Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

Megszólaltatta a sírvilagot A múzeumalapító — „műhelyében" Egyiptomba készül a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Fél évszázada történt. A kosárfonóinas fűzfavesszőre „vadászott” a hevesi határ­ban ... Gőzeke túrta a föl­det tőle, nem messzire ... A szemfüles fiú észrevette, hogy néhol sajátos- színezetű a föld, hogy cserépdarabok­kal üzennek régi korok ... Fantáziája ' álmokat ková­csolt... Látni vélte az is­meretlen harcosokat... Ug­rott a csereiekért. Ettől a r.-..plól érdekelte a földbe te:nr'üt múlt, a ré­gészet örökké új regénye... Ettől a naptól a hat elemit végzett fiú elkezdte a gyűj­tő, a kutatómunkát... A régészetet könyvből tanulta küzdelmesen, Vergődve ... És legyőzte a betűt, és ama­tőrként is megszólaltatta a sír világot... Azóta fél évszázad telt el. Hegedűs Bélából, a hajdani' inasgyerekből már Béla bá­csi lett, akit országszerte is­mernek, akinek gyűjteménye látogatók százait vonzza a szerény lakásba. Nemes buzgalmáról, gyűj­teményéről sokan és sokat írtak már. Minden látogató megcsodálta egyedi porce­lán-, érem-, pipagyűjtemé­nyét, sokakat elbűvöltek fi­nom művű gobelinjei. A tör­ténelem szerelmeseit lenyű­gözte gazdag régészeti. anya­ga. A helytörténet kedvelőit' elkápráztatják ■ a hevesi év­századok szépművű relikviái. Annyit írtak, annyit be­széltek már erről. Béla bá­csikéi már járt a rádió, a televízió is. Ez a nagy ün­neplés, ez a hangos elisme­rés’ nem sebezte meg sze­rénységét. Kopott kalap, viseletes öl­töny, s két fiatalosan villo­gó szempár. A kutatás szen­vedélye, a tartalmas élet öröme fényezi. És mondja: — Meglesz ám a hevesi vár. Én gyermekkoromtól hittem benne, tudtam is mer­re van, ott ahol az a gőzeke ballagott, ahol sajátos színe­zetű volt a föld, ahonnan első, gyűjtésem anyaga össze­jött. Október elején kezdőd­nek az ásatások.ü És mondja, hogy ott lesz, hiszen évtizedeken át várt erre az alkalomra. Mintha nem is hatvanöt éves lenne, Olyan lendülettel idéz továb­bi terveket: — Rómaiak nyomait vél­tem felfedezni. Nem, nem fantázia, üzentek Vespasiá- nus, Trajánus pénzei. Jár­hattak erre a győzhetetlen légiók. Rendkívüli ember. Mekko­ra akaraterő kellett ilyen sokrétű anyag összegyűjté­séhez. Nos és a forintok. Er­ről kevesen kérdezték a lel­kes autodidaktát, pedig mennyi keserű munka van mögöttük. Tiszta ember. Nem elége­detlenkedett sosem. Joggal tehette volna, mégis hallga­tott, nyolc éven át télen- nyáron havi nyolcszázért ta­karította a községi mozit. S közben minden forintját igyekezett gonddal felhasz­nálni. Járt a piacra, vásá­rolta a képeket. Így lett töb­bek közt birtokosa egy rit­kaságnak számító Markó- képnek. Néha kevés volt a forint. De Béla bácsi meglátott egy csodás faragású díszbotot. Tudta, hogy megveszi. Al­kudni kezdett: — Adom ér­te a karórám. Folyt afc alku, megegyeztek, s Béla bácsi lecsatolta óráját, .ü Nem zsörtölődik az egész­ségtelen lakás miatt, nem kevesli az 500 forintos nyug­díjat. Inkább arról győz meg, hogy községe is ad ha­vi 180 forintot a helytörté­neti szakkör vezetéséért. Kommentár nélkül is ér­tem sorsát, csodálom örök­zöldnek tűnő aktivitását, a kutató' nemes megszállottsá­gát. Ám legjobban meglepő­döm, amikor elmondja: — Végre múzeum lesz He­vesen, itt, a lakásommal szemben. Gyűjteményem ré­gészeti és néprajzi anyagát felajánlottam a járásnak, a községnek Beszél arról, hogy milyen' régen várt erre az alkalom­ra. Mondja, hegy gyerekko­ri álma volt ez a terv. Mu­tatja az anyag már rendezett A jólét nehézsége Vasárnap végigautóztam a Mátrát. Gyönyörű idő votí, a vénasszonyok nyara kitett magáért. Szerte a Mátrában autósgk pihentek. Két asztallapnyi tisztáson, három bokor mel­lett, ismert és kevésbé is­mert tájakon, valóban min­denütt — autó autó mellett* helyenként olyan, szorosan egymás mellé sorakozvaj mintha valóban heringesdo­bozban rertdezte volna el az ügyes kéz az apró halacská­kat. Aki nem látta még a Mát­rát ilyen napfényes, őszi va­sárnapon, el sem, tudja kép­zelni, milyen ez a zsúfolt­ság. Akárcsak-a nyári Bala­ton, amikor megszállják a kirándulók minden tenyér­nyi területét. Valami hihe­tetlen dolog. Es ezek az autós és autó­buszos kirándulót: ebéd ide­ijén ott sündörögnek, őgye- legnek, botladoznak az étter­mek környékén. A szeren­csésebbek asztalhoz jutnak, aztán várják, hogy a fel­szolgáló segítségével kielé­gíthessék kínzó éhségérzetü­ket és olthassák gyötrő szomjukat. Persze, ehhez idő kell. És türelem. Kivárni, amíg valamelyik asztal felszabadul. Olyasfajta vetélkedés fo­lyik az asztalokért, mint ab­ban a bizonyos társasjáték­ban, amikor a részvevők' számánál eggyel kevesebb szék van a terem közepén. Jaj annak, aki nem elég fürge. A többiek elfoglalják előle a széket, ö aztán áll­dogálhat továbbra is. Ha van kedve hozzá. 1069. október 15., szerda Így voK ez többek között Galyatetőn is és Mátraszent- istvánban is, a Vidróczki Csárdában. A következménye pedig: autós csillagtúra a Mátrában — étteremről étteremre, dé­li tizenkettőtől délután há­romig. Hogy nekünk hőt sikerült végül megebédelnünk, nem árulom el, mert akkor min­denki odamegy legközelebb. Ennyire önző vagyok. És az adott körülmények között nem is szégyenkezem maga­tartásom miatt. Amikor már megebédel­tünk, ezt mondtam a felesé­gemnek: — Látod, ez a sok kényel­metlenség, fűtkosás, ácsor- gás, mind a jólét nehézsége. Van autó szép számmal. Az emberek tehát útra kelnek nagy csapatokban. Aztán iz­gulnak, vajon sikerül-e va­lahol megebédelniük. Ha nem lenne autónk, otthon maradtunk volna, te főztél volna és kényelmesen meg­ebédeltünk volna. Most már csak azt nem tudom, az au­tók ellen kellene-e valamit tenni, vagy a vendéglátó vállalatnak kellene-e a szám­ban is növekvő vendégsereg kosztolásáért tenni valamit. Azóta eszembe jutott a vég­ső megoldás. Irányítani kell az autósokat. Központilag. Ennyi mehet a Mátrába, ennyi a Bükkbe, . ennyi a llortobágyra! Akinek *a helyeket kiutaló szerv nem tud még egy te­nyérnyi szabad területet sem biztosítani, az maradjon ott­hon. A következő vasárnap őket osztják be majd első­nek. Így lenne igazságos. És akkor az éttermek sem len­nének zsúfoltak. A Mátra al­jára pedig ki lehetne tenni a táblát: Megtelt! részét, s büszkén vezet a ta­tarozás színhelyére: — November 14.-én nyi­tunk ... Elmondja, hogy múzeum­őr lesz, hogy majd ott kap egy kis lakást. Réméit két szobái, de csak egy valószí­nű. — Hová teszem a gyűjte­ményt, a könyvritkaságokat? Béla bácsi most is a gyűj­teményére gondol és arra a járásra, arra a községre, amely eddig keveset gondolt rá. Lenyűgöz ez a nemeslel- kűség. Ő, aki alig kapott méltatást, aki nyolc éven át súrolta a mozi folyosóját, s szabad idejében régészke- dett, most egy tiszta gesztus­sal, egyetlen tollvonással, ingyen ajánlja rendkívüli ér­tékű gyűjteményét a község­nek, a járásnak. Teszi ezt zokszó, követelé­sek nélkül, egyetlen tollvo­nással ... Egy gyerekkori álomért... Hevesért.,. Pécsi István A Magyar - Néphadsereg Művészegyüttesének tagjai nemrégiben tértek haza az egyhónapos lengyelországi és csehszlovákiai túrnéról. Most ismét útra készek. Október 16-án indulnak Kairóba. Az érdekesnek ígérkező tíz­napos közel-keleti vendégsze­replés programjáról kérdez­tük Radovlts Ferenc alezre­dest, a művészegyüttes pa­rancsnokát. — Az Egyesült Arab Köz­társaságban ebben az évben ‘ünnepük Kairó ezeréves fennállásának évfordulóját — mondotta Radovits alezredes, — s a jubileumi év művésze­ti programját eddig hét or­szág — köztük a Szovjetunió, Lengyelország, Spanyolor­szág, Anglia — legjobb ba­lett- és népi táncegyüttesei­nek műsora gazdagította. Megtiszteltetés számunkra, hogy a párizsi nagyopera balettkara után együttesünk műsora zárja az igen változa­tos művészi programot. — Hallottuk, hogy nyáron „Műgyűjtő“ Nyomdában a művészbarátok új folyáirata Mór nyomdában van a Képcsarnok Vállalat gondo­zásában decembertől ne­gyedévenként megjelenő fo­lyóirat a „Műgyűjtő” — amely a művészbarátok régi igényét kielégítő sajtótermék lesz. Hatvannégy oldalon je­lenik meg — famentes mű­nyomó papíron — fekete-fe­hér nyomással, színes kép­anyaggal. Érdekessége: min­den példányhoz fóliázott dia­felvételeket mellékelnek mű­anyag tasakban, hogy az ol­vasók a mai képzőművészet legjelentősebb alkotásait plasztikusan is megismerhes­sék. Tartalmában sokrétűnek ígérkezik a folyóirat: profil­ja felöleli a mai magyar fes­tészet, szobrászat, kisplaszti­ka, kerámia- és iparművé­szet minden műfaját. A ha­zai eseményeken kívül a kül­föld képzőművészetének ma­gyar vonatkozású esemé­nyeiről is hírt ad. így többek között foglalkozik a „Mű- gyűjtő’’ az egri származású Kátai Mihály bécsi kiállítá­sával is Az itthoni várható tárlatok naptára önálló ro­vatot jelent majd a folyó­iratban. Emellett riportok, műtermi interjúk, a legfon­tosabb közgyűjteményekről és a legrangosabb magán- gyűjteményekről szóló be­számolók sokasítják a művé; szetbarátok Információs for­rásait. A lakáskultúra sem hiányzik a „Műgyűjtő”-ből. Lesz ezenkívül kritikai szem­le, olvasói rovat, a televízió képzőművészeti adósaival foglalkozó sorozat is. Hírlapárus! forgalomba nem kerül a folyóirat, előfi­zetés útján terjesztik. Me­gyénkben a képcsarnok egri bemutató termében — Szé­chenyi út 13. — lehet előfi­zetni, ahol november 16-ig veszik fel az előjegyzéseket. Az első szám 7500 példány­ban jelenik meg, amennyi­ben az érdeklődés úgy kí­vánja, nagyobb tételben kül­dik majd a művészeti bol- tokba, az előfizetőkhöz. Az együttes műsorának befejező száma lesz a Saar mári csárdás. a franciaországi, valamint a lengyelországi turnén nagy sikere volt az együttes kato­na táncainak. Kairóban mi­lyen-műsorral rukkolnak ki? — Lesznek katonaszámaink is, — például előadjuk Reg­gel a táborban című „örök­zöld” lcatonatáncunkat, vala­mint a Szimonov Várj reám című verse alapján készült tánckomipozíciót is. — Műso­runk nagyobb része azonban magyar folklórszámokból áll. Énekkarunk például Bartók Béla és Kodály Zoltán világ­hírű kórusiműveit adja elő. Bár együttesünk tagjai kato- naanűvószek, Kairóban a ma­gyar kultúra követeiként lé­pünk fel. — Milyen magyaros kurió­zumai lesznek az egyiptomi műsornak? — A kairói közönség szá­mára bizonyára érdekes ze­nei élményt nyújt Tarjáni Tóth Ida cimbalomszólója, az ifjú prímás, Szalai Antal ve­zényelte népi zenekarunk műsora és az Üvegestánctól a Szatmári csárdásig vala­mennyi népi tánc. De „uni­kum” lesz kórusaink műsora is, hisz az arab országokban még ismeretlenek a magyar kórusroűvek, sőt, ha jól tu­dom, maga a kórus műfaja sem honosodott meg az arab országokban. — A fellépések mellett mi­lyen program vár az együttes tagjaira? — Nemcsak Kairó kulturá­lis nevezetességeivel ismerke­dünk meg, hanem az egyipto­mi katonáktól a termelőszö­vetkezeti parasztokig alkal­munk lesz találkozni nagyon sok arab emberrel is. Tánc­karunk két évvel ezelőtt már járt Algírban, de nagyegyüt- tesi programmal először lé­pünk fel arab közönség előtt. Bízunk abban, hogy Kairó­ban méltóképpen képviseljük a „magyar színeket”. Kacsó Lajos Szamos Rudolf: IH. * A csőrök nedvesítés« Az olas? haladó értelmiség egyre gyakrabban vett fel Szicília tragikus helyzetét. Érdekes példákat említenek beszélgetés közben, ha Szicí­liáról esik a szó: ugyanis a szicíliai nyelvben az igéknek nincs jövő idejű alakjuk, te­liét azt, hogy lesz, hogy fog, hogy valami majd bekövet­kezik — ezt a szicíliai nyelv nem ismeri. így született az Unita nagy cikksorozata is: „Sziget — jövő nélkül.” A természeti csapósok, a földrengések és árvizek — hiszen nem olyan rég újból néhány város összedőlt Szi­cíliában — az Etna pusztító kitörései, a szegénység és nyomorúság, a feudális el­nyomás, a kilát'ástalanság, fatalistává tette a sziget la­kóinak többségét. Szicília szegény népe, a parasztság 1893-ban kísérelte meg utol­jára, hogy megszabaduljon földesuraitól, bérlőitől és minden más kizsákmányoló­tói. Ezt a mozgalmat azon­ban az észak-olasz burzsoá­zia támogatásával a dél­olasz földesurak kegyetlenül vérbe fojtották. A paraszt ki­szolgáltatott helyzetét tük­rözi ez a szicíliai közmondás is: „a csőröket nedvesíteni kell”. Ez azt jelenti, hogy a kevés csapadékot kapó szi­geten minden csepp víz ara­nyat ér. A kutak és forrás k azonban.» maffia doniak k kezében vannak, és azokat a gyümölcstermelő paraszto­kat, akik nem hajlandók sá­pot fizetni nekik, egyszerűen kizárják a víz használatából, ami itt egyenlő az éhhalál­lal. A maffia, mint gazdasá­gi érdekvédelmi szervezeti polipként ereszti csápjait a társadalom minden rétegé­be. Megveszteget és fenyeget, aki szembeszáll vele, azt egyszerűen lepuffantja. Így a közélet számos vezető tiszt­viselője is tagja a maffiának. Tekintélyes és tiszteletre méltó polgárok, ügyvédek, orvosok, polgármesterek — csak a maffia segítségével létezhetnek és gazdagodhat­nak. Ezek után sokszor, leg­jobb érzésük ellenére hallga­tólagos cinkostársaivá lesz­nek a lakosság kegyetlen ki­zsákmányolásának. Egy-egy helyi maffiafőnök „áldása” szükséges a házassághoz is. A maffia titkos szálai város­ról városra a törvényhozásig hálózzák be a sziget társa­dalmát. Még ma is saját adót szednek és módszereik mi­ben sem különböznek a kö­zépkori gabelottikétól. A ..Tiszteletreméltó Társaság” ügynökein keresztül a keres­kedelmi életet is a marká­ban tartja, és ha valaki boi- kottálni merészelné a maf­fia boltjait, először csak sző­lőtőkéit tördelik ki, majd később, ha ez se használt, kiszúrjájc birkái és kecskéi szemét.” Eme figyelmezteté­sek után a szerencsétlen mi mást tehet: fizet. A parasz­tok, akik kicsiny, sziklás parcelláikap hihetetlen erő­feszítéssel szakadásig dolgoz­nak, nagyon jól tudják, hogy minden állami adónál fonto­sabb a helyi maffia „don­nák” vízadójukat megfizetni, mert ha csak egy napot is késnek, az éltető nedvességet már nem kaphatják meg. A halászok, ha nem fizetnek, elsüllyesztett hajójukat, ösz- szetépett hálóikat találhat­ják csak meg egy reggelen. Terror és fenyegetés, közép­kori banditizmus, ezért kell „a csőröket újra meg újra megnedvesíteni”. A szicíliai maffiáról né­hány évvel ezelőtt közelebbi részleteket tudhatott meg a nyilvánosság: a milánói he­tilap, a L’Ora 1962. január 22-én először tárta a világ elé a maffia banditizmusá- nak évszázadok mélységébe visszanyúló gyökereit, az amerikai gengszterkonszer­nekkel tartott kapcsolatait és napjaink Szicíliájában megőrzött középkori uralmi módszereit. A szenzációs cikk szerzője egy orvos volt, aki „Ahogyan én maffia-or­vos lettem” címmel számolt be megdöbbentő élményei­ről. A szerkesztőség már ko­rábban közölt a maffiát le­leplező írásokat, s minthogy- a maffia követelésére sem volt hajlandó azokat vissza­vonni, a maffia a szerkesztő­ségi épület ellen sorozatos bombarobbantásokkal > pró­bálta megtorolni a lap in­diszkrécióit. A szerkesztőség egy része a levegőbe repült, a nyorhda és a rotációs gép súlyosan megsérült. Ennek ellenére n hetilap mégis megjelent és a maffiáról szó­ló' leleplező , cikksorozatát több lap is átvette. A maffia követelte az orvos szemé­lyének leleplezését, mert az Omerta (a szicíliai hallgatási parancsának megszegése mi-. ,att bosszút akart állni rajta: Az orvos, dr. Melchiore Alp legra azonban már a ciklc megjelenése előtt jó ideje saját ágyában „békés halál­lal” elhunyt. Allegrát ugyanis 1937-ben gyilkossághoz nyújtott segít­ség vádjával letartóztatták.- Az előzetes letartóztatásban Allegra vallomást tett. El­mesélte a rendőrségnek, ho­gyan vették fel a szicíliai „Tiszteletreméltó Társaság­ba” és mindazt, amit a szer­vezetről tudott. Tekintélyes tagként a maffia uraival szo­ros kapcsolatot tartott és a dolgok mélyébe is belátha­tott. A beszédes kedvű Al­legra valószínűleg annak idején csak szerencsés kö­rülményeknek köszönhette, hogy életben maradt. A rész­letek, amelyekről a rendőr­séget tájékoztatta, az archí­vumba kerültek, mivel a Mussolini-f éle hatóságoknak 1937-ben már nem volt ér­deke, hogy a dokumentu­mok a nyilvánosság elé ke­rüljenek. A L’Ora szerkesz­tői, a szerencsének köszön­hetik, hogy ezek az iratok az archívumból végül is a kezükbe jutottak. A maffia hosszú karjai ugyanis a rendőrség és az államügyész­ség legfőbb helyeire is eléri Így a rendőrség birtokába jutott, a maffiát kompromit­táló legtöbb anyag eltűnt! mert a maffia emberei eze­ket hamisítványokkal cserél­ték ki. A véletlen játszhatott közre, hogy az orvos lelep­lezései huszonöt esztendő múltán egy milánói szerkesz­tőség birtokába jutottak é* így 1962-ben egy halott or­vos koronatanúként léphet tett fel a maffia ellen. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom