatlan éghajlatról. A nagy forgalomban a Thong Nhat-ban egyaránt találkoztam és összeismerkedtem szovjet orvossal, román műfordítóval, lengyel matrózzal és másokkal. A szállodától pár háznyira estéről estére nagy tömeg hullámzik: a vietnami emberek is vágynak a szórakozásra. kikapcsolódásra, s ez a filmszínház soha nem panaszkodhat a „közönség érdektelenségéről”. Noha a címfeliratokat nem tudtam lefordítani, sok filmre a hatalmas plakátkép alapján is rá lehet ismerni. Így a többi közt éppen abban az időben vetítették az Ernst Thäl- mannrói szóló életrajzi filmet. Sok szórakozási lehetőség egyébként nincs a fővárosban, ami. — ha a mai vietnami helyzetet is értjük — könnyen megmagyarázható: nem, az a legfőbb gond, mivei töltsék szabad idejűiket a dolgozók. A munka utáni pihenést, kikapcsolódást jelenti például az esti séta, kettesben, a Hoan-kiem tó partján. Itt az egykor gyakran használt betonóvóhelyek meEett most a pádhoz támasztják a kerékpárt, s csak a tó vízében tükröződő utcai fények rajzolják ki az összehajtó párok sziluettjeit. A város központjában szabadtéri kiállítás látható, ahol a többi között felnagyított fényképek, fegyverek, roncsdarabok s más szemléletes dokumentumok idézik emlékezetünkbe Hanoi védelmének nem csupán az idegek feszitettségével. hanem a hősi helytállás példáival is teli időszakát. Ehhez a kiállításhoz közvetlenül kapcsolódott a hadsereg múzeumában kapott tájékoztatás — a Dien Bien Fhu-i csata hatalmas terepasztal felvillanó fényei által válik igazán szemléletessé —, s az a do(kumentumfilm-ve- títés, amelyre perui és algériai kollégámmal együtt hívtak meg. A kulturális kapcsolatok bizottsága épületében, a vetítőteremben, az elmaradhatatlan keserű, erős tea és a markáns cigaretta mellett kezdett orosz nyelvű magyarázatba To Tuong elvtárs. aki egyébként mindvégig szívélyesen odaadóan segített tervezett útiprogramom megvalósításában. Néhány perc elteltével azonban már csak a legszükségesebb kommentálásra szorítkozott, hiszen „A Ben Hai partján” a „Me sziget” és a „Hanoi egy napja” című kisfilmek önmagukért beszéltek. Ez utóbbi különösen nagy hatással volt ránk, vendégekre. Érthetően: hiszen az épületből kilépve, a gyalogosok és kerékpárosok nyüzsgő rengetegét látva — még mindig kísértett bennünket a szirénák hangja, a repülők sűrítése a vietnami főváros felett ... A kerékpár — az országban mindenfelé ezt tapasztalja az ember — a legközkeletűbb jármű. A rendszámmal ellátott kerékpár csomagtartójára mozgás közben ugranak fel a fehér blúzos. selymes-fekete, hosz- szú nadrágot viselő lányok, legtöbbjük a jellegzetesen csúcsos, minden szélrezzenésre mozduló, könnyű kalapban. Ugyanazzal a kecses könnyedséggel ugranak le, lépnek hátra — mosolyogva —, ha már közvetlen közelről rájukdudál egy-egy gépkocsi. A közeli utcasarkon, heves dámacsata folyik — a kibi- oek nagy karéjában. Esti szieszta a kapualjban: a család kis székeken, gyér fényű lámpa mellett teát szürcsölget. Odébb néhány gyerek a járdán téndelve-guggolva egy faldarabbal „rajzversenyt” rendez. Hanoi békés estéje ez. A szállodai szoba erkélyén levegősök. Ám, mint azután. Is mindennap minden este, a közeli bank toronyforma tetején ott látom az őrszemet: a főváros nyugalmát vigyázza. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nyugalmára sok-sök szempár vigyáz mindenfelé; hisz robot kémrepülőgépek nemegyszer érkeznek még ma is az ország légi terébe: az ördög és a Pentagon nem alszik. Jenkei János (Következik: Kő és antracit) T«# a velencei halásstanyán Py : wwffIr*' 0 nős emberek tovább élnek „Ha magadban élsz, hamarabb kell meghalnod.” Legalább is erre vallanak a különböző statisztikák. A legutóbbi ilyen statisztikát dr. Rudolf Leutner készítette. A múlt év elhalálozási számadatai tanulmányozása után azt a következtetést vonta le, hogy a nős férfiak négy évvel élnek tovább, mint az agglegények. Dr. Leutner állítását a következőkkel támasztja alá: Az üzemi és közlekedési balesetek áldozatai között többségben vannak a nőtlen férfiak, ezek azok, akiknek több lehetőségük van esténként lumpolni, kirúgni a hámból. Másnap azután fáradtak, macskajajosak és figyelmetlenebbek. Az USÁ-ban egy nős öngyilkosságra öt nőtlen öngyilkos jut. A nőtlen férfiak közül hatszor annyi esik gyilkosság áldozatául, mint a nősök közül. A szociológusok azt gyanítják, hogy ez azért van így, mivel az a férfi, akinek nincs felesége és családja, természetszerűen sokkal életuntabb mint egy családapa. Érdekes az a tény is, hogy az Egyesült Államokban 100 százéves ember közül 98 nős és a nőtlenek között nagyon idős embereket ritkán lehet találni. Düsseldorfban működik a Nőtlenek Nemzetközi Klubja, amely szabályos időközönként tart összejöveteleket A klub tagjai kölcsönösen jótanácsokkal látják el egymást. Bár vastag jégréteg fedi a Velencei tavat, az élet mégsem állt meg a Törekvés Halászati Szövetkezetben. Most van oa ideje a lékhalászatnak. Különösen érdekessé teszi munkájukat az a tény, hogy „hálóra érett” az 1966-ban betelepített ázsiai halfajta, az AMÜR. Bár az olvadás és a ködös időjárás nehezíti munkájukat, az első majdnem 10 kilós példányok már hálóba kerültek. A gyorsan fejlődő nagytestű, ízletes húsú amurból az idén 100—120 mázsái szeretnének kifogni a szövetkezet halászai. Képünkön egy 9 kilogrammos amúrt emel a kosárba Moharos László halász. (MTI foto — Jászai Csaba felv.) 60000 forintos asztalterítő Az első aláírásokat családtagoktól, ismerősöktől kérte, amikor 12 éves volt. Ma, 74 éves korában sem tudja megmondani az Esztergomban élő nyugdíjas óvónő, Kalapos Gyuláné, miként támadt az ötlete, hogy térítőre írassa és kihímezze az autogramokat Azóta hét darab, egyenként csaknem négyzetméteres abrosza telt meg több mint ezer kivarrt autogrammal. A különleges kézimunkákról Esztergom utóbb! éveinek a története is leolvasható. Kalaposné ugyanis a későbbiek során közismert egyéniségek kézjegyére „vadászott”. Az érdekes „ezred” tagja például Pézsa Tibor olimpiai bajnok, a város szülötte, de Papp Laci és Denis Dille, a neves belga Bartók- kutató is. Több bel- és külföldi államférfi is felírta nevét a páratlan gyűjteményre. A legtöbb autogram művészektől származik. Köztük van Honthy Hanna. Kalapos Gyuláné két gyermekére hagyja párját ritkító kézimunkáit, S ez nem kis örökség, hisz sokáig ostromolta egy műgyűjtő, aki egyetlen abroszáért <50 000 forintot kínált. Téli felvételek Téli felvétel alatt a havas, jeges, zúzmarás, jégcsapos képeket értjük. E környezeti hatás mellett lehet ez a kép tájkép, városkép, sport- vagy zsánerkép stb. Lényeg, hogy a téli felvételeknél követendő szabályok betartásáról meg ne feledkezzünk. Első és legfontosabb követelmény a napfény. Erről már szóltunk az eddigiekben. Napfény nélkül egyhangú, szürke képet kapunk, mert elmaradnak az árnyékok, és mert a hókristályok, mint a viszaverő tükröcskék tömege, teljesen szétszórják a téli időben Két asztalnál ülnek, egyébként üres a kocsma. A két asztalnál is egy-egy szál férfi. Együtt jöttek, de külön ültek. Az első számú férfi konyakot iszik, a második forralt bort. A korcsmá- rosné nem ismeri őket, nem a faluból valók, mégcsak nem is a járásból. Mindössze annyit tud róluk, hogy filmesek. Itt vannak a faluban reggel óta, mondják a népek, hogy holnapra több- százan jönnek. Aki a konyakot isz- sza, elég rossz külsejű, rossz arcú fickó. Pulóver, kordbársony nadrág, szakáll. Valami melós, vagy statiszta lehet — gondolja a korcsmárosné. A forralt boros elegáns, intelligens vendég benyomását kelti. Jól szabott ruha, fehér ing, hatalmas manzset- tago nb, nyakkendő. Ez lesz a nacsalnik — óllapítja mag m v4 qebines korcsmái1 szony. A konyakos vastag papírhalmazban lapozgat és már a harmadik konyakot kérfi. A forralt boros egy litert ivott és most a semmibe bámul. A korcsmárosné leteszi a konyakot az asztalra, azután leteszi mind a két kezét is, hogy nyo- matékot adjon a szavának. — Kérem, legyen szíves fizetni. Három konyak, az annyi mint... nem tudok többet hitelezni. A múltkor egy magához hasonló fickó egy fél liter konyakot ivott meg, s akkor bejelentette az unalmast, hogy egy vasa sincs. Hiúba vitték el a rendőrök, nem volt rajta mit vennem. A konyakos férfi a zsebébe nyúl, fizet és ^ ed öt fonat borra«*- ‘ lót és ő is megszólal: — ön, asszonyom, rossz korcsmáros. Valamikor hajdanán a főpincérek arra oktatták a pikolófIákat, hogy a legrongyosabb embert is udvariasan szolgálják ki. Ki tudja, okították a pincérpalántákat, ki tudja, nem éppen ez a rongyos fickó rabolta-e ki pontosan egy órával ezelőtt a Nemzeti Bankot és most a zsebe tele van dohánnyal. És az ilyenek gavallérok. Hát maga még azt se nézte ki belőlem, hogy mondjuk, egy órával ezelőtt én is betörtem valahová. — Én magából kinézem..., de engem nem érdekel ez a link pesti duma, nálam fizetni kell. Es ha ma kirabolja a Nemzeti Bankot, mit ér »ele? Öí perc múlva úgyis lefülelik a zsaruk, én pedig itt állok meg- f űröd ve, mint orgazda... Ekkor jött oda a forralt boros az asztalhoz és ö is bekapcsolódott az értekezésbe. — Asszonyom, ez a kis üzlet pontosan olyan, mint egy ékszerbolt, akár Pestre is eltolhatnák, még a Váci utcában is megállná a helyét. Es ön?! Nem szeretek hízelegni, de ön Budapest legszebb mixernőivel is felvehetné a versenyt, sőt filmszíné: :- nőnek is elmehetne. Apropos! Filmezett már? Talán nálunk megpróbálhatná, ugye, főrendező úr? — fordult a konyakoshoz: Az asszonynak már ekkor gfivadt a szeme, Pa a férfi mem hagyta abba. — A bort legyen szíves felírni. Tudja, nálunk Pesten azt tartják, hogy piti dolog mindennap számolgatni egy-két lityi bort. Itt leszünk egy hónapig, az lesz egy szép summa. A fickó mindezt egy világfi könnyed eleganciájával mondta. Az asz- szony szeme erre teljesen kiguvadt. — Es ön mit játszik? ön lesz a főszereplő? — A, én pilóta vagyok. A főrendező úr pilótája — nézett a szakállasra. — Ma nem repülünk, ezért ihattam én is. Mindenesetre csak nyugodtan szóljon, ha kocsikázni akar, szívesen meg- kocsikáztatom. Akár Pestre is felugorha- iun!valamelyik este. Az asszony kinyitotta a kockás füzetét és felírta a sofőr neve mellé az egy liter for- bolt. S. amúgy is lágy világítás fényeit. Megnehezíti munkánkat az a tény, hogy szél és napsütés hatására a fa ágairól lehull vagy részben-egészbeft leolvad a hó. S ha ez nem is következik be azonnal, minden esetben számítanunk kell arra, hogy mire kisüt a nap, a hóíödte látvány már korántsem olyan szép, mint hóesés alatt, vagy közvetlenül a hóesés utáni percekben. Ennek ellenére ki kell böjtölnünk a napsütéses időt. Olyan pillanatot, amikor még csorbítatlan a hófödte környezet varázsa. Téli felvételeknél árnyékokra éppen olyan szükség van, mint a napsütésben szi- porkázóan csillogó hófödte részekre. Nagy súlyt kell azonban helyeznünk az árnyékok helyes tónusú visszaadására, mert ez döntő jelentőségű az ilyen képeknél. Jó fényhatás csak megfelelő árnyékhatások mellett bontakozik ki igazán. Hófödte terepen minden árnyék tulajdonképpen kék színű, mert közvetlen fényhatás hiányában onnan az égboltozat kék színű fénye verődik vissza. Mivel pedig a kék színre minden negatívanyag érzékenyebb, mint a többi színre, a negatívon az árnyékok képe sokkal sö- tétebb lesz, mint aminőnek lennie kellene. Ennek következtében a pozitív képér, az árnyékok nem lesznek elég mélyek — elmarad tehát a fény-árnyék ellentétekre épülő fotóhatás. Hogy ezt elkerüljük, minden esetben színszűrőt kell használnunk. Még pánkromatikus filmeknél Is. Magasabb hegyekben egyszeres, különben kétszeres sárga szűrőre van szükség. Fényvédő használata szintén kötelező. E nélkül fátyol és homályosodás lép fel. En nek oka a hókristályokró' minden irányból vissza ve rődő és a lencsére eső fény sugarak zavaró hatása. Körmend! Károly 1970. január 'SS-, péntek
