Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-29 / 251. szám

! Rtktüí •KOSSUTH S.2í> Verbunkosok. 9.08 Puccini: Tosca. 3. felv. opera. 11.30 a Szabó család. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene. v 13.15 Népi muzsika. 13.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 14.00 Haydn: B-dúr szimfónia. »14.28 Az élő népMal. 14.39 Emlékezés" Bóka Lászlóra. 15.10 Táncdalok. 15.20 Magyar századok. 16.05 A magyar kórusmozgalom története. 16.41 Ferihegytől Jerevánig. 17.20 Ruggiero Ricci hegedül. 17.51 A Közel-Kelet közelmúltja. 18.06 Dzsesszlemezparádé. 19.35 Népzenei magazin. 20.15 Hallgassuk együtt! 21.05 Gondolat. 21.45 A Stúdió 11 játszik. 22.20 Esti »hangverseny. 23.20 Könnyűzene. 0.10 Áriák. PETŐFI 8.05 Liszt-művek. 9.00 Ezeregy délelőtt. 11.55 Néháúy perc tudomány. 12.00 Zenekari muzsika. 12.05 Operarészletek. Kettőtől — hatig . .. Zenés dél­után. 17.33t-18.30 Közv. a Csepel— Wacker Innsbruck KK- mérk. II. félidejéről. 18.20 Falusi fiatalokról. 19.12 A m igyar népdal Bartók cs Kodály dalaiban. 1 20.27 A históriák forrásánál. 2(K47 Könnyű Irmgszerszólók. 20.55 Közv. az FC Bruges—U. Dózsa EVK mérk. II. fél­idejéről. 21-50 Mozart: B-dúr vonósnégyes. 22 15 Operettrészletek. 23.10%Könnyűzene. 1.20 A XX. század zenéjéből. MAGYAR 9.00 Ebépszünet. 9.20 Berkesi: Sellő a pecsét­gyűrűn. (Tv-íilm. I—II. r:) 17.58 ííj-vek. 3 8.05 Dzsesszpódiu(h. 18.20 Kérdez a néző. 3 9.10 Esti mfese. 19.20 Zenés figyelő. 20.00 Tv-híradő. 20.20 Angyal kalandjai. Az igazság ^mérlege. íi.10 A költészet percei. 21.15 Az ember élete. 21.35 Emberséggel. (Dokumentumfilm.) 22.15 Tv-híradó. 2. kiadás. POZSONYT 19.00 és 22.40 T**^fíradó. 19.50 Háborús napló. 9. A moszkvai csata. 20.05 Arbuzov: Fogadalom. (Tv-játék.) 21.4Ö Szovjet Kárpátalja 25 (Filmdok.) éve. EGRI VÖRÖS? CSILLAG; (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: 7*0 és 8 órakor. A holtak nem vénülnek EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete; 7*0 é V»8 órakor. Äz első tanító EGRI BÉKE: Ne ingereljétek a mamát GYÖNGYÖSI PUSKIN: Sex és a hajadon GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Tíz kicsi indián HATVANI KOSSUTH: ' ' Mezítláb a parkban wsmrr Egerben: 19 órától csütörtök reg gél 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszkv utcai rendelőben. (Telefon: 11-10) Rendelés gyermekek részére is *••• . * ' • ■ 1 KISZ-vezetőségválasztó taggyűlés . Nyugdíjasok találkozója . . . Lesz-e átutalási betét Petőfibányán ? . . . Ápróbb-nagyobb bosszúságok • ••••*• ..>• . • r ;:....:3 V áltozatos, sokféle témá­ról szóltak e heti leveleink. Kádár Pál Pélyről a KISZ- . vezetőségválasztó' taggyűlés­ről számolt be. A feldíszí­tett kultúrteremben a KISZ- szervezet teljes létszámban megjelent, hogy megválassza új vezetőit. ítészt vettek a helyi pártszervezet, tanács és a tömegszervezetek 1 kép­viselői is. A járási pártbj- zottsógot Barna ' András, a járási pártbizottság titkára képviselte. A vezetőség be­számolt eddigi munkájáról, s a vendégek is, a KISZ-ta- gok is hasznos javaslatokkal, észrevételekkel egészítették ki a vezetőség beszámoló­ját. Az újjáválasztott KISZ- vezetőséget úttörők köszön­tötték, majd a KlSZ-szer- vezet titkára, megköszönve a bizalmat, meghívta a ve­zetőségválasztó taggyűlés részvevőit ' a ^taggyűlést kö­vető táncmulatságra. A néhány napja megvá­lasztott KISZ-vezetőség — írja Kádár Pál — a kultúr- csoporttal "együtt készül a község nagy ünnepére, a község feliszabadulásának 25. évfordulójára. \ Berger Józsefné Mátrafü- redről egy nyugdíjas-találko­zóról számolt be levélben. A Heves megyei. Szövetkeze­tek Értékesítő Központjának gyöngyösi kirendeltsége ren­dezte 18 nyugdíjas dolgozója részére ezt a találkozót. Czakó József szakszervezeti titkár köszöntötte az idős embereket, méltatva végzett munkájukat. A fiatalok vi­rággal köszöntötték a, nyug­díjasokat, s a vállalat uzson­nára látta vendégül őket. Kényelmükről is gondoskod­tak, mert autóval szállítot­ták a «nyugdíjasokat a talál­kozó színhelyére. D'obrocsi Pál petőfibányai tudósítónk a héten nem az elért eredményekről tájé­koztatott bennünket, hanem a petőfibányaiak régi kéré­séről adott tájékoztatást. Pefőfibányán némi irigység­gel értesültek arról, hogy a. megye egyes városaiban be­vezették az úgynevezett át­utalási betétszámla-rend­szert, s a dolgozók az OTP-n keresztül fizetik a lakbért és egyéb közszol­gáltatási díjakat. Különösen a villanyszámla kiegyenlí­tése okoz sok bosszúságot az itt lakóknak. Rendszertele­nül kézbesítik ki a számlát, soha sem lehet még hozzá- vetőlegesen sem kiszámítani, mikor érkezik a pénzbesze­dő. s természetesen,) ha nem találja otthon^ a bérlőiket, akikor egy csomó utánjárás­sal lehet csak kifizetni a számlát. Megoldatlan a település tüzelőolajjal való ellátása is. Kérik a petőfibányaiak az ÁFOR illetékeseit, vizs­gálják meg, hogyan lehetne jobbá tenni a tüzelőolaj-el­látást. . Gsányból Vágvölgyi Ist­vántól érkezett levél. Az ipari ■ tanulók problémáját teszi szóvá. A gyerekek a tornaórákra jutnak el meg­lehetősen nehezen. A torna­óra fél egykor kezdődik, azonban a jelenlegi btiszjá-- ratolckal már reggel 8 óra • 20-kor el kell utazni Gyön­gyösre. mert a 11 óra har­minc perckor induló járat­tal — amivel egyébként jár­hatnának, 15 percet késnek az óráról. Ha a tornaórát egy órakor kezdenék, a gye­rekeknek nem kellene há- ‘rom órát el tölteniük a busz megérkezése után. Ez annál is inkább indokolt lenne, mert a tornaóra után egy lyukas óra következik. Te­hát még a tanítás sem üt­közne. Levélírónk írja, tudják, hogy néhány , tanuló miatt 'nem,lehet a menetrenden változtatni, de az iskolai órabeosztáspál talán figye­lembe lehetne yenni. Aß? MwkÉÁfcÁwtwéw'*99 4»Ja## A gyöngyösi szervizállomás előtt fénykép? z~ 99**•*"'*••"" «««*■■•> • *t»* l ezt a Trabant gépkocsit. Mint képünkön is iát Ható, .alapos „gyógykezelésre'’ lesz majd szüksége. • ' ' (Kiss Béla felvétele.) EGER LEGKORÁBBI cso­portos sírhelyei — mai. "is­mereteink szerint — több mint ezerévesek. ,A* honfog­laló magyarságnak már qz első nemzedéke megszállta á későbbi város területét és közvetlen környékét a X. század elején. A katonai foglalást csak a X. szazad második felében követte a • családok letelepü­lése nálunk — ebből az idő­ből valók a Szépasszony- völgy környékén, a Hajdú­hegyen (Honfoglalás utcaija mostani századforduló ide­jén feltárt sír leletek. A tényleges városias fej­lődés Egerben azután ’ a XI. század kezdetén indult meg. Először á várdombon, "'majd a vártól keletre — a mai Sánc helyén — és a “Vár alatt, a vár és a patak kö­zött folytak az építkezések. A döbbenetes emlékezetű ta­tárjárást követően pedig még nagyobb lendületet vett a települések növekedése — és a XIV—XV. században .Eger az ország egyik leg­szebb városává vált. És hol voltak ennek a kö­zépkori városnak a temetői? Bizpnyára itt is — mint ez abban az időben általában gyakorlattá vált — a mpr felépült templomok mellett, azok közelében. Igen, Eger­ben ugyancsak hasonlóan temetkezhettek — hiszen így találtuk meg a sírokat a várbeli román kori szikes-, egyház falainál — és a sí­rok kerültek- elő egy, a mos­tani • Egészségház utcában nemrégiben végzett árokásás alkalmával —, a volt fe­rencestendí templom közelé­ben, ahol a középkor idején a Szt. Demeter templom ál- iqtt. ' A RENESZÁNSZ tündök­lése után szomorú évek kö­vetkeztek. 1596-ban a törö­kök foglalták el Egert, hogy közéi száz esztendőre át a félhold csillogjon itt az új minaretek csúcsain. Igen, a mozlinAik >— ha nem is túl sokat —, de építkeztek ná­lunk. így például török te­mető lehetett a mai Aliira- gyár, utca északi végénél. (Eger újabb kori története a XVIII. századdal kezdődik. Ekkortól szinte rohamosan növekedett a lakosság szá­ma, .alakult ki,az az értékes belváros, megépültek a ki­terjedt „hóstyák”. És mind­ez természetesén megkívánta új temetők létrehozását. Legrégebbi emlékünk ezek­ből az időkből a Makiári út feletti dombon létesített Ró-_ kus-temető. A régi félj egy-" zésekben mint „Német te­mető” szerepel, azért, mert a XVIII. század folyamán városunkba költözött — .és itt jó magyarrá vált — né­met polgárok legtöbbjét itt temették el. Az ottani ká­polnát fogadalomból építet­ték a bevándorolt német ke­reskedők és iparosok, 1709— 1714. között, az akkor dü­höngő pestisvésznek elhárí­tásáért. A - temető azonban lassan kezdett megtelni, kö­rülépült lakóházakká], ezért Tadeusz Jasztzyk: Ma ismét varsói házunkról álmodtam éjszaka. És ,mint mindig, megismétlődik sok . év- óta, amikor felébredek, a fájdalomtól üvölteni szeret­nék, hogy ez csak álom. . Húsz évvel ezelőtt búcsúz­tam el e háztól, amikor még rövicT/nadrágos voltam ét; ép­pen iskolába indultam. Az* óta sem emlékszem ilyen ha­tározottan és vágyva egyet­len házra sem, ahol azóta laktam. Csakis erről a ház­ról álmodom és felébredés után szívdobogás fog el. Már elképzelni sem tudom azott- lakók arcát, vagy hangját, nem emlékszem. Hogyan is emlékezhetnék rájuk húsé év múltán? Mindig ugyanaz. Sétálok a házunk körül a fasorban, fekszem a fűben, felmászom a fákra. Rajtam kívül nincs ott egyetlen ember sem.' csak én és a ház. Ezért érzem ma­gam olyan szabadnak és bol­dognak., mint anyám mellett. Mert az én házam közelében vagyok, nyugalomban és biztonságban. Nem tudom, van-e lelkűk az embereknek. Egyben biz­tos vagyok — a házaknak van. Nem minden háznak van lelke, de az én házam­nak biztosan van. Ha más­képp lenne, emlékeznék-e rá 'annyi évvel a halála után? Csak — kezd elegem lenni ebből. Sok városban laktam azóta és sok házban. Húsz éve semmi sem köt többé ahhoz a helyhez, ahol vala­ha az én házam állt. Nem is kívánok óda visszatérni. Magunk -kötött sitúiva, na-. gyón csúf ház volt az, való­sággal, a csúnyaság karikatú- tája. Szörnyen csúnya ... Hosszú fabarakk, a téglaépü­letek között Hegyes fekete kátránypapír borítású teteje volt és a legnevetségesebb, hogy ezen a tetőn sok magas vörös kémény állt. Még a szegények, a Górczowski és Balicki utcai lakók, akik ma­guk is kis, rozoga házakban laktak, kigúnyolták maguk között a mi házunkat >és mo­solyogva mondták a lakók­ról: „Ej, ti, 'grófok a barakk­ban!” Az én házamban nem volt . nagyobb lakás szoba-kony- hásnál, az ott lakók többsé­gének pédig csiak egy szobá­ja volt. És víz? Hét lakáshoz csak négy vízcsap, a ini. há­zunkban, az is a folyosón. Ke_vés volt — igaz, s nem volt csatornázott WC s'ern, szükségre mindenki a bokrok közé rejtett fabódéba futko­sott ... 1 Szóval, semmiben nem. ha­sonlított a mesék palotáira, csak düledező undok falai voltak. Megszűnik-e végre, hogy megjelenjék álmom­ban? Elegem van ebből! Nem akarok felébredni szívdobo­gással, hogy ez csak álom volt... Nézzétek meg ezt a kerü­letet! Ott, ahol csak romok és meggyilkoltak síremlékei voltak,, már ' új telep van, fénylő üvegekkel és színes vakolattal: Azon a helyén, ahol valamikor a szétszórt szemétdombon bűzlő anyag vqlt, a gödröket kartonpapír és rozsdás pléh borította, s a családok fejtél nélkül kóbo­roltak — most nagy . park áll, szökökúttal,- virágágyak­kal, és játszóterekkel. Mu­tassatok nekem csak egy om­ladozó falat is ott, amely ha­sonlít az én leégett házam­hoz! Nem találtok. Nemrég Évát vezettem oda. Mentünk a rozsdás sí­nek között, ahol valamikor a fasiszták golyóitól pusztultak el a Balicki és Górczowski utcai fiúk. meg az én házam­ból valók. Nem mutattam meg Évának, hol állt az én csúf házam, mert magas fa­lak torlaszolták el utunkat. Üj üzleteket építettek ott. Nem tudtam mutatni Évá­nak egyetlen kiégett téglát sem az én házamból. Gon­doltam — jobb is így. Miért is k(ellene neki mindezt lát­nia? Az elhagyott sínek mentén és az üzletek keríté­sének oldalán fiatal juharfa- sor nő. Lombjai éppen sár­gák voltak, gyermekkorom juharfáinak színe. Csúf volt az én házam, s szomorú voltba halála épp­olyan szörnyű, mint az agyonlőtt lakóké, szüléimé, szomszédaimé és játszötár- • saimé. Ha valahol juharfákat la­tok, szomorú, borús, fájdal­mas hangulat fog el, egysze­rűen úgy érzem magam, mint a vízbe dobott kő a Visztu- | Ián. Éjszaké pedig a házam- | iSS. átoodoM. ___ J már a XIX. század .végén ú.i temetőről kellett gondoskod­ni. így nyitották meg a dé­lebbre • levő Rozália-temeiót (népiesen, csúiöndurosan • ez a „Krumplitemető”) ahová 1895-ben temettek először, j EGY KÖRÜLBELÜE hú- sonkorú „sírmező”, mint óz előbb leírt Rókus-temető v;,rt a mai Sóház utcánál, % Arany János utca északi vé­gén. Létezett már a tőrük 'kiűzése után néhány évvél is, mert tudunk róla, hogy 1701-ben ide temették el — „Ante Portám Hatvanien- sem” —. . vagyis^ az akkori Hatvani kapu előtti temető­be Pap Dávid átkeresztelke- dett muzulmán hodzsát, aki 102 éves korában Halálozott . el. Itt ugyancsak egy szép „háromkaréjos” kápolna, ál­lott, amelyet 1717-ben . az Egerbe költözött trinitári- usok kaptak meg használat­ra. A kápolna elbontására és az akkor már a trinitari- usokról elnevezett (Coemete- rium SS. Trinitatis) temető.* megszüntetésére hasopló okok miatt, mint a Rókus- temetőnél. 1771-ben került véglegesen sor. Ma már a temetőnek az emléke is alig maradt fenn ... Az előbbi helyett létesí­tett, .ma is használatban le­vő Hatvani, vagy a „fájdal­mas Szűzről” nevezett teme­tőt 1752-ben nyitották mega' már említett Trinitárius-te- mető közelében. A halotti anyakönyvekben ekkor van innen az első bejegyzés, még­pedig „Üj temető” néven. Kápolnájának alapkövét 1776- ban tettél! le és Hor­váth Mihály egri polgár bő­kezűségéből került tető alá. A Hatvani temetővel szem­ben levő Városi temető (az­előtt Grőber-temető) sokkal újabb, az 1860-as évek óta temetkeznek ide. A Kisasszony temetőt, a Rác-kapu előtt, 1720-ban ik­tatja először a halotti anya­könyv, így: „ante Portám Rascianam”. Az itteni ká­polnát is egy egri polgár: Pirner Mihály építtette már 1724. táján. (Mint érdekessé­get, itt jegyezzük meg, hogy ha a XVIII. században a Ró- . kus-temetőt — miként erről már szó volt — „Német te- mető”-nek nevezték — úgy' a Hatvani, temetőnek ekkor „Magyar temető” volt a ne­ve és a Kisasszony temetőt „Tót temető” néven emle­gették. . Utóbbit ismeretlen okokból, mert hiszen Eger­ben Nősem laktak nagyobb számmal szlovákok!) A város északkeleti részén, levő Dónát-temető is régi: már 1780-ban is szerepel. (Nevét a, közelében állott szobortól nyerte.) A GÖRÖGKELETIEK — „rácok” — temetője hajdan a templomuk' körül volt. de 1777- ben- Mária Terézia egy általános rendeletle értelmé­ben kénytelenek voltak a vá­ros akkori falán kívül ven­ni telket, közvetlen a temp­lom előtt, temető céljára. Ma is itt van még néhány árva, elhagyott • sírkövük. A legújabb temetők közé tartozik még az izraelita te­mető: 1840 után létesült. Eb­ből az időből-való a Heves­ről Egerbe került Rosenfeld Márkus sírköve — Vóla ke­letkezett a mondás: .......úgy él, mint Marci Hevesen .. Hevesy Sándor-1969, októl er 20., s«i ua /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom