Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

Négyszáz évvel ezelőtti terv: Az egri vár átépítése erőddé! Az 1552. év őszén Eger váránál zajló nevezetes török 'ostrom hatheti küzdelem után véget ért. Október 18-án haj­nalban elvonult a több mint százezer főnyi ozmán sereg a vár alól, szégyenkezve, bánattal, amint erről Tinódi Lantos Sebestyén csakhamar megemlékezett: Basák, szancsákok vannak nagy búokban... Nagyobb szégyönt ez jó Magyarországban Nem szenvedtek, mint Egór ostromában... VALÓBAN NAGYSZERŰ volt az egri győzelem, hősies fegyvertény, amely eloszlat­ta a török sereg verhetetlen- ségébe vetett hitet. Azonban a harcok szörnyű pusztul ás­ásai is jártak, nemcsak a vá­ros házai semmisültek meg jóformán kivétel nélkül, de Dobó és tiszttársainak októ­ber 19-én Nádasdy Tamás főkapitányhoz küldött jelen­tése szerint „a vár is az ost­rom után inkább sík mező­höz, mint erődítéshez lett hasonlítható.” Ilyen körülmények között, a továbbra is fennálló tö­rök veszedelem miatt sürgő­sen meg kellett kezdem a megrongálódott vár .avítását, helyreállítását, majd további kiépítését. Mivel pedig az ostrom után Dobó István, a hős várkapitány a Királyi Kamara tisztviselőinek mél­tatlan viselkedése miatt le­mondott parancsnokságáról, és Mekcsey István alkapi- tány is csak két hónapra vállalta a vár kapitányságát, az utód Bornemissza Gergely lett így az ő irányításával indultak meg a munkálatok, saját tervei alapján építtette meg a külső és belső vár csatlakozásánál a ma is meg­levő, kiszögellő Gergely-bás- tyát Bornemissza azonban nem sokáig tevékenykedett Egy „portya” alkalmával a törö­kök Mezőkeresztesnél elfog­ták, és előbb Budára, innen Konstantinápolyba vitték, ahol a Héttoronyban rabos­kodott, majd ott kivégezték. Ám az ország egyik legfon­tosabb végvárának helyre­állítása nem maradhatott el, és így a munkálatok — a szomorú esemény után — is­mét folytatódtak. A lázas építkezés mindjárt 1554 tavaszán megkezdődött Eleinte inkább csak helyre- állítási tevékenységek foly­tak, de ezekre is temérdek jobbágy robotját vették igénybe: kecskemétieket, nagykőrösieket, kunokat és jászokat. A kőfejtőkben Fel­német, Tallya, Makiár. Ceg­léd népe dolgozott — az árokásók lengyelek, a nehéz munkákat pedig török fog­lyok végezték. Az irányítást jóformán mindig az akkor nagyon keresett külföldi szakemberek hajtották vég­re, így például ebben az idő­ben találjuk Egerben mint ellenőröket Francesco Pozzo főépítőmestert Martino Re- miglio építésszel, az építke­zések vezetője pedig a pi­sai Sigismondo da Prato Vecchio. A munkák terve­zője azután 1560—1561-ben a nagynevű Paulo Mirandola lett, aki újonnan építi a mai Sánc-városrész helyén állott — és azóta eltűnt „Hu­szár-várban” a Chaby-bás- tyát és Zárkándi bástyát, in­nen nyugat felé (már a bel­ső vár északi oldalán) új fa­lat húztak a Tömlöc-bás- tyáig, ahol helyrehozták a Földbástyát is — és végez­tek még számos, kívánatos rekonstrukciót. ★ AZ 1568. ÉVBEN kötő« drinápolyl béke sajnos, el­ismerte a törökök addigi ma­gyarországi hódításait, és ez­zel Eger is még fontosabb végvárrá vált. amelynek a további megerősítése elke­rülhetetlen lett A császári Haditanács úgy látta, hogy az egész egri vár elavult, dacára az elmúlt évek munkáinak: korszerűt­len, és ezen a bajon sürgő­sen segíteni kell! Ezért küldték Ottavio Baldigarat, az akkori idők egyik legki- válóbbnak ismert szaktekin­télyét, a lángeszű várterve­zőt 1569-ben — tehát éppen most négyszáz éve! — Eger­be, hogy itt új alkotásokat, a régj vár helyett immár egy „modem” erődöt tervezzen. Ottavio Baldigara velencei olasz családból származott. A családnak sok építésztag­ja működött Magyarországon 1550 után. öt Baldigara test­vért említenek az iratok: Ot­tavio, Giulio, Cesare, Mar- cantonio és Gaspare szere­pel nálunk. Ottavio a legte­hetségesebb közöttük. 1568- ban kezdett dolgozni a ma­gyar felvidéki kapitányság területén, onnan került vá­rosunkba, ahol terveinek el­készítése és elfogadása után 1573-tól 1583-ig az építke­zéseket személyesen vezette. F eleséggy Síkosság — szerelemféltésből ÜjságWr; Korbély János, 35 éves ab as ári lakos, szeptember 29-én, lakásán, eddig isme­retlen okok miatt feleségét több helyen késsel meg- szúrkálta, aki sérüléseibe a helyszínen belehalt. Kor­bél yt a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte. Két éve költözött á Bor­bély-házaspár Szarvasról Abasárra: a férfi a visontai erőműnél, az asszony a gyöngyösi kórházban dolgo­zott Családi életük hosszú időn át zavartalan volt — kislányuk 13 éves —, az utóbbi hónapokban azonban megromlott kettejük kap­csolata. Az asszony kezde­ményezésére gyakran vesze­kedtek, s mások szeme lát­tára egy ízben indulatosan 'kést is ragadott A férj a kést kicsavarta kezéből, s nem bántalmazta akkor sem, amikor levest öntött az ar­cába, a tányért törte össze a fején. A férfi szerette feleségét, mégis hajlott arra, hogy együtt elutaznak Szarvasra, közjegyző előtt rögzítik a vagyon megosztását és közös megegyezéssel elválnak. Az utazásra mindketten 3 nap szabadságot vettek Jsí. Az asszony el is utazott, de nem a férjével és nem is Szarvasra, hanem Budapest­re. Egy abasári fiatalember volt az útitársa, akivel — kórházi ismerkedésük után — kapcsolatot tartott, gyak­ran találkoztak titokban. A férj sejtette kapcsolatukat, s mikor utazásukról megbizo­nyosodott, a fiatalember anyjának meg is mondta szándékát: „Mind a kettőből hulla lesz!.. És Borbély János a fenye­getést felerészben be is vál­totta: végzett asszonyával Szeptember 29. délelőttiét békésen átaludtálc Felébred­ve, a férfi kérdőre vonta az asszonyt, pesti kiruccanásá­ért. A szóváltásból dulako­dás támadt. „Megint kést emelt rám az asszony...” — vallotta Korbély a rend­őrségen. Egy szemtanú val­lomásából: „Előbb csak a veszekedést hallottam, majd női kiáltásokat, segélykérést. Aztán láttam, hogy kiro­hannak a lakásból. A férfi kezében kés volt és azzal többször is szúrt...” Az asszony sérüléseibe pillanatok alatt belehalt. A férfi öngyilkosságát a sietve helyszínre érkező kmb-s és egy önkéntes rendőr közbe­avatkozása akadályozta meg A feleséggyilkos Korbély Később, 1584-ben Érsekújvá­ron találjuk, és itt is ma­radt 1588-ban bekövetkezett haláláig BALDIGARA FENNMA­RADT terved valóban érté­kesek, és az akkori hadászati követelményeknek minden­ben megfeleltek. Az „új­olasz” rendszerű bástyák itt a jellegzetesek, ahol az olda­lakat fedező ágyúállásokat rejtetten, a bástya fülében helyezték eL Különös gondot fordított a tervező a kelet felőli és az ottani domb miatt legjobban veszélyez­tetett külső vár, vagy „Hu­szár-vár” megerősítésére: ezt a részt elsősorban, de a vár­nak a város felé eső nyugati oldalát is mindenütt kiugró „fülesbástyák” uralták vol­na Baldigara elgondolásai alapján. A tervek szerinti kivitele­zés megindult, de a fennálló pénzhiány miatt bizony las­san haladt. 1574-ig elkészült a külső vár délkeleti és északkeleti bástyáinak nagy része (ezeket 1702-ben csá­szári parancsra felrobban­tották és elpusztultak), meg­épültek tovább a belső vár ma is látható délkeleti és északkeleti bástyái, és ezek között a Szentély-bástyát el­tüntető hosszú egyenes fal­rész. Mind gyakrabban meg­akadt azonban az építkezés és Baldigara terve teljes egészében sohasem valósult meg A belső vár tervezett három új, nyugati bástyájá­ba bele sem fogtak, bekövet­kezett a szomorú elernye­dés. .j ★ A még szomorúbb végzet 1596. október 13-án sújtott le ránk, ekkor foglalták el a törökök a sok dicsőséget lá­tott Eger várát. Az ok pedig —, amint ezt a város történészei már előbb is megállapították — az volt, hogy hiába öltek bele Eger erődítésébe temérdek össze­get és munkát, hasztalan volt Baldigara zsenialitása, ha hiányzott a védőkből az önfeláldozás. Dobó és ma­roknyi népe a „juhaklot" is megvédték, viszont negy­vennégy évvel később Nyáry kapitány és temérdek idegen zsoldosa á bevehetetlen vá­rat is elvesztegette Hevesy Sándor JCatáeiönj/i fujJjykjCL­IXCLMJt A nagykőrösi Dózsa Tsz baromfitelepén az idén 10 ezer magyar bronzfajta pulykái, nevelnek angliai exportra. A hizlalt szár­nyasok karácsonyra elérik a 4,5—5 kg-os átlagsúlyt, és így indulnak útra a szi­getország megrendelőihez. A tsz a pulykanevelésen és hizlaláson kívül több száz magyar G—65-ös csi­beszülőpárt nevel, ame­lyektől a saját keltetőállo­máson mintegy egymillió csibeszaporulatot várnak. (MTI Foto — Bereth Fe­renc felvétele) Heves megye „diplomatái a nagyvilágban Hová jutnak el mezőgazdasági termékeink? te Made is Hungary! Vajon hányán olvassák ezt a fel­iratot, amikor felbontanak egy palack vöröslő bikavért, vagy kicsomagolják az arany­sárgára érett almát valahol Dél-Amerikában, vagy éppen a szomszédos Ausztriában? A világ kereskedelmének vérkeringésébe hazánk is szervesen kapcsolódik, és He­ves megye jelentős szerepet játszik ezen a téren. Hogy mást ne említsünk, fogalom­má vált az egri bor. Megyénk termelőszövetke­zeteiben termelt borok több mint ötven országba jutnak el, így például Brazíliába, ahol egyik közkedvelt ital az Eger csillaga és a Medoc Cor­dial. Ebben az esztendőben kilencezer hektoliter bort in­dítottak útnak Svédország fe­lé. Mi az a TEM-vonat? A Heves megyei exportszál­lítások egyik fő „támaszpont­ja” a gyöngyösi MÉK-telep hűtőháza. A betonnal bur­kolt, széles udvarra fordul­nak be a kontinens autópá­lyáin száguldó Hungaroca- mionok, és a hűtőház mellől indulnak a speciális, 30 má­zsa jéggel hűtött vagonok szerte Európába. Már február végén megkez­dődik a szállítás. Az idén mintegy 350 ezer fej meleg- ágyi saláta indult útnak az NDB-ba, Ausztriába és Csehszlovákiába. Rekordot állított fel az idén a spárga- export A zömmel két tsz, a verpeléti Dózsa és az átányi Búzakalász földjein ter/nő csemegéből ez évben 700 má­zsát szállítottak Angliába és Nyugat-Németországba, az előző évek 300 mázsás kivi­telével szemben. Nyolcvan vagon zöldborsót indítottak útnak a hűtőház vágányairól ezen a nyáron. A szerelvényt Vámosgyőrkön kapcsolják a hazai gyorste- her-forgalomba és a József­városi pályaudvaron elindul­nak a TEM-vonatok, azaz nemzetközi tehergyorsjára- tok. Így a Gyöngyösről elin­dított áru két nap múlva már Hamburgban kapható. Az idei év egyébként szá­mos kellemetlen meglepetést is hozott. Míg a megelőző időszakban évi 150 vagon cse­resznyét szállítottunk, főleg nyugati piacra, az idén ez a mennyiség alig tíz vagon volt. Ez a keresett cikk sajnos még évek múlva sem fogja elérni a megfelelő mennyisé­get a nagyarányú irtások A tűz H űvös északi szél fütyűL Az árnyékek hidegen feketék és o közeli falu ké­ményei füstöt fújnak a levegőbe. A harmatos reggeli csendben távolból varjak kiáltanak, bizonytalan magasságokban vadlibacsapat gá- gog. Itt, a csősz kunyhója előtt, ahol nyárfából faragott kis széken ülök, eszembe jut a nyár. A perzselő július, az izzasztó augusztus, szóval a hőség. Most összegomboljuk magunkon a ka­bátot. — Tüzet rakok, — szólal meg egyszer az öreg ember és választ sem várva tavalyi ve­nyigét tördel. Az első szál gyufát elcsapja a szél, a má­sodikról lángra lobban a szalonnazsíros újság­papír. Pattogni kezd a venyige is, bodor füst­csóvák óvatoskodnak a levegőbe. — Már ég is... A kietlen kunyhó egyszerre emberközelbe kerül, a fel-felcsapó lángnyelvek meleget on­tanak. Meleget, derűt és barátságot. A csősz már egy órája alig szólt, mondhatnám, mogor­ván ült mellettem, de most hogy fellobbant a tűz, egyszerre beszédes lesz. Régi pásztor- tüzek, vadászok gyújtotta rőzsetüzek jutnak eszébe, amelyek körül fél éjszakán át disku- ráltak a cimborákkal. A tűzről eszünkbe jut a kenyér és szalon­na. Nyársak kerülnek elő a kunyhó venyigéi közül és már serceg is a forró zsír a jókora darab kenyéren. — Fiú koromban még csiholőval csináltunk tüzet... A parázsból melegség és barátság árad. A jóllakott ember pedig szívesen beszélget. Mi­kor ez, mikor az jut az ember eszébe. Nem messze tó van, körülötte nádas Éj­szakára vadkacsák jönnek ide addig, amíg a tél jeget nem lehel a vizekre. Esteledik. Itt 1069. október 12., vasárnap János hamarosan bíróság elé i is, ott is a csőszkunyhók körül, tüzek villan- kerüL Inak. Felbukkannak és eltűnnek, úgy, mintha (Samui ’egymásttat jmitipN« «tot Üzenetet.^ Hieroglifák A láthatatlan ember arca lassan-lassan kitárulkozik. Tisztelői, kutatói személyes is­merősei révén mind elevenebb, élethűbb lesz az utókor számára a nagy író portréja. Most, hogy belépek, csendes a ház. Gárdo­nyi Géza út 28—30. Az udvar gesztenyéi a nya­rat siratják, a száraz leveleket a bejárathoz kavarja a szél. A futórózsa ágai között pók szőtt ezüsthálót, a fehér falon elhelyezett már­ványtáblán kopottak a betűk. Ki tudja hányadszor járom már a szobá­kat, a mester csodálatos, furcsa világát. Isme­rem a sárgaréz ágyat, a porcelán mosdót, a tölgy íróasztalt a zöld huzattal, ahol meg­születtek a feledhetetlen művek. Ahol csodá­latosan tisztán és szépen írt, magyarul és ti­beti nyelven jegyzetelt. Az október délutáni napfény megtörtén szűrődik át az ablakon, megvilágítja a szek­rényt, amelynek ajtajára Gárdonyi festett. Vi­rágzó erdők, rétek. A szekrény tetején össze­csavart vászon: Napóleon portréja. h Azután itt van az írás. A Gárdonyi-féle hieroglifák, amelyekbe beletemette gondola­tait. Halála óta mennyien kísérleteztek, pró­bálkoztak megfejtésével! És most a napokban megjelent a szűkszavú hír: megfejtették Gárdonyi Géza titkos írását. — Nem szerette, ha valaki elolvasta ké­szülő jegyzeteit — mesélte egyszer fia ne­kem kalauzolás közben. — Ezért hozatta a tibeti nyelvtant... Üjra kint állok az udvaron, nézegetem az alattam elterülő várost. Néhány lépést teszek a Júdás-bokrok között, amelyek immár szét­szórták és ebek harmincadjára adták levél­pénzüket. Tulajdonképpen nincs kitől elköszönnöm és. ezért búcsúzás nélkül távozom. Lassan- lassan magam mögött hagyom a házat. Es bevallom: Számomra az egri remete hajléka, a nagy titok megfejtése után is egy kicsit mindig titokzatos marad..: = «I == miatt, bár a Csányi Állami Gazdaság és a markazi Mát- ravölgye Tsz jelentős telepí­téseket végzett. Hasonló rossz eredményt mutat a meggy és a sárgaba­rack exportja. Az utóbbi ter­mék rossz minősége miatt a szállításra váró mennyiség alig 60 százalékát lehetett külföldi piacon értékesíteni. Este Abasáron, reggel Helsinkiben Az egri és mátraalji borok mellett igen keresett még a zamatos, gazdag ízű csemege- szőlő, a saszla is. Legjobb üz­leti kapcsolatunk Finnország­gal alakult ki. Az északi or­szágban a legkedveltebb gyü­mölcsök közé tartozik a mar1 gyár szőlő, de igen nagy ai kereslet Svájcban es Nyugat- Németországban is. Az érett szemek nem tűrik a lassú szállítást. Ha délután szüre1- telnek Abásáron a kora esti órákig, a gépkocsi még az éj­jel elindul a Ferihegyi repü­lőtérre, ahol hajnali három­kor áll ki a pályára a teher­szállító MALÉV-gép. öt óra­kor indulnak és reggel nyolc­kor már a helsinki piacon árulják a Mátra lábainál beérett csemegét. Az ország exportjának fele Heves megyéből Van megyénknek egy olyan terméke, amely országos vi­szonylatban is igen előkelő helyet foglal el: a paradi­csom. Sikerült a K—3-as új fajtával olyan minőséget biztosítani, amely az eddig felrótt panaszokat — a zöld- talpasság — a múltnak adta át. A kiváló minőségű étke­zési paradicsomból 850 va­gonnal vettünk részt hazánk exportjában, s ez annyit je­lent, hogy a Magyarországról külföldre szállított étkezési paradicsom 40—45 százalékát biztosítja a hevesi speciali­tás. Érdekességként meg kell még említeni széles körű ve­tőmagkereskedelmünket. A megye területén csaknem tíz­ezer katasztrális holdnyi te­rületet tartanak fenn 30 nyu­gati cég megbízásából, me­lyen vetőmagszaporítás fo­lyik. Így például a nálunk elszaporított borsó eljut Guineába, Japánba és Vene­zuelába is. A száguldó camionok, a ro­bogó hűtővagonok, a magas­ba emelkedő repülőgépek mind-mind ott hordják gyomrukban az egyre távo­labb eljutó, az egyre nagyobb hírnévnek örvendő magyar mezőgazdasági termékeket, közötük megyénk „nagykö­veteit” is, amelyeket útnak indítottunk. Nehéz és sok munka van hátuk mögött, de hivatásukat csak úgy tudják teljesíteni, ha valóban a leg- nagyobb gondot fordítjuk rá-« juk. Ezeknek a diplomaták-« nak egyetlen fegyverük vajk a kiváló minőség. (SzlgeOm| J

Next

/
Oldalképek
Tartalom