Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-20 / 16. szám

KOSSUTH 8,20 '/ry 1 . j muzsika, i< uií 1: a kürtszó. ' zeiu*. in 05 Tliália vendége. 13.35 Bach-müvek. 11.00 Iskolarádió. Áriák. i :. .ii Ki nyer ma? .12-30 Melódiákoktól, i'5 Törvénykönyv. n.oo Mesejáték. 15.IQ Mozart: A-dúr szonáta. \ I ?5 Ráílióiskola. 10.05 25 év távlatából. KJ.10 Mai témák — mai dalok, i ' T Operettkettősök. ns.:j8 Szolnok megye és a világ­piac. Tf>.,48 Az elő népdal. 17.20 Korú ‘müvek. 17 o a XX. század nagy írói. 18.20 Könnyűzenei híradó. 38.50 Verses összeállítás. 19.25 A Szabó család. 19.55 Beethoven szimfóniái« 23.30 Meditációk. 21.40 Népi zene. 22.20 Iraki úti jegyzet. 22.30 Tánczene. i 22.55 Hangjáték. ; 0.10 üperaáriák. PETŐFI 8.05 Verbunkosok. 9.00 Operarés?letck. 9.35 Fantasztikus rádiójáték. 31.45 Amundsen tanulóevei. 12.00 Francia dalok. 12.18 Zenekari muzsika. 13.03 Brahms: f-moll zongoraötös. Bandevú kettőtől — hatig ... 30.33 Csúcsforgalom. 18.JO Fiatalok hullámhosszán. 20.27 Sarkad! Imre: A gyáva. Uátíióváltozat. 21.53 liomezgvíijtök húszperce. 22.13 Dvorzsák: Tíz szláv tánc. 23.15 Nép*i zene. MAGYAR 8.03 Iskola-tv. 17.58 Hírek. 18 05 Tízen Túliak Társasága. 18.55 Esti mese. 19.10 Dzsesszpódium 70. 19.00 Interjú dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari minisz­terrel. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Angyal kalandjai. Breryäa arcképe. 21.10 Vita a labdarúgásról. 22.20 Tv-híradó. POZSONYI 9.00 Lenin ifjúkora. 9.80 Mouehette. (Olasz film.) 30.35 Zempléni táncok. 10.00 es 21.13 Tv-hiradó. 19.35 A sztálingrádi csata. III. rés2. 20.20 Fenykéoezőgépes férfi, (Amerikai film.) 20.30 Nagy hit-paradé. EG Rt VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél *i, föl 6 és 8 órakor. Fehér farkasok GYÖNGYÖSI PUSKIN: Diliinger halott GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Modern Monte Cristo HATVANI KOSSUTH: Folytassa Kleó FÜZESABONY: Egy fiatal pár HEVES: Ha hallod a harangokat U@ygLET Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. ImMSäüfm ä jogról mindenkinek Család és ~ alkohol Moszkvában is divat a bőrmellény. Karnevál hercegének pályafutása □ A farsang eredete □ Koldus az udvari bálon □ Uralkodás az első kakasszóig „Az én dolgom, hogt' mennyit iszom. Én. keresem az árát, jogom van inni, m- kin-ek semmi köze hozzá.” Ismerős szavak ezek nagyon sok család számára. Hiszen az apa. vagy a családfenn­tartó nagyfiú erre szokott hivatkozni, ha valaki meg­próbálja rábeszélni: ne igvék annyit, mert a csalá­dot károsítja meg vele. A törvény nem tiltja, nem is tilthatja meg az alkohol- fogyasztást, annál kevésbé, mert a kis mértékben fo­gyasztott bor például egyes c »etekben még egészségre hasznos is lehet. (A kocsmák bezárása, a teljes alkoholti­lalom »— amelyet már sokan javasoltak —, ugyancsak rém vezetne eredményre: az Amerikai Egyesült Államok­ban évtizedekkel ezelőtt megpróbálkoztak vele, s az eredmény: még több alkoho­lista lett.) Arról viszont intézkedik a törvény, hogy a részegeske­dés ne mehessen huzamosabb időn át a család, az eltartot­tak rovására. Három éve. 1906. októberében alkotott a népköztársaság Elnöki Ta­nácsa törvényerejű rendele­tet ..Az alkoholistákkal kap­csolatos eg'yes intézkedések­ről.” Ebben egyrészt lehető­vé teszi, hogy azok az alko­holisták, akik meg akarnak szabadulni káros szenvedé­lyüktől, önként jelentkezhes­senek rendelőintézeti elvo­nókúrára, s ha ez nem bizo­nyul hatásosnak, kórházban folytathassák a kúrát. Más­részt intézkedik azokról is, akik önmaguk nem tudnak vagy nem akarnak lemonda­ni a rendszeres italozásról: „Azt az alkoholistát, aki rendszeres és túlzott alko­holfogyasztásból eredő ma­gatartásával családját, kis­korú gyermekeinek feilődé- sét. saját egészségét, környe­zetének biztonságát veszé­lyeztető ... — a tanács vb egészségiigvi szakigazgatási szerve gondozáson váló rész­vételre kötelezheti”. A gondozást — vagyis el­vonókúrát — az alkoholista családtagjainak kérésére, il­letve a tanács, a gyámható­ság, a rendőrség, a Magyar Vörösk ereszt, az alkoholista munkahelyének valamelyik illetékes munkatársa vagy az alkoholizmus elleni küz­delem helyi bizottságának kezdeményezésére rendelhe­tik el. A gondozóintézeti kezelés addig tarthat, amíg az alko­holistának arra szüksége van vagyis — amíg le nem szo­kik az ivásról. Ha a kénv- szer-elvonkúrára küldött al­koholista magatartása miatt az intézeti kezelés nem ve­zet eredményre, az illetékes orvos javasolhatja, a kórhá­zi beutalást. A kórházi el­vonókúrán levő alkoholistát munkaterápiás intézetbe is át lehet helyezni, a kezelés azonban a kórházban és a munkaié rá piá s intézetben együttesen hat hónapnál nem tarthat tovább. A társadalmat, de ezen belül elsősorban a családot védik ezek az intézkedé­sek, hiszen az alkoholisták a legtöbb esetben éppen hoz­zátartozóikkal, gyermekeik­kel szemben viselkednek durván, az ő életüket nehe­zítik meg. A törvény azon­ban arról is gondoskodik, hogy az alkohol rabjainak féktelen pazarlása ellen is védett legyen a család. Ügyé­szi indítványra a bíróság el­rendelheti, hogy az alkoho­lista keresetéből egy jelen­tős részt levonhassanak és azt házastársának vagy kis­kun.! gyermekei gondozójá­nak fizessék ki. Ez az ösz- szeg az alkoholista munka- vállaló összes jövedelméből a más címeiken történő levo­nások után fennmaradó ösz- szeg fele lehet. A rendelke­zés egyformán vonatkozik rmnrerkire, akár ipari üzem­ben, hivatalban, mezőgazda­sági vagy kisipari termelő- szövetkezetben stb. dolgo­zik. Külön intézkedik az alko­holistákkal kapcsolatos jog­szabály arról is, hogy kiket kell meghallgatni azon a tárgyaláson, amelyen a ke­reset egy részének a család­hoz juttatásáról döntenek. Ilyenkor az érdekelt család­tag is — a bűnügyi eljárá­sokkal ellentétben — köte­les tanúvallomást tenni. A bíróság határozatát meg le­het fellebbezni, de az alko­holistát foglalkoztató válla­lat a tárgyalás utáni munka­napon értesítést kap a ha­tározatról, s már a legkö­zelebbi fizetési napon esze­rint kell az esedékes kért. fizetési kiadnia, tekintet nél­kül a fellebbezésre. (V. E.) Ez évben ismét kopogta­tott karnevál hercege, hogy zöld utat adjon, a farsangi vidámságoknak, jelmezbálok­nak, mulatságoknak. Éveken át megszoktuk már, sőt na­gyon várjuk érkezését. De vajon ismerjük-e eléggé, tisztában vagyunk-e pálya­futásával? Kezdjük magával az elne­vezéssel. A farsang német eredetű szó: Fasching—ami megközelítő értelmezéssel tréfacsinálást, bohóckodást, pajkoskodást jelentett. Ha­zánkban vízkereszttől — te­hát január hatodikától — hamvazószerdáig tart, má­sutt hosszabb, vagy rövl- debb ideig. Velencében pél­dául már karácsony más­napján elkezdődik. A mai értelemben vett karneválok szülőhazája Olaszország. Az ókori népek — így a rómaiak is — vi­dám ünnepségekkel köszön­tötték az új esztendőt, a kö­zelgő tavaszt. S a farsango­lás túlélte a római biroda­lom bukását, majd az itáliai félszigetről, s a birodalom 'SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* romjain alakult új keresz­tény államokból elindult hó­dító útjára. Minden nép kis­sé saját képére fonnálta a vidám ünnepséget, de lénye­gén, a mókás, jelmezbálos, íelvonulásos hejehuján egyik sem változtatott. Hiszen far­sang nemzetközi ünneplését még a szigorú egyház sem tilthatta meg. A magyar királyok közül különösen Zsigmond király szeretett farsangolni, ö ho­nosította meg egyebek kö­zött az úgynevezett farsangi lovagi tornákat is. A bohó- kás játékokon például egy vízzel telített nagy tartály fölött, széles gerendákon párviadaloznak a nehéz pán­célba bugyolált ifjak. Persze nem hegyes karddal, avagy buzogánnyal, hanem csak tompa dárdával — s aki a nagyobb ütéstől egyensúlyát veszítette, páncélostól a víz­be zuhant. A harlekinek, a csörgő- sipkás olasz bohócok a kar­neválokon jelentek meg elő­ször. A párizsi farsang két kedves alakja: Pierrot és Pierrette. Igaz, ők már nem bohócok voltak, inkább tré­fás, vagy mélységesen érzel­gős énekesek. Érdekesség­ként említem meg, hogy jel­mezeik ma is divatosak, jól­lehet már több mint ötszáz­évesek. Az első karnevál hercege a XV. században kapta „ki­nevezését”. A különös eset egy nagyszabású .párizsi ud­vari jelmezbálon történt, ahol is az előkelőségek úgy­szólván minden elképzelhető figurát megszemélyesítettelc. S hogy-hogy nem a meghí­vottak színes forgatagába be­furakodott egy szegény kol­dus is, aki rongyosságával, piszkosságával egyáltalán maradt a homokvár körül épített csatatérről. Pedig mindig ő volt az első. Már régen megindult a regiment, Az ólomkaionák Volt nekem egyszer egy re­giment ólomkatonám. A vá­sárban vettek azokon a fillé­reken, amiket megspóroltam. Nem költöttem el fagylaltra meg pálcikára tűzött kakast mintázó, sípoló cukorra, amit csak elszopogatott az ember, és piros lett tőle a nyelve he­gye, Vettem inkább szuronyos gyalogost és daliás huszárt. Egy kapitány is volt közöt­tük. Az vezette a regimentet, ha egyszer riadót fújtak a homokvár tetején. Mert várat is építettünk a katonaságnak. Szép homokvár volt, ami­lyent csak álmomban láttam azelőtt. Négy tornya volt és a bástyák tetején őrt álltak az ólomkatonák. Az egyik elő­reszegezett szuronnyal őrizte a bejáratot, ahol nyugdíja­zott nokedliszaggatóból készí­tettünk felvonóhidat. Micsoda játék volt ez! Az utcából — a nyár dere­kán — odajártak a fiúk, és egyszeriben megelevenedett a nyár. Mindenkinek jutott egy szakasz, egy század, de enyém volt az egész regi­ment. Csak vezényeltem és a lovasság kitört a síkságra, hogy lekaszabolja a törököt. Ellenségnek csakis a törököt választottuk, már a történe­lemkönyvből tanultak szerint kukoricacsutkákat vágtunk apróra. Az jelképezte a tar- koponyájú ellenséget. Hullot­tak is rendre, mintha csak nagyapám vágná — valahol a Tisza alatt — az árpát. Így játszottunk reggeltől napszálltáig. Az ólomkatonák pedig úgy mozogtak, olyan kato­násan, engedelmesen, akár­csak a parancsolat. Egy reggel aztán Jóska el-? nesztettük érte és Gyuszi szomorú hírrel jött vissza. — Jóska beteg! Aznap még az ólomkatonák is szomorúak voltak. Nem ment úgy a játék, ahogy sze­rettük volna. Mindig ott le­begett körülöttünk a gondo­lat: Jóska beteg. Azért egy és a huszárok sorakozőra gyülekeztek, ám Jóska nincs sehoL A felderítő hadnagyot ms­Greskovits László rajza kicsit f üres átlőttük, hogy le­het valaki nyáridőben ma­ródi. Estefelé átjött hozzánk 9 nagymamája. Megállt a vá­runk mellett és lehajolt hozzánk. — Szépek ezek az ólomka­tonák — és arra kért, hogy Jóska szeretne látni egy hu­szárt. Folyton emlegeti azt a huszárkapitányt, amelyik olyan szép dolmányban ül a lován. Hamar megtaláltuk. Ott időzött lovasai között, éppen kitörésre készült. Ha­nem, ha a Jóska látni akar­ja, akkor elhalasztjuk a tá­madást holnapra. Megfogtam a lovaskapitányt és oda­nyújtottam á nagymaminak. — Hozd inkább magad! — mondta. A szobában félhomály volt. Jóska a sarokban feküdt. Már az ajtóból köszöntem: Szervusz, én vagyok! A huszárkapitányt odavit­tem az ágyához. Messziről nyújtottam, aztán csak vár­tam, hogy felemeli érte a kezét. Nem mozdult. Szép fehér volt az arca, még világított is a szürkés fényű szobában. A szeme fénylett, mint két üveggo­lyó, és valamit keresett a tekintete a fehérre meszelt mennyezeten. — Nem kell neki! — mondtam a nagymaminak, aki sírni kezdett és az egész ház vele zokogott. Éjjel hatalmas vihar vo­nult végig a falun. Reggelre lerombolta a várat, maga alá temette az ólomkatonákat. Csak á kapitány maradt életben a nadrágom zsebé­ben. Mégis ez a huszárkapitány került a legmélyebbre, mert örökre odaajándékoztam, Jóskának. Legyen mivel ját­szania, ha már egyszer nem tudott megbirkózni a tüdő- gyulladással. _I__1 GáMonyi Bél* n em illett a díszes társaság­ba. Az álarc nélküli, élethű „jelmezes” fölöttébb nagy csodálkozást váltott ki a je­lenlevők kötőben. Azt hit­ték róla, hogy maskara, bra­vúros jelmezbe öltözött elő­kelőség. Végül az ott lévő rendőrminiszter súgta meg a királynak, hogy valódi kol­dusról van szó, aki véletle­nül került a mulatságra. A király jót kacagott a félre­értésen és azon nyomban ki­nevezte a koldust karnevál hercegének. A koldus kor­látlan ura lett az éjszaká­nak, hiszen a királyon kívül mindenki engedelmességgel tartozott neki. Karnevál hercegének sze­repe ettől kezdve mindegy­re hódítóbbá, népszerűbbé vált. S a későbbiek folyam in. a farsang utolsó napján ren­dezett álarcos bálon már pályázni is lehetett erre a „nemes állásra”. A nyertes mindig az volt, akinek a legszellemesebb, legötlete­sebb, legfelismérhetetlenebb és legmeghökkentőbb jelme­ze volt. Hercegi trónja per­sze csupán az első hajnali kakasszóig tartott. Manapság a legszínesebb, legpompásabb karneválok a franciáknál, a bajoroknál és az olaszoknál vannak. A nagy felvonuláson részt vesz az egész város — s a farsang végén csak „gépesített osz­tagok” tudják a szétszórt dekorációkat, díszes kelléke­ket összesöpörni. Velkei Árpád 191®, január 80.. kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom