Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

Gyermekvárost köszöntő Eger város felszabadulásának 25. évfor­dulója alkalmából köszöntjük mindazokat a vállalatokat, illetve családolcat, akik nemcsak a szocializmus építéséből vették ki részüket,. hanem példamutató ember­ségükkel igyekeztek meghittebbé, otthono­sabbá tenni Eger egyik új intézményének, a gyermekváros kis lakóinak életét. Au­gusztus végén a 4. sz. AKÖV Bozó-bri- gádja autóbuszkirándulásra vitt 50 gyer­meket a Szalajlca-völgybe. Ugyancsak a 4. sz. AKÖV rakodóbrigádja komoly pénz­összeget juttatott a gyermekeknek, amely­ből játékot vásároltunk. Az Állami Pince- gazdaság a mezőgazdasági kiállításra vitte el a pajtásolcat. Az úttörővasút egész nyá­ron lehetőséget adott korlátozások nélkül minden alkalommal, hogy a gyermekek megismerhessék Eger környékét. Nemcsak pénzbeli segítséget kaptunk a vállalatoktól, hanem különböző anya­gokkal szakköreink munkáját is nagy­mértékben elősegítették: például az egri 1 ktsz babakocsi üzeme, a Budakalászi Sző- j vőgyár, a Mátravidéki Fémművek liszkói 5 és füzesabonyi gyára, a Finom szerelvény- j gyár, a Heves megyei Tanácsi Építőipari ! és Épületszerelő Vállalat, az egri asztalos ^ ktsz. a Hatvani Konzervgyár Valentyina Tyereskova brigádja, a Március 21. bri- < gád. a Zalka Máté brigád, a hatvani cú- $ korgyári Kállai Éva brigád, az egri házi- I ipari szövetkezet irodai brigádja és még J sorolhatnánk, akik jelentős segítséget í nyújtottak a gyermekváros nevelőinek ab­ban, hogy pótolják a gyermekeknek oly t nagyon hiányzó szülői szeretetét azzal, hogy megosztották velijk családi fészkük j melegét. ‘ j Hálás szívvel es sole szeretettel kíván- ] nak ezeknek az üzemeknek, illetve bri- t t pádoknak sok sikert a szocializmus építé- j seben as Egri Gyermekváros kis lakói, { Egy rendhagyó vb-ülésről '•í rait is. A tapasztalatok érté­kelése során megállapították. A közelmúltban három kis termelőszövetkezet, a szűcsi Hegyi Csillag, az egercsehi Alkotmány és a bekölcei Új Barázda egyesült. A közös gazdaságok vezetőivel arról beszélgettünk, miért válasz­tották a közös utat. — Csupán néhány adat is jól érzékelteti, hogy milyen korlátokkal küzdöttünk — mondja Rocsluir Pál. a szű­csi elnök. Közös gazdasá­gunknak mindössze hétszáz hold volt a földterülete, eb­ből háromszáz a szántó, a többi rét, legelő, erdő. Ilyen kis területen nagyüzemi mó­don gazdálkodni egyszerűen lehetetlenség. A gondokat súlyosbította, hogy nem volt elég gépünk, állati férőhe­lyünk, kevés volt a munka­erő. így aztán fejlődésről nem is beszélhettünk, leg­feljebb lépegetésről. — Mi volt a fő üzemág? — Megmondom őszintén, foként a fakitermelés hozott valamit. De az utóbbi idő­ben az is egyre kevesebbet. Szántóföldjeink gyengék, nem sok termett rajtuk, az állattenyésztést pedig a pénz hiánya miatt nem tudtuk fejleszteni. Mit mondhatnék — egyetlen lánctalpas erő­gép megvásárlása több évi amortizációs alapunkat kö­tötte le. Szakembereink nem voltak, ilyen kis gazdaság nem engedhet meg magának olyan luxust. Az új gazda­sági mechanizmus viszont versenyképes gazdaságokat követel. Nekünk semmi perspektívánk nem volt — ezért helyes az egyesülés. — Nem árulok el titkot — mondja Tóth Lászlóné, az egercsehi Alkotmány Ter­melőszövetkezet főkönyvelő­je —. hogy a mi gazdasá­gunkban a termelési érték nagyobbik hányadát a mel­léküzemek hozták. A mész­égető, a fafeldolgozás és a műanyagüzem nélkül alig- alig tudtunk volna boldogul­ni. Mindössze 12b'0 hold az összes területünk, a szántók minősége rendkívül gyenge. Bizonyítják ezt a termés­hozamok is, búzából mind­össze 7,7 mázsa termett az idén, holdanként. Az állat- tenyésztés már kedvezőbb lehetőségeket rejtett volna magában — ha lett volna pénzünk a fejlesztésre. Saj­nos azonban, a kevés férő­hely miatt nem tudtuk az állatok létszámát rávetni. Jelenleg mindössze 80 szarvasmarha és 350 juh képviseli az állatállományt. — Miben látja az egyesü­lés előnyét? — Elsősorban abban, hogy az anyagi erők koncentrá­lódnak, így nagyobb és kor­szerűbb beruházásokra is sor kerülhet. Másrészt lehe­tőség nyílik a szakosodásra, így a növénytermesztés és állattenyésztés is fellendül­het. Harmadsorbán pedig a különböző melléküzemágak szorosabb kapcsolatban lesz­nek egymással, s így a fej­lődés itt is biztosított. A három közös .gazdaság közül a bekölcei Űj Baráz­da volt a legnagyobb, közel 1700 hold földterülettel. — Az utóbbi két-három évben sokat fejlődött a szö­vetkezetünk — mondja Zsá­lyám József elnök. Megpró­báltuk kihasználni a lehető­ségeinket és nem is haszon­talanul. A növénytermesz­tésben adottságainkhoz ké­pest elég jók voltak a ter­méshozamok, az állatte­nyésztés fejlődött, megerő­södött. Az idén is 120 juhot, több mint 300 bárányt és Az egri Finomszerelvény- gyár ,,D” üzemében dolgozó női szocialista brigád tagjai októberben különös érdeklő­déssel figyelték a Budapes­ten tanácskozó szakszerveze­ti világkongresszusról érke­ző híreket. A fokozott kíván­csiság érthető, hiszen azok­ban a napokban Budapest illusztris vendége volt a bri­gád névadója: Tyere&kova, a viliig első szovjet űrhajósnő­je. A szakszervezeti világkong­resszus alkalmából az egri brigád a szovjet asztronauta szálláshelyére, a Royál Szál­lóba címzett levélben üdvö­zölte Tyereskovát. A bervaj munkásasszonyok az űrha­jósnő tervei felől érdeklőd­tek, csodálatukat fejezték ki a — Beruházások? — Sajnos, a lehetőségeink J eléggé korlátozottak vol- l tak, de így is építettünk egy | 300 férőhelyes juhhodályt, j egy másikat felújítottunk, > vettünk egy lánctalpas erő- gépet, egy tehergépkocsit, ! két aratógépet —, hogy a > fontosabbakat említsem. — Szükségszerűnek tart- J ja-e az egyesülést? > — Bár, mint említettem, j gazdaságunk sokat fejlődött, J mégis úgy érzem, hogy a S nagyobb terület, az anyagi I erők koncentrálódása sok ) előnyt rejt magában. Külö- ^ nősen a fafeldolgozásban, I hiszen mind a három szöveg- ! kezet jelentős erdőterület- | tel bú-. Szeretném azonban elmondani, hogy az egyesült szövetkezetben különösen fontosnak tartom a szakem­berek fokozott megbecsülé­sét, hiszen jó szakemberek nélkül ma már nem lehet eredményesen gazdálkodni. Három szövetkezet tagsága az egyesülésre szavazott. Nem lehet azonban elhall­gatni, hogy a bizalom elle­nére is sok aggály, féltő szó is felmerült. Az' egyesült szövetkezet vezetőire vár elsősorban a feladat, hogy a ma még vitás kérdésekre megnyugtató választ adja­nak. szovjet asszony iránt, akinek oly sok elfoglaltsága mellett, még „földi” utazásra is jut az idejéből. Az igazi meglepetés azon­ban akkor érte a brigád tag­jait, amikor Kiss Istvánná brigádvezető örömmel újsá­golta a munktársainak: — Képzeljétek! Irt Tyere&kova! A válasz Moszkvából ér­kezeit, a Szovjet Asszonyok Bizottsága feliratú levélpapí­ron és a „D” üzembe cím­zett sorok alatt Tyereskova aláírása. A levél magyar for­dítása: „Őszintén köszönöm Önök­nek, kedves barátaim, a le­velet és a nevemet viselő bri­gád jókívánságait. Én természetesen álmodo­zom -újabb repülésekről a „Rendhagyó” módon tar­totta meg ülését a megyei nőtanács végrehajtó bizott­sága. A napirend megvitatá­sát megelőzően a vb tagjai a hevesi járási nőtanács bizott­ságának tagjaival felkeresték a járás több termelőszövet­kezetét, hogy a helyszínen kérdezzék meg az érdekei- teli, a ász-asszonyok vélemé­nyét. szükség van-e arra, hogy újjászervezzék a ter­melőszövetkezeti nőbizoíttsá- gokat. 1962-ben Heves megye! kezdeményezésből született a Bervába kozmoszba, a földünkön kí­vüli más bolygókra. A mun­ka, a tanulás, a társadalmi tevékenység, a család ad erőt. ihlet és nekem sok örö­met szerez. Kívánok önöknek, kedves barátaim, nagy alkotó sike­reket a munkájukban, jó egészséget és jólétet. V. Nyikolajeva Tyereskova A Szovjet Asszonyok- Bizottságának elnöke’’ & Hazánk felszabadulásának jubileuma és a Lenin-cente- nárium jegyében tett pótvái- lalás teljesítése mellett a brigádnapló féltve őrzött ér­téke lett a cirillbetűs gé­pelt levél. Tyereskova írta! (simon) meg az országos mozgalom, hogy a termelőszövetkezetcr ken belül szervezzék meg a nő-bizottságokat, hogy azok a termelőszövetkezeti vezetés­ben is aktívabban részt ve­gyenek. segítsenek a munká­ra mozgósításban, és nem utolsósorban képviseljék az asszonyok érdekeit. Míg az országnak szinte minden me­gyéjében megerősödtek ezek a bizottságok, Heves megyé­ben elsorvadtak, a termelő- szövetkezetek összevonása so­rán a nőbizottságokat is ösz- szevontúk a községi nőbi­zottságokkal. Az élet azt bizonyítja, hogy ez elhamarkodott intézkedés volt, s u nőbizottságok a je­lenlegi összetételben nem ké­pesek arra, hogy mélyebben foglalkozzanak a termelőszö­vetkezeti asszonyok problé­máival, hogy érdekeik vé­delmében fellépjenek, ha kell, a tsz-vezetóséggel szem­ben is. . Erről számoltak be a tisza- nánai, pélyi, komlói asszo­nyok is többek között. De be­számoltak arról is, hogy ilyen formában a nőjanács nem tud eléggé törődni az otthon. élő háziasszonyok problémáival sem. A látogatáson szerzett ta­pasztalatokról, s a hevesi já­rási nőtanács által készített napirendről kibővített érte­kezleten tárgyaltak. Erre az értekezletre meghívták a he­vesi járás nagyobb termelő- szövetkezeteinek párttitká­sokkal hatékonyabban segít­heti a termelőszövetkezet munkáját a szövetkezeten belüli nőbizottság. A kömlői, tiszanánai termelőszövetke­zetek titkárai maguk is sür­gették a szövetkezeti nőbi- zottságok megalakítását. Űj formájukban jobban segíthe­tik a termelőszövetkezetben á politikai nevelőmunkát, töb­bet törődhetnek a termelő­szövetkezeti asszonyok sajá­tos helyzetéből fakadó prob­lémákkal, s szervezői lehet­nek a szocialista versenymoz­galomnak is. Összegezve a tapasztalato­kat, a nőtanács megyei vég­rehajtó bizottsága úgy hatá­rozott a MNOT irányelvei alapján, hogy a hevesi járás néhány nagy községében: Ti- szanánán. Komlón. Tarnazsa- dányban, Átányban és Pé- lyen kísérletképpen meg kell alakítani a termelőszövetke­zeteken belül a nőbizottságo­kat. E nőbizottságok élére rá­termett, közmegbecsülésben álló asszonyokat kell válasz­tani. A termelőszövetkezeti nőbizottságok feladata .lesz u tervek teljesítésére’ösztönöz­ni az asszonyokat, segíteni az egyszerűbb ess a szocialista brigádversenyek szervezését. Az asszonyok gazdaságpoliti­kai ismereteinek fejlesztésé­re, művelődési igényeinek he­lyes irányítására új formá­val kísérleteznek: a termelő­szövetkezeti asszonyok klub­jának szervezésével. 70 vágómarhát tünk. ertekesitet­Kaposi Levente Tyereskova levelet írt MINTHA IRDATLAN MESSZESÉGBEN volna a város. Pedig pár percnyire sincs. A 838 méternyi utca Eger szívé­ből ágazik. Enyhén emelkedik, szelíd kanyarba hajlik, neki­rugaszkodva ér dombtetőt, s mintha fáradt volna, lejtőn, le­csúszik, erőt gyűjt a völgy laposán és újra dombnak kapasz­kodva nagy „S” betűvel kifut a városból. Itt nincsenek táb­lával jelölt patinás épületek, parádés villák, csak öreg há­zak vannak, mélyek legtöbbjének emberi verejték volt ta­pasztóanyaga. De látni már közéjük ékelődött emeletes la­kóházakat is, régiek helyén újraéledő, öltözködő hajlékokat. Az utca elején csönd van, egy puritán cégtábla, „Hang­szerjavítást vállalok” és az erdészlakások tömbje mellett két szerényen apró kirakat. Szelíd utca. Két. oldalt fosztott ágabogü gesztenyék. A iák alatt sárga keramit téglákkal szegélyes lépcsős járda. Az ember azt • hinné, mindjárt találkozni fog a várat óhajtó fegyveres huszitákkal. Erre vonul majd Verpelét irányában Várday Pál püspök-földesúr páncélozott vértű zsoldos serege, hogy szétszórja Dózsa híveit, a Barnabás pap vezette pórhadakat. S tán itt szekerezik át a hegyeken a két Gara, Konth és pelsóczá Bebek Detre is, a verpeléti nádori gyűlésre?... De nem. A szeles-szeszélyes képzelet játszik velem e kései novemberi őszben. lassan, sétásan ballagok. Sok ház függönyén át belátok. Mert a házak kicsik, abla­kaik a derekamig érnek. Vallatom a régi köveket, a haza­kat. A történelem fitóssebb emlékeit keresem... ÉS AZ UTCA MESÉLNI KEZD... A Szovjet hadsereg útja jelképe valaminek, ami örökre elmúlt. Vége. Nincs. A Szovjet hadsereg útja jelképe valaminek, ami mindig élni fog. Nem múlhat el. Soha. / Negyedszázad előtti november végi napokra gondolok. 1944. november 23—29—30. E dátumok, mint világítótorony fényablakai, évek távolából, messzi idők ködéből is eligazító jeleket sugároznák életünk horizontjára... 1344, november 20... Az Egert környező települések már mind szovjet kézen. Ostoros, Kcrecsend. és Egerszalók felől már lövik a várost. A németek, kihasználva a kedvező terep kínálta lehetőségeket, jól megerősített és kiépített harcállásaikban várják a támadást. Ellenállásuk kemény, keserű, makacs. A szovjetek egy ideig csak puhatolóznak, a fasiszták gyenge pontjait keresik. S november 27-én, az 57. hadtest 110. gárda gyaloghadosztálya eJőrelendül harc­kocsizó alakulatok és tüzérségi támogatás mell»«. Jobbról a 27 .hadsereg egységei segítenek nékik. No vember 28 ... A Makiár—Kerecsend terepszakaszon támadó egységek betörnek a déli városrészbe, sikerűi meg­közelíteniük a vasútállomást. Ezzel egy időben, délnyugati irányból, . Egerszalók felől is előrenyomul a vörös ék — a Szvorényi utón aí a páncélosok nyomában a gyalogosok is a városba törnek, csaknem a színházig nyomulnak. A neme­tek itt megállítják a rohamot, s nagy’ áldozattok árán vissza is szorítják a szovjet egysegeket, jó darabon. November 29.. . A Szépasszomy-vöigy felől támadnak a «ovjet harcosok, s szívós Madelrn «táp • vár« «ivébe, Itt jöttek . .. a Líceumig bejutnak. A németek, hogy a bekerítést elkerül­jék, megerősítik az oldalszárnyakat, de ekkor a központi arcvonalon törnek előre a szabadító seregek. Elfoglaljak az állomást, s a város utcáin lépésről lépésre haladva tiszto­gatják a háztömböket. November 30... Ködös, nyirkos reggel. A németek fel­adják a déli várost. S amikor vörösen földre csordult a szürkület, már minden német eliszkol, vonul Bakta és Fel­német felé... A város felszabadult... A SZVORÉNYI ÚTON TÖRTEK BE a városba elsőként a szovjet csapatok. Az utca neve azóta: Szovjet hadsereg útja... Megállók a tizenkilences szám előtt. — Itt egy lovat csapott szel az akna. A húst. a véri a ház falára kente fél... A negyvenhármas szám előtt. — Ez volt az utcában az egyetlen ház, amelyet telitalá­lat ért. Kapott ez, kérem, a szovjettől is, a némettől is. Tel­jesen újat kellett építeni helyette... Csengettyűszóval 1 nyitok a negyven hatos szám udvará­ba. A kapu fölé erősítették a parányi rézharangot, s ki itt belép, maga előtt csengetést küld, kopogtatónak. A ház gaz­dája özv. CzegLédi Dezsőné. Alá ismeri, csak így tiszteli: „Rozö mama”, „Rozóka néni”... — Én fiám, nem mentem a pincébe, csak legutolján. Pedig akkor innen mindenki a pinceben volt, Itt maradtunk a házban hárman, velem. Csanádiné, Juli néni, meg a kislá­nya, Juliska. A pincébe én csak látogatóba jártam. Minden­nap ételi vittem az uramnak, a mamának. Másfél heten át. Hogy féltem-e?... Állandóan itt járkáltak a golyók, fütyül­ve felettünk. Egy akna még az istállót, me» a hazwéget is elcsapta. Akkor nagyon megijedtem. Épp indulóba» '..oltani, kiszedem a tyúkok ától a tojást, de valamit szolt hozzám a Juli néni, ős erre visszaléptem. Abban a päiantasban csapol! be az alma, akár a mennykő. Hajunk, fülünk, sze­münk, szánk, tele ment a nagy portól... — Egyik este, ez már nagyon az. utolján volt, nem tud tunk elaludni. Éjfél előtt nagy-nagy csendesség támadt. Azt mondom Juli néninek: „Hallja, nem jó ez a nagy-nagy csendesség. Valamire készülnék. Vágj'’ az oroszok jönnek, vagy a németek mennek ..."- Kilesek a spaletták között, az ablakon, és látom, a németek ágyúkat állítanak az ablak alá, a vúl^ayiíi ajeüé Aktor mam mtiwsdtea* „Gyerünk. Juli néni... !” Mikor szerencsésen a pincébe értünk, akkor kezdődött aztán 1i csetepaté. Minden szólt, dörgött, bömbölt, ugatott. Az ég akart ránk szakadni... — HAJNALBAN MEGINT A NAGY CSEND. Mondom, kilósak már. megnézem, mi van odakint. Úgy hat óra, fél hét lehetett Akkor láttáin meg az első orosz katonát. Krump­li pogácsát rágtam. Volt még egy a kötőm zsebében. Azt meg az orosznak adtam. Mondtam is hozzá valamit, oroszul. Nem tudtam, hogy az egy csúnya káromkodás. Az orosz rám nézett csudálkozva. Tele volt a szája pogácsával. Majd szót-y pukkant, olyan jóízűen nevetett . .. — Mink osztán a Juli nénivel mindjárt elindultunk ha­za. Dehogy tudott tartani az uram! A Tóth-soron, most a Szederkényi utca, három ember feküdt halottam Meg se mertük nézni, orosz-e, nemet-e, elég volt már a halottból, annyit láttam, belőlük, úgy hordták a nemetek a Szépasz- szony-völgyből, amikor még ott álltak, szekereken. Lejöt­tünk a. Koháry utcának. Ott mag alig férhettünk a drótaka- dályofctól, drótos volt az egész utca... A mi utcánk? Jól össze volt verve minden, ház. A Sári bácsi gerendájában fel se robbant az egyik akna, úgy állt ki farral belőle . . — Lesiettünk a Líceumhoz. Ott már ki volt pink ától va, hogy mindenki jöjjön elő a pincékből. .. Halott embert nem láttunk többet. De lovat! Az egész Telckcssy utca tele volt döglött lovaknál... — AZ EMBEREK FEI-IÖTTEK A PINCÉKÉÜL. Ne­künk a jó szomszédok adtak helyet, tavaszig, mert a, ház lakhatatlan volt. Jaj, istenem, a szánk is kiszáradt, annyit kérdeztük: ki él? Ebben az utcában az ablakokat meg az életeket számolgattál, akkor az emberek...- Szovjet hadsereg útja. Ez az utca jelkép, szimbólum. Ez az utca akar a béke utcája is lehetne. Meri: hova tűnt az, ágyúk dörgése? Elvitte a szél. Hová lett a harckocsik nyoma? Elverte az eső. s merre jár a ret­tegés? Az emlékezet ködös tájain. ... Ez a nap is őszies, novemberi. Fenn a magasban, szetten gély ükön nagy fel hők forognak — mint hatalmas or­sókról, gombosodnak róluk az eső vékony szalai. Az ég Háztetőkre gyűlt vízét csatornák sora önti zajongva Az út­test fénylő, sík tükörszalag. Lucskos fényein a gesztenyék üres agerezetei.^ Kerékpár szalad s mindjárt egy autó. Ver­sengnek saját tótágast futó Itépanásailckal. Nem messze előt­tem fiatal leány jön, rajta müanyagkabét — s gyöngysor a váz a csillogó fedőkben. Piros vsrágok gyúlnak Itt, mint a parkban - apró steplámpák a nyiraos utakon. Gonddal kerülgetem..a sima pocsolyákat. Cipóm bőrén ezüstösre szá­rad a rácsapódott sár. Gondolkozom. Jó, hogy a csöndben itt járok. Szebb- az eső. a sál- is, ez a nap, ez az élet — így, mai szemmel. fiatal ÖUíhó 1S8». november 29., «sombs# Közösen, jobban Három falu - egy úton Szovjet hadsereg útja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom