Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-21 / 244. szám

Máriássy Judit és Máriássy Félix filmje a hírhedt fehérter- &WmpW99m/VB Vn> rörista Prónay-különítmény vezérének, Pr&nay Pádnak a nap­lójából készült, de nem történelmi film, nem az eredeti neveket alkalmazza, hanem a „tör- téitelmi groteszk” műfajában a mindenkori fasizmus, a katonai terror „lovagjainak” jel­lemrajzát adja. Az új magyar filmet mától október 26-ig tűzi műsorára az egri Vörös Csillag mozi. Könyvek, könyvtárak, könyvtárosok... KOPASZ ÖREGŰR. sok- dioptriás szemüveggel, arca csupa fák óság. mint a régi könyvek lapjai. Valahogy ilyennek ismertük-tudtuk ré- gente a könyvtáros, kötetek, polcok, szekrények, ősi, kéz­iratok, fóliánsok tárának szi­gorú őrét. Ma viszont mit lá­tunk? Faluról falura járva, többnyire fiatalt találunk a könyvek között. Persze, a fiatalság Önma­gában még nem érdem. Ám azt tapasztalni,' hogy e fia­talok munkakészségével, len­dületével sincs baj. Sok köz­ségben — nem lehet eléggé hangoztatni, mennyire hely­telenül? — csökkentették a könyvtárak támogatására adott forintokat, s nem egy helyen teljesen megvonták a támogatást. Tudok olyan könyvtárosokról, akik ezt nem állták meg szó nélkül, s ahogy mondám szoktuk, az asztalra csaptak, szembeszáll- tak a „helyi éntelmetlenség- . gef”. Egyék könyvtáros ismerő­söm, annak idején nagyon kelletlenül vállalta állását, most már nem cserélné fel semmi mással. Könyvtárából a kezdeti időben afféle gyer- mek-kkvb lett. Jöttek a gye­rekek a kötelező olvasmá­nyokat kérni. Mindegyiket végigkórdezgetbe, kifaggatta, hogy megy a tanulás, aki pa­naszkodott, annak még a lec­ke elkészítésében is segített. A gyerekek megszerették, odaszoktak. S jóllehet azóta kinőttek az iskola padjaiból, de a könyvtárban ma is ott­honosan mozognak. Se a munka, se a szerelem, se a házasság, család nem vonta el őket a betűktől. A könyv­táros barátjuk, aki ismeri szellemi fejlődésüket, lelki igényeiket, nem is kell kér­niük. kinek-kinek megfelelő olvasmányt ajánl. Nem kel­lett bizonygatnia, rnygam is meggyőződhettem róla, az emberek mennyire jól érzik magukat a könyvtárban, •mennyire hű olvasók. AZTÁN ISMEREK könyv­tárost, aki komoly szocioló­giai érdeklődésű. Grafikono­kat, statisztikai összegezése­ket készít az olvasás alaku­lásáról. s kutatja a jelensé­gek társadalmi okait. Arról tart értekezést, hogy a ter­melőszövetkezet megalakulá­sa után mennyire megnőtt az asszony-olv'asök szama. A háztájiban kevesebb a mun­ka. lassanként megszűnik a fonás-szövés, ami mind-mind asszonyi gond volt. ' Azt mondja, megnövekedett a/ érdeklődés a szépirodalop iránt, de a férfinép alig-alif vesz a kezébe szakkönv vet, • mezőgazdásági termelésre foglalkozó műveket. Jó, hogj nemcsak olyasmit olvasnak amire a szükség készteti őket, vagy amiből közvet­len hasznot akarnak nyerni, s e törekvés nyomán szá­mottevő Iátó'-’örtágulást, errí- beriesülést, felvilágosodást tapasztal, de nagy kár, hogy a szakmai tökéletesedés ettől messze elmarad. Nem egy tsz-tag úgy okoskodik: bújja csali a szakikönyveket az el­nök, a brigádvezető, a mező­gazdász, nekem az a dolgom, hogy a lovat hajtsam, a ren­det forgassam, ahhoz pe­dig nem kell a nagy tudo­mány. A tizenhat éves leá­nyoknak és a negyvenéves, sokgyermekes asszonyoknak egyaránt legkedveltebb könyve '& szentimentális, a szerelmes regény. A férfiak fiatalabbja a kalandregénye­ket, tudományos-fantasztikus könyveket, az útleírásokat forgatja szívesebben. A kö­zépkorú férfiak a tények iro­dalmát részesítik előnyben: háborús naplókat, történel­mi dokumentum-köteleket, emlékira tokát, önéletra j zo- kat. Idős korban sokan eljut­nak a magvasabb gondolati­ságé nagyregények olvasá­sáig is, . mások viszont visz- szakanyarodnak fiatalkoruk­hoz. régi kedvenc olvasmá­nyaikat veszik újjá elő, s mj- kor már reumás lábukkal, megterebélyej ed ett testű kkel nehézkesen mozognak — a földrajzi felfedezésekről, tá- vali világrészekről; nagyvá­rosokról olvasnak ifjonti ér­deklődéssel. SUMMA SUMMARUM, akárhány könyvtárossal is be szélek, mind azt tanúsítja sem­mi sem történhet a faluban, Hogy az ne fűződnék valami­lyen szálial a könyvekhez. Ha a tévében, a moziban vala­milyen regény vagy elbeszé­lés alapján készült filmet ve­títenek, jönnek a regényért, a novelláskötetért, vagy ke­resik a szerző más munkáit. Sokan új házat építenek, ezek lakberendezési tanács­adókat kérnek. És benyit a bibliotékába a „sebzett lelkű” szerelmes és vigasztaló §zép könyvért kutat. És benyit ‘ a pártában maradt leány is, az özvegy is. De egyik olvasó sem nyit be mindjárt ajtós­tul. Kevesen mutatnak rá egyenesen az igényelt kötet­re. Előbb szívesen elbeszél­getnek, a kötetek gondozójá­val,' elmesélik, mi járatban vannak, milyen gondok hoz­ták ide, kitárulkoznakV taná­csot is kémek — mint tanult embertől. örvendezőn emlegetjük mostanában, hogy az értel­miségiek széles . rétege ala­kult ki falun. Kétségtelen, hogy az új értelmiség köz­ponti alakja a mezőgazdász, az agrármérnök, reá vár a legnagyobb munka az új falu kialakításában, a szocialista termelőmód f e j 1 es z t ésé ben, kiteljesítésében. Keveset szó­lunk azonban a könyvtáros­ról. holott munkájának köz­vetlen hasznát veszi a terme­lés, _ az . iskola, as -egészség?, ügy, s általában nem kis sze­repe van a teljesebb értékű, sokoldalú egyéniség kialakí­tásában, formálásában is. KÖNYVTÁROSOK... Mennyivel kevesebbet érne nélkülük a ‘tudósok, írók, mű­vészek, nevelőik minden tö­rekvése! Pataky Dezső Az ember tragédiája Madách . ifru-e televízió­szerző lett.1 Madách Imre a televízió . számára írta Az ember tragédiáját, de saj­nos majdnem kerek egy év­századot kellett várnia a műnek, míg az alkotó meg­alkotta a televíziót, s még azután is egy jó évtizedet, hogy valaki észrevegye: Ma­dách Imre igenis egyenesen a televízió számára írta re­mekművei. Szinefár Miklós észrevet­te és felfedezte a televíziót a műhöz, a művet a televízi­óhoz alkalmazta — teljes sikerrel. Láttam Az ember tragédiáját, hogy a szereplők szmokingban és estélyi ru­hásán ^citálták megosztott szintű pódiumon e drámát, — a szép gondolatok dialek­tikus felolvasóestté váltak, amelyen illett ott lenni és nem illett ásítani. Láttam történelmi „reveinek” ren­delve, ahol a színek színor­giában oldódtak, s ahol a „cselekmény” agyonütötte a gondolatokat, fontosabbá, té­ve a néző számára Éva csí­pőjének vonalát Lucifer két­kedőén emberi filozófiájánál. Láttam és hallottam harsogó Ádámot, szarvacskás Luci­fert, dagadó keblű, ősasszony Évát, jó és rossz előadást és szép lassan meguntam Az ember tragédiáját, mint va­lami értékes kegytárgyat, amelyet illemből néha elő­vesz az ember, de manap­ság már nem nagyon tud mit kezdeni vele. ... és illemből leülterh a képernyő elé, nehogy más­nap valaki megkérdezze tő­lem: ,,Láttad Az ember tra­gédiáját?’’. s a sznob pirulá­sával kelljen beváltanom . ..: „Nem, vendégeim voltak, kérlek ..." ... és megismerkedhettem a mai ember tragédiájával, pontosabban a mai ember, a ma emberének küzdelmé- ' vei, kételyével és örök op­timizmusával, önmarcangoló lútkeresésével, a valóban ho­mo sapiensszel. Azt, hiszem. Madách Imre drámáját megírása és első bemutatója óta összesen nem nézte meg annyi em­ber, mint most vasárnap este. Nem is hiszem, hanem tudom ezt. S hogy a televízió egy­éves munkával valóban köz­kinccsé tette és korszerű ér­telmezésben tette és kima­gasló színvonalon tette — elévülhetetlen érdeme lesz a számára. Szinetár Miklós azt írja előzetesében, mint­egy bevezetve és egyben ki­csit aggódva is a siker mi­att, hogy „ ... a Tragédia speciális darab, csakis és . kizárólagosan magyar darab, erényeivel és hibáival...” Nem én szállók vitába vele, hanem örmagát cáfolja ön­maga rendezése! ’ A dráma ezernyi szépsé­gének. mély és fogalmaiban már szállóigékké vált gon­dolatainak tudós és értő ki­bontakoztatásával, merész szereposztásában is kifeje­Hol Tannak a Hamu cs gyémánt, a C satorna utódai? Beszélgetés lengyel filmművészekkel A Lengyel Filmszövetség küldöttsége Magyarországra látogatott. Ebből, az alkalom­ból kerestük fel Boleslaw Baczynskit, a Filmművésze­ti Főiskola tanárát és Slapczynski Rvszardot, a Miniatűr Filmstúdió rende­zőjét. —. Azt kell mindenekelőtt elmondanom, hogy' a rövid- filmeisek táborába tarto­zom, így látogatáséin során elsősorban ezek a filmek ér- , dekeltek — mondta . Boles­law. Baczyháki. — Sok ma­gyar alkotást láttam. Az a benyomásom alakult . ki, hogy filmjeik általában fi­lozofikus jellegűek/ Tetszett, hogy a témát egyszerű esz­közökkel. több oldalról kö­zelítik meg. — ön népszerű-tudo­mányos filmeket készít. Mi­ben Jálja e finnek feladatát? — Röviden. A kort, amely­ben élünk és annak vívmá­nyait közel vinni a nézőhöz. Én például legújabb filmem témájául az egyre inkább nélkülözhetetlenné vált komputert választottam. — Tanár úr. Mi az oka, hogy* manapság nem látunk olyan lengyel filmeket, mint például a Hamu és gyémánt, a Lorca, vagy a , Csatorna volt? — Mert nem készítenek ilyen filmeket. De félre a i tréfával, tudjuk, hogy já­tékfilmgyártásunkkal vala­mi baj .van. Most keressük azt az utat, amely véget vet a stagnálásnak. — Kik a pályatársak kö­zül a példaképei? — Godard. Fellini és' Andrzej Munk. Ha Munkot nem éri autóbaleset, a világ egyik legnagyobb filmmű­vészévé vált volna. Klasszisa így is vitathatatlan. — Wajdát nem szereti? — Munkot jobban. o o o o Slapczynski Ryszarddal a rajzfilmekről • beszélgettünk. — Látogatásom 1 e.gyik nagy élménye — mondta a fiatal filmrendező — a Gusztáv-sorozat volt. Ilyen filmet, amely szellemesen szórakoztat, gyereknek, fel­nőttnek egyaránt élményt nyújtó alkotás, még nem ké­szítettek 1 Lengyelországban. Ami még ennél is fontosabb, minden egyes rész ad vala­mi mosolyogtató bölcsessé­get az emberi furcsaságok világából. — Szeret! a sorozatíilme­két? — Igen. Hálás dolog, mert a közönség bizonyos idő után valami kapcsolatot alakít ki a főhőssel, amelyre lehet építeni. Másrészt igen nagy gond mindig újat hozni. — Ön szerint miért keve­sebb ma a mozilátogatók száma? — Részben azért, mert ke­vés a valóban jó film, más­részt, kevesebb az emberek ideje. Talán azért is kedve­lik a rajzfilmeket, amelyek röviden mondanak el nem­ritkán komoly problémákat. (szigethy) zésre jutó., helvesen értel­mezett modernségével, ez a mű messze túllépte „speci­ális magyar” voltát. Hogy milyen közegben, milyen társadalmi és egyéni atmosz- -férában született Az ember tragédiája, nos, az lehet fontos az irodalomtörténé­szek számára, lehet fontos a rendező értelmezése szem­pontjából, vagy iskolai., tan­órák elemzése kapcsán. Így, ahogy láttuk, történel­mi köntösbe öltöztetett, mai valóság gondolati és egy­ben természetes scenikai megvalósítása korunk Ádám- jai, Évái és Luciferéi rneg- megújuló kérdéseinek: mi végre vagyunk a világon? És még soha ilyen egyér­telműen nem kaptam vá­laszt sem Madáchtól, sem rendezőlől: azért, hogy küzdj, hogy haladj, mért az ember maga a küzdelem és a ha­ladás! Huszti Péter Ádámja ..én” voltam. Én. a mindennapi ember, nem a harsogó drá­mai hős, nem valami fele biblikus, emberfeletti em­ber. Szerény kis álmodozója és megküzdője koráinak, i veineik, vágyainak, aki bi­zony gyakran elbukik, de mindig talpra tápászkodík, mert" végtére is, ha nem is óriás, de ember. És emberi mivolta az óriás! Moór Ma­riann is újfajta Évát hozott a néző elé. Nem hökkentem volna meg. ha az egyiptomi színben, vagy akár a jeges világban hirtelen szatyrot kapott volna, hogy leszalad­jon a közértbe, ö sem drá­mai hősnő, hanem nő, asz- szony, anya, szerető, min­dennapi kedves, vagy kicsit bosszantó lényecske, aki élettársa. ösztönzője, úti­társa, és álmoknak, kudar­coknak megosztója Ádám mellett. Mensáros László Luciferje nem az intrikus, kaján, a „bűnbe vivő” ördö­gien ördögi alakja. Ö töp­rengő intellektus, Ádám ké­telyének, gondolatainak,, megismerő vágyának mint­egy testet öltött kivitelezése. Kitűnő, újszerű és korszerű alakítás volt! Az epizódszereplők külön élményt jelentettek, _ lega­lábbis döntő többségükben. Az egységes játékfelfogás, a külsőségek, dramatizációk gondos kikerülése,, egy sa­játos belső tartás és nem holmi olcsó moralizálás jel­lemezte szinte mindvala- mennyiük alakítását. Blum Tamás zenei össze­állítása és Sik Igor nagy­szerű képei jelentős mérték­ben járultak hozza, hogy emlékezetes élmény birto­kában búcsúzhattunk a te­levízió előtt a vasárnap estér tői. [ Gyurkó Géza VIII. Egy a Nagy Hét-bői </ss/s//s/s///s////s//ss/ss/jss//s//;s//s/ss///sss///s////sssy//s;/s/s/sss///ss///s//;/ss//s//ss///s;s/s//ss/ss/ssss/sj//Jsssf////sss/ss/s/sssssss////s//s/ss//s///ss//?/sss/sss/l Az USA-ban már régóta sok ezer német élt, akik kö­zül sokan a német—amerikai Volksbundba tömörültek, amely szoros kapcsolatokat tartott fenn a berlini náci párt, központjának külföldi irodájával. Ez a szövetség vajon tagjai közül az új helyzetben nem adhatott-e számos szabó tőr-csoportot Amerika ellen? Ami a fasisz­ták számára nem volt lehet­séges az európai hadszínte­reken, azt esetleg az ameri­kai kikötőkbe beépült náci szabotőrök véghez vihették. Az ellenség várható nagy aktivitása az amerikai elhá­rítás számára több volt, mint elég. 1942. februárjában New York közelében a manhat­tani dokkok előtt kigyulladt a Normandie francia luxus­gőzös és a Hudson folyón a hajó merülési vonaláig le­égett. A hajónak menetsza- zaddkat kellett volna az af­rikai frontra szólítania. Char­les Redlilfe-nek, az amerikai haditengereszel titkosszolgá­lata parancsnokának, nem le­hetett kétsége a vizsgálat, le­folytatása után, hogy a Nor- mandie-t elpusztító tűzvész., szabotázsakció eredményi volt. (Eota$taÉáaka. A gengszterek és Amerika hivatalos uralkodókörei kö­zött a szoros baráti kapcsola­tok töríénete évtizedekre nyúlik vissza. E kapcsolatok­ra jellemző Luciano Cosa Nostra vezér — a Hét Nagy egyikének — története. 1942- ben egy ,napon Lucianót — aki tizenkét évi börtönbünte­tését töltötte Dannemora- ban — váratlanul átszállítot­ták a CQmstocki börtönbe. Itt á kisebb bűnözők és a be- • teg foglyok éltek. Lucianónak fogalma sem volt arról, mi­vel magyarázza ezt á kitün­tetést, Három nappal később, amikor a látogatóterembe kí­sérték, megtudhatta, hoev minek köszönheti ajthelye: - sét. Normális körülmény közótk-a-börtön hatalmas-, rosszul fűtött, hideg termé­ben 7— amelyet középen vas­tag acéldrótháló választott ketté — az egyik oldalon a látogatók, ia másik oldalon pedig a foglyok foglaltai: he­lyet. Ezúttal azonban a te­rem üres volt, csak az' ajtó­nál ücsörgött néhány börtön- őr. Luciano pár percig vára­kozott. Ekkor kinyílt a láto­gatók számára fenntartott aj­tó ... Luciano egy székre ült és vele szemben foglalt he­lyet Moses Polakoff, régi ki­próbált ügyvédje. Ajz, ügyvéd mögött a Nagy Hét kompá­niájából való Meyer Lansky gengszteV állt. „Mi a poklot keres itt ez a fickó?” — cso­dálkozott Luciano. Hogy mit kerestek? Lucia­no -segítségére, jöttek;!. .Nem csupán ezért. Sőt, elsősorban nem ezért, hanem ezúttal Lu- . cianónak kellett az amerikai véderőt segítenie. Ezért ke­resték fel az „urak” és ezért szállították őt a dannemorai szigorú fegyintézetből Corns- töckba. Itt ugyanis nem őriz­tek jelentős és jelentékeny gengszter társaságot, amely egy ilyen látogatásból eset­leg félreérthető következteté­seket vonhatott volna le. Hogy így történt? Ez bizony hosszú história! 1941. december 7-én a ja- ,pán haditengerészeti légierő váratlanul lecsapott a Ha- wai-i szigeteken levő Pearl Harbour amerikai hadikikö­tőre és támadásával az ame­rikai csendes-óceáni flotta fő erőit megbénította. Ezt kö­vetően a japánok partra száll­tak a Fülöp-szlgéteken. 1941. december 11-én periig a náci- Németország és Olaszország szintén hadat üzent az. Egye­sült Államoknak. Ezzel az amerikai véderő teljesen új helyzet elé került, Az Egye­sült Államok hosszú keieti partvidéke, az ország hatal­mas kikötői, az egész. Atlan­ti-part hosszában védtelenek voltak a fasiszta tengeralatt­járók támadásaival .szemben. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom