Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-14 / 238. szám

t fiforki' fi VIII. Lámák, szörnyek, rádiók „Megvetésre méltó és meg­vetett egyéniség, szégyen is­ten és ember előtt, utálat szerzetesek és világiak előtt, a lámaizmus főpapjának torzképe. Ha legalább csak titokban inna... ! S ha saját tanainak parancsai szerint nőtlenségben kell élnie, leg­A jurta, ahol sofőrünk megállt, szutecajra, tejes te­ára szomjazva, három napi járóföldre volt gépkocsijá­val is a fővárostól. Jobb mó­dú családé lehetett, mert aj­taja díszesebb volt a szo­kottnál. ' — Szambajnó — kciszön­Bzertartás a Gandenban. Mongólia utolsó és egyetlen láma- kolostorában. Nyugodtan fényképezhettem! alább elrejtené szeretőit a világ szeme elől!” — idézi Sven Hédin, a világhírű svéd utazót Róna-Tas András „No­mádok nyomában” című ér­dekes etnográfiai tanulmá­nyában. Az utolsó Bodgoge- genról van szó, a mongol lá­maizmus utolsó főpapjáról, aki mint uralkodó megszűnt uralkodó lenni a mongol né­pi forradalom után, de halá­láig megtarthatta főpapi mél­tóságát. Volt szerencsém látni tibe­ti—kínai stílusban épült fé­lelmetesen szfcp nyári és az eléggé jellegtelen téli palo­táját, mindkettő ma lényegé­ben vallástörténeti múzeum. S volt szerencsém belebor- zongani a lámaizmus telje­sen elembertelenedett vallu- sárlak dokumentumaiba. Fé­lelmetes szörnyek, rettenetes — úgynevezett cam-maszkok — fejek, vörös, arany, fekete színekben, három szemmel, . vadkanagyarakkal. A szőr- ? nyék a legkülönbözőbb fn- és al istenségei;, démonok, amelyeket túlvilági kísérőik, szörnyek, alacsonyabbrendű démonok táncolnak körül. Bárrr.erre néztem, s bármer­re nézett az egykori arát, tikkadt rémülettel kellett szemlélődnie az embertől tel­jesen elvonatkozott vallás csak szörnyűségekre, démoni fenyegetésekre utaló relikvi- umai láttán. A cam-maszkok mellett rendkívül sok aranyozott Buddha-szobor, színes temp­lomfestmény, ezernyi szer­tartási eszköz, többek kö­zött egy állítólag tizenhét éves szűz lány combcsontja-- ból készítettek és olyan ál­dozati csészék, amelyek <em- berkoponyából készültek. A lámaizmus rendkívül vonzó­dik a rémségekhez, eáek hoz­zátartoznak a misztikus han­gulat megteremtéséhez. Ma már ez jobbára a múl­té. Egyetlen működő láma­kolostor van, Ulánbátorban, a Gandem, ahol még most is folynak a szertartások, aho­vá eljárnak imamalmokat forgatni, a Buddha szobra előtt az imapadra roskadni, inkább már fcsak az' öre- gebbjei. Volt olyan érzésem, amint ott álltam, kellő tisz­telettel a dúsan cirádázott, s belül relikviákkal, szertar­tási tárgyakkal és lámákkal szinte nyomasztóan zsúfolt szentély ajtajában, mintha mindez már a lámák számá­ra is idegenforgalmi kurió­zum lenne. Lehet, hogy tévedek. De abban nem. hogy jó szögből nézve, a Buddha csúcsos fej­dísze dósán beleolvad a monyé televízió magasba szökő "tornyába. Mert a múlt es jelen, leg­alábbis felületében, de vala­hol még a lelkek mélyén, is, együtt él itt, s jó hagyomá­nyait tekintve nyilván együtt m fog -élni Mongóliába*, tünk be a jurtába, s már ku- corodunk is le, ki, mint jó­magam apró székre, ki a földre, a belépés után a bal oldalon, a férfiak oldalán, ahogyan ez illik. S egy két- arasznyi kis kölök már cap­iat is a jurta falán függő ló- börtömlőhöz, megkavar ben­ne valamit, hogy a követke­A kép akár itthon is lehetne: csak itt nem disznóvágásról árulkodik a foto, hanem bir­ka „tor”-ről. a birkabclel mos­sák, hogy elkészülhessen maj­dan a mongolok kedvenc vé­res hurkája. ző pillanatban régi mongol szokás szerint két kézzel nyújtsa át az ajakba mért és a vendégnek szó nélkül ki­járó kumiszt. Nem elfogadni halálos sér­tés. A jurta velem szemben ál­ló oldala a nőké. Az asszo­ny! holmik, háztartási eszkö­zök, ruhák, csecsebecsék, s száradó, talán a múlt héten vágott, de már csak kevés­ke maradékát mutató birka­hús a jurta váza és vászna között. Középen Cetendanba, a jurta tulajdonosának ulán- bátori ismerőse ül a sarkán és a földre tett deszkán tész­tát metél. A jurta közepén kondér, a kondérban a fagy- gyúzsírban sül a már felme­télt tészta. A háziasszony ka- vargatja és szedi ki egy la­vór formájú bádogedénybe a kisült1 tésztát. A jurta előtt még két asz- szony guggol. Ismét birkát vágtak, a lehető legkevesebb vízzel, egy darab tüdőt já- . ratva ide-odá, a birka bele­it tisztítják. így csinálták ezt, a tésztát leszámítva, év­ezredek óta. Legyek dönge- nek bizony, s érezni a szá­radó téli tüzelő, az össze­gyűjtött trágya illatát — száz' kilométerekre nincs ide fa! — lovak nyihognak a kö­zelben és égy álmos'teve or­dítja el magát oly keserve­sen, mintha a birkát siratná. A jurtát azonban már ál­lami gyár készíti. Ott áll, a valamikori szen­tély helyén, a legközépen, a bejárattal szemben a telepes világvevő rádió és a házi­gazda — aki az imént invi­tált be bennünket, teát fő­zet a soha nem látott mon­gol sofőrnek a szűkös vízből — az állami gazdaság dolgo­zója. A vendég, aki Ulánbá­torból jött, egy népművésze- 1 li háziipari szövetkezetben gyümölcsözteti veleszületett ősi tehetóégét. — Ó, jártam én az elvtár­saknál, még 1937-ben. Egy hétig voltam Budapesten, az­tán onnan Prágába mentem, majd Bukarestbe. Bőripari delegáció tagja voltam — mondja folyékony orosz nyelven büszkén, miközben megállás nélkül jár a kés a kezében, s ki nem esik be­széd közben sem a cigaret­ta a szájából. — Kijöttem egy kicsit levegőzni. Meg jó kumiszt inni Kell az em­bernek, mert az a város, hiá­ba jó, mégiscsak rossz — mondja megelégedetten, hogy itt lehet még néhány napot, s nem abban a „rossz levegőjű” városban. Ulánbátor levegőjét bár­melyik európai város megiri­gyelhetné különben. A háziasszony megropog­tatja a derekát, rágyújt és gondol egyet. Lecsapja a ka­varókanalat, s máris ott üt a Gaz kormánykereke mö­gött. Gyújtás, kapcsolás és villámgyorsan elporzik, vagy fél kilométert, hogy aztán visszadöcögjön a jurta elé. — Hű, de régen vezettem már — mondja kicsit szomo­rúan és kavarja tovább a sü­lő metéltet, oda ne égjen, a vé­•i. hur' • :ré.’.'A, eteli, hogy Szakmunkásképzés az építőiparban A MEGYEI SZÉKHELYŰ minisztériumi, tanácsi és Szö­vetkezeti építőipari szenek az elmúlt évben 776 millió forint értékű munkát végez­tek. Ez év első felében az építési igény tovább emel­kedett. építőipari kapacitás hiányában 1969. első felében több miht 84 millió forint értékű munkát nem vállal­tak ei, pedig a létesítmé­nyekre szükség lenne és a beruházók megfelelő összégü pénzzel is rendelkeznek. Az elkezdett építkezések műszaki tervteljesítése 1968- ban 66,7 százalékos és az idén sem várható jobb ered­mény. A'beruházási igények gyorsabban növekszenek, mint építőiparunk teljesítő képessége. Nem állítjuk, hogy ennek csak egyetlen oka van, de az építőipar ve­zetői a lemaradást többnyire létszámhiánnyal indokolják. Ebből következik, hogy a szakmunkásképzésnek az épí­tőiparban fokozott jelentősé­ge van. Megvizsgáltuk, hogy me­gyénk két 'építőipari vállala­ta hány szakmunkást képez, szakmánként milyen az ósz- szetétel, eddig mit tettek és ezután mit kívánnak tenni, hogy megyénkben elegendő és megfelelően képzett épí­tőipari szakmunkás legyen. A Heves megyei Állami , Építőipari Vállalatnál 1951- ben még csak 116. 1956-ban 170, 1959-ben 230 és 1968-ban 600 szakmunkást képeztek. A tanácsi építőipari válla­latnál 1966-ban 165. az ezt követő években 170, majd 200 és az idén 220 fiatal ta­nul. MINDKÉT VÁLLALAT­NÁL van divatos szakma, amely jobbal) megfelel a szülők és a szakmunkásjelöl­tek igényeinek. Épületgé­pésznek, villanyszerelőnek és géplakatosnak elég szép számmal jelentkeznek, de kevés az ács, pedig ezek ke­resnek a legjobban. Nincs elegendő kőműves- és festő tanuló, pedig nélkülük nem boldogulhat az építőipar és ez a szakma is sokat fejlő­dött. gépesítéssel iparkodnak Javítani a .munkakörülmé­nyeket, A Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnak csak 90 százalékig sikerült ..beiskolázni”, a tanácsi épí­tőipari vállalatnál ez még nem tisztázódott, de az biz­tos, hogy kőművesnek mind­két vállalatnál kevesen je­lentkeztek. Egy kis túlzással azt is szokták mondani, hogy kő­művesnek. ma már csak az megy, akit máshová nem Vesznek fel. Ez így nem igaz. De sokan 'szeretnének jó szakmát és érettségi bizo­nyítványt is.szerezni. Ezt a törekvést a gyöngyösi válla­latnál felismertéiig és emelt szintű képzésben részesítik a kőműves tanulókat Ezt a törekvést helyeselni és támo­gatni kell, ha tehetséges és szorgalmas fiatalok jelent­keznek az emelt szintű okta­tásra. De a többségük gyen­ge tanuló, hiányos alapokkal munka mellett keveset ta­nulnak a középiskolában. Sokan csak azért vállalják, hogy meglegyen az érettségi, aztán majd lesz valahogy, egy íróasztal nekik is jut. Ez a visszájára fordított okta­tási forma mit sem ér. sőt árt az építőiparnak és káro­kat okoz az értelmiségi pá­lyának is és a felemás fiata­lokból elégedetlen, csalódott, embereket nevelnek. Ügy véljük, nagyon időszerű len­ne már, ha megyénkben épí­tőipari szakközépiskolát nyit­nának. TANULMÁNYI EREDMÉ­NYEIKTŐL függően.a szak­munkástanulók állami ösz­töndíjat kapnak és ez a tény egymagában jelzi, hogy nem „inasokat”, hanem jó szak­munkásokat akarnak képez­ni az építőipar számár®. Mindkét vállalat vezetősége szoros kapcsolatot tart a szakmunkásképző iskoia igazgatóságával, figyelembe veszik az iskola jelzéseit, a tanárok javaslatára év ve­gén ajándékkönyveket es jutalmakat adnak a legjobb tanulóknak, egyes csoporto­kat, vagy osztályokat ingye­nes kirándulásokra visznek. Az, alkalmi ajándékoknál sokkál lényegesebb, hogy mindkét vállalat tanműhe­lyeket és szállásokat építtet a tanulóknak. A vállalat ad­ja az anyagot, a fuvart, a terveket és a szakmai irá­nyítást, a tanulók meg ma­guknak ,épitik a műhely s. és a szállást. Eközben szakmai ismeretekből és szorgalom­ból is vizsgáznak a fiatalok, többnyire sikerrel és elisme­réssel. A HEVES MECXÉJ ÁL­LAMI Építőipari Vállalat vezetői a Un-nusos oktatás hívei, a szakmunkásképző intézet tanárai általában el­lenzik ezt. Kettőjük vitája még tart. Igaz. az építőipari dolgozók jobban függenek az időjárástól. szeptember­től november végéig jobban lehet a szabadban dolgozni és decembertől április végé­ig kényelmesebb a filterem­ben. De a szakmai és az el­méleti követelmény egyre nagyobb, az építőipar gépe­sítése? fejlődése, a Korszerű technológia egyre alaposabb tudást igényel. Az időjárás és a könnyebb munkaszer­vezés miatt egyre kevésbé lehet engedményeket tenni a szakmai tudás és az álta­lános műveltség tértiére. Épí­tőiparunknak több és jobba» képzett szakemberekre van szüksége. Reméljük, ezt » célt jól fogja szolgálni új törvényünk végrehajtási uta­sítása és a vállalatok újabb kezdeményezése. (Fazekas L.l Karácsondon már a jövő évre gondolnak .1»! haladnak az Ssxi munkák — tjdonságok az állattrnvés/liMien Az őszi napsütésben a gé­pek zúgásától hangos a ka- rácsondi határ. Folyik a ga­bonafélék vetése és a kapá­jóíajta tészta kerüljön mellé,. A kumiszt, a szutecajt megittuk. Búcsúzunk. Nem tartóztatnak, mint ahogy nem is néztek ki. Aki jön, az jön és marad, amíg marad és különösebb köszönöm nél­kül távozik. Eszi, amit a csa­lád eszik, nem tartozik fi­zetséggel érte. A vendég' is lesz valakinek nem is egy­szer házigazdája. A televízió, a telepes rá­dió, az autó, a gyári jurta nem tűri már a lámaizmus szörnyeit, de békésen meg­fér az emberi hagyományok­kal. s a környezet kénysze­rűségével. (Folytatjuk) rr—'c’r ’T’* sf ?•* k Valahonnan sok betakarítása.1 A terme­lőszövetkezet központjában, Lukács Sándor elnökkel és Tariszka Sándor íőagronó- mussal beszélgettünk az ak­tuális'munkákról és az állat­tenyésztés újdonságairól. — Szövet keze Lünkben tel­jes intenzitással folyik az őszi munka. Az iáén növel­tük a szántóterületet, így összesen 1400 hold őszi ka­lászost vetünk el. Az őszi árpa vetését szeptember fá­ra befejeztük. Most a búzán van a sor. — Milyen búzafajtálcat vetnek? Az idén rátérünk az in­tenzív szovjet búzafajtákra. Azért döntöttünk mellettük, mert az erő- és munkagépe­ket jobban ki tudjuk hasz­nálni, jobban át tudjuk cso­portosítani. As intenzív faj­ták spem- és szalmaarú oya kedvező és nagy termésátla­gokat adnak. Három fajta kerül a földbe az 1022 hol­das kenyérgabona-területen, Bezosztája—1, Mironov sz­ikija—808 és Kannája—12. Ezekből 800 holdat vetet­tünk. A vetést a tervek sze­rint október 25-re fejezzük be. Vásároltunk egy szovjet magtisztító gépet is, s a jövő évtől kezdve . tisztított gabo­nát adunk el a gabonafelvá­sárló és feldolgozó yáüalat- nak. — Hogyan halad a 'betaka­rítás? , — Hő holdon fejeztük be a napraforgó betakarítás^ kilánemázsás átlagtermi A napraforgó vetéster,' jövőre 200 holdra nöc, mert jó az értékesítési 1 tő’ ég. A cukorrépa 160 ni . zsát adott holdanként, ami 30 mázsával több, mint ta­valy. A répára szerződést kö­töttünk a Hatvani Cukor­gyárral. s október 20-tól fo­lyamatosan szállítunk. A ta­karmánynövényekre kedve­zett a csapadékos időjárás. A negyedik kaszálás után terven felül 1000 mázsát hordtunk be. Az állatok té­ti takarmányozására 70 va­gon kazalsilót készítettünk. Az őszi munkákkal egy idő­ben pedig 50 holdon telepí­tünk szőlőt piros tramini fajtából. — Vannak-e újdonságok az állattenyésztésben? — Igen. Januárban az Ur- eiú.ifalusi Állami Gazdaság­tól 3500 darab francia tojó- hibridet vásároltunk. Ennek as állománynak szeptember 80-ig 130 százalékos volt a tojástermelése. Terveink sze­rint az állomány létszámát jövőre 4000-re emeljük, mert szerződést kötöttünk a Ba­romfiipari Országos Válla­lattal 4500 darab barnahéjú tojásra. amit elsősorban Kuwaitba exportálnak. A baromfihibridek mellett 30 darab észt-lapúlysertést is vásároltunk. Ez a megyeben eddig egyedülálló. Az észt­lapály különleges sertésfajta, kiváló malacnevelő és takar­mány értékesítő. így termé­szetesen nagy reményeket fűzünk hozzá. A fajta iránt nagy az érdeklődés. Tárgya­lásokat kezdtünk egy So­mogy megyei termelőszövet­kezettel, de reméljük, hogy a Heves megyei szövetkezetek­ből is jönnek hozzánk (men túsz) 1962. október 14„ kedd!

Next

/
Oldalképek
Tartalom