Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-13 / 212. szám

Évtizedek könyvek között f?I önmagáról kérdem, de egyre kitér. Beszél, beszél, ám ismét csak kedvenc köny­veiről. Életéről érdeklődöm, mond egy-két kurta monda­tot, aztán újra a kedvenc té­mába kap: — Nézze ezt a lexikont Ritkaság. Néni szerepel egyetlen bibliográfiában sem: Tudtam, hogy létezik, mégis évekig kellett nyomoznom utána... Ismét megszakítom, ismét önmagáról kérdem. így az­tán lassan összeállnak az élet­rajzi adatok: 1941-ben lett nyomdászta­nuló Pesten. Nem sokkal a felszabadulás után igyekeze­te elismeréseképpen kinevez­ték a hatvani nyomda igaz­gatójává. 1953-tól városi, majd járási könyvtárigaz­gató. Eredményes népműve­lői tevékenységét méltatta a kiválónépművelő-kitüntetés. Ez évben egyedül ő kapta a megyében. És Békés György újból a könyvekről, a könyvtári munkáról beszél. Lassan-las- san rájövök arra, hogy így is életrajzi momentumokat tölt meg tartalommal, mert pályáját a betűk közt kezdte, s később könyvek közt töl­tött közel két évtizedet a könyvek sikeréért, az olva­sókért ... o o o o Ifjúkori olvasmányélmé­nyeiről faggatom. Az első könyvet, Unton Sinclair Mo­csarát precízen idézi. Beszél a felszabadulás előtti könyv- terjesztésről. Személyes imp­ressziókat idéz. Akkor magá­ra volt hagyva az olvasó. Nem volt tájékoztatószolgá­lat, nem volt népszerűsítés, tudományos igényű olvasóne­velés. . A nyomdászfiú mindezt csak körvonal aza.üan ul érez­te. Később, amint a könyv szerelmesévé lett, úgy érez­te; a reformért ő is tudna i Kellemes szórakozás a gyöngyösi szüret alkalmával! Szeptember 15-én, este fél 6 órakor, Gyöngyösön a sza­badtéri színpadon (rossz idő esetén este fél 6 és 8 órakor a Városi Művelődési Központ nagytermében) műsoros divatbemutatót rendez az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, fővárosi maneke- nek részvételével. Fellépnek: MARKUS László, PSOTA Irén. TOLDI Mária. MONYOK Ildikó, KARBA Beála HORVÁTH Vilmos, ZANA József. Közreműködik: a PANNÖNIA-egyUUes. A műsort VARGA József, a tv népszerű bemondója és RÓZSAHEGYI Marika (Vidám Színpad) konferálja. Minden bemutatásra kerülő ruha megvásárolható a gyön­gyösi N Ö R U II A-szaküzl etberr: 3 bemutatott női ruhát kisorsolnak a nézők között! lépődíj: 10, 8 és 6 forint. * is­ten ni. Ezért fogadta el öröm­mel a könyvtárigazgatói megbízást. A kezdés éveit idézzük. A városi könyvtár állománya alig kétezer kötet, hiányzik a megfelelő helyiség. A falu­si könyvtárak állománya ak­kor elfért egy szekrényben. Ir.nen kellett elindulni... Azóta eltelt tizenhat év. A fejlődésről legtömörebben a statisztikai adatok beszél­nek. — Ma közel negyvenezer kötetünk, minden igényt ki­elégítő tájékoztatószolgála­tunk, komplett folyóirattá­runk s úgyszólván hiányta­lan bibliográfiánk van. A legkisebb falusi könyvtárban is akad kétezer kötet. o o o o Békés Györgyöt azonban nemcsak a statisztika, a számszerű fejlődés érdekli. Sokkalta büszkébb a fejlődés minőségi mutatóira. író—ol­vasó találkozók forró hangu­latát idézi. — Különösen emlékezetes volt a Gara-est. Kezdés előtt fél órával már egyetlen ülő­hely sem volt. Váratlan ven­dég érkezett a Művelődésügyi Minisztériumból, már neki sem tudtunk biztosítani ülő­helyet... — Mindenkit sze­retnénk emberközelségbe hozni, akár szakíró, akár költő. Hiszek abban, hogy az ilyen találkozások kölcsönö­sen termékenyek. Ezt egy közelmúltbeli példával is il­lusztrálnám. Itt járt nálunk Fábrián Zoltán író. Elmond­ta, hogy faluriportot akar írni. Az olvasók Csány köz­séget ajánlották. Az ott töl­tött tíz napból érdekfeszítő riport született. Az író aktuá­lis gondokat publikált. Es azóta már elkészült a terme­lők által annyira óhajtott bekötő út a vasúiig. En min­dig hittem a gondolat jobbí­tó erejében. o o o o A könyvtárigazgató biro­dalmát mutatja. Hosszasan időzünk a ritkaságoknál. El­bűvöl a sok kuriózum. Arra gondolok: itt egy tudomá­nyos kutató sem bosszankod­na, hiszen minden szakmun­kát megtalál. — Hogy sikerült beszerez­ni ezt a ritkaságokban is bő­velkedő könyvállományt? — Jó a kapcsolat az antik­várokkal, no és a személyes „vadászat”, a személyes böngészés. Ugyanilyen mértéktartóan nyilatkozik az eredmények titkáról: a sikeres szerve­zésről. Arról nem beszél, hogy milyen sok gondot je­lent az írók személyes fel­kérése, a nyomdában készí­tett ízléses meghívók névre, címre juttatása. Azt sem idézi, hogy hányszor adód­nak késhegyre menő viták a könyvtárakat csak írnmel- ámmal patronáló községi ve­zetőkkel, Amikor ezekre cél­zok. megszakít: — Csak munka nyomán születhet eredmény... ez természetes. Ó ennek tartja, mások nem. Ezért is kapta a magas kitüntetést. Tervekről kérdem. Van miben tallózni: — Álmom: egy nyugalmas könyvtárhelyiség. Itt az ud­varban két egymást maró család lakik, nyers vitáik hangja zaklatja az olvasókat. Évek óta húzódó ügy, jó len­ne megnyugtatóan lezárni. Ez az óhaj. A tervek: városi .könyvtár szintjén is tovább folytatni a munkát. Azt hi­szem, nincs, olyan tevékeny­ség, amit ne lehetne jobban csinálni a jónál... (pécsi) Család ellen nincs orvosság Ma este 20.20 órakor kerül a televízió nézői elé Mar­ton Frigyes rendezésében a derűs történet első része. Gounod: Faust (Kedd, 20,35) A háromfelvonásos opera közvetítése a margitszigeti szabadtéri színpadról, felvé­telről. A legnépszerűbb fran­cia dalművek közül való mű­vet Szinetár Miklós rendező és Vaszy Viktor karnagy vit­te színpadra, elképzelésük alapján az előadás igyekszik elhagyni mindazt a történet­re rakódott — a goethei Fa- ust-gondolattól idegen ele­met, hibás konvenciót, ami zavarná az örök Faust-legen- da mai hatását. A francia nagyopera jellegzetes ter­mékét a vendégművészek mellett a magyar szereplők is az opera „anyanyelvűn”, franciául éneklik. A köny- nyed, elegáns melódiájú, ben­sőséges lírájú, drámai szár­nyalásé zene immár több mint száztíz éve jelent sikert a világ színpadain. Margitot, a fiatal olasz Anna Novelli énekli, Farustot a «untén olasz Lucirnné StUJari, jjfefistot pe­dig a világhíré kanadai basz- szus, Joseph Rouleau. Az elő­adás a MÁV Szimfónikusok közreműködésével került színre. Medvetánc (Szerda, 20,20) t Csehszlovák film. A Sta­nislav Barabás rendezte sza­tíra a tátrai hegyekben ját­szódik, ami ott és e történet vonatkozásában ugyanazt képviseli, mint nálunk a ..Nagyalföldön a Bugac”: a tősgyökeret. A film műfaja ugyanis szatíra, és az idegen- forgalom néhány torz hajtá­sát pellengérezl. Egy nyugat­német vadász vállalja a hí­res medve lelövését, amely medve már oly régóta híres, hogy menni sem tud, s így injekciókkal kénytelenek doppingolni. — Ilyennek ■hazudtalak ________ /3‘fS-/39€ T abi László, az ismert humorista 1945 és 46-ban írt karcolatait gyűjtötte csokorba, s most történelmi visszapillantásként folytatá­sokban nyújtjuk át kedves olvasóinknak. (Szombat, 20,20) Zenés komédia három fel­vonásban, közvetítés a Kis Színpadról, felvételről. Két éve, 1967. októberében mu­tatta be a Kis Színpad a ze­nés komédiát, amelyből a „komédia” Kállai Istváné, s a „zene” Dobos Attiláé, a versek pedig Fülöp Kálmáné. A vígjáték története egy sze­relmi háromszög bonyodal­mairól szól, s ez valóban örök vígjátéki téma érdekessége vagy érdektelensége a feldol­gozás szintjén múlik. A szó­rakozást a biológiatanár, Ka­bos László (Márton), Horváth Tivadar (János), az elhagyott feleség Géczy Dorottya (Bea), a cigánydalt éneklő-táncoló Csala Zusza (Tirpákné), és a konyhaséf, Hlatky László (Oszkár) biztosítják. A. Gy. G. Gorin: Szim/icin gombja Hát bizony tele van az élet talányokkal és titkokkal. Né­ha olyat cselek&zák az ember, amit később sehogyan sem tud magának megmagyarázni, hogy miért is tette. íme, mi történt velem a nyáron... Sétálói: az utcán, s egyszer csak látom, hogy egy komoly kinézésű, aktatáskás férfi jön velem szemben. Szép, barna öltöny van rajta, amin rögtön észreveszek valami rendelle­nességet: nincs begombolva a nadrág. S éppen — ahogy mon­dani szokás — a legkritikusabb helyen ... Más az én helyemben szó nélkül elmegy az ilyesmi mel­lett, s észre sem veszi!.. De nekem, ostoba fajankónak, min­denbe bele kell ütnöm az orromat!... Figyelmeztetni akarom tehát az illetőt, hogy gombolja be az ellenző,jét, s- megfordul­va utána szólok: — Elvtársam!... Halló,/élvtársam!... Igencsal: igyekszik, s nem hall semmit. Erre utánaeredek. Az egyik sarkon befordul. Befordulok én is. Bemegy az egyik nagy épületibe. Én is bemegyek. Siet: a hosszú folyosón, s már majdnem szem elől tévesztem, amikor benyit hirtelen az egyik irodába. Benyitok én is, s igyekeznék utána a szem­közti ajtó felé, a titkárnő azonban megállít: ‘ ( — Kit tetszik keresni? — kérdezi bájosain. — Azt az elvtársat, aki most ment ide be. — Es milyen ügyben? „Szent ég, milyen ügyben!?? Tényleg, milyen ügyben is keresem?” — morfondírozok magamban, majd kibököm: — Magánügyben. — Szinyicin elvtárshoz most nem lehet bemenni, — mosolyog a titkárnő. — Foglalt. — De kezét csókolom, csupán egy pár szót szeretnék ve­le váltani! — Tessék, mondja meg nékem, bemegyek hozzá, s rögtön átadom az üzenetet. — Jaj, azt nem lehet! Ez az ügy csupán kettőnkre tar­tozik. Bizalmas!.. — Jó, hát akkor szíveskedjék leírni, s beviszem Szinyicin elvtársnak a papírt Ez esetleg még megjárja, — gondolom, — de hogyan is írjam meg?... A következőképpen: „Kedves Szinyicin elv- táfs! Kérem, fordítson nagyobb gondot öltözékének, egy bizo­nyos területére, már abból a szemszögből nézve, hogy tű. nadrágjának egy bizonyos kényes helyen levő gombjait szí­veskedjék megfelelő kapcsolatija hozni a hozzávaló gomb­lyukkal. Forró üdvözlettel.. A Aláírás és kész! — Már viszem is! — veszi el tőlem készséggel a papírt a titkárnő. — Kérem, várjon, amíg visszajövök. — iÖ, dehogyis várok!... Ugyan, miért várnék?.;; Mér itt se vágyok! — Nem, nem! leessék csak helyet foglalni! Megeshet, hogy Szinyicin elvtórs kérdezni szeretne majd valamit ma­gától ... „Dehogy. szeretne kérdezni! — füstölgők magamban, — ugyan mit kérdezne?!” De azért helyet foglalok és várok. Persze magam sem tudom hogy mire, csak várok... Pár pillanat, s már vissza is tér a titkárnő, kezében lo­bogtatva a „levelemet”, amelynek hátuljára piros ceruzásnak hatalmas betűkkel ez van írva: „MISULINNAK, ELINTÉ­ZENDŐ!!” — Mit jelent ez? — forgatom meglepetten a papírt’ — Azt, hogy minden rendben van. Fáradjon át ezzei^a pár sorral Misulin elvtáíshoz! ^ Nem tudok hova lenni a meglepetéstől: — Miféle Misujin elvtárshoz menjek, és inlénWS A maga főnöke, kezét csókolom, nem egészen értett meg engem. H Ugyanis én neki írtam ezt a ... Figyeljen ide, mindent meg) magyarázok!... — Semmit sem kell magyaráznia! MisuH« etviásrs SzS­nyiein elvtárs helyettese... Menjen csak őhozzá, itt van bab­ra, a 12-es szobában ... — De hát miért menjek, az istenért!? —a kezdek komo­lyan felháborodni. — Micsoda badarság ez?!. — Csak semmi izgalom, — nyugtait a titkárnő, — siessen gyorsan Misulinhez, amíg el nem megy a Főigazgatóságra. Milyen hülye egy szituáció! Más már rég itt hagyott vol­na csapot-papot, — de én nem!... Én elindulok a 12-es szo­ba felé. Sőt még majdnem szaladok is, nehogy elmenjen köz­ben Misulin a Főigazgatóságra!... Az ajtó előtt hosszú sor várakozik. Beállók én is az irato­kat szorongató emberek közé a sorba, és várok. Hogy mire?. A fene se tudja!... Végre engem szólítanak. Belépek. Misulin elvtáz's zömök köpcös kis ember, éppen telefo­nál ... — Misulin élvtárs, — kezdek a mondókámba, — én Ml egy furcsa helyzetbe kerültem. De szinte rám sem hederít, mintha levegő lennék.’

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom