Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

Nővérke, kérem...!

— 'Nővérke, kérem ...! — így, ilyen kedvesen és egyszerűen szólítják a betegek az ápolónőket. S a nővérek körültekintő gondossággal adják a gyógyszert, óvatosan kötözik a sebet, kényelmesre igazítják a párnát, sietve viszik az ágytálat, s ha kell, okosan biztatják tűrésre a beteget.

Szép szakma, humánus hivatás, s van egy kis romantikája is. Mégis gondokkal küszködnek a kórházak: kevés az ápolónő, s a kevesek közül is többen elhagyják ezt a szép hivatást.

A miértekre keressük a választ.

lil

Nővérszállás az egri Il-es számú kórház emeletén. Kis szoba, rendes, tiszta. Az asztalon virág' Aki a virágot kapta, Balázs Erzsébet, hevesi kislány. 1967-ben érettségizett. majd elvégezte a kétéves egészségügyi szakiskolát, s augusztustól a sebészet nővérkéje. Először tóle kérdezem«

— Miért kevés az ápolónő?

— Taten azért, mert nehéz. Három műszakban dolgozunk, alig van vasárnapunk, az éjszakázás fárasztó, nem beszélve a felelősségről. Egy hétig éjszakás voltam, este nyolctól reggel hatig. Igaz, utána négy napom szabad volt, odahaza voltam Hevesen. Most 12-re megyek, s este nyolckor végzek. A fizetés se sok. Havi 1350 forint volt eddig, most kaptam papírt, hogy 1400-ra emelték.

— És a kereset?

— A borravalóra gondol? Mi pénzt nemigen kapunk, inkább kisebb ajándékokkal kedveskednek a betegek. Kaptam már horgolt szatyrot, könyvet, de legtöbbször bonbont. Nem is a keresette] vap itt a baj, inkább a megbecsülés hiányzik. Igaz, itt a kórházban elismerik a munkánkat, a betegek szeretnek bennünket, de kint az életben már más a helyzet.

■— Hzt hogyan ertsen*?

— Úgy; hogy ha például

egy társaságban bemutatkozom egy fiúnak és az megkérdezi, hol dolgozom, mér szinte kényelmetlen megmondani, hogy ápolónő vagyok: Nemegyszer lekicsinylő, flegma vállrándítás volt a felelet Ili

Erzsébet a szerencsések közé tartozik. Harmadmagával lakik a nővérszálláson (és csak Hű forintot fizet) és nem hatodmagával a Rákóczi úton, nem beszélve azokról, akiknek még ilyen se jut, s gyenge albérletért fizetnek 200— 250 forintokat, Mégis ezt mondja?

— Ha sikerül, hazamegyek Hevesre. Körzetbe, vagy a rendelőintézetbe. Kényelmesebb lesz, otthon leszek, kevesebből kijövök.

2.

A kórház munkaügyi osztályán pontos számadatok bizonyítanak:

1968-ban 65 középkáder

ment el a kórháztól. Négy nyugdíjba. 18 más egészség- ügyi intézményhez, 43 pedig kilépett, és ismeretlen helyre távozott.

Most 250 ápolónője van a kórháznak. De csak papíron, mert ebből 25-en igénybe vették a gyermek- gondozási segélyt, tízen szülési szabadságon vannak, másik tíz ápolónő pedig beteg, vagy fizetés nélküli szabadságon van. Egy érdekes példa: az egyik ápolónő munkajogilag hét éve dolgozik a kórháznál, de

eddig mindössze két hónapot dolgozott. Két gyereke van.

Mi a megoldás?

Most küldik szét az ország különböző egészség- ügyi iskolaihoz a pályázati felhívásokat: 76 ápolónőt

hív és vár az egri kórház. Vajon hányán jelentkeznek?

jobban tetszik, s ami talán tökéletesebben is fedi munkájukat.

— Ketté kellene választani az ápolónők munkáját. Több segédápolóiig, kellene néhány hónapos tanfolyammal, akik elvégeznék az egyszerűbb feladatokat, Az orvosi munkát pedig segítenék a szakképzett ápolónők. akiket nevezhetnénk asszisztenseknek is. (Ezzel a véleménnyel találkoztam az egészségügyi szakiskolán is.)

— Van itt egy ellentmondás: Az egyik oldalon a fizetéshez mindig hozzákalkuláljuk a borravalót, inig a másik oldalon ellenezzük.

— Üj alapokra kelténe helyezni az ápolónőképzést. Rangot adni a szakmának, bevezetni az egy* Vagy kétéves kötelező gyakorlati időt. Es nem utolsósorban hivatástudatra nevelni a fiatalokat.

ki

— Miért kevés az ápotónu?

Révész Mihályné, az Egri Egészségügyi Szakiskola igazgatója is erre a kérdésre sorolja a válaszát

— A hiány már itt, az iskolánál kezdődik. Néhány évvel ezelőtt még négyszeres, sőt ötszörös volt a túljelentkezés. most ott tartunk;. hogy ha valaki azt mondja, „ápolónő szeretnék lenni”, már jóformán fel is vettük. Őszintén beszélek, ez az igazság. Mondok egy példát*, ez év augusztusában 80 férőhelyre hirdettünk pályázatot, llö-an jelentkeztek, de csak 89-en jöttek el a felvételire. 81 le-, «nyit felvettünk! Szeptember 1-én kezdődött az iskola, de már csak 70-en jöttek be, most pedig 60-» csökkentő o> lát szám.

— S vajon hányán végeznek két év múlva?

— Annyit mondhatok, kevesen. 1968. márciusában 50-es létszámmal indult egy osztály. 1970, februárjában végeznek. A mostani létszámuk 24. Tehát 26 lány már hiányzik. 14 megbukott, 12 pedig „nem így gondolta”, vagyis rájött, hogy nem neki való pálya, vagy fejjel,, vagy gyomorral nem bírta.

— Ez a 24 ápolónő hová megy dolgozni?

— 201 állás között válogathatnak, Eddig ennyit hirdettek meg a kórházak. És nem községekben ám, valamennyi városban. Győrtől Szolnokig, Egertől Budapestig. A kórházak nővér- szállást ígérnek, legtöbbjük 42 órás munkaidőt és elég jó fizetést. Az egri kórház 1400 forintot, a győri 1500- at, a budapesti Semmelweis kórház egyik intenzív osztálya 1800 lorintol kínál.

' — Egy kezdő orvos fizetése lf00—1500 forint.

— Igen. Van olyan oktatónk, aki 1500 forint fizetést kap. Az ápolónők lánynak elsősorban nem anyagi okai vannak,

if — Nem a fizetés, inkább a hivatásérzet kevés. Aki szereti a munkáját, itt marad akkor is, ha gyengébb a kereset. Dolgozik itt olyan szülésznő, mégpedig 16 éve, akinek mindössze 1600 forint a fizetése. Az a baj, hogy a lányok húzódoznak, a három műszaktól, s elmennek könnyebb munkára, irodába, vagy egyszerűen gyárba, gép mellé. Az asszonyokat pedig gyakran a férjek parancsolják el az ápolónői hivatástól. A gyerek miatt, vagy csak egyszerűen önzésből, féltékenységből.

Ez Visontai Istvánná, osztályvezető főnővér véleménye. aki 12 éve dolgozik a kórházban, fizetése 1800 forint, plusz 72 forint korpótlék ...

Márkusz László

4.

(Az Egészségügyi Dolgozó című lap egyik riportjában olvasom, hogy a budapesti Tétényi úti kórház 1600 forintot fizet a takarítónőnek .. .1

Főorvosi vélemények:

— Mindenki laboratóri umban, vagy rendelőintézetben akar dolgozni. Iga akkor nem ápolónő a neve, hanem asszisztens. Ez ugyanis jobban hangzik. De miéi t ne adhatnánk más elnevezést az osztályainkon dolgozó nővéreknek? Vala- • túl roivasmtt,*aniir nekik.-, is

Gyeratekámléifi- képzés az I. sz. Gyermekklinikán

Az idén kezdte meg működését a Jahn Ferenc Gyermekápolúnőképzö Iskola I. sz. Gyermekklinikára kihelyezett osztálya. A tanulók a gyakorlati és az elméleti oktatási is a klinikán kapják. A kétéves tanulóidő alatt 26 szaktárgy alapján sajátítják el a gyermekgyógyászat és ápolás alapvető tudnivalóit. A fiatal lányok többsége az intézet kollégiumában lakik.

KépUnkön: Füle Lászióné, az ápolástan oktatója, a helyes gyermektogásra tanítja a növendékeket.

(MTI foto —

Bara István felvétele)

Martinovics Ignác találmánya

Aki nem hinné, hogy e magyar jakobinus technikai dolgokkal több sikerrel foglalkozott, mint a XVIII. századi magyar lelkek eszmélte- tésével, olvassa el Prof. Meusel: Vermischte Nachrichten und Bemerkungen (vagyis Elegyes hírek és észrevételek) c. 1816-ban, Erlangenban megjelent művének 98. lapját. Ezen a következő olvasható: Martinovics Ignác szászvári apátról addig, csak mint magyar forradalmárról hallottunk. Így teljesen új az a feljegyzés, amely szerint ő egy csépelő gépet szerkesztett. Ennek működő mintáját be is mutatta ti. József császárnak (1780—90 között). Martinovics cséplőgépe segítségével egy ember négy cséplőmunkásnak dolgát volt képes tejlesíteni. a feltaláló állítása szerint. József császár megnézte a cséplőgép munkáját. Majd ilyetén szavakra nyitotta ajakát:

— És a többi cséplömun- kásról — akiknek munkáját ez a gép felessé teszi — ki gondoskodik majd? Kt látja el őket, feleségüket, gyermeküket ... ?

E tekintetben tehát a fel- világosodotl uralkodó kissé szűk látókörű volt. Befellegzett e XVIII. századi magyar cséplőgép dolga! Mint ahogyan Martinovics apát életútjára is hamarosan pontot tett az 1795. május 20-i, a budai Vérmezőn végrehajtott tömeggyilkosság.

Tóth Sándor:

6. Átkelés a Dunán

Hazánk felszabadításába 1944. novemberében bekapcsolódtak a Tolbuhin marsall vezette 3. Ukrán Front csapatai is. A belgrádi hadművelet befejezése után ezek a csapatok a Dráva—Száva között nyomultak előre, majd november 7-én Apafin, két nappal később pedig Batina körzetében megkezdték az átkelést a Dunán. Velük szemben a túl6Ó partot viszonylag kis erők: a „Brander- burg” harccsoport, a 31. SS gyalogos hadosztály, a magyar 54. portyázó osztály és a lépcsőzetesen beérkező 44. ..Hoch und Deutschmeister” hadosztály egységei védték.

Az átkelést jobbára csak éjszakánként tudták végrehajtani. A német ágyúit és aknavetők ugyanis nappal állandóan lőtték, a repülők pedig bombázták az egyetlen pontonhidat. a két gőzkompot é6 a mocsaras terepen hozzájuk vezető utat. Nehezítette a helyzetet az is, hogy a folyó több helyen átszakította a gátat és elárasztotta az ellenséges állások megközelítési útjait.

Elsőként néhány század kelt át a parton talált ladikok és a helyszínen készített tutajok segítségével. Az általuk elfoglalt két kis hídfőben azután több mint két héten át elkeseredett harc tombolt. Előnyomulása során Dolgopolov, százados zászlóalját a szemközti magaslatról erős tüzérségi és aknavető tűz árasztotta el. A támadás elakadt. Lazarev vezé nagy. a 19. lövészhadcsz . . ly parancsnoka látta, hogy a németek a magaslatról az ‘ ... 1 '

e

gész hadosztályt megállásra kényszeríthetik. Ezért utasította a századost: jobbról, a vízzel elárasztott terepen kerülje meg és meglepetésszerű rajtaütéssel foglalja el az ellenséges támaszpontot.

Dolgopolov zászlóalja mellig érő hideg vízben két kilométert gázolt előre, magával cipelve a goíyószórókat, aknavetőket és a lőszert. A németek oldalába kerülve tüzet nyitottak és megrohamozták őket. Csapásuk váratlanul érte a támpont védőit, akik nagy veszteség után kénytelenek voltak visz- szavonulni.

Ilyen harcok közepette egyesítették a két hídfőt november 23-ra az 57. hadsereg csapatai, s ezzel biztosították a 3. Ukrán Front ösz- szes erőinek átkelését a Dunán. Ezt követően az 57. hadseregnek Nagykanizsa irányúba kellett támadnia. A Mohács—Dunaszekcsö vonalára felzárkózott 4. gárdahadsereg feladata volt ugyanakkor csapóst mérni Székes- fehérvár felé.

A német hadvezetés kapkodó intézkedésekkel igyekezett megelőzni a szovjet támadás kibontakozását, amely egyfelől a balkáni csapatainak visszavonulását és a zalai olajmezőket, másfelől a Budapest védelmére létrehozott csoportosítását fenyegette. Jugoszláviából a Dunántúlra rendelte a 2. páncélos hadsereg törzsé:, s megbízta a Balaton—Dráva közötti arcvonalszakasz védelmének megszervezésével. A hadseregparancsnok. De Angelis tüzérségi tábornok azonban

nem sokat segíthetett a kialakult helyzeten. Meglevő

erői elégtelenek voltak a feladat megoldására, a más arc- vonalakról megerősítésül átcsoportosított hadosztályokat pedig érkezésük sorrendjében, részenként kényszerült harcba vetni.

Ezek a német csapatok szívósan védekeztek, sőt ismételt ellenlökésekkel, és a lakott helységekben erősen megkapaszkodva mindent elkövettek a szovjet előnyomulás megállítására. Próbálkozásaik azonban kudarcot vallottak. Sarehin vezérezredes 57. hadseregének 6. gárda lövészhadteste és a 4, gárda hadsereg 41. gárda lövészhadosztálya már november 26-ón kiverte a 44. gránátos hadosztályt Mohácsról. Három nappal később az 57. hadsereg Pécset, a 4. gárda hadsereg pedig Bataszékei szabadította fel. E harcokban a 44. sírúnátos és a 31. SS gyalogos hadosztály csaknem teljesen felmorzsolódott. Richard Schultze őrvezető a 44. hadosztályból, fogságba esése után errői így beszélt: „A hadosztályunk által elszenvedett vereségek iszonyúak. Így például a 131. ezredben, ahová engem mint rádióst osztottak be. kétnapi harc után mindössze 26 fő maradt.”

Bátaszék—Abáliget között hatalmas rés keletkezett a német védelemben. Dezárá- sával hiába kísérleteztek a 71. gyalogos, a 118. vadász és az 1. hegyi hadosztály beérkező egységei. . Délnyugat, nyugat, északnyugat és észak felé széles arcvonalon megállíthatatlanul törtek előre a szovjet csapatok.

December 1-én az 57. hadsereg 6. gárda lövószhadtes- te felszabadította Dombóvári és még aznap este több ponton átkelt a Kapos folyón. Helyenként a németek erős tűzzel igyekeztek, az átkelést megakadályozni. Ez történt Döbrököznél is, ahol néhány géppuska sűrű golyózáporral szinte minden mozgást lehetetlenné tett. Pereverzev gárdista önként vállalta, hogy elhallgattatja az egyiket, s a többük is rögtön akadt jelentkező. Úszva haladtak a túlsó part felé a tűzesőben. Partot érve a géppuskaí’ész- kekhez kúsztak és kézi tusában megsemmisítették a kezelőket. Ezután a fegyvereket a mögöttes állásokban levő németek ellen fordították. s megtörték azok ellenállását. A szovjet egységek most már akadálytalanul végrehajthatták az átkelést.

Az'57. hadsereg december

4—7. között elérte a Balaton déli partja. Mar'cali, Nagybajom, Barcs, Dráva vonalat. Ez a terepszakasz fontos része volt az úgynevezett ,,Mar- git-állás”-nak, amelyre az egész dunántúli német védelem támaszkodott. A „Mar- git-állás” Balaton—Dráva közötti szakaszát a 8. tábori póthadosztály. rögtönzött karhatalmi alakulatok és tüzérség védte ebben az időben, mögöttük pedig a 2. német -páncélos hadsereg 22 hegyi és 68. gyalogos hadteste vonult fel. Ezeknek a: erőknek a támadásával számolva. a szovjet főparancsnokság december 6-án az elért szakaszon védelembe rendelte az 57. hadsereget, hog> ily módon biztosítsa a 4. gárda hadsereg támadását északi irányban.

Zaharov vezérezredes 4 gárda hadserege december 2- án Szekszárd, másnap pedh Dunaföldvár gyors elfogta lásával megakadályozta, hog' az ellenség a Sió-csatom J mentén húzódó ..Jenő-állás" ban halogató védelmet hoz zon létre. Gyorsan mozgó csa patai merészen betörtek a né met—magyar hudosztályol

oldalába é.s hátába, feldara bolták védőszakaszait, s nen engedték, hogy a lakott hely ségekben megkapaszkodj a

nak. December 9-re a had sereg a Velencei-tó és a Pa laton között megközelítette ...Margit-állás” vonalát. It beszüntette az előnyomulást hogy megfelelően felkészül hessen a védelem áttörésér és Budapest teljes bekerítő sere. együttműködve a 2. Uk. .■án Front csapataival.

Következik:

A gyűrű lezárni