Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-13 / 289. szám

TV DOMANY ÉS TECHNIKA .'.I TÜDŐM ANY ÉS TECHNIKA, TÜDOMANY 7000 év alatt egy másodperc késés 5 g IS A hosszúság. a súly és egyéb mértékegységek eta­lonjai közül legpontosab­ban az idő egysége, a má­sodperc mérhető. Szükség is van e pontosságra, hi­szen a hétköznapi élet, a termelés, a szállítás, a köz­lekedés, a csillagászat, az űrhajózás, mind-mind az időközök egyre pontosabb mérését igénylik. A Szovjetunióban min­denféle időmérés az állami idő- és frekvencia-etalon­hoz igazodik. Az etalont az Országos Műszaki Fizikai és Rádiótechnikai Mérés­ügyi Kutató Intézetben ké­szítették és őrzik. A má­sodperc pontos reproduká­lását kvantumgenerátorok segítségével oldották meg, amelyek a hidrogénatomok által kisugárzóit rendkívül stabil elektromágneses rez­géseket hasznosítják. Az eta­lon-óra mechanizmusának ,szívét” állandóan műkö­dő kvarcrezonátorok képe­zik. A rezonátorok naponta 5 tízmilliomod másodperc pontosságot biztosítanak. Ezek szerint a pontatlanság 7000 év alatt éri el az egy másodpercet! A képen a nagy pontos­ságú etalon-óra látható. Az olasz kultúra pusztulása Olaszország a barbárok kezé­ben: ezt dokumentálja a mi- lánió királyi palotában rende­zett kiállítás, amelyen fény- képfelvételek ezrei mutatják be a kultúrjavak és műkin­csek, a tudományos és művé­szi emlékek megsemmisítését az. utolsó évtizedben. Az Ab= ruszok nemzeti parkját poli­tikusok rokonaik és pártfo goltjaik számára parcellázták fel. Az olasz tengerpart, a vi­rágok Riviérája” a beton Ri­viérájává alakult át. Riminit felhőkarcolók éktelenítik el, a költőktől annyiszor megénekelt nápolyi öböl feldúlt vidék be­nyomását kelti. Szicíliában csak a görög templomok lá­bánál áll meg a betonhullám. Rómára már nem Michelange­lo kupolája, hanem a túlmére­tezett Hilton hotel nyomja rá bélyegét. A Velencét végpusztulással fenyegető ár\u cihán .asára nem tudnak előteremteni egy- milliárd lírát. Talán ennél is vigasztalanabb képet mutatnak Z Pompéjiről készült felvéte­lek. A hatalmas áldozatok árán kiásott antik városokat menthetetlenül elnyeli a gaz, jeléül, hogy a nemtörődömség, a hozzá nem értés és az eró­zió kártétele nem csekélyebb az egykori természeti kataszt* rófákénál. A rádióadó az orvos megbízható segítőtársa A Szovjetunióban kidolgozták és elkészítették , a Komplex” 2 nevű rádió) telemetrikus berendezést, amelv a könnyen lenyelhető miniatűr rádióadók segítségé vei le-, heteivé teszi az ember és az állatok emésztőcsatornájának tanulmányozását. A páciens lenyel egy „rádiópilulát”, amelynek be! sejében savlúgossági (vagy hőmérsékleti és nyomási) im- pulzátor van. Ezt megelőzően szíjjal kötik le a pacienst. A szíj voltaképpen vevő antennául szolgál. Amikor a ra- diókapszula bekerül a. gyomorba, jelzéseket kezd adni a jelzéseket felfogja az antenna és a villanyáram to­vábbadja az elemző berendezés felvevő részlegébe. A berendezés felerősíti, átalakítja és .,leméri” az emésztő­csatorna paramétereit oly módon, hogy mozgó szalagra rögzíti a jelzéseket. Az orvos az így kapott grafikon bir­tokában megállapítja az emésztőcsatorna különböző ré­szeinek állapotát, különböző feltételek között, és a továb­biakban elkészítheti a diagnózist. Kemence fűtőanyag nélkül Szovjet feltalálók egy csoportja új típusú, aerodi- namikus előmelegítő kemencét szerkesztett, amely elekt­romos aram vagy bármiféle fűtőanyag felhasználása nél­kül is képes hőt fejleszteni. A kemence alkalmas arra, hogy vele alumíniumötvözeteket hevítsenek fel az edzés­hez szükséges hőfokra, nagy szilárdságú szerkezeti ele­meket melegítsenek fel hegesztés előtt, biztosítani tud­ják a gumi és üveg egyenletes melegítését, és elvégezzék az autódugattyúk megmunkálását. Egy zárt rendszerben működő közönséges ventillátor a meghajtására felhasz­nált teljes mechanikai energiát hőenergiává alakítja át. Minél több energiát használ fel a ventillátor, annál ma­gasabb a zárt rendszer belsejében uralkodó hőmérséklet. A kemencéhez nincs szükség elektromos berendezésre, tüzelőiéire, kürtőre, s az ily módon végzett előmelegítés nem jár füsttel és korommal. Az új eljárás segítségével kétszer olyan gyorsan elvégezhető a fémek előmelegítése, mint a legmodernebb elektromos kerhencékben. Lesz-e snesíei»se«es sziw? nyak és törékenyek voltak, s mindössze húszegynéhány grammos terhelést bírtak ki. Most viszont még néhány kilós terhet is képesek tar­tani. Ilyen, néhány centi­méter szélességű hártyákat helyeztünk el függőleges helyzetben egy folyadékkal teli edényben. Ahhoz, hogy a berende­zést működésbe helyezzük, már csak ki kellett egyen­súlyozni, az egyik szelepet kinyitni, és a lúgoldatot be­ereszteni. A lúg hatására a hártya megnyúlik, a súly kezd „átbillenni” és műkö­désbe lép a szabályozó eme­lőkar. Elzárja a lúgot been­gedő szelepet, miközben a savszelepet nyitja meg. Ami­kor azonban a sav olyan mértékben húzza össze a hártyát, hogy az egyensúly ismét felbomlik, a hártya az emelőkaron keresztül ismét elzárja a savszelepet. A to­vábbiakban a generátor önmaga dolgozik, sajátos gyakoriságú lükte­téssel. Megtörtént tehát a visszacsatolás. — HamarQsan sikerült lét­rehoznunk a műizom egy új, tökéletesebb változatát. Az új modellben a folyadék már nem a nehézségi erő hatására áramlik, hanem magának az „izomnak” a munkája következtében. Á burgonya történetéből..« A szakemberek a közelmúltban még azt válaszolták, hogy burgonyát az inkák birodalmában kezdték ter­melni, időszámításunk után a XII—XIII. században. Most új tények kerültek napvilágra. A limai Mező- gazdasági Egyetem egyik professzora érdekes felfedezés­re jutott. Az általa vezetett expedíció sírokat tárt fel a perui főváros közelében lévő ősi temetkczőhelyeken, ame­lyek eredete időszámításunk előtt háromezer évre tehető. A sírokban talált leletek között burgonyagumőkra is akadtak. A perui tudósok, latin-amerikai kollégáikkal együtt úgy vélik, hogy a lelet fordulatot jelent a burgonya tör­ténetében, amelyet, mint közismert, csak a XVII. század­ban hoztak be Európába. Akkumu­látoros • 1 n „nksa Francia mérnök konstru­álta a képen látható két­személyes akkumulátoros „riksát”. A háromkerekű jármű nem országúti köz­lekedésre készült, mégcsak nem is a városi forgalom számára, hanem afféle „sétakocsinak” üdülő-, für­dő- és gyógyhelyek részére. A felépítményt habosított műanyag alkotja, így súlya rendkívül csekély. A jár­művet mozgató elektromo­tort négy darab 12 voltos akkumulátor táplálja: órán­ként legfeljebb 40 kilomé­teres sebességet érhet el a kis kocsi. A kézi szabályo­zókar „mindenes” szerepet tölt be: a kormányzás, a fé­kezés (a motorfordulat irá­nyának megváltoztatása) és a sebességszabályozás egya­ránt vele végezhető. A jár­mű nyitott és féltetös vál­tozatban, és egyszemélyes kivitelben is készül? Most már önállóan szabá­lyozta nemcsak az áramlást, de a sűrítést is. Minél több idő telt el, annál gyakrab­ban gondolunk a mestersé­ges szív létrehozására. Az, ami régen álomnak, fantá­ziának tűnt, most valóságos talajt nyert. Hiszen elvben a szív nem más, mint egy izomzsák, illetve pontosab­ban egy izomszivattyú. Amit sikerült megvalósítani egy különálló izomdarabon, most meg lehet próbálni egy rendszeren? Egy burokba, amely szim­bolikusan a szívet jelezte, két hajlékony szifonkamrá­ba zárt „izmot” helyeztek, amelyek a burkot két rész­re osztották, a szív két kam­rájának megfelelően. Az „izmokra” merőlegesen vá- Íasztóíalut helyeztek el. úgy­hogy a kamra belseje most hat részre oszlott: két dol­gozó „mesterséges izomra” és négy, az oldatok befoga­dására szolgáló rekeszre. A szelepekkel ellátott hajlé­kony gumicsövek a kis- és nagy vérkör mintájára ölel­ték körül a burkot. A jobb kamrában lúgos, a bal kamrában pedig savas oldat volt. Csak a kezdő impulzust kellett megadni a válaszfalnak és a rendszer mozgásba jött. A négy, fo­lyadékkal teli kamra nagy­sága változott, kettő meg­nagyobbodott, kettő pedig kisebb lett. A sav és a lúg automatikusan bepréselő- dött a «.mesterségei« izmok“ kamráiba, a kisebbé váló kamrákból. Ezzel egyidejű­leg a megnagyobbodó kam­rákba új adag folyadék szí­vódott. A kamrákat úgy kapcsolták össze, hogy mindegyik mesterséges iz­mot hol lúg, hol sav áztat­ta. Az izmok antagoniszti- kusakká váltak és ez szabá­lyozta a válaszfal helyzetét, a szelepek munkáját és ez­zel az egész rendszer műkö­dését. „A világon elsőnek dől goztak ki egy mechanikai- vegyi rezgésen alapuló ge­nerátort, amelyben megva­lósul a mechanikai-vegyi visszacsatolás. Ez a prototí­pusa a jövő polimer-motor­jainak.” — A létrehozott modell — mondja befejezésül Ra­domir Beljakov — segít az orvosoknak néhány szív­elégtelenség modelljének el­készítésében és tanulmá­nyozásában. különösen azo- kéban. amelyeket lehetetlen előidézni, mivel elkerülhe­tetlenül a kísérleti élőlény pusztulását okozzák. Szvetlána Vinokurova H e o c g ÉÄ5*' 2 *6 £ 2 I X > X decemű. r 13., szombat TUDOMÁNY ÉS ;; TUDOMÁNY fi5? tCHMKA •CHNir ?"Y ÉS TECHNIKA., TU DOM Ah A. földrengések előrejelzése Mágneses kitörések a Napban — A Nap mélyén újfajta mág­neses kitöréseket ffedeztek fel. Nagy teljesítményű műszereli segítségével a Napot megfigye­lő Us szűri Obszervatórium ve­zetőjének (Távol-Kelet, Szovjet­unió) sikerült megállapítania, iiogy a mágneses kitörések a kromoszférában lezajló kitörések után keletkeznek. A mágneses kitörések tanulmányozása fon­tos a napfoltok keletkezésének *»<= természetén f»k megértéséhez. ÉVENTE világszerte több -*zer földlökést regisztrálnak, szerencsére a pusztító erejű földlökések száma viszony­lag kevés. Elsősorban Japán, Chile, Mongólia, Törökor­szág, India, Olaszország és a Szovjetunió egyes terüle­tein, hazánkhoz legközelebb pedig Jugoszláviában jelent­keznek általában pusztító földrengések. Érthető hogy az Egyesült Államok és Ja­pán mellett a Szovjetunió­ban is szakértők százai dol­goznak a megbízható föld­rengés-előrejelzési módsze­rek és eszközök kialakítá­sán. A Szovjetunióban ebben az évszázadban 1927-ben Krim-félszigeten, 1940-ben Garmaban, 1948-ban Asha- badban és 1966-ban Tas- kentben volt pusztító erejű földrengés. A kutatás az 1948-as földrengés után in­dult meg intenzívebben a földrengések előrejelzésével kapcsolatban. Igyekeztek feltérképezni azokat a veszélyeztetett te­repeket, amelyeken az ed­digi tapasztalatok és soro­zatos mérések alapján a jö­vőben számolni lehet na­gyobb erejű rengésekkel Az előrejelzéseik probléma­körével csaknem valamennyi szovjet geofizikai intézmény foglalkozik. A KUTATÁSOK eddigi ál­lása szerint bizonyos elője­lek regisztrálása segítségé­vel napjainkban a földren­gések helyét és valószínű erejét már meg tudják hatá­rozni, ami azonban a leg­fontosabb lenne ezen a té­ren: a kitörések pontos ide­jét még nem. Pedig az érin­tett terület riasztásához és időbeni kiürítéséhez erre feltétlenül szükség volna.­Mégis, mit lehet tenni rengések minél kevesebb kárt okozzanak emberélet­ben? Egyik szovjet professzor­nak az a véleménye, hogy pillanatnyilag a legcélsze­rűbb feltérképezni az ország területén a földrengésveszé­lyes zónákat, és ezeken a területeken rengésálló épü­leteket emelni, illetve a már meglevő épületeket megerő­síteni. A fizikusok a szeiz­mikus jelenségek és a föld- mágnesség közötti összefüg­gések beható tanulmányozá­sától várják a jövőben az eredményt a megbízható elő­rejelzési rendszerek kidol­gozására. Mások a lökéshul­lámok jellegének terjedésé­nek vizsgálatából igyekeznek következtetéseket levonni. ISMÉT más kutatók a Ku- rili-szigetekről és Kam­csatkából kiindulva, elké­szítették a Szovjetunió szeiz­mikus térképét, megjelölve rajta azokat a helyeket, amelyeken az elkövetkező 20 esztendő folyamán pusztító erejű földrengéssel lehet számolni. Érdekes ezzel a témával kapcsolatban egy fiatal tadzSik származású szeizmológusjiaik a kutatási munkája. Tádzsikisztánban gyakori a földrengés és az elmúlt években mintegy 10 ezer regisztrált földlökést tanul­mányozott. Kiinduláskor fi­gyelembe vette, hogy Tád­zsikisztán területén a gyen­ge amplitúdójú földlökések igen gyakoriak, míg az erős rengések nagyon ritkán for­dulnák elő. A földlökések száma és ezeknek az ereje közötti összefüggéseket a szovjet kutató grafikonon ábrázolta. Grafikonját frek­vencia grafikonnak nevezte el. Ez a grafikon már töb­bet mondott a tudós száma­pasztalta, hogy a legerősebb földlökés előtt a . gyenge amplitúdójú lökések szárny csökken, ugyanakkor az erős amplitúdójú lökések száma növekszik. Grafikon­ról a nagy erejű földlökés 2 héttel korábban leolvasható, MA MÉG természetesen nem lehet arról vitatkozni, hogy a fiatal szovjet kutató módszere a gyakorlatban minden tekintetben bevált- ja-e a hozzáfűzött reménye­ket. Ha sikeresnek bizo­nyulna, úgy a Szovjetunió területén kiterjedt földren­gés-előrejelző állomásháió- zatot lehet kiépíteni. így „közelebb leszünk ahhoz hogy a technika és tudo­mány a jövőben lehetővé te­szi a földrengések megbíz­ható előfejel zését.’* iöDö-Dan, a Brüsszeli vi­lágkiállításon a sok kiállí­tott tárgy közt bemutattak egy szintetikus hártyát — az ún. „mesterséges izmot”, amelyet egy svéd professzor állított elő. Vlagyimir En­gelhart akadémikus, az is­mert szovjet biológus, már a háború előtt feltárta a mozgás vegyi jellegét, mi­után bemutatta a kísérleti „izmot”, az „élő” polime­rekből készült, rövidülő fo­nalat. A svéd tudós azon­ban olyan szintetikus rend­szert hozott létre, amelyik képes megrövidülni és a ve­gyi összetétel megváltozása­kor mechanikai munkát , ki­fejteni... Csak savval kellett hatni az átlátszó hártyára, és meg­rövidült, a lúg viszont azon­nal megnyúlásra késztette. Ez lényegében nem más, mint a kémiai energia me­chanikai energiává való egyenes átalakulása. — Akkor jutott eszembe — mondja Radomir Belja­kov, a műszaki tudományok kandidátusa — mi történ­ne, ha egy ilyen átalakulás­ra képes' hártyát önszabá­lyozó rendszerben helyez­nénk el? Ily' módon egy automatikusan dolgozó lüktet«» polimerliajttfmu keletkezne... — A laboratóriumban elő­állított első hártyák véko.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom