Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

— Érdekes település Átőny mondhatnám úgy is: az ólas kertek községe. Régi térké­peken még látni, hogyan vet­ték közbe a falut az egymás­hoz fűződő ólas kertek, is­tállók. Régmúlt időkben ez a sajátos településszerkezet védő funkciót töltött be. Fő­ként kisparasztok birkóztak itt a földdel. Legtöbbjüknek vágyak teljesülését jelentette a negyvenöt után kezdődő új korszak. Előrelépni azért r.em ment könnyen. 1958-ig: stagnált itt minden. Eddig, a falu mindössze egy híd­mérleget kapott, s elkészült 1000 méter járda. Mivel az emberek nem látták forint­jaik foganatját, mit sem tö­rődtek falujuk fejlődésével. 1957- ben ez volt az az egyet­len község a megyében, ahol a tanács nem szavazta meg a községfejlesztési hozzájá­rulást. 1958-ban cserélődött a ta­nácsi apparátus, s valami új indult meg: az emberek megértették, hogy a közért áldozni is kell, már senki sem zsörtölődött a három­száz forintos községfejlesz­tési hozzájárulás miatt. Az egyetértés akkor lett igazán harmonikus, amikor fokoza­tosan. teljesültek a korábbi vágyak. Először a kultúrház készült el 1,2 millió forint­ból, segítettek a lakosok is, közel 200 ezer forint értékű társadalmi munkával csök­kentették a költségeket. Tíz évvel ezelőtt még csak egy kilométer járdánk volt, ma már 21 kilométer hosszú a hálózat. És azt is sikerült elérni, hogy az elmúlt ja­nuárban az utolsó házban is kigyulladt a villany. Nem kis gond volt ez, mert 1958- ban a falu 730 háza kö­zül csak 260 volt oülanyvi- lágitásü. Nem felelt meg a korszerű követelményeknek a régi négy tantermes iskola sem. ezért bővítettük két te­remmel. Javítottuk a peda­gógusok életkörülményeit: vettünk három pedagógus­lakást, s építettünk egy újat. így sikerült biztosítani a szakrendszerű oktatást. Ten­nivaló azért akad még e té­Múlt és jelen — új és régi ren: tovább kellene bővíteni az iskolát, hogy megszűnjön a délelőtt-délután tanítás, hogy az egyes szakkörök számára helyiséget oiztosít- sunk. Nem is olyan régen még Átány híres volt rossz álla­potú belső útjairól. Ez már a múlté, mert elkészült ezer folyóméter pormentes és 1200 méter makadámút. Jövőre az utóbbit tervezzük portalaní- tani. Régen kellett volna ren­dezni az ivóvízellátást is: ez is megoldódott: elkészült egy mélyfúrású, s később három Norton-kút. Igaz, e téren még a jövőre vár a nagy terv kivitelezése: tör­pe vízmüvet szeretnénk, hogy ne legyen több gond a vízellátással. Lett végre buszmegállónk, s ami ennél sokkal többet jelent: elké­szül az ötven férőhelyes óvo­da is. Az életkörülmények? Erről is inkább a számadatok be­széljenek. A tsz bebizonyí­totta létjogosultságát. 1965-ig épphogy elérte az egy személyre eső jövedelem az évi 8—9 ezer forintot, az elmúlt évben viszont már 18 ezret fizethettünk. A fellen­dülés oka a megváltozott munkaszellem és az egyesü­lésből fakadó forintgyarapí- tási lehetőségek. Valamikor zsugorgató embereknek is­merték az átányiakat, így is volt: aki tudta, tehette, arra törekedett, hogy a határban egy szeletnyi „masszát” — házak Átányban. 600 négyszögöl homokost ve­gyen. Házzal, bútorral, ké­nyelemmel ki törődött ak­kor. Ma ez a zsugorgatás csak emlék. Negyedszázad alatt lebontották a falu há­zainak harmadát, helyükbe két. és háromszoba-összkom- fortos családi „villák" nőt­tek. A gépesített háztartás, a gázhasználat má már ter­mészetes igénynek számít, öt évvel ezelőtt még újdonság­nak számított a televízió, akkor a 2378 lakos közül csak 21 rendelkezett készü­lékkel. Ez évben viszont 230 tévét tartunk számon. Az emberek? Nem érde­mes lakkozni, ezért nyíltan mondom: szorgalmasak, tö­rekvők és egy kissé önma­guknak élők. Azt hiszem, ezt egyre javuló életkörülmé­nyeik is magyarázzák, van mit bepótolniuk, évtizedek nehéz napjai után érthető is a pihenés, az otthonba hú­zódás. Fiaik-lányaik szét­szóródtak az országban. Nem egyre közülük büszke lehet a falu: akad köztük alezre­des, rendőrtiszt, egyetemi oktató, neves orvos, mérnök egyaránt. Szüleiknek csak a hat elemi jutott, ők viszont kárpótlcdtak apjuk-anyjuk kielégítetlen tudásszomjáért. Eddig jutott. így él ma Átány, a hajdani ólas ker­tek községe... Elmondta: Gajdos József társadalmi elnökhelyettes Jegyezte: Pécsi István Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban CHARLEY NÉNJE Zenés komédia 3 felvonásban A most bemutatott színpa­di produkcióról azt írja a színház műsorfüzete, hogy a darab szöveget és verseit Brandon Thomas alapötlete nyomán Halász Rudolf írta, a zenét meg Nádas Gábor sze­rezte. Ez a közlés a kulcsa annak, miért kap a közönség ma egy század végi — akikor nagyon sikeres — mesét, akkori ru­hákkal, akkori nézőszöggel és stílusban a századvégtől jócs_ kán elütő zenebetétekkel. A komédia egyetlen, de jól használható alapötleten nyug­szik: a ködös Albionban, há­rom egyetemista közül az egyik egy korosabb, de gaz­dag hölgynek (adja ki magát és úgy is) öltözik fel. Számunkra jószerint ellen­őrizhetetlen, mit és mennyire forgatott ki eredeti mondat­rendszeréből Halász Rudolf, a darab átírója, annyi azonban bizonyos, hogy a mai magyar szerző mindent aládolgozott az alapötletnek: pénzéhséget, az arisztokrácia hanyag ele­ganciáját, ahogyan családi ügyeit rendezni véli, az er­kölcsi képmutatást, ahogyan a tisztes urak és dámák a társadalmi látszatok mögé bújnak — ha tudnak. Nádas Gábor tánczenéjéről, motívumairól az előadás alatt eszünkbe jutott a 'áncdal- fesztivál és az. hogy egy ilyen szakállas meséhez, mint ez a darab, milyen nehéz muzsikét találni, amely bele tud illesz. kedni a történet hangulatába és nem lóg ki a keretből. S ha már ezt a darabot műsorra tűzték, a színház művészei nem hagyták magú. kát: Hegedűs László rendezői irányításával mindent elkö­vettek, hogy ez, a zenés ko­médiában bukfencező átöltö- zős ötlet puhára főjön — a közönség szeme láttára. A rendező mértéktartóan aknázta ki a félszeg helyzete, két és nem engedett a jóízlés határain túl lépni még ott sem. ahol a burleszk-lehető­ség kaput nyitott. Varga Gyula mókázó eset­lenséggel csetlett-botlott a néhol melodramatikus, néhol egészen lapos szövegkönyvi részeken. Meg sem kísérel­hette, hogy alakítson, mert mindenki rájátszott. Ó csak nyugodt megadással cipelte a komédiát. Makay Sándor Winston ez­redese az előadás vezéralak­jává nőtte ki magát. Néhány gesztusból, az idétlenül ma­gasra emelt hanghordozásból és a társadalmi-katonai pa­rancs komolyan vételéből íor_ máit hiteleset. Olgyay Magda, Komáromi Éva, Unger Pálma, Koós Ol­ga. Hegedűs László, Kiss Je­nő, Kautzky Ervin, Bánó Pál és Szeli Erika jól összehan­golt együttes rokonszenves benyomását keltették. Kalmár Katalint — mint már annyiszor tettük — most is dicsérjük atmoszféralerem tő díszleteiért és jelmezeiért. Barthc Judit koreográfiája nem lovagiul túl a komédia alapötletét és táncbetéteivel utalt a karneváli hangulatra. Herédy Éva karmesteri íz­lése visszafogta a kisméretű színházban a fúvósokat a harsogástól. Ha lenne karzat az egri színházban, akkor úgy sum­máznánk ezt a színházi jegy­zetünket: ezt a bemutatót a karzatnak szánták. Hátha ezért lesz sikere. Mert a kar­zat az érzelmes fiatalságot is jelenti a színházban. (farkas) H. Ibsen: Hedda Gabler (Kedd, 20.25) A háromfelvonásos dráma közvetítése a Békéscsabai Jó­kai Színházból, felvételről. A mű a nagy norvég dráma­író harmadik — a szimbolis­ta — korszakának szülötte, 189Q-ben íródott. A drámá­ban Ibsen a núlt százád vé­gi polgári ta Aidáimat bírál­ja, azt a típusi, aki ha célját nem sikerül elérnie, mások számára sem kívánja a bol­dogulást. Mint Ibsennél ál­Ejlert Lövbog mellett el is érhetné, ám szakít vele, más­hoz megy férjhez. A férfit megviseli a szakítás, de ki­gyógyulva, újból alkotni kezd, s amikor ismét talál­koznak. veszi észre Hedda, hogy Ejlerttel elérhette vol­na azt, amire vágyott. Ekkor azonban már késő. Játék a gyilkossággal (Szerda, 19.10) A magyarul beszélő angol film első részének vetítése. HÁROM TOPOLYAFA (A tv november' 22. Is zombati] adásához!) tálában, a Hedda Gabler- ben is olyan hősök lépnek elénk, ’akiknek hibái erköl­csi jellegűek, s az író nem feszegeti a szociális rugókat, problémákat. A cselekmény maga a címszereplő Hedda életútjának néhány forduló­pontját tárja elénk: Hedda nagyvilági életre áhítozik, ezt nagyreményű szerelme, (A második részt vasárnap, 20.20-kor láthatjuk.) Dűn- ügyi film. Egy véletlennek tűnő baleset kapcsán indul a fordulatos történet, s a balesetről kiderül, hogy elő­re megfontolt módon vég­hezvitt gyilkosság leleplezé­sére szolgál csak. Vasvirág Dr. Gazsi József 0 25. hadosztály naplójából 7. 1944. november 12. A hadosztály sávjában 1 hét óta ez volt a legcsende­sebb nap. Tükrözik ezt a napló bejegyzései is. 8 óra­kor jelentés érkezett, hogy a Dózsa-tanyából kiszorítot­ták az ott levő magyarokat, de egy ellenlökéssel sikerült azt ismét elfoglalni. A Nagy­tanyát is megközelítették a szovjetek s az ott bevetett csapatok tűzharcot kezdtek velük 10 órakor megérkezett az 57. határvadász zászlóalj 85 kerékpáros honvédje, akiket M69. november 15., szombat a meggyengült 25. felderítő osztály pótlására használtak fel. Délután 2-kor a hadtest pa­rancsot adott ki, hogy a had­osztály törzse és a közvetlen alakulatok települjenek át Gyöngyös körzetibe, ahol más feladatot kapnak. Előre láthatóan részt vesznek majd a „Karola” nevű állásrend­szer kiépítésében. Alakula­taikat viszont hátra kellett hagyniuk. A 2. magyar pán­célos hadosztály alárendelt­ségébe került a 25. gyalogez­red és a 25.-I., 25 II.. 28/111. ütegek. A 76. német hadosz­tály pedig a 26. gyalogezre­dét vette át. A hadosztály parancsnok­sága mindent rhegkíséreit. hogy ezt a döntést megvál­toztassa. Közölték a néme­tekkel. hogy az alárendelt­ségi viszonyokkal nem érte­nek egyet, s kérték annak érvénytelenítését. „A német vezetés politikai okokból szét akarja forgácsolni a magyar hadosztályokat, holott a 25. gyaloghadosztály esetében olyan hadosztállyal áll szem­ben, amely harcolt és har­colni akar.” „Ez a csapattes­tek küzdőkedvét minden bi­zonnyal tönkre fogja tenni” — jegyezték be a naplóba. Az intézkedés gyökere va­lóban itt van. A németek nem bíztak többé a magyar katonákban, s így, a szerve­zeti széttagoltság révén akar­ták őket állandó ellenőrzé­sük alá vonni. A 25. hadosz­tály vezetői azzal érveltek, hogy ők már 6 hónapja együtt tartják az embere­ket, de ha szétforgácsolják a kötelékeket, a továbbiakért nem vállalhatnak semmi fe­lelősséget. Német alárendelt­ség esetén — vetették fel —, nem tudnak majd gondos­kodni a visszamaradó részek élelmezéséről sem. Azt javasolták a Wehr­macht tisztjeinek, hogy a 25. hadosztály megmaradt ré­szeit helyezzék egységesen a ■ 2. magyar hadosztály alá­rendeltségébe. A visszama­radó részek irányítását a had­osztályból kikülönülő gyalog­sági parancsnok venné át. Ismételt kérésre a IV. német hadtest végül is a javasla­tok egy részét elfogadta. A 25. hadosztály törzse és a hadosztály közvetlen ala­kulatok, a csapatokat, hátra­hagyva. november 12-én, a késő esti órákban, áttelepül­tek Mátrafüredre. A parancs szerint a Nagyréde—Gyön­gyöshalász és Karácsond Vo­nalban kellett új védelmi vonalat létrehozniuk. Ettől az időponttól kezdve a hadosztálynak nem volt áttekintése a visszamaradó kötelékek sorsáról, így a naplóban is csupán helyen­ként bukkanunk olyan ada­tokra. amelyek továbbra is a Dél-Hevesben küzdő ka­tonák harcait mutatnák be. 1944. /november 13. A hadosztály új körleté­ben legfontosabb feladatá­nak azt tartotta, hogy be­kapcsolódjon a Mátra előte­rében futó „Karola” fedő­nevű állásredszer kiépítésé­be. Felvették a kapcsolatot az ott dolgozó 546. műszaki csoportparancsnoksággal, s a megbeszélés után kiadták az erődítésre vonatkozó pa­rancsokat. A magyarok részéről nem volt valami túlzott derűlá­tás az új védőszakasszal kapcsolatban. A naplóban is helyet kapott az a véle­mény, hogy a németek ..olyan intézkedésekkel, ame­lyek arra vonatkoznak, hogy bizonyos vonalakat — például a „Karola-ál- lás” — tartsanak, rendsze­rint elkésnek.” Ezek a védő­rendszerek csak az utolsó percekben készülnek el, s a ..leharcolt” magyar és né­met erők a szovjet: csapatok­kal rendszerint egy időben érkeznek oda. Az állások megszállására nincs elég ere­jük, s ott nem is tudnak megkapaszkodni. „Ilyen el­járással komoly védelmet kifejteni nem lehet” — fog­lalják össze véleményüket. Á kora esti órákban a hadosztálynál megjelent egy német csendőr törzsőrmes­ter. s közölte, hogy a IV. né­met páncélos hadtest pa­rancsa értelmében átveszi a hadosztály páncéltörő szá­zadát A magyarok vona­kodtak, mert az illetőnek csak általános érvényű meghatalmazása volt. Kü­lönben sem nagyon tetszett nekik, hogy egy törzsőrmes­ter utasítgatja a harcokban kiérdemesült magyar törzs- és főtiszteket. A német ösz- szekötő csoporthoz fordul­tak. amelyik úgy rendelke­zett., hogy addig is, amíg az írásos' parancs megjön, a kérést teljesíteni kell. A 4 páncéltörő ágyút kényte­lenek voltak útbaindítani Tarnamérára. A magyarok beleegyezé­séhez talán az is hozzájá­rult, hogy időközben olyan értesülést kaptak, hogy a szovjet csapatok Jászapáti­nál áttörtek és Jászheves, Jászdózsa felé törnek előre. A rés tíz-tizenkét km szé­les. Az itt bevetett gyalog­ság — mint a hír mondta — „fegyelmezetlenül özönlik észak felé.” „Ennek meg­akadályozására a német tá­bori csendőrség fegyverhasz­nálati jogot kapott” — je­gyeztél* fel a naplóba. (Folytatjuk) (Szombat, 15.45) Magyar film az Ami a 12- ból kimaradt című sorozat legújabb darabjaként. 1958 tavaszán mutatták be a fil­met, amelyet a „tündén rea­lista”, a csodálatos líraiságu Gelléri Andor Endre novel­láiból írt filmre Köllő Mik­lós, s a zenélő sorok képpé formálásával rendezett Hers- kó János. A mű az író szel­lemét idézve, bensőséges egyszerűséggel szól sorsok­ról, vágyakról és illúziókról, amelyekkel együtt él, rájuk tapadva a keserv, a remény­telenség, a kilátástalanság. A két főszerepet, a kacér tartásu, táncosnői pályáról álmodozó, tisztaságra vágyó, ám végül önmagát eladó Ve­rát Törőcsik Mari, a „nem adom fel” kitartó munkanél­külijét, Pettersen Istvánt, Avar István alakítja kitűnő­en. Fehér Klára: Egyszerű kis ügy (Szombat, 20.20) Fehér Klára televízióra irt művében nz eirö erdekes momentum: a jäte* műfaja. Az írónő dokum»ntuw»-tra- gédíának nevezte az apróbb- nagyobb epizódokból álló és mégis összefüggő történetet, amely mintegy regisztrálja az élet, a hétköznapok bosjj szúságait, amelyek pedig el­kerülhetők lennének, ak át üzletről—vásárlásról, akái villamosról—-közlekedésről legyen szó. A. Gy. Negyedszázad - liláiban Jubileumi számvetés Átányban

Next

/
Oldalképek
Tartalom