Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-07 / 207. szám
Köszön tj ük bányászainkat Népünk hagyományai közé tartozik, hogy minden év September első vasárnapján az egész magyar társadalom Köszönti a magyar bányászokat, és elismeréssel adózik szorgalmas, hasznos munkájukért. A felszabadulás óta immár tizenkilencedik alkalommal koszöntjük bányászaikat, akik — az éppen 50 éve bányásztársaikra emlékezve ma szabadon és boldogan ünnepelnek. Társadalmunk minden rétege elismeréssel és megbecsüléssel tekint a magyar bányászok történelmi hagyományaira és a munka frontján kifejtett tevékenységükre, bátor helytállásukra. A magyar bányászok egész történelmünk folyamán mindig az első sorokban harcoltak a nép felemelkedéséért, az emberi jogokért, a munkásosztály szebb és boldogabb jövőjéért. Forradalmi megmozdulásaikat Horthy csendőreinek fél évszázada eldördült sortüze sem tudták elnémítani. Politikai állásfoglalásukkal, aktivitásukkal mindig segítették a nép hatalmának megteremtését, megszilárdítását. Ezért ma őszinte szívből jövő a köszönet a termelő- munka részeseinek, minden bányásznak, akik fényt és meleget adnak otthonunknak, akik szénnel és érccel látják el gyárainkat, akik olajat és földgázt kutatnak és termelnek. Köszöntjük a kitüntetetteket és élénjárókat, akikre egész társadalmunk büszkén tekint, akik rászolgáltak és napjainkban is rászolgálnak egész népünk tiszteletére. Ma, amikor ünnepelünk, egyben kérjük az ünnepeiteket, hogy legyenek továbbra is hű harcosai szocialista társadalmunknak. A munkában és a politikai életben való helytállásukkal hagyományainkhoz hű internacionalista magatartásukkal segítsék a szocializmus építését. Az ország javát szolgáló építőmunkájukhoz kívánunk megyénk bányászainak jó szerencsét, erőt, egészséget, a jövőben újabb sikereket. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT fp ' HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA }\/WVWWVW/M/WWVWWWWWWWVWWWWWVWAWMAÄWNV^ Ötven év számadása ••• 1969. szepember 4-én ünnepelte 50. születésnapját a Mátraalji Szénbányák. A fél évszázados jubileum méltóságteljes ünnepet kapott. A hiteles szemtanúk: több száz nyugdíjas bányász — ecsédi- ek, rózsaiak, szuesiak, gyöngyösiek, petőfibányaiak — ült az első sorokban, s a hátul helyet foglaló maiakkal együtt meghatódva hallgatták a szónok, a hajdani kétkezi bányásztárs, a Kossuth- díjas főmérnök ünnepi számadását. Megannyi szomorú, szégyenteljes, tragikus, s örömteli eseménye, epizódja, állomása van az eltelt ötven esztendőnek. Könyvtárak, múzeumok, történészek tudnák csak a teljességet vállalni. Maga a szónok, a hiteles szemtanú is válogatott a múltban, a jelenben. Csak a nehezebb, a legfájóbb és a legnagyobb örömöket öntötte szaVakba. Ennél mi sem vállalkozhatunk többre... Mit jelentettek az igazgatók? 1940: A Mátravidéki Szénbányák Részvény Társulatának igazgatója a következőket írja éves jelentésében az elöljáróságnak: „Kolanizált munkásaink igen kevés van. Lakásuk vizes, életveszélyes. A falvakban nád és szalmafedeles vályogházakban laknak a bányászok ... .... közösen vettünk részt szent áldozáson és szegényesen megvendégeltük a vájártanulókat. Karácsonykor ajándékcsomagokat osztottunk a bányászgyerekeknek 1500 pengő értékben. Ezt az összeget az élelemtár többletéből és a bányászoktól levont bírságból fedeztük.” 1969: Részletek, az igazgatói jelentésből: „A Mátraalji Szénbányák tiz üzemében 5500-an dolgoznak. A termelés értéke eléri a 600 millió /forintot. Az 1965-ban kifizetett nyereség összege 18 millió forint volt. Az 1969-es bányásznapon 15 millió forint hűségjutalmat osztunk szét dolgozóink között. Üzemeinkben 280 szocialista brigád dolgozik. Ebből 27 ifjúsági brigád. Négy saját üdülőnk, óvodánk, bölcsődénk van. Vállalati lakásban 1800 család lakik, ezenkívül 500 lakás vállalati támogatással épül. Dolgozóink jelentős része tanul, lakásuk korszerű, háztartási gépekkel van felszerelve, szinte valameny- nyiben rádió, televízió van. 30 SZERENCSÉT! Három korszak 1919: Megalakult a Mátravidéki Szénbányák Részvény Társulata. Napi 12—14 órában csákánnyal, kapákkal vágják a szénfalat, s a megrakott csilléket lovak, sápadt, verejtékes arcú emberek húzzák ki a föld alól. Egy esztendő keserves termelése: 80 vagon szén. 1945: a Salgótarjáni Kőszénbánya RT elöljárósága nyolc évet jósol Petőfibánya üzembe helyezésére. Három év múlva már üzemel a bánya. A hajdani Pernyepuszta gazdagodását, szépülését az egész világ figyeli. Korszerű gépek fejtik, szállítják a szenet, s büszke mosoly fürdeti a kisimult arcú bányászokat. 1967: Az alacsony fűtőértékű és több mint 40 százalékos víztartalmú lignit termelése már nem gazdaságos a hagyományos mélyműveléssel. Az átállást rendkívül humánus, emberséges intézkedések előzték meg. Megszűnt a mélyművelés, de egyetlen bányász sem maradt kenyér nélkül. Közben Visontán megszületett az ország legnagyobb külfejtéses szénbányája. A szupermodern gépekkel, szállítóberendezésekkel felszerelt bánya évente hét-nyolc millió tonna lignitet biztosít majd 9 Gagarin Hőerőműnek. Az ötven év albumából Szinte megszámlálhatatlan arcot, sorsot őriz az ötvein esztendő albuma. Érdemes belelapozni. A múlt, a jelen, s a jövőnek mozaikjait adják a képek..; Van kényelmes lakó-, fürdő-, főzőkocsink, rádiónk, televíziónk, és hát a megszokott pénz is megvan. — Mennyi ez a megszokott pénz? — Mint vájár négyezer forintot kerestem, most giahordozókban bekövetkezett változás, a technika és s műszaki fejlődés következtében a mélyművelési szénbányászat jelentősen csökken, de megyénkben az ércbányászat a közeljövőben jelentősen fejlődik. Ennek előkészítésén és a nagyszerű célkitűzések megvalósításán dolgoznak a kutató szolgálat dolgozói. Tehát a bányászoknak érdemes volt 1919-ben és azóta is küzdeni, a politikai és a termelőmunka gyümölcse egyre inkább beérik, hazánk és szűkebb otthonunk. Heves megye fejlődik, gazdagszik. Nálunk egyre több a napfény és a derűs arc. 3500-at. Igaz, hogy valamivel kevesebb, de nem a föld alatt dolgozom. Van jó otthonunk, szép bútoraink és a rádiót, a televíziót és a hűtőszekrényt is készpénzért vettük.^ Cukorra, lisztre már nem jutott — Te komcsi vagy, Tilles? — Igen, az vagyok. — És meddig? — Amíg élek, pajtás.:: E rövid párbeszéd 1919 nyarán a tokod-altárói bánya bejárata előtt hangzott el, majd rá néhány napra, a ma 82 éves Tilles Alajos bácsinak búcsút kellett venni a bányától... — Elüldöztek, mert felvételemet kértem a 19-es vörösök közé. Így kerültem én Rózsaszentmártonba, ahol ma is élek. — Hány évet töltött a bányában? — Pontosan már nem is tudnám megmondani. Talán 46-ot vagy 50-et. A gyerekkortól az öregségig. De arra még ma is jól emlékszem, hogy milyen kegyetlen munkával kerestük a kenyér Ursitz József 1969, szeptember 7., vasárnap A visontai Thorez bányában modern, nagy teljesítményű gépek fejtik, s szállítják a lignitet. árát. Térdig jártunk a vízben, a sárban, csákánnyal vágtuk a szenet. Higgye el, még az állat, a patkány, a ló sem bírta valamennyi. A kenyér árát se tudtuk megkeresni, pedig lisztre, cukorra, ruhára, cipőre is szükség volt. Jobb erről már nem is beszélni, fiam. Mire meg embereknek vettek, megtiszteltek, megbecsültek bennünket, már elszálltak az évek. Pedig de szívesen elmennék Visontára. Pazar egy bánya lesz ott. A jövő... — Honnan ez a szép hány ászruha? — 1933-ban csináltattam Nagy kincs számomra ez az öltöny. A végrendeletembe is belefoglaltam: az a kívánságom, hogy ebben temessenek el... „óriások” szerelője Ami már nem adatott meg Tiller Alajos bácsinak, az sikerült a 27 éves Csőke Lászlónak, aki ma Visontán köztiszteletben álló gépszerelő ... — Visonta külön szám. Kétszázmillió tonnás szénkészlete van, a gépek naponta 200 vagon lignitet képesek kitermelni. Az óriás kotrókat mi szereljük össze. Szép, hatalmas gépek. Nagyon nehéz, felelősségteljes munka, de amikor az utolsó csavar is a helyére kerül, s először megmozdul a gép, kimondhatatlanul örül az ember. Visontára sokáig odafigyel a világ... — őszintén: hogyan becsülnek meg ma egy fiatal bányászt? — legyek egy a sok közül? Rendben. Nekem nincs panaszom. Szépen keresek, elvégeztem a bányagép- és villamosipari technikumot, megfizetnek, megbecsülnek, számontartják véleményemet. Aki szeret és tud dolgozni, az most kifuthat, kérem. ► Jelentős fejlődés előtt megyénk ércbányászata Az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat dolgozóinak minden okuk megvolt arra, hogy derűsen, bizakodó hangulatban gyülekezzenek az idei bányásznapi ünnepségre. Ezt tapasztaltuk Egerben is, ahol Toldi János a kutató szolgálat igazgatója mondott ünnepi megemlékezést és köszöntötte a bányásznap résztvevőit, köztük Hazai Bélát, a megyei pártbizottság titkárát, Mud- riczki Jánost, a megyei párt- vb tagját, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának vezető titkárát, valamint a többi vendéget és a kutatás dolgozóit. A minőség javítása, a választék bővítése, az árcsökkentés ellenére 22,5 millió forintos művi nyereség és az exportkötelezettség jelentős túlteljesítése jelenti az 1968. évi sikert. Az elmúlt nyolc hónapban teljesítették a beruházási programot és az idén terven felüli feladatokat is vállalnak. A kedvező önköltség és az export további növelése, de különösen a kutatási eredmények jelzik, hogy az ércbányászok becsülettel és sikeresen végzik munkájukat. Az üzemeknél mindenül megemlékeztek a bányásznapról, az egri központban az igazgató Nemes Árpádnak, a recski csoport geológusának és Tóth Ferenc üzemvezetőnek miniszteri kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat adott át. Hazai Béla a megyei párt- bizottság üdvözletét tolmá - csolta és elismeréssel szólt arról a fontos termelőmun- _... káról, amelyet az ércbá- PUisy Elemér nyászok végeznek. Az ener- —------wwwvvwvw«» Bodzási József Tilles Alajos Szöveg: Foto: Koós József Kossuth-díjas főmérnök Nagyapja, apja is 40 évig bányászkodott. Még gyerek volt, mikor először leszállt a bányába. Kezdetben vágatokat takarított, majd csillés lett. 1944-ben került Pető- fibányára. Már felnőtt fejjel végezte el a gimnáziumot, az egyetemet. 1957-ben: nevezték ki főmérnöknek. Ma is ugyanaz a beosztása, ma is ugyanannál az asztalnál ül, ma is ugyanazok a barátai. Nem tartja számon lótüntetéseit. Valamennyire büszke, de egyre különösen': a Kos- suth-díjra. 1948. március 12-én az első Kossuth- díj-kiosztó ünnepségen Ursitz József is az ünnepeltek között volt. A magas kitüntetést a bányászat műszaki fejlesztéséért, alkotó, újító munkájáért kapta. A találmánynak elfogadott páncélpajzs nemcsak a magyar, az egész európai bányászatban is új korszakot jelentett. Az ötven évből 42-nek szemtanúja és részese is. Otthona egy lefejtett bánya fölött áll. Ablaka a külfejtésre néz. Ha akarna se tudna elszakadni a bányától «U Gázcsöveket hegeszt a volt vájár Még ma is gyakran elhangzik a Mátra alján: hová lettek az átszervezés során felszabadult bányászok? A 25 éves Bodzási József „sorstársai” nevében is vállalta a feleletet... — Komolyan mondom: le a kalappal a főnökség előtt. Valamennyiünkről gondoskodtak. Én például a hegesztési szakmát tanultam meg. Azt nem mondhatom, mert a szívem azt kiáltaná, hogy hazudsz, hogy nem sajnálom a bányát, de hát az idő szavát meg kell érteni, el kell fogadni. — Most merre dolgozik? — Ugyanennél a vállalatnál vagyokj csak nem vájár beosztásban. Karcag mellett gázvezetéket építünk. Tíz nap meló, öt nap pihenés. Ilyen fokossal jártak a bányaellenőrök — emlékezik a régi időkre idős Papp István, aki 17 éves korában vette először kezébe a bánvászcsáfcánvt.
