Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-04 / 281. szám

Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Stendhcl — Illés Endre: Vörös és fekete Szabad it»űkn, villanyfényné Halai {ühkwlai Uuialók UttsríMl Stendhal a Napóleon utáni nemzedék tragédiáját irta meg híres regényében. Azok­nak a tehetséges fiataloknak a sorsát, tragikumát rajzol­ta meg, akiknek akár évek­kel előbb is a mindenható császár az egész világot ígérte, vagy legalábi® egy-egy marsaUbotot, lm jól vere­kednek. Ennek a nemze­déknek az almait a díszes egyenruhák vonzották és a francia dics' ' v múltán ezek az álmok hamuvá hull­tak. Julien Söreinek, ennek a tehetséges és ragyáiméi vi­déki fiatalembernek a napó­leoni ígéretek helyett le kell számolnia a kegyetlen való­sággal. Hadi dicsőség helyett a bibliai szövegek, az egy- názatyáktól vett latin Idé­zetekkel lseit felvérteznie magát a küzdelemre, ha azt akt . ja, hogy útja a magasba vigyen. Mekkora erőszakite- vés a leiken, számítás a tár­sadalom körülötte feltalál­ható emelőd körül, nyomo- ritás a jellemen, egészen sommásan, mekkora végze­tes és mindent eldöntő ha­zugság kell ahhoz egy ember életében önmaga ellen, hogy a testétől-lelikétő). idegen for­mák és tartalmak nyűgét vallatja. S mindezt csakis azért, mert évszámöfona ki­tűzi magának a célt, hogy saját vidéki sorsa helyébe ragyogást, lényt), gazdagságot, és sikert vívjon ki magának. A tábornoki ruha helyett püspöklilát álmodik magá­nak nagy jövedelemmel és ehhez a belső építkezéshez az első lépés a vidéki pol­gármester fonnyadó felesé­géneit, de Renalnénak a sze­reimé. A szélesen hömpölygő és sokszálú, az érzelmeket sem nélkülöző regényből Julien Soréi eleve tragédiának szü­letett sorsából egy sok szí­nűén, sokrétűen megírt jel­lem világít felénk. Stendhal lélekbúvárkodása, kor- és önismerete ritka, nemes em­berábrázolást hoz létre Ju­lién Söreiben. A hős indíté­kait megértjük. Karriert akar üeszáguldanl valami mó­don, mert az előző nemze­déknél oly ragyogó és kifé­nyesedett példák csábítanak az utánzásra. Szerelme, ér­zelmei — ha vannak — azért mindig frissek és sohasem elomlóak, sohasem lefegyvo rezhetők, mert_ ebben is, ezekben te az értelem, a hasznosság, a minden pilla­natban bekövetkező aratás érdekli: miért és hogyan lesz haszna belőle. Illés Endre — tíz eszten­dővel ezelőtt ■— vállalkozott arra, hogy ezt a valóban ér­dekes és dramaturgiailag is jól kielemezhető figurát szín­padra ullitwr. Indítékait a ki­váló írónak és színpadisme- rőniek talán a« magyarázza- hogy a kiábrándult ifjúság és az ifjúság Baemében meg- kövesedetten ható környezet mindig konfliktust és tragé­diát szülőén aktuális, vagy aktualizálható ellentétet je­lent. A magyar drámaírónak a francia regénnyel szem­ben a színpad szabályai szerint kellett, eljárnia. Fő vonulatában meghagyta Stendhal történetét, jellam- rajzát maradéktalanul tisz­teletbeli tartotta eladdig, hogy az aloriziTWszcáuen jel­lemző mondatokat Stendhal- lól szó szerint át is vette. De nem másolt? Ez a szín­padi mű önálló alkotás. Fel­építésében a ' történet pillé­rét a regényben adottak, de az áthidaló ívek. Illés Endre Írói képzeletéből, drámai szerkeszteni tudásából szár­maznak. A Napóleon utam kori kupink tőle is. emberi igazságokkal. A főhős iránti vokonszenviinkot nem csor­bítja sem önbuktató hazug­sága, sem a végső megoldás kissé melodrámául«!» és kurta megoldása, A hős, aki ilyen nyíltan, és ekkora ve­hemenciával szegül a társa­dalom ellen, rokonszehvet érdemel. J urica László, a darab ren­dezője, nagyon jelentős fel­«leecMsher 4„„csiMcrt4Üv­adat megoldásúra vállalko­zott. Huszonegynóhány jel­lem mozog a festett falak között és ezzel a nagy sze­replőgárdával a Napóleon utáni francia világ ezernyi színét-árnyalatát kellett ér­zékeltetnie. Meg kellett, bir­kóznia azzal a nehézséggel, amely a felvonásokra tagolt dráma lazán összefüggő je­leneteiből adódik, hiszen Il­lés Endre nem tudta — nem is tudhatta — teljes mérték­ben eltüntetni a regény szé­les sodrú epikáját. Kevés túl­zással talán azt is mondhat­nánk, hogy alá a regényt nem olvasta, vagy aki nem lát­ta a megfilmesített regényt Gerard Philipe ■ címszereplé­sével, az nem Is egészen érti ezt az elbukást és a darab fináléját. Juris® László rendezési el­képzelésében ezekre az előis­meretekre számított — és jól tette ezt. Hősei a pillanatnyi drámai akción belül marad­nak, a jellemábrázolások, egy-egy gesztus, mozdulat vagy hangsúly készítik csali elő a további lépéseket. Mint egy okos és Stendhal-fogal- mazású sakkjátszmában. A fontosabb karaktereket hi­bátlanul irányítja. Kár, hogy néhány jelenetben a drámai csúcsok felé vivő percekben. Hangosabban deklamáltat a kelleténél, érzelmi hangsú­lyokat rak oda, ahol a szür ­kén elmondott szöveg is megtenné a magáét; A címszerepet Harkányi János alakította az egri be­mutatóm. A nagy francia fiim- élmény után is elevennek, frissnek, hősinek hatott, ro- konszenvüket elnyerte. Hőst játszott, hiteleset, aki éppen magabiztossága, nyíltsága miatt bukik el. Börtönben önvlzsgálódása csaknem hiba nélkül való, pedig a szellemi váltások, az érzelmi bukta­tók ebben a játékrészben a legbonyolultabba k. Szöveg ­mondási hibái jelezték, mekkora teher ez az alakítás, de a szereposztási bizalomért megszolgált, tehetséggel. Hosszú idő utón ismét új és kitűnő drámai hősnőt is­merhettünk meg az egri szín­padom: Balogh Zsuzsát. A szerelmes arisztokrata lány. Mathilde nem egyszerűen el­kényeztetett fiatal dáma, de olyan jellem, aki felette áll környezetének, kinő ebbel és éppen azzal bukik el, hogy rendhagyó voltában ragasz­kodik a másik rendhagyó­hoz. Balogh Zsuzsa atmosz­férát teremt a színpadon, megjelenésével a térség ural­kodó magaslatává válik. Gesztusait figyeljük, feszes mondatainak csengésére és értelmére koncentrálunk, mert ez az a szerelemre vá­gyó fiatal lány, aki méltó a nagyravágyó Julien Soréi sorsához szegődni. Még ak­kor is uralkodik a színpadon, amikor a dramaturgiai szán­dék — hacsak pillanatokra is — passzív állásban tartja öt. Jútéktegyelme még az egyébként. jól összefogott együttesben is feltűnik. Ez a Mathilde kiváló alakítás. Mint a trapézon az a bi­zonyos harmadik, aki nélkül nincs produkció, Pirard ab­bé szerepében Upor Péter Jászai-díjas játszik magával i-agadóan. A szertelen és célt kereső falusi gyerek szelle­mi szálláscsinálója ő, akit a rokomszenv és felelősség ve­zet még akkor is, amikor már nem tudja megállítani Jú­lián tragikus végzetét. Kitű­nő szövegmondásával se­gít a rendezőnek abban, hogy a játékstílus egységes ma­radjon. Gyöngyössy Katalin hálát­lan feladatot kapott ebben a darabban. Magánál jóval idősebb asszonyt kellett ala­kítania, « ráadásul a dráma­író is eléggé mostohán bánt, de Renalnéval. A búcsúje- tenetber.1 a szerelem roman­tikáját maradéktalanul ér­zékeltette. A népes gárdából megem­lítjük Somló Ferenc Kossuth- díjas, Fiisessy Ottó, Farkas Endre, Csapó János. Kul­csár Imre, Paláncz Ferenc és Csapó János korrekt alakí- i ú*út. Wegevast Róbert díszletei nehéz feladatot oldottak meg sikeresen. Hruby Mária jel­mezei elsősorban a nőkön mutattak jól. Összegezésül: az idei évad első igazán nagy színháza volt ez a bemutató, amikor a drámai mélység egy-egy hős megformálásá­ban élményként és művészi revelációként hatott. Farkas András weVsEYé'n'vi Mik Cos’? FORDUL í. 1(444, Itasd nyarán a nitteo- dik világháború Magyaror­szág számára is döntő fordu­lathoz érkezett. Augusztus közepén a szovjet hadsereg Jassynál áttörte a frontot. A német had vezetőség megpró­bálta ugyan a helyzetet sta­bilizálni, de az előrenyomu­lást nem tudta feltartani, a többi között, azért, mert köz­bejött a román kiugrás. Au­gusztus 23-án a Román Kom­munista Part és a román ha­zafias erők közös erőfeszítése megdöntötte Antonescu tá­bornok diktatúráját, azonnali fegyverszünetet kötöttek é<s a román hadséreg szentbefor­dult a németekkel. Ez azt je­lentette, hogy a frontvonal, mely még mindig valahol a Kárpátok előterében volt, a román kiugrástól számítva rövid időn belül Nagyvárad­nál és Kolozsvárnál húzódik majd. Ennél« a helyzetnek szükségszerűen le kellett von­ni a konzekvenciáit. A kor­mányzó azonban, aki végső soron a felelősséget viselte, bár Felismerte a helyzet ko­molyságát. nem sietett le­vonni a szükségszerű követ­keztetéseket. Horthy és angolbarát kör­nyezete még mindig abban az illúzióban élt: a hadi- és politikai helyzet úgy alakul­hat, hogy nem a szovjet had­sereg, hanem a nyugati szö­vetségesek előtt kell kapitu­lálnia. Hiába figyelmeztették minden oldalról (aingodszász - -oldalról i#), itegj. orról <MP' lehet szó, továbbra ü> ebben bizakodott. De lássuk a té­nyeket. Egy nappal a román kiugrás után,1 augusztus 24- én Horthy lemondatta Szto- .jayt és helyette Lakatos Gé­za vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek. Mint aho­gyan azt Lakatos a Szál asi- Perben is elmondotta, kifeje­zetten azzal a szándékkal, hogy megtalálja a háborúból kivezető utat. Ennél több azonban egyelőre nem tör­tént és értékes napok, sőt hetek teltei« el. Sőt a minisz­tertanács úgy határozott.: ha a németéktől segítséget kap­nak, úgy a német—magyar arcvonal megerősítése érde­kében előrenyomulnak a'dé­li Kárpátokig és birtokba ve­szik az Erdélybe vezető uta­kat, még mielőtt a szovjet csapatok' megérkeznek. Ez­zel egy időben Svájcon ke­resztül újra kapcsolatot te­remtettek a nyugati hatal­makkal, ahonnan megint csak azt a választ kapták, hogy csak ükkor hajlandók tár­gyalni. ha a magyar kor­mány n Szovjetunióval is megkezdi tárgyalásait. Hor­thy azonban még mindig vo­nakodott és szeptember 3-án a magyar csapatok a német erőkkel együtt megindítot­ták a támadást Románia el­len. A hadművelet azonban súlyos kudarccal, végződött. A szovjet hadsereg gyors el­lenakcióval szétverte a né­met-magyar támadást es szeptember 7-én már elérte Temesvár vonalát. _ \'A Huszonegy évesek, fiatalok. Vonzhatna őket csal, a szórakozás, a gondfeledt pihenés öröme. így is szerezhet­nének akár jeles diplomát is. Ok mégis más utat, a nehe­zebbet választották: szabad időben, villanyfénynél, éjsza- Icába nyúló órákon szakkönyveket böngésztek és böngész­nek, s tanulmányok oldalait írják... Nemrégen ifjúsági fórum keretében mutatkoztak bt oktatóiknak, kollegáiknak munkájuk egy-egy rövidített részletével „Premier” előtti lazban beszélgettem velük... Lehet matemafikti* történész ■ Ezt kérdeztem legelőször •a negyedéves matematika— műszaki szakos huligatótól. mert meglepetésemre Eger felszabadulásáról készített egy nagyobb lélegzetű tanul­mányt. Ö aztán megnyerő­én bizonyította, hogy a ma­tematika logikai alapállása már módszertani közelítést jelent, hogy oknyomozás és bonyolult képletek titkának felderítése nem is olyan ide­gen terület. Majd munkájá­ról beszélt. Közel egy éve végzi már a gyű j tőtevékeny - réget. Különösen érdekes a magnószalag-gyűjteménye. — Sorra jártam azokat az egrieket, akik újszerűt, ér­dekeset tudlak felidézni a felszabadulás napjairól. Sok vonatkozásban közléseik nyomán tudtam korrigálni bizonytalan mozzanatokat. — Időben mennyit áldozott erre a munkára? — Nem számoltam, mert kedvvel csináltam. Persze, előbb jött a főiskolai mun- Ita.' a szakterület, s csak sza­bad időmből tudtam szakí­tani, no meg este 11 után, villanyfénynél. Tóth Klára később sem akar lemondani a tudomá­nyos kutatásról. Mint mond­ja, nem esik kétségbe, ha falura kell mennie. Kedve­sen bizonygatja, hogy Eger azért csak megközelíthető, csak lehet folytatni a meg­kezdett. tudományos tevé­kenységet ... „4 kutatás forrása az érdeklődés” Erről is negyedéves mate­matika—műszaki szakos hall­gató, Juhász Mária győz meg érvelésével: — Dolgozatomban a faj- biológia szerepét vizsgál­tam a fasizmus világképé­ben. Már gimnazista korom­ban izgatott egy kérdés: Mi­ért tudta egy megszállott — Hitler — maga köré tömöri- 1ani a-, ekkori Németország hatalmi köreit, s kisembe­reinek egy részét'! Erre lo­gikus és helyes választ ad­tak a tankönyvek. engem azonban a mélyebb ősze te­vők is érdekeltek, nemhiá­ba lettem matematikus. Ad- dig-addig böngészgettem, hogy kedvet kaptam fel­dolgozni egy ezzel kapcsola­tos témát. Juhász Mária is meglepő­dik, amikor egyévi gyűjtő­munkájára, az elmulasztott mozi- és színházi előadások­ra célzok. — Ez a munka, több mint szórakozás, szenvedély, s aki egyszer rabja lett, az már nem nézi többé óráját, azt már nem könnyen csábítja semmi... Aki lapaszlaiulait összegzi Gönczi Kálmán negyed­éves biológia—testnevelés szakos hallgató már két éve gyűjti az élmény- és tapasz­talatanyagot dolgozatához. Ifjúságvédelmi aktivistaként elsősorban hátrányos és ve­szerdán az ..Anyagmozgatás napja" volt Budapest műszaki tudományos életében. ... A Technika Házában meg­nyílt az. anyagmozgatási Köny­vek, folyóiratok és prospektu­sok kiállítása, utána pedig Kis« Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az MTESZ elnöke 35Ó hazai és csaknem félszíiz, külföldi szak­ember jelenlétében megnyitotta a hatodik országos anyagmozga­tási konferenciát. Délben a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár terü­szélyezletett helyzetű gye­reksorsokkal foglalkozott. — Arra akartam — konk­rét tapasztalatok alapjait elsősorban,— választ, a,.;, nogy milyen teny:-öl: be o- lyásolják a fiatalkorúdk er­kölcsi normáit. Az elvi meg­állapításokat ismertem családi körülmények, utm: szülők, válás, kettős neveli s — engem ezek motivációi, kombinációi is érdekeltei;. Gönczi Kálmán sok él­foglaltsága ellenére sem saj­nálta a tanulmányra fordí­tott időt. Mint mondta so­sem fekszik éjfél előtt. Ar­ról beszélt megszokta, hogy ez. életrenddé alakult nála. Terveiről lelkesen tájékoztat. A legfontosabb: továbbfoly­tatni a megkezdett munkát. Aztán választ keresni Izgal­mas kérdésekre. Egyet idéz. is: — Állítólag egy új irány­zat bizonyította, hogy léte­zik olyan gén, amely a bű­nözési hajlam öröklődését eredményezi. Szeretnék en­nek utánanézni, újszerű meg­állapítás lenne... O O O O Huszonegy évesek, íiataiok. Vonzhatná őket csak a gond­talan szórakozás, a pihenés önfeledt öröme, Így is sze­rezhetnének akár jeles dip­lomát is. Ö!« mégis másként választottak, mert szabad időben, éjszakába nyúló órákon, villanyfénynél szak­könyveket böngésztek és böngésznek. Amit tesznek; lemondásnak tűnik. ők mégsem tartják annak, mert érzik az alkotó, a teremtő munka semmivel sem pótol­ható örömét. léten magyar gyártmányú anyagmozgató gébek és beren­dezések bemutatója Kezdődött majd ugyanott lebonyolították a. II. országos- targoncavezetőt verseny döntőjét és díjkiosztá­sát. 4 ' A konferencia megnyitás,, után — most első ízben — ki­osztották az MTESZ központi anyagmozgatási és csomagolási bizottságának ..Az anyagmoz­gatás fejlesztéséért" adományo­zott érmeit és irodalmi dijait. (MTI) Pécsi István Előtérben az anyagmozgatás A kormányzó erre a napra koronulanáctíot hívott össze, amelyen a kormány tagjain kívül az általa meghívott személyiségek is részt vet­tek, így többi között Bethlen István is, aki a Szovjetunió­val való azonnali fegyver­szüneti tárgyalások megindí­tása mellett volt. Bethlen ál­lásfoglalása láthatólag mély benyomást tett a kormányzó­ra. aki az időnként közöltük jelentkező véleménykülönb­ségek ellenére is Bethlent fő bizalmi emberének tekintet­te. A kormány azonban a fegyverszüneti tárgyalásokat még mindig félvállról kezel­te. Ezen azért nem lehet csodálkozni, mert a Lakatos- kormányban ugyan nem bíz­tak a németek, de bizalmi embereik, ha kisebb szám­ban is, de ugyanúgy részt vettek a kormányban, mint korábban Sztójay kabinetjé­ben. a koronatanácson az a vélemény alakult ki. ha a németéi« 24 órán belül nem segítenek megfelelő módon, a fegyverszüneti tárgyalásokat haladéktalanul meg kell In­dítani. A végső döntést azon­ban a másnap, a 8-án össze­hívott minisztertanácsra ha­lasztották. Ennek a szeptember 8-i minisztertanácsnak a jegy­zőkönyve egyike a magyar történelem legizgalmasabb, de egyben sajnos legszomo- rúbb olvasmányainak. A ta­nácskozáson kétségtelenül el­hangzottak a reális helyze­tet mérlegelő felszólalások is. így Vörös .János, a vezér­kar főnöke, maga Lakatos Géza és a külügyminiszter is józanul értékelték az esemé­nyeket. Teleki Béla tárca nél­küli miniszter a fegyverszü­net! tárgyalások azonnali megindítását követelte. A minisztertanács tárgyalása közben azonban Wesenmayer német követ kihívatta Laka« fart (Weservmayar, a kor­mányzótól jött) és egyrészt megfenyegette a magyar mi­niszterelnököt, mondván, hogy kiugrás esetén a biroda­lom megtorlással él. másrészt hathatós katonai segítséget Ígért. Lakatos visszatérve a minisztertanácsba, ezek után a következőkben összegezte a tanácskozás eredményét. A minisztertanács egyhangúlag úgy határoz — szemben a ko- vonatanácson kialakult véle­ménnyel. mely szerint ha a németek 24 órán belül nem adják meg a kért segítséget. meg ’ kell indítani a fegy- ’ verszüneü tárgyalásokat —. ha n németek pár napon be­lül u egtartják mostani ígé­retüket, a a segítség tényleg meg is érkezik, úgty Magyar- ország egyelőre hajlandó a harcot folytatni és nem ha­markodja el (!) állásfoglalását a fegyverszünet megkötése tekintetében. Senkinek nem volt ellenvetése és így a mi­nisztertanács véget ért. A né­met segítség természetesen nem érkezett meg. Ezzel ismét bebizonyoso­dott, hogy az ország szeren­csétlen helyzetéből csak egyetlen kivezető út van. a fegyverszünet haladéktalan megkötése és a szembefordu­lás a németekkel. A kor­mányzó és környezete végre komoly lépéseket kezdett fon­tolgatni. De még mindig nem szánták el magukat arra, hogy rátérjenek az egyenes és határozott útra. Náday tábornokot, a vezérkari fő-’ riokség hadműveleti osztó- j Ivónak vezetőjét, akit már korábban felhasználtak ha­sonló szolgálatokra, az olasz- országi szövetséges főpa­rancsnokságra küldték abban a reményben, hátha Ale­xander főparancsnokkal job­ban lehet tárgyalni. A válasz természetesen ugyanaz volt-: csak valamennyi szövetséges­sel egyetértésben lehet fegy­verszünetet kötni. Most már valóban nem maradt más hátra, minthogy a szovjet kormányhoz forduljanak. Mi­előtt azonban rátérnek ennek az akciónak ismertetésére, felmerülhet a jogos kérdés az olvasóban: Hogyan gondol­hatták Horthyék, hogy a né­metek nem szereztek tudo­mást, ezekről a tárgyalások­ról ? A válasz aránylag egysze­rű. Horthy és környezete egyáltalán nem volt naiv, csal« minden áron menteni akarta saját politikai és tár­sadalmi szerepét és ezt ter­mészetesen egy angolszász megszállás esetén könnyeb­ben vélte elérhetőnek­Ifjú Horthy Miklós egy külön irodát tartott fenn, mely már akkor „kiugrási iroda’’ néven szerepelt a köz­tudatban. Ennek célja is az angolszászokkal való kapcso­lat felvétele volt. 1944. szeptemberében ez többé-ke- vésbé közismert lett. A né­metek, ha nem Is pontosan, de nagy vonalukban minden­ről tudtak. Nem csaptak le azonnal, mert, éppen a ro­mán fegyverletétel következ­tében kialakult helyzet, miatt gyengének érezték magukat és még nem tudták eldönte­ni, hogy Horthy helyébe kit ültessenek. Szálasitól, akit ők is komolytalannak talál­tak. akkor még húzódoztak. De a hadi helyzet és a ma­gyarországi állapotok alaku­lása sürgette őket is. így abban az időpontban, amikor Horthy végre elha­tározta. hogy fegyverszüneti bizottságot küld Moszkvába (szeptember közepén), a né­metek Szálasi mellett dön­töttek. Ez a döntés pedig azt jelentette, hogy hacsak vala­mi váratlan fordulat nem történik.. Horthy es a Laka­tos-kormány napjai meg vas nnk számlálva. {Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom