Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

HELSINKI ELŐTT BONNI ERŐPRÓBA EGYIPTOMI HADISIKER Érdeklődéssel tekint a világ a helsinki­ben néhány nap múlva — november 17-én — megkez­dődő szovjet—amerikai tárgyalások elé, amelyeken a stra­tégiai fegyverek korlátozásának kérdéseit vizsgálják meg. Mint a TASZSZ hétfőn közölt», a szovjet küldöttség ve- vozetője Vlagyimir Szemjonov külügyminiszter-helyettes lesz. A világ közvéleménye sokat vár ezektől a tárgya­lásoktól. Annyi bizonyos, hogy a Szovjetunió régen meg­hirdetett elvi politikája —- a békés egymás mellett élés — alapján képviseli majd álláspontját Helsinkiben. ELSŐSORBAN WASHINGTONON MÜLIK, hogy ezeknek a megbeszéléseknek lesz-e kézzelfogható ered­ményük. Nixon elnök ugyan hivatalba lépése óta (válasz­tási korteshadjáratának idejéről nem is beszélve) sokat beszélt arról, hogy békét kíván, de — a vietnami kér­désben legalábbis — szavait eddig még nem követték olyan tettek, amelyek szónoklatainak aranyfedezetét biz­tosíthatnák. Helsinkiben Washington újabb esélyt kap a bizonyításra. ÜGY TŰNIK, BONNBAN MOST KERÜL SOR az első igazi erőpróbára a szerepet cserélők: az új kormány és az új ellenzék között. Szerdám vitatja meg a Bundestag az atomsorom pó-egyezmény kérdését, illetve azt a vá­laszt, amelyet a kormány ezzel kapcsolatban az ellenzéki CDU/CSU kérdéseire adott. Mint ismeretes, a kormány alá akarja írni, Kiesingerék viszont ellenzik az atomso- rompó-szerződést. A BRANDT-KORMÁNY AZ ELLENZÉK KÉRDÉ­SEIRE ADOTT írásos válaszában sok érvet hoz fel az atomsorompó-szerződés aláírásának szükségessége mel­lett a többi között választ ad a Kiesinger—Strauss párt ..szovjet mumus”-rágalmaira is, hangsúlyozva: „a CDU/ CSU is jól tudja, hogy dajkamesekről van szó”. Minden­esetre helyes és örvendetes, hogy az új bonni kormány elutasítja a Szovjetunió esetleges támadó szándékairól szóló reakciós koholmányokat, sőt, élesen leszögezi azt is, hogy az ENSZ alapokmányának a CDU állal idézett cikkelyeit kifejezetten — a nácizmus feltáma/ása ellen szövegezték. I MINDEMELLETT ÉRDEKES ÉS ÉLES VITA VÁR­HATÓ a nyugatnémet parlament szerdai ülésén. Bizo­nyosra vehető, hogy a klerikál-konzervatív ellenzék nem adja fel pozícióit és továbbra is mindent elkövet majd. hogy az NSZK-t megpróbálja távol tartani az atomso- rompó-egyezmény aláírásától. FIGYELMET ÉRDEMLŐ HlR ÉRKEZETT HÉTFŐN a Közel-Keletről. A kairói lapok vezető helyen jelentet­tek az egyiptomi • haditengerészetnek a Sínai-félsziget Izrael-által megszállt részén végrehajtott sikeres táma­dását. Az EAK sajtója úgy tudja: a támadás olyan ered­ményes volt, hogy Dajant Izraelben a minisztertanács elé idézték, magyarázatot követelve tőle. „Az EAK folytatja a felörlő háborút szárazföldön, tengeren és levegőben mindaddig, amíg fel nem szabadítja megszállt területeit” — Írja az A1 Gumhurija című kairói napilap vezércikke. ŰJabfo arai» csúcs KAIRO: December közepén Robot­ban »rendezik meg az arab országok következő csúcsér­tekezletét — jelentette, be Butaleb, marokkói külügy­miniszter aá Arab Védelmi Tanács hétfő délutáni ülése után. A védelmi tanács rész­vevői egyhangúlag jóvá­hagyták a csúcsértekezlet összehívásának gondolatát. Az arab országok e legma­gasabb szintű tanácskozásán a közel-keleti konfliktusban követendő új stratégiát dol­gozzák majd ki. (MTI) Karaxni nyilatkozata MOSZKVA: „A Szovjetunió ismét bi­zonyságát adta annak, hogy önzetlen barátja az ara­boknak” — hangoztatta Ha­sid Karami, Libanon kijelölt minisztere abban az inter­júban, amelyet Jevgenyii Primakov, a Pravda bejrúti tudósítója közöl a lap hét­fői számában. Kijelentette, hogy „egész Libanon elismeréssel adózik annak a szerepnek, amelyet a Szovjetunió a libanoni válság nehéz napjaiban töl­tött be. Sorsdöntő pillanat­ban a libanoniak számára világossá vált, mint valaha, hogy ki az, aki őszintén az oldalukon áll, és ki az, aki a veszélyes fejleményekkel játszva, előnyöket akar húz­ni a maga számára’’. Az Interjúban Karami ki­domborította azoknak a hi­vatalos nyilatkozatoknak a pozitív jelentőségét, amelye­ket a Szovjetunió a libanoni válság idején tett. „Az önök országának politikáját — hangoztatta a kijelölt mi­niszterelnök — az igazság támogatásának elve vezérli, és ebből a körülményből fa­kad az a rendkívüli tekin­tély, amelyet a Szovjetunió az arab világban élvez”. A kormányalakításról szól­va Karami kijelentette a Pravda tudósítójának, hogy a „dolog nem lesz könnyű". „Sok zavart kell még elhá­rítani” — tette hozzá. Földosztás — munkásigazgatás a DVK-ban MOSZKVA: A Pravda hétfői számában közli külön tudósí tójának, Iván Scsedrovnak beszámoló­ját a felszabadított dél-viet­nami területek életéről. A tu­dósító megállapítja, hogy a Dél-vietnami Köztársaság né­pi forradalmi hatalmának de­mokratikus szervei a társa­dalmi és gazdasági átalakulá­sok széles körű programját valósítják meg. A népi forra­dalmi bizottságok folytatják a földreform végrehajtását. Az áruló nagy bírt ok ásóktól el­kobzott földeket ellenszolgál­tatás nélkül a dolgozó paJ rasztgág rendelkezésére bo­csátják. Á Dél-vietnami Köz­társaság megalakulása óta több mint 2,5 millió hektár­nyi földet osztottak szét. Az ipar területén a helyi kézműipar kifejlesztése mel­lett nagy figyelmet szentel­nek a népi tulajdonban levő vállalatoknak, az állami tu­lajdonban levő szektoroknak, A gyárakban, üzemekben és gumdültetvényeken ideigle­nes munkás-önigazgatási bi­zottságokat hoznak létre. A Pravda különtudósítója megállapítja hogy a felsza­badított dél-vietnami körze­tekben különleges pedagógiai és egészségügyi iskolák mű­ködnek. Számos állami intéz­ménynél és a népi felszabadí­tó hadsereg fegyveres erőinek egységeinél esti tanfolyamo­kat szerveznek. ,yv A, felszabadított területek kulturális életének nagy ese­ménye volt az a kiállítás, amelyen kétezer műalkotást — több mint 50 ismert dél­vietnami művész alkotását — mutattak be. Államelnökünk Indiában Losonczi Pál, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke és kísérete hétfőn reggel, magas szintű megbe­szélésekre utazott Új-Delhi­be. Az indiai tárgyalások újabb állomást jelentenek a rövid idő alatt igen sok po­litikai és gazdasági ered­ményt felmutató, gyümöl­csöző magyar—indiai kap­csolatok történetében. Ma­gyarország és India között 1948 óta van diplomáciai kapcsolat és kezdettől fogva a politikai rokonszenv szi­lárd alapja volt India ra­gaszkodása a pozitív el nem kötelezettség alapjaihoz. Ez azt jelentette, hogy India céljai és a szocialista or­szágok alapvető nemzetközi törekvései között számos érintkezési pont volt kezdet­től fogva. A nemzetközi élet legveszélyesebb konfliktu­saiban az indiai politika ér­tékes kezdeményezésekkel segítette a kibontakozást. Mindez alapot teremtett a fokozatosan bővülő, erősödő politikai és gazdasági kap­csolathoz. Mindkét ország természetesnek tekintette, hogy a szocialista világon kivüleső államok közül In­dia az elsők között volt, amellyel a diplomáciai kap­csolatokat nagykövetségi szintre emeltük. Ez 1959- ben történt, s két év múlva a magyar kormány akkori elnöke, dr. Münnich Ferenc Nehru miniszterelnök meg­hívására már látogatást tett Indiában. Kapcsolataink történetében ettől kezdve meggyorsult a fellendülés üteme. 1963-ban ötéves kereskedelmi megál­lapodást kötött a két or­szág, 1964-ben parlamenti küldöttségek cserélődtek. 1956-ban az indiai tervügyi, művelődésügyi és külügyi államminiszterek látogattak Magyarországra. E fellendü­lés csúcsát 1966 februárjá­ban a Kállai Gyula ’minisz­terelnök által vezetett ma­gyar kormánydelegáció lá­togatása jelentette. Ez volt egyébként az első szocialis­ta' ' kormányküldöttség, amelyre Nehru ''utódfítnak, Sasztrinak hirtelen és tra­gikus halála után beható tárgyalásokat folytathatott Indira Gandhival, India mai miniszterelnökével. Akkor a magyar—indiai tárgyalások során három új egyezmény születeti: 1970­ig kiterjesztették az 1963- ban kötött ötéves kereske­delmi megállapodást: > mű­szaki-tudományos- egyez­ményt és légiig.' i egyez­ményt kötöttünk. A " magyar kormánykül­döttség útjának ei cdmémei jelezték, hogy a két ovsí.í% kapcsolatában a gazdasági tényezők döntő gyakorlati jelentőségűek. A magyar külkereskedelem természe­tesen felismerte India fon­tosságát és a fővárosban, Delhiben működő magyar kereskedelmi kirendeltségen kívül még három helyen, Bombayban. Kalkuttában lés Madrasban is szervezetik kereskedelmi kirendeltséget: A gazdasági munka ered­ményeként India évenként több mint 50 millió*dollárbs forgalommal a fejlődő or­szágok sorában az első he­lyet foglalja el Magyaror­szág külkereskedelmi part­nerei között. A fejlődés üte­mét jellemzi, hogy 1957-ben a teljes külkereskedelmi íoi - galom még a négy millió dollárt sem érte el. A poli­tikai kapcsolatok megélén­külésével, 1960—1962 között, két év alatt, 30 millió dol­lárra emelkedett a két or­szág külkereskedelmi forgal­ma. A magyar kormánykül­döttség látogatását követően 1968-ban Zakir Húséin, In­dia azóta elhunyt államel­nöke volt vendégünk Ma­gyarországon. A viszontláto- gatásra utazó Losonczi Pált indiai tárgyalásaira kísérő magvar küldöttségben magas szintű gazdaságpolitikusok és külügyi szakértők is he­lyet kapnak. Ez jelzi, ht>gV mód nyílik a két baráti or­szág gazdasági és politikai kapcsolatainak további fej­lődésére. E kapcsolatok még szorosabbá tételére megfe­lelő alapot nyújt. hogy. a nemzetközi élet legsürgőseb­ben megoldásra váró kérdé­seiben, Vietnam, a Közel- Kelet ügyében országaink álláspontja' azonos, • • *** ‘ ’ “ A nia'gyáV—iniítál'"'kapcst)r latok törtérteléo Jes. cddi|i pozitív tapasztalatai alap­ján joggal remélhetjük, hogv az Elnöki Tanács elnökének látogatása ebben a hatalmas, világrésznyi országban" Új eredményeket hoz. Japánban építik a világ legnagyobb hajóit. Jegyzetek Japánról > i. Nagyon új, vagy nagyon régi Japánban minden vagy na­gyon új, vagy nagyon régi, nagyon modern, vagy ősi, ha­gyományos. Átmenet alig akad. De az új és a régi szer­ves, harmonikus egységben él. Egyáltalán nem zavaró, inkább különös varázsé össz­hangot áraszt. Mint a csavart tetejű, vasbetonvázas, szu­permodern stadionok, ban­kok, iskolák és a bambusz­náddal fedett faházak, a ki- monóba öltözött, teaszertar­tást celebráló és a számoló­gépet kezelő programozó lá­nyok, a szobájukban mezít­láb tipegő emberek és a 250 kilométeres sebességgel szá­guldó szuper-expresszvona- tok. a sztrájkoló munkások és a bűnbocsánat-cédulát vá­sárló hívők. 1969. november II.» kedd Az a Japán, amely évszá­zadokig mereven elzárkózott minden külföldi hatástól, az 1808-tól 1912-ig terjedő Meiji korszak idején — alig néhány évtized alatt — korszerű ipart teremtett, s olyan tudo­mányos, technikai vívmányo­kat és politikai intézménye­ket vett át a művelt Nyugat­tól, amelyeket ott évszáza­dok alatt fejlesztettek ki. A második világháború óta Ja­pán többé nemcsak „után­zója” a fejlett tőkés hatal­maknak, hanem mindinkább egyenrangú partnerük, sőt minden eddiginél veszedel­mesebb világpiaci vetélytár- suk. Itt építik a világ legna­gyobb hajóit, szuperexpressz­vonatai a világon a leggyor- -■’bbak. Első helyen áll a •.áztarlúook villamosításában, a fényképezőgép- és a repü­lőgépgyártásban. Néhány hó­nap alatt földalatti vasuta­kat, felüljárókat, 8—10 sávos autóutakat építenek. Elsőnek rendszeresítették a színes tv-adást, Japánban konstru­áltak először televíziós elekt- romikroszkópot, Amiben nem a legelső, ab­ban második, harmadik: a gépkocsigyártásban, a nyers­acéltermelésben, a vegyi alapanyagok, az elektromos gépek, az áramfejlesztők gyártásában. A japán külke­reskedelem technológiai el­járásokat exportál — közle­kedési, távközlési, elektroni­kai és vegyipari témákban. És bár az ország területének csak 16 százaléka művelhető — a fejlett technika, a neme­sített vetőmagok és műtrá­gyák széles körű felhaszná­lása a japán mezőgazdaságot a legtermékenyebbek közé emeli az egész világon. A Sony-gyár a világhírű rádiók, televíziók, sztereo- magnetofonok műhelye. A hatalmas, világos falú műhe­lyekben nagyon gyors futó­szalagon dolgoznak a mun­kások. Hozzájuk szólni, fény­képezni, dohányozni nem sza­bad. Némán vezetnek végig a gyáron, majd utólag kér­dezhetek. — Milyen sok itt a nő, az egészen fiatal lány. — Igen, mert ha férjhez mennek, akkor már nem dolgoznak tovább a gyárban. Legfeljebb otthon, mint be­dolgozók locsolódnak a ter­meléshez. És a férfiak? — Ötvenöt éves korukban elbocsátják őket. Akkor tetemes összegű végkielégítést' kapnak — az­tán ss nyír ' j, se más kere­seti lehetőség. Ki kell költöz­niük a gyár, vagy intézmény szolgálati lakáséból, 55 éve­sen új életet keR kezdeniük, A veglaet^aiés összege a vál­lalatnál eltöltött időtől függ. Ezért aztán alig változtatnak munkahelyet a japán mun­kások, hivatalnokok. Iskolái­nak elvégzése után nagyon alacsony fizetéssel szerződik el a mérnök, a technikus. Később, az eltöltött évek arányában nő a fizetésük. (Japánban sok az egyete­met végzett fiatal, gyakorla­tilag nincs analfabéta, és a tankötelezettség kilenc évre, 6-tól 15 éves korig terjed.) A Canon-gyárban ugyan­olyan a fogadtatás, mint a Sony-ban. Tea. névjegy-cse­re. hajlongás — aztán végig­vezetnek egy üzemrészen, itt is fehér köpenyes fiatal lá­nyok ülnek a szalag mellett. Itt sem néznek fel a látogató jöttére, és itt is csak kívül kérdezhetek. Itt nem rádiót, tv-t szerelnek, hanem fény­képezőgépet, filmfelvevőt. A Canon-nak kevesebb rek­lámját láttam, a Sony-nak emeletesháznyi fényreklámja van a Ginzán — Tokió belvá­rosában. Mindkét, gyárban miniatűr modelleket, csak nagyítóval látható alkatré­szeket mutattak. És olyan reklámfilmet vetítettek, amely érdekes volt, szaksze­rű és kedvcsináló. Bemutat­ták a gyár alkalmazottainak életét: — a nők, akiknek nagy része vidékről jött, hi­permodern, ragyogó, tiszta munkásszálláson laknak. Itt vásárolhat, tanulhat, tornász­hat, úszhat, ikebana (virág­rendezési) tanfolyamra jár­hat a bentlakó. A legapróbb részletekig gépesített modern gyárak után annál furcsább, de szi- vet-lelket gyönyörködtető látvány volt Kyotóban az ezerhafezáz buddhista temp­lom és az őst kézműves mes­terségek városában, a Kamo- folyóban úszó színes selymek hullámzása. A folyó olyan vegyi anyagokat tartalmaz, amely rögzíti a színeket — a kimonók alapanyagát ezért a kézi festés után így fixálják. (Azt tartják, hogy a kyotoi lányok a Kamo-folyó vizétől kapják arcuk hamvasságát, szépségét). Mintha örökké ünnep, kar­nevál lenne a tokiói Aszaku- sza virágíűzéres. lampionos bazársoraiban. Ezüst szálak, papírvirágok, millió csillogó villanykörte. Az egyik felvi­rágzott utca pirosra festett shintoista szentélyhez vezet. A feljárat előtt kút, ivóedé­nyekkel — csak szájöblítés, kézmosás után illik az iste­nek elé járulni. A késő esti órában sokan keresik fel a templomot. Fiatalok, módén, öltözékben, gyerekek, felnőt­tek, öregek. Felmennek a lépcsőn, meghajolnak. tap­solnak (így hívják föl maguk­ra az isten figyelmét),’ egy keresztrácsos ládába pénzt dobnak, néhány percig el­mélkedve állnak, aztán foly­tatják útjukat — ki a közeli Vidám Parkba, ki vendéglő­be, teaházba, haza. Haza, ahol a japán férfit térdelve fogadja feleségé. Ahol vendégeivel órák hosz- szat néma csendben fii «gy- egy váza előtt a ház Ura. Ahol mezítláb járnak' a wzs- szatma pyékénven és térdelve hihennek a zabütonön ülőpár­nán). de természetesen lég­kondicionáló berendezés- biz­tosítja a megfelelő hőmérsék­letet. Japánban, ahol minden vagy nagyon régi. vagy na­gyon új .. Kádár Márta . . Következik:. Tejkrém a sú- mo-meecsen. Tokiókéi egysínű va*üt száguld a repülőtér»»,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom