Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-04 / 256. szám
Egy ember emlékezik — Látja, szívesen beszélek magával. Azért egy csipetnyi tartózkodás visszahúz. Maguk mindent megírnak. Bár azt se bánnám, csak arra kérem: a nevem ne írja meg. Nem azért, mert kényelmetlen a nagy nyilvánosság előtt színt vallani, har.em, mert ennek a történetinek általános tanulsága is van. Én azt hiszem, ez a lényegesebb. De mindegy, legyen öné a ’öntés... Először -..'.«»fogadtam: belemegyek a . ' ékba, kötelezettséget vállalok s aztán a cél érdekében megszegem. Ám később amint sorsát ecsetelte, megértettem iga- , zát, megfogott a történet közérdekű formája. o o o o — A legproblematikusabb korban születtem, a fasizmus hétköznapjaiban. Apám vasúti tiszt volt, kevés pengő, de nem éppen első fok a hierarchia szamárlétráján. Afféle nagyközségi nobilitás- nak számított. Munkája mellett a könyvek varázsa adta napjainak örömét. Ebből a korból képesújságokna emlékszem ... A frontra indul egy életvidám pilóta. Stílusosan int a lelkes fotóriporternek. Tetszett, mert akkoriban háborús játékok voltak divatban. Ö volt a bátorság mintaképe számomra. Apám észrevette a naív rajongást, Nem próbált lebeszélni, csak lapozta előttem az újságot... Ellenséges foglyok menetét láttam, jogszerűnek feltüntetett i megtorlások fotóját... Akkor kezdtem gondolkodni... A vesztesek oldalán is emberek, -olyanok, akárcsak mi, akárcsak én... Ezután már nem lelkesedtem azért a pilótafotóért. 1944. Már tizenéves voltam. Megborzasztott a háború valósága. Bunkert ása- tott a család .1; — Figyelem, figyelem, légiriadó. u. Futottunk: késő éjjeleiken a föld adattá odúba. Sosem mondtam apámnak. de úgy hittem, csak a szerencse menthet meg, az a rosszul összeeszkábált odú olyan mint egy koporsó, de családi méretekre tervezve. Egy napon sokat beszélgettek szüleim. Utána tudtam meg: apám Szálasi pártjának tagja lett Hányszor mondta anyámnak: — Nem merek kátém i, meg kell tenni.:: Akkor csak sápadt afcác láttam, s eszembe jutott, mint hűtött® le lelkesedésem a mosolygós pilóta iránt... 1945. Üj napokat jegyzett a történelem. Apámat felelősségre vonták, állásából menesztették. Később hónapokat ült. Akkoriban furán néztek rám a faluban. — A zöldinges porontya ... És az a poronty tanulni akart. Élettségiig még eljutottam. Utána aztán bezárult a kör. Minden családnak vannak ismerősei: javasolták: menjek katonatisztnek, legyek én a tékozló apa megtért fia. Indultam is a felvételire. Először minden simán ment. Aztán a vizsgabizottság elnöke rám kérdett: — Az apja, ugye, nyilas volt...? Eszembe ötlött a régi emlék, amikor apám elém teszi a beszédes képeslapot, az anyámmal folytatott beszélgetések napja. Mondani akartam, hogy a kisember pozi- cióféltése volt az oly ^ valami zsibbasztó ér£és szót- lanná kér.yszerített. Dolgozni mentem, fel Pestre, gyárba. Munka közben folyvást egy régi emlékkép kínzott: Anyám volt beteg. Körorvosunkat láttam mellette, hallottam, amint megnyugtató hangján biztat, reményeket sugall, megértőén, emberien. — Orvossá, kororvossá lenni... sajgott fel bennem a régi vágy. De mindjárt fejembe zsibbadt a keserű valóság: katonatisztnek sem vettek fel az apám hajdani zöld inge miatt. Ott pedig akadt Protektor... Később megkeményedtem. Túlléptem magamon és láttam, hogy ami ebben az országban történik, abban sokkalta több a jó mint a gyomorfacsaró önzés. Érdeklődni kezdtem a politika iránt. Egy könyvben — minek ma már idézni írója nevét? — sajátos mondatra bukkantam: — A fiúk nem felelhetnek apáik vétkeiért... Úgy hiszem, ekkor tettem meg az első lépést az új rend felé... A felvételi sikerült az orvosin. Ám jött a sztereotip kérdés: — Az apja, ugye, nyilas volt.-? Válaszoltam, s idéztem az olvasott mondatot, s arról beszéltem — már megtaláltam az évekkel azelőtt hiányzó bensőből fakadt szavakat —, hogy én másképp akarok élni, meg hogy apám csak formalitásból, csak a kisemberek beteges félelemérzéséből vette fel azt az inget... Js Amikor megtudtam, hogy felvettek, éreztem, hol a helyem. Múltak a tanulás évei, közben KISZ-tag lettem, s közvetlen diplomaközeiben felvettek a pártba. Én kértem, mert tudtam: ide tartozom, a volt zöldinges fiaként is. Ne gondoljon frázisokra. Ezen a pályán, ha már megvan a diploma, nem kell feltélentiil vonalas kádernek lenni. Apám így szólt hozzám: — Te szíved szerint választhatsz, tégy úgy, ahogy jónak látod... Évek során az öreg keserűsége is elmúlt, átérezte, hogy a pillanatnyi gerencte- lenség is hitvallás volt, bármilyen indulat is inspirálta ... o o o o A megyeszékhelyen kórházi állás várt. Ám én családom azóta rég. meghalt háziorvosát láttam, a lelkes körorvost. Mindenki meglepődött, amikor kijelentettem: — Körzetbe megyek, bármi. áron is. Nincs semmiféle extra kérésem, csali egy bármilyen lakás. A főnököm nem győzött lebeszélni. Aztán látta, hogy hiába: — Hát legyen — egyezett meg végleg. És lett. Azóta évek teltek el. Most is azt mondom: nem bántam meg. Nem zavar, hogy akár éjjelente is kopogtatnak az ablakon. Tudom, most azt mondaná: anyagilag sem csalódott. Meglepődik mert elismerem, csak hát a kezdés évei nem ilyen felhőtlenek voltak. Most már minden rendben. Ám, ha meglepődni akar, azt is megmondom, pártvezetőségi tag. pártoktatás-vezető lettem. Az öregúr él még, ám szemében sosem látok ellenzést. Eszembe jut a régi kép, amint lehervasztja arcomról a mosolygó pilóta iránti lelkesedést. Hogy történhetett ez a metamorfózis? Ezt érezni könnyű, de megfogalmazni nehéz. Talán így mondanám: hozzánőttem a rendhez, vámszedő helyett részes „aratóvá” lettem, lettem és maradok is. Pécsi István Futurológia Az ember több 'béri élet struktúráját” — kiÁ futurológia — jövőkutatás — tudománnyá vált. Nem az utópisták képzelgése, fantasztikumok bűvölete, nem a fantázia világa többé. Komoly politikusok, közgazdászok, matematikusok:, a társa, dalomtudományok művelői, technikai szakemberek térképezik fel a holnapot: számolnak, egyre egzaktabban következtetnek, a mából kiindulva próbálnak reális képet festeni az elkövetkező évtizedekről. A jövő a ma témája lett. Nem kérdezhetjük: miért pont most, milyen apropóval kutatjuk, vagy éppen miért fogalmazzuk meg problémáit. A jövő, ma aktuális téma, holnap még aktuálisabb lesz — holnapután pedig létünk ralitása. Lehet-e valami ennél időszerűbb? A „kész értékek" gyors avulása A jövőt kötetek sem tudják bemutatni: milyen óriási perspektívája van az iparnak, a mezőgazdaságnak, a közlekedésnek és hogyan válik a tudomány a mindennapok termelőerőjévé. A technika forradalma hogyan alakit át mindent a kezünk között: szerszámot, nyersanyagot, munkafogást. A tudás hoigyan gyarapodik és szorul vissza az emberiség nem tudása. A könyvek adalékait adják a Mö9, november 4., kedd fejlődésnek és érdekesen hangzó végkövetkeztetését: „Eddig minden nemzedék elődeitől vette át tevékenységének és életének feltételeit, mini valami kész értéket, amely előre meghatározta egész életét. A jövőben azonban azzal kell számolni, hogy minden nemzedék a maga élete folyamán többször is átépíti majd a civilizáció feltételeit és az emberi élet struktúráját.” (Radovan Richta). A következtetés pontos, ha érezzük a holnapok süvítő gyorsaságát, látjuk a földművelésbe bevont milliárd új hektárok termővé alakulását, az üzemek gigantikus nagy- gyá válását, összetetté fejlődé, sét — se látószögből nézzük az egyént, a ma emberét, mert ő alakítja a jövőt, senki más helyette. Ez az ember együtt nő a jövővel, mondja tegnapi tudására, hogy kevés, élete feltételeire, hogy elavultak, munkájára, hogy korszerűtlen s lép előre. Ahogy a marxisták vallják: „Létfeltételeink átalakításával megváltoztatja' saját magát, létrehozza saját magát”. Mindez nem századok múlva lesz így, évtizedek munkája nyomán. Érdemes hát az emberre tekinteni, aki ezen az úton halad: továbbfejleszti a „kész értékeket”,- „az em. terjeszti az embert, létrehozza igaz szinten önmagát. Szabad az álmodozás A jövőben több életet él az ember — gyorsul az idő — többször „átépíti majd az élet struktúráját”. Szemléltetésnek — anakron módon — ide kívánkozik a buddhizmus lélekvándorlása. Eszerint: a szellem új és új testben kezd életet, rabszolga, harcos, vagy éppen teknősbéka is lehet. Leegyszerűsítve a képletet, a jövőben a fiatal megkezdi az életét mint munkás, aztán „új életében” gigantikus gépsor technikusa lesz, a „következőben” egész üzemrész irányító mérnöke. Példánkban nem egyszerűen a szamárlétrán való haladásról van szó, mert minden „új élet” minőségileg más és több: nem egyszerű előrelépés, hanem korral haladás, együttlépés a „civilizáció feltételeivel”. A több életre készülni kell — már ma is. Ügy, hogy milyen pályát választ az ember. Sokan helytelenítik az ilyen tanácsot: „Egy fokkal feljebb állítsd a mércét annál, mint amit biztosan át tudsz ugor. ni.” Pedig így nő a lehetősége annak, hogy az ember nem marad képességei alatt, a biz_ tos vegetációban nem ke .i önmaga visszafejlesztését, . >t olyan, úton indul, arnelj jn A gyöngyszemek fogalmához képzeletemben nemcsak az érték, hanem a mi- niatürizáltság is társul, — és természetesen fordítva is. Kicsi, kerek, egész és értékes: ez a gyöngyszem. Azt is tudom, hogy a „nyers” gyöngy még nem gyöngy, azt válogatják, csiszolják, foglalatba rakják, hogy valóban szép és értékes legyen. Ez a kis gyöngyészeti eszmefuttatás a televízió szombat esti műsora kapcsán jutott eszembe, amikor „A novellairodalom gyöngyszemei tévéfilmen” címmel egy O’ Henry- és Nagibin-el- beszélés került a képernyőre. Bevallom őszintén, a „Keresd az asszonyt’, ezt az O' Henry-novellát eredetiben nem ismertem, ismertem azonban magát O’ Henryt, márminj más művei alapján, s csak mélységes egyetértéssel tudok csatlakozni azokhoz az értékítéletekhez, amelyek szerint ez az amerikai író, — a világirodalom írója. Csak nem ezen a nyugatnémet televíziós filmen! A cselekmény maga ugyan sejteti, hogy mit írt és mit akart megírni O’ Henry, de a forgatókönyvíró, a rendező és a színész az egészből, nem kis erőfeszitéssel luft- ballonnak is üres semmit csinált. A magyar szinkron- h '"»októl — amelyék egy- már külön méltatást é:aemelnének egyébként! — sem lehetett csodát várni és nem is ért pneßlepetös: nem voltak képesek csodára. Végtére is színészekről van szó, s nem csodatevő szentekről. Ez a gyöngyszem tehát üvegnek bizonyult, talmi foglalatban, amit ugyan csiszolni is rosszul csiszoltak, ha egyáltalán üveggyöngyöt lehet és érdemes is csiszolni. Nagibin novellája, Bella Ahmadulina értő ujjai, Krasznopolszkij és Ulszov rendezése, a fényképezés, a színészi játék nyomán azonban, ha nem is a „sok ka- rátú” gyöngyök, de kétségen kívül az igazi értékek A két gyöngyszemből az egyik hamis közé tartozik. Néhány kitűnő és néhány gyengébben rajzolt karakterfigurá mellett finom és meggyőző egyéniségével Álla Gyemidova megkapó nőiességében hitelesen rajzolt meg egy mai szovjet „kisembert”: a szerelmes nőt, aki minden áldozatra képes, ami emberi, ami méltó emberségéhez. Valóban, Nagibin hősei nem megdöbbentő erejű héroszok, történetei nem történelmi sorsfordulók drámái, — a mindennapok apró kis emberi tragédiái, drámái formálódnak végtére is oly csendben és \ halkan tolla alatt, mint ahogyan ténylegesen is élnek tíz- és százmilliók. Részben az egész! A stewardess története a mai szovjet ember története: áldozatvállalás, szerelem, a beteljesülés keresése, — mindez egy kitűnő tollú író megkomponálásában. Kár volt ezt a két novellát, az üveggyöngyöt és a valódit egy foglalatba helyezni. (gyurkó) i Kilencven kezelőnő — ötmillió kiváncsi — Hány óráig van nyitva a Mátyás pince? — Hogy írják németül azt, hogy...? — Mit játszik ma a kecskeméti színház? — Francia természettudós, az utolsó betűje e — —■ Ki játszotta a Nagy ábránd férfi főszerepét? — Ki nyerte a tokiói olimpián a tőrvívó világbajnokságot? — ilyen és hasonló kérdésekkel csöngetik fel a 170—100-at, a posta különleges tudakozóját. Vannak aztán valóban különleges kérdések is. Egy időben sokan kérdezték, mennyi a zsiráf vérnyomása. Ezt még a különleges tudakozó sem tudta. Felhívták az Állatkertet, ahol a következő választ adták: ők sem tudják, mert a zsiráf olyan izgága, nem lehet mérni a» vérnyomását. A szám vidékről nem hívható ugyan, egy zalaegerszegi telefonáló mégis interurbán kérdezte meg, hogyan kell befőzni a fekete- ribizlit. A Tanácsköztársaság 50. évfordulója idején 2000, az évfordulóhoz kapcsolódó kérdéssel fordultak a különleges tudakozóhoz. Egyebek közt megkérdezték: volt-e címere a Tanácsköztársaságnak, kik voltak a hadtestparancsnokai, hol találhatók versek, dokumentumok, hány órakor kiáltották ki a Tanácsköztársaságot, és milyen idő volt akkor. Egy-egy esemény, külföldi államférfiak látogatása, futballmérkőzések, a kérdések özönét zúdítja a különleges tudakozóra, azaz a négy lányra, fiatalasszonyra. Mert bármilyen hihetetlen, egy- egy műszakban mindössze négyen látják el ezt a szolgálatot. — Minden kérdésre tudnak válaszolni? — Nem. De azért tanácsot, további információs lehetőséget mindig ajánlunk. Csak arra a kérdésre válaszolunk, amelyre biztonságos adatot tudunk. — És honnan tudnak eny- nyi mindent? Odavezetnek egy szekrényhez. Lexikonok, könyvek, ösz- szefűzött folyóiratok. Füzetekben újságkivágások, adatok színészekről, sportolókról, híres emberekről, írókról. művészekről, tudósokról, szakterületekről: rakétatechnikáról, atomfizikáról, zeneszerzőkről, táncdalokról, képzőművészetről. — Saját céljainkra tájékozódásul jegyezzük a kérdéseket. Havonta 25 000 a tudakozások száma. A különleges tudakozó 1938. óta működik. A posta azzal a céllal hozta létre, hogy közérdekű felvilágosítást, információt adjon az érdeklődőknek. Színházról, moziról, ügyeletes üzletekről, vendéglők, szórakozóhelyek nyitva tartásáról, gyógyszer- tárak, orvosi rendelők ügyeletéről. De az élet, a gyakorlat sokkal szélesebb információs szolgálatot követelt, A terem, amelyben a különleges tudakozó helyet kapott, asztalokkal, telefonokkal zsúfolt. Itt adnak felvilágosítást a közületi és egyéni előfizetők telefonszámáról, ott a cím szerinti és szám szerinti tudakozó, itt a normál „a”-hang, az ébresztőszolgálat, a pontos idő, a mese, a totóeredmények, a lottószámok, és az időjárásjelentés szolgáltatása. Kilencven kezelőnő bonyolítja le az évi ötmillió-háromszázez- res forgalmat, és 23 millió hívásra válaszol a gépi információ. Az ébresztőszolgálat munkatársai mesélik: egyszer — technikai okokból — elmaradt egy kis katona ébresztése. A posta levelet írt a parancsnokságnak, igazolva az ébresztés elmaradását, az elkésést. A következő héten már húsz kiskatona és édesanyja kérte, vállalná magára a posta késésükét, elalvásu» kát... I Kádár Márta élete önmaga tovább emelheti a mércét. A több élere készülni kell. Olyan hivatást választani, ahonnan tovább lehet lépni. Nem törekedhetünk valami kész, befejezett, továbbfej - leszthetetlen tudás megszerzésére. Olyan hivatást érdemes választani, amely terveket ad, amely utat nyit egy terület bejárására. És szeren, cséré nagyon sok ilyen munka van. A futurológusok felmentenek az álmodozás „tilalma” alól. Régebben kiváltságosokat, elhivatottakat hittünk és vártunk a tudomány posztjaira. Kitágult a kör, példa rá a következő tudományos ..jövendölés”: „Történelmileg Ijelátható időn belül a tudomány és a kutatás a dolgozók összlétszámának húsz százalékát (!) foglalkoztatja majd.” Minden ötödik dolgozóról van szó! Hol lesz a kiváltságos szűkkörűség? Egyetlen példa, de sorakoztathatnánk tovább az érveket: minden szinten szabad, érdemes, és szükséges az álmodozás. A személyiség forradalma A „több élet” folyamán nemcsak „a civilizáció feltételeit” változtatja meg az ember. hanem az „élet struktúráját” is. Vagyis életének összetevőit, életritmusát, ér. deklődiését, emberi arculatát, gondolkozását? személyiségét. Forradalmát éri majd a személyiség, végre nem kiemelt értelemben, hanem úgy, mint személy, mint ember. Az önformálásra is szükség lesz tehát. Az ember nemcsak alakul maga teremtette környezetében, hanem tudatosan is befolyásolja önmagát. És lesz is szükség erre a tudatosságra. Kényszeríteni önmagát az anakronizmus felismerésére, amely életünkben, életében, gondolkodásában fellelhető. Az emberi normák fokozatos átértékelése nélkül lehetetlen a jövőben, a jövőért gondolkodni. Az életben való helytállás sokkal tágabb áttekintést követel: a tudás megszerzésének állandó igénye is ilyen bensővé tett szükségességgé alakul. És sorolhatnánk tovább az „emberi struktúra” összetevőit, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a tudományostechnikai haladásban forduljanak többet magunk felé, hiszen „valamennyi ismerete, ink közül a légszebb, a legkellemesebb és legszükségesebb önmagunk ismerete”. ★ A futurológia közeire festi a jövőt, a politika, a gazdaság, a tudomány, a technika megteremti azt. Az „embertudomány” pedig lehetővé teszi, hogy ebben a holnapban teljes legyen az ember. És a futorológia így teszi nevetségessé a fantasztikus fan. tazmagóriáját az ember felett uralkodó gépről, mechanizá- lódásról s így tovább — raj. zol emberi lehetőséget: gazdag, „több életet”. Fóti Péter
