Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-29 / 300. szám
Termelőszövetkezeti demokrácia — me A kollektív s«es*»«Sdések mtfdosUásának irányelvei Külső kapcsolatok — összhangban a belső törekvésekkel Ónálló, vállalatszerű gazdálkodás. A termelőszövetkezetek belső érdeke, törekvése találkozik az új gazdaságpolitika. elvével. Az önállóság korántsem jelentheti azt, hogy a belső döntések teljesen elszigetelten történjenek, a külső körülmények figyelembe vétele nélkül. Az önálló, vállalatszerű gazdálkodás hatásfoka nagymértékben függ attól, hogy o döntések milyen harmóniában állnak a külvilág törekvéseivel, lehetőségeivel. A termelőszövetkezetek belső demokratikus élete, gazdálkodása elképzelhetetlen a külső demokrácia jelenléte nélkül. Nois, memmiyiben lehetőség, és mennyiben valóság a termelőszövetkezeti demokrácia a külső kapcsolatok tükrében? iussfssMrssmssfsfsn Molnár János, a komlói Május 1. Termelőszövetkezet elnöke: — Néhány évvel ezelőtt hiába voltak önálló elképzeléseink, nem mindig tudtuk megvalósítani őket. A felsőbb szervek beleszóltak a tervkészítésbe, ezért kellett nekünk nagyobb területen zöldséget termesztenünk, ami nem volt kifizetődő. Primőröket nem tudtunk termelni, a tömegáru pedig csali kisebb árért kel el a piacon. Ez csak egyetlen példa, de azt hiszem, minden tsz-elnok tucatjával sorolna hasonlókat — Mennyiben változott ez a 'kapcsolat? — Teljesen más a helyzet. Ma nem ellenőrizni, hanem tájékozódni jönnek hozzánk, s nem, kényszerítenek valamire, hanem javasolnak valamit. Ezeket a javaslatokat mégik jobban megszívleljük, mint régen a kényszerítő szót. — A döntések tehát a szövetkezetben születnek? — Igen. Ez nagyon előnyös, - de ha rossz a döntés, akkor megvan az a hátrány, hogy nem lehet másra hivatkozni. A nagyobb demokrácia tehát nem csupán előny, hanem nagyobb felelősség is. A Dél-Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi . Szövetségénél hallottuk a példát: Az idén a gyapjúfelvásárló vállalat több mint hét forinttal kevesebbért vette át a lőrinci Petőfi Termelőszövetkezettől a gyapjú kilóját, mint tavaly. Az indokolás az volt, hogy a lőrinci erőmű füstje és a korom rontja a gyapjú minőségét. Az érv helyességében és jogosságában nincs okunk kételkedni. Csupán az lehet a kérdés, hogy az elmúlt esztendőben kevesebb kormot és füstöt termelt az erőmű? Hivatkozhatunk a komlói példára is. A vetőmagtermeltető vállalat fehér napraforgóra és salátamagra szerződött a szövetkezettel. Természetesen az árat is rögzítették. Hónapok múltán azonban a vállalat minőségi kifogást emelt, jelentősen csökken- tenti akarta a kikötött árakat. Elvileg a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok egyenrangú partnerek. Vitás esetekben miképpen lehet érvényesíteni az egyenjogúság elvét? Molnár János, komlói tszr elnök: — Helytelen lenne azt állítani, hogy kapcsolataink nem javultak az utóbbi időben a vállalatokkal. Mégis azt kell ’anunfc, hogy amíg egyes vállalatok monopolhelyzetben vannak, addig nem sok lehetőségünk van a „fellebbezésre”. Hiszen, ha az állatforgalmi nem vesz át tőlünk húsz-harminc marhát, akkor kinek adjuk el? A külső demokrácia szélesedése lehetőséget és alapot teremi arra, hogy a közös' gazda? égők koncentrálják erőiket. Ai út í,"' • a áll mindenki : í '.m ira. vM Ír más tcr- melc-szövetkeztoki el. akár állami vállalatokkal összefogva, közös társulásokat hozzon lét-. Saáaoe a Myz-sfc azért nem ennyire egyértelmű — mondja Balázs László, dél-hevesi tsz-szövetség titkárhelyettese. A jelenlegi jogszabályok ugyan lehetővé teszik a vállalatok és szövetkezetek társulását, azonban ilyen esetben az állami vállalatokra érvényes jogszabályok és köz- gazdasági szabályozók az érvényesék. — S a termelőszövetkezetek egymás közötti társuláisai? • — Itt érvényesül a „zöld út” elve. Sajnos azonban a szövetkezetek nem élnek eléggé a lehetőségekkel. »/////////////////////, Megyénkben — más hasonló adottságú megyékhez viszonyítva is — rendkívül kevés a közös gazdaságok közötti társulás, vállalkozás. Ez elsősorban a közgazdasági szemlélet hiányából fakad. Hiába tehát a demokrácia, a lehetőség — ha nem párosul azzal az igénnyel, hogy a lehetőségek forintokban is kamatozó valósággá váljanak. Másrészt; tovább is érvényesül az a nézet, hogy „az én portámon, én akarok gazdálkodni”, s nem közösködöm másokkal. A külső demokrácia körének szűkítése viszont óhatatlanul magával vonja a belső demokrácia köréneik szűkítését is. Ebből fakad aztán az is, hogy a lehetőségek elszalasztása, az ötletek nem kellő mérlegelése úgy csorbítja bent, a szövetkezetben az egyes tagok demokratikus jogait, hogy azok nem is tudnak róla. Példaként lehet említeni, hogy egész sor közös gazdaság vezetői nem éltek időben azzal a lehetőséggel, hogy hetven százalékos állami támogatással szarvas- marha-, vagy sertéstelepet építsenek. Jövőre már csaík ötven. százalékos támogatással építkezhetnek. Gyakorlatilag tehát az építkezésre szánt összeg minden száz forintjából húsz forint elveszett a gazdaság számára. VSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSJ A külső demokrácia nem minden esetben pottyan „sülj, galambként” a szövetkezetek ölébe. Nem egy esetben ezt a demokráciát ki kell harcolni, éppen a jogok érvényesítésével. A termelőszövetkezetek legfőbb érdek- védelmi szervei a tsz területi szövetségeik. — Az érdekvédelem sokoldalú és sokrétű feladat —’ mondja Balázs László, a dél- hevesi tsz-szövetség titkár- helyettese. Nem csupán abban nyilvánulhat meg, hogy a szerződéskötésnél biztosítani akarjuk az egyenrangú partnerek elvét, a minőségi vitáknál képviseljük a tagszövetkezetek álláspontját, érdekeit. Az is rendkívül fontos feladat, hogy informáljuk a közös gazdaságokat, feltárjuk a lehetőségeket, bizonyítjuk egy-egy társulás előnyét, tapasztalatokat közvetítünk. Az új gazdaságirányítási rendszer, a párt és a kormány agrárpolitikája, az új termelőszövetkezeti és földtörvény, a különböző intézkedések megteremtik a demokráciának azt a külső keretet. amely hozzásegíti a szövetkezeteket belső demokráciájuk szélesítéséhez, erősítéséhez. Ez a keret azonban mindaddig csupán lehetőség, amíg a gazdaságok nem teszik önmaguk számára élő valósággá. A külső demokrácia jogi és közgazdasági szabályozói sem véglegesen kialakultak, meglevő ellentmondásokat fel kell oldani, a keret maga is tökéletesítésre szorul. A külső keretek azonban még így is sokkal több lehetőséget rejtenek magukban, mint amennyi eddig megvalósult. A külső demokrácia hiánya, és ki nem használása pedig a belső demokrácia csorbulásához vezet. Kaposä Lekeni© Á Moh fácskát akkor ültettek kert földjébe, ablak alá, amikor Ádámka megszületett. Egyenes, sudár törzse éppúgy növekedett, mint a fiú. Aztán számtalan nap és számtalan éjszaka után katonák volnultak át a falun. Minden valamirevaló férfiembert magukkal hajtottak. asszonyok, gyerekek, öregek sírtak utánuk. Ádámka sédesanyja is naphosszat sircíogált. Más katonák jöttek, csukaszürke ruhában, tarka sátorlap-köpenyekbe burkolózva. A szép kicsi fenyőt. amit az asszony annyi-* ra vigyázott, kivágták karácsonyfának. Ádámka nem értette, miért siratta azt • a fát is annyira édesanyja, miért szorítja magához apró testét görcsös kezekkel, mindegyre azt mondogatva: — Én drág# életem, téged nem adlak... Azt a fát megölték, de téged nem hagylak... ! A csöndes éjszakában messziről ágyúdörgést lehetett hallani. M agas és kék volt az ég, a sziicrázó napsütésben felengedett a fagyott hó is. A gyermek megvidá- modva lépegetett. A folyó felé tartott afflffl* é&ssagia haladt a többiekkel, hónalj ála szorított fegyverek csöve előtt Távolból, a lapály széle felől időnként tompa, fojtott dörrenések hallatszották. A gyermek megállt a völgynek kanyargó úton, tátott szájjal bámulta az eget Az égen, mint elhajított fekete rongydarabok, lomha varjai? szálltak. A gyermek kis vesz- szokosárkát vitt a karján, kenderkóccal letakarva. A kóc alatt megmozdult valami: — Gyerünk cirrni, nekünk még messzire kell menni ... Cipője orrával rugdosta az olvadó havat. — Tudod, azért nem lesz mindig ilyen jó dolgod. Ha nem bírlak, neked is gyalogolni kell majd ... ! A gyermek egy tarka riókmacskút cipelt kosarában. Társnál? vette maga mellé, ne legyen egyedül a ki tudja milyen hosszú úton. Leért a dombról. Amikor jó messzire jutott a szélső házaktól is, letette a kosarat a földre. Aztán félretolta a kenderkócot. kivette a macskát a kosárból, kezébe fogta a piros madzag végét, amit a nyalkára kötött, s így szólt hozzá: — No, most egyelőre- elég á kényelemből. Gyere csak gyék®, -i* isasfe a Mint ismeretes, a munkaügyi miniszter rendeleté értelmében módosítaná kell az 1969—70-re kötött kollektív szerződéseket, s a módosításokat legkésőbb 1970. március 31-ig ki kell hirdetni. A módosításokhoz a Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa irányelveket bocsátott ki. Ezek szerint a változtatásokat a részesedési alap fel- használásáról szóló rendelet végrehajtása, ezenkívül a kollektív szerződései? alkalmazásakor tapasztalt hibák megszüntetése teszi szükségessé. Az irányelvek kimondják, hogy a vállalatoknál az éves termelési feladatokkal együtt a részesedési alap, a személyi jövedelmek várható alakulását is meg kell tervezni. A kollektív szerződésben azt is meg kell határozni, hogy miképpen módosítják a közvetlen anyagi ösztönzésre (prémium, jutalom, év végi részesedés), a meghatározott rendeltetésű pénzbeni juttatásokra (lakásépítő akció, tanulmányi ösztöndíj, segély stb.i, és nem pénzbeni részesedésre (kedvezményes üzemi étkeztetés, szociális, kulturális, sportcélok) fordított összegeiket abban az esetben, ha a részesedési alap eltér a tervezettől Ha a részesedést aSap a tervezettnél nagyobb lesz, akkor elsősorban a közvetlen anyagi ösztönzésre szolgáló részt helyes növelni. A dolgozók részére általában biztosítani kiéül az eddigi szociális, kulturális juttatásokat, sőt ha a vállalat eredményei ezt lehetővé teszik, indokolt esetben azokat növelni is lehat. A közvetlen anyagi ösztönzésre szolgáló összegieket bizonyos feltételékkél fel lehet osztani a vállalatok nagyobb egységei között, ilyenkor is helyes azonban, hogy központi keretet is képezzenek az esetleges indokolatlan aránytalanságok feloldására, egyes fontos feladatok teljesítésének anyagi ösztönzésére. Kisebb vállalatoknál célszerűbb, ha a közvetlen anyagi ösztönzésre szolgáló keretet nem osztják fel gyáregységeikre, hanem azt központilag kezelik. Az irányelvek további része tisztázza, hogy nyereségprémiumot elsősorban olyanok számára helyes kitűzni, akiknek a munkája a vállalat eredményeit jelentősen befolyásolhatja. Ilyen esetekben a nyereségprémium mértékét es feltételeit a magasabb vezető ál- lásúaltéhoz hasonlóan helyes megállapítani. Olyankor is célravezető a nyeresógprémi- um kitűzése, amikor egv-egy részfeladat teljesítése az átlagosnál lényegesen nagyobb mértékben befolyásolja a vállalati eredményeket. Nyereségjutalmat abban az esetben helyes alkalmazni, ha a feladatot nem lehet előre meghatározni Az év végi részesedés szabályozásakor az egész vállalatra azonos rendszert helyes megállapítani, s meghatározná, hogy a munkaviszonyban töltött évek milyen mértékben növelik az egyes dolgozók év végi részesedését. Helyes, ha az egészségre ártalmas munkakörben, nehéz fizikai munkán, vagy az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebb körülmények között dolgozóknál fokozottan figyelembe veszik a munkaviszonyban töltött időt. Az irányelveik felhívják a vállalatokat, hogy ft kollektív szerződések a részesedési alap szétosztásakor részesítsék előnyben a munkahelyükhöz hű dolgozókat a munkahelyüket gyakran változtatókkal szemben. Ily módon jutalmazzák a hosszabb munkaviszonyt, s éljenek a kizárás lehetőségével is. Az irányelvek egy másik része hangsúlyozza, hogy a megszakítás nélkül 30 napot meg nem haladó keresőképtelenség. illetve szülési szabadság időtartamát az év végi részesedés szempontjából úgy keß tekinteni, mintha a dolgozó ez alatt az idő alatt is munkát végzett volna Az irányelvei? a továbbiakban a kollektív szerződések alkalmazásakor tapasztalt hibákra, illetve azok megszüntetésére hívjál? fel a figyelmet. Gyakori eset például. hogy a koliektív szerző dós olyan kérdéseket is szabályoz, amelyekét nem kel rendeznie. Nem tartalmaz ■ hat például az egyéb jogsz bálvokon túlmenő felmv dási korlátozásokat, nem en gedélyezhet évente rends?, résén ismétlődő jutalomsz badságot Az egyes dolgoz, jogszabályban rögzített ve - delmét nem szűkítheti .<• azokra, akik meghatározott időt eltöltenek a vállalatnál, de teljes felmondási tilalma*, sem írhat elő. mert a központi jogszabályok rendkívül indokolt esetben mindenkinél lehetővé teszik a felmondást. A tapasztalatok szerint a kollektív szerződések sokszor törvénytelenül korlátozzál? a vezetők jogait. Teljesen hibás az a felfogás, hogy a vezető lemondhat jogairól. A jogok gyakorlása egyben kötelezettsége is a vezetőnek, tehát azokról nem mondhat le. Csupán arról lehet szó. hogy jogai eigy részének gyakorlását alsóbb vezetőnek adja át. A kollektív szerződések néha olyan kérdéseket is szabályoznak, amelyeke* másutt, például a vállalati ügyrendben, a munkavédelmi szabályzatban kell rögzíteni. Gyakran a vállalati üdülés rendjéről, az üdülő igénybevételéről is intézkedik a kollektív szerződés, pedig a kérdésekben a helyi szakszervezetnek kell döntenie. Az irányelvek végül a kollektív szerződés módosításával kapcsolatos eljárássá’, foglalkoznak. A módosítás tervezetét a vállalat a szakszervezet vállalati szervével közösem készíti eiL A tervezetet a dolgozókkal megkell tárgyalni, majd a módosítást a vállalat igazgatója, és a vállalati szakszervezet titkára írja alá. Nem /volna helyes, ha a módosítások miatt az egész kolefctív szerződést újra sokszorosítanák, arról azonban gondoskodni kell, hogy a dolgozók a módosításokat megismerjék. (MTI) talpaid, szólj és visszateszlek, — Nyau, nyau — siránkozott a macska és rángatózva szabadulni próbált a madzag kötéséből. — Ejnye, cirmi — simogatta meg a macska fejét —. ne rakoncátlainkodj nekem. Tulajdonképpen örülnöd kéme, hogy velem jöhetsz, nem gondolod? ) A macska pár lépést nyugodtan haladt, aztán futásnak vetette volna magát, de a kötelék nyakára szorulva visszatartotta. Fuldokolva köhögött, s mikor a madzag engedett, keserves nyávogással panaszkodott. Az országúton egy autó közeledett nagy zúgással. A fiúcska sietve egy fűzfabokorhoz futott és elrejtőzött. A macskát kabátja alá bujtatta. Az' autó elrobogott. Katonák ültek benne; — Látod, cimmi, amiért akadékoskodsz, most majdnem bajba sodródtunk. Tudod, mi történhet véled? Meglesznek. A katonák között is vannak olyanok, akik szívesen esznek macsikákat. Vastag pálcát tört, azzal kormányozta a macskát, se jobbra, se balra él ne térjen az iránytól. — Kénytelen vagyok így bánni veled, ha nem hallgatsz a szép szóra ... A z országút a folyóhoz kanyarodott, más látta a hidait is. Ott állt a közelében az autó. Egészen keresztben állt, lezárta az utat. Az autó körül katonák álldogáltak, cigarettázva. Nem félt a katonáktól, csak cir- mit féltette, hátha tényleg ezek itt macskaevők. Cirmi Visszakerült a kosárba, a kendertkóc alá. Ahogy köaelabb ért, látta, hogy ezek a katqpák .is szürke ruhát vísélnek, mint akik kivágták a kertből a kicsi fenyőt. az © fenyőfáját. Da arorärigiMfe _ sm«i isiasie egyetlen szavát sem. ezek pedig éppen úgy beszélnék, mint ő. — Ugye, átmehetek a hídon? — kérdezte a katonákat. — Ma van a kosaradban, öcsi? — kérdezték vissza. — Láthatja, akinek szeme van: kendehkóc. Az egyik katona ujjávai a kócba bökött. — Nicsak, ez a kendedkóc nyávogni is tud?! — Nem a kóc nyávog, hanem cirmi, a macskám. Beteg. És az ilyen beteg macskákat, ugye, nem ajánlatos megenni. A katonák nevették. Egyikük csokoládét nyomott a gyermek kezébe és a neve után érdeklődött. — Én magam Ádámka vagyok — mondta a fiúcska —. a macska neve pedig egyszerűen cirmi. —• És természetesen beteg — nevetett az a katona, aki a csokoládét adta. — És mi baja a macskádnak? Csipás vagy rühes? Vagy csak a hasikája fáj neki? — Ennek minden baja van. Még bolhás is... — És nem ajánlatos megenni. —- Nagyon sovány ám a cirmi. Bizony isten ... — És hová mégy a cirmi- vél, Ádámka? — Át akarok menni a hídon. Arra vitték az édesapámat a katonák puskával. A elemivel megkeressük, hova vitték. — Milyen katonák vitték? — Hált... ilyen ruhában voltak, mint maguk. — Ügy! — Átmehetünk a hídon? — Várj, mindjárt indulhatsz, csak meséli még nekünk valamit a koszos macskádról. — Nincs mit mesélni, én már mindent elmondtam csr~ ».I un,. A híd alól egy katona mászott lei a partra. Merő sár volt mindene és nagyon sietett. — Nna, most már mehetsz. Ádámka. De siess ám nagyon. hátha még utoléred az édesapádat — és a katona újabb csokoládét nyújtott a. gyermeknek. A fiúcska megindult a hídon. A csukaszürke ruhás katonák pedig autójukba szálltak és nagy zúgással elhajtottak a másik irányba. Ádámka a híd közepe táján megállt, nagy élvezettel majszolta a csokoládét, s egy darabot cirminek is a foga közé nyomott. — Egyél csak te is, azt hiszem a macskáknak sem árt meg a tejes csokoládé... Még akart valamit mondani, de a kis vesszőkosár cir- mivel egyszerre kirepült a kezéből, nagy ütés hasított a fülébe, s a kettéroppanó, égbe emelkedő híddal ő is repülni kezdett a kosár után. S okáig visszhangzott a völgy, míg újra csend lett. A vízből fekneredő acél- csonkök körül veszetten örvénylett a tajték. És az ég kék volt, akár a gyermek szeme. Egy asszony a völgynek leereszkedő utcát figyeli, néha oldalra hajol vagy felágaskodva nézelődik a mesz- szeségbe, ahol a folyó kanyarog. S a kertben nézegeti a íácska helyét, mikor hoz új hajtást. Vár, évek óta haza- vár valakit. A szép kicsi fenyőnek parányi csonkja se nincs már... december 39.» Ä i
