Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-05 / 205. szám

f KOSSUTH 8.20 Népi muzsika 8.50 Beethoven: G-dúr trió 9.19 A félelmetes rükkmatlár 9.29 Könnyűzenei híradó / 10.05 Móricz Zsigmondi Rojtos Bandi 10.25 Operarészletek 11.00 Édes anyanyelvűnk 11.05 Barokk muzsika 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene 13.15 Népi zene 13.45 A Budapesti őszi Vásárról 14.00 Könnyűzene 14.19 Kóruspódium 14.29 A Gyermekrádió műsora 15.15 Mihály: Fantázia fúvós­ötösre 35.38 Goethe: Faust 17.20 Operarészletek ' 18.00 Mlkrofórum 18.15 Gperettrészlctek 19.35 M. Bedel: Jerome szerelme. Rádióváltozat 20.59 Dupla, vagy semmi . 22.20 Könnyűzene 22.50 Meditáció 23.00 Három Mozart-szimfónia 23.47 Farkas Ferenc: Szüret 0,10 Éji zene PETŐFI 8.05 Csajkovszkij: V. szimfónia 9.00 Ezcregy délelőtt 9.40 Óvodások műsora U.47 Krúdy: Francia négyes 1^.00 Dalok 5 Schubert: B-dúr szonáta i„.05 Majakovszkij: A nadrágba bújt felhő 13.25 Verdi: Aida. Részletek 31.00 Mindenki kedvére kettőtől — hatig . .. 18.10 Falurádió 19.00 Csárdások 19.14 Hangverseny 20.28 Haydn: Dobpergés szimfónia 21.00 A fiatal írók lillafüredi ta­nácskozásáról 21.25 Nóták 21.45 Előadás 22.00 Operettrészletek 22.20 Láttuk, hallottuk 22.40 Bach: F-dúr szvit 23.10 Könnyűzene* 23.40 Motetták MAGYAR 3.95 Iskola-tv j n.58 Hírek 18.05 Lányok, figyelem 1 18.25 Flamengo szvit ‘ 19.00 Esti mese 19.10 Másokért, (riportfilm) 19.25 Dzsesszpodlum W 20.00 Tv-híradó 20.20 A novellairodalom gyöngy­szemei tv-fllmen: 1. A tol­vaj és a bíró. 2. A közö­nyös szépfiú . 21.20 Tv-bérlet 22.10 Tv-hiradó POZSONYI 16 30 A Csehszlovákia—Japán férfi röplabdatorna közve­títése 19.00 Tv-híradó 19.35 Dokumentumfilm a szlo­vák nemzeti felkelésben részt vert pilótákról 20.10 Schubert: Három a kis­lány EG RÍ VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) A> előadások kezdete: lh 6 es 8 órakor. Estély habfürdővel EGRI BRÖDY: (Telefon: li-07.) Az előadások kezdete: */i 6 es 8 órakor. Ujjlenyomat KERTMOZI: 3 előadás kezdete: 7 órakor. Phaedra FELNÉMET: A Pál j*tcai fiúk GYÖNGYÖSI PUSKIN: Karamazov testvérek 1—11. (Másfélszeres helyár'.) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Férfi beszélgetés GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Granada addtó! HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Traianus oszlopa I—11. rész (Dupla helyárral!) HEVES: Az oroszlán ugrani készül FÜZESABONY: Legszebb hónap t PÉTERV ÁSARA: Belfagor a pokolból : ÉJ STÍLÉT Egerben: 19 órától szombat reg­gel 7 óráig, a Bajcsy-ZsÁHnszky Utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) toadelés gyermekek részére is. Hírhedt könyvlopások A kézzel írott könyv, a kó­dex vagyonokat ér. A könyv- nyomtatás korai termékei, az ősnyomtatványok ugyancsak drágák vbltak; éppen ezért nem egy könyvtárban az ol­vasópulpitushoz láncolták. A könyvnyomtatás fejlődésével a könyv azonban egyre ol­csóbb lett, de a könyvlopá­sok folytatódtak. Igaz, leg­nagyobb részük* ritka köny­vek, könyvdrágaságok meg­szerzésére irányult; voltak, akiket az anyagi érdek, vol­tak, akiket a bibliomán könyvbirtoklási vágya ösz­tönzött erre. Minden könyv­nek megvan a maga sorsa — mondja a latin közmondás, de minden könyvtolvajnak is! ★ A legrégibb magyar könyv­lopásról ,a XIV. századból van tudomásunk. Bagomér liptai nemes három fia beje­lentette I. Károly királynak, hogy ismeretlen rablók be­törtek a liptószentiváni Szent János templomba és a kegyszerek mellfett az egy­ház könyveit is ellopták. I. Károly 1327-ben kelt okleve­lében a túróczi konventet bízta meg az ügy kivizsgá­lásával, a könyvek azonban sosem kerültek elő. ★ A könyvtulajdonosok a könyvek kötéstábláján, vagy kolofonjában (záró szövegé­ben) szórtak átkot a könyv < eltulajdonítójára — nem sok sikerrel. Arra is volt példa, hogy a megszállott könyv­gyűjtő egy-egy könyv meg­szerzése érdekében nemcsak lopott, de gyilkolt is. J. G. Tinius, doktori fokozattal rendelkező teológus, aki nagy tudása mellett 30—60 ezer kö­tetes könyvtáráról volt híres, a könyveket nem értékükért, hanem tartalmukért szerette és gyűjtötte. Hogy újabb vá­sárlásokat eszközölhessen, és ■ ehhez pénzt szerezhessen, a gyilkosságtól sem riadt visz- sza. A zsákmánya háromezer tallér volt, amelyből nemso­• kára nagyobb könyvtárt vá­sárolt. A véletlen azonban bírókézre juttatta, s tíz évig tartó per után — mivel a bi­zonyítékok nem voltak vala­mi meggyőzőek — 12 évre ítélték. Huszonkét évi börtön után szabadult, de könyvtára addigra már szétszóródot. * Don Vicente nem a tartal­munkért szerette a könyve­ket, antikvárius volt, értet­te a mesterségét és a ritka­ságaitól sosem akart meg­válni. Amikor egy 1482-i ki­adású, spanyol nyelvű uni­kum bukkant fel, konkurren- se elhalászta az orra elől. Az üj tulajdonos boltja azonban leégett, s benne holtan talál­ták a könyvkereskedőt is. Don Vicente, végül a törvény kezére került, s kiderült: hol azért gyilkolt, hogy egy-egy ritka könyvet megszerezzen, hol azért, hogy a tulajdonát képező ritka könyvtől ne kelljen megválnia. A bíró­ság halálra ítélte. Vincentet nem is ez bántotta, hanem az, • hogy arról az 1842-i spanyol könyvről a tárgyalás alkal­mával kiderült; nem is uni­kum. ★ Libri Cornucci gróf, az Olaszországból Franciaor­szágba emigrált tudós nappal könyvtárvizsgálatokat tartott, éjjel pedig lopott. Évek so­rán értékes kéziratok és könyvritkaságok ezreit emel­te el; például egy értékes Dante-kódexet. Egy névtelen feljelentés vetett véget mű­ködésének. A feljelentőnek eleinte nem hittek és Libri 18 láda könyvvel Londonba szökhetett, ahol a könyveket aukcióra bocsátotta. Távollé­tében 10 évi fegyházra ítél­ték, de azt sosem ülte le. Va­gyonát azonban eltékozolta és Szegény emberként halt meg 1869-ben Firenzében. ★ Passionei kardinális svájci útja alkalmával (1721), egész sereg könyvet vitt el a tulaj­donosok tudta nélkül „em­lékbe”. Chavin de Maian tu­dós 1840 és 1858 között a pá­rizsi Császári Könyvtárt és a Bibliothéque Genévie könyv­tárt fosztogatta. W. B. Lind­ner (1814—1876) német teo­lógus könyvlopásai ugyan­csak fentmaradtak a könyv­tártörténetben. Daniel Gott­fried Moldhenhauer teológus, később dán államtanácsos és a ‘ Koppenhágai Könyvtár munkatársa ugyancsak nem tudott ellenlálli)! a ritka könyvek csábításának. Úgy látszik, ezek az egyházi fér­fiak a „ne lopj”-ról teljesen megfeledkeztek. > ★ Á könyvtártörténet egyik ismert könyvlopási esete v a pétervári volt. Dr. Pichler Alajos bajor pap, akit az or­todoxia iránti vonzódása mi­att kiközösítettek az egyház­ból, Oroszországba menekült és 1869-ben a cári könyvtár­ban nyert alkalmazást. Sza­bad kutatási joga volt, s á könyvtárszabályzat ellenére engedélyt kapott arra is, hogy térítvény ellenében ha­za is vihessen könyveket. Az értékes könyvek egyTe-másra Kereken kétezer olyan be­tegséget tartanak számon, amely ma még gyógyíthatat­lan, mert keletkezése és oka ismeretlen. Az NDK orvosi kutatóintézetei célul tűzték ki e betegségek keletkezése okainak feltárását és gyó­gyításuk módjának megtalá­lását. A berlini Robert— Rössle klinika feladatául például a rák okainak kuta­tását tűzték ki. Külön ope­rációs szárnyat rendeztek be a legmodernebb orvosi— technikai felszerelésekkel!, ahol évente mintegy, 2500 rákbetegen végezhetnek mű­tétet. Az agydaganaton kívül itt mindenféle daganatos be­tegséget kezelnek. Nem messze innen talál­ható a tüdő- és tuberkulózis­kutató intézet, aho\ tüdőátül- tetássel folytatnak nagy je-, lentőségű kísérleteket. A ku­tatóintézet vezetőjének, Steir.brück professzornak a véleménye szerint a tuberku­lózist az NDK-ban sikerült legyőzni. A mellkas kutatói ezért teljes figyelmüket a tüdő és a mellkas egyéb megbetegedéseinek szentel­hetik. Űj operációs módszert fejlesztettek, ki, amely lehe­eltűntek a könyvtárból. A könyvtár egyik alkalmazott­ja, Szobolcsikov észrevette, hogy Pichler sosem engedi felsegíteni a kabátját, s egyszer azzal a ürüggyel, hogy piszkos a kabát, végig- ta'pogatta a tudóst. A kabát­ban könyvek voltak, s a mo­tozás egész csomó könyvet eredményezett. Pichlef laká­sán 4372 könyvet találtak, de a könyvtárban kölcsönzési cédula nem volt róluk. Sőt! A könyvtár pecsétjét min­den könyvből eltüntette, s helyükbe „Ad Bibliothecan Dr. pichler” feliratú ex lib­ris került. Az 1871. jún. 24— 25-én lezajlott tárgyaláson életfogytiglani Szibériába szóló számkiyetésre ítélték. A tárgyalás anyaga nyomta­tásban is megjelent, ennek tanúsága szerint évekig a ka­bátja hátára varrott zsákban lopkodta ki a könyveket. 1873-ban Lipót bajor her­ceg közbenjárására kegyel­met kapott és visszatért Ba­jorországba, ahol egy eszten­dő múlva meghalt. Tettét a német közvélemény nem nye­reségvággyal, hanem biblio­fil szenvedélyével magyaráz­ta. ★ Hazánkban nagyobb könyvlopásokat nem jegyzett fel a könyvtártörténet. Egy időben azonban az Egyetemi Könyvtár bevezette, hogy a professzorok halála után megbízottját kiküldötte az elhunyt lakására, s az ered­mény legtöbbször egy kocsira való, a könyvtár tulajdonát képező könyv volt. A pro­fesszorok munkáikhoz hasz­nálták fel a kivett könyve­ket, s legfeljebb azért nem siettek a visszaadással, hogy a friss könyvekről a kon- kurrens professzorok ne sze­rezhessenek tudomást. Galambos Ferenc tővé teszi, hogy a mellcson­ton, és a szívburkon keresz­tülhatolva szüntethessék. meg a tüdőerek megbetegedését. (Ehhez különleges érvarró készülékeket használnak.) A mellkassebészet terén kiemelkedő eredményt ért el nemrégen dr. Porsmann, a berlini Charité sebészeti kli­nika orvosa. Módszere lehe­tővé teszi a született, vagy szerzett szívbajnak a mellkas sebészeti feltárása nélküli műtéti kezelést. Úgvnevezett szívkatéter segítségével a sebész az artérián keresztül hatol be a szív belsejébe. A már említett rákkutató központban Matthes profesz- szor osztálya számos állatkí­sérletet hajtott végre. Itt a többi között olyan új eszkö­zöket és módszereket keres­nek, amelyeket a sebészet hasznosíthat. Ilyen például sebek gyógyítása, szervek pótlása — műanyagok fel- használásával. Nincs már egyetlen szerv sem, amelyet állatoknál — esetenként em­bereknél — átültetéssel r.e pótoltak volna. Még hasnyál­mirigyet és májat is sikerült- sebészileg átültetni. (9) sss/ssss/sssfsssssss/sssss//sssssssssssssssss/ss/ss/sssss/s//s/ssss/ssss/ss/sssssss//ss//ss////ssss/Sss/sssss/ssssssssssssssssssssss Szerelmes lettem egy kéményseprő lá­nyába, aki szintén kéményseprő akar lenni. Tudvalévő, hogy kéményseprővel ta­lálkozni nagy szeren­cse. Eddig, ahányszor csak a papával talál­koztunk, mindig ha­tározott szerencsém volt. Amikor késsel ker­getett végig az utcán, ő esett bele a nyitott kanálisba és nem én. Amikor mérgezett tortát küldött ne­kem, nem én, fogyasztottam el, ha­nem Ági néném, oki után hatszáz négy­szögöl szőlő maradt rám. Amikor a lányka — titokban — hozzám akart jö^ni feleségül, éppen jég esett és 6 féltette az új meny­asszonyi ruháját. Másnap is jég esett. Harmadnap is. Negyednapon taxit hívattam, de kiderült, hogy a vezető a lány­ka unokabátyja, aki nem hajlandó ben­nünket elvinni' a ta­nácshoz, mondván, hogy ő még tíz forint borravalóért se lesz . cinkos. Közben a papa le­esett a tetőről és el­hunyt. Kötelességemnek tartottam elvenni harmincéves, észbon­tó, de hű özvegyét. Azóta én vagyok a kéményseprőmester a környéken, de csak szilveszterkor, mert a magasban szédülök. Azért tűrhetően élek... Az emberek babo­nájából egyetlen éj­jel megkeresek any- nyit, hogy semmi gondom egész eszten­dőben. Csak az a fő, hogy az ember ne legyen babonás. Hideg fővel éljen és viszi valami­re, még akkor is, ha képesítés nélküli ké­ményseprőmester. Darázs Endre SZADKO 2. víz alatti állomás Új víz alatti laboratóriu­mot készítettek a leningrádi hidrometeorológiai intézet és a Szovjet Tudományos Aka­démia Akusztikai Intézeté­nek munkatársai. A Szadko ’ 2. nevű laboratórium két összekapcsolt acélgömbből áll. A felsőben helyezték el a fedélközi és irányítófül­két, az alsó „bejárati” gömb-' ben pedig a kutatók felvehe­tik a búvárfelszerelést. A la­boratóriumot hajó, vagy par­ti állomás szolgálja ki. A szükséges, megfelelő nyomá­sú levegőkeveréket hajlé­kony csővezetéken át bizto­sítják (hajóról vagy a part­ról). A felszíni megfigyelők­kel a kutatók telefonkapcso­latban állnak. A Szadko 2. könnyedén úszik a vízen. Ennek ellen- súlyozására alul nehezéket, több tonnás vasbetonrudat szereltek, amely az állomást a mélyben tartja. A horgony­nyal drótkötél köti össze a laboratóriumot. Ha' azt meg­eresztik, akkor a Szadko 2. a felszínre emelkedik, ha meghúzzák a csigát, a Szad­ko 2. lemerül. A laboratóriumot a Szuhu- mi-öböl mélyén próbálták ki, 25 méter mélységben, de a tudósok mélyebbre is hatol­hatnak vele. A leningrádi kutatók azonban ezúttal nem akartak mélymerülési rekor­dot javítani. A Szadko 2. la­kóinak az volt a feladata, hogy ellenőrizzék a leningrá­di Hidrometeorológiai Intézet víz alatti kísérleti laborató­riumában kidolgozott, külön­leges levegőösszetételt és a dekompressziós táblázatot. Emellett különböző mélység­ben tanulmányozták a mély­áramlatok sebességét, a víz hőfokát, a víz alatti növény- és állatvilágot. Két kutató, egy mérnök és egy óceánoló- gus éjjel-nappal folytatta megfigyeléseit. Időszakonként magukra öltötték a búvárfel­szerelést és 40—50 méter mélységig hatoltak a tenger felszíne alá. Nyugodtan aludtak és még azt sem vet­ték észre, amikor egyik éj­szaka erős vihar támadt a Szuhumi-öbölben. A parttal is megszakadt a kapcsolatuk, de amikor a tenger egy kicsit megnyugodott, ismét helyre­állították azt. A kutatók ösz- szesen tíz napot töltöttek víz alatti házukban. A művészi kép születése Mint láttuk, a művészi kép_ létrejöttének alapfeltétele] hogy a fotós érzelmileg rea­gáljon áz eseményekre. Nem jelenti ez szükségképpen azt, hogy mindig a véletlen hatá­rozza meg tevékenységék Sok esetben születik *úgy a kép, hogy foglalkoztat ben­nünket valami téma. Meg akarjuk valósítani, képben akarjuk rögzíteni valamiféle gondolatunkat. Előbb van meg tehát a kép mondanivalója, mint maga a kép, vagy a képalkotó formák. Egy ját­szótér vidám derűjét, társa­dalmunk gyermekről való gondoskodását szeretnők pl. megörökíteni. Meg van tehát elkészíten­dő képünknek témája, eszmei mondanivalója. Keressük en­nek a mondanivalónak kifej­téséhez legalkalmasabb tár­gyi jeleneteket; személyeket, tárgyakat, környezetet, vagy­is a formát. Elsődleges a tar­talom, azután találkozhatunk ennek jegyében a formákkal, ami éppen fordítottja az előbbinek. És itt kell felvetnünk a művész felelősségét. — Mit lát meg, mire reagál, milyen eszmei mondanivalót akar tárgyi formába öltöztetni.. Nem haladó fotós az, aki százszor elcsépelt témát tud csak más formába öltöztetni. Tudatlan ember az, aki azt hiszi, hogy az új stílus, az új technika jelenti az újat, a magasabbrendűt és nem meg­változott életünk magasabb- rendű új életérzése. Jogunk van ugyan régi té­mákat az eddigi megoldások­nál jobban, szebben, kifeje- zőbben* képben kibontakoz­tatni, de merőben hamis az az állásfoglalás, hogy nincs új téma. Joggal kérdezhetjük tehát: nem találsz új témát, ha fényképezni akarsz? — Nézz körül saját családodban, állj ki a kapuba, tégy egy sétát községedben, vagy utazd be országunkat, és akkor millió téma közül választhatsz! — Csak egy kicsit is tudj érzel­mileg reagálni felszabadult életünk társadalmi valóságá­ra, Körmendi Károly 1969. szeptember 5., péntek * \ Sebészet — kés nélkül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom