Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
lefejezés elöl! a tourgöiwaszedés 68 mázsa körüli termésátlag Napirenden: üurópai ^azdaK.‘í»i együttműködés A vidéki mezőgazdasági üzemekből érkező jelentések szerint mindenfelé, közvetlenül befejezés előtt áll a burgonya szedése; a termőterületnek már csak alig 10 százalékáról kell begyűjteni a jónak számító idei termést. A lakosság ellátása szempontjából igen lényeges növényi kultúra vetésterülete hazánkban különféle okok miatt tíz év alatt hozzávetőleg százezer holddal csökkent. A kisebb érdeklődést általában a termesztésben levő fajták leromlására és más, többnyire gazdasági okokra vezetik vissza a szakemberek. A csökkentett vetésterületről az elmúlt években nem is tudták fedezni az igényeket. Például tavaly is nagyobb tételeket kellett behozni Lengyelországból, hogy elegendő burgonya kerüljön a fővárosi és vidéki piacokra. Az idei tapasztalatok arra utalnak, hogy a burgonya- fronton a következő években fokozatos javulásra lehet számítani. Huzamosabb idő óta először, 1969-ben esik meg újra, hogy a mezőgazdaság annyi burgonyát tud biztosítani a belkereskedelem számára, amennyi lényegében elegendő a lakosság ellátásához. . Hazánk 850 vállalata közül 500 exportál. A konzerv-, a gyógyszer-, a. műszer- és a cipőipar termelésének több mint felét külföldön értékesítik. De köztudomású, hogy hazánk nyersanyagban szegény ország, a magyar ipar jóformán egyetlen napig sem képes importnyersanyag nélkül dolgozni. Vajon csak hazánk számára fontos a nemzetközi együttműködés? Hogyan vélekednek erről a kérdésről a különböző társadalmi és politikai berendezkedésű államok? A gazdasági együttműködésről folytattak eszmecserét Budapesten a szocialista, a tőkés országok gazdasági újságírói. Mivel megyénk üzemeiben is egyre többen dolgoznak importanyagból, illetve termékeink közül egyre többet értékesítenek külföldön, ezért jegyzetfüzetemből egy-két megállapítást ' idézek az európai gazdasági együttműködésről. A francia, holland, német, szovjet, finn és indiai újságíró felszólalásából kitűnt, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat szükségesnek és fontosnak tartják. A termelés egyre' inkább nemzetközivé válik, mindinkább átlépi az egyes országok határait. De a Közös Piac és a KGST tagországainak elküLekvár Műszak Mán, ahogy száz- számra özönlenek, ki a munkások a Mátravidéki Fémművek kapuján, mielőtt fölszáll- nánák a vonatra, autóbuszokra, — amely a környező községekbe viszi őket, — útjuk a kapu előtti boltba vezet. Idetódulnak azok is' akik ebédelni szeretnének, • és türelmetlen kérdésekkel ostromolják az eladót. . — Kolbász van? — Nincs. — Szalámi? — Nincs. — Sonka? — Nincs. — Szalonna? Nincs. — Töpörtyű? — Nincs. — Mi van? A boltos a polcokra mutat, amelyek nagyobbrészt üresek. Oe nem mind. Lám az egyiken ott kelleti magát szép bordóságában jó kilónyi gyümölcsíz. — Lekvár... Az még van. Az optimistábbak gyorsan helyet változtatnak és elrobognak a közeli lacikonyha felé, ám annak rollóit zárva, találják... áruhiány miatt. Nem értik a helyzetet, hangoskodnak, vitatkoznak, hiszen -megszokták, hogy amióta itt a bolt, azóta árubőség is van. Sok ezren itt vásárolták évek óta a kenyértől a húsáruig, a család ellátásához szükséges árukat. Most csak vásárolnák, de helyette az előbb idézett válaszokat kapják és egymás között váltják az érveket, ellenérveket, hogy miért is -nincs mostanában megfelelő választék ezekből a megszokott, mindennapi árukból? I Egyik azt -mondja, azért nem érti, mert az ö háztáji hízóját hosszú ideig nem vették át azzal, hogy nem tudják hová tenni a húst. A másik arról beszél, hogy testvére, aki zöldségraktárban dolgozik, hónapokig nem f ért a fiústól, szalonnától, zsírtól. A harmadik azt erősíti, hogy ha exportálunk is, nálunk lehetőleg figyelembe veszik az itthoni igényeket. Vitatkoznak és előttük ott... a lekvár és a sajt, (amely utóbbinak most szállították le az árát. Ideiglenesen.). Hivatkoznak arra, jobban meg lehetne szervezni a felvásárlást, a szerződéskötést, hiszen a közös gazdaságok akkor szállítanak, amikorra kérik tőlük. Vannak, akik azt is megkockáztatják, hogy talán a „hiányra” való utalással később előkerülnek niajd a hiányzó áruk... magasabb áron. Nagy kár lenne, — mondják —, ha így lenne.., Vitatkoznak, mérgelődnek és bizakodnak, hogy ez az „áruellátás” nem tart soká, mert ahogy est a helyzetet, ezt az. ellátást ■megfogalmazták, ez ■ lekvár. (KE) löjiülése. érdekellentétei politikai és gazdasági feszültségeket' okoznak. Ezzel kapcsolatban a holland újságíró azt mondta, hogy szüntessék meg a diszkriminációt és a gazdasági korlátozást, ez az európai béke és a jólét ügyét szolgálná.' A rövid felszólalás általános érdeklődést keltett, ez tükröződött nyugati és keleti kollégáink tekintetén. De közben arra gondoltam, hogy az európai béke és biztonság megteremtése vajon csak óhaj és milyen mértékben ösztönzi tettekre Hollandiát és Franciaországot, amelynek mezőgazdaságát a Közös Piac intézkedései sokszor kellemetlenül érintik. Az olaszországi UNITA szerkesztője sokkal dxatáro- zottabban fogalmozott. Véleménye szerint a nyugati vámegyezmények, a Közös Piac országainak mezőgazda- sági politikája, a márka felértékelése, a nagy nemzeti, sőt nemzetközi monopóliumok súlyos terheket és megpróbáltatásokat jelentenek a tőkés országok munkásosztálya számára. A Közös Piac a hidegháború időszakában született, Európa nyugati országaiban egyre inkább az amerikai tőke uralkodik. Az európai kis országokhoz képest Románia nyersanyagban viszonylag gazdag ország, de a KGST-vel kapcsolatos magatartása ismeretes. A román sajtó nagy figyelmet szentel a kétoldalú gazdasági együttműködés kérdéseinek. Román kollégám véleménye szerint az elszigetelődés káros, az önellátást ma már a legnagyobb országok is aligha tudják megvalósítani. . Finnországot földrajzi fekvésé, semleges politikája arra készteti, hogy a Kelet és Nyugat közötti híd szerepét vállalja. A hosszú lejáratú szovjet—finn szerződések a kis északi ország iparának gyorsabb ütemű fejlesztését szolgálják, a nemzetközi kereskedelem sorozat- és szériagyártást ennek hatásaként olcsóbb termelést tesz lehetővé. Az európai újságírók vitája szerteágazó és sokrétű volt. A gazdasági együttműködés eredményeinek elismerése mellett a kritika és az önkritika kellő mértékben érvényesült mind a szocialista, mind a kapitalista országok küldötteinek felszólalásában; bár az úgynevezett kényes kérdésekben nem alakult ki éles vita. Kölcsönösein meghallgattuk és megismertük egymás véleményét és ennek nyomár,’ még tudato- ' sabb lett . bennem az a meggyőződés, hogy Európa több mint 30 országának egymás mellett kell élnie, noha gazdasági, társadalmi és politikai rendszerük, valamint földrajzi helyzetük különböző. De a béke és a biztonság tekintetében érdekünk közös, a gazdasági, -a politikai és a kulturális kapcsolatok erősítésére mindnyájunk feladata. F. L. Repülő vagy helikopter? fjjüonsagok a mezőgazdaságban Hogyan tovább? Ez az a kérdés, amely minden szakmában állandóan visszatérő gondolat,, legyen szó építkezésről, filmgyártásról vagy eppen a mezőgazdaságról. A növénytermesztésben a gépek egyeduralma válik mindinkább általánossá és ez a fejlődés nemcsak a közvetlen termelésben, a vetésben, növényápolásban, betakarításban, hanem a növények védelmében is egyre nagyobb szerepet játszik. A repülőgép ma már hozzátartozik a mezőgazdasági gépparkhoz, s reméljük a jövőr ben még inkább szerves részévé válik a termelésnek. Alkalmazása már ma is igen széles körű, hiszen a fejtrágyázást, gyomirtást, a szőlő permetezését és porozását kitűnően oldja meg. Szakemberek véleménye szerint Heves megye szőlőinek permetezését és porozását két repülőgép meg tudná oldani. S bár egy repült légi óra' 1400 forintba kerül, nem elhanyagolható az a tény, hogy egyetlen felszállás - során 50 katasztrális holdat képes megporozni egy gép. Ha ehhez még hozzáadjuk azt, hogy más,» földről végzett porozástechnikával megközelítőleg sem tudunk hasonló eredményes védekezési eljárást biztosítani, föltétlenül a repülő javára billen a mérleg. Ennek ellenére az elmúlt esztendőben igen keveset. vették igénybe a repülő segítségét. Az idén szakmabeliek megtekintették á svájci „Pilátus” gép működését, amely számos jó tulajdonsága mellett még • egy újdonsággal rendelkezik: szántáson is fel és le tud szállni. A jövő azonban mégsem a repülőé, hanem * mezdgss* dasági helikoptereké. Az egyre nagyobb tért hódító villamosítás, a légvezetékek, a hegyes-dombos vidék, mind akadályt gördítenek a repülő elé. A műanyagból készült lengyel, és a nagy teljesítményű szovjet gépek közül kerül majd hazánkba is az első mezőgazdasági helikopter. A tervek szerint Tokaj vidékén, a Balaton északi jrészén és Heves megyében kerülnek először bevetésre a termelés légi munkásai. Kevésbé látványos,- de annál inkább hasznos új technológiával - találkozhattunk a közelmúltban a gyöngyösi mezőgazdasági kiálításon. A kiállítás állattenyésztéssel iegtoikozó része, ^ynrké Géza: IV. Sámánok és orvosok Gyerek, gyerek, mindenütt gyerek. Tíz mongolból tizenkettő biztosan gyerek. És üvöltöznek és birkóznak és futkosnak, és vigyáznak is egymásra, és természetesen féltőn vigyáznak rájuk a felnőttek. Nem évszázados történet, hogy mongol bíróságnak gyermekrablásban kellett ítéletet hoznia a „bűnös” felett. Természetesen nem zsarolási szándék vezérelte a gyermekrablót, hanem a gyermek utáni vágy: nekik nem lehetett gyerekük és másnak meg any- tnyi van, hogy igazán eggyel kevesebb talán fel sem tűnik. 1930-ban a természetes szapurulat 2,2 százalék volt, már legyőzve a kihalás tragikus veszélyét. Az 1965- ös adatok szerint a természetes szaporulat eléri/ a 30,3-et! • Am ily. hihetetlen volt a mon gol nép pusztaié- Kis mongol sémáik ará- lyik sarkon ás mya, szinte két?” olyan fantasztikus az élet kiterebélyesedé- se. És egészségesek ezek a gyermekek, nemcsak az erőteljes urbanizáció hatására gyarapodó városokban, de a távoli jurtákban, ezer vagy még több kilométerre a fővárostól. Egy alkalommal kisebb magyar társaság verődött össze Somogyi doktor, a Mongóliában dolgozó magyar szakemberek orvosának lakásán. Közbevetőleg, már a társaság összetétele is jellemző arra a segítségre, amit mi nyújtunk a távoli mongol népnek. Dr. Somogyi István, a házigazda, orvos, a 60 évesen is a húszévesek vitalitásával izgő-mozgó, tervektől nyüzsgő dr. Jansky Béla geológus, Mózes Endre mérnök, a Mongóliában dolgozó vízkutatók vezetője, mindhárman öreg rókák a „mongol kérdésben” és jómagam, aki sok lelkesedéssel, de legalább olyan kevés tapasztalattal rendelkeztem Mongóliát illetően. A széles és sokágú, hozzáértő beszélgetésnek most, talán csak azt a részét idézem fel, amelyet a mongol egészségügy és kulturális élet átalakulásával kapcsolatban' elmondottak. Hisz nyilvánvaló, hogy a szabadság ténye még nem jelentheti egyben a szabadság kiteljesedése tartalmát is: a mongol népi forradalom megdöntött ugyan egy középkori feudális . társadalmi rendet, de ezzel még csak a szemetet, takarította el: a gazdaság es a szellem virágoskertjének ültetése csak ezután kezdődhetett. Ha jól emlékszem a dátumra, már a harmincas években történt, hogy meggyilkoltak néhány szovjet orvost. Mongóliában. A sámánok voltak a felbujtók, akik évezredes módszerekkel pónin öreg mongol lovas. „Me- árulják azokat a tankönyvebetegágya mellett — ím egyik és Vnem kis magyarázata a dinamikus népszaporulatnak. És az egészségüggyel párhuzamosan csak felsőfokú jelzőkkel illusztrálható a mongol közoktatás fejlődése. A népi forradalom . győzelme idején a lámákon kívül írástudatlan volt jóformán mindenki, s a lámák jó részét is beleértve műveletlen, tudatlan egy egész ország, már ami a korszerű tudást, műveltséget illeti. Volt ! egy elemi iskola hegyven fővel — és kész. Ma félezer általános iskolában, 18 középiskolában, és 7 egyetemen, Illetőleg főiskolán kereken kétszázezer fiatal tanul. Ősztől tavaszig egy-egy számon (járási), vagy ajmak (megyei) székhelyed több száz kilométerekről gyűjtik össze a ferdevágású fekete szemű kis lovasokat és fűtött helyen, kollégiumi formában, fittyet hányva a dermesztő kinti világnak. tanulnak szakképzett pedagógusok kezei alatt. Egyszóval — az arcokat tekintve, a népviseletes öregeket figyelve — sajátos pillanatkép volt ez a mai Mongóliából. De ha nem figyelünk fel a kis lovakra, a népi viselet színeire, a legmeg- szokottabb hazai kép is lehetne ez. — Néhány egészen kitűnő és mély tudású mongol orvost ismerek én is — jegyzi' meg dr. Somogyi megelégedetten. — És geológusaik is egyre nagyobb szakértelemmel, va- . lóban világszínvonalon kezdenek dolgozni — helyesel dr. Janszky, ami nagy szó, mert közismert rendkívüli és tréfát nem ismerő igényességéről, ami a szakmát illeti. — Mindenütt dolgoznak már, sőt évek óta dolgoznak mongol íúrómesterek — summázza saját tapasztalatait Mózes Endre, ami meg azért nagy szó, mert köztudott, hogy a magyar „ vízkutatók saját bevallásuk szerint a világ legjobb szakemberei, így-van-e, vagy sem, az most nem érdekes. De így vélik, táblákon próbálta felhívni a szakemberek figyelmét a Délkelet-dunántúli Iregszem- csei Kutató Intézet új takarmányozási rendszerére. Az intézet kidolgozott egy termelési sorrendet, amelynek segítségével egész éven át zöldtakarmány biztosítható a fejőstehenek részére. Az Intézet az érdeklődő gazdaságoknak kidolgozza a részletes termesztési és takarmányozási tervet, a helyi adottságoknak megfelelően. Ha a gazdaság ezt a tervet tartja, az Intézet garantálja a tehenenként! évi háromezer literes átlagot, napi tíz literig pótabrak nélkül. Megyénkben az évi átlag 2500 liter. Milyen óriási többletet jelentene az a bizonyos ötszáz liter. Megkérdeztem a kiállítás rendezőjét, hogy hány gazdaság alkalmazza megyénk területén az új módszert. A válasz a következő volt. — Tudtom«»! egy sem ... Igaza volt' (sz.j gyógyítottak, s mondanom sem kell, hogy .e módszerek nemcsak brutálisan fájdalmasak, de eredményesek csak akkor voltak, ha a beteg szervezete erősebbnek bizonyult, mint a kór és a sá- mángyógyítás együttes ereje. Már ezekben az években több mint tíz birka „esett” egyetlen mongolra — jelenleg 12,5 birka .jut minden mongol állampolgárra! —, de tízezer főre csak 0,03 százalék orvos. Vagy hogy ne játsszunk a s zúzalékokkal, összesen két orvos volt 1925-ben Mongolia ban, saz ország egész egészségügyi személyzete pontosan, nyolc fő volt. Ezek elegendők voltak arra, hogy az ország egyetlen 15 ágyas kórházában ellássák az egészségügyi feladatokat. Már ami volt! Elsősorban és alapvetően szovjet segítséggel megindult azonban az egészség- ügyi hálózat kiépítése és nemegyszer a körmönfont harc a sámánok uralma ellen ezen a téren is. Felállítottak például a fővá- Gyerek gyerek hátán. Még- csoda, hogy eh kórhá egV leSZ í,zamuitra az épülő új jurta. zat, mellette egy másikat, s ebben az utóbbiban a sémának „gyógyíthattak”. A mongol betegeknek és családjaiknak első kézből volt alkalmuk összehasonlítást tenni: mit jelent a korszerű orvos- tudomány és,mit a sámánok vajákolása. Minden bizonnyal meg fog születni Mongóliában is az a nagy dráma, vagy regényciklus, amely néhány évtized történetét mondja majd el — ' csak az egészségügyi, a kulturális munka ádáz, hallatlan erőfeszítéseket 'igénylő 1 küzdelmeit illetően is. Mert a számok tömörek, világosak és bár meghökkentőek, mégis csak szűkszavúak. Manapság majd kétezer mongöl orvos dolgozik a kereken *záz kórház nyolcezer s emellett szólnak egyre é ismerőbben 'az új mong< szakmunkás-, szakembergái dáról.. — Most. épül egy új sói gyáruk — • nyugtat meg házigazda, amint Raderbei ger sört önt a poharamba.- Amit most gyártanak, háti bizony még a magyar söréinél is messze, gyatrább - ingatja egy kicsit a fej» méltatlankodva. Amikor k: jött Mongóliába, azt hitű b'»e.y ihat kumiszt reggel.es te. Ma már Mongólia is igény nevelő és növelő ország let (Folytatjuk)
