Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

KOSSUTH 8.20 Katonadalok, csárdások 8.40 Miről ír a Társadalmi Szemle? 8.50 Offenbach: Hoffmann meséi 11.36 Népi zene 12.30 Melódiákoktól 13.40 Néphadseregünk alakulatá­nál 14.00 Kóraspódium 14.11 Népdalok 14.30 Schubert: n. szimfónia 15.10 Csak öregeknek! 16.05 Ilosfalvy Róbert énekel 16.28 J. Radicskov szatírái 17.05 Titkos háború 17.25 Lemezmúzeum 18.05 Nyitott stúdió i 18.30 Operacsillagok, operaslágc­19.25 Nótacsokor 20.01 Grisa őrmester. Rádiójáték 21.01 Szólistaparádé 21.39 Láttuk, hallottuk . .. 22.20 Romantikus muzsika 23.20 Daljátékrészletek PETŐFI 8.05 Zenekari muzsika 9.00 Könnyűzenei híradó 9.30 Az élő népdal 9.49 Stúdium 11.50 Magánvélemény közügyek­ben 12.00 Operettrészletek 12.30 Liszt-zongoraművek 13.05 Győri stúdiónk jelentkezik^ 13.20 Mozart: D-dúr „Prágai” szimfónia 14.00 Ifjúsági randevú — . kettőtől — hatig ... \ 18.18 Parasztok 19.04 Tánczene 19.30 A Hungária Kupa vízilabda- torna közvetítése 20.28 Hangverseny 22.00 A Nashville Gamblers- együttes műsorából 22.20 Ütijegyzet 22.40 Népi zene 23.10 Zenésjátékrészletek 23.20 A. Rubinstein zongorázik MAGYAR 8.10 Iskola-tv 17.58 Hírek 18.05 A .közlekedés* biztonságáról 18.55 Esti mese 19.10 Írók. könyvek, kritikusok 19.30 A tv zenei újságja 20.00 Tv-híradó 20.20 Nagy kavarodás. (Magyarul beszélő olasz filmvígjáték csak 16 éven felülieknek), 11.55 Vendégünk volt... Abu el Nur-ral. az Arab Szacialis- ta Unió Legfelső Végrehaj­tó Bizottságának tagjával t beszélget munkatársunk, Chrudinák Alajos. 22 J0 Tv-híradó POZSONYI 17.35 Ifjú szemmel 18.30 Vásári ötletek 19.00 Tv-híradó 20.15 Dalok 20.25 Minőségolimpia 21.35 Dzsesszpódium 22.10 Tv-híradó ////» | * 4 EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadás Kezdete: */a6 és 4/a9 órakor. Háború és béke I. EGRI BRODY: (Telefon: 14-07.) Az előadás Kezdete: */26 és V28 órakor. Rejtély a Stadionban EGRI KERTMOZI: Az előadás Kezdete: este 7 órakor. Hűtlenség olasz módra GYÖNGYÖSI PUSKIN: Háború és béke IV. » GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Menyasszony 'kerestetik GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Feledhetetlen idők HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Maigret felügyelő csapdája *• ÜZESABOJVY: Ungern báró végső tévedésé . • 4 \»v ,■£" , : íi' ' v 301 USYELET Egerben: 19 órától péntek reg­gel 7 ' óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10). fteadelés gyermekek részére is. Nemzetközi rádió- és fv-kiállítás a francia fővárosban. Párizs: ,. . , - - . - ------------------Három érdekesség az augusz­t us 30 es szeptember 8 kozott nyitva tartó nemzetközi rádió- és tv-kiállításról: (balról jobb­ra) íróasztalra tervezett rádió, hamutartóba szereit rádió és a glóbusz, középen rádióval. Arany-hírek Arany a házfalakban Nem messze TaSkenttől, a esinazi kőbányában mintá­kat vettek a geológusok és aranyat találtak a közönsé­ges folyami homokban. Szen­záció? Aligha. Mert már a múlt században ezt írta a Gornij Zsurnal: „A Taskent környékén elterjedt hallomá­sok alapján, miszerint a Csircsik-patak aranytermő, elsőnek az aranyfeldolgozó üzem 'tulajdonosa, Sz. F. Szo- lovjev küldött, oda kutató- csoportot 1806-ban, ered­ménytelenül. Az egész folyó mentén nem találtak figye­lemre méltó aranylelőhe­lyet ...” | A szovjet geológusok érté­kelése szerint a Csircsik-ho- mokban tonnánként 30—40 mg arany van. Ilyen összeté­tel mellett aranykitermelő üzem felállítása annyi, mint homokra házat építeni; a szükséges költségek jóval meghaladják a kapott arany • .értékét. És mégis bosszantja az embert az a tudat, hogy a házak falában valahol arany rejtőzik. J£gy speciális aranykiter­melő üzem felállítása — üres elképzelés. És ha az arany­bányát a már működő kőbá­nyával kapcsoljuk össze? Hi­szen akkor a,költségek jóval kisebbek lennének! A geológusok közölték el­képzelésüket az Uzbekzoloto szakembereivel, s megegye­zés jött létre közöttük, mely­nek eredménye: az irkutszki tudósok az aranykitermelés olyan technológiáját dolgoz­ták ki, amelynél a kiterme­lési költségek a nemesfém értékének csupán felét teszik 'ki. v így tehát mégsem marad az arany a házfalakban. Az üzbégisztání központi pusztaság' nagv aranykíter- meíő központ. A homokban nagy aranytelepeket találtak, és dúsítóüzemet építettek, Picasso és a betörő Párizsban az alábbi anekdota járja Picassóról: Egy sötét éjszaka észre­vette, hogy betörő járt a lakásban. Kiugrott az ágy­ból és üldözőbe vette ... Elfogni azonban nem tud­ta, de emlékezetből leraj­zolta. Akkoriban művésze­tének kubista korszakát élte. A rajzot átadta a rend­őrségnek. Másnap a rendőrség a rajz alapján őrizetbe vett egy francia minisztert, egy spanyol bikát és egy varró­gépet.. « Számítógép a rács mögött A rotterdami bank egyik ■széfjében zárták el azt az elek­tronikus számítógépet, amely­nek bünül rótták fel, hogy hi­bás számításaival károkat oko­zott egy holland hajógyárnak. A cég elkészítette egy hűtőha­jó terveit, s nagy megrende­léseket kapott, mert ajánlata a legolcsóbb volt. Amikor azonban a hűtőhajók gyártását megkezdték, hamarosan kide­rült. hogy a hajó sokkal drá­gább lesz, s hogy a tervszáml- tásokba hibák csúsztak. A cég a szakértői vizsgálat megtartá­sáig „lakat alá helyeztette” a számítógépet és kártérítési pert indított előállítója ellen. '"""'"""""W,""W"','""'"y''//',W/"/',','''""WMW"4/',''''"''SS'*S*S*SSS/SSSSSSSS/SSS/SSSSS//S/SSS//SS///S////S//SS/S/SS//S/S/S////S/M/S/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSS*SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSfSSA Barka Sándor olyan költő- forma, ember. Verset ugyan egyet sem írt ötvenkét éves pályafutása során, mégis il­lik rá a poéfaság jelzője. Sándor bátyánk borászati re­vizor a megyei tanácsnál. Doktora, történésze, művé­sze. nyelvtudósa a bornak. Univerzális borelme. Már az eddigiekből is sejthető, hogy Barka Sándor igen érzékeny lelkű ember! Kényes a hiva­tására, emberi méltóságára, s a haza dolgaira is. Így érthető aztán, mekko­ra sérelem .érte, amikor Bo- hus tanácselnök kijelentette a megyei borászati értekezle­ten, hogy Barka Sándornak nincs szocialista öntudata, 'maradi ember, felületes mun­kát Végzett. Sándor bátyánk nem szó­lalt fel, nem utasította visz- sza a bírálatot, le se köszönt a tisztségéről, hanem más­nap reggel kiszátlt a Megyei Borászat telepére. Rettentő hangulatban volt. Ügy áll ott a hatalmas pince elején, mint a megvadított bika, csak arra várt, hogy döfjön. Körülötte néma izgalommal álldogáltak a vállalati embe­rek, érezték a vihar szelét., A pince végeláthatatlan hosszában méltóságteljesen sorakoztak a húszhektoliteres tölgyfa hordók. Minden tíz méterre rácsba foglalt vil­lanylámpák világították a . barna hordók széles, erős há­tát. Sándor bátyánk sötéten végignézett a soron, tekinte­te úgy lövellt, hogy biztosan általhatolt a hordók dongá­ján is. Majd amikor kétszer oda-vissza járt ez a röntgen­nézés, váratlanul megállapo­dott az első hordónál. — Lássuk csak ezt, ni! — bökött rá. Mindenki a hordó felé for­dult, amely mintha vigyáaz- ba kapta volna magát a re­vizor parancsára. Gyárfás Miklós: A jelentés — Tessék! — tárta szói a karját Szakács kartárs, az igazgató. — Tessék, elvtár­sam, ahogy kívánja. Egy csupa bajusz ember fölmászott a létrára, és a li­teres üveglopóból fölszippan­tott a borból. Barka Sándor elővette saját.kis kóstoló po­harát az ' aktatáskájából. Amikor az üveglopóból a pohárba csurrant a bor, el­kapta, és a fényűek tartotta a poharat. Megrázta s várta, hogy leülepedjék a bor, az­tán újra erre-arra löttyint- gette, nézte, nem zavaroso- dik-e. A vizsgálat második része abból állt, hogy fölhaj­totta a pohár tartalmát, de nem nyelte le a bort, előbb csak tartotta a pofazacskó­jában, elgondolkozva, maga elé nézve. Közben szimatolt, öblögetett, forgatta a nyelvé­vel a bort. Látszott, hogy ez is kevés az igazság megálla­pításához, s így kénytelen volt lenyelni a kortyot. Ki­tátotta a száját, majd gyor­san összecsukta, most már az ’ íz emlékét, illatát bírálgat- ta. Minden szem őt nézte. Mit mond a revizor? Barka Sándor kettőt-hár- mat csettintett még, aztán komoran megszólalt. — Ez a furmint egérízű. Nagyot morajlott a válla­lati emberek köre. A vád sú­lyos volt. — Tiltakozom, elvtársam... Ennek a bornak semmi alja íze nincsen — emelte fel a hangját a borászat igazga­tója, majd ő is hevesen cset­tintett néhányat a kóstolás után. Sándor bátyánk, akinek olyan volt a bor,- mint Köl­esednek az anyanyelv tiszta­sága, úgy nézett végig az igazgatón, hogy annak em­beri számítás szerint el kel­lett volna süllyednie. — Ez a furmint egérízű — ismételte ellentmondást nem tűrő hangon. Azzal sárga krétájával meg is jelölte a nevezett hordót e betűvel. — Lássuk a következőt — dörögte, és megállt a máso­dik hordó előtt. Csupabajusz föl a hordó­ra, elő a lopót, pohárba a bort. A félelmetes borrevi­zor ezt is kóstolás alá vetet­te. Lélegzetvisszafojtva néz­ték a vállalatiak, ahogy ide- oda csapta, gurgulázta a szájában az ellenőrzendő furmintot. Amikor lenyelte, s a csettintési gyakorlatokat is elvégezte, körülnézett. Ä hangja most szelídebb volt. — Ez tiszta, mint a napsu­gár. Hatalmas kő esett le az emberek szívéről. O meg to­vábblépett a harmadik hor­dóhoz. Rámutatott. — Ez ni! — Bocsánat, elvtársam — lépett közbe az igazgató —, talán elegendő lenne itt-ott egy-egy próbát tenni... A pincében száz hordó van! Lehetetlennek tartom, hogy... — Nem érdekel, hogy az elvtárs mit tart lehetetlen­nek — harsant a pincében Barka Sándor hangja —, vagy azt hiszi, hogy valami öntudat nélküli, vén reakciós vagyok, akinek mindegy, hogy a nép bort iszik-e vagy egérhúgyot? — Ezt én nem mondtam, csak bátorkodom figy címez- tetni az elvtársat, hogy száz hordó bor az száz hordó... — A harmadikat1 — pa­rancsolta Sándor bátyánk. Es neki a kóstolásnak. A próba sikerült. . ' — Négy! — lépett eggyel följebb a revizor, és így to­vább kóstolta az ötödik, ha­todik, hetedik, nyolcadik hordótv Ment hordóról hor-' dóra. Egyet sem hagyott ki. Mindenütt egy korty. Hűsé­gesen és tánloríthatatlanul haladt a kötelességteljesítés mezején. A harmincötödik hordónál már a csodálkozás gyűrűje vette körül, hogy még mindig bírja. Harminc­öt korty furmint volt már az állami kiküldöttben, de ő sziklaszilárdan állt és kós­tolt. S nem hiába. A kósto­lás elvégzése után felhör­dült az állam embere. — Ez is egérízű! A vállalati emberek is sor­ra kóstolták a bort, maga Szakács igazgató is. Meg­semmisülve állták körül a rendíthetetlen revizort. Nem lehetett mit tenni, a bor va­lóban egérízű volt. Barka Sándor rá is rajzolta a hor­dóra az e betűt, méghozzá olyan szabályosan. mint egy tanító a mintabetűt. Az ámulat hangja futott végig a kíséreten. Az állam embere pedig to­vább lépett a következő hor­dóhoz. Ott is kóstolt egy ke­veset, s így tovább, följebb negyvenedikhez és ötvene­dikhez, pontosan és követke­zetesen, meg nem feledkezve egyetlen hordóról sem. Ügy hatolt előre a hordók sűrűjé­ben, mint a hős katona, aki egy szál karddal rohan át az ellenség táborán. És Barka Sándort egyetlen hordó sem tudta térdre kényszeríteni. A nehéz literektől meg sem, tántorodott. Tovább vitte az , akarat, hogy megmutassa, mi­lyen ember ő, akiben a me­gyei tanácselnök, Bohus elv­társ nem látott szocialista ön­tudatot. Reggel kezdte, s egyfolytá­ban este hat óráig végezte a kóstolást, közben se ebéd, se pihenés. Körülötte mindenki kidőlt. Váltották egymást az emberek. Barka Sándor mind a száz hordót végigkóstolta, s talált közte öt egérízű fur­mintot. Éppen a századik is az volt. De ezt már ■ senki sem tudta ellenőrizni, mert a bizottság tagjai ekkor már, mint a disznók, úgy feküd­tek a pince földjén, s hor­koltak jóízűen. Sándor bá­tyánk erre a hordóra is ráve­zette még az e betűjét, aztán minden erejét összeszedve 'föltántorgott revizori útjáról a napvilágra. S még aznap este megírta jelentését is a Megyei Borászatban tett láto­gatásáról. Másnap délután olvashatták is a megyénél, így szólt a jelentés: A Megyei Borászat pincé­jében vizsgálatot tartottam. t Száz hordó palackozásra váró furmint ellenőrzését ejtettem meg. öt hordót „e” betűvel jelöltem, öt hordói, elvtársak, de most már ha agyonüttök, se tudom, Hogy miért jelöl­tem meg ezeket a hordókat. Biztosan volt valami okom, rá! Biztosan volt. mert kü­lönben mi az atyaúristennek írtam volna. Elvtársi üdvözlettel Barka Sándor, sejde, revizor. (A szerző Kisded Játékaim című kötetéből). | A fogról H fföbilnletések Évszázadok óta hosszas vita folyik a jogászok között arról, hogy mi is tulajdonképpen a büntetés célja. Vol­tak, akik a büntetés lényegét abban látták, hogy az el­követett bűncselekményt meg kell torolni, mások az el­riasztást'tekintették a büntetés fő céljának. A mi szocialista büntető törvénykönyvünk a követ­kezőket mondja erről: a büntetés célja: a társadalom vé­delme. érdekében, a bűntett miatt 1. törvényben megha­tározott joghátrány alkalmazása, 2. az elkövető megjaví­tása, 3. a társadalom tagjainak a bűnözéstől való vissza­tartása. Ennek előrebocsátása azért szükséges, mert még mindig él közvéleményünkben a „szemet szemért, fogat fogért” elve, arr^ely semmiképp sem egyeztethető össze a humanitással, az igazságszolgáltatás céljaival, de még „hasznosságával” sem. A büntetéseknek két csoportja van: fő- és mellék- büntetések. A halálbüntetés % A legsúlyosabb büntetés a halálbüntetés. Ezt a bün- tető törvénykönyv kivételes büntetésnek tekinti és csak akkor lehet alkalmazni, ha a büntetés célja másként nem érhető el. Halálbüntetést csak az állami, társadalmi és gazdasági rend, az élet, valamint a társadalmi tulaj­don elleni legsúlyosabb bűntetteknél, végül a legsúlyo­sabb katonai bűntetteknél lehet alkalmazni. A halál­büntetést a törvény minden esetben vagylagos büntetés­ként írja, elő, tehát mindig szerepel mellette vagylago­san más (szabadságvesztés) büntetés is. Halálbüntetés csak azzal szemben alkalmazható, alti a huszadik életévét betöltötte. A szabadságvesztés A legáltalánosabb és legfontosabb büntetési nem a szabadságvesztés. A szabadságvesztés büntetés végre­hajtását éppen a közelmúltban szabályozták, és a koráb­bi börtön, illeitve büntetésvégrehajtási munkahely mellé létrehozták a szigorított börtönt, illetve a szigorított búntetésvégrehajtási munkahelyet. (Nyilvánvaló hogy teljesen más büntetési jelleggel kell sújtani a gondatlan ga?íiít!ívmint a gyilkost, s ennek nemcsak a büntetés mértékében, hanem a szabadságvesztés végrehajtásának módjában Ms kifejezésre kell jutnia.) , szabadságvesztést mindig határozott időtartamban i»!L Legrövidebb szabadságvesztés 30 nap, a' leghosszabb 15 év. Halmazati büntetésként — vagyis^ ha a vádlottat több bűntettért egy időben vonják felelősség- ' legfel^ebb- Életfogytiglani sza­badságvesztés büntetés jogunkban nem alkalmazható. elítéltet a bíróság a büntetés kétharmad részének letöltése után szabadon bocsáthatja, ha feltételezhető hogy a büntetés oéljai így is elérhetők. Az, akit'szándc-' kos bűncselekmény miatt ítéltek el, és korábban már miatt egyszer szabadságvesz- t&re elítéltek, csak a büntetés háromnegyedék letöltése után .bocsátható feltétele® szabadságra (feltéve, hogy a két büntetés kozott tíz év még nem telt el.) Nem lehet feltételesen szabadságra boosátarü azt v akíLk°r|wmAHkfv. -ítéltek szabadságvesztésre, vagi dc-ül ki ^vdÍábtÓ ’ ^uacselekményének jellegéből az nőkul ^emblUeS^1 S2abál^ai^1 *>­A javító-nevelő munka A javító-nevelő munkára ítélt köteles a bíróság által meghatározott természetű munkát elvégezni, személyi szabadsága egyébként nincs korlátozva. Az elítélt mun­kabéréből a bíróság rendelkezéseinek megfelelően öttől húsz százalékig terjedő részt levonnak. ' A pénzbüntetés A pénzbüntetés legalacsonyabb összege 100, legma­gasabb’ pedig 50 ezer forint Dr. Eötvös Pál amely teljes üzemben dolgo­zik. Az aranylelőhelyek oly gazdagok, hogy kijelölték a második dúsítóüzem helyét is. Arany — a pusztából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom