Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-24 / 298. szám

T zguegpi-eres szocialista sportbrigád Tíz év oiatf egyetlen késés sem akadt 4ű benyújtóit ú|iías — Hmdenkc tanul, kepezi magát Hatalmas és hosszú gyár­udvara van az Egri Finom­szerei vénygvárnak. A legna­gyobb igyekezettel siető em­ber sem tud húsz perc alatt egyik végéből a másikba el­jutni. Éppen ezért kerékpár­ral, szállítókocsikkal közle­kednek a munkások a dom­bok hajlatára épült üzem­egységek között Magam bandukolofe hát a havas, csúszós útón kíváncsian, a gépjavító üzem felé, ahol a híres birkózóbrigád, hivata­los nevén pedig a Gépjaví­tó szocialista brigád székel. Kun József és testvér­bátyja, István, valamint a brigád vezetője, Szarvas Jó­zsef fogad a gépek között. Valamennyien keményköté­sű, izmos emberek, akik nem ijedősek sem a munká­ban, sem pedig birkózósző­nyegen. Ennyit tudok róluk, meg azt ho-gy az NB II-ben szerepelnek, de kitűnően helytállnak az országos via­dalokon is. A brigád tag­jai közül például Kovács Kálmán országos első lett súlycsoportjában, Lakatos András kétszer szerzett ser­dülő, egyszer pedig magyar ifjúsági bajnoki címet je­lenleg utánpótlás-válogatott Tóth Károly meg ifjúsági válogatottságig vitte, sok-sok dicsőséget szereztek már az Egri Bervai Vasas Sportkör­nek, no meg az egész gyár kollektívájának. — A mi brigádunk 11-szer nyerte már el a szocialista címet — magyarázzák —, s ha valami közbie nem jön, az év végére meglesz a 12- ik is. Mindent elkövetünk, hogy sikerüljön! A brigád története után érdeklődöm. így tudom meg, hogy tíz évvel ezelőtt, 1959- ben hozták létre öten. Je­lenleg 27-en vannak, s en­nek 60 százaléka aktív spor­toló, a többiek viszont a tö­megsportban veszik ki ré­szüket, vagy pedig, mint sportvezetők tevékenyked­nek. Nagyon jól össze tudják hangolni a közös érdekeket a munkában, a tanulásban, a szórakozásban és a sport­ban. A gyár büszkeségei ők, akik az évek fegyelmezett kitartásával bizonyították be, hogy a jó sportoló lehet jó dolgozó is, egész ponto­san: a tehetséges, dolgozni szerető ember nagy sikerek­re képes munkaterületén és a sportpályákon egyaránt. — Brigádunk tevékenysé­gét szigorú szabályok hatá­rozzák meg, amelyet min­denki lelkiismeretesen be­tart és teljesít — mondja a brigádvezető. — Annak elle­nére, hogy a tíz év alatt so­kan jöttek és távoztak a bri­gádból, egyetlen egy késés nem fordult elő! Mintegy 40 újítást nyújtottunk be; az idén nyolcat, de már készül a kilencedik is, amelyet az év végéig beadunk elbírá­lásra. A tíz év alatt 21-en végezték el a középiskolát, illetve a technikumot és egy részük magasabb beosztás­ba került, üzemvezetők, technológusok, főművezetők, gyártástechnológusok stb let­tek. Akik pedig nem a kö­zépiskolákba jártak, azok különböző párt- és KISZ-ok- tatásokon gyarapították tu­dásukat, mert alapszabá­lyunkban szerepel: a brigád valamennyi tagjának köte­lessége oktatásban részt ven­nie. — Hogyan sikerült ezt a jó kollektív szellemet kiala­kítaniuk? — Az alapító tagok példa­mutatása, határozottsága szülte ezt a szellemet, amely az újonnan belépőkre is ha­tott és természetessé vált, — magyarázza Kun István bri­gádtag, birkózóedző, üzemi szakszervezeti titkár. — Az egymáshoz való tartozás ér­zése a birkózószőnyegen ke­resztül a munkapadon át a fehér asztalig különböző mó­don és formában erősödött meg. A brigád negyedéven­ként egyszer találkozót, ösz- szejövetelt tart, amelyre hi­vatalosak a családtagok is. Távolmaradás csak nagyon indokolt esetben fordul elő. Színházba, moziba megyünk ilyenkor, vagy kirándulni, vagy éppen egy nagy majá­list rendezünk, kerékpárver­sennyel, kötélhúzással, hur­ka- és kolbászsütéssel, csur- dítással, kártyacsatákkal egy­bekötve S ilyenkor minden­ki jól érzi magát, a baráti szálak tovább erősödnek. Egymás kedvéért, még a do­hányzásról is képesek le­szokni, a brigádban már csak egy-két dohányos akad... ÜM9. december 25,, csütörtök A brigádnaplóban az te szerepel, hogy a tagok évente 20 óra társadalmi munkát „kötelesék” végez­ni. Ezt minden évben teljesí­A ltesrtöfob sportágban Be­zár alt a versenyévad, arai sok- sok izgalmas , érdekes eseményt hozott a ver­senyzők számára. Ezekből az Idei élményekből gyűj­töttünk össze egy csokor- ravalót. Boros Zoltán: Az első találkozás... A tájékozódási futás kívül- rol nézve olyan, mint amikor egy ötezres futó verseny köz­ben újságot olvas Terep, tér­kép, tájoló, kondíció furcsa vesyülóke .. Első idei versenyemre, a Budapest Kupa nemzetköri váltóversenyre '— katonai szolgálatom miatt — hiányos felszereléssel és felkészülés­sel utaztam ed. Kismarosról komppal keltem át a Dunán Pilisrnarátra, a verseny szín­helyére, ahol már ott voltak ellenfeleim, a sportág leg­jobbjai: Balogh Tamás, Sőtér János, Bársony András és a többiek. j.. Közeledik a rajt. A csapatok első emberei lassan felsorakoznak a rajtvonalon, a kezekben térkép. Egyre rendhagyóbban dobog a szív... Három ... Kettő.., Bgy ... Zéró ... Elindul a „taposómalom” felfelé, a hegyoldal irányába. Őrölnek a lábak, zilál a tüdő ... Most kell elkezdeni az „újságolva­sást”. Egy kicsit jobbra hú­zok a fák között, a többiek szorosan utánam ... Meg van az év első pontja: előt­tem fejmagasságbam vigyorog a piros-fehér „rongy”. Bé- lyegzek... Aztán végigroha­nok a hegyoldalon ... Bele­botlok a következő ellenőrző pontba. Bélyegzők... Ők is... Üjra rohanás..; Vég­re egyedül vágtatok egy víz­mosásban — az ellenőrző pontot nem találom. Vissza­futok ... Mire megtalálom, ellenfeleim már faképnéd hagytak! Utói kell érnem öltét! Kellemetlen ez a bozót, a cipőm is egyre jobban szo­rít... Gyerünk. gyorsab­ban! Csak azt látom, hogy beérek valakit... Bélyeg­zés ... Már csak ketten fut­nak előttem. Atkozom a szik­lákat — csak már vége len­ne .. j Kevés a levegő, s a görcs játszadozik a lábam­mal ... Leérek a völgybe, közeledik a cél. Hallom, hogy tapsolnak, kiabálnak a nézők. Igen, ők ketten már beérkez­tek... Hajrá! Olyan furcsa, hogy nekem is tapsolnak... tik. Az első ilyen munka emlékét még ma is őrzik, egy nyilatkozat formájában. A gyár ugyanis vízhiánnyal bajlódott A gyár területén volt egy 22 méteres kút, an­nak „kitisztításával’’ a prob­léma megoldhatóvá vált, de veszélyes volta miatt a mun­kát még a tűzoltók sem vál­lalták. A brigád vállalta, — saját felelősségére! A ku­tat társadalmi munkában rendbe hozták! Dolgoztak ezenkívül a buszmegálló épí­tésénél, részt vettek a bri­gádtagok családi házainak, garázsainak építésénél, de el­sők voltak a tv-t az iskolá­nak mozgalomhoz való csat­lakozásban is a megyében. 82 órát dolgozott a brigád legutóbb társadalmi munká­ban, — a betonozási felada­tokban segítettek egy másik brigáddal — és a pénzen tv-t vásároltak. Említésre méltó az is, hogy patronálták a III. sz. általános iskolát és az Arany János úti óvodát. Já­tékokat készítettek a kicsi­nyeknek, felásták a kertet, virággal ültették be, hogy a gyerekek szép környezetben, egészségesen fejlődhessenek. Máskor magnót, írógépet vásároltak a munkában meg­rokkant, szerencsétlenül járt embereknek, ők voltak azok, akik országos mozgalmat in­dítottak el — a tv is be­számolt annak idején róla — egy szerencsétlenül járt bányász megsegítésében. — Természetesen nagy se­gítséget kapunk munkánk­hoz és a sportoláshoz a vál­lalat vezetőitől. Minden jo­gos kérésünket teljesítenek — mondja a brigádvezető. — Különösen sokat segít Ozclmm Ferenc fómechaoi­— Gyere kapitány — hallom messziről — „szívd” maga­dat ... Kisütött a nap. Milyen ér­dekes. hiszen innen indul­tunk el... Még egy utolsó remegés, aztán a kezemet rázzák. akik megelőztek. Igen. ők ketten jobban érte­nek hozzá. Biztosan több „újságot olvastak” már fu­tás közben ... Prucz Éva: így lettem magyar bajnok Hatodik éve, hogy az Egri Dózsa úszója vagyok, két érdekes külföldi versenyen is részt vettem — mégis az idei magyar bajnokság jelentet­te számomra a legnagyobb élményt s ezt nem fogom el­felejteni soha! Erős mezőny állt rajthoz a 200 m női mellúszásban, oitt sorakoztak mellettem a tőlem hat-hét évvel idősebb, kitűnő fővárosi versenyzőle, gazdag tapasztalatokkal, ki­váló eredményekkel a‘hátuk­ban. Álltunk a rajtkő mögött, a jeladásra várva, amikor észrevettem, hogy ellenfeleim végignéznek rajtam és meg­mosolyognak. Mintha azt mondták volna: Mit akar itt ez a kis vidéki leányka? Hirtelen elszánt hangulat ke­rített hatalmába. Majd meg­mutatom nekik! Meg kell nyernem ezt a versenyt, ha törik, ha szakad .;. Olyan tempót fogok diktálni, ami idegessé teszi majd őket... Dürrent a pisztoly, a nyolc test egyszerre csapódott a vízbe. Minden erőmet bele­adtam, s örömmel éreztem, hogy friss vagyak, jól megy az úszás. Már közeledett a cél és én vezettem a me­zőnyt! Még húsz méter ... Már csak tíz... öt... Ket­tő. Végre! Magyar bajnok vagyok! Életem legjobb ide­jével ... Most már én mo­solygok: újabb aranyérmet szereztem Egernek ... Bánhidi Béla: Sérülés után is 10.5 mp Balszerencsés módon kezd­tem az idei versenyidényt: kora tavasszal ízületi bántal- makkal hetekig a sportkór- ház lakója voltam. S alig­hogy rendbe jött a lábam, az kus, áld egyben a birkózó­szakosztály vezetője is. Nagy szervezőképességgel rendel­kezik, jó összhangot tud te­remteni hatszoros szocialis­ta üzemünkben. Persze a kollektíva is jó. Tíz év alatt egyetlenegy olyan baleset nem történt nálunk, amely a dolgozó hibájából fordult volna elő. Ez is a fegyel­mezettségre példa. Üzemünk­ben, ha valaki köszörűgép­hez áll, szemüveg nélkül akar dolgozni, a hozzá legkö­zelebb levő munkás szó nél­kül fogja a szemüveget és fel teteti vele, még akkor is, ha az illető nem a mi üze­münkhöz tartozik. Á brigádtagok nagyfokú munka- és emberszeretete mellett nem mennek el szó nélkül a vezetők sem. Nagy­ra értékelik. Kun István a Munka Érdemrend bronz fo­kozatát, Szarvas József, Kun József, Farkas Ferenc, Sza­bó Gáspár, Rutka József, Salétli Károly többszörösen vallhatja magát a kiváló dol­gozó kitüntetés tulajdonosá­nak. Persze, a brigádból má­sok is dicsekedhetnek ilyen címmel... Így dolgozik, így él hát a többszörösen szocialista cím­mel kitüntetett birkózó bri­gád a Bervában. Nem verik nagydobra eredményeiket, de szigorúan betartják a szo­cialista erkölcs normáit a munkában, a sportban és a magánéletben. A fiatalokkal is így foglalkoznak. Aki nem végzi el becsületesen munkáját, nem jól tanul, an­nak „szerelés” sem jut az edzőteremben. S ehhez a ki­tartáshoz csak gratulálni tu­dunk! Fazekas István első edzésé!: egyikén izom- szakadást szenvedtem. Mon­danom sem kell, milyen nagy volt elkeseredésem, hiszen erősen közeledett a főiskolai spartakdád időpontja. Ed­zőm. Gallovits László azon­ban „lelket öntött belém” úgvannyira, hogy 10.9-cel győztem a 100 m síkfutás­ban — a váltóban azonban újra kiújult a sérülésem. Is­mét kényszerpihenő ... Aztán következett a .Béke Kupa el­ső fordulója, sikerült vala­hogy összeszednem magamat és a 200 métert 21.6-os egyé­ni csúccsal nyertem, s ez egyben a magyar ranglista harmadik helyét jelentette számomra. A pechsorozat azonban nem ért véget! Nyári szü­net ... Miskolc .. izomsza ka­dás . . egyhónapos pihenő ... óvatos kezdés... formábaien- dülés .. egy betört ablak­üveg súlyosan megsebesíti a kezemet... újra leállás ... Mikor lesz már vége? Bekö­tött kézzel 10.9, majd 10.7 a következő két fordulóban, az­tán az év utolsó versenyén Egerben, mostoha körülmé­nyek között szombaton 10.6- tal beállítottam egyéni re­kordomat, vasárnap pedig 10.5-re javítottam eddigi leg­jobb eredményemet. Talán 1970-ben sérülésmentesen, za­vartalanul versenyezhetek, s ez esetben a 10.5 sem lesz hosszúéletű... Egervári Lajos: Bronzérem az ORT-n Kiesd karomban nem úgy néztem kd, minit altiból súly­emelő-válogatott lesz! Testi­leg olyan gyenge voltam, hogy orvosi tanácsra ld kel­lett maradnom az általános iskola első osztályából, a táskámat sem bírtam él. Ott­hon. fakanállal álltak felet­tem, hogy egyek valamit... Keresztapámnak, mostani edzőmnek, Tóth Ellemérnek köszönhetem, hogy mégis ember lett belőlem! ö ugyan­is rábeszélte szüléimét, hogy engedjenek él hozzá súlyt emelm, majd csak megerősö­döm. így is történt. Megba­rátkoztam a súllyal, megsze­rettem a súlyemelést — ma már napi 15—18 tonnánál tartok, s legjobb egyéni ered­ményem 285 kg! Az idén a Szovjetunióban megrendezett ŐRT jelentette számomra a legnagyobb élményt, ahol nyolc nemzet legjobbjai kö­zött lepkesúlyban harmadik helyet szereztem. Sajnos, a hosszú fárasztó utazás és a versennyel járó izgalom mi­att húsz kig-mal teljesítettem kevesebbet itthoni legjobb eredményemnél — különben első is lehettem volna! Hazatérve élsportolói járu­lékomat akartam felvenni a Dózsa sportirodájában. — Évike — szólt edzőm az adminisztrátornak — itt van az Egervári Lajos, lesz szí­ves kifizetni neki a pénzt. — Egervári? Hol van, én nem látom sehol? — De hiszen itt áll mellet­tem! — Elz a soványság? Én azt hittem, hogy legalább egy mázsa súlyú .. És edzőmnek kellett bi­zonygatni, hogy én vagyok az az Egervári, aki jövőre 300 kg fölé fogja emelni leg­jobb eredményét... Szegedi Barna: Három magyar a a Wembley-i stadionban Március 10-én délelőtt a Ferihegyen három magyar labdarúgó-játékvezető — Zsolt István, Somlai Lajos és jómagam, az Anglia—Fran­ciaország mérkőzés bírái —. szállt fel a Londonba induló gépre. A gép mintegy kétórás repülés után landolt Európa egyik legnagyobb, legmoder­nebb repülőterén, majd a szokásos vámvizsgálat után az angol szövetségi vezetők szállodába kísértek bennün­ket, s ott-tartózkodásunk ide­jére nem kevesebb, mint húsz sűrűn gépelt oldal terjedel­mű programot nyúitottak át. A program egyik pontja szerint látogatást tettünk a szövetség székhazában, ahol háromszáz labda közül kel-' lett kiválasztanunk azt a hár­mat, amit aztán kiszállítót-' tak a Wembley-i stadionba, a nemzetközi mérkőzés szín - helyére. A mérkőzés napján — híven az angol szokások­hoz —. zuhogott az eső. ne­héz, párás volt a levegő. Dél­előtt Mr. Jarvis, a magyar származású tolmács kíséreté­ben kikocsiztonk a Wem- bley-i stadionba, ahol hatal­mas nylonterítők védték a pálya nagyszerű gyepszőnye­gét az időjárás viszontagság gaitól. Délután Mr. Jarvis főtt kukoricával, dinnyével és magyaros babfőzelékkel lepett meg bennünket, maid egy órával a mérkőzés kezde­te előtt ismét a stadionba szállított bennünket. Megle­pődtünk! A lelátók üresen ásítoziták. s mi szentül meg ; voltunk győződve, hogy a ta­lálkozó iránt nincs semmi • érdeklődés! Hanem amikor a két csa­pat élén kivonultunk a pá­lyára már százezer néző olyan hangorkánja fogadott, hogy az szinte félelmetes» volt. Felsorakoztunk a pá­lya szélén, a királynő dísz­páholyából lassú léptekkel , egy főherceg közeledett hoz' • zánk, valamennyiünkkel ke- , zet rázott, aztán elkezdődött a játék. Az angolok 5:0-ra győztek, szinte lesöpörték a gyepről a franciákat... A mérkőzés után felkeres- ' •tünk egy indiai éttermet, ahol olyan erősen fűszerezett ételt találtak fel, hogy csak . egyedül és tudtam vele meg­birkózni. A nagy szakállú tu­lajdonos elismerése jeléül kü­lönleges ízű, indiai mustárt adott ajándékba, amit a mai 1 napág is őrzök... Dr. Nagy Árpád: Kompromisszum... Sok izgalmas, érdekes ese­ményen vettem részt 1969- ben, a legszívesebben a Sal­gótarjáni Emlékversenyre emlékszem vissza. Itt nyerte csapatom, az E. Spartacus az év első kupáját. De milyen körülmények között..« ... Reggigel hét óra... So­rakozó .. Rajt. A „százlábú gépezet” nekilódul a hegy­nek. A tetőn már első futónk* Okos Ernő vezet néhány mé­terrel, ádáz harcot vív ellen­feleivel és a nehéz, sáros te­reppel. De már melegít má­sodik futónk, örsi Tamás, aki 16 évvel a felnőtt me­zőny Benjáminja. Féltjük őt! Talán nem bírja majd a tem­pót ... Nekilendül. Szívósan leküzdi az emelkedőt, aztán eltűnik a kopár fák kö­zött . .. Izgatottan figyeljük az óra mutatóját, 12 perce, hogy Tomi eltűnt, s a máso- - dik helyen futó MEAFC még csak most vált... Csak tudja tartani az előnyt? De mi ez? Nem, ez lehetetlen ... Még be sem melegítettem, s máris feltűnik a célegyenes­ben csapatunk legfiatalabbja, a kis Örsi ... Hárman cibál- ják le rólam a melegítőt, ki­kapom az indítóbíró kezéből a térképet és futok, futok. .. A második ellenőrző pontnál mintha villám csapna belém: rossz ^térképet kaptam! El­úszik a kupa __! Lassítom a t empót ..olvasom” a térké­pet ... Igén, ez a női pá­lya .. . Amíg így meditálok, utolér két MEAFC-futó. Nyo­mukba eredek. Erősítik az iramot, két kilométer után azonban egyikük leszakad ... A másikkal kompromisszu­mot kötök: ideadja nekem a térképet, én biztosítom, hogy „ne aludjon el” a tempó... Végre feltűnik a cél! Hirte­len belevágok, egyre jobban nő az előnyöm ... Most már biztosan miénk a kupa.. < Győztünk... Sosnody Jázse?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom