Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-14 / 238. szám
,Nyomozás*9 húsz év után Erdőtelken nincs már analfabéta? Egy kis nemzet történetében ritkán adódnak nagy sorsfordulók. Évszázadok álmodéinak teremtő indulata sommázódik egy-egy megújulásban. Titáni indulat, pitiáner számítás, önzetlen áldozatkészség, hétköznapokra mért gyomorfacsaró' „kalkuláció” ötvöződött a negyvenöt utáni világformálásban. A lendítőerő mégis a teremtő „szamaritánusoké” volt... Húsz év távlatából ennek a nemes indulatnak nyomait kutattam az 1949-es megyei hetilapban, a Heves megyei ■ Népújságban. így bukkantam egy érdekes hírre: „Hatalmas aránybán indí- • tották meg a szabadművelés munkásai... a tömegszervezetek munkájának segítségével af megye analfabétizmusának felszámolását. Ez idő szerint nyolcvan tanfolyamon gyűlnek össze nap mint nap az írástudatlan felnőttek ... Az eredmény csaknem mindenütt teljes. Legutóbb Erdőtelek községben zajlott le a vizsga, ahol Í74 felnőtt bizonyította, hogy ... kulturális téren is egész emberré lett”. S hozzá még . egy rosszul megfogalmazott jelszóízű mondat: „Erdőtelek, ahol az -írási»* datlanságot teljesen felszár- molták, legyen példa a többi községeink felé...5’ Idézni kellett, mert azt jel-* zi. hogy az erdőtelki nekibuzdulás altkor sem mindennapi ügy volt. A teremtő önzetlen indulat nyomait kerestem húsz év után a 4360 lakosú faluban ... . o o o o A tanácselnök azonnal emlékezett a kétévtizedes ' történetre: — Két-három lelkes pedagógus ^kciója volt. Mai szemmel nézve talán naivnak tűnik az'az alkotásvágy, ameiy őket sarkallta. Hónapok alatt akartak pótolni évtizedes kényszer-restanciákat. A legnehezebbet vállalták, a cigányoknál kezdték... Azóta eltelt húsz év. Őszintén meg kell mondanom: ma is vannak a faluban analfabéták, legalább negyvenen. Mégis hiszem, hogy amit tettek, nem volt hiába, ők voltak az 'úttörők... Mi lett velük? Legtöbbjük meghalt. Volt, aki messze távozott. ' Egyikük él csak a faluban, a mostani iskolaigazgató. Ő volt a főszervező, ő mindenre pontosabban emlékszik..; Vele beszélgettem, ő kalauzolt, segítve a „nyomo- zás”-ban... o o o o I Nem használt nagy szavakat, nem volt szubjektív, talán túl is kritikusan nézte hajdani önmagát. Alikor kultúrház-igazgató volt. Még azt ‘ sem mondta, hogy az ő ötlete volt az „erdőtelki akció”. Egy megyei népművelési előadó névét említette. Ő volt az inspirátor, aki íróasztal mellől regnálta a falusi „világmegváltást”. — Erdőietek zsellérfalu, van itt tennivaló. Kezdjétek a cigányokkal. Ha velük boldogultok, az csak inspirálja a többi embert. A fiatal pedagógusnak tetszett a gondolat: vállalni a legnehezebbet, s bizonyítani az eredménnyel. — Az akkori idők verseny- szelleme életképes dolog volt, csak többet beszéltek róla mint ildomos, ezért koptak meg a szavak. Mi négyen csak a lényeget néztük, ezért kezdtünk hozzá. o o o o Kezdték hát a cigányoknál. Indultak öt csoporttal. Napokat igényelt a szervezés. Erre nem volt metódus, a módszereket ki kellett találni. Még helyiség sem volt. Erről . beszél a tanfolyam egyik részvevője: — Kijöttek hozzánk a telepre. Egy nagyobb házban gyűltünk össze. A tanító úr hozta a táblát, a krétát, s rajzolta az ismeretlen betűket egymás után. így 'ment ez hórom hónapig, hetente három este. Azután le tudtuk írni a nevünket, megértettük az újságok szövegét. Ki vállalná ma ezt, egyéb elfoglaltsága mellett csak úgy lelkesedésből? Akkor természetesnek tűnt, az „adósságtörlesztésből” az erdőtelki értelmiség ' oroszlán- részt akart vállalni. Nem az újságcikkért, nem a megyei sikerért. Azt csak az inspirátor sugallta. A négy pedagógus csak a vizsga sikeréért izgult, azt a napot várták... o o o o És az sem sikerült olyan fényesen« mint azt a népművelési előadó tervezte. Ö gondoskodott az előkelő bizottságról. A többi a helyiek dolga volt: — Mi izgultunk, vártuk a 174 embert. Délután négyre tűzték ki a vizsga időpontját. Minden - percben érkezhetett volna a megyei bizottság. Tudtuk: az újság is ír majd róla. Ám a tanulók nem jöttek. A nevelők döntöttek, hívatták a kisbírót: — Szedje már össze az embereket, úgy látszik, megijedtek á bizottságtól. Indult is az emberkereső. A pedagógusok a bizottság fogadásával Voltaic elfoglalva. Elégedetten hallották: •— Jönnek már, alig férnek a tanterembe.. — A meglepetés akkor ért, amikor elkezdtük volna a szertartást. Rémülten állapítottam meg, hogy a figyelmetlen kisbíró nem a tanfolyamhallgatókat gyűjtötte össze, hanem az otthon tartózkodó írástudókat. Mindegy: lesz, ami lesz, hozzákezdünk. Aztán kiderült az igazság. Lassan-lassan szállingóztak a bátorságot gyűjtött cigánysoriak. Nézett, nézett a bizottság. A nevelők meg viszonozták tekintetüket... A fura intermezzo után aztán csak lezajlott a „reprezentatív” vizsga. A közjáték titok maradt, erről nem írt a sajtó. Az erdőtelki példa fogalom lett. o o o o gél kell tanfolyamra csábítani őket, s oktatni nekik a betűvetést. Erről a munkáról ma már szégyenlősek vagyunk írni, ma, amikor sallangmentesek a szavak? A pedagógia névtelen falusi „katonái” ma is gyür- kőzriek az analfabétizmussal. — Nem nagy dolog, kötelesség, még inkább mint húsz évvel ezelőtt... Ök Erdőtelken így látják, a régi teremtő „szamaritánus” indulattól sarkallva ... Mégis nagy dtolog amit tettek, tesznek... Kövezik a betű, az írott gondolat útját az emberhez... Pécsi István *»69. október 14., kedd Húsz év után ki beszél már erről. Nem cikkezett erről az újság sem, hiszen felszámolták az analfabétizmust. Akkor egyesek túl sietve akartak fenn bizonyítani. Akik lenn tevékeny- kedtek, folytatták a munkát, Tanfolyamokat indítottak a többi analfabéta számára, mert jócskán maradtak méj, Erről már senki sem beszélt, csak a névtelen népművelők dolgoztak, már nem a- statisztika számára. Ma Erdőtelken több mint negyven analfabéta van. A televízió, a Hold-rakéta, a könyvkiadás reneszánszának időszakában. Ma szintén vannak tanfolyamok kétévenként, akárcsak régen. Erről sem beszélünk, ki is gondol erre. Vajon megérte-e a lelkes felbuzdulás, ha a régi gond ma is „éget”. Erre kaptám választ, amikor ellátogattam egy régi tanfolyamhallgatóhoz. Nem a cigánysoron, hanem a falu- központ közelében találtam meg. Takaros saját ház. OTP-kölcsönnel épült. A férj Budapésten dolgozik, az asz- szony a család gondjait in- ézi. Nem ismer nagy szavadat. — Felnőttem a többi emberhez, bekerültünk a faluba, nem néznek ki az embe rek. A gyerekeim általános iskolát jártak, ök már ismerik a betűt. Visszafelé menet jegyzi meg a hajdani néptanító: — Megtanultak másképpen élni, igényeik támadlak. Nem egy ■ talán elfeledte az írást, de többen könyvtári tagok. így is megérte ... o o o o . A mai analfabéták? Velük is akad gond.. ÖtletessegA Magyar Televízió érdeklődése egyre fokozódik a novellák iránt. Keresi azt a félórás irodalmi szórakoztatási lehetőséget, amely nem nyomja agyon az esti időszak amúgy is szórakoztatásra szánt részét. Ezt a Krúdy- írás, Az arany meg az asz- szony megelevenedése kapcsán mondjuk. Krúdy mesélőkedve a XV. századi Lőcse módos polgárházába kalauzóit minket, ahol a szagtalan pénz mellett bizony sótlun és ízétien a fiatalasszony élete. Ide tört be a fiatalság és a szerelem, az a szenvedély, amely ellen az idős, de magára adó Wolfgang a maga módján vette fel a harcot. Külföldi újságírók Egerben. Tizenkilenc ország újságírói tanácskoztak az elmúlt napokban Budapesten, akik vasárnap látogatást tettek Heves megyében í*- A vendégek egri látogatása során megtekintették a város műemlékeit, a híres egri várat, majd visszautaztak■ a fővárosba. Képünk a tanárképző főiskola előtt készült. (Foto: Kiss Béla) És mert a fiatalság nemcsak érez, hanem meggondolatlan is, ezért veszített a játékon. Félix László rendezte ezt a romantikus-lírai történetet, amelyben Pap Éva, Benkő Gyula, Koncz Gábor mellett Rajz János figurája keltett érdeleié ' v A szombat este egy olyan magyar írót, Kolozsvári .Grandpierre Emilt állított a íelvevőgép elé, aki fölényesen ironikus szatirizáló' stílussal csipkedte meg a mai fiatalokat. Csak a fiatalokat?. Az tJdvarlás mai módon — avagy a „fekete bula” és a Házasság mai módra két olyan jelenet, ahol valóban csak a fiatalok vizsgáznak mai magatartásból, érzelemből és szerelmi módszereikről, de a Lánykérés mai módra és a Karácsony mai módra már átlép a fiatalokon és szélesebb úton közelít a mai' emberhez, a felnőttek világához is. A fekete bula, mint téma, csak saját levében tálalja a fiatalságot— itt Almást Éva ad jó jellemzést a mai fiatal lányokról —, Márkus László és Piros Ildikó is kompliká- ciómgntesen csak egy mozzanatra, a házasságra figyel, dé azt szellemesen körüljárja. A másik két jelenetben már ott vannak a felnőttek is, a maguk képmutató önzésével és azokkal a mostanában kialakuló . játékszabályokkal, amelyek új erkölcsi normák megjelenését bizonyítják. S kicsit azt is, hogy ezekhez az új társadalmi já- tákszabályokhoz, erkölcsi normákhoz az idősebb generáció már nehezen alkalmazkodik. Vagy csak egyáltalán tudomásul veszi, . önzésből, vagy félelemből. A Lánykérésben Bodrogi Gyula kitűnően találta el a semmivel nem törődő fiatalember hangját, Jobba Gabi két csodálkozó grimasz erejéig játszott őszintén, míg Kiss Manyi és Egry István családi szűkszavúságukban is érzékeltették a kispolgár lapos Lírai Krúdy-játék Kolozsvári (Iránti pier re Lm cl iróniája négy változatban Mattere: IS ók iskolája lelkivilágát. Vagy ma mar nincs is kispolgár, csak lapos szemlélet? A Karácsony ma! módra már többet mond el a mai életből, mint amennyln nevetünk. Itt a helyzetek, túl a szatírán, már tragikomikusak. Nem pusztán az, hogy , Bálint három feleségéhez és a mindenütt jelenlevő, vegyes származású gyermekekhez elzarándokol a szeretet ünnepén, de éppen a karácsonynak a hangulata,- örökölt tartalma teszi félszeggé Bálintot is. meg a többieket is. S amit mindebből a’ gyermekek meglátnak, az rövid kiszólásokban egymás mellé rakva — igazi írói munka. Horváth Ádám jó ritmusú rendezése keretként használta fel író elbeszélőkedvét, és egyetlen nagy csattanóként még azt is megengedi az írónak, hogy egy kézfogás erejéig beleavatkozzék hősei életébe. Ebben a húszon felülieknek szóló jelenetben Benkő Gyula, Csűrös Karola, Greguss Zoltán, Pádua Ildikó, Máthé Erzsi és Szemes Mari alakítása mellett Szjl- vási Annamária és Tyll Attila játékát kell feljegyeznünk. A klasszikusok sorozatából Moliére Nők iskoláját láttuk vasárnap este. Ismét egy újabb bizonyíték, hogy a színház halhatatlanjai nem vénülnek. Csak jól kell ját-j szani őket és észre kell venni fintoraik, ‘ gesztusaik és szabad szájú mókázásuk me- gett az embert, aki mindig önmagát adja. Sem a ruha* sem egyéb divat nem takarja el a jellemet, ha azt engedik megszólalni. A szinkron is jól sikerült, Velenczei István Arnolphe-ja teljesen fedte a színész Kari Mária Schley mimikáját. A hét tv-zenéjéből meg kell említenünk Sztravinszkij balettmuzsikáját, m^rt a Varsói Állami Operaház balett- és zenekara valóban élményt nyújtott. (farkas) Szamos Rudolf: H. Omerta — a hallgatás parancsa A maffia kezdetben az idegen hódítók önkényuralma elleni önvédő szervezet volt. A szicíliaiak nagy családi szövetségekben harcoltak az adószedők, a Bourbon poroszlók és az elnyomókkal együttműködő árulók ellen. A sziget lakói nem ismerték el az idegen hatóságokat és társadalmi életüket, ha titokban is, a maffiák keretén belül élték, a maffiák vezetői voltak polgármestereik, papjaik, hivatalnokaik. Sajátos föld alatti állam jött ezzel létre, és mint valaha az őskeresztények a katakombákban, olyan titokban élték állami életüket a szicíliaiak. A sziget XIII. századtól választott vezetői döntöttek még házassági kérdésekben is és tanácsaikat minden szicíliai kötelezőnek tartotta. A maffia szervezte az idegen hódítók elleni felkeléseket, a szabadságharcokat. A maffia vezetői, a „Tiszteletreméltó Társaság”, olaszul Onorata Societa, ahogyan önmagukat még ma is nevezik — létjogosultságukat tulajdonképpen a Garibaldi mozgalma nyomán megszületett olasz egységgel, a s*- get felszabadulásával, már egy évszázaddal ezelőtt elvesztették. Minthogy nemzedékek éltek erőszak alatt, nagyon sok szicíliai felszaba-' dulásuk után is megmaradt maffia-tagnak. .Többségük mindenekelőtt az úgyneve; zett gabelottikból verbuválódott. A szó maga bériőt jelent és ez egyúttaf meghatározza a maffia jellegét . is. Ugyanis a gabelqttik a szicíliai bárók szolgálatában állottak; akik birtokaikon korlátlanul uralkodtak és minden ellenállást könyörtelenül eltapostak. A bárók eszköze a gabelotti volt, mint birtokának tisztviselője, felvigyázója vagy személyes testőre. Természetszerűleg az erőszak erőszakot szül és akik a sze- gényparasztök és a nép felkeléseit elfojtják, előbb- utóbb maguk is banditákká válnak. A gabelotti szolgálata után a feudális úrtól földbérletet kapott. Szicíliában így sajátos' középosztály alakult ki a bárók és a parasztok között. Ezek a középkori viszonyok szinte változatlanul élnek még a XX. század harmadik harmadának Szicíliájában is. Tehát a maffia az úgynevezett szicíliai középosztály illegális szervezete. Jelszava az Omerta, vagyis a Hallgatás parancsa. Ezért hihetetlenül nehéz a római korr' ’ oy helyzete még olyan esel’ n is, amikor a maffia több száz ember szeme láttára, fényes nappal gyilkol, mert egyetlen szemtanú se akad, aid a bíróság előtt el merné mondani azt, amit látott. Jól tudják, Szicíliában íratlan törvény: aki , nem n hallgat, annak meg kell halnia. / ’ Honnan ered a maffia elnevezés? Jó ideje vitatkoznak már erről az olasz történészek. Egyesek szerint eredete „a szicíliai vecsernyés követő testvéri szövetségig vezethető vissza. Annak idején a palermóiak így köszöntötték egymást: „Morte Alla Francia, Italia Ane- la.” Halál a franciákra, éljen Itália! Állítólag e közmondás szavainak kezdőbetűjéből származott a maffia elnevezés. A nyelvészek a maffia szó eredetét a legkülönbözőbb nyelvekbe» keresik. így többek között a toszkán eredetű moíia szóból, amely nyomorúságot, . szerencsétlenséget jelent, vagy a francia mauvais-ből, amely ugyancsak „rossz”-at jelent. Egyesek szerint a maafir nevezetű néptörzs a szó szülőatyja. Ez a törzs az arab uralom idején ,. Paler- móban telepedett lé. Vannak, akik az arab mahias, vagy mahtaa — szakadék, barlang jelentésű szavakból eredeztetik, ám a szó minden bizonnyal a mu'afah jelentését tükrözi, amely arabul erőt, biztonságot, védelmet jelent. A szó először 1868-ban szerepelt égy olasz-szicíliai szótárban: Jelentése: bandita. Tény azonban, hogy a maffia ősidők óta bűnügyi szervezet. A dél-olasz területek parasztsága évszázadokig védtelen kiszolgáltatottja volt a földejjurak önkényének. Ezért segítségért és védelemért a banditákhoz fordult, akik így két urat szolgáltak, egyrészt a földesurat, másrészt saját érdekeiket, és a paraszt háromfelé adózott. Egyszer a királynak, egyszer a földesúrnak és egyszer a maffiába tömörült „érdekvédőinek”; Ez a furcsa helyzet szinté legendás glóriát vont a ban- ditizm-us köré és ennek a glóriának köszönheti például egy közismert calabriai bandita, Giuseppe Mussolini (Benito Mussolini bátyja)', hogy a szegény nép megváltójaként és védelmezőjeként léphetett fel bandájával: 1909. április 14-én ez a rabló, akinek fejére a rendőrség magas jutalmat tűzött ki — de elfogni mégsem tudtá — nyílt levelet írhatott III. Victor Emánuel olasz királynak, amelyben követelte, hogy szociális változtatásokkal békítőé, ki a lázadó maffiát a rendszerrel. Mint később kiderült, ez a „kibékí-, tés” az olasz nép tragédiáját hoz vezetett. A hivatalos Olaszország) ma is nagyon jól tudja, anyg nyi sikertelen kísérlet után” hogy rendőri intézkedésekkel nem lehet' a maffiát felszá-j molni. A maffia mélyen gyó-2 kerezik Szicília feudális tért' sadalmában. A sziget nyugat ti részén található a felleg-, vár, ahol a maffia fővárosa^ Palermo fekszik. Ezen a területen a legtöbb ház állandó vendége a nyomor. Itt a sókgyermekes családok hih - tetlen szegénységben tengő nek. Napjainkban is uralkodik az analfabétizmus. Az 1960-as hivatalos olasz statisztika szerint, az atomkorszakban, a világűr meghódításának időszakában, a szi'rtiak mintegy 30 százaléka ? írni, se olvasni nem tud, további húsz százalék csak A nevét tudja leírni. (Folytatjuk.) 1
