Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-22 / 271. szám

Forgo János elnök: a hegy­vidéken nem könnyű gazdál­kodni. ' Látszatra nem is olyan kevés a földterület, hiszen a matraderecskei Rákóczi Termelőszövetkezetnek mint­egy háromezer holdja van. Ha viszont alaposabban meg­nézi valaki, akkor nem kell sok idő ahhoz, hogy rájöj­jön — nem sok ez a föld. kevés. Sőt, kétszáz holddal a kevésnél Is kevesebb. — Mintegy 1600 hold a szántónk — mondja Forgó Janos szövetkezeti elnök. A szántó 60 százaléka azonban annyira meredek, lejtős te­rület, hogy gazdaságosan nem művelhető. A ráfordí­tás közel sincs arányban a bevétellel. Aztán van két­száz hold legelőnk, aminek egyelőre altg-alig vesszük használ. Tele van gyomnö­vénnyel, s hiába hajtjuk ki rá a szarvasmarhát, nem le­gelnek. Éppen ezért az amúgy is kis szántóterület rovasara kell túlzott arány­ban takarmányt termeszte­nünk. — S az erdő? — 760 hold erdőnk van, s évente mindössze 370 ezer forint bruttó bevételt jelent a szövetkezetnek. A kiter­melt , fa többsége ugyanis csak tűzifának alkalmas. A faanyag másik- részét szér­iának adjuk el, de ennek is csak, kisebb része értékesít­hető gazdaságosan. — A kép, amit rajzolt, nem nevezhető optimistá­nak. Van-e egyáltalán ér­telme a gazdálkodásnak? , — Van, de még inkább lesz. — Miért? — Most készül egy úgy­nevezett meliorációs terv, amelynek megvalósítása erő­sen átalakítja id ..’illegi gaz­dálkodásunkat. ■ terv lényege ugyanis az. hogy a túlzottan meredek 1 e i; ó ■ ■ >. megszün­Egetö György szövetkezeti RÍSZ-titkár: szeretnénk, ha jól éreznék magukat a fia­talok. tétjük a szántóföldi terme­lést. A felszabaduló terüle­tet erdősítjük, legelősitjük. Úgy számoljuk, hogy 1974- re a szántóterületünk mint­egy 800 hold lesz, de erről a területről betakarítjuk azt a termésmennyiséget, amit most a duplájáról. Érthető ez, hiszen éppen azért, mert a minőségi földek maiadnak szántónak, emelkedik majd a terméshozam, könnyebb lesz a gépesítés, s egyébkent is nagyobb erőt tudunk kon­centrálni a jobb művelésre. Ezenkívül az említett 200 holdas legelőt megjavítjuk, így a növekvő állatállomány takarmányszükségletét biz­tosítani tudjuk. — A jövőben az állatte­nyésztés javára billen a mérleg? Matraderecskei beszélgetés Ahol a föld a kevésnél is kevesebb A jó hírt szívesen halijaik, talán nyomtatásban is öröm­mel olvassák az emberek: eltörölték a részesedési alap kate­góriák szerinti felosztását. A kormány elfogadta a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának javaslatát, illetve a munka­ügyi miniszter előterjesztését, többé nem központilag ha­tározzák meg a nyereség arányait, hanem a részesedési alap elosztásának es felhasználásának módját a vállalatokra bíz­zák. Mennyi vitát, észrevételt es helyenként megütközést váltott ki, hogy nem a tényleges munka, hanem a beosztás szerint már előre kategóriákba sorolták az embereket és ez­zel gyakorlatilag azt is központilag, határozták meg, hogy u részesedési alapból ki. milyen arányban jussal. Még inkább íelcsigázódtak a kedélyek, amikor nyilvánvaló lett. hogy a vállalatok többsége a tervezett nyereségnél jóval többet ért el es ennek következtében a kategóriák miatti aránytalan­ságok fokozódtak. Egymást érték a panaszok és észrevételek. A párt-, a társadalmi és a gazdasági szervek az első év' részesedés' kifizetése után alapos vizsgálathoz kezdtek. Bi­zalmat és türelmet kértek a munkásoktól és intézkedést ígértek, ha a vizsgálatok eredménye ezt szükségessé teszi. A kormány most pontot tett a sokat vitatott kérdésre. Vitő­szavon ták a korábbi rendelkezést, mert az élet nem igazolt," •az elképzelések helyességét. A Minisztertanács levonta :> következtetest ás korábbi intézkedését módosította. Hogyan fogják felosztani az idei részesedési alapot? Az általános elveket az év végéig rendelet határozza meg. Azí azonban már tudjuk: a vállalat dönt abban, hogy a közös munka eredményéből kinek mennyi jusson. Mi más lehetne a mérce, mint a tényleges munta es annak eredménye. Hol le­het ezt a leginkább elbírálni? Ott, ahol az emberek élnek és dolgoznak, vagyis a munkahelyen. A döntést ezért bízták a vállalatokra. A közleményből az is világos, hogy a vállalat vezetői a ..közös kasszából" nem vehetnek ki annyit, amennyit akarnak. A vezetők részesedését a felügyeleti szerv állapítja meg, mert az igazgató, a főmérnök és a főikönyvelő munkáját a felette­sük ismeri és'értékelheti. A kormány most újabb jogokat és újabb kötelezettségeket ruházott a vállalatokra. Sehol, egyetlen vállalatnál sem sza­bad a könnyebb megoldást, az egyenlősdit választani, mert- ez nagyobb baj lenne, mint az eddigi túlzott aránytalanság. Arra van szükség, hogy mindenki érdekelt legyen a gaz­dálkodás hatékonyságának fokozásában, a nyereség növelé­sében. Ezért a részesedési alap felosztásánál továbbra is fi­gyelembe kell venni a végzett munka hatékonyságát, fontos­ságát, az átlagosnál nagyobb erőfeszítést és a több év alatt szerzett nagyobb tapasztalatot. Tehát nem az egyenlősdi, ha­nem a megfontolt differenciálás teszi igazságossá a részesedés elosztását. Mindez most mái- a vállalatok párt-, társadalmi és gazdasági vezetőin múlik. Ismét a fűtési Kevés a meleg víz, hidegek a muukásszállók Visiontan — Adottságaink megköve­telik az állattenyésztés, ezen .belül főleg a szarvas­marha-tenyésztés fejleszté­sét. Jelenleg Is mintegy 120 —140 hízómarhdt adunk el évente, s ez jelenti egyik fő bevételi forrásunkat. Ter­veink szerint mire kialakul­nak a nagyüzemi táblák, s megjavítjuk a legelőt, addig­ra ez a szám kétszázra emelkedik. Ezenkívül. to­vábbra is foglalkozunk a malacneveléssel, mert jók az értékesítési lehetőségek. — Említette, hogy növe­kedni fog az erdőterület is. Viszont, most is nehézségek­be ütközik a íaanyag eladá­sa. — A felszabaduló, mere­dek lejtőkön részben erdő­sítünk. Külön erdésztechni­kusunk van, akinek irányí­tásával már az elmúlt év­ben is 17 hektárnyi terüle­ten ültettünk fákat, s most folyik 19 hektáron a talaj- előkészítés. Az ú.j telepíté­seknél nyilvánvaló az a cél, hogy olyan faanyagunk le­gyen a későbbiekben,, ame­lyet könnyen el lehet adni. Másrészt pedig az Eger— Gyöngyös vidéki Termelő­szövetkezeti Területi Szövet­ség egy faforgácslap-gyárat szeretne létrehozni. Az elő­készítési munkák már meg­kezdődtek, s nagyon bízunk abban, hogy a gyár viszony­lag rövid időn belül meg­kezdi működését. Megmon­dom őszintén, nekünk ez rendkívül sokat jelentene, hiszen a most majdnem ér­téktelen faanyag feldolgoz­va már jelentős hasznot hoz­na. — Miként próbálkoznak enyhíteni a munkaerőgon­dokon ? —- Nagy elszívó hatást fejt ki itt, a faluban, a helyi téglagyár. Egyrészt azt sze­retnénk elérni, hogy a szö­vetkezet biztosítsa azokat a kereseti lehetőségeket, me­lyeket a gyár. Az elmúlt év­ben" á szövetkezetben 68 fo­rint jutott egy tízórás mun­kanapra, az idén ez 72 fo­rintra emelkedik. Ez azt je­lenti, hogy elérjük, sőt va­lamivel túl is haladjuk a gyári szintet. Másrészt fokozott erőfeszítéseket teszünk a gé­pesítésért. A gépek részben pótolják a kieső munkaerőt, egyébként pedig vonzzák a fiatalokat. Most alakult meg a napokban szövetkezetünk KISZ-szervezete is. gondo­lom, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok jól érezzék magukat a gazdaságban. — A meliorációs terv ki­dolgozása, megvalósítása még elóg hosszú időt vesz igénybe. Addig miként pró­Horváth József állattenyész­tő: becsületes munka után becsületes fizetés jár ná­lunk. (Foto: Kiss Béla) bálnak a nehézségeken eny­híteni? — Feltétlenül meg kell említenem, hogy mivel gyenge adottságokkal ren­delkező termelőszövetkezet vagyunk, árkiegészítés® do­tációt kapunk. Ezenkívül se­gítséget kapunk terveink megvalósításához is, anya­giakban, erkölcsiekben egy­aránt. Mindezek mellett ter­mészetesen igyekszünk a belső lehetőségeket is job­ban kihasználni, jobban megszervezni a murikat, ész­szerűbben gazdálkodni. Az idén is kiesésünk lesz a nö­vénytermesztésből, az állat- tenyésztésből, de más üzem­ágaink behozzák ezt a kie­sest. Bevételi tervünket így teljesíteni fogjuk, s a ter­vezett munkaegységet kifi­zetjük. S ha nehézségeink vannak is, mégis elmondhat­juk. hogy szövetkezetünk­nek van perspektívája. En­nél pedig mi lehet fonto­sabb? ■ Kaposi Levente Az egészségügyi beruita«AaS0lf helyzetét vizsgálátk Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága, a Parlament Gobelin-termében tartott pénteki ülésén az egészségügyi beruházások helyzetéről tájékozódott. A dr. Pesta László elnökleté­vel megtartott tanácskozáson részt vett dr. Beresztoczyi Miklós, az országgyűlés al- elnöke, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, Ma­darast Attila pénzügyminisz­ter-helyettes, dr. Darabos Pál, az Orvos-egészsegü- gyi Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára, és dr. Bános István a SZOT társadalom- biztosítási főigazgatóságának vezetője. A képviselők kézhez kap­ták az egészségügyi beruhá­zásokkal kapcsolatos minisz­tériumi, tanácsi és vállalati szervek tájékoztatóiból ösz- szeállított munkaanyagot, amelyhez Reszegi Ferenc képviselő fűzött kiegészíté­seket. Az egészségügyi épít­kezések helyzetét elemző vizsgálat igencsak elmarasz­talja az építőipart. Az el nem vállalt munkák értéke az állami építőiparban csu­pán ebben az esztendőben mintegy négy és félroilllard forint. A szociális és egészségügyi bizottság tagjai hangsúlyoz­ták: ésszerű intézkedésekkel, a lehetőségek kiaknázásával lehet gyorsítani az egészség- ügyi beruházások ütemét. (MTI) Naponta 10—12 órát a sza­badban dolgozni — hideg­ben, szélben, lágyban talics­kát tolni) árkot -ásni, vascsö­vet fektetni, turbinát, kazánt szerelni — már magában vé­ve is kemény kitartást, erős próbatételt követel. Este, a műszak végén különösen jól­esik, tehát a meleg, a nyuga­lom, a kényelem Visonta építőinek. Illetve csak jólesne. Csak szeretnék a kényelmet, a csendet, a meleget, de egye­lőre — akár tavaly, tavaly­előtt, s azelőtt is — nincs ré­szük benne. Különösen azok­nak, akik a lakótelep hátsó épületeiben laknak. A mun­ka végén hiaba vágynak „ha­za” az emberek: aki nem bír rohanni, tolakodni, an­nak nem jut meleg víz, a „szerencsésebbek” pedig ak­kor bánják, hogy roegfüröd- tek, amikor kinyitják a há­lószobák ajtaját, s a remélt meleg helyett akárcsak a fo­gadtatás, a szobák is hide­gek. És ez már az ünnepélyes kapavágástól ismétlődik: ed­dig még egyetlen olyan tél, fűtési szezon sem volt Vi- sontán, hogy ne lett volna baj a fűtéssel, hogy min­denkinek jutott volna meleg víz, hogy valamennyi mun­kásszállóba jutóit volna ké­nyelem, meleg. Egyszer a vezetékkel, másszor a nyo­mással volt baj. Most pedig a kazánok kapacitására hi­vatkoznak a magyarázkodók: hogy csak négy kazán van, hogy a „kazántelepítés” óta készült irodáknak is kell a meleg, s ki gondolt volna arra, hogy a mai napig sem lesz üzemképes az erőmű első blokkja (terv szerinti átadása ez év február 28-a volt), s így ahelyett hogy önmagának- és a hozzátarto­zó létesítményeknek is biz­tosítaná a meleget, még az első blokk és létesítményei is a négy kazántól várja, s kapja a gőzt. A tények igazak — a négy kazán fűtési kapacitását már a munkásszállók is majd­nem meghaladták. És idő­közben a Gagarin Hőerőmű, a Thorez Bánya irodáinak radiátorait is rákapcsoltak, plusz még az erőmű első blokkjának fűtése — de az érvelések, a magyarázkodá­sok mögött nyoma sincs az emberségnek, a humanitás­nak, a felelősségnek. Mert mindezt a gazdának, az Erő­mű Beruházási Vállalat vi- sontaí kirendeltségének már előre tudnia kellett, már nyáron, az ősz elején intéz­kedhettek volna. De nem tettek érte semmit. Talán abban reménykedtek, hogy az idén nem lesz tél? Vagy a négy kazánt valaki idő­közben megáldja és megsza­porodnak? Ne találgassunk, mert ettől még nem lesz me­leg a visontai munkásszálló­kon. De attól már igen, ha az ERBE vezetői a magya­rázkodás. a kézmosás helyett azonnal intézkednek, és leg­alább a minimumot: a me­leg vizet, a meleg szobákat biztosítják a munkában el­fáradt embereknek. Mert az mégiscsak felháborító, hogy az ország legnagyobb építke­zésén, a harmadik ötéves tervünk legnagyobb beruhá­zásán dolgozó munkásembe­reknek nem jut meleg' víz, és amire már tavaly és ta­valyelőtt is volt példa: a . hi­deg szobákban, pufaikában alszanak az emberek. — koós — IMS. un« ember ÍK., *üambn: Játék a határidővel Egy meghiúsult műszaki átadás ürügyén A bizottság összejött, mert az építő cég készre jelentette a létesítményt. Kitűzték te­hát a műszaki átadás meg­kezdésének időpontját. Az­tán nem lett belőle semmi. Percek alatt eldőlt: a volt Xll-es aknánál épülő par­kettaüzemet nem lehetett át­venni műszakilag, mert ké­szültségi foka nagyon ala­csony. Rövid tárgyalás után meg­írták a jegyzőkönyvet. Ebben az. újabb átadás időpontjá­nak december 2-át. jelölték meg. A határidő elcsúszásának okaként megemlítették az or­szágosan is meglevő cement­hiányt. Persze amikor az építők a készrejelentést el­küldték, akkor is tudták, hogy van és volt cementhiány, emiatt kiesés is, utólag te­hát ismét a cementdologgal előhozakodni — még magya- rázgatásnak is gyenge érv. Az egyedi példa önmagá­ban néhány mondatot érne meg csupán, amiben lehetne hivatkozni . többek között a felelősségre is. a szavahihe­tőségre, de most nem csupán egyedi jelenségről van szó. Attól többről, ha a többi pél­dát is figyelembe vesszük: általános érvényű gyakorlat­ról. Alig fordul elő. hogy a műszaki átadás megkezdése­kor a létesítmény csakugyan készen volna. Megszokták már hogy az átadás során összeírják a hiányokat, ezek­ről jegyzéket állítanak fel, megegyeznek a hiánypótlá­sok időpontjában is. Esetleg tételesen, valahogy úgy, hogy a festésre mondjuk két hét, a tereprendezésre hat hónap haladókat kap a kivitelező cég. A műszaki átadás tehát megtörtént, igaz, egy sor hiá­nyosságot tapasztaltak az ér­dekeltek, de sebaj, majd pó­tolják azt a következő idők­ben. Az ügy tehát lezárva, mindenki tarthatja a mar­kát. A kivitelező benyújthat­ja a számlát, felveheti a pénzt, az építésvezető a pré­miumot esetleg, kötbérről szó sem lehet — csupán az épü­letet nem lehet még rendel­tetésére használni. Ha az la­kóház, akkor egyszerűen nem lehet. beköltözni, majd csak a hiánypótlás után — két hó­nappal később a műszaki át­adás lezártával. Átadták és még sem adták át. Ktsz a beruházás ős még sincs készen. Nevetséges helyzet ez. Mi készteti a vállalatot az ilyen — enyhén szólva — ir­reális cselekedetre, a valóság semmibe vevésére? Anyagi érdek. Mindenek­előtt anyagi érdek. Ha nincs részszámlázási lehetősége eredetileg is, akkor az építő csupán 4* munka befejezté­vel, a műszaki átadással jut­hat hozzá a vállalási összeg­hez. Tehát számára az idő­pont nagyon fontos. A presztízs sem mellékes szempont. Ha már egyszer itt a vállalt határidő, ne mondhassa senki, hogy ez a cég nem tudta a kötelességét teljesíteni. A felsőbb hatósá­gok sem, a minisztériumi fő­osztály sem. ahol mégis csak számon tartják, hogy az egyes vállalatok hogyan dol­goznak. De a közvélemény se fanyaloghasson, ha a határ­idő csúszásáról hall. A késés még egy sor egyéb költséget is okoz, ami mind hátrányosan érinti a vállalat gazdálkodásának egészét. Miután pénzügyi következ­ményekkel jár a határidő el­tolódása, ezt az érdekeltek szeretnék elkerülni. Ha a ké­sedelem a beruházónak, illet­ve az üzemeltetőnek nem okoz bevételkiesést jelentő­sebb mértékben, akikor be­lemegy a „játékba” — rááll a műszaki átadás elkezdésé­re. Főként olyankor, ha a ^hiányosságok nem komoly mértékűek. Tehát szemet huny min­denki. Én nem bántalak le­ged. te ne bánts engem. És még azért is, mert az építő vállalatra szüksége lesz még később is. Ha most elkezd „kukacoskodni”, tehát nem kpzel nagyvonalúan bizonyos tényétet, akkor kitehet’ me­gát annak, hogy két év múl­va egyszerűen nem vállalja el a megrendelését az építő cég. Utóvégre vannak nála megért óbb partnerek is. A kereslet pedig olyan nagy, nyugodtan válogathat. Megint ott tartunk, hogy a monopolisztikus helyzet meg­bosszulja magát. Ha az ilyen vállalkozói fo­rint nem „államé” lenne, amely így mégis csak meg­foghatatlan „intézmény”, ak­kor mindenki jobban odafi­gyelne a forint sorsára. De így — az állam kibírja. Fia viszont eltolódik a határidő, akkor az én zsebem bánja. Az én zsebem pedig nagyon is érzékelhető tény, ezzel már nem lehet nagyvonalúan bán­ni. Hol van tehát a megoldás? Őszintén megmondom, nem tudok okos lenni. A mű­szaki ellenőr is érdekelt a ha­táridő megtartásában, hiszen anyagilag akkor jár jobban, ha az ellenőrzés területén minden rendben van. Ez a biztonsági szelep sem tölti be hát a feladatát. Az em­berek öntudatára hagyatkoz­ni csupán, csak akkor lenne biztonságos, ha az emberek központilag beprogramozha­tok lennének. Szerencsére nem azok. Az érdekéifeóg összeegyezte­tésen) ott kell megoldást ta­lálni tehát ahol az érdekek egybeesését jobban át lehet látni. Mi csali jelezni tudunk ha­tékonyabb módszert sürget­V«. ft, Molnár Perese l Hogyan osztják el a részesedési alapot?

Next

/
Oldalképek
Tartalom