Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

„Lesz magyar újjászületés"

Uadszintér volt még ne- ** gyed százada az ország: a Tisza hídjait a fasiszta barbárság már vízbe robbantotta, a fővárosban a nyilasok készítették elő újabb bűntetteiket, a Duna—Tisza köze északi részén még a hitleri csapatok tartották magukat. A déli országrészeken azonban már új élet kezdődött: Szeged október 11-i fölszabadulása után a szovjet hadsereg a hónap végére fölszabadította Kecskemétet, Kisköröst, november 4-én Slzolnokot és 10- étől maguk mögött hagyták a Tisza vonalát, hogy északra, Miskolc felé nyomuljanak előre. A fölszabadult városokban, községekben még minden a- háborúra emlékeztetett, s csendesebb estéken a távolból ágyúk moraja, harci repülők zúgása hallatszott. A szabadság, az újjászületés vágya azonban most már nem csupán puszta reménység volt.

„Lesz magyar újjászületés'’ —- ezzel a biztató jelszóval és a jelszó gyakorlati valóra váltását meghatározó programmal a kommunisták jelentkeztek e 25 év előtti napokban. A szegedi színházban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulóján, november 7-én tartott gyűlésen hangzott el ez a programot adó jelmondat, amelyet már a legális Magyar Kommunista Párt új központi vezetősége adott ki. Két nappal élőbb, 1944. november 5-én alakult meg Szegeden az immár legálisan újjászervezett párt központi vezetősége. Jelentős dátum ez a párt történetében, valójában a fölszabadulás utáni legális kommunista párt születésnapja.

Igaz ugyan hogy a párt

* ólt és tevékenykedett addig is, mint ahogyan a Horthy-fasizmus legkeservesebb időszakában sem szűnt meg egy pillanatra sem.- Alig egy héttel <iz első szovjet csapatok magyar földre lépése előtt adott különösen biztató é'etjeit, amikor 1944. szeptember 12-én röpiratokon jelentette be újjászerveződését és azt, hogy az addigi Békepárt helyett ismét kommunista pártként folytatja munkáját. Az újjászervezett párt nem sokkal később, szeptember végén illegálisan terjesztett kiáltvánnyal tette világossá, hogy a kommunisták nem külön érdekeket kívánnak szolgálni,

hanem az egész népért cselekszenek. Az egész magyar- népet hívták nemzeti egységfrontba a legfontosabb kettős célért, amelyet így fogalmaztak meg: „Harc a megszálló imperialista hatalom kiűzésével a független, szabad Magyarországért! Harc a magyar reakció megdöntésével a demokratikus Magyarország megteremtéséért!” Már akkor a párt, a Magyar Front (vagyis a Népfront) kormányának megalakításáért szállt síkra, hogy új ország születhessen a régi helyén.

A Magyar Kommunista Párt központi ^vezetősége november • 5-i megválasztásának közvetlen előzményei a fölszabadult országrészek mozgalmaihoz kapcsolódnak. A szeptember 23-a óta fölszabadult községekben, városokban mindenütt a kommunisták voltak ugyanis azok, akik, í\a néha ösztönösen is, de tudták, már az első pillanatokban, hogy mit kell tenniük. Az illegalitásból előlépve természetesen föladatuknak tartották a legális pártszervezetek megalakítását. Legjelentősebb volt ezek között a békéscsabai, amely már az első hetekben kilenc más Békés megyei városban, községben is segített a szervezésben, majd a nagy munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező szegedi, amelynek alapító tagjai már a földszabadulás előtti napokban határoztak a tennivalókról. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a szovjet csapatok jóformán ellenállás nélkül vonulhattak be Szegedre és a legrövidebb időn belül ismét megkezdődhetett a városban a mindennapi élet, a termelőmunka.

A szegedi pártszervezet ** szerepe azért is kiemelkedő, mert mintegy, előkészítője volt a legális országos vezető szerv megalakításának. Négy nappal a város fölszabadulása után, október 15-én érkezett Szegedre Vas Zoltán, aki akkor a párt külföldi bizottságának tagja volt. Az ő közreműködésével alakult meg két nap múlva a legális kommunista pártszervezet, amelynek alapító tagjai között a munkásmozgalomnak máig is számos köztiszteletben álló személyiségéről tudunk, mint például a három Komócsin fivér — Illés. Mihály, Antal — és a fiatalabbak közül Komócsin Zoltán, ifj. Komócsin Mihály, s a mozgalom mai veteránjai közül Tombácz Imre, Dénes Leó, Krajkó András, Mison Gusztáv és mások. Titkárnak az azóta elhunyt Gombkötő Pétert választották.

A szegedi kommunista párt- szervezet október 18-án lapot is adott ki, Szegedi Népakarat címmel (amelynek 9 száma jelent meg, hogy később a népfront lapjának adjon helyet) és ugyanaznap nyilvános pártgyűlésen szólt a város lakosságához Vas Zoltán. A Vörös Hadsereg támogatására, a fasiszta ellenség elleni harcra, az új Magyarország felépítésére, a szabadság és a demokrácia nagy kérdésének megoldására hívta fel a résztvevőket.

Ez volt valóban a legfontosabb föladat ezekben a hónapokban, erre kellett akkor minden erőt összpontosítani és ezt az irányt mutatta meg a párt külföldi bizottságának tagjaiból november 5-én megalakult Központi Vezetőség. Ez a vezető testület irányította a fölszabadult és a fölszabadító országrészek pártszervezését, de ezzel egy időben működött a budapesti illegális pártvezetőség is. Csak Budapest fölszabadulása után, 1945. február 25-én született határozat a két vezető testület egyesítésére.

M

ost negyed évszázada a fél országnál is nagyobb területen még szenvedték a háborús és nyilas pusztítás keserveit. A GYOSZ, a Gyáriparosok Országos Szövetsége éppen november 8-án küldte szét valamennyi vállalatának azt a szigorú körlevelet, amelyben követelte, hogy az utolsó pillanatig kötelesek helytállni a szovjetellenes háborúban, megtorolva minden lazaságot. Lehet-e szomorúbb vonása a történelemnek, mint éppen ez, hiszen Szegeden már csaknem egy hónapja megalakult az ország első munkás üzemi bizottsága, amely már tudta, hogy kiknek és miért kell termelni. Egyre világosabban tudták a városok, községek egész sorában is, amelyekben már a kommunista pártszervezetek mutatták meg a tennivalókat, hogy új ország épülhessen a romok helyén, mielőbb legyen magyar újjászületés.

Lőkös Zoltán

Két are a „katedráról”

Megértetni és továbbadni az igazságot

November 3-án ünnepélyes külsőségek között veszi kezdetét az 1969—70-es pártoktatási évad az Egri Dohánygyárban. Közel száz hallgató, kommunista és pártonkívüli ül majd a sorokban, figyel a katedrára, s hallgatja az előadókat. Közöttük Fialkovics Istvánt, a gyár személyzeti osztályvezetőjét és Kovács Lászlót, ä tmk vezetőjét, a pártalapszervezet két propagandistáját.

Fialkovics István idestova tizenöt éve tanítja, oktatja, magyarázza már pártunk, kormányunk, társadalmi rendszerünk politikáját, törvényeit, munkájának eredményeit, változásait. Töretlen, lelkiismeretes, tartalmas propagandista-munkájáért ez év április 4-én tüntették ki a jubileumi emlékplakettel...

— Örömmel és szívesen csinálom. Egyrészt mert nagyszerű alkalom, lehetőség az önművelésre. Mert az embernek, ha már vállalja ezt a munkát, Valamivel többet kell tudnia, ismernie az újságok, a rádió, a televízió hírénél. Másrészt, ahogyan egy valódi tanár is örül, ha a tanítványok megértették magyarázatát, nekem is jólesik, ha a tanfolyam hallgatóival, gyárunk különböző képességű, beosztású dolgozóival egy-egy fontosabb politikai, gazdasági .kérdésben közös nevezőre jutunk.

művelést: hogyan készül az

előadásokra?

— Az előadások tematikáját már korábban ismerjük, így van idő a szükséges irodalmi források beszerzésére. Sokat kell tanulnia az embernek, és nagyon értékes segítséget kapunk a városi pártbizottságtól.

— Meglepetés tehát nem is érheti az előadót?

— Szó sincs róla. Az embereket minden érdekli, ami körülöttük történik. így aztán a foglalkozásokon nagyon sokfajta kérdés hangzik el. Függetlenül, hogy az előadásnak egészen más a témája. Persze, az is előfordul, hogy olyat is megkérdeznek, amire nem tudok pontos választ adni. Ilyenkor másnap, vagy harmadnap utánajár az ember, s a legközelebbi találkozáskor kerül sor a válaszadásba.

— Milyen az érdeklődés, az aktivitás egy-egy előadáson?

— Egy-két kivételtől eltekintve a dolgozók rendszeresen, pontosan látogatják az előadásokat, és bizony a kérdésekkel sem fukarkodnak.

— Mi lesz az első előadás témája?

— A moszkvai tanácskozás. De egészen biztos vagyok benne, hogy elhangzik majd az a kérdés is: lesz-e

nyereség, és ha igen, menynyi? Mi újság az árváltozások frontján? a külpolitikában? Természetesen ezeket is megbeszéljük.

— Mini hiteles szemtanú:

a nyilvános pártoktatás megkezdése, vagyis 1945 óta • gyár dolgozói közül körülbelül hányán vehettek mar részt a parioktatásban?

— Ezt természetesen csals a törzsgárda számával lehet lemérni. Egyébként nagyon pozitív a kép, mert dolgozóinknak már legalább 70—8# százaléka kijárta ezeket a tanfolyamokat.

— önnek, mint személyzeti osztályvezetőnek, bizonyára nagyon sok munkája, s más elfoglaltsága is van a gyárban?

— Értem, mire gondol, valóban sok a munkám, a kötelességem. De ezek közétartozik a propagandista-tevékenységem is. Érdekel, pii történik a világban, körülöttem, s ezt hogyan látják, £r- tik az emberek. Örömmel beszélek és vitázom róla. Jó érzés megértetni és továbbadni az igazságot...

Kovács László mérnöknek, a tmk vezetőjének ez lesz a második „tanéve” .,.

— Az én módszerem a beszélgetés. Mindazokat az országos, nemzetközi témákat, amelyekről a foglalkozáson szó esik, igyekszem szinte családi körre leszűkíteni. Sok gyakorlati példát mondok, s gyakran teszek összehasonlítást. Jártam Keleten és Nyugaton is. Meggyőződtem s tudom, hogy mondjuk egy moszkvai mérnök menynyit fizet egy négyszobós lakásért, s mennyit egy osztrák és egy nyugatnémet. Ilyen „beszúrásokat” szívesen hallgatnak az emberek. Vagy hogy miért van szükség a gépesítésre, a műszaki fejlesztésre? Miből tevődik össze egy ország vagyona? És az emberek vissza is kérdeznek, nagyon aktívak. Érdekli őket az élet, > a politika, a mindennapok története. Én mindenképpen rendkívül hasznosnak tartom ezeket a foglalkozásokat, beszélgetéseket. Mert mindenki tanul, s mindenki gyarapszik. Az előadó és a hallgatóság is. Arról nem is beszélve, hogy mindazok a kérdések, problémák, amelyek elhangzanak egy ilyen foglalkozáson, elválaszthatatlanul hozzákapcsolódnak mindennapos életünkhöz, munkánkhoz...

K. J.

Ha már említette az önma ■:/A'

Levegőben a „Fecske" $£**%£££>

gyáregységében megkezdték az első magyar, teljesen könnyűfém építésű — EV—1. „Fecske”-vitorlázó repülőgép berepülését. A berepülést az ismert — két gyémánt- és egy arany- koszorúval rendélkező — pilóta, Mandl Ernő végzi.

(MTI Foto: — Bajkor József felvétele.)

A boldogulás stratégiá ja

Kis, közép és nagy termelő és szolgáltató vállalatok vezető állású dolgozói, összesen huszonheten az •egyik vezető-továbbképző tanfolyamon vettek részt. Arra a kérdésre: „Van-e a vállalatnak stratégiája?” — meglepően kedvező válaszokat kaptam. Az anonym válaszok megoszlása a következő volt: „igennel” válaszolt 20 fő, „nincs” — válaszolta 5 fő és „részben van” választ adott 2 fő. Ha az utóbbit is a nemleges válaszok közé soroljuk, akkor is a résztvevők döntő többsége — 74 százaléka — állította, hogy vállalata rendelkezik stratégiai koncepcióval.

Ezt egy másik kérdés követte: „Fogalmazza meg vállalatának specifikus célját, funkcióját, amelyben dolgozik”. Nos, néhány válasz a sok közül: „A nemzeti jövedelem növelése és munkalehetőség biztosítása.” Másik válasz: ,.A fogyasztói igények kielégítése”. Vagy egy' harmadik : „Hatékonyan és eredményesen dolgoCTii; a kitűzött feladatot teljesíteni”. És így tovább. Nyilvánvaló, hogy a második kérdésre adott válaszok kétségbe vonják az első kérdésre adott kedvező válaszok magas arányát. Bizonyossá vált, hogy a i'állalati stratégia kérdései számunkra — és tegyük, hozzá — valamennyiünk számára vizsgálódásra érettek.

Mi hát a vállalati stratégia? A vállalati stratégia a célok összefüggő rendszere, valamint azok; a módszerek és tér amelyek a kitűzött - ‘rését biztosítják

és - . is meghatározzak a vállalkozás milyen területen (milyen „üzletben”) tevékenykedjék.s—A'stratégiát egyesek a célok meghatározására korlátozzák, ám az üzleti gyakorlat bizonyítja: a célok kitűzése és a megvalósításukat biztosító főbb módszerek, eszközök és tervek megválasztása és kidolgozása nem választható el egymástól. Röviden azt mondhatjuk: stratégiai döntések tárgya a vállalat hosz- szú távú fejlődése. Lényegesen különböznek tehát az operatív döntésektől, amelyeknek más a tartalmuk, s amelyeket rendszerint más szinten és más gyakorisággal hoznak. Igaz, hogy sok vezető szívesebben foglalkozik az operatív, kérdésekkel, mert ezek közelebb állnak hozzájuk, otthonosabban mozognak ezen a területen és kisebb számukra a bizonytalanság. Ez az oka annak, hogy sok vállalatunknál többnyire ma is „operatív tűzoltás” folyik előrelátó fejlesztési politika helyett.

A vállalati stratégia fontos, sőt talán legfontosabb eleme a vállalat termelési (szolgáltatási) funkciójának meghatározása. Joggal mondhatják egyesek: miért nem, beszélünk termelési profilról? Azért nem a gyártandó termék, a szűkén értelmezett választék, vagy a naturáli- ához kapcsolódó profil meghatározása a fontos, mert a gyors ütemű technikai haladás következtében összezsugorodott (és egyre inkább összezsugorodik) a termékek életciklusa. gazdaságilag hasznos élettartama: mert a kereslet színvonala ésv szerkezete, su egyes termékpiacok nagysága, felvevőképessége dinamikusan változik. Mindezen tényezők újszerű vezetői magatartást követelnek. Az a termék, amely 5—10 évvel ezelőtt már az újszerűség erejével hatott, ma már „tömegcikk vagy esetleg mar csak a használt áruk piacán található. Nem a termékhez, a vállalat funkciójának minél jobb ellátásához kell ragaszkodni. Hiába volt híres egy vállalat évtizedekkel ezelőtt pl, traktorgyártásáról, ha ma a kereslet szerkezete, összetétele, a gyártási technológia, a mező- gazdasági munka technológiája stb. műszakilag és gazdaságilag nem „igazolják” a régi profil fenntartását. Ezzel szemben nagy a kielégítetlen kereslet egy sor egyéb mezőgazdasági munkagép iránt, fgy — miközben a vállalat ragaszkodik régi profiljához — nem tölti be funkcióját. Jól ellátni egy funkciót stratégiai értelemben azt jelenti, hogy mindenkor rugalmasan követni kell a technikai és a vevőpiac változásait, sőt aktív módon keresletet kell támasztani a funkcióból fakadó szolgáltatások iránt.

A termelési funkció meghatározásától nem választható el a felhasználói piac és a piac elérésének a módszere. A felhasználói piac ugyanis a legritkább esetben egységes. Más a belföldi é- más a külföldi piac. Más feltétele.. uralkodnak a szocialista, a tőkés országok, vagy a fejlődő országok piacain. Mások a fizetési, a forgalmazási,

stb. feltételek^ mások a különböző piacokhoz kapcsolódó kockázati tényezők. A piac elérésének módszere is fontos eleme a stratégiai koncepciónak. Például ez azt jelenti, hogy közvetlen felhasználói kapcsolatok ré-, vén, elosztó nagykereskedelem, közvetlen kiskereskedelmi értékesítés vagy bizományosi rendszerben közelítjük-e meg a vevőt és a felhasználót.

A stratégiai döntések további eleme a vállalkozás finanszírozási politikájának és módszerének megállapítása, amely mindenekelőtt a befektetett .eszközök haté- kony megtérülésére és a vállalkozás pénzügyi likviditásának, zavartalanságának biztosítására helyezi a hangsúlyt. Míg a megtérülés általában a vezetői döntések előterében áll, addig — úgy tűnik —, a vállalati fizető- képesség mérlegelése és biztosítása kevésbé képezi a stratégiai döntések tárgyát. Márpedig a likviditás a vállalat rugalmasságának, manőverezési lehetőségének fontos feltétele. Hogy mennyire az, azt éppen az 1968-ban és 196C-ben fizetésképtelenné váló néhány vállalatunk példája is bizonyítja.

És végül a stratégia eleme a kitűzött célokat megvalósítani képes szervezet jellegének meghatározása (cent- rizált, vagy decentralizált szervezet, optimális üzemnagyság, a vállalkozás célszerű szervezeti tormája: egyesülés, tröszt, vállalat stb.) 4- eáHalati sU'itisgia kidolgozása a döntések egész- láncolatát feltételezi. A jó stratégia abból indul ki, hogy a vállalat bizonyos környezetben működik. Ez a környezet — a társadalmi-gazdasági feltételek rendszere —, maga is változik. A stratégia megközelítésének, első lépése tehát a vállalat környezetében kínálkozó lehetőségek feltárása és a lehetséges veszélyzónák felkutatása. A változó környezet új lehetőségeket. új keresletet teremthet olyan termékek és szolgáltatások iránt, amelyek a, szóban forgó vállalat funkciójának megfelelnek. Ám, veszélyeket is rejthet á környezeti elemek változása: versenytársak színre lépése, új kutatási eredmények hasznosítása, ami elavulttá teszi a jelenlegi termékeket, esetleg áremelkedés, munkaerőhiány stb.

Mielőtt a vállalat választana (döntene) a lehetséges alternatívák közül, értékelnie kell a vállalat gyengéit és erősségeit, továbbá a vállalat széles értelemben vett kapacitásait és alkalmasságát (kompetenciáját). Ez utóbbi — mondjuk így —, önvizsgálódás kiterjed a vállalat úgyszólván valamennyi (meglevő és potenciális) erőforrására. beleértve az eszközállományt, a szellemi bázist, a munkaerő kvalifikáltságát, a vezetési tapasztalatokat, a. vállalatról alkotott vevővéleményt stb. Mindez abból a szempontból fontos, hogy a vállalat mennyire képes kihasználni a feltételezett piac lehetőségeit és hogyan képes megbirkózni a várható néhézségekkel. Fontos, bőgj' a vezetők objektiven, tehát elegendő információ birtokában ítéljék meg a stratégia megalapozása szempontjából fontos külső és belső feltételeket.

A stratégiai koncepció megalapozásában még két tényezőt figyelembe kell venni. Az egyik a vezetői elvárások és ambíciók. Minden vezetőnek vannak személyes elgondolásai, vágyai, törekvései. A vezetők személyisége különböző. Vannak, akik kezdeményezően, dinamikusan vezetnek, az élre törnek: mások jobban vonzódnak a stabilitáshoz. Nos, az olyan stratégia'', amely nincs összhangban a vezetői elvárással nem lehet hatékony, mint ahógy, akkor sem lehet az, ha a stratégia nem érthető, azaz nem vonzó a vállalat dolgozói számára. Csak a vonzó stratégia mozgósíthatja a dolgozókat a vállalat előtt álló célok megvalósítására.

A másik figyelembe veendő tényező a' szocialista társadalom magatartásnormái, ezek írott és íratlan szabályai. A stratégiai döntés művészete voltaképpen e négy tényező:

1. a piaci lehetőség;

2. a vállalati erőforrások, (kompetencia):

3. a szubjektív értékítélet, valamint

4. a társadalmi felelősség- vállalás — egységes célrendszerében való alkalmazása és ennek megfelelő eszközrendszer biztosítósa.

Dr. Varga György

19«9. «ovem&er %,