Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-22 / 245. szám

Meddig lesznek mostohagyerekek? Mostanában sokan és sokat beszélnek a munkás—paraszt tanulók helyzetéről. Minden szót kérő kiemeli: rjiennyire sürgető gond törődni velük A Művelődésügyi Miniszté­rium irányelveket, ötleteket ad, a pedagógiai szaklapok és a napilapok állandó témája a hátrányos helyzetű, kiemel­kedő képességű tanulók sor­sa. Á pedagógusok sem fe­ledkeznek meg elmondani, hogy mennyi a tennivaló e téren. A téma ennek ellenére té­ma marad. Beszélnek és be­szélni fognak róla. De néz­zünk a szavak mögé, kutas­suk a valóság, a tettek lük­tetését. Ha ezt tesszük, köny- nyen meglepődhetünk, mert igénv, szó és tett közt jóko­ra a szakadék. Elhangzanak a szép szavak, a hangzatos irányelvek, lassan-lassan ha­lad. haladgat a megvalósítás. Közben újabb sürgető mon­datok formálódnak, közben lényeges ellentmondásokra derül fény. Az eredményes továbblé­pés, a stagnálás felszámolá­sa érdekében ezekről érde­mes meditálni... Monopolhelyzetben a város Köztudomású, hogy váro­son országszerte ideális okta­tási adottságok könnyítik a tanulók munkáját. Itt isme­retlen a képesítés nélküli ne­velő fogalma, itt nagyobb szükségét érzik a szaktaná­rok az önképzésnek, itt majd mindenütt megvalósult a ka- brnetrendszerű oktatás. Vá­roson formálódnak a hatéko­nyabb oktatást és nevelést elősegítő kísérletek, melyek a pedagógiai kutatás legfris­sebb eredményeivel akarják könnyíteni a tanulók munká­ját. A legtöbb városi iskola korszerű szertári anyaggal rendelkezik, így természetes, hogy nem okoz gondot a ■szemléltető oktatás. Matema­tika—fizika órákon ' minden diák előtt ott a kísérlet anya­ga. így tanári útmutatás alap­ján önmaga végzi el a lebo­nyolítást, személyes ízűvé vá­lik a tapasztalat, egyéni jelle­get kap az absztrakció. Miér­tekre hatékonyabb választ ennél eredményesebben nem lehet kapni. A városi tanulók ismeretbővítésére több ízben könyvtárak állnak rendelke­zésre, Tanári útmutatás alap­ján ilyen gazdag anyagból könnyű a Riogatás. S ezzel még nem teljes az előnylista, mert nem beszél­tünk a sokszínű, élénk kultu­rális élet, a múzeumok adta ismeretszerzési lehetőségek­ről. Mindez természetes a városi gyerek számára. De falun? Egy-két értelmiségi gyerek _ Falun sokkal mostohábbak a körülmények. Nem egy község iskoláját látogattam meg. A legtöbb helyen pa­naszlista fogadott. Az igazga­tók elmondták, hogy a sze­mélyi ellátottság ugyan ja­vult, de még mindig akad képesítés nélküli, „átutazó” nevelő. A járási művelődés- ügyi osztályok kényszerítő körülményekre' hivatkoznak. Igaz, nem könnyű isten háta mögötti telepre szakos taná­rokat invitálni, ám ha az ilyen helyeken lakás, kedve­zőbb kereseti körülmények várnának a jelentkezőkre, úgy nem maradna pályézat- lan állás. S megérné az aldo- zathozatal, mert a biztos szaktudást, pedagógiai hatá­rozottságot sosem képes pó­tolni a protekciós fiatal lát­szatlelkesedése. Áldozathoza­talt sürget egy felnövekvő nemzedék jövője miatt ér- - zett aggódás is. S ha csak ez lenne a gond! Ám ez csak ízelítő a keserű­ségkoktélból. A legtöbb falu­si iskolában még csak álom a kabinetrendszerű oktatás. A legtöbb helyen szegényesen felszereltek a szertárak. A gyöngyöstar jani igazgatóhe­lyettes elkeseredetten újsá­golta, hogy jóformán csak névlegesen működik a ma­gyar, a történelem, az orosz szertár. Mit is tehetnének anyag hiányában! Néha az élelmesség és a szerencse se­gít: kopogtatnak a szomszé­dos község iskolájában, s a kollégák ' segítenek anyag-, kölcsönzéssel, ha erre mód­juk van, ha nem tartoznak ők is a szűkölködők gárdájá­ba. Sok községben csak terve­sik a tanulószoba létesítését, nem egy helyen váltakozó ta­nítás iian. Ahol délelőtt— délután tanítanak, úgyszól­ván képtelenség a tanulószo­bai rendszer megvalósítása. Hány vidéki pedagógus vár­ja, hogy minden tanuló asz­talán ott legyenek a kísérleti eszközök. Várja-, és hiába! Ez a helyzet azért aggasztó különösen, mert falun az is­kolásoknak közel 99 százalé­ka munkás—paraszt gyerek. Közülük a gyengék és a ki­emelkedő képességűek is igé­nyelnék a hatékonyabb fog­lalkoztatást. Ehhez azonban hiányoznak a tárgyi feltéte­lek. Furcsa ellentmondás, hogy városon — ahol a dia­kok nem kis hányada értel­miségi gyerek — az oktatás-nevelés szinte paradicsomi körülmények közt folyik. Csak pénzhiány? A művelődési szakemberek egy mondattal válaszolnak az ellentmondásra: ez kérem, forintkérdés, majd ' megoldja az idő. S ebben van is vala­mi igazság, mert évről évre új tantermekkel bővülnek a falusi iskolák, évről évre gyarapszik a szertárak állo­mánya, évről évre több a szakos nevelő. Rohamosan szélesedik a körzetesítés, lassan-lassan eljutúak az új kísérletek eredményéi is a falusi iskolákhoz. Mindez tény, de az is vitathatatlan, hogy közben, hogy évről év­re fejlődik a városi oktatás is, s jóval terripósubban. mint „mostohatestvére''. Emiatt a szakadék egyre szélesedik, s a falusi SOS-ek küldői hiába sürgetik a „mentőosztagokat”. Vitatkozni lehet és kell a pénzhiány-szemlélettel is. Annál is inkább, mert nem­csak erről van szó, hanem egy kóros nézet leplezéséről, miszerint a falu az falu, és „viszonylagos elmaradottsá­ga természetes. Ám; ha így van, akkor kár beszélni újra és újra a munkús-^-paraszt gyerekek ; ámogatásárój., mert ők vannak többségben a fa­lun, ök a- mostohagyerekek, akik gyengébb jelkészítésük miatt nem mindig állják meg helyüket a városok középis­koláiban, ők várnak — és joggal — hatékony segítséget. A sok jobbító ötlet konstruá­lása közben róluk' feledkez­nénk meg? Koordinált segítség kellene Kérdésük megoldást sür­get. Úgy véljük, ezt meg is lehet találni. Amire önma­gukban nem képesek a járá­si művelődési osztályok és tanácsok, azt a falusi veze­tőkkel együttműködve meg tudják valósítani. Á közösen összerakott forintok több le­hetőséget biztosítanak. Nem egy helyen már komoly ösz- spfeget áldoznak a községi ta­nácsok ^iskolafejlesztésre. A rózsaszentmártoni egy­milliós hozzájárulás sok he­lyütt találhatna követőket. Akkor megoldódna a szertári gond, a tanulókísérleti okta­tás nem lenne utópia, akkor megoldható lenne az éveken át íejlesztetlen hagyott ifjú­sági könyvtárak anyagának felfrissítése, akkor nem len­nének' mostohagyerekek a falvak diákjai. Ehhez azonban nemcsak szépen fogalmazott monda­tokra. hanem tettekre ís szük­ség van... Pécsi István Párád környéki szülök értékes segítsége az Iskolának Évek óta gondot okozott Párád „új'1 iskolájának az eső, mivel a közeli hegyol­dalról lezúduló víz már egy- cgy kisebb zápor után L va­lósággal elöntötte az iiilézet udvarát. A vissza-visszalátogató „hí­vatlan ' vendég” elűzéséhez segítséget kért az általános iskola vezetősége es szülői munkaközössége — a kör­nyékbeliektől.' A felhívás kedvező- visszhangra talált, s Bodonyból, Parádsasvárról, Parád-Óhutíröl, Parádfürdö- ről, Párádról összesen mint­egy másfél száz szülő sietett társadalmi munkára. Párád körzeti iskolája kö­rül csatornákat ástak, új hi­dakat építettek a gyermeke­ik segítségére össz'esereglett felnőttek, hogy az .eddig sok kellemetlenséget okozott vi­zet száműzzék az úitézet ud­varáról s biztonságossá te­gyék környékén a közleke­dést. Ugyanekkor — egy má­sik vállalkozással — „szelí- debb vfzet”, ivóvizet juttat tak az iskolába: árkot ástak a vezetéknek, s ennek letek tetése után el is földelték a csöveket. A napokban befeje zett közös társadalmi munka értéke megközelíti a nyolc tízezer forintot, (g.v.) Victor Vasarely Budapesten. Á világhírű magyar származású francia festőművész, Victor Vasarely alkotásaiból rendeztek kiállí­tást a Műcsarnokban. A tárlatot dr. Rosta Endre, a Kultúr- kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke nyitotta meg. Ké­pünkön: Victor Vasarely a kiállításon. (MTI Foto: — Szebellédy Géza felv.) P. Howard egri pódiumon Az Egri Megyei Színpad hétfőn este zenés irodalmi estét rendezett Rejtő . Jenő írásaiból. Az irodalom fiatal, egri barátai ízléses meghívóju­kon idegenlégióst ábrázol­nak, aki nyurga lépéssel menetel az úton az iroda­lom irányába, míg feje fe­lett magasan, de még elér­hetetlen távolságban a „ho­norárium”, az írói étisztelet- díj napja ragyog. A Jónás Zoltán szerkesz­tette műsor emlékezik arra a magyar íróra, akit Rejtő Jenőnek hívtak a polgári életben, míg ő több oknál fogva kénytelen volt magát idegenlégiós' regényéivel együtt P. Howardként „el­adni”. Az összeállítás az afrikai kocsmák színterére csábítja a közönséget. Oda. ahol1 a kedves vendég 'hátából nem húzzák ki a kést, hogy az, áldozat el ne vérezzen. Ahol Vanek, a megmásíthatatlan civil életszemléletével és a körülményekhez képest vi­'yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy"yy'yyyyyyyyyryyyyyyyyyr""r'rrrryrs/sssss/s////ss/ss///sss//s/sss//ssssssssss//fsss/sss/ssssss/ssssssssssssss-sssss/sssssssssssss/ssssssssssssss/sss. Szamos Rudolf: IX. Felejtsd el, amit láttái 1942. június I4-én az ame­rikai parti őrség John Gül­len nevű 21 éves őrvezetője New York mellett,. Long Is- landon, röviddel éjfél előtt a tengerparton négy emberbe botlott, akik éppen egy kis csónakot vontattak a - partra. Halászok voltak, akik a ködben eltévedtek, de ami­kor Cullen felszólította őket, hogy a parti' őrség állomá­sára kövessék, az egyik „ha­lász” dühösen megragadta, Cullen karját és a fülébe sziszegte: ..Ide figyelj, öcsém! Van apád. meg anyád? És viszont akarod látni « őket? Akkor felejtsd el, amit itt láttál, értetted?!” Hogy sza­vainak nagyobb nyamatékot adjon, a katona kezébe egy csomag -bankjegyet nyomott. Cullen ezután lélekszakadva rohant vissza állomáshelyé­1869. október 32. szerda re, erősítésért! Ugyanis — fegyvertelen vqlt. De mire társaival .visszatért, a „halá­szoknak” nyomuk veszett. A halászok, akikkel az őr­vezető találkozott, gondosan kitervelt és Berlinből irá­nyított akció részvevői vol­tak, akiket a Wehrmacht ve­zérkara mellett működő kémelhárító hivatal képezett ki és „Pastorius” vállalko­zás fedőnév alatt küldött át tengeralattjáróin Amerikába. A csoportot Walter Kappe kémelháritó főhadnagy vezet­te, aki tizenkét évig a náci­párt külföldi szervezetének megbízásából Chicagóban és New Yorkban tevékenyke­dett és aki a Pearl Harbour elleni japán támadás híre után — még a német had­üzenet előtt — nyomban visz- szatért Berlinbe és felaján­lotta a náci érzelmű ameri­kai németek beszervezését. 1942. április ,10-ér.' egy kis birtokon, Berlin közelében gyűjtötték össze a vállalko­zás részvevőit és kétnapos különleges kiképzést kaptak gyű j tógát ásból, olaj vezetékek felrobbantásából, titkos hír­közlésből, egészen addife — hogy homokos papír és cukor felhasználásával' hogyan le­het a járműveket üzemkép­telenné tenni. A kiképzéshez hozzátartozott a kézigrár.át- dobás és a judo. 1942. május 26-án a szobatőr csoportot a francia tengerparton lévő Lórién közelében felépített tengeralattjáró-bázisra szál- . lították. Itt két részletben az U—201 -es és az U—202-es tengeralattjárók fedélzetén, megfelelő mennyiségű pénz­zel Amerikába, indultak. A csoport ötvenezer dollár ha­misított bankjegyet vitt ma­gával és június 14-ém első­nek az U—201-es meg is ér­kezett Long Island partjai­hoz. Cullen bejelentésére ria­dóztatták a parti őrséget, mi­re azonban a riadólánc lezár­ta a ter.’germelléket, a négy „halász” a hajrfeli vonattal már New York felé robo­gott. Itt ketté" váltak és kü­lönböző szállodákban, hamis papírokkal, szobát béreltek. Az U—202—es még útban volt Florida felé, amikor az ügynökök közül kettőt a Szö­vetségi Nyomozó Iroda lelep­lezett. Vesztüket nemcsak a vállalkozás teljesen dilettáns előkészítése okozta — ugyan­is a magukkal \*itt dollárok már rég a forgalomból ki­vont bankjegyek voltak — hanem sokkal inkább az, hogy a Cullennel történt in­cidens után elvesztették a fe­jüket. Egyikük, — a csoport vezetője ■— New Yorkba ér­kezésük után a remélt ke­gyelemért nyomban felhívta az FBI központot és az ügye­letes tisztviselő legnagyobb megrökönyödésére bejelen­tette: „Ma hajnalban egy német tengeralattjáróval ér­kezeim és fontos információim vannak főnöke, Edgar Hoo­ver számára. A hét folyamán Washingtonba utazom, hogy személyesen tájékoztassam”. A tisztviselő ázt hitte: egy őrült tréfájáról van szó és dühösen' lecsapta a kagylót. Az esetet azonban mégis, ru­tinszemen, beírta a szolgá­lati naplóba. Nem sokkal ké^ •sőbb az FBI irodájába be­futott a parti őrség jelentése a hajnali Long Island-i eset­ről. Az USA-hatóságok ez­után rendelték el az általá­nos riadót. Négy nappal ké­sőbb az FBI washingtoni központját felhívta valaki és bejelentette: ..Mint azt már New York-i ügynökségük­kel tudattam, megérkeztem, és a Mayflower szállóban várom az önök tisztviselőjét”. Mindez egy nappal az előtt történt, hogy a terv szerint június 17-én a második sza- botőrcsoport a floridai Pon­té Vedra Beach közelében el- ' érte volna az amerikai par­tokat. Megérkezésük után két nappal az amerikai elhárítás a Pastorius-vállalkozásnak már mind a nyolc ügynökét - őrizetbe vette. IF oly tatjuk) tatható bölcsességével is­merkedünk meg. De jtt van Wágner úr is, a mindig ré­szeg és főképp Piszkos Fred van itt, akinek a neve előtt a piszkost lehetne kis betű­vel is í?ni. És itt vannak a lányok, akik fiatalok, ba- rátkozók és hazudósak. Rejtő Jenőnél ezek az em­berek jelentik a társadalmi és erkölcsi beállítási szintet, mert hányattatott életében ezek a menekülő emberek, ez a töltelékanyag, az ide­genlégiós sors és élet fog­lalta le az író néhány évét. Van itt jókedély, mert egy szellemes elbeszélő számára, a legocsmányabb történet is megszépül bizonyos idő múl­tán. Van bölcsesség js, fa­nyar és1 szemet összehúzó, mert a szenvedés, a sokszo­ros falnak menés, a megalázó környezetben ís megalázó embertelen bánásmód meg­fontolttá teszi azt, aki élet­ben tud maradni. A Csont- bfigádyól -szóló dermesztő mondatok a szaharai éjsza­ka lehűlés-ét, a légiós test és lélek didergését idézik. De azt a fogesikorgatást is hall­juk, ahogyan Rejtő saját sorsa felett elmélkedik. A többre és jobb sorsra érde­mes P. Howard egy kegyet­len világ sajátos áldozata, ahol a saját jókedvet és a • szellemi igényeket -nagy- " nagy lódításokba kell csoma­golni. Az Egri Irodalmi Színpad fiatalj gárdája a . százezres példányszámban olvasott Rejtő Jenő légiós írásaiból jellemző részleteket állít pó­diumra. Mozaikszómén ösz- . szeállított jelenetekben fel­vonul a kikötő, a szaharai kocsma és a légió néhány ér­dekes alakja úgy, ahogy. Rejtő Jenő látta őket. Vagy az is lehet, hogy Vanek és társai a pengős világ utolsó éveiben nőttek csak meg ek­kora árnyékokká? > A műsor telt házat von­zott. A fiatalság érdeklődé­se a szórakozásnak szólt és azt meg is kapta. Szívós Jó­zsef, dr. Ripka Kálmán, Ivády László, Virág JTibor„ Bödecs László és Jónás Zol­tán mellett Nagy Edit, Mé­száros Jutka, Ráduly Margit részesed elsősorbari a siker­nek. A közönség számára az is meglepetés volt e.z alka­lommal, hogy az egri iro­dalmi amatőrök együttese újabb erőkkel gyarapodott.­Varga Tibor rendezése nem erőltette a színpadi pár­beszédeket, a szövegben rej­lő humor- és poénsorozat hatására épitett. A fel-fel- csattanó taps bizonyította, hogy Rejtő leírásai és mono­lógjai még helyi szín, couleur locale nélkül is telibe talál­nak. Nagy Miklós zenei össze­állítása á negyvenes évek táncszámait elevenítette fel, Szepesi György és zenekara stílusos és mértéktartó .köz­reműködésével. (farkas) Végre söld tábla Annak örülök, hogy megje­lent a /.öld tájékoztató tábla a 3-as út mentén. Hatvan tér­ségében. Most már nem kell szemmeresztve silabizálniuk a helyi ismeretekkel nem ren­delkező autó-soknak, hogy pél­dául merre kell letérniük Jászberény, Szolnok irányá­ba. Elnézem, mit szenvednek az autósok Gyöngyösön azért, mert csak a szabvány mére­tű útjelző táblák adnák tud- tukra. hogy merre kell menni­ük, ha a Mátrába akarnak jutni. £ Megtörtént például a pos­ta- és közlekedésügyi minisz­terrel is, hogy gépkocsija el- bizonytalankodott Gyöngyö­sön, amikor Mátraházára tar­tott. Ezt nemrég hallottam. Bosszankodott is miatta, és fel­hívta erre a nehézkes tájékoz­tatási módra az illetékesek figyelmét. Mondják, hogy a Gyöngyös— Vámosgyörk közötti útszakasz is a ért kapott néhány évvel ezelőtt új, most már megfe­lelő burkolatot, mert egy ha­sonló utazás nyilvánvalóvá tet­te ennek a felújításának a szükségességét. Azt hiszem, ez sem pletyka. De nem is azt akarom ezek-, kel a példákkal blsonyítani, hogy nálunk minden apróság­hoz egy miniszter kell lega­lább. Igaz, több mint egy évvel ezelőtt már szóba került a Gyöngyösi Városi Tanács vég­rehajtó bizottságának az ülé­sén, hogy jó volna nagyobb méretű, könnyebben olvasha­tó irányító táblákat elhelyez­ni a 3-as út mentén, a város területére eső szakaszán, ez­zel könnyítve az átutazóknak a gyorsabb tájékozódásban. Akkor a szakemberek elutasí­tották a javaslatot, mondván, az útjelző tábláknak szabván.'- méreteik vannak, azokon nem szabad változtatni. Ügy látszik, az ország más területén nem ragaszkodnak ennyire a szabványhoz. Ékes bizonyíték erre a sok, zöld alapon fehér betűkkel ellá­tott, nagyméretű tájékoztató tábla, amely a tőlünk nyu­gatra eső megyékben látható. Végre eljutott ez a tábla av újjáépített 3-as út hatvani sza kaszára is. Mi lenne, ha i táblák tovább terjeszkedőénél kelet felé és eljutnám»! Gyöngyösre, innen pedig mé tovább, végig a j-ás út men tén. Vagy meg kell várni, am egy újabb miniszteri látogk tás következik? (a. mól—)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom