Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-19 / 294. szám
Sajtóértekezlet Prágában (Folytatás 2. oldalról.) erők tömörítésére. Az imperialista sajtó alaposan felfújta azt. hogy néhány testvérpárt nem a teljes szöveget fogadta el, annak egyik vagy másik szakaszát nem írta alá. A nyugati sajtó ezt igyekezett úgy feltűntetni, hogy „nincs egység..aki jelen volt a tanácskozáson, tanúsíthatja, s — aki az okmányokkal megismerkedett, azokat tanulmányozta — megállapíthatja, hogy a moszkvai találkozó erősítette az egységet és komoly reményt nyújtott arra, hogy ebben a tekintetben kedvelő lesz a következő évek fejlődése is. Külön is szeretném megemlíteni: küldöttségünk jóleső érzéssel nyugtázta, hogy a csehszlovák testvérpártunk küldöttsége a moszkvai tanácskozásán teljesen egyenrangú tekintélyes párt delegációjaként vett részt és jelentősen hozzájárult a tanácskozás sikeréhez. A hét testvérpárt Moszkvában megtartott decemberi tanácskozására, az összeurópai értekezlet kilátásaira, az európai béke és biztonság megteremtésének feltételeire vonatkozott a következő kérdés, amelyet a pozsonyi Pravda szerkesztősége tett feL Kádár János válaszában kiemelte, hogy a Varsói Szerződés szervezetéhez tartozó országok pártjainak és kormányainak /képviselői Moszkvában sikeres és eredményes tanácskozást folytattak. Hangoztatta; meggyőződésem, hogy e tanácskozás nagyban segíti további közős harcunkat, együttes fellépésünket és önálló kezdc- znényezéseanket egyaránt, A továbbiakban arról beszélt, hogy a moszkvai tanácskozáson különösen nagy hanj^úlyt kapott a vietnami probléma és az európai biztonság kérdése. Emlékeztetett arra, hogy az Európa népeihez és kormányaihoz intézett Budapesti Felhívás rendkívül pozitív visszhangot váltott ki kontinensünk közvéleményében* — mély meggyőződésem szerint érlelődnek a feltételek, hogy ezen a téren előrelépjünk, s erre sürgetően szükség is van. A továbbiakban arról szólt, hogy napjainkban a nemzetközi kérdések között központi helyet foglal el az Imperialisták vietnami agressziója, valamint a közel- keleti térségben kialakult helyzet. — Köztudott azonban — folytatta — hogy a világon ma létező legnagyobb katonai erőcsoportosulások itt, Európában néznek farkasszemet egymással. Ez nem mehet így az idők végtelenségéig. A helyzet feltétlenül feloldódást, változtatást kíván. Mélységes meggyőződésünk, hogy nem a Varsói Szerződés sajátos érdekeiről, nem is a kommunisták valamilyen pártügyéről van szó, hanem a sző szoros értelmében Európa népeinek létérdekeiről. Ebben az összefüggésben különös súllyal vetődik fel a kérdés, hogy képeseik va- gyunk-e normális viszonyt kölcsönösen hasznos és előnyös gazdasági, kulturális kapcsolatokat kiépíteni és stabilizálni, vagy sem. Meggyőződésem, hogy mindinkább növekszik a felismerés — nemcsak az európai országok, hanem más országok közvéleményében Is —, hogy lépéseket kell termünk a helyzet megjavítása, Európa szilárdabb biztonsága érdekében. Ügy vélem. természetes és szükség- szerű, hogy e nagy jelentőségű akció kezdeményezői a Varsói Szerződés tagországai. A Budapesti Felhívás, a külügyminiszterek prágai állásfoglalása és a mostani találkozónkról kiadott kommüniké világos képet ad arról* hogy az európai realitásokat figyelembe vevő, komoly tárgyalásokra gondolunk, olyan megállapodásra és biztonsági rendszerre, amely Európa minden országa számára elfogadható. Bízom ennék siketében. Bedrich Kacirek, a Práce főszerkesztője arról érdeklődött, milyen eredménnyel jártak Kádár élvtárs mostani prágai megbeszélései? Kádár János elöljáróban elmondta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és személy szerint ő maga is örömmel vette a meghívást, s nagy várakozással tekinmmt a sír. Belőle még kínzással sem lehetne egyetlen szót sem kiszedni. De a haverjai előtt... az osztálytársai előtt... akik még kis gyermókák csupán...! így mondta: gyermókák. Ez is szavajárása volt. Bólogattunk, hallgattunk, vártuk a részleteket. Hogyan lopakodott be éjféltájt az illatos hálószobába, miután a kölcsönkapott kulccsal kinyitotta a lakás ajtaját, hogyan fogadta Icu valami csodálatos selyem-költeményben, ami még ingerlőbbé és vonzóbbá tette, hogyan omlott a karjaiba olyan fájdalmas .sóhajjal, hogy a szíve mélyéig beleremegett... —■ Jön az öreg Bunkó! Ordította el magát a napos, visszahúzta a fejét az ajtónyílásból, a helyére rohant. Mindenki gyorsan belehuppant a padjába és néma csendben fogadtuk öreg fizikatanárunkat — No, Doktor úr, mi újság? — kérdezte Viktort az öreg Bunkó, amikor kinyitotta az osztálykönyvet. Ebből megtudtuk, hogy az öregnek ma jó kedve van, nem lesz szigorú, nem zavar mindenkit a helyére. Ilyenkor kívánta az egész osztály minden tagja, hogy bár csak most hívná ki felelni az öreg. Tízperében folytatódott a történet azok előtt, akik nem drukkoltak a következő óra miatt, és akik szívesen hallgatták a pikánsabb részleteket is, — Tudod, kivet láttam fegteste m tfsefckeftffce menni Quasimoöót? — kérdezte Szeplős. — Egy olyan nővel, hogy... A Doktor úr javíthatatlan álmodozó volt. És imponálni akart nekünk, fiatal kamaszoknak. Mivel tűnhetett volna ki jobban, ha nem a nőügyeivel? Beleborzongtunk, ahogy mesélte, kiszáradt a szánk, nagyokat nyeltünk, a fülünk hegye kiforrósodott, és bár jól tudtuk, hogy Viktornak csak minden századik szarva igaz, mégis irigyeltük. Ha másért nem, a fantáziájáért. Aztán jöttek az események, amikből nem értettünk semmit. Csak azt láttuk, hogy az emereket megkülönböztetik egymástól, a jelek és jelvények elszaporodnak a há zakón és a ruházatokon és olyan jelentőséghez jutnak, amit korábbiul fel sem lehetett tételezni. Az egyik reggel Quasimodo nem jött be az iskolába. — Fiúk, Pákayt töröljük a névsorból. Nem kell jelenteni a hiányzását — mondta az osztályfőnökünk becsengetéskor. Nem mertük megkérdezni, miért. Tízpercben egymást faggattuk, ki tud valamit a Doktor úrról. Mindenki a vállát vonogatta. Délután elmentem a lakásukra, Hiába csengettem, nem nyitott senki sem ajtót, A szomszédból egy ijedt, idős néni szólt ki a félig nyitott konyhaablakon, A% ügyvéd úréte é&öL töztek, mert VjktsfF^. foaj um. tett a megbeszélésék elé. — Elmondta, hogy várakozásainknak és reményeinknek megfelelően nagyon jó légkörű, elv- társias, szívélyes találkozóra és eszmecseréire került sor. Ügy védem, időszerű volt ez a találkozó, s jól szolgálta pártjaink internacionalista, testvéri egységét, országaink együttműködését, népeink barátságának ügyét. Kádár János elmondotta, hogy a két párt kapcsolatainak és együttműködésének minden lényeges ‘területét áttekintették, s megtárgyalták a nemzetközi kérdések egész sorát, amelyekben egyformán érdekelt a magyar és a csehszlovák párt. — Meggyőződésem, hogy az eszmecsere mindkét féL számára hasznos volt. Kölcsönösen tájékoztattuk egymást saját problémáinkról, s a tájékoztatásban foglalt értékelés a másik fél részéről egyetértésre talált. Ami a csehszlovákiai helyzetet illeti: nem tagadjuk, ebben mi is érdekeltek vagyunk. Csehszlovákia fejlődését a csehszlovák párt problémáit illetően azt reméljük, hogy azoic marxista— leninista megoldást nyernek. Bízunk abban, hogy Csehszlovákia gazdasági, társadalmi, kulturális és egyéb kérdéseit szocialista módon oldják mag. Meggyőződésünk, hogy » Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozó népe együtt halad a szocializmus építésének útján. A történelem megtanított bennünket arra, hogy sors- közösségben élünk, és arra is, hogy nem érhetünk el eredményt a másik ország rovására. Együtt leéli haladnunk és együtt kell boldogulnunk. Kádár János befejezésül sok sildért, boldogulást kívánt a csehszlovák munkás- osztálynak. parasztságnak és értelmiségnek. Hangsúlyozta: bizonyosak vagyunk abban, hogy a testvéri cseh és szlovák nép határozottan, gyorsan halad előre a szocializmus építésében. A sajtókonferencia Miroslav Moc-nak a Rudé Právo főszerkesztőjének zárszavával ért véget. (MTI) Gyökeret vert a lábam, a szívem kalimpálása meggyorsult. — Baj van? — Elvitték az éjjel — majd intett a néni, menjek közelebb, ne kelljen hangosan beszélnie. — Csendőrök jöttek érte. Az anyja, a te- lcintetes asszony jajgatására ébredtünk fel mi is. Jaj, szegény fiam, ne vigyék el az én kisfiámat, nem csinált ő semmi rosszat, az én kisfiam jó gyerek, még a légynek sem tud ártani. Kapaszkodott volna bele a fia nyakába, de az egyik csendőr arrébb t$lta. Az ügyvéd úr vonta magához, ölelte át a vállát. A fiú könnyes szemmel fordult vissza: ne sírj, anyám, nem lesz semmi baj. Reggel az ügyvéd úr beszólt, hogy hazamermek a falujukba, ha keresné őket valaki, mondjam, hogy nem tudják, mikor jönnek vissza, és hogy a bombázások miatt menekültek el. Szédelegve mentem haza. Másnap az iskolában még többet tudtam meg. Császár Pistának az apja a városházán dolgozott, mint, altiszt, 6 hozta a hírt; Fákay Viktort lázi tás miatt vitték el a esendőtök. Állítólag röplapokat hordott, terjesztett és valamilyen szervezetnek volt a tagja. A szülei erről semmit sem tudtak, Pákay Viktort napok aiatf elfelejtette az osztály. Mintha összebeszéltünk volna, nem is emlegettük többé. De ha valakinek valami kalandja akadt és azt elkezdte me- jsüiti, Viktorra II lelkiismeretesség felelőssége Szembesítés: két esztendővel Két évvel ezelőtt egy mezőgazdasági szakembert vallattam a munkáról, az életről s lelkesedésről. Több mint 100 nappal később újra felkerestem, hogy szembesítsem lelkesedését a mindennapok teendőivel, tetteivel a megváltozott mával. „A lelkesedés könnyen fut válságba. Az elnök például a gyümölcsös mellett a növénytermesztés segítésével is megbízott — amihez pedig nem értek. Utána, hogy munkaidőmet kitöltse, beteglátogatónak is kinevezett, később meg tűzrendészen felelősnek. Hát bizony így nem könnyű lelkesedni”. (A lelkesedés felelőssége — 1967.) — A régi elnöknek él kellett mennie. Nem azért, mert engem nem engedett lelkesedni, hanem a szakmai hibákon kívül, erkölcsi ballépéseket is elkövetett. Hirtelen nem éreztem, hogy felszabadultam. Hetek, hónapok teltek el, amíg újra felfogtam: a beosztott szakember is érthet valamihez. A felfedezés határtalan munkakedvet adott, lelkesedtem, hogy tudásom maximumát adjam. Megint meggyőződtem: társak, lehetőség kell a lelkesedéshez. ★ „A lelkesedésnek szerintem meg kell indítania azt a folyamatotL amely a félgazdag érzelmi lelkesedést a gazdag értelmivel cseréli fel”. (A lelkesedés felelőssége — 1967.) — Mit dobtam ki magamból a két év alatt? Először talán a határozatlanságot. A fiatalemberre jellemző a bizonytalanság, túlzott meditáció, a véieményváltás, az elhatározás gyakori visszavonása. így nem érdemes „lelkesedni’’. —' Őszintébb lettem. Nem szégyellem már elismerni a szakmai baklövéseiket Persze bizonyos határokon túl a „beismerés” sem változtat a tényeken. A lelkesedésem nem az állandó tökéletesség bizonyítására törekszik, hanem a mindennapok munkájának meggondolt és kontrollált vezetésére. ★ ,,Szeretném magam mellett tudni őket, hiszen mit ér az én lelkesedésem az övék nélkül” (A lelkesedés felelőssége — 1967.) — Közösségi lelkesedésem átalakult. A fiatalember nagy reményekkel, vágyakkal indul. Érzései között a legdominálóbb: az egyéni érvényesülés. „Csak őt vegyék észre, hogy dolgozik, eredményt produkál’ — ezt szegondolt, ha nem is mondta ki. Még magunkban sem hívtuk ezután Quasimodó- nafc vagy Doktor úrnak. Elképzeltem púpos alakját, himbálódzó járását, ormótlan gumitalpas cipőjét és megkérdeztem magamtól: honnan volt ennyi erő ebben a furcsa fiúban? Hónapokkal a felszabadulás után hallottam hírt újból Viktorról. Egy ismerős zsidó család fia. jött haza a testvérével Dachauból. Ö említette Viktort. Együtt élték a tábor mindennapjait. Viktort nyilvánosan akasztották fel a németek többed- magával 1944 decemberében, mert ellenálló csoportot szervezett. Valaki besúgta őket. Viktor sápadtan, még gör- nyedtebben, erőtlenül xá- molygott a bitófa alá. Ösz- szepréselt szája remegett. Mielőtt a hóhér a nyakába akasztotta volna a kötelet, szembe nézett a felsorakozott foglyok néma tömegével. Mintha mindenkinek külön- külön elfogta volna a tekintetét. Az utolsó pillanataiban igyekezett uralkodni magán. # A pipa kialudt, de nem vette lei a szájából, — Nagyon sokat eszembe jut Viktor azóta. Szeretném megfejteni a viselkedésének titkát és nem tudom, összehasonlítom magam vele és röstelkedem. Te érted ezt? .Azóta nagyon óvatos vagyok, ha valakiv meg keli ítélni. Felemelte vörös borral félig teit poharát és a fény felé tartotta. retné. Aztán fokozatosan rájön: más is tesz, elképzelése mások által valósul meg, elismerése többek dicsérete; lelkesedése többek „nekive- selkedése”. — Több kollégával ismerkedtem meg. Már nem bosz- szant, sért, ha szakembertársam elmondja elmarasztaló véleményét. Többre értékelem a tanácsot. A szakmai hiúság sokat csökkent. És nyugodt szívvel mondhatom, ennek nincs ambíciót, lelkesedést visszafogó hatása. ★ „Aztán az asszonyokkal beszélgetek: nem használok fellengzős szavalhat és nem cáfolom meg őket, minden pillanatban”. (A lelkesedés felelőssége — 1967.) — Ha egy dolgozó szakmailag nincs úgy felkészülve, nem tudom hibájának elkönyvelni. A munkafolyamatra alkalmatlan embert más munkára irányítom. A kampányidőben nehéz ez, de megéri — így is kell a tagokért lelkesedni. — Bizalmatlanság? Ügy gondolom, ez is jellemzőm volt. Az embereket ’ nem avattam be eléggé terveimbe. Rájöttem, az egyéni elhatározás, a személyes lelkesedés, az egyéni nekirugaszkodás semmit sem ér a többiek nélkül. Akaratlanul is Kezdtem megismerni az embereket. Nem is embereket, jellemeket fedeztem fel. Az emberek megismerése nem okozott csalódást „fin nemcsak sétálok a fák között. Figyelem a gyümölcs fejlődését. Kísérem a permetezőgépet. Ellenőrzőm, a permctlé elosztását.” (A lelkesedés felelőssége —• 1967.) — A mindennapok ismétlődése nem szürke gyakoriság. Permetezünk, a gép megy. Nem a permetezésért érzek felelősséget, nem a gépet látom, amely megy; analizálom a munkafolyamatot, ez mindig új ismeretet ad. Nemcsak azért permetezünk, hogy a tagoknak munkabért tudjunk fizetni, a gép dolgozzon, — a gyümölcsért, a sikerért: ez tölti meg a munkás napokat; lelkesedéssel, lelkiismeretességgel. — A lelkiismeretességem nagyot fejlődött, talán túlzottan is. Még az is bosz- szant, ha hái;om alma nem úgy néz ki, ahogy szeretnénk. Nem a fizetésem miatt „dühösít”, hanem azért, mert szeretem a gyümölcsöt, a munkámat, a hivatásomat. ★ „Feladat is szükségéltetik a lelkesedéshez: méghozzá olyan cél, amelynek eléréséért érdemes értelmet és érzelmet fecsérelni”. (A lelkesedés felelőssége — 1967.) *— Kibővült a feladatom. Az almás évek óta ragyogó eredményeket hozott. Aztán a gombatelep irányítását is Vagy mibe kerül három traktor? , Például egy zuhanyzóba. Az ecsédí termelőszövetkezet elnöke szerint legalábbis három traktor árából éppen fel lehetett volna, vagy fel lehetne építem a gépműhelyben dolgozót, számára egy zuhanyozót. Aminek a gépüzem dolgozói felettébb örültek is volna, hiszen ők maguk is kérték már erre a szövetkezet vezetőségét. Lesz-e, vagy sem zuhanyozó? Minden bizonnyal lesz, de az is biztos, hogy ahol a forintot éppen a szövetkezeti tag, ság érdekében alaposan meg kell fogni, ott sokat számít három. traktor ára. Ugyanis feiületesseg, vagy nemtörődömség miatt éppen három traktor blokkja fagyott szét az első téü hideg éjszakákon, mert „elejtették” gazdáik ie- •agedni a hűtővizet, Voltaképpen sem sissy dől rám bízták. Üj módszer, új feladat, kísérlet, újítás, ambíció — ezt adta nekem a más munka. Hogy gondolkozzunk, hogyan lehet egyszerű olajtüzelésű légfúvót konstruálni — ez ugyanis nem kapható — de nekünk „égető” szükségünk van rá. A lelkesedéshez hazzátarto- zik az új állandó keresése — ez az elmúlt hónapok, évek tapasztalata. — Akadtak csalódások is. A munka nem úgy ment, ahogy szerettük volna. Objektív nehézségek is voltak: akadozott az értékesítés. Ezek komoly bosszúságot okoztak, amelyek megviselték az embert. De a lehan- goltság nem veti vissza a lelkesedést, a lelkiismeretes séget. ★ „A lelkesedéshez való jogot nem könnyű kivívni az embernek. Különösen ebben a szakmában. Hosszú a befutási idő.” (A lelkesedés felelőssége — 1967.) — Lelkesedem, de normális keretek között A munkaszeretet miatt nem kell ügy- buzgónak lenni. Éjjel-nappal „egy helyben futni”, hogy az ambíció látványosain tündököljön. — Elvégzőn a munkám, & kötelességem — álpátosz nélkül. Nem szükséges mindig* mindenütt a munkáról beszélni. Hangoztatni: mennyit dolgozom! Mekkorák az eredményeim! Hivalkodás helyett az igazi munka, a mély siker tesz elégedetté, ad tartalmat lelkesedésemnek, lelkiismeretességemnek. ★ „Dblógi feltételek is kellenek a lelkesedéshez. Hogyan tudok élni?" (A lelkesedés felelőssége — 1967.) — Kétéves fiam van. Ha őt látom, ha vele játszhatom, minden bosszúságom elmúlik. A nyugodt családi légkör hozzásegít, hogy reggelente tiszta szívvel induljak munkába, lelkesedhessek, lelkiismeretesen dolgozzak. * Szembesítés: két esztendővel. Az új válaszoknál a lelkesedés más fogalommal társul. E tartalom új címsort diktált: „A lelkiismeretesség felelőssége.” A lelkesedés és a lelkiismeretesség testvérszavak, egyik a másik nélkül nem teljes, hiányuk mindkét fogalmat szűkké, formálissá, üressé teszi. Riportalanyunknál a lsét év o két jellemvonás ösz- szefonódását eredményezte. Nagy siker. Befejezésül az 1967-es mottót írjuk ide, a két jellemző szoros összefüggésében: „Az ember feleiős lelkesedéséért (lelkiismeretességéért). Nemcsak akkor, amikor kitűzi a célt, hanem amikor a lobogás (a lelkiismeretesség) hőfokát, időtartamát meghatározza. Persze, a lelkesedés (lelkiismeretesség) felelőssége csak azokat terheli, akik egyáltalán tudnak lelkesedni — és van igényük lelkűk tisztaságára; a lelkiismeretességre", sok ezek — bár ki tudja? —, s nem is érdemelnének meg okvetlenül nyilvánosságot is — bár miért ne? —, ha nem lenne az ügynek egy általános tanulsága is. Nevezetesen, hogy a gondos, fegyelmezett és felelősségteljes munka az alapja a szövetkezeti gazdálkodásnak, s bármilyen hanyagság, legyen az filléres, vagy sok ezer fe: rintos nagyságrendű... —, az egész szövetkezet életére kihat. Ogy is, hagy a jövedelem csökkenésében, vagy emelkedésében jelentkezik, de úgy is, hogy valamilyen szövetkéz zeti fontos beruházás látja a kárát. Lám, fgy s ezért kerül egy zuhanyozó három traktorba! <—ól i9C>9. éíceswbw 1®,, pémev Fóti Péter Mibe kerül egy zuhanyozó?...
