Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

KISZ-elet Egerben Hat és fél ezer egri KISZ- iag mozgalmi életéről ta­nácskozott a közelmúltban a városi küldöttértekezlet, s ugyanakkor új bizottságot, tisztségviselőket is válasz­tottak. Az ünnepi esemény részvevői közül néhánj^t beszélgetésre invitált az uj? ságíró. A téma: KISZ-élet lágerben. A „kerékasztal­nál’’: Markos Anikó, a Szi­lágyi Gimnázium és Szak- középiskola KlSZ-bizottsá- gának titkára. Katona Csa­ba, a városi KISZ-vb újon­nan választott tagja, a 4. számú AKÖV KlSZ-vezeto- ségének tagja, Palcsó Pál, a. Finomszerelvénygyár KISZ- bizottságának titkára, akit ugyancsak megválasztottak a városi KISZ-vb tagjai ko­ué a küldöttértekezleten. Vasas Joachim, _ a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola KISZ-bizottságának titkára ás a házigazda, Nagy Kata­lin, Eger város KlSZ-bizott- ságának titkára. SAJÁTOSSÁG? adottság A megyében itt tanul, dol­gozik a legtöbb KISZ-tag: 6460 fiatal. Főleg üzemi és tanintézeti, de sok hivatali és kereskedelmi alapszerve­zet is működik. Mezőgazda- sági alapszervezet egyedül az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaságban van. A 211 alapszervezet munkáját 7 közbeeső KISZ- bizottság, 6 csúcsvezetoseg, a 39 tagú városi bizottság, a 11 tagú végrehajtó bizott­ság fogja össze. A nagy létszám eHenére a fiatalok nem rendelkez­nek helyiségekkel, Ha va­lami épült, a tervezők min­denre gondoltak, csak a fia­talokra nem. A fejlődés köz­ben ez az igény elsikkadt. Pedig Eger megyeszékhely, itt az ifjúság mozgalmasabb életet él, mint másutt. A monstre rendezvények nagy része itt bonyolódik lej A MOZGALOM K. CS.: — Az ifjúsági mozgalomtól egyesek túlsó­kat várnak. Nem is tudják, nem is fogják fel helyesen, hogy mi a KISZ... Én úp mondanám, hogy a KISZ arra hivatott, gondoskodjék a fiatalok szabad idejének hasznos kitöltéséről. Tanít­son is, de legyen a KISZ- élet színes, vonzó. P. P.: — Nagyon kevesen vannak még, akikre mindig, mindenkor számítani lehet. Nagy a KISZ-vezetők füg gése a gazdasági vezetőktől is. Ha a véleményük eltérő, csak ritkán merik elmon­dani. Ha a politikai oktatá­sokon ugyanezek a feszült­ségek ismétlődnek előadó és hallgatóság között, nem ala­kulhat Id jó hangulat. Az elméleti, politikai nevelő­munkának akitor nincs ér­téke. K. Cs.: — A KlSZ-okta- iásban sok a módszertani és alaki probléma. Az lenne a helyes, ha a viták során kristályosodna ki a közös vélemény. A diákok jobban beszélnek, üzemeknél van egy réteg, amelyik érti a dolgokat, tud beszélni, a töb­bit nehéz szóra bírni. Gát­lásuk van, nem nyilatkoz­nak. Pedig minden esetben van véleményük és az nem is olyan rossz vélemény ... p. p.; — Érdekesen poli­tizáljunk, ne legyen a fog­lalkozás unalmas. M. A.: — A mozgalmi élet minden iskolában jó­nak mondható. Hiba. hogy keveset törődtünk a hét­köznapi KISZ-élettel. „Eb­ben az évben csak ünnepi KISZ-üléseket tartottunk’ — mondták nálunk is. P. P.; — Nemcsak a nagy többség igényét keli kielé­gíteni. az egyénekről sem szabad megfeledkezni. M. A.; — Kötöttek a té­mák. Van, amikor eltérünk attól, és sokkal izgalmasabb a foglalkozás. Tényekről nem lehet vitatkozni! Min­den új iránt érdeklődünk, ezt jobban ki kellene hasz­nálni a Kl^Z-mvnkában. lést segítő tevékenysége hasznos. P. P.: — A fiatal műsza­kiak és közgazdászok taná­csa mellett nálunk eredmé­nyes a kiváló ifjú mérnök, technikus mozgalom. A pá­lyamunkákat közvetlenül is hasznosítani lehet. N. K.: — A szocialista módon élni, dolgozni... jelszóból mindig a termelő tevékenység kerül előtérbe, a belső nevelés háttérbe szorul. Ezek a brigádok így is jelentős erőt képviselnek. M. A.: — Az építőtáborok nagyon hasznosak. A leg­jobb KISZ-közösségek is ott jönnek létre. Szórakoz­hatnak, van KISZ-élet, és ami fontos nevelési ténye­ző: dolgozhatnak. Nálunk minden esetben kevés is a keret. KULTÚRA N. K.: — Személyi es tár­gyi feltételek hiánya miatt a kulturális tevékenység legtöbb helyen gyenge. Előnyben van e téren a fa­lu, ahol akad egy pedagó­gus, aki szívügyének tekinti ezt... A művelődési autó is felkeresi a vidéket M. A.: — Mi is szeret­nénk klubot létesíteni, de nincs helyiségünk, még tan­teremben sem bővelkedünk. V. J.: — A tv egyre in­kább kielégíti a kulturális igényeket. P. P.." — Lekötöttek az emberek társadalmi mun­kával, tanulással, tanítás­sal... Igénylik a pihenést, egyre kevesebbet vannak együtt a családdal. ÉRDEKVÉDELEM N. K.: — E téren nagy a fejlődés. Elkészültek az együttműködési tervek. A „háromszög” után kialakul­tak a „négyszögek”, a KISZ- vezetők véleményét is kiké­rik. V. J.: — Az Ifjúsági szer­vezet minden nagyobb dön­tésben részt vesz: N. K. — Ezt másutt is el­érhetik, ki kell harcolni. A vállalatvezetők nem kezde­ményeznek, várják a KISZ-t. UTÁNPÓTLÁS N. K.: — Jól foglalko­zunk az úttörőkkel. Általá­ban megállapíthatjuk, érde­kes, vonzó élet folyik az úttörők és kisdobosok kö­zött. Bizonyítanak, jól fel­készülnek a KISZ-életre. A JÖVÖ V. J.: — Nagyobb önálló­ságot kapnak az alapszer­vezetek, legyenek öntevéke­nyebbek is. Az önállóbb te­vékenységre van lehetőség a kollégiumi önkormányzat tói egészen az ösztöndíj- rendszer helyes alkalmazá­sáig. P. P.: — Minden a terme­lés körül mozog. Ha jól megy a munka, a gazdasági vezetők hangulata jó, meg­felelő légkör alakul ki köz­tünk. Az érdekvédelem te­rületére tolódik a munkánk. Ha elérjük, hogy a gazdag sági vezetők nem ülnek le tárgyalni a fiatalok képvi­selői nélkül... Pedig sok kérdésben ajánlatos kikérni a KISZ véleményét. A gaz­dasági vezetők alsóbb ré­gióiban kell szót érteni. „Felül” minden rendben van. M. A.: — Fokozni kell az alapszervezetekben az egyé­ni munkát Nagyobb teret kell szánni az öntevékeny­ségnek. Gyűjtsük össze, ki mit akar. Ha csak felét vagy ötödét is bevesszük az iskolai akcióprogramunkba, mindenki magáénak érezné azt Azt kell csinálni, amit a tagság nagyobb része akar... N. K..° Azt akarjuk, hogy Egerben elismert le­gyen a KISZ tevékenysége. Amikor megvalósítjuk el­képzeléseinket amikor a város szépül, fejlődik, úgy érezzük, a mi munkánk is benne van. Szeretnénk eb­be a munkába minél több fiatalt bevonni azzal, hogy színesebb, érdekesebb prog­ramot biztosítunk a kol­lektíváknak és egyéneknek. Lejegyezte: Píltsy Elemér C” 1 5 -.!***« Közismert, hogy Eger alatt több évszázados rOlQ CicQlTI |©TCjCSuOsTi pincék, alagutak kiismerhetetlen sokasága hú­zódik. Felismerték, hogy a turistaforgalom szoigáiatába lehet állítani ezeket. A Park Szálló vezetőinek ötletét dicséri, amikor a szállodaépülct alatt levő pincében (a szálló fióküzlete­ként) borozót, hozzácsatlakoztatva pedig ugyancsak föld alatti, vadászjellcgű éttermet nyi­tottak Fehér Szarvas elnevezéssel, (MTI Foto: — Kunkovács László félv.) Pos*oszloi hétköznapok (Váraljai István tudósító­tól): Unnepszámba menő hét­köznap volt Poroszlón a lé­tesülő tö.pe vízmű víztároló­jának átadása. A községi ta­rrács és a Heves megyei Víz­mű Vállalat képviseletében adták át a Hősök terén fel­állított új típusú, 38 méter magas, 150 köbméter űrtar­talmú hidrosztátot. Ez nagy lépést jelentett a község víz­ellátásának megoldásához. A vízmű létesítéséhez a közsé­gi tanács a községfejlesztési hozzájárulásból 500 ezer fo­rintot biztosított. A lakosok a községfejlesztési adón ki­1944 decemberének bősei MUNKA N. K.: — 35 itjúsá szo- íialista brigád dolgozik az teemekben, A KISZ terme­AZ ORSZÁG EGY RÉSZE már szabad volt, szorult az ostromgyűru Pest körül, de a fasisz­ta téboly még tombolt, ezrek estek naponta a háború és a terror áldozatául. A fővárosban a Marót- és a Szír-csoport ifjúmunkásai, fiatal értelmiségiek, Padányi Mihály, Janikovszki Béla, Ajtay Miklós, Gsdllik Gábor és mások, akiket a párt megbízásából Fehér Lajos irá­nyított, fegyveres rajtaütéseik során német járműveket semmisítettek meg. bombát rob­bantottak a Metropol Szállónál éis a Városi Színház épületében. Csepel munkásai, csakúgy, mint a miskolci és ózdi munkások tették, elke­seredetten küzdöttek lakóhelyük kiürítése, az üzemek leszerelése, a gépek elrablása ellen. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János altábor­nagy, Nagy Jenő ezredes, Tartsay Vilmos szá­zados körül a Margit körúti katonai ügyészség sűrűre szőtte a halálos hálót. A Horthy-hadse- reg magas rangú tisztjei közül néhányat!, mi­után felismerték, hogy a Hitlert vakon kiszol­gáló politika az országot végső veszélybe so­dorta, kísérletet tettek arra, hogy hazájuk becsületének védelmében tegyenek valamit: arra készültek, hogy szembefordítják a fegy­veres erők egy részét a náci hadsereggel. De már késő volt: a negyed évszázadon át ellen- forradalmi szellemben nevelt tisztikar vakon és gyáván szolgálta Szálasit, Beregffyt és a Führer többi zsoldosát, hóhérkézre adta leg­jobb társait, akik meg akarták akadályozná, hogy az úri Magyarország az emberiség rom­lásba döntőinek utolsó vazallusa legyen. A szörnyűségesen megkínzott hazafiaknak a Margit körúti börtön udvarán bitón kellett meghalniuk. Bajcsy-Zsilinszkyt azokban a na­pokban hurcolták Sopronkőhidára. _ A HAZAFISÁGOT sok éven át harsogón hirdető tisztikar túlnyomó többsége erkölcsi­leg elbukott a nagy történelmi próbán. Akad­tak ellenben munkások, bányászok, sorkatonák százával, akikben igazi hazaszeretet éli, akik nem féltek életüket kockáztatni népünk meg­mentéséért. Közülük kerültek ki Nógrádi Sán­dor és Tömpe András partizán egységének tagjai, ők még fegyveres harcban álltak a né­metekkel, az ellenség hátában harcálláspont­jukról üdvözölték a debreceni ideiglenes kor­mányt, biztosították hűségükről, kitartásukról. Budapesten, a Szentkirályi utca egyik épületében a nyilas Prónay-különítménybe be­épült Görgey-zászlóajba ifjúmunkások és diá­kok tömörültek, akik a nyilasokat megtéveszt­ve a náci megszállók ellen folytattak akciókat, üldözötteknek segítettek u menekülésben, ká­té r fe sz- ••eléseket rongáltak meg. Leleplez­ték őket. Tízüket — Varró Andrást és kilenc társát — kivégezték. A többieknek, sikerült el­hagyniuk a fővárost, Börzsönyben folytatták az ellenállást, Vámosmi'koián és környékén együttműködtek a szovjet hadsereg felderítöi- vel, előretörő alakulataival. A FŐVÁROS SZÍVÉBEN két-háromszáz lépésnyire a Nyugati pályaudvartól egy Kio­ldd utcai szürke ház pincéjében katonák, karpaszömányosok, fiatal civilek gyülekeztek, s vezetőjükkel, dr. Stollár Béla hadapród őr­mesterrel, a Pesti Hírlap munkatársával azon tanakodtak, minként tudnának kapcsolatot te­remteni és együttműködni más, velük egy célt követő fegyveres osztagokkal. A szomszédjuk­ban állt a Légrády-íéle nyomda épülete — a mai Zrínyi Nyomda — ahol a nyilasok hata­lomátvételéig sok újság készült. Stollár és az ellenállásra készülő osztag a nyomdát akairla megvédeni a visszavonuló németek és a mene­külésre készülő nyilasok dühétől, másrészt segített ahol tudott, életveszélybe*került embe­reken. Valaki elárulta őket. A gyilkosok nagy túlerővel körülfogták a 22-es számot viselő sarki házat — az utcát később Stollár Béláról nevezték el — s az utolsó töltényig védekező mintegy harminc fiatal hazafit, egy szélig le­iv)i t-ítk VÉRES KARÁCSONY köszöntött az ország egy részére. Százezrek után akik a határon túl, német koncentrációs táborokban és az or­szágutak mentén pusztultak el, itthon a még fel nem szabadult városokban és falvakban óráról órára megszámlálhatatlanul sokan vál­tak a fasiszta őrrjöngés áldozataivá. A középü­ljetek nagy része romokban hevert, lángok csaptak a magasba, a menekülő hordák fosz­togatták a lakosságot, elhajtották az állatállo­mányt. Űzött vadként bujdosott mindenki, aki nem tartozott az elembertelenedett haramiák közé. KARÁCSONY ELŐESTÉJÉN vetettek hur­kot a nyilas országveszlők Bajcsy-Zsilinszky Endre nyakába, azon napon oltották ki ugyan­csak Sopronkőhidán Pataki István, Pesti Bar­nabás, Kreutz Tibor életét. Az ország keleti megyéiben már megkezdő­dött az új élet, a karácsony, békét, reményt, életet, biztonságot hozott a sokat szenvedett emberek hajlékaiba. De Nógrádban még par­tizánfegyverek dörögtek, Újpesten a fegyveres ellenállók tovább folytatták harcukat. Az est­i-omlók gyűrűje egyre jobban összezárult Pest körül, Steinmetz és Osztyapenkó kapitány parlamenter társaikkal holtan rogytak a hóba, amikor megadásra szólították fel az ellenséges erőket. 1944 DECEMBERÉN FIK névtelen hősei és mártírjai megiszámlálhatatlanok. Csupán a mű, melyet véráldozartuk árán segítettek létrejönni, tanúskodik nagyszerű tetteikből, emberi helyt- állásüknöl. Negyedévszázad múltán, az utókor tisztelete és hálája idézi emléküket-, SFc F,) vül is hozzájárultak a mun­kákhoz, és kétmillió forint állami támogatást is kap­tak. Most a vízvezetéket fektetik le, mintegy 4 kilo­méter hosszúságban. Az első lépcsőben az utcai közkuta- kat csinálják meg, azonkí­vül bevezetik a vizet az is­kolába, az orvosi rendelőbe, a művelődési házba, az óvo­dába, a tanácsházára és né­hány vendéglátóipari egység­hez. A következő években évente 300 000 forintot köl­tenek a hálózat bővítésére, minden évben újabb 1—1 ki­lométerrel bővítik a hálóza­tot. * Építkezési „láz” van a köz­ségben. Tervek készülnek a termelőszövetkezetben, a községi tanácsnál, a fogyasz­tási szövetkezetnék Január 1-töl már közösen dolgoznak az egyesült No­vember 7. Termelőszövetke­zet tagjai. Mivel a Tisza II. építkezése során jelentős te­rületeket veszít el a tsz, a gazdasági bizottság határoza­ta alapján az állami gazda­ság kétútközi üzemegységét kapják meg, a gazdasági épületekkel együtt. A szövet­kezet az üzemegységben lé­vő kastélyt vadászkastély­nak rendezi be, s alkalmas­sá teszi külföldi vadászok fogadó ára is. Épül majd egy új irodaház is, s jelen­legit pedig egy budapesti üzem rendelkezésére bocsát ­ják, lehetővé téve ezzel a foglalkoztatás növelését is. A szövetkezeti bevétel nö­velését szolgálja majd az a beruházás, melynek során 6500 sertés hizlalásához épí­tenek sertéstelepet. Az épít­kezéseket 1970-ben kezdik meg. * Építkezik a takarékszövet­kezet. a falu bankja is: 540 ezer forintos költséggel épí­tik új székházukat. A tervek szerint 1970 májusára adják át az épületet. * A Tisza II. építése Po­roszlón is fellendítette a for­galmat. Sokan utaznak mos- tariában Poroszlóra, sok a telekigénylő, akik majd üdülőházakat kívánnak épí­teni a strand, halastó és vízi- vad-rezervátum mellett. A nagy forgalomra felfigyelt a fogyasztási szövetkezet, s tervbe vették, hogy új cuk­rászdát és vendéglőt építe­nek. Az emeleten szálló lesz. Ha sikerrel járnak az előze­tes megbeszélések, 1970-ben már megkezdik a vendég­látóipari kombinát felépíté­sét. hnesserií it ást fi fi — kisgépek nélkül ? A közelmúltban Kisfüzesről kereste fel szerkesztő sédünket egy termelőszövetkezeti gazda. Nem a közös gazdaság eredmé­nyeiről, gondjairól számolt be, hanem a háztáji gazdaságok problémáit elemezte. — Az utóbbi időben — mond­ta — mindenki előtt világos, hogy rohamosan fejlődik a me­zőgazdaság. Korszerű gépeket, eljárásokat alkalmaznak, növe­kednek a terméshozamok. Lega­lábbis, ami a közös területeket illeti. Éppen ezért találjuk fur­csának, hogy a háztáji gazdál­kodás nem tart lépést a fejlő­déssel. S nem azért, mintha mi háztáji gazdák idegenkednénk a korszerű technikától, hanem azért, mert nincsenek praktikus kisgépek. Pedig higgye el, hogy nagyon nagy szükség lenne rá­juk. Hiszen a fiatalabb gazdák közül egyre kevesebben vállal­koznak arra, hogy apáink idejé­ből való módszerekkel műveljék a háztájit. Inkább lemondanak róla. Még akkor is. ha jelentős jövedelemtől esnek el. Elgondolkoztató ez a vélemény, s egy kicsit megszívlelendő is. Hiszen napjainkban igen nagy szükség van még a háztáji gaz­daságok produktumaira, a me­zőgazdasági termékek jelentős hányadát a háztáji adja. Az is érthető és logikust vi­szont, hogy az a termelőszö'vet­kezeti tag, aki a közös gazda­ságban egyre inkább megtanul­ja értékelni és becsülni a gépe­ket, hiszen azzal dolgozik — * otthon, a háztájiban nerti szí­vesen vállalja a megerőltető, ne­héz, s nem utolsósorban jóval lassabb fizikai mvmiuáo A megoldás tehát: a kisgépek alkalmazása. Csak éppen az a baj, hogy jelenleg nálunk alig kap­hatók ezek az eszközök. Külö­nösen a kisteljesítményű trak­torokra és a hozzájuk csatlako­zó munkagépsorra volna szük­ség. Kisgépek egyelőre alig van­nak, bár a közeljövőben meg kezdik hazánkban is a háztáji gazdaságokban is alkalmazható traktorok gyártását. Érdeme» azonban már most fehívni a fi gyeimet arra, hogy valószínűleg elég drága áron kerülnek majd ezek a traktorok forgalomba. S nem biztos, hogy minden ház táji gazdának módjában áll majd ezeknek a gépeknek a megvá­sárlása. Nem ártana ezért, ha a közös gazdaságok vezetői segítenének a háztáji gazdáknak úgy, hogy esetleg néhány gépet megvásá­rolna a szövetkezet, s bizonyos térítésért kölcsönözné. őket. Nem .járna rosszul így a közös sem, mert a kisgépeket a szövetke­zet is tudná használni, ha szük­ség lenne rá. S bizonyára az áruk is hamar megtérülne. A háztáji gazdaságok segítése, támogatása amúgyis kötelessége minden szövetkezeti vezetőnek, hiszen a közös és a háztáji nem választható el egymástól élesen, sőt kiegészítik egymást. Íkaposi) december 20,, szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom